Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-31 / 104. szám

4 NÓGRÁDI Népújság 1957. december 3í. Az üzemi demokrácia) szélesítésének úftjánj A közelmúltban jelent meg a forradalmi munkás- /E paraszt kormány és a Szakszervezetek Orszá­gié JL gos Szövetsége Elnökségének közös határozata az üzemi tanácsok létrehozásáról. Abból az alapvető tételből kiindulva, hogy a szocializmust eredmé- »resen építeni csak a munkásosztály, a dolgozó tömegek »lnyomó többségének aktív támogatásával és közreműkö­désével lehet, a párt és a kormány a szakszervezetek fon­tos feladatának tekinti az üzemi demokrácia továbbfejlesz­tését. Az üzemi demokrácia szélesítése — szögezi le a határo­zat — „a dolgozóknak, mindenekelőtt a munkásosztálynak és a termelés területén munkálkodó értelmiségnek, a gazda­sági építőmunka irányításába való fokozottabb bevonása azt * célt szolgálja, hogy elősegítse a dolgozók alkötó kezde­ményezésének kibontakoztatását a szocializmus építésében meggyorsítva a szocialista gazdaság fejlesztését, hozzájárul­jon a népjólét további emeléséhez és mindezek következté Itcn tovább erősítse a néphatalmat, a proletárdiktatúra álla mát“. Ma, közel két hónappal a halározat megjelenése után szükségesnek látszik, ha vázlatosan is összegezzük az eddigi lapasztalatokat és tanulságokat vonjunk le a további mun­kához. Ismeretes, hogy az üzemi demokrácia szélesítése nem nőst és nem is az ellenforradalom után vetődött fel nálunk. Uár 1953. júniusában szorgalmazta ezt a párt Központi Vezetősége, sajnos azonban, a pártvezetésben jelentkező revizionista és szektás hibák miatt a helyes határozat nem valósulhatott meg. Üjból 1956. nyarán került a kérdés napi­rendre és a párt helyes határozata nyomán megkezdődött a hibák következetesebb kijavítása. Ezt a folyamatot törte azonban derékba az ellenforradalom kirobbantása. Az ellenforradalom létrehozta az úgynevezett „munkás- tanácsokat", amelyeket saját képére formált ki. Ahogy tisz­tult az emberek gondolkodása, ahogy létrejött a politikai és Gazdasági konszolidáció, úgy szűnt meg minden létalapja a munkástanácsok működésének. Ezeket a rosszemlékű szer-, veket a munkások egyáltalán nem siratják vissza. Ugyan akkor azonban súlyos hiba lenne nem látni, hogy a dolgozó tömegekben megvan az óhaj, amely szerint jobban részt kívánnak venni a termelés irányításában és ellenőrzésében. Ennek az óhajnak tett eleget kormányzatunk, amikor dön­tést hozott az üzemi tanácsok létrehozásáról. , Az üzemi munkások zöme éppen ezért helyésléssel fogadta a SZOT és r kormány határozatát és bizakodással, várakozással tekint tz üzemi tanácsok működése elé­Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy sokan két­kedve." bizalmatlanul fogadták a határozat megjelenését. Érdemes megnézni, mi az oka ennek a bizalmatlanságnak. Egyrészt még mindig kísért a munkástanácsok rossz emléke, elsősorban az üzemi funkcionáriusok és aktivisták között, mert hiszen legtöbb helyen ők bírálgatják a határo­zatot. Igaz az, hogy igen sok jó elvtársunknak, igazgatónak •árttitkárnak, szakszervezeti bizottsági elnöknek megkeserí­tette az életét a munkástanács. Ebből következik, hogy egyes elvtársak még a nevét sem szívlelik és sokan el sem tudják képzelni — és ez már nagy hiba —. hogy az üzemi tanácsok elvileg és gyakorlatilag is egyaránt külön­bözni fognak a rosszemlékű munkástanácsoktól és kévések lesznek arra, hogy a munkásosztály érdekének megfelelően dolgozzanak. Világosan látni kell, hogy nem a név és nem a forma elsősorban a döntő, hanem a tartalom és a cél, ami­lyen érdekeket az üzemi tanács szolgál. A z ellenkezés másik oka abban keresendő, hogy /■ sok elvtársunk fél az újtól, ragaszkodik a régi- / JL hez, a megszokotthoz és — beszéljünk őszin­tén — a kényelmesebb vezetési formához. És ha valaki abból ki akarja billenteni, egyszerűen megsértő­dik. Ez nagyon rossz dolog és a jövő eredményes munkája érdekében szóvá kell tenni. Ezek az elvtársak szavakban feltétlen helyeslik az üzemi demokrácia szélesítését, de a gyakorlatban különböző kifogásokra hivatkoznak. Az igaz­gatók például azt mondják, hogy az üzemi tanácsok létre­hozása csorbítja egyszemélyes vezetésüket, hatáskörüket. A szakszervezeti bizottsági elnökök, hogy úgyis nagyon sok bizottság működik, még több lesz az értekezlet. A párttitkár elvtársak, hogy eddig is megoldotta a feladatot a pártszer vezet, a szakszervezet és az üzemvezetőség jó együttműkö­dése. Tehát látjuk, kifogás van bőven. Szeretném megemlíteni, hogy a legnagyobb ellenállást a bányaüzemeknél tapasztaltuk. Ezt igazolja az a tény is, hogy azon az értekezleten, amit a közelmúltban a tröszt- bizottság tartott az igazgatóknak és szakszervezeti bizottsági elnököknek, nem az előre kézbesített végrehajtási ütemterv felett folyt a vita, hanem azon, kell-e egyáltalán üzemi tanács. És ebben a prímet elsősorban az igazgatók vitték. Azóta persze már valamit változott a helyzet, egy sor elv­társ feladta álláspontját, belátta annak helytelenségét. Ennek ellenére az előkészíő munka nem halad kielégí­tően. Igaz, hogy a határozat a végső határidőt 1958. március 31-ével szabta meg, de az is igaz, hogy egy sor fontos üzem­ben már január első felében létre kell hozni az üzemi taná­csokat. Ilyen üzemek: Mizserfa. Róna. Zagyvapálfalvi Bá­nyagépgyár és Üveggyár. Salgótarjáni Üveggyár, az Erőmű, Vasötvözetgyár és még több más üzem. Az a tapasztalat, hogy ennek a feladatnak a végrehaj­tása legtöbb helyen még csak az üzemi bizottságokig jutott el, igen sok helyen még az aktivistákat egyáltalán nem tájé­koztatták e fontos határozat végrehajtásáról. Ebből követ­kezik, hogy a munkások zöme, akik elsősorban érdekeltek az üzemi demokrácia kiszélesítésében, nem ismerik részle­tében a határozatot. Arra van tehát szükség, hogy az üzemi szakszervezeti bizottságok és pártszervezetek sürgősen kezd­jék meg az előkészítő munkát, adjanak részletes, mindenre kiterjedő tájékoztatást a bizalmiaknak és a munkásoknak az üzemi tanácsokkal kapcsolatos problémákról. Ehhez termész«t«6en arra van szükség, ho»- a területi íiBottságok nagyobb felelősséggel ás lelkiismerettel törőd­ünk e feladat régrehajfásával. Az eddigieknél következe­tesebben kísérjék figyelemmel és követeljék meg a határo­zatok végrehajtását, tartózkodjanak többet az üzemekben, közvetlenül is segítsék a szakszervezeti bizottságokat e nagyjelentőségű feladat megvalósításában. Erre most igen nagy szükség van, mert nem utolsó sorban a jó előkészítő munkán nagymértékben múlik, milyen lesz és hogyan dol­gozik majd a létrehozott üzemi tanács­ai határozatnak az a fontos megállapítása, hogy /■ az üzemi tanácsok közvetlen a szakszervezetek JL -L irányítása alatt tnűködnek, azt jelenti, hogy a szakszervezetek jogköre megnőtt, de ezzel meg­nőtt a felelősség és a feladat is. Nem kétséges, hogy nálunk, Nógrádbaa is kinevelődött az a tapasztalt szakszervezet i SIKERSTATISZTIKA KULTŰRCSOPORTOK NAGYOROSZIBAN az idén hatalmas lendületet a tánc és operett zenekar, vett a kultúrmunka. Gazdag Hasznos ismereteket terjesztő programmal és jó eredmény­nyel működik a népfőiskola, amelynek keretében történel­mi, irodalmi, földrajzi és fizi­kai alapismereteket sajátíta­nak el a dolgozók. Ugyancsak TTIT előadásokat is beindí­tottak az idén. Férfi-női népi tánccsoportjuk is sikerrel sze­repelt. Eddig főleg operetteket tanultak be a színjátszók!, de jövő évi tervüket már komo­sikerrel működik a háziipari lyabb igények alapján készí- tanfolyam is. Üjjászerveződött tették­CZINKE FERENC rajztanár és festőművész egy- személyben. Szerelmese a mű­vészetnek, iskolájában is min­dent elkövet, hogy tanítványai művészetértő emberekké vál­janak. Iskolai munkája mellett a festőművészetnek él. Az 1957-es évi megyei képzőművé­szeti kiállításon képei megér­demelt nagy sikert arattak. Meg kell emlékeznünk ered­ményekben gazdag szervező munkájáról is. Fáradthatatlan, örökké tűzben égő szervezője a megyei képzőművészeti élet­nek. Egyetértésben társaival ez évben már sikeresen sze­repeltek egy képzőművészeti kiállítás keretében. Az 1957. évben munkáját siker koro­názta. Szeretnéiík, ha a követ­kező évben ezek a sikerek gyarapodnának és ismét az el­ismerés hangján emlékezhet­nénk meg róla és a többi kép­zőművész társairól. A BALASSAGYARMATI járási kultúrházban az idén a gyermek­szakkör újjászerve­zésével új élet szü­letett. A gyerekek hírneve a várostó! távolabbra is eljut, sok helyre kaptak meghívást vendég- szereplésre. így üd­vözölhettük mi is e kiváló szakkör sze­replőit több ízben városunkban, a gye­rek szereplők a népitánc hagyomá­nyok ápolását a régi tánc kultúra megőr­zését és feleleveníté­sét tűzték ki célul Munkájuk ered­ménnyel járt: meg­szerezték a Népmű­vészeti Intézet elis­merését. Azért is érdemes figyelemmel kísérni c kultúrház munká­ját, mert az idei nyáron új gazdát kapott, új igazgatót és új vezetőséget. Ezzel, mondhatni egycsapásra fordulat állt be a kultúrház életében. A régi csak szórakozást célul tűző műsorokat igé­nyes, komoly dara­bok váltották fel. A pártbizottság maga is támogatja az előző vezetés hibájából anyagi gondokkal küszködő kultúrott- hont. A kultúrház jövő évi terve: a' kulturá­JOBBÁGYIBAN ralis tanács, (amely vállalati vezetőkből, szakemberekből és a KISZ képviselőiből áll) bevonásával igazi, művelődési lehetőséget biztosí­tani a szórakozni vágyó gyarmati dol­gozóknak. Szeretné­nek többet foglal­kozni az ifjúsággal, az úttörőkkel is. Ez azonban jelenleg he­lyiség hiány miatt akadályba ütközik. Pedig kézenfekvő lenne a megoldás: eltelepíteni a kultúr­ház épületéből a zöldséges boltot és helyébe nyomban megalakulhatna az úttörőház. TALIGA FERENC Az SBTC NB I-es labdarúgó csapatának ördöngős cselű bal­szélsője, aki immár két éve qkeseríti meg az NB 1-es csa­patok jobbhátvédjeinek éle­tét. Ez a fiatal játékos ez év­ben csapatának legjobbja volt. Többízben szerepelt a magyar utánpótlás válogatottban, s sok örömet szerzett a magyar labdarúgósport népes táborá­nak. Jelenleg már a nagy­válogatott kapuit döngeti, s o világbajnokságra készülő ma­gyar labdarúgó válogatott ke­retbe jelölték. Reméljük, hogy hamarosan Szojka mellett„ nagyválogatott játékosként üdvözölhetjük a tehetséges salgótarjáni labdarúgót. Az SBTC vezetőségének nyi- lakozata szerint ehhez az: is kell, hogy Taliga Ferenc megmaradjon a mostani sze­rény, sportszerűen élő játékos­nak. tulajdonképpen csak a tél ele­jén kezdődött me# az igazi kultúréletet. A művészetet igazán szerető idősebbek és fiatalok magukra vállalták a község népe nevelését, szóra­koztató műsorok formájában. Megalakult a színjátszó cso­port, s rövidesen egy három- felvonásos darabbal lépett fel a községben és a környező fal­vakban: Palotáson. Pásztón. és még máshol is. Az a tervük: a többi községben is feléb­resszék az érdeklődést a kul­túra iránt. Az ellenforradalom óta ugyanis a pásztói járásban pangás következett be; egy- egy községben többnyire tánc­ból állt csak a szórakozás. A jobbágyi példa nyomán most hasznos, igényes előadásokkal készülnek a dolgozók szórakoz­tatására. DARVASI ELEONÓRA a Salgótarjáni Üveggyári Építők ifjúsági atlétája az 1957-es sportév legeredménye­sebb versenyzőjének bizonyult. Többszörös megyei bajnok diszkoszvetésben és súlylökés­ben. Legjobb eredményei: disz­koszban 35.06 m, súlylökésben 11.32 m. A fiatal tehetség még két évig gazdagítja a megye ifjúsági atlétáinak eredménye­it. Előreláthatólag, mint a szakemberek is megjegyezték, még sok szép eredményt vár a megyei atlétika ettől a lel­kes üveggyári fiataltól. A kiváló tehetség Bajcsik VARGA ELEMÉR az Acélárugyár acélöntődéié- nek vezetője olyan eredménye­sen irányította üzemét, hogy az első helyre került a gyárrész­legek között az éves terv ha­TARJÁNI DEZSŐ a Bányagépgyár dolgozója si­kerrel oldotta meg az F- 125-ös szivattyú futó- és vezetőkere­kének vasmag nélküli öntését. Üjítása nyomán egy-egy ön­tésnél közel 7 forintos a meg­CSONKA JENŐ A Salgótarjáni BTC ökölvívó csapatának ezidei legeredmé­nyesebb versenyzője. A fiatal tarjáni ökölvívó megnyerte az idén az országos vidék bajno­ka címet, majd az országos baj­nokságon hatalmas küzdelem után, csak bírói tévedés ütötte el őt a magyar bajnokság meg­nyerésétől. így jogtalanul má­sodik helyre szorult. Csonka Jenő a magyar ökölvívó válo­gatott keret tagja, akitől, mint Pintér János edző mondja, még igen sokat várhatunk, ha törés nem áll be a fiatal tar­Ferenc tanítványa. táridő előtti teljesítésében. takarítás. jani ökölvívónál. <^cv-^^or>or>:yvyirifVyyyxXXXXXXXXXXXXXX3<;XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXt üzemi tanácsok megalakulása után következik majd: hogyan dolgozik és milyen eredményes lesz ennek az új szervnek a munkája. Éppen ezért már most szükséges a figyelmet felhívni az újonnan megválasztott üzemi tanácsok munkájá­nak, működésének segítésére, támogatására, hogy minél előbb leküzdjék az indulással járó nehézségeket, megszilár­duljanak és eredményes munkájukkal szilárd támaszává váljanak a munkáshatalomnak, a szocializmus építésének. Hogy ez így legyen, az az üzemi szakszervezeti aktivisták sokezres seregének lelkes munkáján, a pártszervezetek segítségén és nem utolsó sorban a gazdaságvezetők meg­értésén és jószándékán múlik. Reméljük, hogy ezekből egyik részen sem lesz hiány. Végül szükséges hangsúlyozni, hogy az üzemi tanácsok létrehozása és működése egyedül nem oldja meg az üzemi demokrácia szélesítését. Továbbra is elsőrendű feladatként kell kezelni, jobban, mint eddig, a termelési tanácskozások jó előkészítését, hogy azok valóban az üzemi demokrácia fontos eszközei legyenek, vagyis az üzem dolgozóinak parla­mentjévé váljanak. A szakszervezeti bizottságok egyik fon­tos feladata legyen: éberen őrködni a dolgozók által fel­vetett jogos problémák és javaslatok elintézése és megvaló­sítása felett. 0 * ‘sszegezve: dolgozzanak úgy elvtársaink az üze­mekben, hogy munkájuk nyomán kibontakoz­zék az üzemi demokrácia, eredményesen dol­gozzanak és működjenek a létrehozandó üzemi tanácsok és munkájukkal szolgálják a munkásosztály és az egész dolgozó nép felemelkedésének ügyét. NÁDASDI ANDRÄS a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke. aktíva és vezető gárda, amely e feladattal eredményesen képes megbirkózni. Az üzemi tanácsi rendszer létrehozásá­val lejárt az úgynevezett ,,vaskalapos szakszervezeti elnö­kök ideje, akik nem képesek kollektíván vezetni, akik min­dent csak egyedül akarnak elvégezni, semmit másra nem bíznak, azt hiszik, hogy erre egyedül csak ők képesek. Az a ténv, hogy a szakszervezeti elnök egyben az üzemi tanács elnöke is lesz, azt követeli, hogy jobban meg kell osztani a munkát, rendszeres feladatot kell kapni a vezetőség többi tagjainak is. tv-ülőn szeretném aláhúzni a bizalmiak szerepét, üí munkájuk megnövekedett jelentőségét. Erről I \ az utóbbi időben elég sok szó esett, mégis az a jellemző legtöbb üzemben, hogy a szakszerve­zeti vezetők nem építenek rájuk, nem tájékoztatják őket a legfontosabb tennivalókról, nem kérik ki véleményüket egy- egy fontos iatézkedés megtétele előtt, egyszóval: nem érnek rá velük foglalkozni, nem becsülik eléggé a bizalmiakat. Ugyanakkor sok szakszervezeti vezető arról panaszkodik, hogy a gazdasági, műszaki vezetők, bányamesterek és akná­szok nem ismerik el egyenrangú partnernek a bizalmit abban az üzemrészben, ahol dolgozik. Ebben természetesen sok az igazság, de az is igaz, hogy a bizalmiak tekintélye és megbecsülése elsősorban ott kezdődik, hogy a szakszerve­zeti bizottságok maguk becsüljék meg őket és törődjenek velük úgy, mint ahogy ezt nehéz, felelősségteljes munkájuk megkívánja. A bizalmi munka megjavítása nélkül nem kép­zelhető el eredményesnek a szakszervezeti bizottságok, de a létrehozandó üzemi tanácsok munkája sem. Bár az előkészítő munka, az üzemi tanácsok létre­hozása fontos feladatot jelent, mégis a munka neheze az

Next

/
Oldalképek
Tartalom