Nógrádi Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-8. szám)

1958-01-18 / 5. szám

IS58. január 18. NÓGRÁDI Népújság Törődjünk többet ssakesoportjainkkal A közelmúltban a MÉSZÖV, a járási párt- és tanácsszer­vek felülvizsgálták a Nógrád megyében működő szakcsopor­tokat és társulásokat, s azok működéséről jelentést készí­tettek. A jelentésből kitűnik, hogy a megye területén a felülvizs­gálás idején 20 szakcsoport és egy cukorrépatermelői társu­lás működött. Ha a szakcso­portok és termelői társulások létesítésének lehetőségét vizs- gálgatjuk, akkor kitűnik, hogy rendkívül kevés ez a szám. Miért kevés? Azért, mert a megye — lehet mondani — majdnem minden községében adottak a feltételek a szak­csoportok és termelői társu­lások alakítására. A községi tartalékföldek hasznosításának nem az az egyedüli módja, amelyet ma alkalmaznak megyeszerte. Nem a községi tanácsok feladata a tartalékföldek megművelése. Ez a legtöbb helyen megha­ladja a tanácsok erejét, s egyben gátja is a szakcsopor­tok, termelői társulások meg­alakításának. De nem helyes az a nézet sem, hogy egyéni­leg gazdálkodóknak, esetleg a tanácshoz közelebb állóknak adják ki a tartalékföldeket művelésre. A községi tartalékterületek hasznosításának egyedüli he­lyes módja az, ha e területe­ken megteremtjük a nagy­üzemi gazdálkodás alapjait. A párt agrártézisei és a Politikai Bizottság hatá­rozata is kimondja, a jövőben a földművesszövetkezetek ke­retén belül kell létrehozni a termelés legegyszerűbb formáit tartalmazó társulásokat és szakcsoportokat. Ugyanakkor határozottan kimondja azt is, hogy csak azoknak a társulá­soknak és szakcsoportoknak működését szabad engedé­lyezni, amelyekben megtalál­ható a közös tevékenység, il­letve a közös alap növelése. Megfelelnek ennek a köve­telménynek , a Nógrád megyei szakcsoportok? Nem teljes egészében. Ez részben érthető is. Nehéz elszakadni az egyéni tulajdon szűk világából, az „enyém“ csábító gondolatától. Nem könnyű felcserélni a megszokott régi gazdálkodást egy ismeretlen újjal, amely­nek fölényét még a kezdetnél nem lehet látni. Amikor szakcsoportjainkról beszélünk, figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy azok zömmel az 1957-es év­ben alakultak, s így nem ér­hettek el olyan szép eredmé­nyeket, mint az évek óta kö­zösen gazdálkodó termelőszö­vetkezetek. így is találhatók olyan szakcsoportok, amelyek jól dolgoznak. Az ipolytamóci szakcsoport tagjai elmondhat­ják ,jó munkát végeztek az elmúlt évben- Ez megmutat­kozik abban is, hogy egyre vonzóbbá vált az ipolytamóci szakcsoport. Ipolytarnócon 12 család, Patvarcon 3 tag lépett be a szakcsoportba. Nem történt belépés a hét gyümölcstermelő szakcsoport­ba, mert e szakcsoportok nem éltek a múltban szervezeti életet, munkaprogram nélkül dolgoztak s termésük a rossz időjárás, valamint nemtörő­döm munkavégzés következ­tében évről-évre csökkent. A legnagyobb baj ott volt, hogy csak kapni akartak a gyü­mölcsösökből s elfeledkeztek arról, hogy a gyümölcsösök igénylik is a gondozást. Érdemes megnézni milyen nagyságú területen gazdálkodnak szakcsoportja­ink. Ha a számokat vizsgál­juk, azonnal feltűnik, hogy a földterület egyharmada csak az állami tartalékterület. így csak 315 kh területen folytat­nak közös gazdálkodást. A hátralévő 668 kh földön egyé­ni gazdálkodást folytatnak, mert a szakcsoport egyéni tu­lajdonban lévő földterülete szétszórt kisparcellákban ta­lálható. Megállapított tény, hogy a szakcsoportok ott dolgoznak jól, ahol állami tartalék és összefüggő terület van. A dolgozó parasztság nehe­zen, de kezdi megérteni, hogy szebb, boldogabb jövőt csak a nagyüzemi gazdálkodás biz­tosíthatja részükre. Az 1957-es évben tíz szakcsoport alakult, s az irányelvek szerint dolgo­zik. Ez a folyamat megindult. A téli hónapok felvilágosító, meggyőző munkája meghozza az eredményt. Sóshartyánban növényter­melő szakcsoport alakult 29 taggal. Űj szakcsoportok ala­kulása várható Béren, Zaba- ron, Hugyagon, Mátramind- szenten és Karancskesziben. Ezek az eredmények nem nagyok, de elgondolkoztatóak. Ha az elmúlt években is így foglalkoztak volna a földmű­vesszövetkezetek a szakcso­portok szervezésével és a meg­lévők segítésével, mint most kezdik, az eredmények sokkal jobbak lennének. Ha jobban kézbevették volna a balassa­gyarmati járás földművesszö­vetkezetei a szakcsoportok ügyét, nem kellett volna meg­vonni a működési engedélyt a két csitári, a herencsényi, az ipolyszögi, valamint egy balassagyarmati szakcsoport­tól. Amint említettem, a megye csaknem minden területén adottak a feltételek ahhoz, hogy szakcsoportokat alakítsa­nak dolgozó parasztjaink. Nagyon jövedelmező lenne főleg a salgótarjáni iparme­dencében a zöldség-gyümölcs-, valamint állattenyésztő szak­csoportok működése. A gyü­mölcstermelésre a megye csak­nem valamennyi vidéke alkal­mas. E lehetőségeket kihasz­nálatlanul hagyni" annyi,, mintha az ablakon dobál­nánk ki a pénzt. Szurdokpüspöki és Szirák vidékén lehetne szőlőtermelői szakcsoportokat létrehozni. Nagyon sok helyen kifizető lenne cukorrépa, Red-King kukorica, fekete ribizke ter­melői szakcsoportok létreho­zása. Az Ipoly völgyében az állat- tenyésztési szakcsoportok előtt áll nagy jövő. De nem dol­goznának ráfizetéssel a ká­poszta, zöldség, burgonya ter­melő szakcsoportok sem. Hon­ion epertermelői szakcsoport alakításával még több jövede­lemhez jutna a dolgozó pa­rasztság. Nincs a megyének olyan községe, ahol ne lehetne vala­milyen szakcsoportot, termelői társulást létrehozni. Csak az adottságokat kell kihasználni. A jövőben remélhető javu­lás áll be e téren. A MÉSZÖV mezőgazdasági osztálya segí­teni fog a szakcsoportoknak. Anyagilag is segíteni fog­ják a szakcsoportokat a ter­meléshez szükséges rövid-, il­letve hosszúlejáratú hitelek­kel, továbbá különböző kölcsön kisgépekkel. Hogy a szakcsoportok meg­erősödjenek, szükséges, hogy a földművesszövetkezetek a jö­vőben többet törődjenek ve­lük, szükséges, hogy a párt, a tanáícs segítsen a földmű­vesszövetkezeteknek ebben a munkában. Ha ez meglesz, a szakcsoportok számbelileg nö­vekedni, a meglévők erősödni fognak­KATA JÁNOS Jövedelmező a Red-Kmg kukorica termelés Az ecsegi Béke Tsz 15 kh területen termelt tavaly Red- King kukoricát. Ezen a terü­leten 150 mázsa morzsolt ku­korica termett, amiért a tsz 180 mázsa takarmánykukori­cát és 7500 forint készpénzt kapott. A tsz felismerve a ter­melési szerződésben rejlő elő­nyöket, 1958-ban nagyobb te­rületen, 20 holdon termel Red- King kukoricát. JÓ MUNKAI VÉGEZ ft CSÉCSEI TERMELÉSI FELELŐS Az 1958. évi tavaszi vetésű növények szerződéskötés szer­vezésénél Molnár János csé- csei termelési felelős jó mun­kát végzett. Nap mint nap felkeresi a község dolgozó pa­rasztságát a szerződések meg­kötése miatt. Megmagyarázza a szerződéses termelés elő­nyeit, s így jobban megy a szerződéskötés a községben. A legutóbb kétnapos munkája eredményeként 2.25 kh len­csét és 15 kh fehér herét szer­ződtek le termelésre a község dolgozó parasztjai. Újabb takarékszövetkezet Ludányhalászi községben 120 taggal megalakult a megye harmadik takarékszövetkezete. Több községben folynak a szervezési munkák, újabb ta­karékszövetkezetek megalakí­tására. A közeljövőben Érsek- vadkert, Litke és Nagyoroszi községekben várható takarék- szövetkezet megalakulása. __________ 7 Ki gyúlt a fény Cserháthalápon is Törvényerejű rendelet a tsz-tagok nyugdíjellátásáról Régi-régi vágya teljesült a falusi dolgozóknak, amikor törvényerejű rendelet jelent meg a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek tagjainak nyug­díjazásáról. Csupán néhány fontosabb dolgot szeretnénk közre bocsá­tani, mely valamennyi érde­kelt érdeklődésére számot tarthat. öregségi, rokkantsági és özvegyi nyugdíjat, valamint haláleseti segélyt, árvaellátást és szülői nyugdíjat említ a Népköztársaság Elnöki Taná­csának ide vonatkozó törvény- erejű rendelete. Az öregségi nyugdíjat a le­dolgozott nyugdíjévhez — 20 év— és az öregségi korhatár­hoz — férfiaknál 65, nőknél 60 év — viszonyítják. Nyug­díjévnek számít minden olyan naptári év, amikoris a tsz-tag a meghatározott számú mun­kaegységet teljesítette. Kitér a rokkantsági nyugdíjhoz szük­séges évek ismertetésére is. Hogy csak egy példát említ­sünk, 22 éves korig 3, 56 éves életkoron felül pedig 18 nyug­díjév szükséges. De 10 nyug­díjév alapján is lehet valaki igényjogosult, abban az eset­ben, ha a nyugdíjellátásról szóló törvényerejű rendelet hatályba lépésekor mezőgazda- sági termelőszövetkezet tagja, vagy pedig 1960 december 31-ig tagként belép. Az a gazda pedig, aki 1953 január elsejét megelőzve termelőszö­vetkezeti tag lett és 1957 utolsó napjáig legalább öt éven keresztül mint tsz-tag dolgozott, kivételes öregségi nyugdíjat kaphat, természete­sen ha elérte az öregségi kor­határt és ha a rendeletben megjelent feltételek érvénye­sek rá. Azok a termelőszövetkezeti tagok pedig, akik betegség vagy súlyos baleset következ­tében kétharmadrészben mun­kaképtelenné váltak, rokkant­sági nyugdíjat folyósítanak ré­szükre, ha életkoruknak meg­felelő nyugdíj éveik vannak- Aki pedig a rendelet érvény- belépésekor tsz-tag, vagy 1960 december 31-ig belép, 10 nyug­díjév alapján abban az eset­ben is kap rokkantsági nyug­díjat, ha az életkora szerinti nyugdíjévvel nem is rendel­kezik. Ha a termelőszövetkezet va­lamelyik tagja elhalálozik, a feleség özvegyi nyugdíjra je­lentheti be igényét, ha a férj megszerezte a szükséges éve­ket és a feleség betöltötte a 60. életévét. De ha az asz- szony csökkent munkaképes­ségű, vagy pedig két kiskorú gyermekéről gondoskodik, úgy is folyósítják számára az öz­vegyi nyugdíjat, ami termé­szetesen egy újabb házasság­gal megszűnik. Ha a termelőszövetkezet tagja elhalálozásakor a szük­séges feltételek megvannak és a nyugdíj folyósítását az aka­dályozza, hogy az özvegy nem érte el a szükséges korhatárt, úgy az özvegyi nyugdíj egy­évi összegét haláleseti segély­ként kell kifizetni. A rendelet intézkedik az árvák sorsáról is. Árvaellá­tásra jogosult az elhalálozott gyermeke, örökbefogadott gyermeke, sőt a nevelt gyer­meke, unokája és testvére is. Szól a rendelet a munká­ban megöregedett szülőkről, nagyszülőkről, akik munka- képtelenné váltak. S még röviden a nyugellá­tások összegéről annyit, hogy az elnöki tanács rendelete sze­rint a termelőszövetkezeti ta­gok országosan számított havi jövedelmét kell alapul venni. Áz öregségi és rokkantsági nyugdíjhoz minden év után a nyugdíj egy százalékát csa­tolják, kiegészítésül. Termé­szetesen ehhez hozzá lehet szá­mítani az 1957-es esztendőt is- Az a tsz-tag pedig, aki tel­jesen munkaképtelen s így mások gondozzák, még gon­dozási pótlékot kap rokkant­sági nyugdíjához. Az árvael­látás minden gyermek után az özvegyi nyugdíj fele. A szülői nyugdíj összege áz öz­vegyi nyugdíjjal egyenlő. A nyugdíjas termelőszöve- kezeti tagot, legyen az öreg­ségi, vagy rokkantsági nyug­díj, a gyermekek után családi pótlék is megilleti. De nem lehet folyósítani a nyugdíjat arra az időre, amely­ben a nyugdíjas tsz-tag mun­kát vállal. Ennyit hát röviden e nagy- jelentőségű rendeletről, amely 1958 január hó 1-én lépett ha­tályba. A dolgozók és a tanács összefogá­sának eredményét bizonyítja ez a cserháthalápi pél­da. Az elmúlt évek folyamán Cser- háthalápon is — mint megyénk többi falvaiban — nagyarányú lakás- építkezések vol­tak. Az említett új beltelkeken csak rövid idő alatt 18 ház épült. Az új háztulajdo­nosoknál azonban mindjárt jelent­kezett egy új probléma. Még­pedig az, hogy az új beltelkeken még nem volt ki­építve a villany- hálózat. A vá­lasztókerület ta­nácstagja, vala­mint az ott lakók bejelentései, ké­relmei alapján a községi tanács VB már 1956 decem­berében kérte a megyei tanácstól a mintegy 300 méteres hálózat- bővítés engedélye­zését. Ezen kéré­sükkel kapcsolat­ban ígéretet is kaptak, hogy majd az 1957-es költségvetési év­ben biztosítani fogják a hálózat- bővítéshez szük­séges fedezetet. Az ígéret azon­ban 1957 folyamán sem vált valóra. Ekkor egy kül­döttség kereste fel a megyei ta­nács VB illetékes szakosztályát a fent már említett kérelemmel. A vá­lasz azonban most már konkrétan el­utasító volt: „Nincs keret“. A küldöttség e sikertelen útja után többen le is mondtak a már jó ideje húzódó kérelmükről, il­letve tervükről. Voltak azonban még bizakodóak, akik nem adták fel a reményt, s ezek kihasználták az „alkalmat“, amikoris U liczkí elvtárs, a község­ben megválasz­tott járási tanács­tag— aki egyben a járási tanács VB-nak elnöke is — május hónap folyamán válasz­tókerületében ta­nácstagi fogadó­órát tartott. Ezt követően született meg az elhatáro­zás, hogy mintegy 40—45 százalék­ban társadalmi munkából és az új beltelkeken la­kók pénzbeli hoz­zájárulásából — ami személyen­ként 200 forintot tett ki —, vala­mint a községi ta- •nács részéről a többletbevételek­ből adott támoga­tásból végrehajt­ják a már meg­valósíthat atlannak hitt hálózatbőví­tést. Itt kell még megemlítenünk azt is, hogy ezen vállalásból ha­sonló arányban már a telektulaj­donosok is kivet­ték a részüket. Ennek a kezde­ményezésnek, a dolgozók lelkes hozzáállásának meglett azután a kellő hatása. A község VB veze­tők, illetőleg a já­rási tanács VB- elnökének a se­gítségével most már sikerült el­érni azt is, hogy az ÁVESZ terven felül vállalta a hálózatbővítési munkát, aminek az lett azután az eredménye, hogy az új beltelkeken is kigyulladt a villany, A munkából va­lamennyi ház- és telektulajdonos derekasan kivette részét, de talán mégis ki kell emelni Thész Jó­zsef elvtárs mun­káját, aki a leg­aktívabb szószóló­ja volt a közös ügynek és hasonló aktivitással vette ki részét a közös munkából is. Thész József elvtárs kérésünk­re elmondotta, hogy bizony kez­detben igen sok volt a hitetlenke­dő, azonban őegy pillanatra sem adta fel a re­ményt. hogy 1957- ben az új beltel­keken is villany lesz. S mint mond­ja Thész elvtárs, ezen bizakodásá­ban, reményében biztos támaszt lá­tott a községi ta­nácsban, valamint Uliczki elvtárs­ban, a járási ta­nács VB-elnöké- ben, akik minden problémájukban segítették őket• Végezetül Thész elvtárs még kö­zölte velünk, hogy tervei még nin­csenek kimerítve, s nem sajnálja a sok utánjárást, a ráfordított időt. Mint említettem, a további tervük az, hogy 1958 ele­jén hasonló mó­don megoldják a közvilágítás kér­dését is. E rövid kis pél­da is azt bizo­nyítja, hogy ha a tanács és a töme­gek között jó a kapcsolat és ösz- szefognak a la­kosság széles tö­megeit érintő problémák meg­oldásában, akkor az eredmény sem maradhat el s olyan ügyek is megoldódnak, amikre bizony „hi­vatalos úton“ csak később került volna sor. Körmendy József Köszönef a piros zászlókért­Közel hatszáz iskolás gyer­mek és kétszáz úttörő nevében mondok köszönetét azoknak az elvtársaknak és elvtársnők­nek, akik szívügyüknek tekin­tik az úttörőmozgalom fellen­dítését. ' A Nógrádi Szénbányászati Tröszt dolgozói és a bányász szakszervezet 3014 forinttal járult az úttörőcsapatok, csa­Tanácstagi ankétokat tartanak a ssécsényi járás községeiben A szécsényi járás összes köz­ségeiben tanácstagi ankétot tárt január 25-én a járási ta­nács. Az ankétokat két-három község tanácstagjai és vezetői részvételével tartják meg egy- egy központi fekvésű község­ben. Ismertetik előttük a tsz- tagokra vonatkozó nyugdíjren- deletet. és segítséget nyújta­nak az 1958-as községfejlesz­tési tervek elkészítéséhez­Az a tapasztalat, hogy főleg azokban a községekben nem fizetik a dolgozók rendesen a községfejlesztési hozzájá­rulást, ahol a tervek nem az egész község véleménye, kí­vánsága alapján készültek. A dolgozók nem érzik, hogy az a saját érdeküket szolgálja. A járási tanács dolgozói elmond­ják az ő gyakorlati tapasztala­taikat. ismertetik, hogyan ké­szítették a terveket azokban a községekben, ahol 100 százalé­kig befizették a községfejlesz­tési járulékot, mint például Nógrádsipek. Bencurfalva. El­mondják, milyen módszerrel érték el. hogy a község nagy része résztvett ezeknek a ter­veknek megvalósításában. pat, raj, illetve őrsi zászlóik megvételéhez. Pothornyik. Ta­nyai, Torják, Kupcsulik. Bor- bás, Fenyvesi, Benczés, Békési elvtársaknak a József Attila és a Szilágyi Erzsébet úttörő- csapatok szervező bizottsága és csapatvezetősége megkö­szöni az anyagi támogatást. Az úttörők szeretnek, becsül­nek minden dolgozót és a pi­ros lobogó csapatzászlók ra­gyogó fényében fogadják az egész magyar népnek, hogy nem hoznak szégyent édes ha­zájukra, Nagybátony Bányaváros úttörői és tanulói nevében KURUCZ ZOLTÁN, úttörő csapatvezető n Lilkei Erdészet egyik kerületében A fakitermelés előkészülete lényegében már a nyár folya­mán megkezdődik, amikor egy- egy erdőrészben kijelölik a ki­vágandó fákat, tehát a terme­lés időszakában a már kije­lölt fák kerülnek kivágásra. A kijelölés az elnyomott, beteg, valamint olyan fákra terjed ki, amik alatt termé­szetes újulat van, s ennek életteret kell biztosítani. Ezt a műveletet fokozatos felújító vágásnak nevezik. Ilyen terü­leten vagyunk most is Ka- rancsság 9 'b. erdőrészben, ahol a munkálatokat Havran And­rás kerületi vezetőerdész irá­nyítja. Két brigád dolgozik a területen, 5—5 fővel. Az egyik brigád, Marcsok László bri­gádja, már négy éve dolgo­zik az erdészetnél mint faki­termelő brigád. Értik is a fa- kitermelés minden mozzana­tát, ami meglátszik munkáju­kon. Higgadtan, körültekintően állnak minden fához és meg­határozzák a dőlés iranvát, s úgy fognak hozzá a hajk ké­szítéséhez, majd a ráíűrésze- léshez. Egyetlen behusadt tör­zset nem találni utánuk, mert ők is tudják, hogy egy-egy ilyen törzs mennyit veszít műszaki értékéből- A ledön­tött fákat éles baltával galy- lyazzák le és rakják be raka­tokba az előírás szerint. A ke­rületvezető erdész nagy gon­dossággal méri ki az egyes választékokat (fűrészrönk, bá­nyafa, pillérfa. mezőgazdasági szerfa stb.), ez a művelet nagy szaktudást igényel. Ismerni kell az egyes választékok mé­reteit, minőségi feltételeit, mert csak ezek ismeretében tudunk értékes, hasznos anya­got nyújtani a fűrészüzemek­nek, bányáknak, stb. A pon­tatlanság, lelkiismeretlenség nagy népgazdasági károkat idézhet elő, s ezt a kerület­vezető tudja és munkáját a legnagyobb odaadással és pon­tossággal végzi. A kimért tör­zseket a munkások feldolgoz­zák az előírásoknak megfele­lően, s rakják össze rakatok­ba. Napi keresetük átlag 30— 40 forint, amihez még hozzá­jön az is, hogy a kitermelt gally felét kollektív áron meg­vásárolhatják, ürméterenként 27—30 forint ellenértékben. Homolya József erdőmérnök.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom