Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-16 / 91. szám

Itfs'í. november 16. NÓGRÁDI Népújság 5 | BARÁTI LÁTOGATÁS | : Már jelentettük, hogy a hazánkban tartózkodó 1 1 szovjet küldöttség két tagja A. V. Aszov, a rosztovi n 1 területi szovjet VB. elnöke és CS. J., kievi esztergá- = f§ lyos elvtársak, november 7-e alkalmából ellátogattak =| 1 .Salgótarjánba. Képsorozatunk a szovjet elvtársak út- jának néhány mozzanatát örökíti meg. s Aszov elvtárs, a megye vezetőinek egy csoportjával s szívélyes beszélgetést folytat. §§ Felszólalt a városi kulturházban rendezett november =j 7-i ünnepségen. Mellette a tolmács. A szovjet hősi emlékműhöz felvonni az ifjúság egy § csoportja. = 3 november 7-i verseny győztesei a bányákban A november 7-e tiszteletére indított munkaverseny leg­jobbjai között bányáinknál a napokban közel 45 ezer forint jutalmat osztottak ki. Az ün­nep előtt lapunk hasábjain több alkalommal beszámol­tunk már olvasóinknak, me­lyik csapatok érik el a leg­jobb eredményeket. A ver­senyszakasz végétért. Az elővájási csapatok között Kovács László forgácsi KISZ-brigádja érte el a leg­jobb eredményt, 183 százalé­kos átlagteljesítménnyel. Ju­talmuk 2000 forint. A feltárási csapatok versenyében az első helyet a ménkesi Kukucska Miklós csapata érte el, 121.6 száza­lékkal. Ezzel együtt 1500 fo­rint jutalomban részesült. A második helyet a mátranová- ki Etesi József csapata sze­rezte meg 115.8 százalékos eredménnyel, jutalmuk 500 fo­rint. A frontcsapatok versenyében az első helyezést Hajas Mihály csapata érte el 132.7 százalékkal. A lelkes mizserfai csapat megérdemel­ten nyerte el a kitűzött 5.000 forintos jutalmat. A kamrafejtések között szintén mizserfai csa­pat szerezte meg az első he­lyezést. Kós István csapata közel 18.000 tonna szénnel ter­melt többet. 4.000 forint ju­talmat kaptak. A második he­lyezést a Mátranovákon dol­gozó Susán István II. csapata vitte el, s az ezzel járó 2.600 forintot is. A szép eredményekhez mi is gratulálunk a legjobb he­lyezést elérő csapatoknak. Indulnak az ezüstkalászos tanfolyamok November 15-én Szilaspo- gonyban, Márkházán. Lucfal- ván elsőéves, a karancsaljí Béke tsz-nél, a Kisterenyei Állami Gazdaságban, valamint Mátramindszenten másodéves ezüstkalászos tanfolyamok in­dulnak. Az előadásokat a köz­ségi, a járási és az állami gazdasági agronómusok tart­ják. Az üzemi művelődési házak életéről E gy fiatalember elfoglalt­sága, nevelése még nem ér véget az iskolában, vagy üzemben eltöltött idő alatt. Hiszen a munka — legyen az tanulás, vagy bármilyen egyéb foglalkozás — bizonyos fokig lelkiismeret, vagy kötelesség dolga. De hogy mit csinál munkaidő után egy fiú, vagy lány, mennyire van lehetőség fejlődésére, képességei kifej­tésére, ez már azon múlik, milyen körülmények között tölti szabadóráit, délutánjait. A művelődési házak többek között arra is hivatottak, hogy segítsék a fiatalok fejlődését, táplálják a bennük felébredt művelődési, szórakozási igé­nyeket. Különösen a bányák­ban dolgozó fiatalok, bányász- települések fiai és leányai szá­mára gond a munkaidő utáni órák kihasználása. Most nem arról akarunk beszélni, hogy például a Rákóczi-telepen és egy sor, s — főként bá- nászlakta településen — gaz­dagon felszerelt kultúrház, sokféle szórakozási eszköz várja a fiúkat és lányokat. Hogy ezek az ifjú emberek valóságos gazdáivá váltak a kultúrháznak és hogy életet, fiatalos lelkesedésüktől átha­tott életet vittek oda. De egy­néhány bányász fiatal nem talál otthonra szabad estéi, órái számára. Vagy egészen más az indok és ok, hogy nincs eleven élet egy-egy, fő ként bányász kultúrotthonban. Somlyón például lakik vagy 350 ember. Közülük legalább 40—50 olyan fiatal, aki még nem családos, akinek éppen ezért szüksége volna társa­ságra, aki szeretné hasznosan, tartalmasán eltölteni délután­jait és estéit. Van is egy kul- túrházuk, az igaz, de rend­kívül elhanyagolt, rendetlen , itt-ott már rogyadozó állapot­ban. De mégis csak kultúrház és még egyelőre jó lenne ar­ra, hogy az itteni fiúk és lá­nyok szórakozási igényében kielégítést nyújtson. A baj ott van, hogy ni ** csen mivel szórakozniok. Sem sakk, sem egyéb társas játék nem segíti elő a fiata­lok hasznos időtöltését. Egy dolog volna, a rádió, de az ha jó, a kocsmában szól, a pakli kártya pedig még sem tartozik a leghasznosabb fog­lalatosság közé. A bányász szakszervezetnek húsz egyné­hány kultúrháza van a me­gyében. összesen 300 ezer fo­rintot kapnak, tehát kevés az a pénzecske, ami egynek-egy­nek jut évente a fejlesztés­hez. így a Somlyói is ha­vonta 400 egynéhány forintból gazdálkodik. Kevés, ez nem vitás, de mégis valami. Arra nyilván nem elég, hogy fel­szereljék szórakozási eszkö­zökkel magukat és arra sem, hogy pótolják ülőhely és egyéb kellék hiányaikat. De mégis valami, amiből körül­tekintő gondoskodással tervez­getni lehetne és szerezgetni egyet s mást. Azonban ez a pénz az épületet tisztántartó takarítónő fizetését fedezi. Pe­dig milyen egyszerűen meg lehetne oldani ezt is. Két-há- rom fiatal összefogna és ma­guk takarítanák a pár helyi­ségből álló épületet. Milyen otthonossá tehetnék a lányok és valahogyan közelebb is állna a szívükhöz, ha egy-egy maguk készítette terítő, kézi­munka díszítené. Vagy olcsó, színes kreppapírból egészen csinos díszítéseket készíthet­nének. Ami meg a töröttlábú ping-pongasztalt és a meg­rongálódott lócát illeti, tehe­tetlenségre is vall panaszko­dásuk. Mi az egy férfinak megjavítani ezeket a bútor­darabokat. Vagy ott az üzem, bizonyára szívesen vállalná a munkát, a költségeket. A z igazgató, Harmat clv­” társ hosszú évek óta viszi az itteni kultúrélet irá­nyítását. Valaha lelkes, gaz­dag fantáziájú kultúrmunkás lehetett, ma már fásult, kö­zömbös. Pedig csak egy kis öntevékenység kellene ide. Ha valóban uraivá lennének a fiatalok ennek az elhanya­golt kultúrháznak, bizonyára több segítséget kapnának fe­lettes szerveiktől. Azt mond­ják a központi kulturházban és a bányász szakszervezetnél, még nem is mentek kérni valamit, még nem jelentették be, hogy ilyen, vagy olyan segítségre lenne szükségük. A központi kultúrház me­gint csak más problémákkal küszköd'k. A tarjáni bányász kultúrháznak van már ugyan több évtizedes tapasztalata az emberek kultúrszomja kielé­gítésében. Van egy csomó, többé-kevésbé jól működő szakkörük, náluk működik az országosan is híres énekkar, páratlan a maga nemében a fiatalokból verbuvált zenei szakkör. Szemet, szívet gyö- nyörködtetően berendezett klubterem várja esténként a fiatalokat. Náluk ott a baj, hogy hiába minden. Hiába van rádió, lemezjátszó, bil­liárdasztal, sakk, kártya és dominó. Éppen az nincs, aki elszórakozzon a szépen búto­rozott klubszobában. Hibó István művészeti elő­adó szerint volna pedig meg­oldás. De ez az iskolák merev elzárkózásába ütközik. Milyen boldogan szórakoznának itt az iskolás fiúk és lányok, mi­lyen hasznosan tevékenyked­hetnének a zenei és színjátszó szakkörben. Mekkora lendü­letet vihetnének a most szer­veződő irodalmi életbe. És mennyi haszna volna tevé­kenységükből az itteni szü- kebb értelemben vett társa­dalomnak. Salgótarján és közvetlen környékének összesen öt bá­nyász kultúrotthona van (bár ne feledkezzünk meg a három üzemi és a városi kultúrház- ról sem) és nem lehet önké­nyesen eldönteni a bnglyasi, Somlyói, salgói, forgách-telepi és a központi kultúrház szük­ségességét, vagy hiábavalósá­gát. De tán mégis csak sok ez a jóból, mert így egyik he­lyen sem bontakozhat ki ép­pen a szétforgácsoltság miatt eleven, tápláló, tartalmas élet. Mizserfán például évekig pá­ratlanul jól működött a kul­túrház. Ma meg már gomba­módra alakult, épült itt is, ott is egy, és emiatt valahogy visszaesett, pangásba fulladt az ottani élet. A parasztfiatalok nagy szá­zaléka otthonra lelt már a kulturházban. Meg kellene találni a módját annak is, hogy ezek a salgótarjáni és környéke bányászlakta telepü­lések szintén segítsenek fia­taljaink nevelő szórakozásá­ban. Hogy hol a hiba, mi a legmegfelelőbb megoldás, az nem e rövidke cikk feladata feltárni. Feleljenek erre és döntsék el maguk az érintet­tek: a fiúk és lányok. Újlaki Mária Menyhért Vilmosné XXXX)iJGOGGÜfXXXX3CCXXXXXXXXXXXJOCXXX>GOOCCCXXX>iXXXX.iGt iXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJCOCCOOOCOGXXXXX* FEKETE JÁNOS J-------------------------V A Z ELLENFORRADALOM Budapesten már tetőfokára hágott, az embereket sorra gyilkolták, az utcán folyt a vér, mikor mi a szálláshelyün­kön izgultunk, mérgelődtünk „tétlenségünkben“. Itt va­gyunk és nem csinálunk sem­mit. Budapesten pedig a leg­jobb elvtársainkat, a becsü­letes dolgozók százait és ka­tonákat gyilkolják az ellenfor­radalmárok. — Miért nem visznek min­ket oda? Ha a pestiek nem tudnak rendet csinálni, majd «sináiunk mi — mondogatta Domonkos elvtárs, idős parti­zán á többieknek. 1 — Ne nyugtalankodj! — esillapítja Szalvai elvtárs, egy másik idős partizán. — Ne­künk itt lesz dolgunk, ha ezek a bitangok provokálni kezde­nek. Az a legfontosabb, hogy Nógrád megyét elzárjuk és ne juthassanak be pesti fe’kelők. Szalvai elvtárs beszéde ál­talában helyeslésre talált a bányászok, munkások és a többi partizán között. A fe1- adat azonban nem sokáig vá­ratott. Az egyik október-végi hajnalon olyan hírt kaptunk, hogy Gyöngyös irányából Sal­gótarján felé három munkás­szállító gépkocsival felfegyver­zett diákok, illetve felkelők jönnek? Amerre elhaladnak, lövöldöznek, isznak és rabol­nak. Nekünk sem kellett több. — Na. az anyátokat, ha nincs jó dolgotok, majd mi meg­tanítunk benneteket. Mi is gépkocsira szálltunk s pilla­natok múlva már robogtunk mißt éj áhél is Pásztó felé a „vendégek“ fogadására. A bányászok, mun­kások, partizánok és néhány katona hamarosan egy baj­társi kis közösséggé forrt ösz- sze, mintha csak mindig együtt lettünk volna és a szemekből elszántság sugárzott. Vártuk azt a pillanatot, amikor talál­kozunk a jövevényekkel. Amint Szurdokpüspökibe ér­tünk, mindjárt a gépkocsik felől érdeklődtünk. A lakos­ság szívesen felvilágosított bennünket. Azt mondták: Jobbágyi felé mentek. Időt nem vesztegetve utánuk ve­tettük magunkat. — Csak lőtávolságra betud­nám fogni, akkor nem mene­külnének — mondogatta a gépkocsivezető. Jobbágyiban azzal fogadtak bennünket: Hát még ilyene­ket is lehet látni, mint ma­guk? Mi már azt hittük, hogy mindenkinek elment az esze!' Ez a csürhe népség itt garáz­dálkodik a faluban. Most meg a kocsmában isznak. Olyan részegek, mint a csap. No, meg van köztük két fiatal lány! Hát azok hogy néznek ki? Mint akik... — Uram bocsá' — sopánkodtak az asz- szonyok. Mi nem sokat tétováztunk. Leugráltunk a gépkocsiról és közrefogtuk a falut, majd bekerítettük a kocsmát, hogy nyakoncsípjük a züllött tár­saságot. NEM VOLT SZERENCSÉNK. Mire a kocsmához értünk, már nem voltak ott. Sikerült nekik egérutat nyerni. A kocsmáros úgy tájékoztatott bennünket, hogy öt perccel előbb mentek el. Mikor kér­dőre vontuk, hogy miért adott nekik inni, elmondta: őt fegy­verrel kényszerítették, hogy adjon nekik pálinkát, cigaret­tát és pénzt követeltek. — Nézzék meg a falat és a plafont, hogy összelövöldöz­ték — mutatta a halálra sá­padt kocsmáros. Elmondta még, hogy mintegy harminc főből álló csoport, mind fia­tal, Miskolcról jöttek és Pest­re mennek harcolni a kom­munisták és oroszok ellen. Ez szörnyen felbosszantott minket. JOBBÁGYIBÓL Szarvasgedére mentünk utá­nuk. Ott szintén azt a vá­laszt kaptuk, hogy nincs öt perce sem, hogy elmentek. Hát ez aztán már több volt a soknál. Mindenütt öt perccel járnak előttünk és még sem érjük utói őket — jegyezte meg valaki. Szarvasgedén a földműves­szövetkezet boltját és a pos­tahivatalt rabolták ki. A bolt­ból elvitték az összes ciga­rettakészletet, pálinkát, enni­valót, pénzt, stb. Szarvasgedéről Szirákra szá- guldtunk, mert már száguld­tunk. Mégsem sikerült azt a „csodálatos“ öt percet be­hozni, ha ugyan öt perc volt az előnyük. Sajnos, még Szi- rákon arra is volt idejük, hogy a rendőrőrsöt, illetve az ott lévő egy-két rendőrt le­szereljék, elvegyék fegyverü­ket és lőszerkészletüket el­szedjék és magukkal vigyék. Az őrsöt pedig feldúlták, azt a szó legszorosabb értelmé­ben kirámolták az utcára. Szirákról Aszód felé üldöz­tük a garázdálkodó bandát. Aszód alatt sikerült őket be­érni, de csak úgy, hogy ab­ban az időben Nagy Imre ké­résére kivonult szovjet csapa­tok katonái feltartóztatták őket. EZ NEKÜNK nagyon jóleső érzés volt. Jól­esett, hogy azt a zabolázat- lan, garázda társaságot feltar­tóztatták. Mikor megtudták a szovjet katonák, hogy salgó- tarjániak vagyunk és hogy ezt a bandát üldözzük, barát­ságosan szorítottak velünk kezet, mosolyogtak és biztat­tak bennünket. Mi pedig a tehetetlen fickókat lefegyve­reztük. Milyen fegyvereik voltak? Nehéz lenne felsorolni. Volt ott az amerikai géppisztoly­tól fogva a kézigránáton ke­resztül a német villámgép­pisztolyig minden. Hogy hon­nan szerezték azokat? Pilla­natnyilag nem kaptunk rá választ. Akkor nem is az volt a fontos, hanem az, hogy nem juthattak célba, nem erősít­hették a budapesti ellenforra­dalmárokat Ezekkel is keve­sebben ontották a vért, ke­vesebben raboltak és loptak. Kik voltak ezek az egyé­nek? Mind fiatal, 14—24 évig Miskolci diákok, félrevezetet­tek. Mikor elindultunk Hat­van felé, Bozó Ernő bácsi, az öreg salgói bányász, az egyik tizennégyéves gyerektől meg­kérdezte, de ugyanakkor a többiekhez is szólt: — Mit akartok tulajdon­képpen, fiaim? Nincs jó dol­gotok? Úgy viselkedtek, mint­ha legalábbis földbirtokosok, vagy mágnások gyerekei len­nétek. Választ nem kapott senkitől sem. A fiatal fiúnak belemar­kolt a. hajába, felemelte fejét és belenézett a szemébe. — Mondd csak fiam, apád nak mi a foglalkozása? A fiú erre válaszolt: — Gyárimunkás Diósgyőr ben. Az öreg ellökte magától. — Az apád istenit, nem szé gyenled magad?! Apád ellen fogtál fegyvert? Aztán apád tudja-e, hogy te ilyen aljas munkára vállalkoztál? A fiú sírva fakadt és kö- nyörgött, hogy haza akar menni Miskolcra. AZ ELFOGOTT társaságot gépkocsistól, fegy­verestől együtt átadtuk a Hat vanban állomásozó megyei páncélos egységnek, hogy a további sorsukról gondoskod janak. a Járási Hazafias Népfront elnökségének tagja, és egyik megalapítója a nógrádmegyeri nőtanácsnak. Fáradságot nem ismerve tart kapcsolatot az asszonyokkal, csoportos meg­beszéléseket tart részükre. Ugyanakkor jó a kapcsolata a község egyéb tömegszerve­zeteivel is. Lelkiismeretes munkájáért dicséretet érde­mel. MéJ nem tudja, kosi a DOMiO tafóiipdr segGóWtor Dongómotor tulajdonosok! SAi\N\**iVVV>A*V\NiVVV«'VVVVVVVWVWV\AAV***# Nem gond már az alkatrész beszerzése. A kiskereskedelmi üzletekben megfelelő választék áll a vásárlók rendelkezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom