Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)

1957-10-16 / 82. szám

NÓGRÁDJ Népújság 1957. október 16. <VÁdi& míhúv Csütörtök, október 17. Kossuth-rádió: .10: Könnyű zene — 8.40: Kórusok. — 9.00: Édes anyanyelvűnk. — 9.05: Ifjúsági mű­sor. — 9.25: Ajándékműsor gyer­mekek kívárságára. — 10.10: Rá dióegyetem. — 11.00: Csendes Don. Részletek Solohov regényéből. — 11.20: Vaszy Viktor népdalfeldogo- zásaiból. — 12.10: Operarészletek. — 1.00: Móricz Zsigmoad két elbe szélése. — 13.15: Hangszerparádé. — 14.00: Zenekari hangverseny. — 14.40: Zenés beszélgetés az Állami Népi Együttes tagjaival. — 15.20: A Gyermekrádió műsora. — 16.10: Népek zenéje. — 16.30: Mi történt Zilahi Kossuth-díjas professzor találmányával? — 17.00: Irodalmi kislexikon. — 17.15: Operett- és filmzene. — 17.55: Ma negyven éve történt. — 18.10: Könnyűzenei hír­adó. — 18.45: Riportműsor a keres kedelemről. — 20.55: Rendületle­nül. Arany János verse. — 22.45 Tánczene. — 23.10: Zenekari hang­verseny. — 0.10: Magyar nóták Petöfi-rádió: 14.20: Fúvósindulók. — 14.40: Népszerű ballettekből. 15.10: A külföldi sajtó hasábjairól. — 15.20: Tánczene. — 15.52: Glier: Kürtverseny. — 16.20: Gyermek- nevelés. — 16.40: A Gyermekrádió műsora. — 17.10: Atomkutatás a Szovjetunióban. — 17.25: Híres elő adóművészek hangversenye. — 18.20: Az Ifjúsági Rádió nyelvtan- folyama. — 19.15: Verbunkosok. — 19.45: Sporthíradó. — 20.00: Lehár Ferenc operettjeiből. — 21.05: Népi zene. — 21.25: A Bukaresti Rádió esztrádzenekara játszik. — 21.50: Megnyitotta kapuit a Magyar Technika Háza. — 22.45: Fiatal magyar költők Kárpát-Ukrajnában. Péntek, október 18. Kossutb-rádló: 8.10: Operettrész­letek. — 8.50: Népi zene. — 9.1Ó: Zenekari hangverseny. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Fúvós­zene. — 11.00: Rádióegyetem. — 11.30: Zongoraművek. — 12.10: Tánczene. — 13.00: A belterjes gaz­dálkodás útján. — 13.15: Színes népi muzsika. — 14.00: Úttörő-hír­adó. — 14.20: Részletek Gluck ope­ráiból. — 15.00: Ifjúsági műsor. — 15.40: Hajdú Mihály: Szonáta. — 16.10: Könnyű zene. — 16.50: Zsol nai Hédi és Csákányi László éne­kel. — 18.40: Ifjú Figyelő. — 19.00 Legszebb operalemezeinkből. — 19.40: Sporthiradó. — 20.20: A tu­dós macskája. Arany János verse — 20.25: Ezt hallgassák meg! Kéri Önöktől Brachfeld Siegfried. — 21.15: őszi tájakon ... — 21.20: Bar tók-hangverseny. — 23.10: Közked­velt melódiák. — 0.10: Liszt-dalok. Petőfi-rádió: 14.20: Tarka mu­zsika. — 15.00: Szabó Lőrinc ver­seiből. — 15.15: Magyar nóták. — 15.45: Rokon népek zenéjéből. — 16.00: Zenekari hangverseny. — 16.40: Ifjúsági műsor. — 17.00: Ti­zenöt perc polka. — 17.15: Nép­szerű nyitányok és előjátékok. — 17.50: A világirodalom humora. — 18.25: Hangverseny a Rádióegyetem hallgatói részére.— 19.05: Operett­egyvelegek. — 20.00: Kamarakóru­sok énekelnek. — 21.05: Stan Getz együttesének műsora. — 21.20: Külpolitikai kérdésekre válasza lünk. — 21.30: Mezei csokor. — 22.00: Tánczene. Szombat, október 19. Kossutb-rádó: 8.10: Szimfonikus táncok. — 9.00: Úttörő-híradó. — 9.20: A Gyermekrádió műsora. — 9.40: Könnyű zene. — 10.10: Ope­rettrészletek. — 11.00: Csendes Don, Részletek Solohov regényéből. — 11.20: Dalok és hangszerszólók. — 12.10: Népi zene. — 13.00: Mi van a könyvesboltokban? — 13.10: Ope­rarészletek. *— 14.10: Gyermekrádió műsora. — 14.40: Szív küldi . . — 15.25: Kórusaink életéből. — 15.45: A nemzetközi munkásmozga­lom időszerű kérdései. — 16.15: Zenés hétvége. — 17.00: A magyar anekdotakincs. — 17.15: Zenés ké peslap. — 18.10: Magyar népdalok. — 18.45: Riportműsor. — 19.00: Nép­szerű zenekari hangverseny. — 19.47: Ma negyven éve történt . . . 20.20: Családi kör. Arany János verse. — 20.25: Bolondos éjszaka. Rádiójáték. — 22.15: Sporthíradó — 22.32: Lóversenyeredmények. 22.35: Hanglemezek. Petőfi-rádió: 14.20: Népek zenéje. — 15.00: Kamarazene. — 15.25: Mo­torosok ötperce. — 15.30: Zenekari hangverseny. — 16.40: Fúvószene. — 17.00: Történetek nagy karmes­-I r 1 r terekről. — 17.40: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 17.50: Könnyű da­lok. — 18.20: Lányok, asszonyok... 18.40:Szécsi Klára brácsázik. — 19.05: Tánczene. — 19.40: Ezer titok: élő ősállatok. — 20.00: Az opera mindenkié. — 21.05: Magyar nó­ták. — 21.50: Zenekari hangver­seny. Vasárnap, október 20. Kossuth-rádió: 8.10: őszi tája­kon. — 8.20: Népdalcsokor. — 8.55: Édes anyanyelvűnk. — 9.00: Figyel­jük a zenét!! — 10.00: Vasárnapi vers. — 10.10: A Gyermekrádió mű­sora. — 11.10: Tánczene. 11.30: Va­sárnapi melléklet. — 12.15: Jó ebéd­hez szól a nóta. — 122.50: Hétvégi jegyzetek. — 13.00: Népszerű ope­rettdalok. — 13.30: Rádiólexikon. — 14.00: Nagy versenyművek, — 15.15: Hét nap a külpolitikában. — 15.30: Közvetítés bajnoki labdarúgó-mér kőzésekről. — 17.10: Kincses Kalen­dárium. — 18.00: A Magyar Rá dió tánczenekara játszik. — 18.30 Az óperettszerkesztő postájából. 19.10: örökszép melódiák. — 20.10: Boldizsár Iván tollrgjzai. 20.20: Népdalokkal a Duna mentén. — 21.10: 1919 május. Rádiójáték. — 22.27: Lóversenyeredmények. — 22.30: Korunk zenéje. — 0.10: Tánc zene. Petőfi-rádió: 8.00: Orgonamu­zsika. — 9.00: Könnyű dalok. — 9.30: A Gyermekrádió műsora. — 10.10: Szív küldi ... — 11.13: Szim­fonikus zene. — 12.30. Mario és a varázsló. Elbeszélés. — 13.06: Mű vészlemezek. — 14.15: A Gyermek- rádió műsora. — 14.50: Cimbalom­muzsika. — 15.20: Muszorgszkij Borisz Godunov. Népi zenedráma négy felvonásban. — 18.30: A ma­gyar hon szépségei. — 19,15: Tánc­zene. — 20.00: Útikönyv. — 21.10: Szórakoztató hangverseny. — 21.50’ Régi németalföldi kórusok. — 22.15: Tánczene, .....i r—11 ... i F ejlesszük tömegméretű mozgalommá a munkavédelmet — Értekezlet a Szénbányászati Trösztnél — Az elmúlt napokban munka- védelmi értekezletet tartottak a Szénbányászati Trösztnél. Csillag József elvtárs, a tröszt főmérnöke tartott beszámolót az egybegyűlt bányavezetők­nek, munkavédelmi megbízot­taknak. Beszéde elején megállapítot­ta, hogy az utóbbi években a balesetek száma és gyakorisá­ga javuló irányzatot mutat. Azonban nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a balesetek megelőzésére vonat­kozó intézkedéseknél minden rendben van. Például 1956. el­ső, nyolc hónapjához viszonyít­va ez év első, nyolc hónapjá­ban alig 1,5 százalékkal ke­vesebb a balesetek száma. Itt figyelembe kell venni, hogy 1957-ben már nem voltak vasárnapi termelő műsza­kok és ennek kedvezően kellene befolyásolnia a dol­gozók pihentségi állapotát, a bányák helyzetét. A balesetek számának nem megfelelő csökkenése arra késztet bennünket, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglal­kozzunk és a balesetelhárítást mozgalommá fejlesszük. A továbbiakban elmondotta, hogy különösen a zagyvái, kis- terenyei, nagybátonyi, mizser- fai és ménkesi bányáknál kö­vetkezett be szembetűnő rosz- szabbodás. Ezért jelenleg ezek­nél kell nagyobb súlyt helyez­ni a balesetelhárítási munkára, ■1 r MELYIK NAGY ÍRÓNK — A korábbi évekhez ha­sonlóan — mondotta — a leg­főbb baleseti forrás most is a szállításnál jelentkezik, mig a második baleseti okozó a bá- myaomlásokból fakad. Ki­mutatható az is ,hogy a bal­esetek túlnyomó többsége a sérült figyelmetlensége, vigyá­zatlansága miatt következik be. Ezért az összes dolgozók aktivitását fokozni kell, elérve, hogy a balesetelhárítás éppen úgy érdekeljen mindenkit, mint a termelés, vagy az önköltség alakulása. Ebből a meggondolásból indí­tottuk el okt. 1-től a bizton­sági versenyt. A verseny alap- feltétele a balesetek gyakori számának csökkentése. A leg­jobb eredményt elérő üzemek­nek jutalmat tűzünk ki. A verseny előmozdítására alakí­tottuk meg minden üzemnél a balesetelhárítási bizottságot Csillag elvtárs ezután több pontba foglalva határozta meg a feladatokat. Elsőnek az új dolgozók rendszeres oktatását jelölte meg. A második fel­adat, hogy az előfordult bal­esetekből rendszeresen von­ják le a tanulságokat és azt ismertessék a dolgozókkal. Ehhez kapcsolódik, hogy a csapatvezetők, a dolgozók mondják el, milyen hiányos­ságokat tapasztaltak a munka- védelemben. Végül el kell ér­ni, hogy a balesetelhárítást-1 ? lakott e kastélyban ? „Robog“ a vonat Ipolytar- nóctól Balassagyarmat felé. A kocsikban alig lézeng valaki. Az egyik fülkében két középkorú parasztnéni beszél­get. Mivel hárman voltunk a fülkében, akarva, nem akarva kihallgattam beszélgetésüket. Érdekes, nem a szécsényi piacról, nem ruhaneműről be­szélgettek. amit ha sikerül, megvesznek, hanem egész más­ról. — Tegnap este meghallgat­tam a mesterséges hold hang­ját a rádióban — mondja az egyik. — Mi is — mondja válasz­képpen a másik. — A Ková­csék és Szabóék is eljöttek, mert nekik még nincs rádió­juk. — Nálunk is többen voltak. A férfiak még vitáztak is. László Jóska azt mondta, hogy ez csalás. Heves vita alakult ki. Még este 10 után is erről beszélgettek— mondja az első néni. — Szabó Pista, meg az én uram este sokáig kémlelték az eget, mert ha Pest fölött száll el, talán erre megy tovább. Csalódottan jöttek be. Szabó Pista, amikor a kapuban el­köszönt, csendesen, hogy senki ne hallja, oda súgja az én uramnak — Tudod, szomszéd, ne mondd senkinek, én biztos forrásból tudom, hogy ez a mesterséges hold csak mese. — Ne mondd, hiszen a rá­dió még a hangját is közve­títette. — Mégsem hiszem «1. — Miért? — Mert a Szabad Európa Rádió is bemondta, hogy fel­bocsátották az első mestersé­ges holdat. (Kata) I, RÉSZ VIHARBAN A hegybeszorult bányász- faluban a postai kézbe­sítő, jó kötet behívóval kezé­ben, már reggeltől járta a fa­lut. Minden házhoz — ahol férfiember volt — beadott egyet. Ha kérdezték, csak vál- liát rántotta. Mit is mondhat? 0 csak kötelességét teljesíti. Erre pedig megeskették, mint közembert. Ha nem teljesíti, főbelövik. Háború van. Vitte és adta érzéketlen arccal. De ahogy haladt, a hangulat mint sötét örvény kavargóit mö­götte. A falubelieket meglepte az általános behívás. Eddig tőlük csak a ténylegeseket hívták be, többje otthon ma­radt. Bányászok voltak ők, nem katonák. És már 1944-et írtak, a háború végét várták, nem a bevonulást. Nem sok időt hagytak a gondolkodásra. Általános visz- szavonulás volt, a falut ki kellett üríteni. Nem kellett sem a szén, sem a bányász. Hogy a bevonultatásnak nyo- matékot adjanak, délutánra már egy szakasz csendőr ér­kezett a faluba. Parancsnok­ságukat a kastélyba telepítet­ték. Szép őszvégi vasárnap délután volt, de üresek ma­radtak a kapualji kispadok, nem szólt a harmonika, nem sétáltak a lányok karbafonva, helyettük a csendőrök jártak le, föl az utcán. Kettő pedig a parancsnokság előtt állt. Ezen az elnéptelenedett ut­cán a falu vége felől egy gye­rek közeledett. Haja kócos, beesett arca maszatos. Térdig érő foltos nadrágját egy pánt tartotta félvállán átvetve. Zse­bébe süllyesztette kezét, egé­szen könyökéig. Lábán már vastagon volt a piszok, mert az út szélén haladt, a port keresve, méghozzá talpát jól lecsapva, hogy porfelhő ka­varogják minden lépésére. És hogy ne tévessze az ütemet, valami nótafélét fütyült, de olyan hangosan, hogy megtelt vele az utcasor. Nem hederített semmire, jött rendületlenül. Csak a kastélynál, a csendőrök előtt állt meg. Odasorolt egész elé­jük. De a fütyülést nem állí­totta meg. Fekete szemével vizsgálgatta őket. A zöld bojt­jukon függő fényes sípon állt meg tekintete, amitől még füttye is elakadt. Eltátotta száját, úgy nézte, szemében nagy sóvárgással. Ki tudja, meddig ámult volna, ha az egyik csendőr mérgesen feléje nem rúg. — Pusztulj innen! — ripa- kodott rá. A gyerek hirtelen ugrással kitért a rúgás elől és sértődöt­ten tovább állt. Távolabbról még visszatekintett, mintha mondani akarna valamit, de nem szólt, inkább rákanyarí- tott egy nótára és az útszéli port keresve ment a néptelen utcán. Az egyik kapu alól egy öreg asszony szaladt eléje és megragadta. — Hallgatsz elf? — rivalt rá. — Agyonütnek, te ... és vonszolta magával. Csak a kapu mögött kezdte a gyere­ket tapogatni és aggódó arc­cal kérdezte. — Megrúgottl — Nem ért el — rándított vállán a gyerek. — A dögvész szedje őket halomra — szitkozódott az asszony és izgalmában meg­rántotta napszítta fekete ken­dőjét s vitte a gyereket a házba. Jj'éltette a gyereket. Halá- los ágy mellett tett arra esküt, hogy felneveli. A test­vérhúga halálos ágya mellett, ezelőtt négy esztendővel. A gyerek akkor nyolc éves volt. Leszakadt a bánya és Szántai János, a gyerek apja ott ma­radt a kő alatt. Egy év sem tellett, húga, Eszter, a gyerek anyja is az ember után ment. Elemésztette magát, az amúgy is beteges természete nem bírta a megpróbáltatást. Ott, a halálos ágyán „Vigyázz Jan­csira! Esküdj, hogy felneve­led!“ S ő megesküdött. Magá­nyosan élt és hátralévő életét a gyerekre szentelte. Most nézte a gyereket. Marcangolta a lelkiismeret, hogy ilyen megátkozott napon nem szólította rögtön haza. — Tartózkodj ezektől a csendőröktől — intette. — ördögök ezek. Szegény apádat is mindig zaklatták. Ne moz­dulj itthonról! — majd le­akasztotta a falról az olvasót, szemezni kezdte s halkan mormogott. Már lassan alkonyodon. A hegyek hosszú, fekete árnyé­kot nyújtottak és befedték a falut. De a kisbiró még ekkor is dobolt. Azt hirdette, hogy aki behívót kapott, azonnal köteles a megjelölt helyre el­vonulni. Ügy látszott, az em­berek megértették, mert las­san az utcára szivárogtak és a községháza előtt gyülekeztek. A csendőrök távolabbról fi­gyelték őket. Jancsi öreg né­nijével kiállt a kapuba. Az emberek leverten ott halad­tak el előttük. Az öreg asz- szony búcsúzóul oda-oda bic­centett, előkapta köténye alá dugott kezét és hogy ne lás­sák, csipegette szeméből a könnyet. Ott ment el előttük Berci bácsi is, a gyerek apjának régi barátja. Megállt előttük, sebtibe barackot nyomott Jan­csi fejére és hogy elüsse a panaszos szót, a gyerekkel él- celődött. — Na, te itthon maradsz? — kérdezte. — Akkor legalább vigyázol az asszonyokra! — aztán sietve tovább ment, mert a többiek már szede- lődzködtek. ÍVJ ár három napja múlt, hogy elmentek. Népte­len lett a falu, az utcán csak itt-ott mutatkoztak. De újabb csoport csendőr érkezett. Sű­rűbben jártak a járőrök, még a határban is kutattak. A he­gyeket mérgesen járta az őszi szél. Sűrű fekete felhők ka­varogtak, hideg eső pásztázta a falut és rozsdázta a levele­ket. Az otthon maradt örege­ket behurcolták a kastélyba, faggatták őket, éjszakánként pedig házkutatásokat tartot­tak. Az embereket keresték, de senki nem tudott semmit. Jancsit már napok óta nem engedte ki nénje még az ud­varra sem. Otthon gubbasztott vele. Hogy terelje figyelmét, olvasóval tanította imádkozni, mesélt neki. De a gyereket nyugtalanította a rabság. Az egyik éjszakán ítéletidő volt. A szél mérgesen járta az utcát, megrázta az ablako­kat. Jancsi forgott az ágyban, nehezen aludt el. öreg nénje mormoló imája szenderítette el. Arra riadt, hogy döngetik az ajtót. Felült az ágyon. Nénikéje is felült és remegő kézzel gyújtotta a lámpát, sietett az ajtóhoz és kinyi­totta. Zseblámpa éles fénye csapott az arcába, majd vé­gigcsúszott a lakásban, rá­tapadt az ágyban ülő gyerek riadt arcára is. Az ajtóban álló csendőrök az asszonyt félrelökték és berohantak. Felforgattak mindent. A gye­reket is kiborították az ágy­ból. Odahempergett a szoba közepére. Az asszony riadtan nyöszörgött a házban kutató csendőrök mögött, majd oda­kuporodott a gyerek mellé; mint egy öreg kánya, hogy védje őt. Magához szorította és sírt. így maradtak még akkor is, amikor a csendőrök elhagyták a felforgatott la­kást. Jancsikát is szorongatta a sírás, de nagyokat nyelt és vigasztalni próbálta a min­den részében reszkető öreg asszonyt. —- Ne sírjon, néném... Folyt köv. BOBAL GYULA úgy kezeljék, mint az egyes dolgozók és munkatársaik testi épsége megvédésének mozgal­mát. A munkahelyek, a szál­lítóvágatok legyenek tiszták, a szerszámok között tartsanak rendet. A továbbiakban megállapí­totta, hogy a biztonságos munka fel­tételeit mindenekelőtt az üzem vezetőségének kell megteremteni. Bár javult a bányák vágatai­nak állapota, Szorospatakon és Tiribesen mégis rosszabb a helyzet, mint a múlt évben. , Több üzemnél tapasztalható, hogy a csapatok nem tartják be a technológiai utasításokat. Szigorúan meg kell követelni, hogy a vágatok elégtelen biz­tosítását ne vegyék át, s kö­telezzék a csapatot annak ki­javítására. Csillag elvtárs pél­dát mondott el arra, milyen súlyos következményekkel jár­hat a technológiai utasítások elhanyagolása. Az omlásos balesetek meg­vizsgálásakor kiderült, hogy a faellátás megszervezése nem kielégítő, tervszerűtlen. Ez nemcsak termeléskiesést okoz, hanem arra ösztönzi a dolgo­zókat, hogy ne az utasításban előírt fát használják, s ezzel a technológiai fegyelmet la­zítsák. A szállítási balesetek pedig arra világítanak rá, hogy a szabályok semmibevevése, gondatlanság uralkodott el egyes helyeken. Ebben nem­csak a dolgozók hibásak, ha­nem azok a felügyeleti szemé­lyek is, akik elnézik, nem aka­dályozzák meg a szabálytalan­ság elkövetését. A gépészeti és villamossági problémákkal foglalkozva az előadó megállapította, hogy a legtöbb üzemben az előírt el­lenőrzést hiányosan végzik el. Ezek után ki tért arra, mi­lyen beruházásokat hajtanak végre még ez évben a munka- védelmi és egészségügyi hely­zet javítása érdekében. A hozzászólások során Jenei elvtárs, a tröszt osztályvezető­je hangsúlyozta, hogy nem szabad sajnálni a Pénzt a munkavédelmi be­rendezésektől. Az erre fordított érték ugyanis a biztonságos termelés folya­mán sokszorosan megtérül. Csongrádi elvtárs, a nagy­bátonyi bányaüzem igazgatója arra kérte a tröszt vezetőségét, hogy teremtse meg a lehetősé­gét, hogy a balesetelhárítás szempontjából hanyag dolgo­zókat anyagilag is felelősségre vonják. Ezzel kapcsolatban Pothornyik elvtárs, a tröszt igazgatója hangsúlyozta, a je­lenlegi besorolási rendszer .módot nyújt arra, hogy azt a ►dolgozót, aki előzetes figyel­meztetés ellenére sem tartja be a baleseti óvórendszabályokat, alacsonyabb bérkategóriába tegyék. Itt merült fel az a probléma is, hogy a munkások fegyelmezettsége mindenek­előtt a vezetők fegyelmezett­ségétől függ. A baleseti rend­szabályokat, a paszportokat el­sősorban a műszaki vezetők­nek kell betartaniok és ezek után követelhetik teljes jog­gal a fizikai munkások részé­ről is azok betartását. Az új dolgozók oktatásával kapcsolatban a szakszervezeti központ küldötte fölvetette azt az igen helyes gondolatot, hogy ezek hatnapos kiképzését ne bízzák az egyébként is elfog­lalt aknászokra. Minden üzemnél található egy-egy idősebb vájár, aki átadja tapasztalatát az új munkásoknak. Az erre a célra fordított ösz- szeg ugyancsak többszörösen visszatérül a biztonságosabb termelés folyamán. A jelen­lévők mindegyike helyeselte ezt a gondolatot. Végezetül Ónodi elvtárs hangsúlyozta, hogy ez az ér­tekezlet akkor válik valóban eredményessé, ha az itt el­hangzott gondolatokat, terve­ket ismertetik a dolgozók előtt és biztosítják a biztonságosabb termelésre irányuló mozgalom tömegméretűvé való fejlődését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom