Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)

1957-12-24 / 102. szám

12 NÓGRÁDI Népújság 1957 december J4. Á megyei bajnokság LEGJOBBJAI Sporthírek A párthatárosat irányt mutatott Az elmúlt héten véget értek baj­noki pontokért folyó küzdelmek a megyei labdarúgó bajnokságok­ban. A bajnokság alatt minden héten összeállítottuk a legjobb 11-et úgy a felnőtteknél, mint az ifjúságiaknál. A szezon végén pe­dig kiértékeltük, hogy kik azok a labdarúgók, akik posztjukon a legjobb teljesítményt nyújtva leg­többet szerepeltek a hét váloga­tottjában FELNŐTTEKNÉL: A kapuvédők közül: Telek, a karancslapujtöiek spor­tolója érte el a legtöbb’ válogatott­ságot, 4 ízben szerepelt a hét U-ében, s 6 ízben részesült dicsé­retbe«, 2. helyre Lovász, a SSE lí kapu­védője került, aki 3 ízben volt a legjobbak között és 4 ízben része­sült dicséretben, 3. helyre az St. Petőfi kapusa, Erdős került, ő 2 ízben volt a leg­jobbak között és 4 ízben kapott dicséretet. A jobbhátvédek közül: 1. helyre a Forgácsi B. játékosa Ballai került, aki háromszor volt a hét válogatottjában és négy va­sárnap volt megdicsérve. 2. Vágner, Salgó, kétszer lett a legjobbak közé válogatva, míg 3 ízben érdemelt dicséretet jó játé­káért. 3. Bordás, Jobbágyi, kétszer volt a hét legjobbjai között és 3 ízben lett megdicsérve. Középhátvédek közül: Lukács (Szécsény) bizonyult a legjobbnak. Két ízben! szereplése a legjobbak között és három di- eséret folytán. 2. helyre az St. Petőfi játékosa Pancsovai kerül két váloga­tottsága és 3-szori dicséret foly­tán. 3. Serfőző, Zp. Bányász közép­fedezete, 2 ízben válogatottsága és 2-szeri dicséret révén. Balhátvédek közül: 1. helyre Kolláth, (St. Petőfi) ke­rült, aki kétszer volt a legjobbak között, s ötször lett megdicsérve. 2. Csala, St. Üveggyár, két ízben volt válogatott és négy ízben lett megdicsérve. 3. Vidomusz, Bgy. MÁV, aki egy­szer volt a hét legjobbjai között és 3 esetben kapott dicséretet. Jobbfedezetek közül: legjobbnak bizonyult Handó, St. Üveggyár játékosa kétszeri válogatottsága és négyszeri dicsé­ret révén. 2. helyre Szokács, az St. Petőfi sportolója került holtversenyben az előbbi sporttársával. 3. Mogyrósi, Bgy. Petőfi, kétszeri válogatottság és háromszori dicsé­ret révén. A balfedezeteknél: 1. Badics SSE II két esetben a legjobbak között szerepelt és négy dicséretet kapott 2. Tamási (Salgó) ugyancsak holtversenyben az előző sportoló­val. 3. Darázs, (St. Petőfi) ugyancsak az előbbiekkel pontosan azonos eredménnyel. A jobbszélsők közül: legjobbnak bizonyult: Huszár, (St. Üveggyár) négy válogatottság és öt dicsérettel. 2. Csank, (Salgó), három ízben legjobb, s négy ízbeni dicséret. 3. Szabó, (St. Petőfi) háromszori legjobb, s négy ízben dicséret. Jobbösszekötőben: 1. helyre Rigó (SSE II) került háromszori legjobb és négyszeri dicséret révén. 2. Huram, (St. Üveggyár) kétszeri válogatottság és négyszeri dicsé­ret. 3. Lahos, (St. Petőfi) egyszer leg­jobb és négy ízben dicséret. A középcsatároknál: 1. Veres, (Bgy. Dózsa) kétszeri legjobb és négy esetben dicséret. 2. Tóth, (Salgó) kétszer legjobb, háromszor megdicsérve. 3. Dobronyi, (Bgy. MÁV) két íz­ben legjobb és két ízben 'megdi­csérve. A balösszekötőknél: legjobbnak bizonyult Csarba, négyszer válogatott, négyszeri di­cséret 2. Pálvölgyi, Forgács, háromszor válogatott volt és ötször dicséretet kapott. 3. Osgyáni, Karancslapujtő, há­romszor a legjobb és négy esetben megdicsérve. Balszélső poszton: 1. Bognár, Bgy. Dózsa, két ízben a legjobb, s négy ízben megdi­csérve. 2. Godó, SSE n, kétszer legjobb és háromszor megdicsérve. 3. Klimasz, Karancslapujtő, két- ízben legjobb és három ízben meg­dicsérve. AZ ifjüsAgiaknAl A KÖVETKEZŐ A HELYZET: Á kapuvédőknél: 1. Bernáth, Pásztó háromszor válogatott, négyszer megdicsérve. 2. Három, Forgács, háromszor a legjobb és három ízben megdi­csérve. 3. Soós, St. Petőfi kétszer leg­jobb és három ízben megdicsérve. A jobbhátvédeknél: 1. Csontos, Zp. Épít. kétszer leg­jobb, háromszor dicsérve. 2. Szabó, St. Petőfi, két esetben legjobb,- két esetben megdicsérve. 3. Prétor, Szécsény, egy esetben legjobb, két esetben megdicsérve. Középfedezeteknél: 1. Kovács, St. Petőfi, háromszor legjobb, hétszer dicsérve. 2. Czikora, SBTC, két ízben leg­jobb, öt ízben megdicsérve. 3. Puskás, St. Tűzhely, kétszer legjobb, négy ízben megdicsérve. Balhátvédeknél: 1. Tőzsér, Kazár, két esetben legjobb, három esetben medicsérve. 2. Kaposvári, SSE, két ízben leg­jobb, s kétszer megdicsérve. 3. Sándor, SBTC, egyszer a leg­jobb, s kétszer megdicsérve. Jobbfedezetek közül: 1. Tóth, st. Petőfi, két ízben leg­jobb, háromszor dicsérve. 2. Millner, St. Üveggyár, két ízben legjobb, három ízben meg­dicsérve 3. Krácsik, St. Tűzhely, két ízben legjobb, két ízben megdicsérve. A balfedezek közül: 1. Menczel, SBTC, ötször legjobb, hatszor megdicsérve 2. Hoffman, Zp. Építők, egyszer a legjobb és háromszor megdi­csérve. 3. Lahos, SSE, egyszer a legjobb és kétszer megdicsérve. Jobbszélsőknél: 1. Megyes, Kisterenye, egyszer legjobb, ötször megdicsérve.. 2. Lackó, SBTC, egyszer legjobb, négyszer dicsérve. 3. Vass, Baglyas, egyszer leg­jobb, négyszer dicsérve. Jobbösszekötőknél: 1. Balázs, SBTC, háromszor leg­jobb, négyszer dicsérve. 2. Szőke, Pásztó, két ízben válo­gatott, három ízben dicsérve. 3. Túri, Kisterenye, egy ízben vá­logatott, két ízben dicsérve. Középcsatárok közül: 1. Hernádi, SBTC, háromszor leg­jobb, ötször dicsérve. 2. Tarlós!, Zp. Építők, egyszer legjobb, háromszor dicsérve. 3. Kotroczó, Tűzhelygyár, egy­szer legjobb, kétszer dicsérve. Balösszekötőknél: 1. Kükkel, SSE, háromszor leg­jobb, négyszer megdicsérve. 2. Boldvai, 1. Petőfi, háromszor legjobb, háromszor megdicsérve. 3. Ispán, SBTC kétszer legjobb, háromszor megdicsérve. Balszélsők között találjuk a leg­jobb teljesítményt nyújtó labda­rúgókat: 1. Kozik, St. Petőfi, tízszer a leg­jobbak között és tizenkétszer meg­dicsérve. 2. Égner, St. Tűzhelygyár, egy­szer legjobb és háromszor meg­dicsérve. 3. Kiss, Pásztó, egy ízben a leg­jobb és három ízben megdicsérve. Tehát mint ez a fentebb ismer- tettekből is kitűnik, a pálmát az ifjúsági Kozik Elemér vitte el, ki 15 mérkőzésből tizenkétszer lett megdicsérve, tíz esetben volt * leg­jobbak között s kétszer pedig a mezőny legjobbjának bizonyult. A Salgótarjáni Petőfi Sport­kör két iegjooD ifjúsági iaoda- rugojat, Hozmot es noidvait, uiinepeiyes keretek kozott, év­záró alkalma vai szép konyv- jutaíomoan részesítette. Ez a két szorgalmas es sportszerű fiatal rá is szolgált erre az ajándékra, hiszen mindketten szép teljesítmenyt nyújtva ját­szották végig a szezont, s egyet­len egyszer sem hiányozva, mindig lelkiismeretesen ké­szültek fel a mérkőzésekre. Reméljük, hogy a továbbiak­ban is ilyen sportszerűen ás lelkesen vesznek majd részt úgy a felkészülésben, mint a mérkőzéseken is ezek a fiata­lok s a jó teljesítményt nyúj­tók névsorában még igen sok­szor fogunk találkozni velük. — o — A Baglyasaljai Bányász va­lamennyi labdarúgója pártokta­táson vesz részt. Úgy a felnőt­tek, mint az ifjúságiak igen nagy szorgalommal itatják át magukat a marxi-lenini tanok­kal. S hogy a baglyasaljai lab­darúgók ezen a téren is példa­mutatóan veszik ki részüket, abban nagy segítséget nyújtott a sportkör vezetősége. — O — A napokban értékelte a Nógrád megyei Labdarúgó Szö­vetség uz 1957—58 sportév őszi fordulóinuk sportszerüségi ver­senyét úgy a felnőttek, mint az ifjúságiak csoportjában. Mint hírlik a felnőtteknél uz őszi szezon végén o SSE II. bizonyult a legsportszerűbb együttesnek, míg uz ifjúságiik­nál a Sulgóturjáni Petőfi csa­pata érte el a legjobb teljesít­ményt. A részletes ismertetést lapunk újévi számában közöl­jük a sportszerüségi verseny őszi fordulóinak befejezése után. — O — A Salgótarjáni BTC NB I-es labdarúgó csapata és a tartalé­kok a karácsonyi ünnepek után Hévizén tölt el két hetet, ahol a sérültek próbálják ki­pihenni és gyógyítgatni a sérü­léseiket. De ez a két hét már nem csak pihenő lesz, mert itt kezdik meg az 1958. évi tava­szi labdarúgó bajnokság mér­kőzéseire való felkészülést. Innen hazaérkezve már ko- komoly edzésekkel folytatják az előkészülést. A napokban Salgótarján­ban a megyei tanacs nagy­termében ültek össze a megye kommunista sport­vezetői, hogy meghallgas­sák Lakatos elvtárs, a me­gyei partbizottság előadó­jának szavait, aki a pártha­tározat sportbcli részét is­mertetve megszabta azt az utat. melyen haladni kell nálunk a sportban. Többek között a sportkörök gazda­sági irányításának megszi­lárdítását, a sportolók és szurkolók szocialista neve­lésének fokozását, a sztár­kultusz megszüntetései, a sportolók jogtalan megkü­lönböztetését, és a kommu­nista ellenőrzést minden vonalon. A protekció, a sportolók külön juttatásá­nak megszüntetését, s a sportmunka, a sportolók munkára való nevelését emelte ki az elmondottak­ban Lakatos elvtárs. Itt igen jó példaként említette többek között Bodont és Jedlicskát az NB I-es SBTC labdarúgó csapatának két játékosát, kik amellct, hogy élvonalbeli labdarúgók, a munkahelyükön is becsület­tel és derekasan meg­állják a helyüket. S mint mondotta, ezek a sport­tolók, ha már kiöre­gedtek a sportpályáról, ek­kor sem esnek kétségbe, hi­szen szakma van a kezük­ben és a szorgalmas mun­kájuk mellett becsülete­sen megélnek. Sajnos, azonban vannak olyan spor­tolók is, akik csak név- leg szerepelnek a mun­kások listáján, de munkát abszolút nem végeznek. Ezek úgy gondolják, hogy életük végéig sütkérezhet­nek sikereikben. Nem gon­dolnak arra, hogy egyszer eljár felettük az idő, s ak­kor már nem tudjak meg­szokni a munkát. Jt Az ilyen sportolók;» v sportvezetőknek, az ed; - nek kell megnevelni, s a 1 • lyes útra téríteni. Ha e* nem megy, hát lépjenek közbe még fegyelmi úton i v Nekünk nincs arra szüksé­günk, hogy drága pénzén tartsuk fenn a sztárizmust, célunk, hogy tömegsportot teremtsünk, melyen keresz­tül erősebb, edzettebb pol­gárokat nevelünk a szocia­lizmus számára. Lakatos elvtárs által el­mondottakhoz igen sokan szóltak hozzá, s ismerték eL hogy eddig sokszor vol­tak hibák. A sportvezetők tapiaitau az uyen és ehhez hasonló szabálytalan­ságokat, mely nem segítette exo a szocialista sport meg­teremtését. A hozzászólók levonták a tanulságokat, $ ígéretet tettek arra, hogy az elkövetkezendő idősben minden erejükkel azon lesznek, hogy a párt batáro- zatát betartva irányítsák^ vezessék sportkörüket, de kérték az előadó elvtár­sat, valamint a központ ál­tal kiküldött élvtársaka arra, hogy ne csak Salgó tarjánban, ne csak Nógraá megyében legyen kötelező a párthatározat betartása, hanem hassanak oda, hogy ez országos viszonylatban is így legyen. Mert ha ez nem így lesz. mint ahogyan né­hány példát felhoztak — & fővárosi sportvezetők előtt hajlongtak még az orszá­gos sportvezetésben is, dt ugyanakkor a vidékiek előtt teljesen elzárkóztak — ak­kor hiábavaló lesz az ő jt munkájuk. — Bocsánat, egész kétségbe vagyok esve... A fiamnak akarok karácsonyi ajándékot vásárolni, de úgy látom, Bábelbe jutottam. — Dehogy kérem, ez itt a karácsonyi vásár!... S zinte hihetetlenül hangzik ez így, de a valóságról győződtem meg egyik este, amint egy barátságos, meleg szobában, duruzsoló kályha mellett ülve beszél­gettem Szlifku Andor bácsival, a Salgótarjáni Acélárugyár 70 éves, nyugdíjas dolgozójával. — 1903-ban jegyeztem el magam a kerek bőrlabdával a Salgótarjáni SE-nél. — emlékszik vissza a rég­múltra a még most is fiatalos meg­jelenésű idős sportember. Majd így folytatja: — A Salgótarjáni SE 1901-ben ala­kult. Én pedig 1903-ban kerültem be nagy viták közepette az első csapat­ba. A sportkör két megalakító ja Vavrosch Béla és Reményi Károly főmérnökök vitáztak azon, hogy en­gem mint 16 éves fiatul vézna kis görbelábú gyereket betegyenek-e a csapatba. A vita végén azután mé­gis úgy döntöttek, hogy vasárnap szerepelhetek az akkori kék-fehérek első csapatában. — Szorongó érzéssel, de nagy- boldogm futottam ki a pályára az első mérkőzésemre, melyen így állt fel a SSE: Szmolek — Balada, Csor­ba, Vészeli — Blaskó, Szlifka — Sipka, Szirottyák, Habócsik, Segyivi és Krecsmár. Ez a csapat sok sikeres és jó néhány balszerencsés mérkő­zést játszott a mostani Sztahanov- úti bérház helyén levő kis labdarúgó pályán. — mondja a hajdani ke­ménykötésű sportember. — A Budi pesti Postás, a BAK, a MAFC, a Budapesti Vasas és a Húsos ellen léptünk többízben pályára. A Postástól 3:l-re kaptunk ki, a BAK- al 3:3-as döntetlen eredményt értünk el, de a MAFC-ot és a Budapesti Vasast nem tudtuk legyőzni. A sok-sok kemény labdarúgó csata után jött a világháború. Fogságba estem, s Oroszországba kerültem, ahol 7 évet töltöttem, de ott sem 1903-tól a sport szolgálatában lettem hűtlen a labdarúgáshoz. — Mondja Andor bácsi. M egalakítottuk a magyar hadi­foglyok labdarúgó csapatát, melyben nem kisebb nagysá­gokkal játszottam egy csapat­ban, mint a híres Krutohvil, a nagy magyar válogatott balszélsője és az FTC Bródija, aki egyébként a ma­gyar válogatott középfedezete volt. Hét éven keresztül veretlenül sze­repeltünk Oroszországban. Innen hazatérve még 1923-ig kergettem a bőrlabdát a SSE-ben, ahol már ját­szottam a híres Rigó—Viroszták bulszárnnyal együtt a csatársorban. A 20 évi labdarúgó pályafutáso­mat 1923-ban Jászárokszálláson fe­jeztem be. Ugyanis ekkor játszot­tam utoljára a SSE-ben. De nem mondtam búcsút a labdarúgó sport­nak, mivel mint szertáros működtem tovább a salgótarjáni csapatnál. Ab­ban a időben még a lakásomon volt a szertár. A mama mosta a szerelé­seket, én pedig rendben tartottam a szertárt hosszú éveken keresztül. Majd edző lettem a SSE-nél, sőt edzősködtem az akkori SPAC-nál és SAC-nál is, míg azután 1937-ben egyik barátom rábeszélésére sípot vettem a kezembe, s az akkori Salgó Serleg mérkőzéseken mint játékve­zető működtem. Később bíróság elé állított a miskolci JT jogtalan játék- vezetés és kommunista beállítottsá­gom 'miatt. L e akartak záratni, de ez nem sikerült, s egy Budapestről le­küldött bizottság előtt tettük le a játékvezetői vizsgát, s ala­kítottuk meg a salgótarjáni JT-t. 1944-ig gyalog, kerékpáron, szekéren és vonaton jártuk az akkor> játékvezető társaimmal együtt vasár­naponként a környező falvakat, s vezettük le az ott megtartott labda­rúgó mérkőzéseket. 1952-től már Észak /., II. osztályú, majd NB II. és NB III. mérkőzéseket is vezettem. S büszkén mondhatom, hogy 1937-től tartó játékvezetői pályafutásom alatt" még egyetlen egyszer sem kellett megfutamodnom a pályáról a mér­kőzés végén. — mondta huncutkásan mosolyogva, majd így folytatta: —1953-tól pedig mint országos el­lenőr működöm a kedvenc sport­ágamnál. Közben az acélárugyárból, mint 56 évet dolgozó mentem nyug­díjba 1955-ben, melyért szép jubile­umi ünnepség keretében 1000 forint jutalommal búcsúztattak —emlékezik vissza Szlifka Andor bácsi, aki éle­tének legnagyobb részét a munkán kívül a sportnak szentelte. A visszaemlékezése végén meg­kérdeztem, hogy kapott-e valátni ki­tüntetést az országos viszonylatban is tán egyedülálló hosszú és jó sportmunkájáért? Erre kissé szeré­nyen így válaszolt az idős sport­ember: Én nem érdekből sportoltam, hi­szen sokszor még az útiköltséget is mi, játékosok adtuk össze, hogy el­utazhassunk és játsszhassunk. S ké­sőbb sem anyagiakért dolgoztam a sportért, hanem mert annyira meg­szerettem, hogy tán nem is tudtam volna és még most sem tudok nél­küle élni. E z ígv a valóság, melyről meg is győződtünk, de azért mégis azt javasolom én is a többi Nógrád megyei játékvezetőkkel és sportemberekkel együtt az illeté­keseknek. hogy a derék és lel­kes, a sportért önzetlenül dolgozó Szlifka Andor bácsi megérdemelné legalább a „Sport Érdemes Dolgozó­ja” kitüntetést. —Gregor— illiuillluiluillllllluifllllBlillllluiiUllllllBUllimil«

Next

/
Oldalképek
Tartalom