Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-30 / 86. szám

1957. október 30. NÓGRÁDI Népújság 5 Miérf tartják gyengén működő gazdaságnak a Karancskeszi Állami Gazdaságot ? Ha a Karancskeszi Állarrv Gazdaságról érdeklődik valaki, rendszerint ezt a választ kan­ja: nagyon gyenge gazdaság. Bármikor kérdezik, mindig ez a felelet. Nem nagyon örülnek ennek a vezetők. Pilinyi József fő­könyvelő, a gazdaság oárttit- kára megpróbálja megmagya rázni, miért tartják gyengén működő gazdaságnak a Ka­rancskeszi Állami Gazdaságot. — Olyan a gazdaság. — mondja — mint az átjáróház. Évről-évre változnak az igaz­gatók. változnak az utasítások. Mégis mi a legnagyobb prob­léma itt? — A földterület területi megosztása. A 2000 kh föld 80 különálló táblában van. Nehéz a gépesítés, s problémát okoz a munkacsapatok összeállítása is az erősen tagolt területen. > Csupán ez az oka a gyenge eredménynek? — Nem mondhatnánk, hogy csupán ez . . . Szerintünk baj van a gazdaság profiljával is. Minket évről-évre arra kény­szerítettek. hogy gabonát ter­meljünk. pedig itt az állatte­nyésztés jobban menne. Ebben az évben országszerte ió ga­bonatermés volt, mégis csak 9.3 mázsás a búzatermés átla­gunk Igaz. a karancskeszi dol­gozó parasztok még ezt sem érték eV de ez nekünk sovánv vigasz. Tervünket túlteljesítet­tük gabonából, mert 59 vagon gabona helyett 79 vagonnal lett. még sem vagyunk elége­dettek. Azután elmondja Pilinyi elv­társ. hovv az előző években állandóan kenyérgabonát ter­meltek. vetésforgó és trágyá­zás nélkül. Kimerültek a föl­dek. A talajerőt vissza kellene pótolni. Jó lenne az állatállo­mányt emelni, de nincs rá ke­ret. Állandóan a keretekkel van baj. Tehetne a gazdaság is va­lamit. hogv ne legyen. Haiczinger György főagronó- musnak az a véleménye, job­ban menne a munka is. ha ön­állóságot kapna a gazdaság. Azt termelnének, ami kifizető. Eddig 130 kh-n termeltek pil­langós takarmányokat, jövőre 300 kh-n fognak termelni. Az állattenyésztésé a jövő ka- rancskesziben. Ezzel kellene foglalkozni. Termeljenek gabo­nát azok az állami gazdaságok, ahol 15—16 mázsás átlagokat érnek el. Elmondja azt is. jelenleg 2.7 kh-ra iut egy számos állat. Lehetne itt szarvasmarha és sertéstenyésztéssel belterjesen foglalkozni úgv. hogv nem len­ne ráfizetés. Nevetséges. — de így van. Az id ér. is 42 vagon szervestrá­gyát vásárolt a gazdaság Ezt m"“ lehetne szüntetni az ál­latállomány számának emelé­sével. Beszéltek még a gépesítés­ről is. Elmondták, olyan gé­pekre lenne szükségük, ami­lyennel a csehszlovák elvtár­sak dolgoznak. Figyelembe kellene venni a nógrádi domb­vidék sajátosságait is. Ezt már a gépgyáraknak javasolják. Az elmondottakból is látszik, a vezetőket foglalkoztatják a gazdaság jövőjét illető problé­mák. Helyes lenne, ha a jövő­ben jobban figyelembe vennék javaslataikat, s ígv hamarabb elindulhatnának a belterjesség felé. (—a—s) Diósjenön megkezdődött a halászat Diósjenőn a Tolbuchin tsz a halastavon megkezdte a ha- lászást. Eddig már több mint 30 mázsa halat fogtak ki. Egy kilogrammon aluli hal alig van. Még mintegy 50 mázsa halat szándékoznak kifogni, amelyet tőlük a Halértékesítő Vállalat vesz át. A szép eredményt annak köszönhetik, hogy időben, jó minőségű ivadékról gondoskodtak, továbbá a halakat az év folyamán etették és őrizték. Oktatáson vesznek részt a tanácstagok A tanács munkájában egyre nagyobb követelményt állíta­nak a tanácstagság elé. Hogy a tanácstagok a követelmé­nyeknek meg tudjanak felelni, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy az egész megyében a tanácstagok részére oktatást indít. Az ok­tatás célja, hogy a tanácstagok minél jobban megismerjék a tanács munkáját, el tudjanak igazodni a bonyolultabb kérdé­sekben is. Az oktatás novem­ber első felében indul. Részt vesz ezen minden községi, járási és megyei tanácstag. E mellett a községi tanácsok végrehajtó bizottságainak el­nökei, titkárai részére két éves tanulási időt határoztak meg. ÍGY IS LEHET OKOSKODNI . . . Berinkei Mihály nógrádi gazdálkodó érdekesen gondol­kodik. Inkább a cukorrépa termeléséhez ragaszkodik, mint a takarmányrépáéhoz. Hogyan okoskodik Berinkei Mihály? Úgy, hogyha cukorrépát termel ez duplán hoz hasznot a házhoz. Éppen ezért termelt is szépen. Minden mázsa cu­korrépa után járó összegből és egy kiló cukor árából vehet egy mázsa takarmányrépát, s még nyereségnek mindig meg­marad két kiló cukor. Berinkei Mihály megmutatta gazda­társainak, így is lehet okoskodni. A központi fejőistállóról Állandó bizottságok — a tanácsok éltetői — Tapasztalatok a Balassagyarmati Járási Tanács üléséről — A napokban egy széleskörű ellenőrző munka eredményéről számolt be a járási tanács­ülésen Dr. Abay-Nemes Gyula, a Balassagyarmati Járási Ta­nács egészségügyi ÁB. elnöke. Szinte mindenre kiterjedő ala­pos ellenőrzés volt ez, amely teljes részletességgel tájékoz­tatta a tanácstagságot, a já­rás egészségügyi helyzetéről. Ilyen alapos munkára a tanács egészségügyi csoportja egyedül természetesen soha nem lett volna képes. Pedig ilyen tájé­koztatásra minden járásban nagy szükség lehne. A balassagyarmati járási tanácsülés is csak így tu­dott olyan határozatokat hozni, amelyek a legfon­tosabb és legsürgősebb tennivalókat jelölik meg. így többek között határoza­tot hoztak arról, hogy sokkal gyakrabban ellenőrzik az üze­mek, intézmények egészség- ügyi viszonyait és a hiányos­ságok megszüntetésére határo- zatilag kötelezik az illetékes szerveket. Bebizonyosodott például, hogy a berceli kenyér­gyárban is azért követhettek el annyi mulasztást, mert kevés volt az ellenőrzés. Ami­óta rendszeresen figyelemmel kísérik ott a munkát, nem tapasztalhatók panaszok. A Nógrádkövesdi Kőbányánál is szigorú intézkedésre van szük­ség. A szandai üzemegységnél az étkeztetésnél, ivóvíz­ellátásnál egyáltalán nem tartják be az egészségügyi előírásokat. Távolról sem lehet egy ilyen cikk keretében pontos képet adni az ÁB. széleskörű mun kájáról. Tanulságul azonban elmondjuk, mi mindenre tér jedt ki tevékenysége. Képet adott a körzeti orvosoknak a betegellátás, a betegségek meg­előzése, az üzemorvosi teen dők és a rákellenes küzdelem terén kifejtett munkájáról; a védőnők és a szülésznők tevé­kenységéről. Ezzel kapcsolat­ban ismertette a beszámoló, hogy az autóval még nem ren­delkező körzeti orvosok, a szülésznők és védőnők mun­káját mennyire gátolja — kü­Gyors ütemben készült a nóg rádmegy éri Petőfi tsz nyáron tönkre ment juh-hodája. lönösen télen — a fuvardíj jelenleg megoldatlan problé­mája. Ha ugyanis fogatot vesz­nek igénybe, akkor számukra csak a hivatalos, kilométeren­kénti 2,40 forintot térítik meg. A fuvarosok részéről pedig valóságos zsarolás folyik. Pél­dául egy Nógrádmarcal—Csi- tári fuvarért 100 forintot is el­kérnek. Erre vonatkozólag az egészségügyi ÁB. egy határo­zati javaslatot terjesztett a tanácsülés elé, melyben javasolta, hogy a járási tanács utasítsa a VB-t, hogy az tegyen előterjesz­tést a megyei tanácshoz az orvosi és más egészség- ügyi dolgozók fuvardíj té­rítésének felülvizsgálatára vonatkozóan és egyidejűleg utasítsa az alá­rendelt végrehajtóbizottsági tagokat, hogy a téli betegellá­tás zavartalansága érdekében gondoskodjanak az egészség- ügyi dolgozók fuvarellátásáról. Ellenőrizte az állandó bizott­ság a bölcsődéket és napközi­otthonokat, megvizsgálta a já­rási kórház és a tüdőgondozó viszonyait, a gyógyszerellátást és mindezekről pontos képet adott a tanácsülésnek. Egyszó­val: mindent megvizsgáltak. A vita során több értékes hozzászólás és javaslat hang­zott el, sőt annak ellenére, hogy a beszámoló- alapos mun­káról tett tanúbizonyságot még bírálat is érte. Katók Miklós, járási tanácstag kifogásolta, hogy nem értékelte a járási egészségügyi csoport és főleg a járási főorvos munkáját. Pedig feltétlenül javítani kell a jelenlegi helyzeten. Most ugyanis a szécsényi járási főorvos teendői is a balassagyarmati járási fő­orvosra hárulnak. Egy ember pedig képtelen huzamosabb ideig jól elvégez­ni két ember munkáját. A tanácsülés az előterjesz­tett határozati javaslatokat egyhangúlag határozattá nyil­vánította. „Időszerű kérdések a szarvas­marhatenyésztésben“ című ko­rábbi cikkemben utaltam ar­ra, hogy a központi fejőistál­lóról külön cikk keretében fogok megemlékezni. Ez a kérdés ma még új, ép­pen ezért nehezen barátkoz­nak meg vele a tenyésztők. Ha már megismerik annak előnyét, vagy valahol meg­látják azt üzemben, más lesz akkor a véleményük. A tenyésztési és tejelési el­lenőrzés nagy tenyészetekben, mint például az állami gazda­ságokban és tsz-ekben egy helyen történik, a reggeli és esti befejések nagy tehénlét­szám mellett is egy-két óra alatt megtörténnek. A dolgo­zó parasztságnál más a hely­zet, mert amely községben csak húsz ellenőrzött tehén is van, de szétszórtan, nagy tá­volságokra egymástól, későre nyúlik a munka befejezése. Mi következik ebből? Az, hogy a törzskönyvelési fel­ügyelőnek, vagy mint régen hívták a tejellenőrnek a fe- jési időben a tényleges mun­kájára alig van ideje, mert az istálló távolságok miatt egész nyomtatvány és műszaki fel­szerelésével szaladgálni kell. Népies tenyészetekben csak napi 8—10 tehén ellenőrzési munkálataival lehet komolyan foglalkozni. A fejési időn kívül is van tennivalója a felügyelőnek akár a nagy-, akár a kis- tenyészetekben. Takarmányo­zási, tenyésztési, termelési, szerződéskötési tanácsok, nem utolsó sorban a fejlett tenyész­tési eljárások tudatosítása és bevezetése főkötelessége a fel­ügyelőnek. Szükség szerint az ellenőrzés kiszélesítése, új ál­lományba vétel kötelességei közé tartozik. A tejbemérést alacsonyabb képesítésű egyén is el tudja vé­gezni, akit „fejőbiztos”-nak is hívhatnának, ha rátermettsége és megbízhatósága megengedi, A törzskönyvelési munkák alapvető követelménye a köz- hitelűség, vagyis az adatok igazak legyenek. A felügyelő esküt tett dolgozó, akinek szándékos félrevezetése meg­torlást von maga után. Mi mindenkiben megbízunk ad dig, amíg az ellenkezőjéről meg nem győződtünk. Ennél a munkánál igen fontos, hogy azt lássuk is, amit fel-, vagy bejegyzünk. Ezek után jobban felvetődik a kérdés, nem le­hetne-e valamiféle megoldást találni arra, hogy a dolgozó A boroshordók árnyékában ‘'-'ötét este van már, ami­kor a szüretelő lányok vidám csapata végig megy a sziráki utcán. Távolabb a sötétben csalogatóan világít a hatalmas borospince bejárata. Az igaz­gató, — Sipos elvtárs — a vendéglátó gazda kedélyessé­gével tessékeli befelé a látoga­tót — közben egy gyerekkori emlékéről beszél. — Rétságon, ilyenkor ősszel a kocsmáros ki szokta írni nagy betűkkel: „Must most kapható” — El is­métli többször is ezt a nevet­séges mondatot. Amikor azt mondjuk, e pincére ki lehet­ne ezt írni, hangosan felnevet. — Az hiányzana még! Amikor megemlítjük, hogy az itteni szüretről szóló cik­künknek ezt a címet adjuk — még jobban nevet és hevesen tiltakozik. Pedig, ha máskor nem is, de most ki lehetne ír­ni a Sziráki Állami Gazdaság borospincéjére is — Sipos elv­társ nem nagy örömére: „Must most kapható!” Bent a pincében hatalmas hordók sorakoznak, s zúgnak, mint a méhkas. Erjed a finom must. A belőle eltávozó szén­dioxid megtölti a hatalmas pincét. A gyertya is csak pis­log — majd a földön el is al­szik — jelezvén, azt: nem ta­nácsos sokáig bent tartózkod­ni. Az ajtó felé húzódunk, ahol a modem hidralikus prés áll. Innen borszivattyúkkal jut a must a hatalmas hordókba. hordóm lett volna, több bort csináltam volna” — Itt fordít­va van. Ha több és jobb sző­lőnk lenne, az összes hordót megtudnánk tölteni. Utána elmondták, 67 kh sző­lő van a gazdaságban. Ez jó is lenné, csak az a baj 40—50 évesek a tőkék, s évente sok kipusztul, alig bírják pótolni. Az igazgató, a szőlész, a pin­cemester vitatkozni kezdenek a sziráki szőlő jövőjéről. El­mondják, elsőrendű termést ad itt az ezerjó, a leányka, az vábbá a bériek, palotásiak és a sziráki fiatalok is segítenek a legfontosabb munkák el­végzésénél. Kik a legszorgalmasabb sző­lőmunkások? — Unyi Lajos munkacsapat­vezető, aki évek óta dolgozik a szőlőben. Szívügye a szőlő, még Cele Jánosnak, Kovács Jánosnak, Karman Pálnak. 1%/f i az, itt csak férfiak dol- goznak? — Dehogy. Vannak szorgal­mas női dolgozóink is, mint például Benedek Jánosné, Kar­man Erzsébet, Jakus Júlia, Lukács Margit Veizer Katalin, ántor József pincemester olaszrizling. Érdemes lenne 100 h°gy csak e8y Párat említ­plmnnHiíi ríPdvvPDnt ___ r.tr..:i j. • _ ertzi. síinlr e lmondja, — negyvenöt hordó bort kezel, méghozzá nem is akármilyen bort. A Gyöngyös—Eger-vidéki Bor­forgalmi Vállalat tavaly is az elsőrendű borok közé sorolta a sziráki borokat. Hogy meny­nyi borra számítanak az idén? Azt talán csak Vincze István szőlész tudná megmondani. Meg is mondja, mert itt van. — 750 hektoliter jóminőségű bor biztos meg lesz. De nem úgy, ahogy az egyszeri gazda mondta rossz novaboráról: „Ha kh-ra felfejleszteni a szőlőt. Vincze elvtárs ellene van. Sze­rinte először a meglévő terü­leten kellene fokozatosan fel­újítani a szőlőt, utána évről- évre lassan fejleszteni tovább. Sipos elvtárs a munkaerő problémáról is beszél. 30 ál­landó szőlőmunkás van> s kel­lene 45—50. Ha ez így van, hogyan tud­ják elvégezni mindazt a mun­kát, amit a szőlő megkövetel? — Permetezésnél eljöttek a vanyarci fiatalok segíteni. To­sünk. Vincze elvtárs elmondja — ebben az évben több munkát követelt a szőlő. Az esős nyár következtében megnőtt a pero- noszpóra veszély. Szerencsére a modern permetezőgépek se­gítségével minden permetezést időben el tudtak végezni. A beszélgetés folyamán fel­vetődött a szőlő gépesítésének problémája is. Örömmel új­ságolta Vincze elvtárs, már most is vannak olyan kisgépe­ink, amelyek fedésre, nyitásra és sorközi kapálásra alkalma­sak. Működésük hasonló gőzekéhez. Sipos elvtárs — aki egyéb­ként import náthában szenved — bosszús, mert, maga sem tudja megállapítani gazdasága profilját. Olyan mindenes, sza­tócs gazdaság ez. Már csak a sziámi kacsa tenyésztése hi ányzik — mondja nevetve. Abban mindhárman meg egyeztek, hogy a leggazdasá­gosabb itt a szőlőtermesztés. Ennek jövője van. Ebben az évben is 21 cukorfokúak a mustok. 500 hektoliter export minőségű borra kötöttek szer­ződést. Színre, ízre, zamatra csábító borokat kezel Kántor József pincemester. Sokan megirigyelnék a munkáját. A mikor az utolsó pohárral koccintottunk, vendéglátóink elárulták, a szüretet vörösbor készítéssel, november 15-re szándékozzák befejezni. — így tehát kint maradhat­na még egy ideig a tábla: „Must most kapható” mond­juk, amikor kezet fogtunk a búcsúzás pillanatában. Kata János parasztság ellenőrzése alatt ál­ló teheneiből is ugyanazon munkaidő alatt legalább any- nyi tehén lenne befejhető, mint a szocialista szektorok­nál. Szükség van-e erre? Vé­leményem szerint igen, mert egy felügyelő háromszor any- nyi állattal foglalkozhatna jobb és alkalmasabb munka- körülmények között. Tiszta és világos, abraketetésre — saját edényből — berendezett he­lyen történne a befejés. Mi­vel ez többek előtt történne, az ellenőrzési munkák köz- hitelűsége növekedne. A tejet onnan egyenesen a tejcsar­nokba lehetne szállítani. A tenyésztőkkel közösség­ben is tudna foglalkozni a fel­ügyelő. Terjedne a közösségi szellem. Tapasztalatcsere ala­kulna ki egészséges formában. Meg lehetne vetni az alapját állattenyésztési szakkörnek. Kisebb fejőistálló esetén (8—10 férőhelyes) jó szervezéssel két óra alatt négy váltást lehetne eszközölni, vagyis szükség ese­tén 32—40 tehenet tudnának ellenőrzés «1611611 befejni. A felügyelő négy napi mun­káját egy nap alatt végezné el, illetve négyszer annyi állat te­nyésztési és termelési ered­ményeivel foglalkozhatna, mint így házról-házra járva. Az istálló és állathigénia kö­vetelményeit természetesen biztosítani kell. Az istálló és felszerelésének gondozása, a szükségletek előteremtése egy erre alkalmas megbízottnak lenne kötelessége. A fenntartást és üzemeltetést, vagy a legeltetési bizottság, vagy az állattenyésztő szakkör látná el. Az ellenőriztető te­nyésztőktől méltányosan meg­határozott összeget szedne be. Amennyiben költségvetése ke­retében a községi tanács lenne az átalakított istállónak az üzembentartója, úgy a díjakat ő szedné be és gondoskodna a szükségesekről. Az állattenyésztésben élen­járókat, tenyésztési elnököket, megbízottakat jobban kellene aktivizálni és anyagilag is ér­dekeltté tenni. A körzeti me­zőgazdasági felügyelőknek szo­rosabb kapcsolatot kellene fel­venni és tartani a megbízot­takkal. Dolgozó parasztságunk any- nyi támogatást és kedvez­ményt kapott az államtól, hogy ezt a kis fáradtságot és anya­gi hozzájárulást parasztságunk „zokszó” nélkül vállalhatja. Mint már erről megemlé1- keztem korábbi cikkemben a tenyészbikanevelés egy-két éven belül nagyon le fog csök­kenni, az utódellenőrzött bi­kától származó bika fog ke­resletnek örvendeni magas árak mellett. Ez a terület te­hát szűkül, de ugyanakkor tá­gul, illetve jobb az üszőne­velés gazdaságossága, mert az utódellenőrzött bikától szárma­zó üszők nagy árat fognak érni. Még nem tartunk ott, hogy teheneink tej és tejzsírtermelő képességének felső határához értünk volna. A takarmá­nyozás megjavítása mellett is van még elég tenni­való. Gondoljunk csak a kecs­kére. A három literes kecske csak közepes tejtermelő. Ha összehasonlítjuk testnagyságu­kat, úgy egy átlag tehén súlya tízszerese a kecskének. Hol vagyunk még az átlag har­minc literes termelő tehenek­től? igaz, hogy a kecske vi­szonylag rövid ideig termel, viszont igen olcsón termel jó tejet. Szeretném, ha az itt felve­tett kérdésekhez hozzászólná­nak az illetékesek és a külön­böző vélemények egybevetése után minél előbb helyes irány­ban tudnánk elindulni. Milos László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom