Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-01 / 17. szám

1958. március 1. 5 NÓGRÁDI Népújság Társadalmi ügy az erdőgazdaságok ügye A z ellenforradalmi ese­mények politikai, gaz­dasági és pénzügyi téren egyaránt meg­rendítették a Cserháti Állami Erdőgazdaságot, amely egész év folyamán akadályozta a gazdasági tervek maradéktalan teljesítését. Az úgynevezett forradalmi bizottságok olcsó népszerűség hajhászását bizonyítja, hogy nagyon sok helyen nekiestek az erdőnek és mindenkinek kiutaltak egy bizonyos fa­mennyiséget. Ez odavezetett, hogy főleg a növendék erdők­ben hatalmas károkat okoztak az erdészeteknek. 1957 tavaszán még mindig ott volt a gazdaság tervszerű munkájának gátja a munkás- tanács. amely ragaszkodott a helytelen bérezéshez, s ez is növelte a veszteséget. Sokat segített a munkában az erdőgazdaság politikai fe­lülvizsgálása, amelyek során a oolitikai és szakmai téren kifogás alá eső személveket eltávolították, vagy alacso­nyabb munkakörbe helyezték. így elérték, hogy 1957 szep­temberében a gazdaságon be­lül kialakult egv bizonyos nolitikai egység, melynek kö­vetkeztében az ingadozókat is nagviából maguk mellé tudták állítani a kommunisták A politikai egység gazdasági téren is eredményekhez veze­tett. Nagyobb lett a terme­lési kedv is, mert rendezték az erdőgazdaság dolgozóinak bérét, valamint törvényerejű rendelet jelent meg az erdé­szek jogairól és kötelességei­ről, amely az erdőgazdaság dolgozóinak a tekintélyét növelte. Eredményesebb lett a mun­ka, amelyet a nyereségrésze­sedés kifizetése is bizonyít. Ez nem azt jelenti, hogy min­den jól ment a gazdaságnak az elmúlt évben, hogy nem volt lazaság, tervfegyelem meg"“T-tése. B 'zony volt, s bár a gaz­daság globálisan tel­jesítette tervét, mégis érezteti hatását. Eze­ket a lazaságokat főleg az or­szágfásításban, a tisztítások­nál, a csemetekerti munkák­nál lehetett tapasztalni. Az erdészek nem követelték meg a minőségi munkát, gyenge volt az ellenőrzés, amelyen a jövőben változtatni kell. — Tervszerűtlenség mutatkozott a különböző munkák szerve­zésénél és azok végrehajtásá­nál, amely kihatással volt a dolgozók keresetére is. Ebr ben is keresendő annak az oka, hogy kevesebb pénz ke­rült néha a borítékba. Helyes volt az erdőgazdaság intézkedése, megfelelő em­bert, a megfelelő helyre. Jó volt az erdőgazdaság szak­emberei részére indított szak­mai továbbképző tanfolyam is, amelynek eredményeként már mintaszerűen végezték a karancsi tisztítást. De di­csérendő a vezetők tekintélyé­nek megszilárdítására való törekvés is. Az a jó erdőgaz­dasági vezető, aki szigorúan betartja még a népszerűtlen­nek tűnő rendelkezéseket is. A jövőben a társadalom figyelmének közép­pontjába kell állítani az erdőgazdaságok ügyét. Hogyan kell ezt érte­ni? Úgy, hogy ne csak az er­dőgazdaságok törődjenek az ország fásításával, hanem tö­rődjenek a tanácsok, a köz­ségi népfront-bizottságok, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és nem utolsó sorban az ifjúság is. A tanácsok a dülőutak mentén, a másra alkalmatlan tartalékterületen a lakosság széleskörű mozgósításával létesítsenek új fasorokat, új erdőrészeket. Ne forduljon elő az a jövőben, ami az ősszel is nagyon sok helyen előfor­dult hogy az erdőgazdaságok vezetőinek eredménytelenül végződjenek a tárgyalásai a tanáccsal, a legeltetési bízott Ságokkal. A termelőszövetke­zetek sem használnak ki min­den lehetőséget s így a fásí­tások ügye marad egyedül az erdőgazdaságok vállán. Meg kell érteni mindenki­nek, hogy az erdősítés nemzet- gazdasági érdek. Hiába dol­gozik a gazdaság jól, hiába ülhetnek évente több millió facsemetét, ha a lakosság lelkiismeretlenül pusztítja ezeket. Az erdőgazdaság az elmúlt gazdasági évben jó munkát végzett A magtermelés, az er­dőfelújítás, az erdőtelepítés, a fatermék értékesítés és er­dei melléktermék termelése terén túlteljesítette az előírt terveket. Lemaradás a szállí­tásoknál mutatkozik. Ebben szerepet jászik a helytelen tervezés. A mennyiségi tervteljesítést kedvezően befolyásolta a fa­gyártmány termelési terv 47 százalékkal való túlteljesítése. Ez azért is jelentős, mert az ipari fában jelentkező lemara­dást pótolta azzal, hogy a vastag tűzifa túltermelés jelen­tős részét fagyármányterme- lésre használták fel. A segéd­üzemágak a körülményekhez viszonyítva jól elősegítették a fő üzemágak termelését, bár a köbméter teljesítés lemaradta tervezettel szemben. Ennek fő oka az volt, hogy a segéd­üzemágak nem a tervben be­ütemezett helyeken dolgoztak. Ez a tervszerűtlenség igen sok munkaidő kiesést jelentett. Az elmúlt évben eredményesen dolgozott az erdőgazdaság, bár a gazdasági év önköltségé­nek pontos elemzését megne­hezítették a tervszámok bi­zonytalanságai. A mutatkozó eredményt hát­rányosan befolyásolta az évről évre visszatérő vállalati álta­lános költségek túllénése. amely a tervezettel szemben tavaly 14 százalék volt. Ezt főleg a munkáshiány okozta. Távolról kellett szál­lítani a munkásokat, s a szál­lítási költségek így megnöve­kedtek. A jövőben reálisabb ter­veket kell készíteni. Végre is kell hajtani azokat- A főfigyelmet az önköltség csökkentésére és a termelékenység fokozására kell irányítani. Ha ez sikerül, a jelenlegi gazdasági évet eredményesebben fogják zár­ni* mint a tavalyit. K. J. KOVÁCS LÁSZLÓ technikus, az Acélgyár élenjáró újítója A múlt évben például a csőkarima lyukasztó szerszámmal végrehajtott újítását vezették be. Az előkaikulált megtakarítás közel 43 000 forint^ Az utóbbi időben benyújtott négy újítása közül három most van kísérlet alatt, míg a negyedik — amelyet újító társaival vitelezett ki több mint 92 000 forintos megtakarítást eredményez. SZŰCS MIHÁLY számos újításával könnyítette már meg a sodrony-üzem dolgozóinak munkáját. így pédául a hat tonnás rúdvaghúzógépen, majd nagyobb gépeken is bevezették az automa­tikus daraboló ollót. Újabban a nagy hegyező hengerek kopott kaliberének felújítását oldotta meg anélkül, hogy a gépet szét­szednék. 400 forint eszmei díjat kapott. Jelenleg két jelentősebb újftása áll kísérlet alatt. ■jOtyyyXXyyyyyyxyTOCyv^fiOQOQQOCXXXXXXXXXXXXjOOOOOOOaOOOOCoQOooooooooooocxXXXXXXXXXXXXg a társalgást, letette a kagylót s állva maradt. Eddig a pro­fesszort próbálta megmenteni,‘-most vette észre, hogy rá­került a sor. Abban a pillanatban kezdett el gondolkozni, amikor már határozni kellett. A vendégek némán figyelték. Ettől a perctől kezdve minden mozdulatára vigyáznia kel­let, minden szónak súlya van, amit kiejt, a tekintetének is. Eddig nem találkozott detektívekkel. Tudta, hogy léteznek, de azt hitte, hogy neki nem lehet kapcsolata velük. Mint ahogyan a csatornatisztítókkal, a fekália hordókkal sincs, akik éjjel dolgoznak, ö csak a történelmen keresztül ismer­kedett az ilyen emberekkel, az ő élete a történelemé volt. A két detektív csendbe burkolódzott s az adjunk­tus át akarta törni ezt a falat, hogy föléjük ke­rekedjen. Magában találgatta, hogy milyen vég­zettséggel rendelkezhetnek ellenfelei. A legtöbb, amit feltételezett róluk, gimnáziumi érettségi. De még ha tovább jutottak is, ő a professzorral és Nagy Sándorral szo­kott vitázni. A hangja nyugodtan és magabiztosan csengett: — A professzor után érdeklődtem telefonon, önök biztosan tudják, mi történt ve'e? A detpktív, aki szemben ült vele, az írószerekkel játszadozott. Kivett a tartóból egy ceruzát, a talpára állította, majd a kérdezőre nézett. Azután a töm­zsi mutatóújja egy gyors mozdulatával meglökte a ceru­zát. A hosszú finom irón eldőlt. — ön melyiket szokta hasz­nálni? — kérdezte a detektív, de nem várt választ, hanem kivett egy másikat s azt is felállította az előbbi helyére, majd az adjunktusra nézett. — Most én kérdezek — mond­ta s megmutatta az igazolványait és egy jegyzetfüzetet vett elő _ Neve? Lakása? Állása? Fizetése? — kérdezte. Min­denkitől ezt kérdezi, gondolta magában az adjunktus. Min­denkitől. Egy sikkasztótói, egy adjunktustól .A másik ol­dalra majd egy szélhámos adatai kerülnek s úgy érezte ma­gát mintha máris kezet fogott volna egy csalóval, vagy mintha egy fekális kocsi után ballagna. Az adatai belekerültek a füzetbe, érezte, hogy elönti a piszok, amit le nem moshat, mert a füzetből jegyzőkönyv lesz, s a jegyzőkönyv végigkíséri az életén, mint az anya­jegy. A detektívek arcára már nem emlékezett, nehezen tu­dott arcvonásokat megjegyezni, de két dolog az eszébe vé­sődött. A detektív a kalapját egy kódexre tette. A profesz- szor sohasem tette volna oda, de még egy látogató sem. Mi­előtt a régi könyvekhez nyúltak, mindig kezet mostak. írat­lan szabály volt, senki sem kötelezte rá őket, de ahogyan tudták, óvták a múlt gyér emlékeit. A kalap most egyszint- re emelkedett a kódexszel — egy kalap, egy kódex, a pro­fesszor kalapja, a detektívé. Neve, lakása, állása, fizetése. — ismételgette magában. Egy kalap, egy kódex s ő nem vet­te le róla. Legalább a kódexet kellene kivenni alóla — töp­rengett, de nem nyúlt hozzá. Ekkor kezdődött a meghátrálás, elvesztette a harcot anélkül, hogy elkezdte volna. Sehol másutt nem érezhette volna magát ennyire otthoh, de hiába. A könyvek nem véd­ték meg, emlékezetből idézhette volna az összes forrásokat, tíz zseni lehetett volna egy testben, mindegy. Az ő hátamö- gött csak halott nagyságok áltak, ellenfele mögött meg az állam. Ez a detektív még sohasem járt itt, nem is tudta, hogy hol van, s mégis mindjárt otthon érezte magát. Ez az ember mindenütt otthon érezné magát ebben az államban. Tegnap lebukott a professzor, ma rajta a sor. A kódexet nézte, majd elkapta róla a szemét. Ha leveszi a kalapot, a detektív szivarozni fog és rászórja a hamut, vagy zsebre tesz egy könyvet, mindegy, hogy mivel, de megmutatja, hogy ő van otthon. Detektív a könyvtárban. Amíg a kérdé­sekre felelt, társa a könyves polcok mellett böngészgetett. Találomra kivett egy könyvet, először a tetszetős kötésűe­ket, majd csalódottan visszarakta s a többiekben lapozga­tott, képeket keresett. Még folyt a kihallgatás, amikor ő már búcsúzott a szobától. Tudta, hogy elszakadt innen ab­ban a pillanatban, amikor a detektívek beléptek, mert vagy követi a professzort, s akkor ezer módot találnak, hogy ne dolgozhasson többé, vagy teliesíti a kérést s akkor másnap újabb követelésekkel állnak elébe, egészen addig, amíg a tudományos kutatás utolsó szikráját is ki nem ölik belőle, s akkor igazság helyett ő is félelmet fog ültetni. Fé­lelmet, amelyik az ő szivében pár perc alatt erdővé nőit. Egy óráig sem voltak itt. Amikor elmentek felsóhaj­tott, megmenekült a testi erőszaktól. Kiszellőztetett, jó hosszan, majd becsukta az ablakot és leült. Búcsúzott a szo­bától. Semmit sem lehetett észrevenni, a kalap lekerült a kódexről, a szoba ugyan olyan volt mint tegnap. A levegő­ben a fénycsóvában ugyanezek a porszemek ugráltak, sem­mi sem hiányzott a leltár szerint, a szöveg sem változott a könyvekben, egy betű sem. Mégsem nyúlt semmihez, ő is ráteheti a kalapját a kódexre, egyszerre megtudta, hogy övét tette rá a detektív, s ő nem vette le. Ujjaival belemar­kolt a fényben úszkáló porszemekbe, de a könyvekhez nem nyúlt többet. A kért értekezést emlékezetből állította össze. A kkor még két hét választotta el az országot a hábo­rútól. Még egy lövés sem dördült el s már elestek az első hősi halottak, ki mellbe kapta a golyót, ki meg gyáván a hátába, futás közben. Megszülettek az első fejfák. Az egyiket egy férfi tartotta, ott állt a Tör­ténelemtudományi Intézettel szemben. A csikkeket lerug­dosta a standjáról, a táskáját a térde közé szorította, s a keresztjén a felirat: „Miklós Pál egyetemi adjunktus, élt 26 évig. -f- 1938-ban a háború kitörése előtt két héttel, a Tör­ténelemtudományi Intézetben.” VÍZI ENDRE Szégyent vallanak-e a kisterenyeiek ? — A téli gépjavítás problémáiról — Még január közepén tör­tént, hogy a megyei gépállo­mási igazgatóság a kisterenyei gépállomáson ellenőrizte az erő- és cséplőgépek, ekék, tárcsák, 'Vetőgépek ' javításá­nak minőségét. Az ellenőrzés­ről felvett jegyzőkönyv a kö­vetkezőket tanúsít j a: A gépjavítás minősége nem kielégítő . . . Hiányzik a fő­mérnök és a műhelyvezető rendszeres ellenőrzése a mun­kálatoknál . . . Különösen az ekék és erőgépek javítása gyenge • - - Ezek javító bri­gádjainak prémiumot kifizet­ni nem lehet ... A megjaví­tott gépek jegyzőkönyvét nem írja alá minden esetben az igazgatóis főmérnök. Négy megjavított cséplőgép átvéte­le után a jegyzőkönyvet pél­dául egyetlen esetben sem látta az igazgató ... és így tovább rójja föl a jegyző­könyv a csavarok, tanksap­ka, kapaszkodók meg még egy sor alkatrész hiányát. Egyszóval megállapították, baj van a kisterenyei gépál­lomáson a megjavított gépek minőségével. Keresve a bajok okát egy-kettőre előbukkan a szervezetlenség, nemtörődöm­ség s amiről aztán a jegyző­könyv is beszél az ellenőrzés hiánya, meg aztán az örökös alkatrész probléma. Mert mi tagadás a gépjavítás mindig gyenge oldala volt a gépállo­másnak. Tavaly épp úgy, mint az idén. De most nemcsak hogy az előírt 4 cséplőt, 2 ve­tőgépet, 6 tárcsát, 21 ekét és 21 erőgépet nem javították meg decemberben, a minő­séggel volt a nagyobb baj. A lazaság a munkában, hogy előbb nagyjából legyenek rendben a gépek, s aztán rá­térhetnek az apróbb dolgokra, arra vezetett, hogy az udva­ron a rosszúl kijavított gépek sora várta újra az alaposabb, gondosabb munkát. Végh Károly az erőgép ja­vító brigád vezetője maga is részt vett a javításokban. Oly annyira hogy a hozzá beosz­tott három ember helyett gyakran egyedül végezte a munkát. Valahogy úgy voltak a gépekkel, hogy még decem­berben szántani valójuk voli, s azt tartották még birja a gép a munkát, csak hadd fus­son. így legalább kevesebb lesz a költség. Gondot okoz­tak a brigádnak a fiatalok is, akiket most kellett betaníta­ni a szakmába. Tévedés ne es­sék, a fiatalokkal nem olyan értelemben volt baj, hogy nem akartak dolgozni, de szakképzettség nélkül próbál­jon valaki minőségi munkát végezni. Mert a brigád-szere­lőket, akikre a legnagyobb szükség lett volna, be sem vonták a munkába. Czene Gergely brigádjában még a szakképzettségre nem lett volna panasz, sőt mi több az emberek létszáma is elég lett volna csak hát az alkat­rész . . . Nem egy esetben kellett emiatt állniok. így aztán nem csoda, ha nem töl­tötték el hasznosan a munka­időt. Komoly mulasztást követ­tek el Nagy Ferenc főmérnök és Bódi István műhelyvezető. Nemcsak azért felelősek, hogy a brigádok összeállításánál, melyek a gépjavítást végez­ték, elnézték azt, hogy a bri­gádok éléről hiányozzanak a szakemberek. A műszaki ve­zetés egységét akadályozta a kettőjük között fennálló ellen­tét is. De Nagy Ferenc főmérnök rovására írható még az is, hogy túl sok időt töltött az anyagbeszerzéssel, s legtöbb esetben eredménytelenül. Mert hol van az megírva,, hogy a megrendelt alkatrésze­ket a főmérnöknek kell a gépállomásra juttatni? Emi­att aztán kevés ideje maradt az ellenőrzésre, pontosan kez­denek-e a dolgozók, s mikor hagyják abba a munkát. így esett meg hogy aláírta a megjavított gépek jegyzőköny­vét anélkül, hogy meggyőző­dött volna róla, valóban meg­felelnek-e a gépek a követel­ményeknek. Az ellenőrzés hi­ányosságára mutat az is. hogy január 10-én nem tu­dott számot adni a gépjavítá­si munkák állásáról. De nem lehet felmenteni Bódi István műhelyvezetőt sem. A laza munkafegyelem, melyet engedett, kapkodást eredményezett. Azt tartották előbb nagyjából végezzenek a gépekkel, a többit majd el­végzik aztán. így ment a fe­lületesség a munka rovására. Hogy a gépállomás idáig ju­tott, hibás a gépállomás veze­tősége. Baranyi Bertalannal az élen. Tudtak ugyan az el­lenőrzés lazaságáról, a mun­kafegyelem gyengeségéről, s mégsem vonták komolyan fe­lelősségre az illetékeseket. S mulasztást követtek el akkor is, amikor látva a hibákat azok felszámolására nem szö­vetkeztek a pártszervezettel, a kommunistákkal. Hiszen a téli gépjavításnál a szocialis­ta munkaversenyt még csak szóból sem ismerték a dolgo­zók. * Az ellenőrzés óta már jó másfél hónap telt el s azóta magukra találtak a kistere­nyeiek is. Különböző Intézke­dések születtek, melyek vég­rehajtása elősegíti, hogy ki­javítva az ellenőrzés során meglévő minőségi hibákat határidőre teljesítsék gépjavi- tási tervüket. Régen húzódó probléma volt például a trak­torosok bérezése. Most az üzemi tanács közmegelége­désre rendezte a besorolást. Külön brigádot alakítottak, mely a korábban hibásan megjavított gépeken dolgozik. Megfelelő szakemberekkel erősítették a gépjavító brigá­dokat, élükön a körzeti szere­lők állnak. A tervet annyira lebontották, hogy az ekeja- vítók például azt is tudják, három nap leforgása alatt, két ekét kell megjavítaniok. Minőségi ellenőrzés nem tör­ténhet meg a főmérnök mű­helyvezető, s újabban a főme­zőgazdász jelenléte nélkül. Az intézkedések helyessé­gét már a kezdeti eredmények igazolják. Mert ilyenek is vannak. Az emberek nem kapkodják el a munkát, s a minőségi hibák is gyérültek. Igaz az anyaghiány még nem oldódott meg teljesen. De az anyagbeszerző, melyet újon­nan állítottak be, leleményes­séggel és költséggel ugyan, de megoldja ezt is. Legfontosabb talán mégis az, hogy február 15-ig a január-februári terv­ben az erőgépek fő és folyő- javítását 100 százalékra tel­jesítették. S minden dicsére­te^ megérdemel munkájáért Csépe József, Forgács István és Végh Károly. Ennyit röviden a kistere­nyei gépállomás téli gépjaví­tásáról, mert kimeríteni ilyen röviden nem lehet ezt. Min­denesetre a történtekből ta­nultak Kisterenyén s ko­molyan hozzáláttak a munká­hoz, annál is inkább, mert nemsokára itt a tavasz, ,s mindenképpen eleget akar­nak tenni a rájuk háruló fe­ladatoknak. VINCZE ISTVANNÉ Kiállítás Szécsényben az ellenforradalomról Szécsényben 21-26-ig mu­tatták be az országos és me­gyei dokumentumokat, ténye­ket bemutató ellenforradalmi kiállítást. Naponta többszázan nézték meg nemcsak a kiál­lítást hanem a közben bemu­tatásra kerülő két filmet is. A Francia Kiss Mihály életéről, gaztetteiről készült és az így történt címmel készült, az el­lenforradalom eseményeit be­mutató filmeket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom