Nógrádi Népújság, 1958. március (3. évfolyam, 17-25. szám)

1958-03-08 / 19. szám

1958. március 8, NÓGRÁDI Népújság 3 Az építő összefogás ereje Közismert az egykori pásztor meséje, a pásztoré, aki az erdőben nyáját legeltetve arra gondolt, hogy próbára teszi az embere­ket, esze-veszett kiáltozásba kezdett, hogy jaj, megtámadták a farkasok! Az emberek kapával, kaszával a pásztor segítségére siet tek, de az mentőit látva, nagy hahotáiba kez­dett. Egy következő alkalommal már keveseb­ben siettek a pásztor kiáltozását hallva, Ekkor is becsapva mentek haza. Harmad­szorra, amikor ismét, most már valóban élet­veszélyben, a farkasok ellen hívta a falu em­bereit — a segélykérés süket fülekre talált, így húzta vészesen a rövidebbet az egykori pásztor. Úgy mondják, minden hasonlat sántít, most talán még a szokásosnál is jobban, de a túl­zás talán megvilágítja a lényeget. Minden reményünk meglehet, hogy a ko­rábban lejáratott és ezért még ma is nem rit­kán meg nem értett népfrontmozgalom az ország nagy programját segítő, a szocializmus építését támogató nagy nemzeti összefogássá váljék. Ezen a téren is egészségtelen örökség nehezíti a munkát. Nem ritkán azért tartóz kodnak e mozgalomban való aktív részvétel­től, mert azt tartják: valószínű választás lesz, «zért, az „egyhangú” választásért kell a tö­megek támogatásának a megnyerése. Máshol nz ellenforradalom előtti „népfront-paraszt- párt” torzulásai miatt húzódoznak elvtársaink a népfrontban végzendő munka elől. Megint máshol a pártonkívüliekről való szektás el­zárkózás gátolja az egészséges munkát; van olyan tapasztalat is, mint például Honton, hogy „hivatalból” akarják kijelölni a nép­frontbizottság tagjait — a huszonkilenc tag­ból 28 a helyi tanács, a 29. meg — járási tanács tagja. A fenti negatív példák elcsüggeszthetnének, ha ezek ma is jellemzőek, ha általánosak lennének. Ma már egyre örvendetesebb módon megváltoztak a viszonyok, más már a helyzet. A párt és a kormány majd másféléves mun­kája visszaszerezte az adott szó becsületét. A pártonkívüli tömegek körében is egyre nyil­vánvalóbbá válik, hogy a pártot nem taktikai meggondolások vezetik a népfrontot illetően. A társadalom minden becsületes emberét hívja: tegyük össze minden okos gondolatun­kat, munkálkodjunk együtt az ország boldo­gulása érdekében. Ez az elvi alap. amely alapjául szolgál az -egészséges népfrontmunkának. Tények, ör­vendetes tények igazolják, hogy egyre javul a népfrontbizottságok munkája, öntevékeny ^aktivitás, önzetlenség a társadalmi munkában, és egyre inkább tervszerűség, ez jellemzi a legjobb bizottságok tevékenységét. Magát a végzett munkát meg az, hogy a közösséget legfőképpen érintő problémák megoldása fog­lalkoztatja a munkának lelkesen nekikezdő bizottságokat. A rétsági járásban nem egy falusi bizottság, a gazdák nagy számát, mun­kára ösztönözve a belvizek levezetését vette tervbe, ugyanitt gyümölcslerakatot szeretné­nek létesíteni, már most igen élénk a gyü­mölcstermelő szakcsoportok iránt az érdek­lődés. Kálié községben már a Minisztertanács intézkedése előtt elhatározták, hogy a község1 fásítás érdekében ezer csemetét ültetnek el. Balassagyarmaton a pedagógusok a népfront­bizottság ösztönzésére elhatározták, hogy es­ténként felkeresik a gyarmati mulatóhelyisé­geket és az esetleg ott mulatozó fiatalkorú álcát hazatessékelik, hogy így is segítsék a KISZ nevelőmunkáját. Pásztón egy másik gyarmati példán felbúzdulva nagy parkosítási tervvel foglalkoznak. Nagyon örvendetes, hogy a pedagógusok, az orvosok, a jogászok és más értelmiségiek milyen nagy részt vállalnak a munkából. Elő­adásokat tartanak és más munkában is segítenek. Mint a népfrontbizottságok munkája tar­talmi javulásának nagyon fontos mutatóját kell értékelnünk azt a tevékenységet, amit a balassagyarmati járásban tapasztaltunk. Az egyik községben, nem tudni honnét indulva, pánik hangulatot -próbáltak terjeszteni (és pánikot előidézni), hogy csökken a paraszti termelés biztonsága, mert a kormány túlsá­gosan „erőszakolja” a szövetkezeti szervezés ügyét. A népfrontbizottság tagjai, elsősorban az ott dolgozó kommunisták, határozottan fel­léptek az ellenséges pánikkeltőkkel szemben. Egyre javul a népfrontmunka, de nem lenne helyes, ha nem figyelnénk fel arra a jelen­ségre,hogy a munkások körében, az ipari köz­ségek többségében valahogy nem tudunk előbbrejutni ezen a téren. Néhol van ugyan próbálkozás: nemzetközi vonatkozású előadá­sokat tartanak, jogászok vezetésével ankétot szerveznek a társadalmi tulajdon védelméről, az ellenforradalmat bemutató kiállításra is mozgósítanak néhol — de mégis döcög a munka. Szektás elzárkózás és ki nem alakult módszerek nehezítik az egészséges kibonta­kozást. Az utóbbi hónapok e téren tapasztalható eredményei eleven cáfolói annak, az ellenfor­radalom előtti nézetnek, hogy nálunk több­pártrendszer nélkül nem boldogulhatunk, és a népfront mégiscsak annak pótlása akar lenni, a kommunisták taktikai elképzelése hívta életre. A népfront lassan ugyan, áe a társadalom különböző rétegei is meggyőződ­tek erről, a nemzet egyetemes érdekeit van hivatva szolgálni. A népfront célkitűzései — a béke biztosítása, a szocializmus építésűéi 1, tehát az emberek boldogulásáért munkálkodni, egybevágnak az egyes ember legfőbb törek­véseivel. A szocializmus nemcsak a munkás- osztály ügye, a társadalom minden becsületes dolgozó rétegének érdeke, kifejeződik cél­kitűzésében. Tapasztalatok azt is jelzik, ott megy egészségesen a népfrontbizottságok munkája, ahol a kommunisták személyes baráti kap­csolatot építenek ki a párton kívülálló dol­gozókkal. A tőlük való elszigetelődés eleve kizárja az egészséges munkát. A tapasztalat azt is jelzi, hogy ott működnek egészségesen a bizottságok, ahol létrehozták a bizottságon belül a kommunisták pártcsoportjait és azok időnként összeülnek, megbeszélik a helyi fel­adatokat. A megyében a községek kb. felé­ben hozták létre ezeket a csoportokat. Hogy a munka tovább javuljon, megköveteli ezek mielőbbi életrehívását és a meglévők erősí­tését. áriunkéin végzése közben fa­lun, hogy egyesek — pártta­gokról van szó — nem veszik figyelembe a marxizmus-leni- nizmusnak azt a tanítását, bogy az osztályharc a levert ellenforradalom után is foly­tatódik. Ma már nem arról van szó, hogy az osztályellen- ség nyíltan kiáll és gátlástala­nul szórhatja a tömegek közé bomlasztó nézeteit. A belső Teakció az ellenforradalom után taktikát változtatott és visszatér a régebben is bevált módszereihez, a réjnhírterjesz- téshez és az egyes revizionista, nekik is kedvező nézetek ter­jesztéséhez, amely nézetek «egyes elméletileg képzetlen ■embereknél talajra találnak. Igyekszik az osztályellenség a békülékenység szellemét el­hinteni a tömegek között. Ma is élnek még Nagy Imrének a nézetei, még az egyes párt­tagok között is. Sóshartyánból például egy párttag, aki veze­tőségi tag is volt az alapszer­vezetnél, a megyei pártbizott­ság mezőgazdasági osztályán azt kérte, hogy a kulákokkal szemben a párt ne folytasson harcot, mert ez a tömegbefo­lyásának a rovására megy. Elvtelen megalkuvás ez az osz­tályellenséggel, revizionista alapon, Nagy Imre módján. Megnyilvánul az osztályellen­séggel való megbékélés más formában is, amely kétségte­len az egyes revizionista néze­teknek a behatása következté­ben jöhet létre. Cserháthalá- pon például a volt földbirto­kos eljár a földművesszövet­kezeti gyűlésekre, ahol talán a volt cselédeivel kel vitára egy „hangya” alapon építendő szeszfőzde ügyében. Miféle alapon dolgozhatnak, vitázhatnak a volt cselédek, a szegényparasztok és a közép­parasztok is a földbirtokos „úrral”. Miféle érdekazonos­ságról lehet itt szó? Nem ar­ról van szó, hogy mi kommu­nisták olyan emberek lennénk, hogy embergyűlölő módjára éhhalálra akarjuk kárhoztatni ezt az urat. Nem, erről szó sem lehet. Ő ha becsületesen dolgozik, nem zaklatja senki és jól ki is jön anyagiak te­kintetében is a kötelességei lerovása után. Nem sajnáljuk tőle, ha megdolgozik érte. De komázást, elvtelen barátko- zást a szövetkezeti tagokkal nem ajánlunk, mert ez sem­miképpen sem válik a szö­vetkezet hasznára. „Szép” példáját találjuk a megbékülésnek az osztály­ellenséggel a nógrádmegyeri termelőszövetkezetben. Nem­sokára a környék összes bör­tönből kiszabadult ellenforra­dalmára a termelőszövetkezet­ben talál a becsületes dolgo­zók között menedéket és mun­kát. Itt sem arról van szó, hogy ezek az ellenforradalmár em­berek ne dolgozhassanak és éhhalálnak legyenek kitéve. Nem, hanem arról, hogy mi az ilyen beállítottságú egyéneket nem javasoljuk bevonni egy szocialista szektorba, ahol igen tág terük van a későb­biek folyamán dezorganizáló munkát kifejteni. Mi azt java­soljuk ezeknek, ha van föld­jük, dolgozzanak ott. Éljenek abból. Ha meg földjük nincs, menjenek az iparba, bányába, a vasas üzemekbe dolgozni, ahol a becsületes dolgozók el­lenőrzése alatt nyugodtan megkereshetik kenyerüket, ter­mészetesen akkor, ha nyugton maradnak és nem ártanak a proletárdiktatúra államának. Amikor ezt javasoljuk a ter­melőszövetkezeti tagoknak, a szocialista gazdálkodási szerv, a termelőszövetkezet féltése érdekében tesszük, másrészt pedig az emberi humanitás szempontjából is nézzük a kérdést és csak azt tudjuk ja­vasolni a tsz dolgozóinak, jól gondolják meg, mielőtt hatá­roznának az ilyen tagok fel­vétele ügyében. Kérjék ki minden esetben az illetékes pártszervek véleményét. Jól gondolják meg és ne felejtsék el, hogy nemrég ezek közül az emberek közül nem egy a termelőszövetkezetek feloszla­tását követelte. Tudják ezt a tsz-tagok is. Ilyen hamar fe­lejtenénk, elvtársak? Még* igen sok példát lehetné sorolni arra nézve, hogy bár kétségtelen, szektás hibák is vannak a megyében, de nem feledkezhetünk meg a revizio- nizmusról sem, mert mint ahogy látják, akad bőven és ami ezzel jár, a megalkuvás, az opportunizmus is bőven megtalálható. A „minden magyar testvér” és a „9 és félmillió szív együt­tes dobbanása” jelszó és nézet ,,Bármelyikünk is less a győztes, gyümölcsét valamennyien élvezzük majd Párosverseny a donyeci és a tiribesi bányászok között Nem mindennapi verseny bontakozik ki szénmeden­cénkben. A tiribesi bányászok párosversenyre léptek a Szov­jetunióban lévő Donyec-me- dencei Vetka Glubokáva bá­nyaüzem dolgozóival. A ver­senymozgalom gondolata a múlt év szeptemberében ve­tődött tel. A donyeci bányá­szok ugyanis meglátogatták a tiribesi bányaüzemet és itt ha­tározták el a két baráti or­szág bányászai, hogy az 1958- as évben eg-'mással párosver­senyre lépnek. Néhány héttel ezelőtt érke­zett meg a donyeci bányászok levele. Beszámoltak a múlt évi munkájukról, eredmé­nyeikről, majd közölték az in­duló verseny feltételeit. A tiribesi bányászok öröm­mel fogadták a donyeciek ver­senyfelhívását. Röpgyűlésen ismertették a szovjet bányá­szok versenypontjait, az üzem valamennyi dolgozójának meghallgatásával elkészült vá­lasz — a csatlakozás. A tiri- besiek abban a levélben, ame­lyet a napokban küldtek el a donyecieknek, a termelési terv túlteljesítését, az egy főre eső teljesítmény növelé­sét, az önköltség és a balese­tek számának csökkentését, Csütörtökön érkezik a LOTTÓ szerencsekerék Mint arról lapunk február 22-i számában hírt adtunk, az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és LOTTÓ Igaz­gatóság úgy döntött, hogy március 14-én délelőtt 10 óra­kor Salgótarjánban is megfor­gatják a LOTTÓ szerencseke- rekit. A sorsolásra, — amelyet a Városi Kultúrotthon nagy­termében rendeznek — szabad­belépést biztosítanak. A nye­rőszámokat a közönség sorai­ból választottak húzzák majd ki a szerencsekerékből. Az Országos Takarékpénz­tártól nyert értesítés alapján, közöljük kedves olvasóinkkal, hogy a LOTTÖ szerencseke­reke már csütörtökön megér­kezik Salgótarjánba. A LOTTO E HETI SORSOLÁSÁNAK NYERŐSZÁMAI: 24 43 62 82 86 még érezteti hatását az osz­tályharc frontján. Ebből fakad a megbékélés szelleme, meg­békélés az osztályellenséggel, elvtelen módon. Nagyon egyet­értek Szoó elvtárssal, amikor cikkében azt mondja: „...Pár­tunk napjainkban is úgy tud harcolni a revizionista jelen­ségek ellen, ha ismeri ma is jelentkező formáit”. Ennek a harcnak igen fon­tos feltétele az, hogy a párt­tagok felismerjék éppen mar­xista-leninista műveltségük folytán az egyes revizionista jelenségeket és azon nyomban le is tudjanak rá csapni és szét tudják zúzni eszmeileg is. Természetesen a revizioniz- mus és az ebből fakadó meg­békélés formáit korántsem merítettem ki e pár példával. Lehetne még pár ipari vonal­ról is hózni példákat arra nézve, hogy egyesek az osz­tálybéke revizionista gondola­tából kiindulva, köztudomá­súan ellenforradalmi beállí- tottságúakat mentegetnek. És még sok más probléma adódik e kérdéssel kapcsolatban. Feladatunk az, hogy első­sorban felvilágosító munkával, eszmei téren harcoljunk a re- vizionizmus és az opportuniz­mus ellen, figyelembevéve mindig az egyes ember, vagy embercsoportok elméleti fel- készültségét, osztályhelyzetét. Ha pedig a revizionizmusból fakadó opportunizmus, békülé­kenység a csökönyösségbe tor­kollik, ne féljen a pártszerve- vezet, ha szükséges, admi­nisztrációs intézkedéseket is lyikünk is lesz a győztes, an­nak gyümölcsét a szocializ­must építő népek fogják majd élvezni.. Illetékes Tálasz a lőmesteri intézmény vitájához Lapjukban lefolyt lőmest éri intézmény vitájával kap­csolatban az Országos Bányaynűszaki Felügyelőség^ ren­delet tervezete elkészült. Az illetékes szervek egyetértenek a tervezettel, mely lezárja ma ;d országosan rendezi a lőmes­teri. illetve a robbantással foglalkoztatottak kérdését. A rendelet rövid időn belül nyilvánosságra kerül. Lévárdi Ferenc, a nehézipari miniszter első helyettese---------------------------------------­Mu nkás hétköznapok: Benyújtotta 100. újítási javaslatát A Vasötvözetgyár már hosszú évek óta kitűnik az újító mozgalom fejlődésében, eredményeiben. A mozgalom­ban résztvevő dolgozók közül is élenjár Vágvölgyi József hegesztő, aki a napokban nyújtotta be századik újítási javaslatát. Az eddig benyúj­tott javaslatai közül ötven­egyet fogadtak el. A részére kifizetett újítási díj meg­haladja a 18 ezer forintot. A javaslatai bevezetése nyomán tapasztalható gazdasági ered­mény pedig 170 ezer forint körül jár. Eddigi munkásságának ér­tékét növeli, hogy javaslatai elsősorban az anyaggal való gazdálkodásra irányulnák, így például bronzmegtakarí- tast ért el a hegesztésnél, si­került meghosszabbítania a kötörőpofák élettartamát. Mű­szaki vonatkozásban figye­lemre méltó, hogy javaslata nyomán a kontaktuspofákat hibásodás esetén nem kell újraolvasztani, hanem he­gesztéssel teszik újra üzem­képessé. Azonkívül számtalan fizikai munka megkönnyíté­sét, a munkavédelmet szol­gáló újítást nyújtott be. Pél­dául a fémtárgyak tisztítását elektromos úton oldotta meg. Eddig a munkálatokat kézi erővel végezték, megoldása alapján pedig mechanizáltak. Az újító mozgalomban ed­dig végzett tevékenységéért Vágvölgyi József már meg­kapta a kohászat kiváló dol­gozója című kitüntetést. Mind­emellett mint tűzoltó is tevé­kenykedik a gyárban. Csökken a selejt, a gépállás a Salgótarjáni Üveggyárban A7 április 4-re indult mun­kaverseny február 10-től 20-ig terjedő szakaszát a napokban értékelték a Salgótarjáni Üveggyárban. Az egyes be­tenni a hibák kijavítása érde­kében. Pártoktatásunknak is egyik igen fontos feladata a revizionizmus és az opportu­nizmus elleni harc. A propa- ' gandisták az elmélet fegyve­rével lépjenek fel és verjék vissza a revizionista nézeteket és az ezzel járó káros, meg­alkuvó gyakorlatot. Kiss Károly elvtárs a mar- xizmus-leninizmus esti egyete­mén tartott előadásában rfiondja, hogy az Országos Pártértekezlet után csökkent az eszmei zűrzavar, de távol­ról sem szűnt meg teljesen. Ez valóban így van és ezt ne­künk látni kell a kétségtelenül meglévő szektás nézetek és gyakorlatok mellett is a me­gyében. Mint ahogy a példák is mutatták, vannak nekünk ezen a téren tennivalóink. Ma már a revizionista néze­tek halálos veszélyt nem je­lentenek a pártra, a munkás- osztály hatalmára, mint ahogy az ellenforradalom idején je­lentettek. De a külső és belső reakciónak minden mesterke­dése az, hogy ezek a nézetek újra ilyen veszélyesek legye­nek. Éppen ezért a sajtóban és más vitafórumokon mutas­suk meg a maga meztelen va­lóságában a revizionista néze­tek maradványait, a jobboldali opportunista hibákat a társa­dalmi élet minden területén, amelyek napjainkban is fő ve­szélyt jelentenek. Mutassuk meg bátran, mert így köny- nyebb ellene az eszmei, ideo­lógiai és ha szükséges, az ad­minisztratív harc is. Godó László mencék dolgozói szép eredmé­nyekről adtak számot. A né­gyes kádkemencén például Sa­lamon Géza és Müller Gyula brigádjai magasan túlteljesí­tették jóáru tervüket. A műszaki vezetők kö­zött a gépállási idő csök­kentéséért folyik a vetél­kedés. Müller János művezető pél­dául februárban 88-ról 51-re, Sándor Vilmos 92-ről 69-re csökkentette a gépállási idő-í két. Sikerült elérniök, hogyf az igazolatlan hiányzások' száma a három műszakban átlag másfél napra csökkent. A kizárólag exportra ter­melő brigádok közül az I-es fazekas-kemencén Weisz Jánis és Schrenk Ferenc brigádjai értek el jó eredményt. At export brigádok munkáját di­cséri, hogy az elmúlt negyedév közel 8 százalékos munka- selejtjét jelenleg 7,1 szá­zalékra szorították le. A zöld kádkemencén Zsíros Péter és brigádja szintén a se­lejt csökkentésében tűnik ki. A januári 0,4-ről február kö­zepéig 0,2 százalékra csökken­tették a selejtet. Hasonló jó eredményeket értek el Ványi Károly, Mészáros János és Barát Jenő is. Elnézésüket kérjük kedves olvasóinknak azért, hogy lapunk az utóbbi időben minden erőfeszítés ellenére is csak késéssel kerülhetett olvasóink ke­zeibe. Sajnos, nyomdatechnikai okok gátolták lapunk időbeni el­készítését. A szerkesztőség, a kiadóhivatal és a nyomda a továbbiakban min­dent elkövet, hogy lapunk a jövő­ben pontosan kedves olvasóink, rendelkezésére álljon. A szerkesztőség. valamint az elővájási terv túlteljesítését vállalták. Mint levelükben írják: „... Mi úgy érezzük, bárme-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom