Nógrádi Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 9-16. szám)

1958-02-01 / 9. szám

2 NÜGRÄDI Népújság 1958. február 1. A REVIZIONIZMUS ELLEN — Hozzászólás „A revizionizmus jelentkezése és az ellene folytatandó harc" c. cikkhez T oldaléknak szántam ezt a cikket, mert az utóbbi időben két tanulmány már je­lent meg a revizionizmusról. Ezek a cikkek a revizionizmus keletkezését, hatását, legyőz- hetőségét tárgyalták. A kisebb jelentőségű gondolatoktól elte­kintve, a cikkek általános mondanivaló javai egyeiéneK, ezért inkább a revizionizmus elleni harc fontos feltételére és annak felismerésére szeret­ném irányítani ezen írásomat. Nem látszanak nagy dolgok­nak, minden nap találkoztunk veie, néha-néha le-lecsaputik, de azért a jelenlegi időszak­ban csak megmarad a revizio­nizmus mint a legveszélye­sebb eszmei irányzat a szocia­lizmus ellen. Mint már előt­tem sokan megmondták, a re­vizionizmus burzsoá eszmei irányzat, mely főhadállásait a párton belülre helyezi az oda beíészkelődött renegát, vagy kispolgári elemek személyé­ben. Mint minden szép sza­vakba burkolt elméletnek, a párton kívül is a hasonló be­állítottságú emberekből akad­nak követői. Miért nem lehet a marxiz­must revízió alá vetni? A jelen írást megelőző cik­kek már bizonyították, hogy a revizionizmus célja a tőkés társadalom stabilizálása, vagy annak visszaállítása a már nem tőkés társadalmakban. Eszköze: elméletileg bebizo­nyítani, hogy a marxizmus és főként annak legfontosabb törvénye az osztály harc el­mélete és gyakorlata elavult. Egy dogmát,' mely bizonyíté­kok nélkül emberi elképzelés­re épült, tudományosan telje­sen meg lehet semmisíteni, de sem természeti, sem társadal­mi törvényeket semmilyen eszmei áramlat nem tud meg­szüntetni. A marxizmus tár­sadalomtudomány, melynek nem tételei (dogmái) vannak hanem a társadalmi fejlődés törvényeit foglalja magauau. Ezek a törvények a megválto­zott körülmények hatására válthatják egymást, de maguk a törvények az adott körül­mények között léteznek és semmiféle eszmei irányzat, így a revizionizmus sem szün­tetheti meg. Miért veszélyes a revizioniz­mus? A revizionizmus tudomány­talan volta miatt pusztulásra van kárhoztatva, de egy-egy időszakban aránylag nagy tö­megbázist képes maga körül kiáramlani a megtévesztő szó­lamaival és tevékenységév ex. (Ilyenek például az osztály- haté helyett az osztálybelié hirdetése, a párt szerepének lebecsülése, munkásvezetők lejáratása, a kapitalista mó­don értelmezett szabadság és a polgári sajtószabadság követe­lése, a nemzeti'érzések túlhaj- szolása, a polgári erkölcs ma- gasabbrendűségének hirdeté­se, stb.) Ha csak rövid időre is, de passzivitásra tudja kényszerí­teni a tömegek egy részét, vagy reakciójával komoly szo­cialista erőket tud lekötni és így nem kétséges, hogy ez a szocializmus építésének lassí­tásához vezet. Az pedig nem közömbös, hogy mennyi időt vesz igénybe a szocializmus építése. Tehát a revizionizmus produktív munkája a szocia­lizmus építésének ütemében tükröződik. Ahhoz viszont hogy a revizionizmust legyőz­zük, minden tárgyi feltétel rendelkezésünkre áll, csak helyesen kell harcolni a re­vizionizmus végleges meg­szüntetéséért. Az nem kétsé­ges tehát, hogy megsemmisít- hető-e a revizionizmus, de az előbbiek alapján az már nem lényegtelen, hogy mikor. A revizionizmus megsem­misítéséhez tudni kell, hogy milyen fegyverek vannak a kezünkben és fel kell is­merni azt az ellenfelet, me­lyet le akarunk győzni. A fegyverekről szólva a marxiz- *ius-leninizmus társadalomtör­vényei, azok az elméleti szput- nyikok, melyeknek realitása a társadalmi jelenségek legbo­nyolultabb formáinál biztosan vágnak utat a fejlődés felé. Most aztán az a kérdés, hogy megfelelőképpen tanultuk-e meg ennek a fegyvernek a' forgatását. A válasz itt igen bizonytalanná válik, hiszen az ellenforradalom feltárta, hogy egy pár évvel ezelőtt is tanul­tuk ugyan a marxizmus tör­vényeit, de mivel nem min­dig a körülményeknek meg­felelően alkalmaztuk, azok dogmává fakultak, melyet a revizionisták felismertek. így vált lehetségessé, hogy táma­dásuk fő erőit ezek ellen a gyenge pontok ellen irányí­tották. .Nemzetközi viszonylat­ban ez úgy nyilvánult meg, hogy a revizionizmus táma­dása azokban az országokban volt a legélesebb, ahol a mar­xizmus ilyenfajta helytelen alkalmazása erre lehetőséget adott — köztük nálunk is. Te­hát nemcsak ismerni kell a marxizmus törvényeit, hanem ismerni kell hatásterületét is. z igazi marxisták az el­lenforradalom idején is felismerték a helyes utat és a legdöntőbb kérdésben, a hata­lom kérdésében a marxizmus­hoz híven léptek fel. A hata­lom a kezünkben van, de a hatalom megtartása bonyolul­tabb cselekvést követel a mar­xistáktól. Az élet sokoldalú és minden ágát ismerni kell ah­hoz, hogy a szocialista formá­lást végre tudjuk hajtani. A probléma most az, hogy bizo­nyos fokig önelégültség ta­pasztalható a marxista ideo­lógiai képzés terén. Érdekes lenne megnézni, hogy a mar­xista klasszikus művek hová tűntek egyes házi könyvtá­rakból. vagy a meglévők mi­lyen sűrűn forognak a kézben. Igaz, ezt nehezen lehet ellen­őrizni, de azt már igen, hogy a különböző közkönyvtárakban ezek a művek milyen mérték­ben vannak forgalomban. Vagy nézzük meg az ideoló­giái oktatást, hányán járnak rendszeresen a foglalkozásokra és azok, akik eljárnak, hogyan készülnek fel. Eredménykén1 valószínűleg tapasztalnánk hogy a revizionizmus itt is érezteti hatását az ideológiai oktatás lebecsülésével, hiszen az elmélet lebecsülése vagy s kényelmesség a revizionista nézetek gátlástalan fellendü esét segíti elő. Itt kell meg­említeni a könyvkiadás és könyvértékesítésénél tapasz falható ezen témával kapcso 'atos rendellenességeket. Az elismerésre méltó fejlődés hogy könyvkereskedéseink polcait sokrétű művek töltik meg es majdnem elmondhat­juk, hogy nálunk „virágzik minden virág“, néha még az értéktelen gyom virágait is megtaláljuk, ezzel szemben igen félénk a politikai köny­vek kiadása és népszerűsítése. Ilyen körülmények között ne­héz lesz felismerni a revizio- nizmust, mint ellenfelet. An- nális inkább, mert még a ve­zető beosztású embereket, vagy szakembereket is megté­veszti az egyes revizionista té­telek talmi csillogása. Ve­gyünk egy példát: jelenünk egyik égető problémája ifjúsá­gunk viselkedésének problé­mája. A kérdés megoldására a nőtanácstól kezdve a külön­böző sajtóterméken kérésztől a rádióig, vitákat kezdemé­nyeztek. Ezeket a vitákat üd­vözölni lehet; de azt a sok összehasonlítást a múlt rend­szer ifjúságával és annak kul­turált magatartásával csak igen megszűrve lehet vitára bocsátani. Arról van itt szó, hogy a mi ifjúsági szerveze­teinket sokszor tüntetik fel úgy, hogy túl száraz prog­rammal rendelkeznek és nem fejezik ki a fiatalok életkori sajátosságait, helyébe a múlt ifjúsági szervezeteinek állítóla­gos haladó eszméit próbálják állítani. indjárt világosság derül a különbségre, ha véle­ményt kérünk a múltban leg­nagyobb ifjúsági egyesület volt tagjaitól, hogy milyen volt a kulturális nevelés a le­ventéknél. (Azért ezektől, mert a többi ifjúsági szerveze­tek csak az osztályrétegeződé- seket tüntetik fel). Nyilván a mai munkásifiúságnak sok­kal színesebb és sokkal na­gyobb lehetőségekkel rendel­kező ifjúsági szervezete van. Látni kell, hogy ezeknél a vi­táknál nemcsak a mai fiatal­ság problémáját vitatják, ha­nem a két rendszer van itt sok esetben szembeállítva. Ak­kor mondhatjuk el, hogy ezek­ben az összehasonlításokban a marxizmus győzött, ha az alapvető nevelő módszerein­ket megtartjuk azoknak reví­ziója ellen. Hasonló nagy vi­ták folynak napjainkban a fel­nőtt emberek viselkedéséről is. (Iszákosság. lopás, családi élet, stb.) Ezeken a területe­ken is nagyon sok tenni­valónk van, de vajon tényleg annyira szégyenkeznünk kell a múlttal szemben. Ha mér­legre tennénk azért a mai em­ber oldalára állna a mérleg karja. Aki pern hisz, nézze meg a Friss Újság bármelyik háború előtti számát. A tanul­ság ezekből a vitákból, hogy meg kell találni a segíteni akarást és el kell választani azoktól az elméletektől, ame­lyek bármi formában a múltat akarja népszerűsíteni. Ezek a példák kiragadott példák, csak annak bizonyítására említet­tem meg, hogy az élet min­den területén fellelhetők a re­vizionizmus vagy az annak se­gítő reakciós elméletek. A re­akciós elméletek ma a revi­zionizmust támogatják, mint fő támadási formát, mert en­nek csapásai a párt egységét érik. Védekezés ellene a ma­ximális felkészülés elméleti vonalon és állandóan vissza­verni ezen támadásokat a tár­sadalmi élet minden vonalán. Szabó Aladár TÉLI KIRÁNDULÁS rYyYVWVVTYYYYYVYWWYVYYWVYWVWYVWVVTVYVYWWWWVWVVYVYYYVTVWVVV ■ttvtVYYYYYYYYYWYYYYYYY . /Ilatftjai' Sajtó rfőapjára ^Tizenhat esztendővel e zelőtt az egész fasiszta rendőr- ■* szervezetet kétségbeesett mozgásba hozta, hogy valahol titkosan, egészen primitív eszközökkel elkészült az első Szabad Nép. Látszatra kicsiny, igénytelen volt a lap. De kicsi lapjairól emberi nagyság, kommunista hő­siesség sugárzott. Hirdette, hogy a Kommunista Párt él, a pártot nem lehet elpusztítani. A rendőrkopók egész hadát mozgósították a lap ké­szítőinek felderítésére, annyira féltek, rettegtek tőlük. Nagyon nehéz körülmények között készült akkor a kommunista sajtó és súlyos áldozatokat követelt ez a munka, hiszen a lap irányítóit, Rózsa Ferencet és Schőn- herz Zoltánt meggyilkolták. A lap többi munkatársait bebörtönözték. De tehettek bármit, szavuk túlélte a gyil­kosokat, ott maradt az emberi szívekben, forralta a vért és a tömegeket szembefordította az ország pusztítóival. Mint új hajnalt hasítóra emlékezünk vissza az ak­kor megjelent Szabad Népre, s megjelenésének első nap­ját, február 1-ét a magyar sajtó napjaként ünnepeljük. Ma már felnőtt a sajtó munkásainak új nemzedéke is. Igaz, hogy ennek az új nemzedéknek megvan a maga erénye, de még nem men tes a hibáktól sem. Legfőbb erénye ennek a nemzedéknek, hogy a munkásosztály, a parasztság soraiból nőtt fel. IV’em kétséges, ez az újonnan felnövekedett újságíró nemzedék sem mentes még a burzsoá, kispolgári mételytől, ami bizony az októberi ellenforradalom ide­jén megnyilvánult. Voltak az újságírók között, akik tel­jes egészében átálltak az ellenforradalom táborához. Voltak, akik megrettenve félrehúzódtak. Voltak, akik elvesztve józan ítélőképességükét, dobálódtak az ellen- forradalom és a forradalmi erők között. De végső soron az az újságíró, aki a munkásosztályhoz tartozónak érezte magát, megtalálta az utat és harcolt megtartani a mun­kásosztály hatalmát, megőrizni a kommunista sajtó tisz­taságát. A magyar sajtó napja a sajtó munkásai számára számvetés szokot lenni. Számvetés arról, hogy a sajtó köré tömörült dolgozók ellátták-e megfelelően a mun­kásosztálytól, a párttól kapott megbízatásokat? Mi országos viszonylatban a legkisebb sajtó egysé­gek közé tartozunk. De ez cseppet sem kicsinyíti, hogy munkánk során — az érdemek mellett — bizony követ­tünk el hibákat is. Sokat elszakadva az élettől ítéltünk meg helyzeteket. El kell fogadnunk azt az országgyűlé­sen elhangzott megállapítást, hogy nagyobb felelősség­gel, hivatásunk iránti nagyobb tisztelettel kell dolgoz­nunk. Nagyobb felelősséggel kell dolgozni, mert ezt hagyta ránk az a tizenhat esztendővel ezelőtt, nagyon nehéz körülmények között megjelent Szabad Nép. Megtiszteltetésnek vesszük azt a megbízatást, ami­vel a munkásosztály, a párt minket megbízott. ígérjük, a legbecsületesebb munkát. De kérünk is! Megértést, megbecsülést. Munkánkhoz támogatást. Lehet, hogy munka közben meg-megbotlunk, de akkor ne lökjenek még rajtunk, hanem segítsenek az egyensúlyt megta­lálni. Kitől kérjük ezt? JVIinden becsületes embertől. Nagyon sokrétű a sajtó" munkája. Sok a sajtóval szembeni követelmény. És ez helyes is. Mert amíg ez így van. érezzük, nem vagyunk magunkra hagyatva. Tanulni fogunk, kommunista újságíróvá lenni, mert van kitől tanulni. Marx, Engels, Lenin örök tanítóink lesznek. De tanulunk Kossuthtól és Táncsicstól is. Előt­tünk lesz mindig Sshőhh erz Zoltán, Rózsa Ferenc kom­munista újságíró példája. f gérhetjük, őrködni fogunk a munkáshatalom felett ■* és erőnkhöz mérten védeni fogjuk a nép hatal­mát, segíteni nagy munkáját. Mert szószólói voltunk, vagyunk és leszünk a szocializmus és a béke nagy ügyé­nek. YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT ’“ZIKORA GYULA a régi bányásznemzedékhez tartozik. Gyerekkorától járta a föld mé­lyét s élete csak 1945 után változott meg. Az elsők között tagja az MKP-nek s ezen túl a vasárnapokat falun tölti. Vitte a párt felvilágosító sza­vát a falvak népéhez. Vállalta a fáradságot, s nem egyszer munkája a kis család rová­sára ment. Az élet múlandó, nem min­dig húszéves az ember. Ez a baja most Czikora elvtársnak is. Megöregedett szervezetén érződik a gyermekkori munka átkos hajszája. Még nem érte el az ötven évet, de orvosi vé­lemény szerint nem dolgozhat többé a föld mélyén. A kül­színen talál az egykori vájár, lőmester, aknász, beosztást, de nem sokáig. Havi 700 forinttal nyugdíjba kerül. A tizenhat­éves és nyolcéves kislánynak ruha, s élelem kell. A négy­tagú család nehéz helyzetbe került. A feleség is kénytelen munkába járni. Katalin-bánya- üzemben gépkezelő, havi 1 500 forintért. Az asszony beteges, nem bírja a munkát. Nem egyszer hosszú hetekig táp­pénzes. i A Czikora-család életét a küzdelem jellemzi. A tizenhat­éves kislány nem tud mun­kába állni, s ruha egyre több kell. S most úgy néz ki, egy­szerre sikerül a nehéz hely­zetből kilábalniok- Már készül a terv, mit vesznek, ha az apa a vájáriskolához kerül. Czikora elvtárs is örül, hisz a szakmában eltöltött többév­tizedes tapasztalatát tovább adhatja. A vájáriskolát fel­keresi volt üzemének párttit­kára, üb-elnöke, s javasolják Czikora elvtársat az intézet oktatójának. A szépen felépí­tett terv mégis összedőlt, mint egy kártyavár. Dénes elvtárs, az iskola igazgatója elutasí­totta. mondván — nincs pe­dagógiai képesítése. Üjabb félév telt el. Cziko- ránét a bányából kihelyezték. A legényszállóban dolgozik havi 700 forintért, A család­nak most már a mindennapi kenyér beszerzése is nehéz. A család jövedelme 1.400 forint. S a reménytelen helyzetben újra megjelenik a fénysugár. Pedagógiai képesítés nélkül is felveszik a vájáriskolához, oktató vájárnak- Mindez ja­nuár elején történt. Ám újabb akadályba ütközik. Várni kell 21 napot, míg erkölcsi bizo­nyítványa megérkezik. De hát ami igaz, az igaz. Nem mind­egy. ki neveli a jövő bányász­nemzedékét Czikora elvtárs­nak nincsen takargatni va­lója, s biztos megkapja az erkölcsi bizonyítványt. így február elején — hacsak ad­dig nem történik valami — munkába állhat. H AVASI GYULÁT a fel­szabadulás utáni években Ho- mokterenyén látni, mint a falu kántortanítóját. A falu nem nagy, így a benne lakók hamar megismerik egymást. Ez alól Havasi sem kivétel. A tanult ember észjárásával hamar észrevette, többet ér a párthoz való dörgölődzés, mint a paphoz. Nosza, nem volt rest a fiatalok élére állni. Szervezett színjátszókört, ze­nészekkel foglalkozott. Ügy látszik azonban, a mézes be­széd a tisztelendő úrnál ma­radt. A fiatalok szívesen mentek a színjátszókor próbáira. Ké­sőbb aztán a lelkes gárda száma egyre csökkent. Nagy Árpád kislánya egy este azt mondta: — Apu, többet nem megyek próbára. Ügy beszél velünk Havasi tanító bácsi, mint a kutyákkal. Havasi szereti az italt, erről az oldaláról is hamar meg­ismerte a falu népe. Mátra- novákon az egyik alkalommal már jól a pohár fenekére né­zett. A kocsmahelyiségben szerényen húzódott meg a fa­lon Lenin, Sztálin, Rákosi elvtárs képe. Az ittas ember szeme a képekre tévedt. Né­hány pillanat, s az előkerülő légpuskát egymás után hagy­ják el a sörétek s a képek egyre lyukasabbá válnak. A falu népe nem sajnálta tanítóját. A felháborodás jel­lemezte nemcsak Homoktere- nyét, de Mátranovákot is. Az igazságszolgáltatás megtörtént. Havasit rövid időre lezárták, majd ezután a bányába ke­rült fizikai munkára. Homok- terenyén az emberek meg­nyugodtak s nem egy el­mondta — bányába való Ha­vasi. nem a katedrára ... Néhány év múlva Havasi Nagybátonyba került, ahol szintén a bányában dolgozott. S lehet, hogy „pedagógus ké­pesítése“ miatt, a vájáriskola nevelője lett. Az erkölcsi bizonyítványról szóló rendelet január 1-én lé­pett életbe. Havasitól még egyelőre nem kéri senki. Ám lehet, hogy pár hónap múlva eljön az ideje, de addig meg­mételyezi a fiatal bányászó- , kát, s könnyűszerrel felveszi a szép fizetést. EMBICZKI JÓZSEF je­gáltatás, de Gembiczkinek úgylátszik azonban akadt tá­mogatója s csodák csodájára semmi baja sem történt. Sőt mi több, „kiemelkedő teljesít­ményéért“ magasabb beosz­tásba, főellenőrnek nevezték ki. Az idő azonban haladt s nemsoká Gembiczki újra ital­boltvezető lett, igaz, nem Mátranovákon, hanem Kis- terenyén. A faluban rövid idő alatt tekintélyes ember lett Gem­biczki. No. persze ebben sokat segített egy-egy féldeci. Bár nem egyszer környékezte ve­szély jó állását de szerencséje volt, mindig felül maradt. Ma már Gembiczkit sérthetetlen­ség övezi. Igaz, nem is rest kijelenteni. — Majd én el­intézem — s intézkedését több pé’da igazolja. De térjünk vissza a kép­lövöldözésre. Elkövetett tet­téért mikor felel a képgya- lázó? Nem védjük mi Havasi Gyulát sem, de furcsa, hogy csak ő érzi ma is ennek utó­hatását. Az italboltvezetőnek is szük­séges az erkölcsi bizonyítvány. Talán most már Gembiczki József sem tudja viselt dolgát e’intézni 1—2 deci pálinkával. len eg a venuégialó vai.alat egyik kisterenyei italboltjának a vezetője. Túlságosan sokat nem lehet megtudni viselt dolgairól. Néhány évvel ez­előtt Mátranovákon volt ital- tooitvezető. Ama bizonyos kép­lövöldözéshez ivócimborá iá­nak, Havasinak ő aján’otta fel légpuskáját, s utána a ső­rétekkel ő sem fukarkodott. Havasit elérte az igazságszol­H ÁROM EMBER, három sors. íme a példa. Mit tesz a jó összeköttetés, a protekció. Az erkölcsi bizonyítvány be­vezetése nagy segítség mun­kánkban. Lehetőség nyílik a protekció felszámolására é* nem a pálinka, hanem a fedd­hetetlen élet dönti el: kinek- kinek hol a helye­Hortobágyi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom