Nógrádi Népújság. 1957. október (2. évfolyam. 78-86. szám)
1957-10-16 / 82. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. október 16. Beszámoló (Folytatás az 1. oldalról.) kedéseket is kell foganatosítani azok ellen, akik nem értenek a ió szóból. Ezután Jakab elvtárs a demokratikus centralizmus elvének betartásáról beszélt, maid így folytatta. A oártegység bizonyos vonatkozásban a tömegekkel való egységet is jelenti. Tudjuk, hogy az október előtti időkben mennyire érezhető volt ennek hiánya, nem volt a párt ura a helyzetnek. Éppen ezért nem tudott sem elvi. sem gyakorlati útmutatást adni, hogyan kerüljünk ki ebből a helyzetből. Tömegbefolyásunk erősebb, mint az ellenforradalom előtt Most elrríondhatiuk. hogy pártunk és kormányunk jó irányban halad. Az az elv és gyakorlat, hogy a pártonkívü- liekkel szoros barátságot építsünk ki, helyes. Elmondhatjuk, hogy az ellenforradalom után a pártnak kisebb tömegekre terjed ki a tömegbefolyása, de ez sokkal erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Hogy a munkás-paraszt állam most erős, ennek a jó kapcsolat az alapja, ez az erő teremtette meg az alapot ahhoz, hogv a szocializmus építésében gyorsabban haladjunk előre. Hogy a tömegkaocsolatunk jobb mint egy évvel ezelőtt volt. ezt bizonyítják a jobb termelési eredményeink, politikai sikereink is. Minden alapszervezet tudja azt. hogy lényegében elértük azt a termelési szintet, ami október előtt volt. Hogv a párt tömegkapcsolata a megyében milyen, azt abból látjuk elsősorban, hogy a legfontosabb területen a munkásosztály közti befolyá' sunk milyen. Az elmúlt ellen- forradalmi események igazolják, hogy ha átmenetileg is zavar támadt a munkásosztály soraiban, hacsak kis időre is sikerült rendetlenséget okozni a munkásosztály között, a fegyveres testületekben ha megbomlik a rend. akkor veszélybe kerül a proletárdiktatúra,. A párt és a kormány intézkedései. amelyeket az elmúlt hónapokban hozott, helyesek voltak. A pártnak és kormánynak a magvar dolgozók, de elsősorban a munkásosztály segítségével sikerült az ország stabilitását biztosítani. Ez feltét-' Jenül ió hatást váltott ki. Elmondhatjuk, hogy üzemeinkben általában nyugodt munka folyik, amit igazolnak a termelési eredmények is. A dolgozók általában meg vannak elégedve, csak azt kérik, hogy amit eddig kaptak, azt ne vegyék vissza. Sem a pártnak, sem a kormánynak nem szándéka. hogy visszavegye azt. amit adott. De meg kell mondani azt is. hogy egyes esetekben. egyes dolgozóknál a látszat azt mutatja, hogy elcsipegetnek bizonyos összegeket. Kormányzatunk márciusban egyes építőanyagoknak, továbbá vendéglátóipari áradnak felemelését rendelte el. Azért vált ez szükségessé, mert a- munkabérek és az árak közötti különbség feltétlenül inflációhoz vezetett volna. Ezt az intézkedést munkásosztályunk helyesléssel fogadta. Van azonban olyan gyakorlat, hogy a törvényen felül kifizetett bérekből adódó magas üzemi önköltséget úgy akarják csökkenteni, hogy azt áthárítják a vevőre. Példa erre, hogy megyénk területén töbh szövetkezettel vissza kellett fizettetni 10—20 ezer forintot amihez úgy jutották, hogy egyes munkákért többet számláztak, mint amennyibe az került. Példának hozhatom fel, hogy egy pár félcipő tal- palás a KTSZ-nél 37.50 forint, ugyanez a munka a magánkisiparosnál 50.— forintba kerül. Vagy pedig egv férfi ruha csináltatás KTSZ'ben 389.— »forint, ugyanezért a munkáért a kisiparos 450—700 forintot kér. De ez a jelenség mutatkozik meg a vízvezetékszerelésnél és más egyéb helyeken is. Ez azért van, mert legtöbb iparban még nincs meg az árkalkuláció. Az átlagbérellenőrzésről Szólni szeretnék az átlagbérellenőrzésről is. Az átlagbérellenőrzésnek szükségességét senki nem vitatja, azzal mindenki egyetért, hogy a termelésnek jobban kell nőni, mint a fogyasztásnak. Azzal is egyetért minden józan gon- dolkozású ember, hogy nem lehet egyforma fizetése egy jól képzett szakmunkásnak és egy betanított munkásnak. De ugyanakkor van itt is olyan dolog, amivel nem lehet egyetérteni. Egyik dolog az, hogy nem volt helyes a felsőbb szervek részéről, hogy az átlagbérellenőrzést a mozgalmi szervek tudta nélkül vezették be és ezek a szervek nem tudták megelőzni a Jelentkező demagóg hangokat. Több helyen az átlagbérellenőrzésnél a béralaptúllépést az évi nyereségrészesedés terhére akarták megoldani. Ezzel nem lehet egyetérteni, ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni. Még egy dolgot szeretnék említeni, a nyugdíj kérdését. Sajnos, ez nálunk rendszeresen visszatérő probléma. Annak ellenére, hogy a kormány tett ezen a téren lépéseket, hogy 200 millióval emelte fel a nyugdíjak összegét, ez a probléma még nem oldódott meg. Van a SZOT-nak egy javaslata, ami abból áll, hogy emeljék fel az öregségi járulékot 3 százalékról 4 százalékra és ebből emeljék fel az alacsony nyugdíjak összegét. Ez a javaslat nem került le a munkások közé. nem kérték ki a munkások véleményét. Az se jutott le a munkások közé, hogy a nyugdíjat ne csak az utolsó évben végzett munka alapján, hanem a szolgálati évek figyelembevételével állapítsák meg. Annak ellenére, hogy ilyen kérdések foglalkoztatják a mi munkásainkat, megállapíthatjuk, hogy nyugodt termelés folyik, hogy a munkások többet és jobbat termelnek, mint ezelőtt. Ezt bizonyítják a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára tett termelési felajánlások is. A népi demokratikus rend szempontjából nemcsak a munkásosztály állásfoglalása szükséges, hanem fontos a dolgozó parasztság véleménye és magatartása is. A kormány különböző intézkedésekkel — mint a begyűjtés elkerülése — különböző kedvezményekkel, — mint a műtrágyaellátás, gépek stb. — elérte, hogy a dolgozó parasztság termelési kedve megnőtt. Ez évben, akár az egyéni, akár a szocialista szektorhoz tartozó mezőgazdasági üzemeket nézzük, jóval nagyobb eredményeket értek el. mint tavaly. Megyénkben az egy holdra eső termelési átlag megyei szinten majdnem 2 mázsával több, mint az elmúlt évben. Mutatja a termelési kedv javulását, hogy szívesebben ruháznak be az egyéniek, több földet trágyáznak meg, nagyobb a vásárlás gépekből, földből stb. a megyei pártaktív» ülésről A mezőgazdaságban a termelőszövetkezeteké a jövő Ugyanakkor azt is meg kell mondani, megnyugtatóan hatott a dolgozó parasztságra, hogy a párt nyilvánosságra hozta az agrártéziseket, ami felrajzolta a távolabbi jövőt a dolgozó parasztság előtt. De az agrártézisek fogadásánál van olyan tapasztalat is, hogy ijedtség van a dolgozó parasztság közön annak hallatára, hogy az agrártézisekben kimondjuk: a párt továbbra is a mezőgazdasági fejlesztés, a mezőgazdasági termelésemelés főeszközének a mezőgazdaság szocialista átszervezését tartja. Ez sok egyénileg dolgozó parasztot gondolkodtat. Azt hitték — még a funkcionáriusok is —, hogy az a helyzet, ami jelenleg van a mezőgazdaságban, hosszú ideig fenntartható, hogy ezt a helyzetet tartani lehet. Ezt nem tesszük és nem is tehetjük, mert az iparban a szocializmus előrehaladott, ezt megfelelő ütemben kell követni a falunak is. Nekünk meg kell mondani nyíltan: igenis a termelőszövetkezeti fejlesztést tartjuk a mezőgazdasági termelés főeszközének, de mindezt az előző évek tapasztalatának leszűrésével kívánjuk folytatni. Nem erőszakkal, hanem a meglévő termelő- szövetkezetek megszilárdításával jobb gépi munkával. politikai munkával, több szakmai segítséggel kívánjuk a szükséges eredményt elérni. A termelőszövetkezeteket fejleszteni nem ellentétes az egyénileg dolgozó parasztok érdekeivel. Most is és az elmúlt években is bebizonyosodott, hogy a szocialista szektor többet adott, könnyebb munkával. Éppen ezért nekünk: párt-, állami és gazdasági funkcionáriusoknak nyíltan állást kell foglalni, politikai munkával kell megmagyarázni, hogy a termelőszövetkezeti fejlesztés nem jelenti az egyéniek eltiprását, hanem a fejlődést be kell vinni a mezőgazdasági munkába. Éppen az agrár tézisekre kell hivatkozni, amiben kimondjuk, hogy a kormány segíti az egyénieknek minden olyan törekvését, amely több árut biztosít. A parasztság politikai hangulatánál szeretném megemlíteni azt a nagyhorderejű kérdést, amit a begyűjtés eltörlése váltott ki a dolgozó parasztság, de a munkásosztály között is. Nemcsak azért fogadta ezt a határozatot helyesléssel a dolgozó parasztság, mert mintegy 4 milliárd forinttal több bevételhez jut, hanem azért is, mert látta, hogy a párt és kormány szavára lehet építeni. A begyűjtés eltörlése a munkásosztályban is jó hatást váltott ki, mert jóval olcsóbban tudjuk a mezőgazdasági termelvénye- ket megvásárolni, mint tavaly, vagy mint azt megelőző években. Az értelmiségről Szólni kell az értelmiség állásfoglalásáról és az értelmiség közötti pártmunkáról. Megyénk értelmiségi dolgozói általában jól fogadták az országos pártértekezlet határozatait. Jó benyomást tettek rájuk az ott felvetett elvi, politikai kérdések. Jó hatást váltott ki, hogy az országos pártértekezlet leszögezte: az értelmiségieket nem lehet egy kalap alá venni, nem helyes a rosszindulatú általánosítás, miszerint az értelmiségiek ellenforradalmárok. Megnyugtatta az értelmiséget, hogy mindenféle beosztást be lehet tölteni párton- kívülieknek is, csak pártfunkciót nem. Helyesli az értelmiség az ellenforradalom elleni harcot, csak azt kéri, hogy azoknak az ügyét, akikkel valami baj volt, minél előbb zárják le. A párt helyes tevékenysége következtében elmondható. hogy a megyében nőtt a befolyás, elsősorban a pedagógusok és műszaki értelmiségiek. valamint az agronó- musok között. Sajnos, lemaradás van az orvosoknál. Ez elsősorban nem rajtunk múlik, de a közeljövőben nekünk mégis úgy kell dolgozni, hogy közelebb kerüljenek a párthoz Az értelmiséget manapság foglalkoztatja egv olyan általános kérdés, hogy a határozatok meghozatalánál. amit fent meghoznak, az ió helyes, de mire lejut. már eídeformálódik. Ezt nekünk sokesetben el kell ismerni és ebben a kérdésben igazat kell nekik adni. Gondoljuk el, annak a pártonkí- vüli műszakinak a helyzetét, aki egy műszaki értekezleten — a zagyvái szénbányánál — olyan véleményt kell, hogy halljon hogy „nálunk műszaki beosztást csak párttagok tölthetnek be”. Csak gondolják el az elvtársak, hogyan dolgozhatnak az olyan pártonkívüli műszakiak, akik ilyen véleményt hallottak. Az a véleményem, hogy ezen a téren nekünk további politikai munkára van szükség és pártszervezeteinknek is meg kell szüntetni azt a rossz gyakorlatot, amely az értelmiséggel való kapcsolatun megerősítését gátolja. Visszaesés van a politikai felvilágosító munkában Már korábban mondtam, hogy a pártnak a tömegekkel a kapcsolat sokkal szorosabb, erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Az is tény, hogy a járási aktívák, alapszervezeti taggyűlések — amelyen az országos pártértekezlet anyagát tárgyalták meg — szintén erősítették a párt tekintélyét. Ugyanakkor ezzel nem lehet megelégedni, nem lehet babérokon pihenni. Egy év nem elég ahhoz, hogy a párt a megye gazdasági helyzetét konszolidálja és ugyanakkor nagymértékben szélesítse a párt és' a tömegek kapcsolatát. A következő időkben általános erősödést kell elérni a pórt és a tömegek kapcsolatának kiszélesítésében. Az elmélyítést két úton, közvetlen és közvetett úton kell elérni. Közvtelen kapcsolat alatt értjük a pártrendezvényeket, gyűléseket, ahol a párttag és a pártonkívüli közvetlenül kapcsolatba kerül egymással. Másként kell nézni a közvetlen kapcsolatot az egyik és másik területen. Erre példaként elmondhatom azt, hogy a salgótarjáni ipari medencében ez egészen más jelentőségű, mint egy sokkal kisebb taglétszámú rétsági járási pártbizottságnál. Természetes, hogy az ipari medencében, ahol a pártnak több ezer tagja van, a párt befolyása erősebb, mint ahol egy egész járásban csak tizedrésze párttagunk van. Ezt nekünk nem szabad szemelől téveszteni. Nekünk nem lehet mindent salgótarjáni szemmel nézni. Ha mi nem különböztetünk meg dolgokat, általánosságban beszélünk a megyéről, olyan hibákat követünk el, aminek kellemetlen következményei lehetnek. A tömegekért folyó harc legjobb fegyvere a fel- világosító munka. Itt az elmúlt hónapokhoz mérten visz- szaesés mutatkozik, amiért elsősorban a VB. felelős. Soha sem szabad elfeledkeznünk, hogy a pártszervező munkát nem lehet önmagában végezni, hanem össze kell kapcsolni politikai munkával. Csakis így haladhatunk előre. Erelőtt az volt a gyakorlat, — néhány elvtárs kivételével — úgy a végrehajtó bizottsági tagok, mint a járási elvtársaknál is, hogy az elvtársak nem tartottak gyűléseket, nem tartózkodtak eleget a dolgozók között. Ez hiányzott a párttagságnak és a pártonkívülieknek is, mert csökkenés állott be a párt és a tömegek között végzett munkájukban. Utalni kell arra, hogy nem véletlen, hogy elvtársaink már kérték, hogy- adjunk egy részletesebb értékelést a megye helyzetéről. Tanulság: nekünk a tömegek között kell élni és ott kell dolgozni és ívv kell vezetni a tömegeket. Hangsúlyoznom kell, hogy a pártszervezeteknél a tömegszervezeti munkánkban nincs meg a kellő tájékozódás, tájékoztatás. Hiányosságként kell felvetnem, hogy a párt és egyéb más szervek, szakszervezet, KISZ stb. vezetői részéről nincs rendszeres értékelés a munka állásáról. Ez súlyos hi ba. A politikai kérdésekben a érdeklődést fel kell kelteni é minden' esetben ki is kell a ilyen igényeket elégítenünk. Itt meg kell jegyeznem, hog; vannak vezetők, s egész magas beosztású náríveze- tők. gazdasági vezetők, akik a Párt központi és megyei lapját nem olvassák rendszeresen. Sokszor olyat kérdeznek tő lünk, ami meglepő, mert ami kérdeznek, arra az elmúl napi újságokban konkrétai feleletet kaptak. Alapszer veinkről szólva, nem mondha tóm, hogy nem dolgoznak hiszen az eredményeket a: alapszervezeteken keresztül ér tűk el. ök hivatottak elsősor ban a munka frontján, hóg; a párttagsággal, a dolgozókká a közvetlen kapcsolatot fenn tartsák és felvegyék a harco az ellenséges elemekkel szem ben. Öntevékenyen, a helyi körülményeknek megfelelően kell dolgozni Viszont ami az alapszervezetek munkáját illeti, meg kell mondani őszintén, hogy nem öntevékenyek. Ezt a tényt aláhúzza az, hogy alapszervezeteink vezetősége az országos, megyei és járási határozatokat úgy akarják feldolgozni, mint a megyebizottság. Ez nagyban akadályozza a jó munkát. Minden gyárnál különböző problémák vannak, s a helyi viszonyoknak megfelelően kell a problémákat megoldani. Ehhez önálló munka, öntevékenység kell. Sem a megyei, sem a járási párt- bizottságok nem képesek arra, hogy hónapról-hónapra megmondják, hogy -mi legyen a taggyűlések anyaga és hogyan dolgozzák azt fel. Öntevékenyen, a helyi körülményekhez mérten kell a beszámolót elkészíteni. Olyan kérdésekkel kell foglalkozni, ami a tagságot foglalkoztatja, ami á további előrehaladást biztosítja. Ha rendkívüli dolgok adódnak elő, nem feltétlen fontos megvárni a rendes havi taggyűlést. Ha a szükség úgy kívánja, rendkívüli taggyűlést is össze lehet hívni. Tehát nem kell mindent a felsőbb pártvezetőségtől várni. Ha mi ezt megtesszük, ha kellő politikai bátorsággal nyúlunk a problémákhoz, akkor gyűléseink színvonalasak, lelkesek lesznek. A pártnak nemcsak közvetlen kapcsolata van. hanem közvetett is. A közvetett kapcsolatban a párt felhasználja a különféle szervezeteket, amelyeken keresztül a párt politikája eljut a pártonkívü- liek közé. Az MSZMP taglétszáma kisebb, mint az MDP-é volt. Ezt nekünk szem ‘előtt kell tartani. Ügy kell dolgozni a tömegszervezeti és más szerveken keresztül, ahogy 1945- ben dolgoztunk. Hogy ezen a téren előre tudjunk menni, az szükséges, hogy pártszervezeteink a tömegszervezeteknek nagyobb segítséget, nagyobb önállóságot adjanak. Itt szeretném megemlíteni, hogy éppen a tömegszervezetek feladata, hogy törődjenek a dolgozók apró gondjainak elintézésével. Ezért a tömegszervezetekben dolgozó kommunisták sokkal több munkát kell hogy végezzenek. Sokkal több politikai, meggyőző munkát kell végezniük, ismertetni kell a párt politikáját, meg kell győzni a pártonkívülieket a párt politikájának helyességéről. Ehhez adnak segítséget a jól működő MSZMP-csoportok. A tömegkapcsolat fő gátja nálunk a szektánsság, a dogmatizmus. Amikor az országos pártértekezlet anyagát levittük, a legtöbb ellenvélemény a párton- kívüliek beosztásával kapcsolatosan volt. Sok elvtárs nem értett egyet azzal. — sajnos sokan ma sem — amit az országos pártértek*>zlet elfogadott. hogy Magyar- országon minden más funkciót — pártfunkción kívül — becsületes pártonkívüliek is betölthetnek. Ezzel kapcsolatban néhánj dolgot ki kell nekünk jelenteni. Az egyik dolog, amit i mi alkotmányunkban olvashatunk, hogy a Magyar Népköz- társaság minden polgáránál egyenlő jogot biztosít. Nerr lehet több joga a párttagnak azért, mert ő párttag. Ha m azt hangoztatjuk például, hog3 csak párttagok lehetnek műszaki beosztásban, akkor nerr értettük meg pártunk határozatát. Jelenleg többek kéril felvételüket a pártba, de csak azért, mert így látják biztosítottnak, hogy megmaradjanak beosztásukban. Ha mi nem azl nézzük, hogy ki alkalmas és ki nem alkalmas a pártba, ha nem nézzük, ki miért jelentkezik ,akkor megint bekerülnek a törtetők, nem oda való elemek. Ehhez tartozik az is. hogy sokan, felteszik a kérdést, „becsületes emberek ewáltalán a nártonkívüliek vagy sem?“ Hogy akarunk mi közeledni a pártonkívüliekhez, hogy akarjuk őket megnyerni, ha egyszerűen becstelennek tartjuk őket. Nyilvánvaló, hogy így nem jönnek közénk. 380.000 kommunistával pedig nem tudjuk a szocializmust építeni. Tegyünk különbséget. Nem lehet mindenkit egy kalap alá tenni. Mi is kövessük azt a gyakorlatot, hogy egyénenként bíráljuk el, hogy ki a megtévesztett és ki a bűnös. A bűnösöket természetesen rendőri, vagy politikai úton lehetetlenné kell tenni, a megtéve- detteknek pedig segítő kezet kell nyújtani. Néhány szót kell szólni a békülékenységrői. az opportunizmusról, a nacionalizmusról. Nem egyezhetünk bele’ abba, hogy aki az elmúlt ellenforradalmi események során tevékenykedett szabadon járjon. Helytelen az, hogy sok esetben egyes tanácselnökeink olyanoknak adnak ki igazolást, akik le vannak csukva. Éppen ezért elvtársak, - nekünk az a véleményünk — azok éllén, akik igazolványokat adnak ki egyesek menta- getésére, megalkusznak az ellenséggel — a legkíméletlenebbül járjunk el, elsősorban politikai síkon, utána, ha keil adminisztratív eszközökkel is. Nyíltan álljanak ki, mert az a tapasztalat, hogy azokat a vezetőket szeretik akik bátran kimondják az igent, vagv a nemet. Azt a gyakorlatot szeretnénk megszüntetni, hogy ha valaki nem kap lakást, elmegy a tanácshoz, az elküldi a párt- bizottsághoz azzal, hogy az adja a lakást. Könnyen takaróznak a párt nevével és megint oda jutunk, ahol voltunk, hogy mindent a pártra hárítanak, jót is, rosszat is, de főleg rosz- szat. Ezzel megint tápot adunk az ellenségnek ahhoz, hogy pártellenes tevékenységet fejtsen ki. (Folytatás a 3. oldalon.)
