Nógrádi Népújság. 1957. december (2. évfolyam. 96-104. szám)
1957-12-24 / 102. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957 december 24. A községi pártszervek tanácsok és a kapcsolatáról Nagy felelősség hárul a helyi tanács és pártvezetőségre — mindazokra, akiknek bármi módon kapcsolatuk van a lakossággal. Irányítani, vezetni őket, napról napra kivívni bizalmukat, megnyerni támogatásukat — nem kis feladat ez. A falusi pártszervek a lakosság számához viszonyítva, igen kis létszámúak. Ez a tény is azt mutatja, hogy a pártszervezeteknek legfőképpen a tanács tevékenységén keresztül kell eljutniok a dolgozók széles rétegeihez. Nézzük, hogyan történik ez Ipolytamócon, ebben a jelentős, mezőgazdasági jellegű községben. Minden eredményért nagyon meg kell dolgozni. A tanács munkája mutatja, hogy női tekintélye, a falu népe elismeri vezetését. Nem kis munka eredménye ez. Mindemellett “számolni kell azzal a ténnyel is, hogy nem kis problémák vannak még előtte . . . Nyugtalanító az a tény, hogy a tanácsülések látogatottsága meglehetősen hiányos ... A nyári munkák érthető módon nem a legkedvezőbben hatnak különböző rendezvények látogatottságára. Ezért szeptembertől nézzük a tanácsülések munkáját. A helyi tanácsnak húszon- két tagja van. Ebből tizenhét volt jelen a szeptemberi idősen! Több vendég is jelen volt. Napirenden a következő kérdések szerepeltek: a) Az iskolaigazgató beszámolója az 1957—58-as iskolai év indulásáról. b) A begyűjtési állandóbizottság megszüntetése. Az ülésről szóló jegyzőkönyv kurtán elintézi az igazgató beszámolóját: „Ismerteti egyesek fejlődését (mint már a tanulókét!. má«"k — így szól a feljegyzés. A jegyzőkönyv hozzászólásról nem tesz említést. — Az ilyen „beszámoló” iránt nem igen érdeklődnek az emberek . . A második napirendi pont végeredményben a tény bejelentésével kész. Sisa elvtárs, a községi párt- szervezet titkára érzi, hogy így túlságosan lapos lenne az ösz- szejövetel, ezért ő próbál rajta valamit igazítani. Felszólalásában a pontos adófizetés fontosságáról beszél, arról, hogy a kötelező beadás eltörlése az állammal szembeni kötelességek időbeni teljesítését rójják a gazdálkodókra. Ezután több tárgy nem lévén, az ülést berekesztik. Az októberi taggyűlésen ugyanazok a tagok hiányoznak, akik a szeptemberin sem vettek részt. Török Béláné, aki korábban oly lelkesen végezte munkáját, Nagy József pedagógus, valamint Juhász Ferenc és Péter János. Itt már „izgalmasabb” kérdések szerepeltek a napirenden. Az őszi munkákról az elnök számolt be. Az egész falut érdekelte ez, a vendégek száma is növekedett, a felszólalók* is. — A vitában hatan vettek részt. A következő kérdésként az 1958-as évi költségvetést beszélték meg. A jegyzőkönyve* készítő tanácstitkár (egyébkén' a kérdésről ő tartotta a beszá mólót is) úgv lát-zik ro-s- hmgulrtbrn volt, mert kurtán- furcsán elintézi az ügyet: a beszámolóban egy tűzoltólajt vásárosáról beszélt (talán ötezr forintba kerül) és azt tervezi hogv az iskolát a jövő évbe’’ bekerítik. A jegyzőkönyv ezek ről beszél, majd így folytató dik: az előadó „ismerteti, hog' eZpn mind-mind dolgozó parasztsá- gunk adófizetéséből fognak megvalósulni”. Lehet, hogy a titkár megjegyzéseiben az adófizetés zökkenőire gondolt (Mosó Béla nagy például tanácstag létére meg december közepén is igen nagy adóhátralékban volt.) De arról is kellett volna szólnia, hogy a fenti tervek mellett hídjavítás, a közkút rendbehozása is megvalósult, sőt az építendő kultúrház (amelyre oly önfeláldozóan ajánlották fel segítségüket a helyi gazdák) is tervében szerepel. Szólni kellett volna a beszámolónak arról is, hogy a terv még gazdagabb lehetett volna, ha minden tarnóci adófizető rendben lerója a helyileg hasznosított községfejlesztési adót is. Az ugyanis a helyzet, hogy nagyon sokan nemcsak az idei kötelességükkel vannak hátralékban, de egy-két éves tartozásuk is van. Kár, hogy ezekről nem szól a beszámoló. így volt a szeptemberi és az októberi tanácsülés. A novemberi, az elnök, Nagy Pál elvtárs kényszerű ötnapos szabadsága miatt — elmaradt. A decemberi ülés címszavai az elnök elvtárs feljegyzéseiből: 1. A vb elnök beszámolója. 2. A tömegkapcsolat kiszélesítése. 3. Beszámoló a határőrség részéről. 4. A legeltetési bizottság munkájának értékelése. 5. Egyebek — előadó a vb- titkár. Gazdag ez a decemberi terv (talán túlon túl sok kérdés szerepel a napirenden)’ csak arra ügyeljenek, hogy a beszámolók alaposak és főleg helyileg konkrétak legyenek. Az ipolytarnóci tapasztalatokból levonhatunk néhány fontos tanulságot. Nagy Pál elvtárs, a tanácselnök szeptember I-től van a tanács élén. Korábban rendőr volt — Szécsényben. Családja ma is ott lakik. Szerény, csendes ember. A község lakossága szereti emberi egyszerűségéért, udvariasságáért. Munkáját lelkiismeretesen végzi. Egy nagyon komoly akadály mégis gátolja munkáját. Nem régen van a községben, nem isfneri eléggé a tarnóci viszonyokat, az itteni embereket. És mind ezt látni is munkáján, nem érzi jól magát új munkakörében. Anélkül, hogy bármi mó", dón is az elnök elvtárs ellen beszélnénk, arra kellene törekednünk, hogy lehetőleg helyi emberek intézzék (hogy a helyi körülményeket alaposan ismerjék és vezetői felelősségük és függőségük még erősebb legyen) a községek munkáját. A másik kérdés, amivel számolni kell, az _a tanácsdemokráciával függ össze. Nem csupán elvi kérdés ez. Ragaszkodnunk kell ennek érvényesítéséhez. Nagy elvtárs szeptember 1-től van Tarnócon, — november 17-én választották tanácstaggá. A tanácsdemokrácia súlyos megsértését jelenti ez. Természetesen sérti a tagok jogait is. A tanácsi pártcsoportnak négy tagja van: Sisa elvtárs, a községi párttitkár, (egyébként szövetkezeti boltvezető), Katalin János, volt tsz-tag, Kertész Pál vb-titkár, Tóth Gyula hdgy. — a határőrség képviselője. Nem jó ez az ösz- szetétel ... A tanácsülések előtt rendszeresen összeülnek, megbeszélik a teendőket, a párttitkár személyesen is találkozik a tanács elnökével, és mégis ... A jelzett problémák mégis fennállnak. Nagyon nehéz a tanács és a községi pártszervezet közötti helyes és eredményes (tehát nem formálisan ülésező) kapcsolat kialakítása. Egyes helyeken majdnem hogv a párttitkár és a pártszervezet végzi el a tanács feladatát is. Máshol meg — tekintve, hogy az elnök függetlenített — fordítva áll a helyzet: a pártmunkát is elvégzi. A járási párt- bizottságnak segítenie kell, hogy a járás párt- és tanács- szprvei eredményesen együtt dolgozhassanak, segítenie kell a jó módszerek kialakítását. A tarnóci tanácsülések jegyzőkönyvei eljutottak a Szécsé- nyi Járási Tanácshoz is. Ezeknek jelezniük kellett a problémákat. Az eredményes munka a járási tanács hatékonyabb segítését is megköveteli. A községi párt- és tanácsszervek jó viszonya alapvető jelentőségű falusi feladataink megoldása szempontjából. (T. L.) Egy pár szó a természet és műemlék védelemről ÖRÖMMEL OLVASTUK ci Népszabadság 1957. XI. 27-i számában, hogy őslénytannal foglalkozó tudósaink és szakembereink az ipolytarnóci világhírű kötületlelő helyet természetvédelmi területté nyilvánították, hatalmas összeg befektetésével feltárják és a n gyközönség részére szemlélte tővé teszik. Nekünk, természetkedvelőknek ez különös örömei jelent. Az elmúlt évek során mi is többször felkerestük az unikum-számba menő helyet. Hosszú-hosszú órákat töltöttünk el és dús fantáziával képzeltük magunk elé a hatalmas ősfenyők, páfrányok, pálmák és sok más érdekes tropikus, szubtrópikus növények közül vízre törtető mastodo- nok, dinotheriumok, különböző patás, csúszó-mászó és szárnyas állatok tömegét. Már 1929-ben dr. Dornyai Béla ekképpen irt róla egyik útikalauzában: az ipolytarnóci kövületlelőhely a földön egyedülálló és pótolhatatlan természeti (pontosabban ősélettani, vagyis paleobiológiai) em.lék, amelyet az időjárás és a hozzá nem értő emberek káros behatásától megmenteni, azután a tanulmányozóknak megőrizni és hozzáférhetővé tenni halaszthatatlan kötelesség! E sorokat különösképpen figyelmébe ajánljuk azoknak a '.évelőknek, akik nemrégiben •gy iskolai kiránduláson számújára engedték tanulóikat, mgyták. hogy különböző szerszámokkal törjék-zúzzák akö- ületeket és a palócok híres gyurtyánkőlócáját“, a tarnóci 'rfp/n A LÄBNYOMOS ■övülethelytől egypár lépésre aláljuk a miocénhomokkö- 'ön, a híres tarnóci ősfenyő örzsét. Amikor 1837-ben Kubinyi Ferenc felfedezte, riolit- tufa által eltemetve találta e helyen. Már akkor három darabban feküdt ott és körülbelül 18 öl hosszú volt, de becslés szerint élő korában koronájával együtt körülbelül 30 öles lehetett■ Mikor még egész volt, keresztbe feküdt a völgyön és mint valami hídon, keresztül jártak ezen a „kőlócán“ az emberek. Miután ez a híres kövesedett fatörzs a tufák alatt, a ho- mokkövön feküdt, s a körülötte itt-ott található fatörzseknél több elkövesítő opá- los csapadékot kapott, amazoknál jobban megmaradt napjainkig, annak dacára, hogy már eredetileg részben korhadt volt az ősbaktériumok korhasztó hatása alatt. A régi híres faóriásnak ma csak a völgy északi oldalán feküdt harmadából van aránylag kevés maradványa. De a látogatók nemtörődömsége, gyűjtő szenvedélye, sőt van- ializmusa ellen, sajnos, mindaddig ez sem kapott kellő védelmet. A bázis-homokkő — amelyen e kövült fa fekszik, illetve feküdt — ma is tele van fenyőtű-levelekkel és tobozlenyomatokkal (és ezenkívül más, gyengébb megtartású, melegövi lombos fák levéllenyomataival is), amik azt bizonyítják, hogy e fa eredetileg is e helyen élt valamikor és nem később hurcolta- *ott ide. MELLETTE, illetve felette és vagy 150 lépéssel tovább, két kis vízmosásos szakadékban finom anyagú, riolitus dacittufákat találunk feltárva, amelyekben gazdag és szép tropikus flóra (legnagyobbrészt levél, egy-két termék, néhány szártöredék) kövült maradványai találhatók nagy számmal. A füge, pálma, babér, magnolia, cinnamo műm. Felhívjuk a dolgozó nők figyelmét, hogy a Kézműipari Vállalat hozott anyagból ízléses ruhát készít, továbbá női fehérneműt, fűzőt és melltartót, valamint férfi fehérneműt. Keresse fel Vállalatunkat. Salgótarjáni Kézműipari Vállalat Május 1 u. (kislaktanyánál). Pontos, udvarias kiszolgálás. a mu- Sajnos, Szólnunk kell még emlékvédelemről is. Salgótarján város megközelítően sem rendelkezik olyan sok műemlékkel, mint például Sopron, Székesfehérvár, Szombathely, Eger és a többi történelmi város• Ami Salgótarjánban műemlékszámba vehető, az is teljesen pusztulásra van ítélve: mind a bennszülött tarjániak, mind pedig az idegenek érdeklődés nélkül mennek el mellette. Utalunk itt a XVIII. században épült s a város legrégibb és egyetlen műemlékszerű épületére, a Jankovich-féle emeletes kúriára, amely az 1821-es tűzvész,pusztítását túlélte. Az erkélyt tartó oszlopok igen erősen megviselt állapotban vannak, a felső részéről leomlott vakolat szabadon utat enged az időjárás dühének. A tartóoszlop téglái lassan elporladnak, s attól lehet tartani, hogy mindkét oszlop le fog dőlni. Az erkély festet- lenül rozsdásodik, deszkázata hiányos, korhadt. Ablakait díszítő, félkörívű barokk párkánydíszt (szemöldököt) évekkel ezelőtt vandálul leverték. Az épület baloldalához előzőleg primitív külső falévpső feljáratot építettek, de később felcserélték betonlépcsővel, mely az épület baloldalát és kapuját teljesen elrontja. NÉPKÖZT ARS ASAGUNK törvényerejű rendelete különleges védelemben részesíti a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit, a műemlékeket. A műemlékek, mint kultúrtörténeti tárgyak, ma a dolgozó nép tulajdonai és ezért közkincsek, amelyeknek fenntartása wovon fontos feladat. Azon reményünknek adunk kifejezést, vaiha ez a műemléknek számító épület mielőbb renoválás alá kerülne. a jelenlegi viszonyok közötti egészségtelen lakások megsziintethetök lennének az ott lakók kellő lakáshoz juttatása mellett és maidon elhelyezést nyerne benne a már régen tervezett „Salgótarjáni Múzeum“. B"”'- P<Her. if j. Fries Gyula TT1T történelmi szakosztály tagjai. Kell-e a vezetőknek tanulni ? írta: Vonsik Gyula ARRÖL akarok ^ ’ szólni hogy a vezető beosztásban dolgozó emberek tudják-e, hogy munkájuk elvégzéséhez állandóan tanulni kell. Bár talán lehetne erről is szólni, mert vannak olyan gazdasági, állami, tömegszervezeti, sőt — az érdekeltek talán megbocsátanak — pártfunkcionáriusok is, akik úgy gondolják azért kerültek valamilyen beosztásba, mert arra képesek és ez a képesség állandó is marad. De most nem erről van szó, hanem arról, hogy egyes vezetők a tanulást nem jól értelmezik. A tanuláson belül egy területet — az ideológiai képzést — nagyon elhanyagolják. Ebben a cikkben ezt tesszük vizsgálatunk tárgyává, erre kívánok egy-két részletben kitérni. Ez annál is inkább fontos, mert propagandistáink jelentős része különféle alsó, közép, vagy felső kategóriához tartozó funkcionáriusokból tevődik ki. A marxista pártban az elmélet az iránytű szerepét tölti be. Csak az a párt tud helyesen vezetni, amely fel van vértezve a társa- dalmi fejlődés törvényszerűségeinek ismeretével. Különösen megnő ennek a fontossága egy olyan társadalomban, ahol a párt a vezető erő. A szocialista társadalomban a vezetőszerep betöltéséhez az szükséges, hogy az a párt és ebből kifolyólag annak a személynek, aki a vezetésre vállalkozik, ismernie kell a társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, valamint azt a történelmi pillanatot, amelyben valamilyen konkrét feladatot kell megoldani. Ennek a feladatnak megfelelni csak a tudományos szocializmus alapján álló párt és az a vezető tud, aki állandóan képezi magát, lépést tart a fejlődéssel, szakmai és politikai téren egyaránt. Ha erre eddig nem is jöttünk volna rá — bár erről sokat beszéltünk — úgy gondolom az ellenforradalom elég élesen hívta fel a figyelmünket az életnek ezen területén mutatkozó hiányoságokra. Nem véletlen, hogy nemcsak egyszerű emberek, hanem vezetők is megtévedtek, elvesztették fejüket az ellenforradalom alatt. Baj volt az elmélettel, majdnem csatát vesztettünk. Nem léptünk fel következetesen a revizionista, jobboldali hibák, sem a túlzó szektáns nézetek ellen, mert nem voltunk erre eléggé felkészülve. Az ellenfeleink fegyveres támadása kudarcot vallott, igaz, ehhez sorsdöntő segítséget kaptunk. De az elvi és politikai harc még hátra van. Ezt meg kell vívni. Hogy ez a harc eredményes legyen ahhoz pc- . dig elsősorban a vezetőknek, de az egész pártnak is fel kell készülni, sokat kell tanulni. 1/ IZSGÄLJUK továbbá, hogyan állunk a gyakorlatban ennek a feladatnak a megoldásában. Ha önkritikusan is, de be kell vallanunk, hogy megyénkben sokan nem értették még meg ennek az elvnek a jelentőségét és fontosságát. A pártoktatás hírét mindenki, így a vezető beosztásban dolgozók is örömmel vették és önként jelentkeztek valamilyen tanfolyamra. Már a jelentkezésnek meg volt az a szépséghibája, hogy sokan képességeiket túlbecsülve, vagy az oktatási forma tartalmát nem eléggé ismerve, erejüket meghaladó feladatokra akartak vállalkozni. Az a tény, hogy különösebb agitáció nélkül igen sokan jelentkeztek a partoktatásra örvendetes dolog már magában is, de ezzel még nincs megoldva a kérdés. A jelentkezés könnyebb volt mint a tanulás. -Ezt abból is meg lehet állapítani, hogy a megyei, járási szinten folyó tanfolyamok hallgatóinak fele nem jár rendszeresen a foglalkozásokra és akik eljönnek azoknak is tekintélyes része nem készül fel rendszeresen. Ezeken a tanfolyamokon pedig különféle vezetőbeosztásban dolgozó elvtársak tanulna«. A tanulási fegyelem itt igen laza. Minél magasabb szintű tanfolyamról van szó, a kép annál elszomorítóbb. A vezetőknek, akik ezeken a tanfolyamokon tanulnak észre kellene már venniök, hogy tőlük, mint propagandistáktól a párttagság és a pártonkí- vüli dolgozók igénylik az alapos, eszmeileg tiszta, színes, a napi élettel kapcsolatban álló pártoktatást. J? ZT AZ ^GÉNYT ■L/ kielégíteni csak akkor tudják vezető propagandistáink, ha erre időt nem kímélve felkészülnek. Igaz, nem könnyű havonta 100—150 oldal klasszikus irodalmat, Marxtól. Engels- től, vagy Lenintől eredő írást elolvasni és azt megérteni. De a munka nehézsége mellett ennek a munkának is megvan a szépsége, amit, ha alaposan végezünk meg is találunk. Feltehető a kérdés: miért kell erről — a vezetők tanulásáról — külön írni? Erre a válasz a következő lehet. Párt, állami, tömegszervezeti és gazdasági vezetők részére — amennyiben párttagok — a pártoktatást nem lehet az önkéntesség alapján megoldani. A különféle irányító beosztásban dolgozó elvtársak részére a marxista- leninista képzés kötelező és ennek nemcsak szavakban, hanem gyakorlatban is érvényt kell szerezni. Ezen a területen meglévő hibák annál is súlyosabbak, mert a párttagság jelentős része — nem kis számban pártonkívüliek is — akik önként jelentkeztek, sokkal rendszeresebben és pontosabban vesznek részt a tanfolyamokon — a vezetőktől ezen a téren is példamutatást várnak. Sok vezetőbeosztásban dolgozó elvtárs arra hivatkozik, hogy ezerféle feladatot kell megoldania, ami elvonja az időt a tanulástól. De a kérdést meg is lehet fordítani. Minél képzettebb valaki, annál alaposabb, jobb és gyorsabb munkát képes végezni. Nem véletlen, hogy egyes igazgatóink arról panaszkodnak, hogy nem jut idő a tanulásra, ugyanakkor kiderül, hogy olvan alapvető gazdaságpolitikai tényezőkkel nincsennek tisztába, mint a munkatermelékenység emelésének eszközei, vagy nem tudnak különbséget tenni a munkatermelékenység és a munkaintenzitás között. Ügy gondolom, ha ezek az elvtársak politikai gazdaságtan tanulmányaik során alapos munkát végeznének ilyen kérdések megoldása nem okozna nehézséget. fNNEKA KÉRDÉSNEK •L/ feltevésénél figyelembe kell venni azt is, hogy feladataink állandóan növekednek. s ilyen körülmények között még élesebben tárul elénk a vezetők képzettségének fogyatékossága. Minden állami, gazdasági, tömegszervezeti és nem utolsósorban a pártapparátusban dolgozó vezetőnek számolnia kell azzal, hogy a szavak helyett most már a tetteket k°ll előtérbe állítani, s el kell kezdeni igazán tanú'ni. XXX,'.
