Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)
1958-01-18 / 5. szám
2 nSgradi Népújság 1958. január 1*. A pártcsoportok jó munkája nélkül nem lehet egészséges pártélet- BÁNYAGÉPGYÁRI TAPASZTALATOK A Zagyvapálí'alvi Bányagépgyár megyénk igen jelentős üzeme. Termelésének alakulása kihat az egész szénbányászat munkájára, jelentőségét még növeli az a körülmény, hogy külföldi megrendelése is van. Most azonban mégse termelési munkával foglalkozunk, hanem azzal, ami bár közvetett módon, de mégis befolyásolja a termelés alakulását, meghatározza a közhangulatot, alakítója a munka- erkölcsnek — nézzük meg a pártszervezet tevékenységét. Véleményünk szerint az üzemben egészséges a párttagok és a pártonkívüliek aránya A dolgozók egynegyede párttag. A pártvezetőség — helyesen — igen nagy gondot fordított a műszaki értelmiség pártba-szervezésére. A munka megindításában, a fegyelem kialakításában is igen jelentős a pártszervezet munkája. Nem mondhatjuk, hogy nincs a kommunistáknak tekintélyük az üzemben, de vannak olyan jelek, amelyek arra engednek következtetni: ha a vezetés nem javít a mostani gyakorlaton, elszigetelődik a dolgozóktól, elveszti támogatásukatEgyik legtöbbet sejtető probléma, véleményünk szerint az, hogy ha valakit felvesznek párttagnak, igen gyorsan „kiemelik“ fizikai munkájából. Milyen tények igazolják ezt? Egyrészt a pártvezetőség összetétele. A KISZ- titkárral együtt a vezetőségnek nyolc tagja van. Közülük kettő (a titkár és még egy elvtárs) végez fizikai munkát. A 12 pártbizalmi közül nyoljC dolgozik adminisztratív és műszaki beosztásban. Nagyon egészségtelen ez. Az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a bányagépgyári elvtársak valahogy úgy vélekednek: csak a párttagok lehetnek vezető funkcióban és — ahogy az egyik elvtárs ki is fejezte — aki párttagnak nem jó, az más, tehát: gazdasági, műszaki vezető sem lehet. Két módon is káros ez. Egyrészt elszigeteli a pártszervezet magát a becsületes pártonkívü- liektől, másrészt megnöveli az állásukat féltő és felkapaszkodó karrieristák „aktivitását“. A pártszervezet nem lehet ennek ösztönzője. Bármilyen jó is lehet egy pártvezetőség, de ha nincsenek segítői, ha a bizalmiak nem dolgoznak — ilyen módon nem haladhat egyről kettőre. A bizalmiak összetétele már önmagában is olyan, hogy kizárja az eredményes munkát. A vezetőség egyes tagjai úgy igazolják a bizalmiak kiválasztását, hogy a fizikai dolgozókat leköti tényleges munkájuk, nem tudnak mással foglalkozni, meg munkaközben a kezük is piszkos és mi lenne így a bélyeggel? Ez a felfogás két szempontból is káros. Egyrészt azért helytelen, mert igazolni igyekszik egy olyan módszert, amit mindennap a gyakorlat cáfol meg, a politikai langyosság tiltakozik ellene, másrészt azért, mert leegyszerűsíti a bizalmiak munkáját. A bélyegen múlik tehát? Fontos feladat ez, kétségtelen, de csak az egyik és hozzátehetjük: nem is a legfőbb. Mit jelentett eddig bizalminak lenni? Kiosztották a bélyeget, ha találkoztak tagjaikkal, szóltak a taggyűlés időpontjáról, „hogy mindenki ott legyen“. A Banyagépgyárban nem általános gyakorlat, hogy a bizalmiak összehívnák a hozzájuk tartozó párttagokat és elbeszélgetnének a vala- mennyiüket érintő problémákról. Az az általános, hogy csak úgy futtában beszélnek a csoporttagokkal. Talán csak a tagkönyvcserével kapcsolatban volt egy ilyen valódi megbeszélés. Ez a tapasztalat is azt igazolja, hogy ez az egészséges pártélet kialakításának az útja. A párttagok igénylik az ilyen összejöveteleket. Mint nem kis fontosságú kérdésről, érdemes beszélni a bizalmiak tanulásáról és általában az oktatásról- Nem helyes, nem ösztönző például az, ha a bizalmi alacsonyabb oktatási formán vesz részt, mint a hozzá beosztott párttag. Ilyenre is van példa a Bányagépgyárban. Fóti elvtárs képessége sokkal nagyobb, minthogy beérhesse az Időszerű kérdések tanfolyamán való egyszerű részvétellel, az ottani szószerinti hallgatással... Természetesen a Bányagépgyárban nemcsak gyengén, vagy éppen rosszul dolgozó bizalmiak vannak. Az egyik például öntevékenyen idejében rendezte csoportjában a progresszív tagdíjfizetéssel kapcsolatos problémákat. Egy másik kellő gonddal kíséri tagjainak az oktatásban való részvételét. Segíti felkészülésüket. Az esetleges elmaradóktól számonkéri, miért nem vettek részt a foglalkozáson? A párttagoknak ez a „szemmel tartása“ fegyelmet eredményez. És az a tapasztalat, hogy az ilyen módszerrel dolgozó bizalminak van tekintélye. Nehezíti a pártszervezet munkáját az a körülmény is. hogy az üzemi KISZ igen gyenge lábakon áll. Egyszerűen nem jönnek össze a fiatalok. Egy alkalommal a pártvezetőség tagjai maguk szervezték KISZ-gyűlésre az ifjúmunkásokat. Ekkor igen jó volt a megjelenés, de máskor ... Ez a tény is szinte megköveteli a pártszervezet hatékonyabb munkáját, azt, hogy minél több párttag végezzen valóban pártmunkát, azt, hogy politikai aktivitás jellemezze a pártszervezet életét. A tagösszeíráskor egyébként elhatározták, hogy minden párttagnak konkrét munkát ad a vezetőség, vagy adnak a bizalmiak, de úgy látszik, erről közben megfeledkeztek. A pártcsoportok élet- rekeltése új lendületet adna az egész pártszervezet munkájának. A pártszervezet tevékenységének megjavítása természetesen nem öncélú feladat. Szoros kapcsolatban áll a gazdasági feladatok sikeres megoldásával. Ezért nem egyszerűen politikai kérdés a párt- szervezet munkája. (T. L.) Takaré.kbélyegeket vásárolnak az iskolások Múlt év végéig közel 300.000 forint értékű iskolai takarékbélyeget vásároltak a Nógrád megyei iskolások. Jó eredményükért az alábbi iskolák tettek a legtöbbet. A kislétszámú iskolák sorában ismét élre került a mi- zserfai bányatelepi iskola, ahol kerek 100 forint van egy- egy gyermek gyűjtőlapján. Garábon 90.83, Zsunypusztán 58.—, Somlyó bányatelepen 50.— forint a tanulók átlagbetétje. A középlétszámú iskolák közül messze megelőzi a többit a kazári iskola, náluk 41.70 forint az egy főre eső átlagbetét. Ságújfalun 38.90, Taron 24.13, Bercelen 22.73 forint a gyerekek átlagos megtakarítása. A nagylétszámú iskoláknál csak a zagyvapálfalvi iskola eredménye említésre méltó, tanulónként 23.04 forint az átlagbetét. A Megyei Rendőrkapitányság Közlekedési Osztálya közli, hogy új telefonszáma 19—48. Közlekedés baleseti és egyéb bejelentéseket a jövőben erre a számra kérik. Egy fontos szakszervezeti kongresszus előtt A Kereskedelmi, Pénzinté- ■ küzdjenek az ilyen káros meg- zeti és Velndéglátóipari Dől- * nyilvánulások ellen és szükséges esetekben adminisztratív intézkedéseket is követeljenek. Megyénk területén lévő 74 alapszervezet között még igen sok az olyan szakszervezeti bizottság, ahol az érdekvédelmi munka és a tagdíjfizetésen kivül a szakszervezeti munka többi ágával nem igen, vagy kevésbé foglalkoznak. A kultumevelés, a társadalombiztosítás, az újítás, a nők és az ifjúság között végzendő munka színvonala még igen alacsony. Az alapszervezetek egyrészéné] a bizalmi értekezleteket sem tartják meg rendszeresen és így a bizalmiak egyrésze nem ismeri eléggé feladatát. A megyebizottság éppen ezért a járási bizottságaink és alapszervezeteink bevonásával a tél folyamán szakszervezeti gozók Országos szakszervezete január 20—21-én tartja II. kongresszusát. A megyei szakszervezet vezetői és aktivistái az elmúlt hetekben megvitatták a kongresszusi beszámoló téziseit, amely világosan feltárja, hogy a kongresszus egyik legfontosabb feladata az elért eredmények megtartása és megszilárdítása, a szakma dolgozóinak mozgósítása a hároméves terv feladatainak megvalósítására. A dolgozók többségükben tudják, hogy az elért eredmények megszilárdítása, az életszínvonal megtartása és továbbfejlesztése csak úgy lehetséges, ha népgazdaságunk szilárd és állandóan erősödik. Az állami és a földművesszövetkezeti kereskedelem valamint a vedéglátóipar dolgozóinak az elkövetkezendő időkben fő feladatuk, hogy az áruforgalom lebonyolításának munkájával is segítsék az életszínvonal emelésében elért eredményeket, hogy a megnövekedett forgalmat megfelelő készletekkel, kevesebb költséggel bonyolítsák le. A földművesszövetkezeti dolgozók előtt a fentieken kívül külön sajátos feladatok is vannak, mint a parasztság értékesítő társulásai, az anyagi érdekeltség fokozásával jobban bizonyíthatják az egyénileg dolgozó parasztság előtt a szövetkezésben rejlő erőket. Ezért a kereskedelmi munka javítása mellett, különösen a felvásárlási munkát kell javítani a földművesszövetkezeteknél, mert ezen a téren még sok a hiányosság. A szakszervezeti hálózat feladata, hogy a maga sajátos eszközeivel a dolgozók mozgósításával segítse ezen célkitűzések végrehajtását. Fontos feladat, hogy a munkaversenyben az ellen- forradalom okozta visszaesést pótoljuk, hogy a munkaverseny újra tömegméretekben bontakozzék ki a tervek teljesítése mellett tovább javítsa a kereskedelmi és a földművesszövetkezeti munka színvonalának kultúráltságát. A szakszervezetnek fokoznia kell a felelősséget a munkafegyelem és a munkaerkölcs megszilárdításában, amely az ellenforradalom alatt komolyan meglazult. Egyesek a területükön lelkiismeretlenül végzik még munkájukat, sok még a korrupció, nem ritka a társadalmi tulajdon, a fogyasztók megkárosítása. Minden szakszervezeti aktivistának, de különösen a bizalmiak feladata, hogy felvilágosító munkával a bűnösök leleplezésével oktatáson keresztül kívánja biztosítani a szakszervezeti munka színvonalának emelését. Népgazdaságunk jelenlegi teherbírását figyelembe véve a kongresszus után sem számíthatunk olyan indokolt problémák gyors megoldására, amely a beruházások, a munkavédelem területén szorítanak bennünket. Az országos kongresszuson résztvesznek a külföldi testvér-szakszervezetek képviselői is. Köztük a szovjet, a román, a francia testvér szakszervezetek képviselői. A kongresszus után 23-án a román testvér-szakszervezet küldöttsége látogat el megyénkbe és elmondják véleményüket szakszervezetünk munkájáról. H. S. A megyei KISZ-bizottság a falusi ifjúsági szervezetekért A Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága attól a gondolattól vezérelve, hogy segítse a falusi KlSZ-szerveze- tek megerősítését, a szervezeti élet fellendítését, felhívással fordul a falusi KlSZ-szer- vezetekhez. a megyei legotthonosabb. legvonzóbb KISZ- helyisége címéért versenyt indít. A legjobb eredményt elérő szervezetek értékes jutalomban részesülnek. Az első díj egy nagyon szép világvevő rádió, a második és harmadik egy- egy kiskönyvtár, az előbbi ötszáz. az utóbbi 300 forint értékbenA verseny értékelésének főbb szempontjai: a KISZ- szervezet tagsága milyen társadalmi munkával vett részt a KISZ-otthon rendbehozatalában. barátságossá tételében; milyen a helyiség látogatottsága. küleme. milyen a tagok részvétele, aktivitása a szervezet munkájában, milyen a taggyűlések színvonala. Ezek a legfőbb szempontok. A benevezés határideje január 30-a. A versenyben való részvételt a megyei KISZ-bi- zottságnak kell bejelenteni. A verseny május elsejével zárul. A megyei bizottság és a járási bizottságok gondoskodnak a versenyben résztvevő szervezetek ellenőrzéséről. A felsőbb szervek legalább két alkalommal felkeresik a verseny benevezettjeit. ak Életrevaló, helyes kezdeményezés. Biztosra vesszük, hogy a felhívás élénk visszhangra talál megyénk falusi szervezeteinél. Felvetődhet a gondolat, miért éppen a falusi fiatalokhoz szól a felhívás. Az üzemi ifjúsági szervezetek korábban alakultak, mint a falusiak, az ipar szervezettségéből adódik, hogy az üzemi szervezetek nemcsak hogy jobban dolgozhatnak. de anyagi lehetőségeik is kedvezőbbek. Éppen ezért a falusi szervezeteket akarja most segíteni a megyei bizottság. A kitűzött jutalmak is olyanok. hogy érdemes érte versenyre kelni. Megvan-e reális feltétele a versenynek? Kétségkívül megvannak. Nagyon lényeges, hogy legyen minden szervezetnek megfelelő helyisége, örvendetes tapasztalat, hogy a tanácsok legtöbb helyen nemcsak erkölcsileg, „általában” támogatják a KISZ-szervezetek munkáját, de anyagiakkal is. Sajnos, nem így áll mindenütt a helyzet. Pásztón ebben a majd tízezer lakosú mezővárosban például helyiség nélkül van az ifjúság- Természetes. hogy ez a körülmény nehezíti a fiatalok szervezését, kommunista nevelését. De vannak más módon megnyilvánuló problémák is. Érsekvad- kerten van helyisége az ifjúságnak. de az nagyon elhanyagolt állapotban van és ez több helyen tapasztalható. A fiatalok ilyen helyiségben nem érezhetik jól magukat, nem vonzó számukra. A felhívás azt tűzte célul maga elé. hogy az ilyen helyzeten változtasson. Azt. hogy eleven élettel töltse meg a szervezeteket, hogy újabb és újabb fiatalokat vonjanak be a szervezeti életbe. hogy a KISZ helyiség valóban a fiatalok otthona legyen. ahol a lányok és a fiúk egyaránt megtalálják szórakozásukat ahol tanulhatnak, művelődhetnek. Egyes helyeken lányok nemcsak gyűlések alkalmával mennek a KISZ-helyiségbe. hanem örömmel töltik ott máskor is szabadidejüket. Beszélgetnek, kézimunkáznak és más módon elszórakoznak. A verseny értékelő munka közben bizonyosan felszínre kerülnek olyan tapasztalatok, amelyek széleskörű népszerűsítésre is érdemesek. A verseny ilvmódon az ifjúság körében végzett munkát magasabb színvonalra emeli, segíti a jó módszerék széleskörű elterjesztését. A verseny szerény elképzelésekkel indul, de biztosra vesszük, hogy a falusi ifjúsági munka fellendítését szolgálja majd. így lesz ez. ha a különböző szervek is megadnak minden támogatást munkájukhoz. Néhány szó a középiskolai tanulóifjúság kulturált magatartásáról 1957 júliusában két júniusban érettségizett ifjú állít be az irodába azért, hogy az iskola hivatalos igazolványa alapján szeptemberig munkakönyv nélkül vállalhasson átmeneti alkalmaztatást. Nem szokatlan jelenség- Továbbtanulni akaró ifjaink az egyetemi elinduláshoz igyekeznek néhány száz forintot keresni. Helyes ez, jól van ez így. Az ifjak felelősségérzete önmaguk, szüleik a társadalom iránt jut kifejezésre az ilyen munkavállalásban. Persze, hogy a magunk részéről a legkészségesebben segíteni is akarunk ebben. Az azonban, ahogy ez a két ifjú kívánságát kifejezte, enyhén szólva megdöbbentő volt. Berohantak az irodába, hánya-veti módon valami köszöntés félét mormoltak, nem kértek, követeltek. Néhány természetesen adódó kérdésre kurtán-furcsán felelgettek, kezük a zsebükben, ha azt egyszer-egyszer ki is húzták onnan, tették azért, hogy széles gesztussal adjanak nyomatékot a kívánatos szerénységet nélkülöző kijelentéseiknek. S végül, hogy kulturális magatartásuk szintjét teljesen igazolják, cigarettát húztak ki zsebükből, rágyújtottak, s az orrom alá pöfékeltek. Mi sem természetesebb, hogy még az iskola anyakönyvébe bejegyzett hiteles adatok ellenére is kétségbevontam azt, hogy érettségizettek. Néhány héttel később a nyári üdülőtáborban szórakozó tanulóinkat kerestem fel a Balaton partján. Ott értesültem arról, hogy egyik szintén most érettségizett tanulónkat a veszprémi kórházba szállították vakbélgyulladás gyanús tünetekkel- Telefonon hívtam fel a veszprémi kórházat és örömmel tudtam meg, hogy nincs komoly baj, nem kerül műtétre sor, egészséges a kislány. Az érdekelt felet teljes megnyugtatásomra a telefonhoz hívták. Közlöm vele, hogy mint a gimnázium igazgatója, érdeklődöm sorsa iránt, s kérdem, hogy miben lehetnék segítségére. „Mondja meg maga X. Y. barátnőmnek, hogy jöjjön be értem, s hozza be ezt és azt a ruhámat.“ A hang kissé megdöbbentett. „Maga mondja meg“. Ejnye, mondom, nem értette, hogy az igazgató beszél? „Hogyne, felelte, azért csak adja át maga az üzenetem.“ Két epizód ez csak, de valami jellemző mégis van ebben. Az iskola fegyelme és rendje alól szabadult ifjak szabadossága, most már nem is kamaszos gőgje, hanem tudatos kifejezése a helytelenül értelmezett függetlenülésnek kapott itt nem valami vigasztaló képet- Önkéntelenül vetődik fel a gondolat, hogyan is állunk a művelt magatartás készségével? Az elmondott két epizód aligha alkalmas az általánosításra. Világért sem arról van szó, hogy típusokat rajzoltam a nyilvánosság számára, azonban arról igen, hogy bőségesen van tennivalónk ahhoz, hogy ifjúságunk lelki arculatát, magatartását, gyakorlati életének élését a kommunista erkölcs normái formálják, irányítsák. Ezeknek az erkölcsi normáknak tudatos elfogadtatása és befogadása formálja, alakítja ki azt az új embert, aki a mindennapi életével példáz, alkot és helytáll. Nehéz volna, lehetetlenség is egy rövid cikk keretében azt a rendkívül bonyolult, igen differenciált és mégis dialektikus egységbe fonódó tevékenységet elemezni, összegezni, ami ehhez az eredményhez vázét. A nevelés összetevőinek csak egy eredőjével próbálok most foglalkozni, azzal talán, amivel lépten-nyomon találkozunk, aminek kialakításában az iskolának, a szülői háznak, s az egész társadalomnak nagy és komoly a felelőssége, a kulturált magatartás kialakításának kérdésével. Vége az egyik tanítási órának. Az osztálytermekből ömlik a tanulóifjúság a folyosókra. Vidám zsivaj önti cl az épületet, s a vidám zajt disszonánsán zavarja meg egy nyomdafestéket nem tűrő hangos megjegyzés, amit egy fiú vet hanyag fölényességgel oda egy arra haladó diáklány társára. Miért? Ki tudja. A fiútársak megértő kuncogással, néha cinkos kacagással nyugtázzák, sőt több. hálálják meg, értékelik a — szerintük — „jól sikerült“ „tréfás“ vaskossá- got. A kislány elpirul, megszégyenülten áll odébb, de néha — keserű tapasztalás — lehajtott fővel biz „viccet értő mosoly“ búvik meg üde kis arcán- A koedukáció természetes következménye, mondhatja a felületes szemlélő. Pedig dehogy az. A leányok és fiúk együtt-tanulása vezethet ilyen torz kinövésekhez is, ami gondos nyesegetéssel kiirtható, s el is burjánozhat, ha céltudatos nevelői ráhatás nem törekszik éppen a koedukációból következő nevelési előnyöket helyesen felhasználni. A két nemhez tartozó ifjak közös munka- területe, az iskola, már csak azért is, mert egyforma erőfeszítést, egyenlő követelményt támaszt a tanulókkal szemben, hamis képzelgések útját szegi. A közös gondok, a közös sikerek, a közös vereségek, a mindennapok azonos teszem- veszemje úgy kovácsolják eggyé az ifjúságot, hogy ebben az együttesben, ebben a közösségben egészséges szellemű, egészséges gondolkodású, egészséges szemléletű nemzedék nő fel a holnap feladatainak megvalósítására. angos az udvar. Osztályközi röplabda mérkőzés van. Nagy a tét, nagy az izgalom. Egy elhibázott passz, s egy jutási iskolából kikerült horthy-őrmestert lepipáló káromkodás a kritika. S maris csattan egy jól irányzott ütés, ami tökéletes sportszerűtlenséggel próbálja H
