Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)
1957-11-23 / 93. szám
i*Ví. november 23. NÓGRÁDI Népújság S Ad*i Endre (1877—1919) Negyven gyereket- vittek szanatóriumba Negyven gyermek indult szerdán az ország négy kü- önböző helyén lévő SZOT tyermekszanatóriumba üdülni, kőszegre Ormándpusztára, Tóalmásra és Nógrádgárdony- a vitték 33 napra üdülni azo- at a gyerekeket, akik szervezetileg legyengültek valamiven betegség után, nehezen udják magukat összeszedni, hát nagy szükségük van ven utókúrára Főként olyan 'Italános iskolások kerülnek ezekbe a szanatóriumokba — hol közben tanulnak is —, '.kiknek itthon valamely ok- '.ál fogva nincs kellően biztatva az erősödés, a hízás. A magyar irodalom egyik legnagyobb alakjának, Ady Undre születésének 80. évfordulóját ünnepli ma a haladó emberiség. Származására nézve nemesi, bár szülei ekkor már szegény emberek, mégis meghoznak minden áldozatot äuk taníttatásáért. Hosszas iáare után jogásznak adják azonban a költő nem szeret tanulni. Jobban érdekli az élet. Korán megkezdi az ön álló munkát, s fiatal fej jel újságíró lesz. Eleinte az újságíró-robot megszabta munkák iíözül mindent magára vállal, megrendelésre ír, amit kéritek tőle. Elég fiatal fejjel eljut azonban a valóság felismeréséhez. íHeinte a munkásmozgalomnak nem tudatos harcosa, de már híve. „Egy kis séta“ című lírásával kivívja maga e"en ae úri világ haragját, felháborodását Ettől az írástól egyre felfelé ívelőbb a pályája, ha j ladó és forradalmi versek! egész sorát írja meg. Ady! gondolatvilágában egyre job-; ban behatol annak tudata,; hogy van egy erősödő szocia ! lista munkásmozgalom. E'ein-j te idegenkedik és majdhogy! nem ellenséges veszélyként; gondol rá. Később felfedez; benne a maga megújhodás ; haladási vágyának egyik, ta ; Ián még azon is túlmutató, r; talán mindenben azzal azonori megvalósítóját. Lassan Adyj egy következetes, mindig éle ; sedő társadalmi harc agité ! tora és propagandistája les j A reakció minden moccaná ! sára éber politikusként reá ; gál. ! Nagyon korán, 42 éves ke ! rában ragadja el tőlünk : j halál. A dicső Tanácsköztár I saság saját halottjaként teme I el az egyik legnagyobb ma j gyár költőt. Uj meglepetéssel kedveskedik a Kiskereskedelmi Vállalói- vásárlóinak | Amióta megalakult Salgótarjánban a kiskereskedelmi |vállalat, minden évben valami |újdonsággal kedveskedik vá- |sárlóinak. | A vállalat most ismét egy l'ájítást vezetett be. Az újonnan |italakított rádiószaküzletben § i vásárlók saját elképzeléseik | '.lapján készíttethetnek han- I iulatlámpa ernyőket, tetszés | zerinti anyagból. Papírból, | rgy selyemből festéssel, vá- ! 'ónból különleges himzési el- ! órással. A vásárló saját rajza. | ági mintája, vagy a bemuta- ! ott kolekció alapján kiválaszt- ! atja az ízlésének legmegfele- ! .bb hangulatlámpákat, ame- I 'eket a vállalat helyi iparmű- I ésszel készíttet el. A% italbolt a legjobb szomszéd • Miért rossz a szakszervezeti munka a Salgótarjáni Szolgáltató Vállalatnál A munkásosztály hatalmára jellemző a dolgozókról való gondoskodás. E feladat elvégzésére hivatottak többek között a szakszervezetek. Függetlenített üb. elnök irányítja a vállaltoknál a szakszervezeti munkát, a dolgozók bevonásával. Egészségvédelem, szociális ügyek, bérezés, munkaverseny, mind-mind a szak- szervezet irányításával történik Éppen ezért nem véletlen. ha szakszervezeteink NAGY TEKINTÉLYT ÉLVEZNEK a dolgozók sorai között. Sajnos, azonban vannak még ma is olyan esetek, mikor egyes szakszervezeti vezetők méltatlannak bizonyulnak a dogozók bizalmára. Piégi közmondás, de igaz, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal. Je'en esetben is így van. Az üb elnök, Kővári Sándor méltatlanná vált a feladat betöltésére. Az üzemi bizottság többi tagja a jó munkát Kőváritól várta. Midőn látták, hogy ez hiába, napirendre« tértek fölötte. Ahelyett, hogy segítséget nyújtottak volna a ió munka kialakításához. Ehelyett vallották a „ne szól) szám, nem fáj fejem“ elméletet és így is cselekedtek teljes mértékig Az öt műhelybizottság és egy üzemi bizottság ez évben semmi néven nevezendő munkát nem végzett. Ezekért pedig az üb elnök nyugodt lelkiismeretíel fölvette fizetését. Mi történt A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet. Magyar vágyakkal, melyek elhülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És jaj. hiába, minden ha szándék Százszor földobnál, én visszaszállnék Százszor is, végül is.- ,mmmi Egészségügyi előadás (esz az anyatej fontosságáról A salgótarjáni városi Vöröskereszt szervezet, a me- agrei egészségügyi osztály és az anyatejgyűjtő állomás november 27-én a megyei ta- aácsház tanácstermében találkozót rendez azoknak az édesanyáknak, akik adnak és akik kapnak anyatejet. A találkozó célja: megismertetni egymással azokat az asszonyokat, akik sok gyereknek pótolják a csecsemők számára o’y fontos anyatejet és azokat az asszonyokat, akik talán éppen ennek köszönhetik, hogy gyermekük é'etben maradt, vagy egészségesebb, erősebb, mint anélkül lett volna. A találkozón Kárászi doktor, a megyei kórház gyermekosztályának főorvosa tart előadást az anyatej fontosságáról, hatásáról a gyermek szervezetére. EZÜWPLÓSrOS TANFOLYAMOK A hét eiején ezüstkalászos tanfolyamok indultak Pásztón a Szabadság Tsz -nél. Hasznoson, Taron, Vanyarcon és Palotáson. A tanfolyamokon résztvesznek a tsz-ek legjobbjai, valamint a tanulni vágyó egyénileg gazdálkodó parasz- l*W. Nagy öröm érte Gödöllői Imréné romhányi parasztasszonyt, küldöttként vehetett részt a napokban megtartott Országos Nőkonferencián. Képünk éppen akkor örökítette meg. amikor lelkesedéstől átfűtve hallgatta Marosán elvtárs felszólalását. ezalatt a közel 1500 szervezett dolgozóval? A válla'áthoz tartozó kocsisok bérezésénél súlyos problémák merültek fel. Több dolgozó HIÁBA VÁRTA ÜGYE ORVOSLÁSÁT hosszú időn át. Végülis kérésükkel küldöttségileg a trösztbizottsághoz fordultak. A he lyi üb-hez nem volt bizalmuk A szakszervezet felülvizsgálta a nyugdíjasok helyzetét. Az új nyugdíjtörvény kiemelt bért biztosít a mozgalmi munkát végző elvtársaknak Éppen ezért a trösztbizottság augusztus elején utasításba adta a szolgáltató vállalatnak is. hogy végezzék el a húszéves szakszervezeti tagságot iga zolók összeírását. A határidő szeptember 20-a volt. A határidő napján jutott eszébe az üb elnöknek a fe’adat. Bár ott volt az ismertetésen, mégis telefonon kérdezte meg, mit is kel] tennie. Nem tudni, de feltételezhető, hogy a gondatlanság után néhány öreg harcos hiába várja sorsának jobbraf ordul ását. A vállalat a nagybátonyi szolgáltatóval párosversenyben van. A szerződés megkötésekor lelkes hangon ígéretek követték egymást. Azóta azonban (három hónap óta) mindenki előtt titok, hogy áll a párosverseny. A zagyvarakodói javítóműhelyben a dolgozók automatikus fizetőkké váltak A dolgozók egybehangzó véleménye szerint CSAK ÜNNEPNAP LÁTJÁK AZ ÜB-ELNÖKÖT Pedig volna tennivaló. Bölcső András karancsalji dolgozó már hónapok óta kéri a mun- kásiáraton helyük biztosítását. S ami talán a legfájóbb, Kővári meg is ígérte, s azóta semmi sem történt. Szabó Lajos így vélekedik: — Sok olyan kérdés van, amelyet ismernünk kellene. Szakszervezeti nap, vagy gyű- , lés, az nálunk fehér holló. Ezekután az sem csodálatos, hogy sem a munkaversenyről szóló kormányrende- 'etet, sem a többi fontos intézkedéseket nem ismerik. Emellett természetesen lehetne orvosolni a villanyszerelők, csü- leiavítók, tetőfedők, asztalosok. elektrolakatosok gondját- baját. A fuvarozási üzemnél a me- legruha-eliátásról tudnának sokat beszélni. Sőt az sem feltűnő, hogy az üb helyett Szakálla Zoltán a megyei pártbizottsághoz fordult lakásügyében segítségért, a műhelybizottság vezetőjével együtt. A példák sokaságát lehetne még felsorolni az el nem végzett munkákról. Egy azonban bizonyos: szakszervezeti élet nincs. Az ügyes-bajos problémák gazdátlanul hevernek. Nincs, aki törődjön velük. A trösztbizottság TÖBB ALKALOMMAL FIGYELMEZTETTE az üb elnököt hibáira. Kővári e’vtárs ilyenkor arra hivatkozott, nem kap segítséget. Pedig a szolgáltató vállalatnak két szomszédja van. Az egyik a trösztbizottság, a másik az italbolt Kővári Sándor azonban az utóbbit szereti. így nem iut ideje az első szomszédihoz iámi. A dolgozók jogosan kérik a szakszervezeti munka megjavítását Szeretnék, ha végre ügyeiknek panaszaiknak or- voslóia ’enne. Mi egyetértünk a dolgozók kérésével Igazuk van. amikor azt kérik váltsák le Kővári Sándort, hogy helvette iól dolgozó üb elnököt választhassanak. Hizőmarháf exportálunk A Borsosberényi Állami Gazdaság előszeretettel foglalkozik a szarvasrnarhahizla- lással. Legutóbb novemher 14 én 36 darab kiváló minőségű hízott ma-hát küldtek exDortra 200.83 mázsa súlyban. Ezenkívül 75 darabot külföldre. 31 darabot pedig be'földi fogyasztásra szállítottak, 515.47 mázsa súlyban. cÁz éwk A salgótarjáni keskeny, sáros Kis utca 6. szám alatti öreg vályogháznak még a teteje is be van futtatva folyondárral, melyet a novemberi derek meg az őszi nap fakó sugarai vörössessárgára színeztek. A két ablak, meg az üvegajtó északra néz, ide csak szóródott Forgó k. József elvtárs már megette a kenyere javát. Akkor született, amikor fordult a század, 57. évét tapossa. Ma is pontosan emlékszik a dátumra, hogy 1914 augusztus 29-én állt a kenyérkeresők sorába, az osztályozón. 1915 március elején indult neki a bánya mélyének, hogy 42 évig járja a bányák útját, vágja a szenet... Szerencse fel, szerencse fel... A napokban felkerestük Forgó elvtársat mátrano- váki lakásán» Az igazat megvallva szellemi frissessége, mozgékonysága nem árulkodik a több évtizedes bányászkodásról. Részt vesz a telep társadalmi életében, tagja a pártvezetőségnek is. Minden porcikája hozzánőtt a bányához, a telephez, s most, hogy már a nyugdíjasok életét éli, még több ideje adódik foglalkozni a közügyekkel. Négy leány, öt fiú felnevelésének gondja, bánata, öröme, rengeteg élettapasztalatot, megfontoltságot halmozott fel az idős bányászban. — A tavasz óta ismét dolgoztam, de azután azt mondták, kimerült a keret, — mondja némi keserűséggel. Egy kicsit nem is bánom, legalább pihenek...De azért el kelne az a kis pénz. Nem régen adtam férjhez Egy nyugdíjas bányász gondjai, vágyai az egyik lányom, s itt van még egy másik, az Erzsiké... Ahogy mind beljebb és beljebb érünk a beszélgetésbe. úgy kerülnek elő, milyen gondolatok, remények, vágyak rejtőznek egy nyugdíjas bányász szívében, agyában. Nyugdíja nem sok, több is lehetne. Érti és látja, hogy sok az ország baja, nehézsége. Csak azzal nincs kibékülve, hoPv, aki feleannyi időt sem dolgozott a bányában, mint ő, de az utolsó évben magas volt a keresete, most már több nyugdíjat kap, mint ő. — Ha tudom, hogyan alakul a helyzet, csak most, vagy két év múlva mennék nyugdíjba... Igaz, fáj már a derekam, de azért én is megkeresném a 2000—2500 forintot. S elmondja, hogy társaival, akikkel együtt kezdte a szénvágást, hagyták el a bányát, gyakran meghány- ják-vetik a nyugdíjasok helyzetét. Adják át magukat a csendes semmittevésnek?... Nem, ezt nem akarják. életük értelme, rugója: a munka. Ha az megszűnik, életük is rövidül. De akkor mit tegyenek? Az üzem pénzügyi kerete, a fiatalok lebecsülő magatartása, sokszor megnemértés — mind olyan kemény falak, amelyeket nem könnyű áttörni. Pedig Forgó elvtárs nagyon szenvedélyesen, tele életkedvvel magyarázza saját és társai véleményét. — Legfőbb kívánságunk, hogy évek után adják a nyugdíjat. Ne nézze senki úgy a bányát, hogy ledolgozik 10—15 évet, azután jó nyugdíjjal odébbál, s elhelyezkedik másütt... Eddig három fiamat adtam bányásznak, azt akarom, hogy életüket ők is becsülettel töltsék ott le... Mintha ismét csákány lenne a kezében, s járna a múlt bányáját, úgy emlékszik vissza a nehéz, küzdelmes négy évtizedre. A szenet alig látták a víztől, közel 60—70 méteres feltörésben kézzel réseitek, s utána négy csilléjével rakodtak. A fát nem úgy szállították készen a bányába, mint ma, sokszor jóformán lopni kellett. Ha a munkahely nem volt rendben a felügyelet mindjárt kiszabta a 2—3 pengős büntetést. Ahogy Faragó bácsi mondja, ma urasan járnak a bányába. Az ő idejében a csapat legfiatalabb tagjának 15—20 csákányt kellett vinnie, hogy mindig kéznél legyen a jó, ha a kemény kőzetben valamelyik elgörbül. S emellett egy 10 literes vödörben még vizet vinni, nem úgy, mint most, hogy lajttal hordják... — Igen, — adja meg a választ mintegy önmagának — ebben is sokat segíthetnének a nyugdíjasok! Megszervezni, hogy elmondhassák a fiataloknak, hogyan éltünk és dolgoztunk mi. Lássák a nagy különbséget az akkori és mostani helyzet között. Vannak olyan könnyebb munkák, ahol a nyugdíjasok még kereshetnének, átadhatnák tapasztalataikat. A fiatalabb ja pedig mehessen a bányába, mert szénvágóra most szükség volna... Mint Faragó elvtárs, úgy sok nyugdíjas bányász kér részt masának az országépítő munkából. Igaz, hogy a pihenés hátralévő éveit szeretnék jól, megelégedetten eltölteni, érezve, hogy munkájuk után megérdemelt helyük van társadalmunkban. Erőnkhöz mérten anyagiakban, erkölcsiekben egyaránt tegyük azt lehetővé azok számára, akik olyan sok-sok ezer csille szenet, életet küldtek már napvilágra... —hg— napfény juthat be. Az ablakba» kél-három színes zománcú ébresztő óra sejtetni engedi, hogy itt órás lakik. Ebben a házban él évtizedek óta és még ma is fiatalos munkakedv- vel dogozó — sokszor a késő esti órákig — Szarvas János bácsi, az órák orvosa. Nincs cégtábla bitéve, hisz úgyis tudja mindenki, hol lehet Szarvas bácsit megtalálni, ha elromlik az ébresztő, vagy falióra. Az utóbbi időben már apróbb szerkezetű, hibátlan szemet igénylő karórák javítását ne»» vállalja .Hiába, 88 év terhével a vállán, az állandó megfeszített munka mellett bizony nem is csoda. Bezzeg fiatalabb éveibe» bármilyen parányi óra volt, az sem számított, de akkor még hibátlan volt a szeme. De van bőven munkája ma is, és nemcsak a városból, hanem a környező falvakból is szívesen felkeresik, (mert ott is jól ismerik) akinek egyszer végzett javítást. Es az órák kopognak, a rugók szakadnak, már pedig senki sem szereli, ha órája nem mutatja az idő múlását . . , Arra a kérdésre, hogy ilye« hosszú idő alatt körülbelül hány órát javított meg, az volt a válasz: — Jó lenne, lia annyi forintja volna, mert sok-sok ezret, taláa 20—25 ezret is megjavított már. Szenvedélyes rajongója volt mesterségének, és igyekezett mindig a legjobb tudásával munkáját elvégezni. Nem is csoda, hogy akinek egyszer megcsinálta az óráját, ha ismét elromlott, csakis őt kereste fel. Már a kilencedik évtizedét tapossa s ma is szorgalmasan dolgozik Szarvas bácsi, a* órák orvosa. Azt kívánjuk, hogy még sok-sok éven át erőben, egészségben munkálkodjék valamennyiünk megelégedésére. Sándor Rudolf
