Nógrádi Népújság. 1957. november (2. évfolyam. 87-95. szám)

1957-11-06 / 88. szám

1957. november 6. NOCjRÁDI Népújság 3 Négy évtized, négy képben A Szovjetunió életéből szór magas koruk ellenére sok szakirodalmat olvasnak és képezik magukat. Az üzemekben éppen ezért nagy tere van a termelés ésszerű­sítésének, az újításnak. Beszéltem 14 éves iskolással, aki két paj­tásával televízió vevőkészülék készítésén szorgoskodott. Rengeteg rádió-amatőr van. Ha valaki rádiót, televíziót, vagy a Szovjetunió­ban igen elterjedt háztartási gépet vásárol, akkor az eladónak legalább félórás előadást kell tartani az áruról, hogy a vevőt kielégítse. A VÖRÖS OKTÓBER évfordulóját ün­nepli az egész haladó világ. Moszkva felé fordul ezekben a napokban Prágától— Pekingig, Varsótól—Rio de Janeiróig minden­ki. Mi, akik egy ideig kint éltünk és tanul­tunk, közelebbről ismertük és szerettük meg a szovjetek országát, valamint népét, talán még inkább, mint más, együtt ünnepelünk a szovjet emberekkel és szívünk teljes melegé­vel köszöntjük a Nagy Október országát. Havas Péter A Téli Palota ostroma Petrovgrádban A Nagy Honvédő Háború záróakkordja: szovjet kato­nák kitűzik a zászlót Berlinben a Reichstag felett. A háborús romok eltakarítása után az építés korszaka következett: felépül a Leninről elnevezett Volga-Don csatorna. A XX. kongresszus óta a Szovjetunió az új fellendülés korszakát éli. A képen: a szovjet atom villanytelep, amely az első a világon és példát mutat az atomenergia békés felhasználására. Üdvözlet november 7-e ünnepén megyénk szervezett munkásaihoz ELVTÁRSAK! NÓGRÁD MEGYE SZERVEZETT DOL­GOZÓI! Negyven esztendővel ezelőtt, 1911. november 7-én dördült el az Auróra cirkáló ágyúinak hangja és hírül adta az egész világnak, hogy új korszak kez­dődött. győzött Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­E nagy ünnep alkalmából a Szakszervezetek megyei Taná­csának Elnöksége üdvözli me­gyénk valamennyi becsületes dolgozóját. Köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik e nagy nap jelentőségét átérezve — tudásuk legjavát adva harcol­Tizenkilences kommunisták találkozóját rendezik meg a Hadtörténeti Múzeumban A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére ünnepi találkozót rendeznek a Ma­gyar Hadtörténeti Múzeumban. Ezen a találkozón az ország­ban még ma is élő 19 es kom­munisták vesznek részt, vala­mint azok az elvtársak, akik tevékenyen kivették részüket a Szocialista Forradalomból. Megyénkből öt elvtárs kapott meghívót erre az ünnepi talál­kozóra. Valamennyien élénken őrzik még személyes élményei­ket. emlékeiket az októberi forradalomból. Fazekas Sán­dor a tűzhely «vár. Müller Ja­kab, id. Gyuris Ferenc és Már­kus István elvtársak az üveg­gyár. Böitös elvtárs a balassa* gyarmati dolgozó néD küldötte­ként vesz részt ezen ee ta­lálkozón. Böjtös elvtárs két­szeres élményekkel gazdagon megy el erre a találkozóra. Ő tudniillik tevékeny résztvevője volt a századele ji spanyol szabadságharcnak is. A hírek szerint a találkozó résztvevői meghívást kantak a kormány, a Központi Bizott­ság által rendezett fogadásra is. ahol kormány és párt ki­tüntetésben részesülnek. tak és harcolnak népgazdasá' gunk megszilárdításáért. Kívánjuk, hogy megyénk va­lamennyi szervezett dolgozója erőben, egészségben végezze munkáját tovább. Becsülettel és fegyelmezetten harcoljanak az életszínvonal emelését szol­gáló gazdaságos termelés meg­valósításáért. a hátralévő fel­adatok eredményes végrehaj­tásáért. a proletárhatalom erő­sítéséért. Éljen november 7-e. a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulója. Salgótarján. 1957 október 30. A Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának Elnöksége A traktorosaink jó munkával köszöntik november 7-ét A Nógrád megyei gépállo­mások október 1-től 31-ig őszi tervüket 59.2 százalékban tel­jesítették. A dekád folyamán az emelkedés 10.7 százalékos volt. A legjobb munkát az er­dőkürti és a pásztói gépállomás végezte. Az erdőkürti trak­torosok 1040. a pásztóiak 1003 normálholdat végeztek. Az őszi terv teljesítésében továbbra is a pásztói gépállomás halad az élen. E gépállomáson az őszi terv állása november 1-vel 72 százalékos Igen gyenge a szécsényi gép­állomáson elért eredmény, ahol a dekád folyamán mindössze 466 normálholdnyi munkát vé­geztek. Gépállomásaink az ősz O&HPSO&HPfGPj I fjö mitlxiimav mi lÁkéze Az álmotok — rabszolgák álma volt, de lábatok márványlapokra hágott, és sarkából vetett ki egy világot, hogy eltaposson minden fáraót. Az ezredévek hozzátok hajoltak, megreszketett a trón fölött a bálvány, és léptetek nyomán rengett a márvány ti lázadók, ti negyven éve holtak! Dicsőség néked, te szépszívű elődöm, aki ott harcoltál értem az erődön mikor átfordultak mind a homokórák, s a márványoszlopok lábaidhoz dőltek ...! — Negyven évvel később meghajtom előtted & az emlékezésnek vörös lobogóját. & Karai László ^OSOK*<^k3KScaaK8CSaK»QSai<9CSöKSQSCfc90SOK908aK»0(^ Vitára bocsájfják a Polgári Törvénykönyv tervezetéi' Uj feladattal gazdagodik a népfrontmozgalom tevékeny­sége. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány vi­tára bocsátja a Polgári Tör­vénykönyv tervezetét és mi­niszteri indokolását. A vita le­bonyolítását a Hazafias Nép­frontra, az igazságügyi szer­vekre és a jogász szövetségre bízza. A Hazafias Népfront megyei irodája jogi bizottságot alakít. amelynek az lesz a feladata, hogy a törvénvkönyv terveze­tet széles körben megvitassa a dolgozókkal. Több ankétot és értekezletet szerveznek a dol­gozók bevonásával. Az elő­adásokon résztvevők rögtön is élhetnek javaslatokkal, de ké­sőbb is benyújthatják javasla­taikat írásban a megyei bíró­sághoz. vagy a Hazafias Nép­front megyei irodájára. folyamán 10 200 normálholdon végezték el a vetőszántást, 3872 holdon a mélyszántást, 2587 holdon pedig a vetést. A fenti munkákon kívül 6677 köbméter siló került a siló­gödrökbe. Legtöbb silózást az érsekvadkerti gépállomáson végeztek: 2381 köbmétert. Ezt követi a pásztói gépállomás 1853 köbméterrel. Az érsekvadkerti gépállomás felhívása eljutott valamennyi traktoroshoz. Gépállomásaink ünnepi dekádot tartanak no­vember 1-től 10-ig. a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40- évfordulójának tiszte­letére. Hírek szerint megyénk traktorosainak zöme csatlako­zott a felhíváshoz. Mint már a megyei sajtó is közölte, a gépállomások orszá­gos megvei versenyében októ­ber 20-án megyénk még tar­totta az elsőséget. Három de­kád folyamán a Nógrád me­gyei gépállomások az országos versenyben az első helyet fog­lalták el. Ezt az eredményt továbbra is tartani kívánjuk. Éppen ezért sok olyan trakto­rosra van szükség, mint például Borbély István elv­társ, az érsekvadkerti gépállo­más dolgozója, aki őszi tervét már 150 százalékban teljesí­tette november 1-ig. De jó munkát végzett Somoskői La­jos. a karancskeszi gépállomás traktorosa 108 százalékos őszi tervteljesítéssel. Zeke József a kisterenyei gépállomás trak­torvezetője 125.8. Csépe László 142, Turcsányi János a tolmá- csi gépállomás traktorosa 120.8 százalékos teljesítményével. A silózásban továbbra is az első helvet foglalja el Csővári Béla elvtárs. az érsekvadkerti gépállomás traktorosa, aki eddig 1300 köbméter silózást végzett el. Bár megyénk gépállomásai az éves terv teljesítésében az országos versenyben csak he­tedik helyet foglalják el, ez az eredmény is elég jónak mond­ható- Ha figyelembe vesszük, hogy egy dekád alatt az éves terv teljesítése 5 százalékkal emelkedik, akkor november 30-val mód lesz éves tervünk befejezésére Schrodt Ernő GONDOLATOK A NAGY OKTÓBER ORSZÁGÁRÓL H UZAMOSABB IDEIG tanultam a Szov­jetunióban és miután visszatért em, de különösen most, hogy közeledik a nagy év­forduló sokan kérdeznek és érdeklődnek: mé­gis mi az, ami leginkább tetszett, hiszen sze­rencsém volt, elég sokfelé voltam és sokat láthattam. Bevallom, ilyenkor vagyok a leg­nehezebb helyzetben. Mi is volt szebb: a Lo­monoszov Egyetem, vagy a Metró, a moszk­vai Gorkij utca, vagy a leningrádi Nyevszkij Proszpekt, az egy év alatt felépített Lenin- stadion, vagy a moszkvai Gorkij kulturpark, a Tretyakov könyvtár, vagy a leningrádi Ermitáge, Szocsi, vagy Jalta, a romokból újjávarázsolt Kiev, vagy Leningrád, amely bár évekig volt fasiszták gyűrűjében, mégis olyan, mint egy meseváros. Valóban mindez örökké felejthetetlen, de ami még ennél is mélyebb nyomot hagyott bennem: ez a szovjet emberek, mindenek előtt a szovjet emberek meggyőződése a kom­munizmus győzelmében, mindent elsöprő lel­kesedése, tettrekészsége a párt, a Szovjet­unió ügyéért. Egyszer megismerkedtem egy egyszerű orosz bácsival. Nem tanár volt, vagy járási párt­titkár, de nem is gyárigazgató. Ha jól em­lékszem villanyszerelő volt, s éppen négy hetes üdülésből tartott hazafelé Szimferopol- ból, amikor beszédbe keveredtem vele a „Len­szovjet” tengerjáró fedélzetén. Ez a két, há­romórás beszélgetés sokat segített nekem ab­ban, hogy mélyebben megismerjem a Szovjet­uniót. „Tizennégy éves gyári kifutó fiú voltam egy szibériai üzemben, — mesélte ismerősöm — amikor először hallottam Leninről és a bolse­vikokról. 1918-at írtunk akkor. Maguk kül­földiek, amint most Moszkvát, szép városun­kat, a gyönyörűen kiépített Krimi-tengerpar­tot nézik, nem is tudják elképzelni, hogy né­zett ki akkoriban hazánk. A négy éves, véres háború rettenetes nyomokat hagyott ránk. A földek nagyrésze megműveletlenül hevert. Kintről, bentről támadt ránk az ellenség és nekünk nem volt kész hadseregünk, nem vol­tak saját tisztjeink. Emlékszem, hogy vonul­tak el rongyosan, élelem nélkül, 10 tölténnyel egy puskához a frontra, kis városunk mun­kásai. De volt nagyszerű népünk, amelyet a kommunisták vezettek és bár az áldozatok na­gyok voltak, megvédtük a szovjetek hatalmát. Ezután jött az újjáépítés és az építés. Nehogy azt gondolja, hogy ez egy kicsit is könnyebb volt. A szakemberek cserben hagyták Orosz­országot. Kintről legfeljebb csak diverzánsokat kaptunk. Hazánk belső tartalékai csekélyek voltak, a nép rosszul élt ,a kulákok és keres­kedők pedig szabotáltak. Sokan azt hitték, hogy elég volt a burzsujt elkergetni, a többi majd magától jön. Ezek így nyilatkoztak: nincs burzsuj, hát akkor miért nem élünk jól? A párt akkor azt mondta, hogy jól él­hessünk ipar kell, ehhez pedig minden erőn­ket meg kell feszíteni. És lett Magnitogorszk, Komszomolszk, Dnyeperi Erőmű, nőttek az üzemek. Jött a kollektivizáció — magam is két évig falun voltam. Csata volt minden ta­nyáért, de a parasztok megértették: jövőjük a kolhozban van. Hű! És azok az első kolhoz évek, gépek, szakemberek, tapasztalat nélkül, állandó harcban a kulák bandákkal! D E AKÁR MILYEN NEHÉZ is volt, egyre inkább világosabb lett mindenki előtt, hogy a párt helyes utat mutat. A har­mincas évek végére már nagyon jól éltünk, de akkor jött a háború. Megint sok tönkrement, amit nehéz verejtékkel építettünk. Mindent a frontra adtunk, egyik hétről a másikra egész gyártömböket hoztak ki hozzánk keletre. Még építkeztek, jóformán tető sem volt, de a mun­kások már termeltek. A kolhozok jóformán teljesen férfiak nélkül maradtak és mégis el­jött 1945. május 9. a győzelem napja. Sokat küzködtünk, de bíztunk a pártban és tudtuk-, hogy győzni fogunk. És most? A Szov­jetunió, ezt még Uncle Sam is elismeri, gaz­dasági és katonai nagyhatalom. Uj, egészen más nemzedékek nőttek fel, szovjet nemze­dék. Most már segíteni tudunk Kínának, In­diának, ' segítünk maguknak is. Persze van még mit tenni. Két év alatt renge­teg szűzföldet törtek fel fiataljaink, most be kell hozni az USA-t tej, vaj és hús­termelésben, ha azt akarjuk, hogy még jobban éljünk. De nálunk a nép bízik abban, hogy ez sikerülni fog, hiszen ez megint egy mérföld a kom­munizmus felé, s ugyan ki tudna már bennünket megállí­tani ezen az úton?” Nem lehet szovjet emberek­ről beszélni anélkül, hogy ne hangsúlyoznánk, mennyire sze­retik és tisztelik más népeket és érdeklődnek életük, kul­túrájuk, szokásaik iránt. Mennyire erős a szovjet em­berekben az internacionaliz­mus szelleme! Egész kinttar­tózkodásunk alatt tapasztal­hattuk ezt. Számtalanszor tör­tént meg, hogy amikor meg­tudták, hogy külföldiek va­gyunk a kérdések áradatát zú­dították ránk: milyen az élet nálunk, mennyit keres egy munkás, van-e sok építkezés stb? I MPOZÁNS HATÁSSAL van a külföldiekre a szovjet emberek tudásvágya, kulturális igényei, olvasottsá­ga. Akár hol van az ember, ' még a vonaton, villamoson, helyi vasúton is, de igen gyakran a földalatti mozgó-lépcsőjén rengeteg olvasó fiatalt, s öreget lát. Moszkvában, Leningrádban, de másutt is rengetegen járnak színházba. Színházakba je­gyet szerezni nem könnyű feladat, a Moszk­vai Nagy Színházba pedig egyenesen komoly teljesítmény. Egyszer egy barátom felesleges jegyet adott el az előadás előtt és utána ne­vetve mondta, hogy a vevő egy boldog fiatal­ember minden felvonásban megköszönte ne­ki. A közönség roppant hálás egy-egy jó ala­kításért, ilyenkor az előadás végén 8—10-szer tapsolják vissza a szereplőket, egész virág­erdőt öntenek rájuk és boldog felkiáltásokkal köszönik meg alakításukat. Itt érdemes szólni arról a széles politechni­kai műveltségről, mely a szovjet átlagem­berre jellemző. Nemcsak azért van ez, mert az iskolákba a matematika vezető helyet fog­lal el és igen ügyesen és gyakorlatiasan ta­nítják a fizikát és a vegytant. Az emberek sok­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom