Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-12 / 12. szám

i 958. február 12. NÓGRÁDI Népújság 3 A munkásőrség beváltotta a hozzáfűzött reményeket A Magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány a Politikai Bi­zottság javaslatára egy évvel ezelőtt 1957 február 13-án szervezte meg a munkás­őrséget. Ez a dátum jelentős esemé­nye volt és lesz a magyar tör­ténelemnek. Népi demokráci­ánk történetében először kap­tak fegyvert a munkásosztály, a dolgozó parasztság és más becsületes dolgozók, akik a bányákban üzemekben -a földeken és egyéb más terü­leteken dolgozva is, felelőssé­get éreznek a szocialista vív­mányok továbbfejlesztéséért és megvédéséért­A párt hívószavára tömegé­vel jelentkeztek munkában és harcban megedzett kommunis­ták a munkásőrségbe. Idősek és fiatalok, illegális és új kom­munisták álltak csatasorba- Munkájuk mellett vállalták a kiképzés, a szolgálat nehézsé­geit és adott esetben a fegy­veres harcot is a nép ellensé­gei ellen. Van-e szükség ilyen erőre? Azt hisszük, nyugodtan vála­szolhatjuk, igen. Az imperia­lista erők, a külső- és belső el­lenség nem nyugodott bele a II. világháborúban elszenve­dett vereségbe. Minden eszköz­zel harcolnak a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen. Fegyvertárukban megtaláljuk — a fegyverek és az atombom­bák mellett — a csalás, a ha­zugpropaganda, a népi demok­ráciák elleni felforgató cse­lekmény minden eszközét. Nem válogatnak a módszerek­ben, erről meggyőződhettünk az elmúlt esztendők folyamán- Csak a jelentősebbeket említ­sük: A Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság és a számunkra örökre emlékezetessé maradó Magyar Népköztársaság elleni támadást, 1956 október 23-án. A reakció mindhárom he­lyen vereséget szenvedett. Mindebből olyan következte­tést levonni, hogy „tanultak” az imperialisták, vagy „belát­ják próbálkozásaik meddősé­gét” könnyelműség, önámítás lenne Az itt felsorolt tények arra figyelmeztetnek bennünket, hogy résen kell lennünk az el­lenség minden próbálkozásá­val szemben. Hiszen olyan el­lenséggel állunk szemben, aki makacs, mindenre elszánt és a legválogatottabb eszközökkel -harcol elvesztett kiváltságáért, földbirtokért, gyárért, bankért. E zek egyrésze külföl­dön, nagyobb részük az országon belül te­vékenykedik, ott és úgy árt, ahogy tud. Ha az el­mondottak mellett figyelembe vesszük, hogy ezek mögött az erők mögött olyan pénzes­zsákok állanak, mint az ame­rikai és az angol tőkések, akik nem sajnálják az anyagi esz­közöket ilyen célra, érthető, hogy mindenre készen kell lenni. Mi a saját kárunkon ta­nultuk meg, — nagyon drága árat fizettünk érte — hogy a szocializmus ügyéhez hű mun­kásokat, parasztokat és értel­miséget fel kell készíteni és fel kell fegyverezni. Ezek az erők rendelkezésre álltak az ellen- l'urradalom kezdetén is és az ellenforradalom alatt is, de ki voltak szolgáltatva fegyverte­lenül a felfegyverzett ellenfor­radalmároknak- A párt és kor­mány a tanulságok alapján határozta el a munkásőrség létrehozását. Egy év távlatából megálla­píthatjuk, hogy a munkásőr­ség beváltotta a hozzáfűzött reményeket a megye területén is. Fegyveres megjelenésük, határozott fellépésük bizalmat öntött a szocializmus ügyéhez hű dolgozókba, félelmet a népi hatalom ellenségeibe. A mun­kásőrség megjelenése — a többi fegyveres szerv mellett — meggyorsította a kezdetben nehézkesen induló konszolidá­ciót. Bátrabbak lettek a becsü­letes emberek, jobban ment a munka. Érezték, hogy van erő mögöttük, mely képes megaka­dályozni a felforgató cselek­ményeket, megfélemlítéseket. A munkásőrség létrehozásá­nak nem örült mindenki. Ez érthető is. Nem várhattuk és nem is vártuk, hogy a prole­tárhatalom, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány ellenségei az ellenforradalmárok lelke­sedjenek. De maga az a tény, hogy a belső reakció, a külföldi imperialista árulók a rágal­mak zömét igyekeztek a mun­kásőrségre szórni, igazolta a párt és a kormány intézkedé­sének helyességét. A z ellenség rágalma nem talált talajra a becsületes emberek között a munkásőrség megalakulása idején sem. Ma még inkább nem talál- A mun­kásőrség kivívta tekintélyét a hazájukat szerető munkások, parasztok, értelmiségiek és más dolgozó rétegek között. Vajon mivel érte el ezt a nép­szerűséget a munkásőrség? Az világos, hogy fegyverrel, erőszakkal, rábeszéléssel a dol­gozók megbecsülését nem le­hetett volna kivívni. Ehhez arra volt szükség, hogy a mun­kásőrök becsülettel állják meg a helyüket minden területen. A mi munkásőreink eleget tet­tek e követelménynek- Már a megalakulás előtt igen sokan közülük fegyverrel a kézben harcoltak az ellenforradalmá­rok ellen, tagjai voltak a kar­hatalomnak. A másik része a munkahelyén harcolt a nor­mális élet megindításáért. A munkásőrök túlnyomó több­sége magánéletéljen, magatar­tásában, munkájában egyaránt példamutatóan viselkedik. Mindezek olyan erények, ame­lyek megbecsülést váltanak ki a becsületes emberekből. Arra kell törekedni, hogy ezek az erények állandósuljanak, to­vább szélesedjenek. Meg kell szüntetni azokat az egészség­telen, káros jelenségeket, me­lyek sértik a munkásőrség és dolgozó tömegek szoros kap­csolatát és barátságát. Nem szabad tűrni, hogy néhány munkásőr felelőtlen magatar­tásával ártson és rombolja ezt a barátságot. Ilyen értelemben a pártszervezetek nagy segít­séget tudnak nyújtani. Erre a segítségre szüksége van a mun­kásőrségnek. A pártszerveze­tek észre kell, hogy vegyék a körzetükben lévő munkásőrség eredményei mellett a hibákat is, hívják fel erre a munkás­őrök figyelmét. Szükség esetén javaslataikkal forduljanak az illetékes pártbizottsághoz. A pártszervezetek ilyen irányú ellenőrzése és segítsége bizto­síték lesz arra, hogy a mun­kásőrség tekintélye és ezzel együtt ütőképessége is tovább erősödik­munkásőrség egy év alatt eredményeit ér­tékelve az elismerő hangján kell megemlé­kezni azokról a munkásőrök­ről, szakasz és századparancs­nokokról, valamint más pa­rancsnoki beosztásokban lévő elvtársakról, akik fáradságot és időt nem kímélve becsüle­tes munkát végeztek. Az elért eredmények legyenek az elkö­vetkezendő idők sikereinek ki­induló pontjai. Álljunk helyt becsülettel drága hazánk és pártunk által ránkbízott fel­adatok végrehajtásában. ISOU1K­TUDÓSÍTÓINK ÍRJÁK AZ ACÉLÁRUGYÁRBÓL: Továbbképző tanfolyam műszakiak részére A Kohó- és Gépipari Minisz- tórium tanfolyamot indí­tott a műszakiak továbbképzé­sére. Ezen tanfolyam első elő­adása a napokban zajlott le a gyár kultúrtermében. Az Acélárugyár műszaki dolgozóin kívül a helybeli és környékbeli vasipari üzemek műszaki dolgozói is résztvet- tek az előadáson. A tanfolya­mot Lizsnyánszky Antal fő­mérnök megnyitó szavai után Gárdonyi Sándor miniszté­riumi küldött nyitotta meg. Ezután került sor a szakmai előadásra, melyet Mándoki Andor mérnök tartott. Az elő­adás az üzemszervezés és ve­zetés problémáival foglalko­zott. Az üzemszervezés fontos­ságának kidomborítása után az előadó a szervezés alap­fogalmait ismertette. Az el­méleti meggondolásokból ki­indulva, gyakorlati példákon keresztül tette érthetővé a szervezés fontosságát és je­lentőségét. Elmondotta, hogy az iparban keletkező vesztesé­gek nagyrésze a vezetés hiá­nyosságaiból erednek. Ezért különös jelentőséggel bír a vezetés módszereinek, szabá­lyainak és törvényszerűségei­nek ismertetése. A helyes üzemvezetés szempontjából fontos tisztában lenni azzal, hogy mi képezi a vezető fel­adatát és milyen módon lehet a tudományos vezetést elsajá­títani. A továbbiak során az önköltségcsökkentés, valamint a műszaki fejlesztés néhány módszerbeli eljárása került tárgyalásra. A beruházások tervezésének ismertetésével ért véget az előadás. Intézkedések a munkafegyelem szilárdításáért A z ellenforradalmi esemé- nyék után a Salgótarjáni Acélárugyárban a munkafe­gyelem nagymértékben meg­lazult. Különösen emelkedett azoknak az óráknak a száma, amelyek a későnjövésből ered­tek. Voltak dolgozók, akik munkahelyükön több esetben félórával, egy órával, vagy esetleg még többel is későb­ben jelentek meg, érezvén a szigorú fegyelem hiányát. Még 1957 negyedik negyedében is a késésekből eredő kieső órák száma 134 volt. Nem beszélve arról, hogy egyes emberek fegyelme­zetlensége a termelésben súlyos kiesést jelent. Vannak olyan dolgozók, akik csoportban dolgoznak és így Kigyulladt a villany a szónoki lakóházakban Nagy ünnep volt 1957 aug­usztus 20-án, az alkotmány ünnepén Szátokon. Az alig öt­hatszáz lakosú kis "község ut­cáit villanyfény borította, hu­szonhat oszlopon gyulladt ki a villany. Fél év telt Házi betegápolási tanfolyam Salgótarjánban a bányatele­pen csütörtökön huszonkét résztvevővel házi betegápolási tanfolyam indul, majd utána mindjárt első segélynyújtási tanfolyamon vesznek részt a hallgatók­éi azóta. S a napokban teljes­sé vált a szátoki gazdák örö­me. A községben nyolcvan árammérő órát szereltek be a lakóházakban, s most már az utcai közvilágítás mellett a lakóházakban is kigyulladt a villany. S hogy mit jelent ez a szá- tokiaknak? A kultúrát, a fej­lődést! Csak egy példát. A kiszisták, a falu idősebbjeivel közösen farsangi mulatságra készülnek. Fazekas Mihály, Ludas Matyiját viszik szín­padra. A színpadi próbák még petróleumos lámpák mellett történtek. Az előadásra már villanyfény mellett kerül sor. Egy hasznos beszélgetés Kazáron Az aknászok murikájáról A termelés közvetlen pa­rancsnokai a bányákban az aknászok. Jó, vagy rossz munkájuk nagymértékben be­folyásolja az üzemek eredmé­nyességét. Sajnos, az utóbbi időben nem ritka az olyan aknász, aki elnéző, a fegyel­mezetlenség megtorlása helyéit a ,;szép fiút“ •játsza. Akad olyan is, aki hiányos képzett­sége folytán nem áll hivatása magaslatán. Középkádereinktől mind a felsőbb vezetés, mind a föld mélyén dolgozó bányászok komoly, felelősségteljes mun­kát várnak■ Minden túlzás nélkül kijelenthetjük: az 1958- as év sikere elsősorban mű­szaki dolgozóinkon, aknászain­kon múlik. Hogyan dolgoznak, mit tesznek a termelékenység emeléséért, hogyan javítják az irányító munkát, mit tesz­nek a biztonságos termelés to­vábbi javításáért aknászaink. Erre keressük a választ a ka­zán bányaüzemnél. Megbeszélésünkön részt vett Sándor József a György-akná­ból, Sándor Pál Tőkés lejt- aknából, Martinovics László Gyula-aknából, Bodor Vilmos a szurdoki bányaüzemből és Kövendi Mihály nyugdíjas aknász. Mint mindenütt, a beszélge­tésünk itt is A FIZETÉSSEL KEZDŐDÖTT Az aknászok valamennyien vallják, hogy nemcsak erköl­csi, de anyagi megbecsülésben is részesülnek. Egy aknász ke­resete nem marad 2000 forint alatt, sőt a tervteljesítés után az elmúlt évben 150—700 fo­rint prémiumban is részesül­tek. Jelenleg azonban elége­detlenek. Bányaüzemük az el­múlt évben a kisüzemek közé tartozott, míg most az új év­ben növekedett a termelés s Kazár a nagyüzemek sorába lépett. A növekedéssel pár­huzamosan az aknászok kere­sete nem növekedett s most a problémát jogosan vetik fel. (Mint hallottuk, hamarosan orvoslást nyer ügyük.) Míg a fizetésről folyt a szó, egymás szavába vágtak s a jelen­lévők között egy sem akadt, aki már nem épített volna, vagy épít családi házat. Ez­után kényesebb kérdés kö­vetkezett, amelynél igen szű­kén mérték a szavakat. Min­den dolgozó annyit ér, ameny- nyit tud. Ez a megállapítás különösen vonatkozik az ak­nászokra. S most kíváncsian várom a válaszokat, hogyan NÖVELIK SZAKMAI TUDÁSUKAT Nem ritka az olyan, mint Bodor elvtárs, aki a szak- képzettség növelését elegen­dőnek tartja napi újságolva­sással. I Igaz, szerényen meg­jegyzi, kár, hogy az aknász­iskola könyveit az iskola be­fejeztével visszavették. Martinovics elvtárs a fel­sőbb vezetők segítségét igény­li, míg arról nem szól, hogy önmaga mit tesz. Sándor Pál elvtárs keresetlen szavakkal válaszol s úgy érzem, ez az igazság aknászainknál. — Lenne a továbbképzés­nek sok ága, de nem találunk rá lehetőséget. Műszakközben nem egyszer idegeskedünk s utána otthon örülünk, ha nyu­godtan pihenhetünk- Mikor az iskolát elvégeztem, utána még néha elővettem a jegyzeteket s bizony nem egyszer segített. Kövendi elvtárs ma már nyugdíjas, de úgy érzi, mint­ha ma is dolgozna. Hosszú évek tapasztalatáról beszél, s az a véleménye, amit az isko­lán tanult, az nem elegendő egy életre. Nagyon sokat kell meg tanulni utána, ha hivatá­sát tökéletesen akarja elvé­gezni. Többen beszéltek a tan­könyv hiányáról. De milyen furcsa. A szép fizetésből min­denre telik, csak egy 20—25 forintos szakmai könyvre nem! Mert van ilyen, csak azt meg kellene venni, ismerni kellene. A báivyaműszakiak között egy­re több fiatal nyer elhelye­zést. A vezetés, a szakmai továbbképzés színvonala eme­lésének szükségessége naponta növekedik, Bátran megmond­juk: ha aknászaink (a jelen­leg alkalmazásban lévők) to­vábbra is egyhelyben topog­nak, megelégednek csak a műszak beírásával, néhány év múlva alacsonyabb beosztás­ba kerülnek. S mily furcsa, a jelenlévők valamennyien apák s otthon gyermeküket arra biztatják: „magadnak ta­nulsz, fiam“, s vSjon az apák fiuknak tanulnak? A termelés terén nincs kü­lönösebb probléma, ösztönző hatása van a prémiumnak s vajon melyik aknász nem sze­reti a prémiumot. S nem egy­szer előfordul, aknászaink „minden követ megmozgat­nak“ a tervteljesítésért. A ter­melésnél van ösztönzés, de nem így A BÁNYABIZTONSÁG TERÜLETÉN A mindenáron való tervtet- jesítés nem egy esetben a biztonság rovására megy. Az aknászok elnézik, ha nem jó a csillefogó, vagy rossz az ácsolat, csak egy a fontos: meglegyen a 100 százalék. Ebből következik a rossz vi­szony a bányarendészet meg­bízottjaival. A jelenlévők zöme egy év alatt 50—250 forintig terjedő bírságot fizetett s va­lahogy úgy mondják, nem is aknász, aki nem fizet bírsá­got. Ügy érzem, ritkán vonták össze az aknászokat egy-egy baráti beszélgetésre, mert íme, most nem is szidják a bánya­rendészetet. Martinovics elv­társ keresetlen szavakkal mondja el: — A mi hibánk, ha meg­bírságolnak- Sokszor népsze­rűek akarunk lenni, elnézzük a hibákat, s utána mi fize­tünk rá. Bodor elvtárs is egyetért Martinovics elvtárssal, sőt ki­bővíti: — Nekünk kell elsősorban megérteni, hogy nemcsak a termelés fontos, hanem a biz­tonság is. Ha biztonságilag rendben van a bánya, növeke­dik a termelés. Ehhez viszont — mint ahogy el is hangzott — kemény kéz és figyelmesség szükséges. Ne- csak az aknász szívügye le­gyen a biztonság, hanem a bánya minden dolgozójáé. Ezután érdemes megnézni, hogy állnak aknászaink A NÉPSZERŰSÉG TERÉN Nem vagyok rosszindulattal az aknászok iránt (hisz ma­gam is az voltam), de milyen furcsa, a jelenlévők között egy sincs, akit ezzel lehetne vádolni. Úgylátszik, „népsze rűek“ a távollévők. A jelenlévők példákat mon­danak el, midőn ittas embert nem engedtek munkába állni. Valamennyien egyetértenek azzal, hogy a jó aknász nem megalkuvó, nem elnéző. S ha ez valóban így van, akkor Sándor Pál elvtárs szavaival élve „bennünk a dolgozók nem ellenséget látnak“. * Ügy érzem, hasznos volt a megbeszélés. Eredményei a közeljövőben a munkafegye­lem, a fokozott biztonság, a zavartalan termelés terén mu­tatkozik majd meg. Hortobágyi András a csoportjukba tartozó többi dolgozó munkája is kiesik a termelésből. Népgazdasági érdek, hogy a dolgozókat felvilágosítsuk a késések népgazdasági káráról. Ezért minden üzemben gyűlé­seket tartottak, ahol ismertet­ték, milyen súlyos károk érik népgazdaságunkat, ha a dol­gozók munkahelyükre későn járnak be. Az értekezletek megtartása után a későn jövő dolgozóknak a távolmaradá­sára eső bérét levonták, nem kapta meg az étkezési pótórát és figyelmeztették, ha ez több­ször előfordul, a vállalattól is elbocsátják. A gyűléseknek és népnevelő munkának tulajdo­nítható. 1958 január havában már csak 16 a kiesésekből ere­dő munkaórák száma. Természetesen a munka- fegyelem megszilárdításánál nemcsak a késések megszün­tetése fontos, hanem fontos a munkaidő kihasználása is. Még mindig vannak olyan dolgo­zók, akik bár munkahelyükön idejében megjelennek, de munkaidejük alatt több órát szórakozással töltenek el. Az ilyen kiesett órákból eredő károkat felmérni, kimutatni sem lehet. A munkafegyelem megszi­lárdításához tartozik a társa­dalmi tulajdon fokozott vé­delme is. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében a vállalatnál létrehozták a tár­sadalmi bíróságot. Az Acél­árugyárban a társadalmi bíró­ság már több ügyet tárgyalt, amelyen a dolgozók is részt- vehettek és hozzászólásaikkal segítséget nyújtottak megszi­lárdításához. A társadalmi bí­róság eredményes munkájának gyümölcse, hogy a fegyelmi vétségek száma 1957 folyamán csökkent. : Jóleső megbecsülés í J Sokszor megfordulok a t balassagyarmati termelő­♦ szövetkezet irodájában, hi­1 szén ott dolgozik a felesé- ; is. A napokban is el- ♦ ♦ mentem oda, s mivel a fe- ♦ 5 leségem nem volt benn, le- J | öltem és elkezdtem beszél- • r getni a tsz-tagokkal. t Kis idő múlva nyílt az % ♦ ajtó. Bejön a feleségem. A * t kölcsönös üdvözlés után el- * | kezdi mondani, hogy hol f ♦ volt és milyen ügyben. Az | t elmondásából kiderül, hogy ♦ ♦ a kórházban járt. Két tsz- | | tag megbetegedett és azt ♦ X ment el meglátogatni. A t ♦ tsz megbecsüli a dolgozóit f | és a tagság nemcsak az J | örömben^ a munkában | ♦ érez együtt velük, hanem $ | gondolnak rájuk akkor is, X X amikor megbetegednek. X Jólesett ezt hallani azért | | is, mert amikor az édes- | ♦ apám cseléd volt és meg- j 5 betegedett, akkor a család- % ján kívül nem törődött vele | a kutya sem. Két idősebb | emberről van szó, akik % már megették a kenyerük | javát. Annak ellenére, X hogy elég korosak, a tsz­♦ nél bizony rendszeresen j % kiveszik a részüket a mun- X ♦ «* X kából. Igen megnyugtató- $ | nak tartom, hogy ilyen f | gondot fordít a tsz dolgo- | X zóinak megbecsülésére. % | Mert a jó, az eredménye- ♦ | sebb munkának ez fontos ♦ % feltétele. Becsüljük meg % | azokat az embereket, akik ♦ j fáradságos munkával dől- | | goznak a szocialista szék- J. $ torokban. ♦ | Nagy Albert fhdgy, ♦ I határőrség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom