Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-28 / 103. szám

19S7 december 28.

NÓGRÁDI Népújság

3

Széntermelés tegnap és ma

i i

í •*

:

A szénnek, mint ener- 5 gia-nyersanyagnak és 3 vegyipari alapanyagként s is igen nagy a jelentősé- | ge a népgazdaság leg- 3 különbözőbb ágai szá- ! mára. J

1913-ban a cári Orosz- ♦ országban 29 millió ton- 3 na szenet bányásztak. Ez ; a mennyiség a világgaz- ♦ daságban nem játszott j említésre méltó szerepet. |

1940-ben a Szovje(t- ; unióban már 166 millió • tonna szenet fejtettek. 1

1950-ben 261 millió j

tonnát.

1955- ben 391 millió ? tonnát. Ez 13.5-szerese az « 1913-ban termelt szén- } mennyiségnek.

1956- ban már 429 mii- j lió tonna szenet bányász- $ tak a Szovjetunióban. ;

1960-ban 593 millió j

tonnát fognak bányászni. 5 Ezzel a tempóval a Szov- ; jetunió néhány évtized j alatt messze túlszárnyal- 5 ta a hagyományos szén- 3 termelő országokat, így 3 például Nagy-Britanniát ♦ és Németországot, s ma t a széntermelésben má- 3 sodik helyen áll a vilá- | gon, az Egyesült Államok j mögött.

75 000 tonna szén terven felül, 15,86 forinttal olcsóbb szén,

közel 1000 új lakás, új gépek, jelentős beruházás,

1

Xlf munkájának Cf mérlegéből

Nehéz számot adni a nógrádi bányászok 1957. évi munkájáról. Nem azért, mert ebben az évben nem történt vajmi különös. Ellenkezőleg, azért nehéz, mert az 1957-es év eredményei igen gazdagok. Bizonyítja bányászaink jó munkáját az is, hogy éves tervüket december 20 án befejezték. Bármennyire is nehéz próbáljuk meg az év első napjaitól mérlegelni az eredményeket.

A tisztánlátáshoz el kell mondanunk, milyen nagy kárt okozott az ellenforradalom. Múlt év november és december hónapjában 441 843 tonna szén esett ki a termelésből.

Az új év első napjaiban a megindulás nem volt könnyű. A bányák állapota mindenütt karbantartást igényelt. Közel 5000 bányász hiányzott a bányák munkahelyeiről. Ilyen nehéz körülmények között kezdődött el az 1957-es év.

A tröszt vezetői január elején a bányák vezetőivel közös megbeszélést folytattak, hogyan lehetne elérni a napi 1000 vagonos termelést. A taKARÁCSONYl ÜNNEPEKRE MEGJELENT

ÚJ KÖNYVEKRŐL

Az ünnepek előli valóságos könyvvásárlási láz vett erőt az embereken. A legtöbb újonnan megjelent könyv napok alatt elfogyott a salgótarjáni Állami Könyvesboltból. A karácsonyi vásár alatt 200 kötet fogyott el Arany János balladáiból. Nemcsak Arany János korában, hanem tízhúsz évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt, hogy pár nap alatt egyetlen könyvesboltból 200 példányt vásároljanak meg Arany művéből. A ballada műfaja a magyar költészetben egybeforrott Arany nevével. A nagy költő halálának 75. évfordulójára első ízben jelennek meg Arany balladái hiánytalanul.

„Ha emberhez közeledel, sose gondold, hogy több benne a rossz, mint a jó. Gondold, hogy több benne a jó és akkor igaz is lesz. Az ember azt adja, amit várnak tőle ...“ Gorkij ezzel a gondolattal közeledett az olasz néphez és így látta meg azt a sok jót és reménykeltőt, amit a „Mesék Itáliáról“ címmel kiadott könyv történeteiben örökített meg. Az írónak ezt a mély emberszeretetről tanúskodó hit-’-allását egy örea halász mondja el, aki ezekkel a szavakkal adja át halála óráján hosszú élete tanulságát fiának. A Mesék Itáliáról mondanivalóban gazdag, művészi formájában egyik leggondosabban csiszolt műve Gorkijnak

Nagy az érdeklődés HugA Bernatzikvak, korunk egyik legnagyobb néprajztudósának most megjelent könyve iránt is. Gari gari a regény címe Ezzel a furcsán idegedül hangzó két szólal köszöntik a jó barátot, a színesen látót* ismerőst a nuer törzs falcaiban. A könyv egy lebilivc*e lő^n érdekes útinavló. amek' a tegnap Afrikáját mutatta mnn az olvasónak, a kénzel^* számiján oda visz el bennünket. ahni'á az afrikai nrszánó1- közt'l lenkásőhh pekozett. el a Civilizáció, az óriási, jsmora* len Sz^niáckn a tudr'mfi- nvos értékkel híró kömr- Obia.n S7*nes*>n. és pcftejresn*- ismecJnti ra ng nk'asóit dán lakói-ca.k érp+é^pl szó1"1* Sóival, kvjtnrniával, homi min d"nki vn-n érdekfeszít* olvasmánnyá válik.

Két van alatt 150 példán• fogyott el Salgótarjánban r szép kiadású új életrajzi re gényből, amely lebilincselő

módon ismerteti meg az olvasót a Bánk bán zeneköltőjének, Erkel Ferencnek regényes életével. „Hazám, hazám, Te mindenem“ címmel jelent meg Gál György Sándornak ez a nagyszerű regénye.

Csak egy párat ismertettünk. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy csak a felnőtt olvasóknak, a gyerekekkel elég mostohán bánt könyvkiadásunk Egyetlen igazán szép mesés- könyv sem jelent meg karácsonyra, csak kisebb füzetek és képeskönyvek között váló gathattak azok, akik gyerme keiket könyvvel szerették volna megörvendeztetni az ünnepen.

nácskozás sikerét mutatta, hogy néhány nap múlva a nógrádi bányászok 1000 vagonos napi termeléssel büszkélkedhettek.

Januárban a havi széntermelés 222 000 tonna volt. A termelés már megindult. Az önköltség azonban 1956 bázis időszakához viszonyítva felszökött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 1 tonna szén ára az engedélyezettnél 34,86 forinttal lett magasabb.

Márciusban — az országban elsőnek —

a KISZ-brigádok kezdeményezésére életre kelt a szocialista munkaverseny.

A versenybe az idősebb csapatok is bekapcsolódtak. Most már a fő feladat nemcsak a több, hanem a jobb, olcsóbb szén termelése lett. A szocialista munkaverseny a következő hónapban már éreztette hatását. Ez volt az utolsó hónap, midőn bányászaink önköltségüket túllépték. Megszilárdult az anyagfegyelem.

Májasban a tröszti termelés 48 764 tonnával volt magasabb a januári termeléstől. Egy tonna szénhez a fa felhasználás 60 fillérrel csökkent. Novemberben a nógrádi bányászok a szenet tonnánként 15,86 forinttal termelték olcsóbban, mint 1956. III. negyedében.

A decemberi termelés számadatai még nem készültek el. Az azonban már most látható, hogy a nógrádi bányászok derekai munkát végeztek. Az év végéig terven felül 75 ezer tonna szenet küldenek fe1 színre.

Ennyit a termelésről. És most nézzük, milyen új létesítmények segítették bányászaink munkáját.

Közel 90 millió forintos költséggel 937 lakás épült Nagybátonyban, Kányáson, Rákó- czi-telepen, Ménkesen, Salgótarjánban, Mizserfán. Meg kell jegyezni, hogy 1957-ben a bányászok részére több lakás épült, mint 1945-től 1956-ig

együttvéve.

A bányavágatok falazására is jelentős összeget fordítottak. Király-tárón új bányát, Szorospatakon új függőleges aknát, Ménkesen új légaknát készítettek el. Tiribesen és Kányáson több száz méter vágatot falaztak át- Az új széntelepek feltárására több millió forintot fordítottak.

A bányaüzemek mindegyike kapott valami jelentősebb beruházást.

Kányáson elkészült egy modern munkásfürdő és 96 személyes munkásszálló.

Nagybátony bányavárosban új kutak üzembehelyezésével biztosították a vízellátást. Rákó- czi-telepen új kultúrház készült el. És még lehetne sorolni az új létesítmények sokaságát.

A nehéz fizikai munka megszüntetésére a bányákat új, korszerű gépekkel látták el. így többek között jelentős mennyiségű szivattyú, villamosmotor, kaparó-gumiszalag, rázócsúzda és Kóta-féle rakodógép kerül a bányákba. A csilleparkot közel 1200 új csillével bővítették.

Nehéz az 1957. év eredményeiről „távirati“ stílusban írni. E néhány sor azonban úgyhisszük, méltóan bizonyítja: bányászaink derekas munkát végeztek.

Azon dolgoztak, hogy ne kerüljön sor az év elején tömeges elbocsátásokra. Az ő érdemük is, hogy biztosítják az ipar kenyerét, a szenet.’ Jó munkát végeztek, méltón illeti a dicsérő szó. a nógrádi bányászok mindegyikét.

Megtárgyalták a tanácstörvényt a pásztói járásban is

A pásztói járásban megtar- a résztvevők. A tanácsi mun- tották az első továbbképző kával kapcsolatos feladatokat, tanfolyamot a járás községi : tudnivalókat ezentúl — ha- tanácselnökei és titkárai ré- j vonta egyszer — rendszeresen szere. | megbeszélik.

Az első előadás keretében A legközelebbi vitára január a tanácstörvényt vitatták meg ' elején kerül sor.

Exportálják a sziráki borokat

Még kisgyermek voltam akkor, emlékszem, karácsony este volt. Görnyedtem ültünk az óra tájban beállí- óvóhelyen és vár- tott két katona és tűk, hogy mi lesz. kézzel-lábbul ma- Az emberek elbó- gy rázni kezdte, biskoltak, kókadt hogy a várospicÁflájlL Ú ült Js>

Minősítették a Sziráki Állami Gazdaság borait. A bizottságtól a gazdaság dicséretet kapott a borok fajtisztaságáért, fuxmentességéért, és szépségéért. Az összes bort exportra alkalmasnak találták, s 40 százalékra minőségi felárat is adtak.

Eddig 400 hektolitert küldtek exportra. Képünkön Kántor József pincemester és Unyi Kristóf töltik az exportra menő bordókat.

Vita a lőmesteri intézményről

Tegyük érdekeltté a vájárokat...

Régen vitatott kérdés szénmedencénkben, hogy az egyes munkahelyeken a robbantási munkát függetlenített lőmeste- rek, vagy pedig a csapat tagjaiból kiképzett robbantóvájárok végezzék-e.

E kérdésre a választ nem könnyű megadni. Kétségtelen, hogy a robbantási munkák biztonságos elvégzését megnyugtatóan bárkire rábízni nem lehet. Elég sok könnyebb, vagy súlyosabb sérüléssel járó, vagy éppen halálos robbantási baleset tanúskodik erről. Azért üdvözöltük megelégedéssel azt a gyakorlatot, amely előbb a sujtóléges bányákban, később pedig a többiekben is fokozatosan a megfelelő képesítéssel és gyakorlattal rendelkező lömé? terek kezébe adta a robbantások végzését. Ez azt jelentette, hogy üzemeinkben megközelítőleg 120—150 ember volt az, akik a termelő munkából kikapcsolódva lőmeste- rekké váltak. A robbantási munka biztonságosabbá vált, de a munkavégzés kívánnivalót hagyott maga után. Ennek egyik oka abban keresendő.

biztatott.

Oly; n voltam

én vele, mint gyermek az apjával. Vaszilij, a közlea nagybátyám elvitt m gávul a Szmolníjbn. Már sok munkás gyűlt ott össze. Fegyvemegy, továbbvo- ff nulnak. Mintha ff egy húr pattant f= volna meg ben- s nem, hiszen cpám g is helyett apám volt ff és most elmegy. =

§§ fejük imbolygóit rancsnok nálunk gény, 17 éves for- reket osztottak, én

kijt szidták.

Az Auróra átállt a mi oldalunkra. Késő este Az apám talán so- If tüzelni kezdett a ha nem jön vissza jj palotára, mi meg a háborúból és ok- s

ü a gyerty fényben, fog lakni. Szeren- ma legény volt, es- is kiptam. A mi minden’ old* írói kor mi lesz

I Kinn múr csend csére < nyám tudott ténként mindig fél d. tunk a tele- nekL En mindjárt Hasra feküdtem I

= volt vártuk a tá- oroszul es hama- hermonikázott, de fonközpont elfog- az eíején sehet díványon és sír ~

mr rí no -ii/Snóf /f« 7 -r*5 msem monorioifólr rthi <n 7/ Inon T nn« . J LUUnyvn as SIT

mrdás végét jelző rosan megértették oly n gyönyörűen, szirénát. Fel nem egymást. Az egyik hogy órákig elfoghattam még ak- utcai szobát ren- kor, hogy nekünk deztük be neki.

Nemsokára meg

ülnünk,

itt kell

csendben, mikor érkezett a knpi- otthon vár ránk a tány, egy közle Jézuska. Végre fel- bődült a sziréna.

hallgattam volna.

Néha, esténként a ki pitány behívta a családot a szobájába és beszél- génnyel. Lerakták gettünk a háborúlalása volt. Igen nehezen ment, nagyon kemények

bál lőttük’* z épületet. Hát egyszeresük nézem, a

m Az emberek fel- jöttek hozzánk a g| riadtak és tánto- konyhába. A ka- s rogva megindul- pitány ötven év H tak a kijárat felé. körüli ember volt. g Elől suttogni kezd- Anyám teát főzött Ü tek: „bent v<nnk nekik. En mind- ü ez oroszok”. A sze- ja.rt megtetszettem

holmijuk t és be- ról, meg Orosz- m gybátyám meg- men"pMt „ .

„ országról, meg inog és a hasához y K'1

mindenféléről.

kap. Riadtan ugSokszor elmesél- róttam hozzá, de te a 17-es fórra- már akkor csak

mekben öröm és g félelem csillant ff men egyszerre. g Kint az óvóhely ff előtt láttam meg Ü az első orosz k"- g tonát. Kormos, g prémsapkás ember H volt.

= Otthon nem vála k pitány na k, mindjárt meg is kérdezte: „Krk

d< ImH is, hogy ő hol járt, mit csinált.

Még Vaszilij is abbahagyta olyankor a h rmonikátyebjá Z’vut?” 2ásf és hallgatta- Mondta, hogy ne- mn beszél a kapiki egy éppen olyan idős kisfia van Oroszországb n, mint én vagyok. Emlékszem,

tány.

— Én olyan idős legény volt m akkor — mesélte — mint Vaszilij. Pettozott semmi. Még egyik este rántot- rográdon járt m nagy csoportokban a Jézuska is el- tát vacsorázott, be- iskolába. Október beszélgettek a

feledkezett rólam, hívott magához és 24-én már azt sut- pedig ig zán nem a térdére ültetett, togták, hogy Le- „Kus j Anton- csik! Kusajl” —

volt m rossz akkoriban. Ügy kilenc

nin Petrográdon van. Azn p este,

kaptam a ka.rom- tóm. Akkor ő oda- §

ba, még most is jött, lehajolt hoz- I

.. . , , , , megvan a helye — zám, megsimogi t- ü

voU. k a feherek. és bizonyságul föl- ta bozontos hajam I

Az eayik kapu l}- tűrte zubbonya és azt mondta: „Ne I

ujját. így be- sírj Antoncsik, = szélt. visszajövök én M

Engem annyira még ” =

Másnap reggel f§ pitány, hogy aho- valóban elment. % vá csak tehette, „Doszvidányijá" — M mi gávi l vitt. Sok- mondta anyámnak, g szór elvitt autóz- Akkor is sírtam, = ni a városba, de úgy, hogy alig ff ilyenkor, ha meg- tudtak megvígasz- = állították a kocsit, tolni. Azóta, de so- M mindig csak tisz- ká is vártam, hogy g telegtek és mehet- visszajön. Már ak- ff tünk tovább. De kor megtanultam, g n< gy úr is az én hogy kell köszönni g ki pitányom gon- oroszul és mindig s dőltem ilyenkor. mondtam, ha ka- 1 Val honn n egy tonával t< lálkoz- M kis tí< sztópisztolyt trrn: „Drásztvuj g szerzett nekem, tovaris!”, de soha § munkások m gyón büszke vol- sem mondtam vol- ff tem rá, mert oly n n"< hogy „doszvi- §§ volt, mint egy iga- dányija”, mert ez = zi. a szó úgy fájt, g

Egy este azzal mint semmi úgy g jött anyámhoz, eQV &rva kisfiú- g

hogy másn p el- n k. Füst Antal I

suttogni tudott: „Fi m, ne engedjetek!” — és földre rogyott.

Csak késő éjszakára tudtuk bevenni a célt.

25-én estére miénk volt csaknem egész Petrográd, a Téli Pi lota volt még fehér.

A

Szmoiníjb n, mely oly n volt, mint egy megbolyg tott méhkis. KerenszüutiiiwnHiiwiuiiiiimuiiiuiiiiuuimiiiMUUimiiHiiimHflNuiiitiHiUHHiiimuniHttiiiniiiiiiiiiiuuiiiiHtiiHiuuiiHiiuiiiiiiiiiimiiiiuuJiNiuutiiiitiiiiiiiiiiiiiinHiinitiiiiiitiiHiiUiluiuiiiiiiiiiiiiiiiuitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiS

hogy a robbantások az egyes munkahelyeken nem szabályos időközökben követik egymást. Sokszor egyidőben több mun* kahelyen is kellene robbantani. Egy lőmester viszont egyidőben csak egy munkahelyen tud robbantást végezni. A többi csapatoknak meg kell várni, amíg a lőmester a munkahelyre érkezik. Igen értékes percek, nagyobb létszámú csapatnál értékes munkaórák mentek így veszendőbe. Az így adódó munkaidő kiesésen megpróbáltunk úgy segíteni, hogy a műszakharmad végén egymásnak robbantsanak a csa" patok, de a várakozási időt teljes mértékben megszüntetni nem lehetett.

Ezek és a még fel nem sorolt nehézségek együttvéve azt jelentették. hogv a főleg biztonsági okokból bevezetett lőmesteri intézmény sok esetben termelést gátló akadállyá vált. Ellene szólt még. a már előbb említett nagy létszámigény és az a komoly bérmeny- nviség is, amit erre a létszámra ki kellett fizetnünk.

Mindezek ismeretében kezdett kialakulni az a vélemény, hogy a függetlenített lőmeste- reket csak ott alkalmaznak, ahol erre feltétlenül rzükség van (II.. vagy magasabb osztályú sujtóléges bánvák, mill- szekundumos robbantás, stb.) a többi bányákban pedig adjuk vissza a robbantási munka végzését a csapatvezetők kezébe, akik rendszerint jól képzett, nagy tapasztalattal rendelkező vájárok, miután „robbantó vájárok”-ká képeztük ki őket.

A tanfolyamok megindultak, a dolgozók egy része azonban nem hajlandó járni, mert a robbantó vájári képesítés, illetve beosztás nagyobb felelősséggel, nagyobb gonddal jár s a tanfolyam elvégzése is fáradtságot jelent.

Ezen úgy lehetne segíteni, ha a robbantást is végző csapatvezetőket 5—10 száza’ékos bérpótlékkal anyagilag is érdekeltté tennénk a robbantási munka végzésében.

Ha ezt az utat járnánk, további 30—50 főt lehetne felszabadítani minimálisan a termelőmunka számára. Van jogosultsága annak, hogy a robbantási munkát lőmester végezze. De csak ott, ahol indokolt. Ahol nem indokolt, végezzék a robb=>ntá"t a kiképzett robbantóvájárok.

Tegyük érdekeltté őket a tanfolyam elvégzésében, a robbantási munka végzésében és akkor jelentős létszámot szabadíthatunk fel.

Jambrich Gyula,

a tröszt dolgozója