Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)
1958-02-15 / 13. szám
1958. február 15. NÓGRÁDI Népújság Közelebb átdolgozó parasztokhoz Nemrégen látott napvilágot az a hír, hogy a gépi munkára ezek után a földművesszövetkezetek kötik a szerződéseket. Arról van ugyanis szó, hogy a szerződéses gépi munkát új, szervezett formák között oldjuk meg. Nem célunk részletesen ismertetni, milyen fontos szerepe van mezőgazdaságunk termelésének olcsóbbá és jobbá tételében a gépeknek. Azt viszont ki kell mondanunk, hogy az apró parcellák, gazdái, az egyéni parasztok nem tudják teljes egészében kihasználni a korszerű gépeket. Mert mondjuk meg csak őszintén, mezőgazdaságunkban még a kis parcellákon folyó egyéni gazdálkodás az uralkodó. A földművesszövetkezetek bekapcsolódása a szerződéskötésekbe azt jelenti, hogy a gépállomások azon szabad kapacitású gépeinek — melyek a termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csoportoknál, valamint a cséplé- seknél nem lesznek lekötve — megfelelő kihasználását segítik elő. Azért van erre szükség, hogy ne járjanak úgy, mint az elmúlt esztendőben, amikoris a 26.000 traktorunkból 16.000 volt a gépállomásoknál és a 12 millió normálhold gépi munka helyett mindössze 9 milliót végeztek el. Hol volt itt a gépek kapacitásának gazdaságos kihasználása? A földművelésügyi Minisztérium és a SZÖVOSZ igazgatóságának közös utasítása ez. Azért jöttek össze Salgótarjánban a megyei tanácson január 10-én a gépállomási igazgatók, földművesszövetkezeti ügyvezetők, községi ag- ronómusok, hogy megismerjék, aztán falujukban is megmagyarázzák ezt az utasítást. Mert számítanunk kell arra is, hogy esetleg problémák merülnek fel. Hogy ne mondjunk mást, feltehető például, a gépállomások bizalmatlanok lesznek a földművesszövetkezetekkel szemben, mert azok még járatlanok ebben a dologban. A gépállomások a legjobban úgy segítik a föld- művesszövetkezeteket e téren, hogy minőségileg megfelelően kijavított gépeket küldenek részükre. Hiszen a földművesszövetkezeteket ma már ezernyi szál fűzi-köti a község gazdáihoz. Beszéljék meg tehát a gépi munka előnyét is a termelőkkel. Magyarázzák meg azt, hogy így szűnik meg lassan falun az igauzsora, hiszen legalább száz forintot megtakarítanak, ha gép végzi a talajmunkát. Ha pedig egy- egy dűlőben a szomszédos gazdák valamennyien szerződnek, így újra csak kedvezményben részesülnek. Mert az összefüggő terület — legalább 12 hold — nagyüzemi munkának számít, s ez még holdanként 20 forintos megtakarítást jelent az őszi vetőszántásnál. S nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezzel a közös munka alapjait rakjuk le. Elvként kell azonban kimondanunk, hogy a gépállomások addig semmi nemű munkát nem végezhetnek, míg talajmunka van Megyénkben 96.800 normál holdnyi munkára kell szerződést kötni. Ez 22.4 százalékkal magasabb, mint ameny- nyi munkát tavaly végeztek a gépállomások. A gépeket éppen ezért úgy kell irányítani, hogy ahol a legtöbb szántási igény jelentkezik, megfelelő gépeket kapjanak a szövetkezetek. Annál is inkább kell ez, mert a tavaszi munka a legnehezebb. A gépeket már március elején kiküldik a gépállomások a földművesszövetkezetekhez. Éppen ezért legkésőbb február 20-ig a földművesszövetkezetek járási központjánál értekezletet kell összehívni, ahol képviselteti magát a földművesszövetkezet és a gépállomás is, s közösen beszélik meg az utasítást. A gépállomások ekkor már tudják a tervüket és meg kell határozni a munkát kampányonként. A szerződés megszegéséért pedig mindkét fél súlyos kötbért fizet. Megszűnik tehát az a visszásság, melyre a legtöbb hozzászóló utalt, hogy a traktorosok 20—30 forint mellékkeresetért otthagyták kijelölt munkaterületüket. Mert a cél azért nem a kötbér, hanem a jól elvégzett munka. Nagy a feladat a gépállomások előtt, de a nagyobb feladatot mégip csak a földművesszövetkezeteknek kell megoldani. Befejezik a palotási gyógyszertár építés ét Palotáson a községfejlesztési tervben biztosították a költséget ahhoz, hogy 1957- ben megkezdjék a község gyógyszertárának építését. A pénz 1957-ben azonban nem volt elegendő, a munka félbemaradt, annak ellenére, hogy a több mint százezer forintból 45.000 forint értékben saját anyagot használtak fel, csaknem 29.000 forintért pedig társadalmi munkát végeztek a község lakói. Az úgynevezett házi gyógyszertár nem biztosítja a falu gyógyszerellátását. Ezért ebben az évben biztosítják a pénzt ahhoz, hogy befejezhessék a gyógyszertár építését. Óvodások műsoros esfje Nógrádszakálban Az óvodás gyermekek jól sikerült másfélórás műsort adtak a kultúrházban. Nagy tetszést arattak a bemutatott dalokkal, versekkel, táncokkal és jelenetekkel. Jellemző a nagy érdeklődésre, hogy az olcsó helyárak mellett is 409 forint volt a bevétel. Ebből az óvoda x'észére játékokat vásárolnak. A jól sikerült előadás Nagy Ilona óvónő hozzáértő rendezését és a jó nevelő munkát bizonyítja. A munkával szerzett játékokban bizonyára sok örömük lesz a kis óvodásoknak. Művész és a dolgozó parasztok találkozója Vasárnap délután a szécsé- nyi gazdakör tagjai meglátogatták Bencurfalván Szabó István szobrászművészt. A látogatás célja az volt, hogy közelebbről megismerkedjenek a megye képzőművészeti életével és megismerjék Szabó István nagy művét, amely a bányászat 200 éves történetét mutatja be. A látogatók nagy elismeréssel nyilatkoztak Szabó István művészi munkájáról. Csodálatra méltó, amilyen kifejező erővel tudja érzékeltetni a bányászat fejlődését a szén felfedezésétől a mai modern termelési módszerig és a bányászok életében bekövetkezett változást a nyomortól a mai felszabadult életig. A gazdakör 42 tagja sokat tanult ezen a délutánon, sok szépet ismert meg és megfogadták, hogy még többször ellátogatnak ide és elhívják magukkal azokat, akik ezen az első látogatáson még nem vettek részt. Miklián Pál Dói sikerült- a balassagyarmati nőt-anács jelmezbálja Jól sikerült jelmezbált rendezett a napokban a balassagyarmati városi nőtanács. A tanítóképző bálteremmé varázsolt helyiségét zsúfolásig töltötte a meghívottak sokasága. Sok fiatal szempár kísérte figyelemmel karnevál ^hercegének és a hercegnőnek minden lépését... Lelkesen tapsoltak a „keleti táncosnőnek“, aki az első jelmezdíjat nyerte, „Piroskának“, aki mellett ott sompolygott az ordas farkas, és a többi jelmeznek. Az est minden látványossága a női jóízlést, finomságot tük.'özte. Kár volt, nagy kár, hogy a férfinép az egyetlen Orpheus-jelmezt kivéve nem szerepelt hasonló eredménnyel. Az est apró szépséghibája csupán az volt, hogy félötkor a zene hirtelenül — szinte bántóan hirtelen — elhallgatott és így az átmenet nélküli befejezés rontott kicsit az est szépségén. Dr. Vadas János — Hát mégsem lehetek boldog? Tudtam én ... tudtam, hogy ezt a fényt nem érhetem el soha — suttogta most már majdnem félhangosan Gyuri és megjelent lelki szemei előtt Baba bájos alakja; mosolyogva a kispadon, majd pedig könnyező arccal, aztán a folyó, benne a haldokló lepkével... — Igaza lenne Babának? — Bort még! — ordította Késes bácsinak, aki már többször megtöltötte poharát. Voltak, akik szánakozva nézték", főként azok, akik tisztában voltak becsületességével. Csodálkozva nézték Gyurit, mert ő sohasem szokta leinni magát. És most itt van, szemébe lógó fürtjeivel, elborult arccal és méghozzá olyanokat beszél, hogy... szóval mintha álmodna. M I ÁSOK, AZ IDEGENEK mosolyogva jegyezték meg egymás között: bizonyosan nem csókolta meg a hapsit a Rózsika. És szemtelenül röhögtek. A sok ital annak is megárt, aki szokta, hát még neki. Ügy érezte, megfordult vele a világ. A székek, az asztal, a pult, az emberek és minden, minden. — Szóval csavargó, tróger... a demokrácia fia vagyok, nem az övéké! Nem lesz belőlem más? — Hát jó — hörögte raár-már nem is emberi hangon az italtól támolygó fiú. Magasra emelte a borral félig telt poharat, de úgy érezte, mintha karját ólomból öntötték volna, s az aszta közepére vágta, ahol darabokra tört. Nehéz mozdulattá fölállt és mint aki valakit meg akar fogni, kitántorodot az ajtón. Késes bácsi még kiabált utána, hogy sem a pohá rért, sem az italért nem fizetett, de a többiek megnyugtatták, hogy nem szalad el a faluból és majd holnap megfizeti így ő is elhallgatott. Az eső még nem állt el, csak alábbhagyott, időnként koromsötét éjszakába az ég reflektora még belevilágított Az utakon tócsákban állt a sár, szélein pedig sárgásán höm- pölygött. Gyuri megtermett alakja így, a cikázó villámok fényében úgy tűnt, mint egy félelmetes kísértet, akinek útjában nincs akadály. Nem érezte most az esőt, a hűvös szelet, nem tudta hogy a ruha gőzölög rajta, csak egyet tudott, egyet érzett egy borzasztó súlyt, egy hatalmas erőt, ami hajtja előre, sötét semmiségbe. Ment tántorogva a vizes árok szélén, ó sem tudta hová, csak ment céltudatlanul. A vihar utolsó erejével letépett az útszéli akácfáról egy virágos ágat és vadul az árokba dobta. A szennyes áradat^magával ragadta a fehér virágokat, melyek hol elmerültek, hol feltűntek bemocskolva a sárgás iszaptól. Az pedig kíméletlenül vitte a védtelen virágokat messzire, nagyon messzire, oda, ahol többé nem viríthatnak, nem kedveskedhetnek illatukkal. Gyuri is ment, ő is messzire, oda, ahonnan csak az emléke térhet vissza. Ezen az estén hiába várta Baba a mozinál, de még akkor sem tudta, hogy szerelmüknek örökre vége, hogy Gyuri többé nem megy ki a kispadra, hogy többé nem hallja annyira kedves hangját. Honnan is tudhatta volna, hogy míg ő aggódva várja, a két jegyet türelmetlenül szorongatva kezében, Gyuri már a falun kívül jár átázva, testben és lélekben kimerülve, egyre csak az ő nevét suttogva. Talán jobb is, hogy ezt nem tudta? Gyurira hajnalban akadtak rá; ott feküdt sárosán az árokparton, a falutól egy kilométernyire. Nem volt hideg, de ő minden részében remegett, úgy kellett hazatámogatni. Ekkor már a részegség utolsó foszlánya is elszállt belőle. Ha Baba most látta volna így sárosán, átázva, falfehér arccal, megöregedve, talán rá sem ismert volna. Ez már nem Gvuri volt, hanem egy testi-lelki roncs. ÍGY KELLETT HÁT végeznie, amiért ő jót akart mindenkinek, amiért nem akarta követni a még most is kísértő évszázados átkot? Hazament Gyuri, ágynak dőlt, és nem is kelt fel soha többé. Tamás István Növénytermelő szakcsoport Bede-pusztán A hegyek között, nem mesz- sze Kisbárkánytól, terül el Bedepuszta. Az itt élő emberek fő foglalkozása többnyire a mezőgazdaság. Mindig probléma volt azonban a termények értékesítése, hiszen messze esnek az útvonalaktól. Most elhatározták, hogy növénytermelő szakcsoportot alakítanak. Létre is jött a szakcsoport és még ez évben tíz kataszteri hold mákra köt szerződést a huszonhárom tag. A termelés megindulásához szükséges eszközöket közösen szerzik be, a földművesszövetkezeten keresztül. A mák értékesítéséből származó jövedelem 5 százalékát a közös alapra fordítják. Elhatározták, hogy az egyéb terményféleségeket is szövetkezeten keresztül értékesítik. Azt tervezik, ha a szakcsoporton belül megtalálják számításukat, 1959- ben már mint általános növénytermelő és állattenyésztő szakcsoport vesznek részt a nagyüzemi gazdálkodásban. Az alakulásnak nagy visszhangja van a környéken. Nagykeresztúrban egy sertés- tenyésztő. Nagybárkányban pedig gyümölcstermelő szakcsoportot szerveznek, az önkéntesség teljes figyelembevételével. Szekacsek Tibor 234 százalékkal nőtt a takarékbetétek száma 1957 az ellenforradalom utáni gazdasági konszolidáció és az életszínvonal lényeges emelkedésének éve volt. A lakosság megnövekedett jövedelméből nemcsak vásárlásra fordított többet, de ezen belül nőtt a nagyobb értékű árucikkek kelendősége is. Emelkedett a lakosság megtakarításának összege: nagyobb Kiadásokra — és egyre többen -házépítésre is sokan takarékbetétben gyűjtik pénzüket. A takarékbetétállomány 1957-ben országosan több, mint 133 százalékkal, ezen belül pedig megyénkben még ennél is *na- gyobb arányban: 234 százalékkal nőtt. (Bátutáiz kukádé Ebben az évben nyitják meg a Székvölgyi bányaüzemet. Ugyancsak megkezdték a szur- doki személyszállító akna munkálatait. * Jól bevált a szénmedencében az új típusú Hidasi rakodógép. A közeljövőben a mát- ranováki Csurgó táróba újabb öt rakodógép kerül. A kismun- kahelyek gépesítése is tovább folyik. Ebben az évben a bányák 20 darab Kóta-féle munkahelyi rakodógépet kapnak. Ezzel egyidejűleg újabb 20 rakodógépet állítanak ismét üzembe egyláneos átalakítás után. sje Á nagybátonyi 104/2 munkásszálló versenyt indított április 4-re. Minden reményük megvan, hogy elsők lesznek, annál is inkább, mivel még egy szálló sem jelentette be csatlakozását. * A zagyvái üzemegységhez tartozó Király-tárón megkezdték a széntermelést. Naponta átlagosan két vagon szenet küldenek a felszínre. Teljes széntermelés csak a jövő év elején, a feltárások elkészítésével válik lehetővé. A kisterenyei Csigakúti-lejt- akna frontfejtése új mezőbe települt, ahonnan a termelés már megindult. A fejtés napi termelése 15 vagon s az ott dolgozók 125—130 százalékos eredményekkel büszkélkedhetnek. * Az új év első napjaitól február közepéig 296 új dolgozó választotta a bányászmesterséget. örvendetes jelenség, hogy a létszámhiány minden bányaüzemnél teljesen megszűnt. * Február 24-én választják meg Nagybátonyban, Tiribe- sen, Kányáson, Szorospatakon és Ménkesen az üzemi tanácsokat. Ezzel a szénmedence minden bányaüzemében létrejönnek az üzemi tanácsok. A szénmedence minden bányájában megalakultak a társadalmi bíróságok" A napokban a bíróságok elnökei tanfolyamon vesznek részt. Ezzel is segíteni kívánják a dolgozók helyes, igazságos bíráskodását a népvagyon herdálóival szemben. * A bányák közötti párosversenyek 1957 második félévi értékelései a napokban történt meg. A Zagyva és Nagybátony között folyó párosversenyből a nagybátonyiak, míg Salgó- Kazár versenyből a salgói üzem bányászai kerültek ki győztesen. * A bányászverseny nyilvánosságot a jövőben továbbfejlesztik. Hamarosan megjelenik a fényképes villám. A bányászfalvak lakóit hangszórós gépkocsival keresik fel, ahol rendszeresen ismertetik a versenyben élenjárókat, eredményeiket. * Február hónapban a legjobban dolgozók között 90 000 forint céljutalom kerül kiosztásra. Még nem tudni, melyik üzem bányászai lesznek a legjobbak, de mint hírlik, hamarosan elválik. A. KEREK VILÁG ©"N
