Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-19 / 66. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 19. — Többet és jobbat hell termelni Termelési tanácskozás a zagyvapálfalvi táblaüveggyárban „A kormány és szaktanács rendelete után“ címmel foglalkoztunk lapunk augusztus 14-i számában a munkaver- seny-mozgalommal. Mint megírtuk, versenyről a Zagyvapálfalvi Üveggyárban nem lehet beszélni. Alig pár nap telt el azóta, s mégis nagy változások történtek a gyár életében. A megyei ipari üzemek közül az üveggyárban tartottak legelőször termelési tanácskozást, augusztus 15-én, ahol a gépüzem dolgozói vettek részt. Nem mindennapi értekezlet volt ez. A jelenlévők gondos figyelemmel hallgatták az előadó elvtársat. Mosoly sugárzott az arcokról, amikor a jó eredményekről beszéltek. Nem hiába, mert éves szinten ér- tékbeni tervüket már eddig 113.5 százalékra, míg a menv- nyiségi tervet 109.5 százalékra teljesítette a gyár kollektívája. A szép eredmények ellenére a minőség területén nincs minden rendben. Sokkal több I-es és II. osztályú üveg gyártására van szükség. Az eddig mosolygós ártok töprengővé válnak, de nem sokáig. Megkezdődnek a hozzászólások. Garádi elvtárs a minőség javításáról beszél. Minden l százalék növekedés 300 ezer forint értéknövekedést jelent. Ezt azonban ^csak szervezett munkával lehet valóra váltani. Műszakonként általában két dolgozóval kevesebb van. Az sem ritka, hogy a gépüzemből visznek el dolgozót a homokkeverők. Majd Garamszegi Miklós emelkedik szólásra. — Kéréssel fordulok az üzemvezetőséghez. Rögzítsék le, hány figyelő szükséges egy műszakban. Helytelen az a gyakorlat, hogy a szabadságon lévők helyett a figyelőket adagoláshoz viszik. A másik kérése. Szeretnénk a gépüzemben egy üzemi tanácsot létrehozni. Ez nagyban elősegítené a termelést. Közelebb kerülnének egymáshoz a fizikai és műszaki dolgozók. Tudnák, hogy miért áll le egy kemence, nem kellene találgatni okát. Fekete József elmondja, hogy nem ismerik alapbéreiket, de a napi eredményeket sem értékelik. Nem csoda, ha nincs meg a jó munkalendület. Pedig ha ezt orvosolják, biztosan emelkedni fog a termelés. Majd arról beszél, hogy — nekünk nem mindegy, hogy az év végén lesz-e nyereségrészesedés. Jó lenne, ha hónaponként nyilvánosságra hoznák az eredményeket. Mustó László arra kéri az üzemvezetőséget, hogy komolyabb ellenőrzések történjenek a gépüzem területén. Aki a gépegységet javította, az feleljen is munkájáért. Zeke János az előforduló esetekről beszélt. — A gépüzemben nem egyszer olyan dolgokkal foglalkoznak munkaidő alatt, amit műszak után is el lehetne végezni. A mellékmunkák, a beszélgetések, az olvasás eredményezi, hogy kevesebb idő jut a gép javítására. Ha például a figyelő ott hagyja munkahelyét vagy nem figyel, könnyen előfordulhat a géphiba. Egy gépszakadás megjavítása sokszor több műszakot igénybe vesz. Mindez gondatlanság miatt. Rajtunk múlik, hogy ez az áldatlan állapot rövid időn belül megszűnjön. Cserháti István elvtárs a gyár nagy problémájáról beszél. — A gépüzemnél megszüntették a „bunkós“ műszakot. Lehetővé vált a dolgozóknak a szabad vasárnap biztosítása. A heti munkaidő 42 óra lett. Erről a minisztérium is tud, az engedélyt azonban még a mai napig sem kaptuk meg. Meddig várnak még az engedéllyel, amikor a kérés jogos? Akét- laki dolgozók lazítják legjobban a munkafegyelmet. Otthon kaszálnak, papáinak, s itt a gyárban nem egyszer fényes nappal alszanak. Ezeket nem szabad elnézni. A versenymozgalomról többek között elmondta, hogy —verseny nélkül nincs munka. Minden dolgozó célja, hogy „Salgótarján Városi Tanács dolgozói egyhangúlag elítéljük az ENSz ötös bizottság munkáját és Magyarországról tett valótlan jelentését. Tiltakozunk jelentésük napirendre tűzése ellen, mert ez nyilvánvaló beavatkozás többet keressen. Ehhez azonban többet kell termelni. Becsületes verseny kell. És lehetne még hosszú papírlapokat írni eg. elhangzott javaslatokból. Egy azonban biztos. Az üveggyár dolgozói tisztában vannak feladataikkal. A hozzászólások a nép vagyona fölötti felelősségérzetet tükrözték. A termelési tanácskozás hasznos volt. Nagy segítséget adott az elkövetkezendő munkához. Eredménye a jó minőségű üvegeken jut majd kifejezésre. — tob — Magyarország belügyeibe. Azzal inkább egyetértenénk, ha az ENSz valamennyi küldötte egyöntetűen állást foglalna kiskorú gyermekeink haza- telepitése .ügyében. Salgótarjáni Városi Tanács dolgozói. Tiltakozunk hazánk belügyeibe való beavatkozás ellen! Országszerte felháborodott tiltakozás fogadja az ENSz ötös bizottság Magyarországot meghamisító jelentését. Az alábbiakban közöljük a Salgótarjáni Acélárugyár és a Városi Tanács dolgozóinak tiltakozó táviratát. Mi, a Salgótarjáni Acélárugyár szeggyári ifjú dolgozók mélységes felháborodással utasítjuk vissza az ENSZ ötösbizottságának jelentését, amely követeli, hogy az ENSZ külön bizottsága szeptemberben újra tárgyalja a magyarországi eseményeket. Az ötös bizottság jelentését hazaáruló, reakciós ellenforradalmárok ..úgynevezett” vallomásai alapján állították össze, melyek szerint magyarországon 1956. október 23-án spontán nemzeti fölkelés robbant ki. Tudomásunk van arról, hogy a múlt év szeptemberében- októberében több ellenséges elemet — köztük kémeket, diverzánsokat — fogtak el határőreink. Céljuk világos, az ellenforradalom előkészítése volt. Ezt támogatta hazúg propagandájával a különféle rádióadás, Rákóczi „Róka”, és Szabad Európa. Világos tehát, mégsem spontán nemzeti felkelés volt, hanem ellenforradalom, amely a nép hatalmát akarta meg- dönteni. Mi törvényes kormánynak tekintjük a Kádár kormányt es támogatjuk a dolgozó nép felemelkedésére, a szocializmus építésére irányuló célkitűzéseit. Az ötös bizottság megbízottai jobban tennék, ha az ománl és egyiptomi véres ügyeket vizsgálnák és erről adnának jelentést az ENSZ-nek, mintsem Magyarország belügyeibe való beavatkozást szorgalmazzák. Salgótarjáni Acélárugyár szeggyár ifjú dolgozói. * A magyar gyermekvédelem új lehetősége — 300-350 gyermek kap új otthont — Á. társadalom lelkiismerete mozdult meg ez év februárban, amikor a Népakarat elindította a ♦^Gyermekvárosért*« akciót. A családból kitaszított, a szülőktől elhagyott, a züllésnek indult gyermekek ügye nem új keletű, de a véres októberi ellenforradalmi napok világossá tették, hogy nem lehet magánügynek tekinteni a gyermekek sorsát, hogy a szülői felelősségen túl a társadalomnak is felelősnek kell lennie a gyermek jövőjéért. Az, hogy a gyermekek fegyvert ragadtak, vagy, hogy ezrével hagyták el az országot, világosan megmutatja, valahol súlyos mulasztás terhel bennünket. Baj volt a neveléssel a családon belül és az (Iskolában is. Maga a gyermekváros létesítése nem hoz megoldást a nevelés kérdéseiben, de segít helyrehozni a mulasztottakat és egyenes pályára teszi azoknak a gyermekeknek az életét, akik a mieink, akiknek a sorsáért a társadalomnak kell harcolni, a szülő helyett. Ezért üdvözölte örömmel a Magyar Nők Országos Tanácsa a Népakarat akcióját és kapcsolódott a gyűjtésbe. Eddig több mint * négymillió forint gyűlt össze. A társadalom minden rétege megmozdult, de több, még több pénzre van szükség. Most, hogy téglajegyeket a megyei házak építésére kibocsátottunk, érvekkel, indokokkal kell új lendületet adnunk a gyűjtésnek. 1952-ben feloszlatták hajduhadházi gyermekvárost és megszüntették az ifjúság gondozónői intézményt is. A jelenleg működő egyetlen szerv, a gyermekvédelmi osztály lelkiismeretes munkája ellenére is tehetetlen a problémákkal szemben, mert nincs olyan intézménye, amely gyökeresen megoldaná a hozzájuk bekerülő gyermekek jövőjét. Mi történjék a bűnöző ártatlan gyermekeivel, mi legyen azoknak a sorsa, akiket a szülők eltaszítanak maguktól, ki nevelje az iszákos, a beteg szülők gyermekeit, akiket kikellene emelni a családi légkörből. A gyermekvédelmi osztály számára csak két lehetőség nyílik: az átmeneti gyermekotthon, vagy a gyermekfejlődésre káros családi környezet. Nincs olyan intézet, ahol megfelelő gondozást kapnának az arra rászorult gyermekek. Ezért van, hogy fiatalok százai otthontalanul kóborolnak, csavarognak, elzülle- nek. Bírák és ügyészek pszihológusok, gyógypedagógusok ültek össze és mérték fel a helyzet súlyosságát s ennek eredményeként indította meg a Népakarat a Gyermek- város mozgalmat. Első és talán legégetőbb feladat az árva, elhagyatott vagy erkölcsileg veszélyeztetett fiatalok megfelelő intézeti elhelyezése és a 14— 16 évesek munkába- állítása. Ezeknek a fiúknak és lányoknak mindenképpen szervezett tanulási lehetőséget kell biztosítani. A Gyermekváros hivatott arra, hogy a gyermekek megismerjék az alkotó munka örömét, az iskolai tanulás mellett elsajátítsák az egyes szakmákat. A Gyermekváros akkor tölti be igazán hivatását, ha nem pusztán ellátást, lakást biztosít apátlan- anyátlan gyermeknek, hanem szeretetteljes családi otthont is. Az 1957-es tervben nyolc átmeneti gyermekotthon épül, amely azonban nem elegendő a kérdés megoldásához. A gyermekváros ter- venfelüli terv. Megvalósítása tőlünk függ, valamennyiünktől. Elképzelések szerint kezdetben, mintegy 300—356 gyermeknek ad majd otthont. Jelentősége óriási, hiszen kísérleti intézménye lehet a magyar gyermekvédelem továbbfejlesztésének. DCűíi ohn áu ijúk... Az ENSz, a vezető nyugati imperialista államok javaslatára újból napirendre tűzi az úgynevezett magyar kérdést, az ENSz ötös bizottságának jelentése alapján. Ez a jelentés újabb offenzívát jelent a béke ellen és a béketábor vezetője, a Szovjetúnió ellen. Ugyanakkor azt a célt is szolgálja, hogy a „magyar ügy“ elővételével eltereljék a figyelmet Ciprusról, Algírról és Ománról, ahol még jelenleg is vér folyik. A jó előkészítés érdekében nem restek új taktikai lépésekhez folyamodni. Még olyan lépésre is elszánták magukat, amely pillanatnyilag visszavonulást jelent a nyugati kapitalistáknak. Dulles Londonba, majd Párizsba repült, hogy rábírja az angolokat az Ománi ügy befejezésére, a franciákat pedig arra, hogy teremtsenek rendet Algírban. Ugyanakkor arra is gondoltak a kapitalista államok vezetői, hogy a magyar ügy előhozatalával ismét megbolygathatják a magyar nép békés építő munkáját. Az ötös bizottság jelentésének középpontjában az áll, hogy a Szovjetúnió leigázza a magyar népet. A kommunisták megsemmisítik a szabadságjogokat. Az igazságot minden magyar dolgozó jól tudja. Tudja azt is, hogy a szovjet nép szabadította fel hazánkat az évszázados elnyomás alól. Az ő segítségükkel lett a paraszté a föld, a munkásé a gyár. Nélkülük nem léphettünk volna a szocializmus útjára. Ö adta meg a lehetőséget, hogy saját magunk intézzük saját ügyeinket. S ha követtünk is el hibákat, nem kértük az amerikaiakat, hogy ők javítsák ki helyettünk azokat. Ami pedig a jogokat illeti: az októberi ellenforradalom után kimenekült kiskorúaknak joguk van hazajönni, de a nyugati államoknak nincs joguk őket visszatartani. A jelentés további részében azt akarja bebizonyítani, hogy Magyarországon „színtiszta forradalom“ volt. Nagy Imre kormánya volt törvényes és a Kádár-kormány az erőszakolt kormány. A magyar nép az elmúlt idők alatt tettekkel bizonyította be, hogy Magyarországon egyedül a Kádárkormánynak van erkölcsi alapja kormányzásra. Ezt maguk a skót bányászok küldöttei is megállapították, akik az elmúlt hónapokban Magyarországon jártak. Hogy forradalom volt-e, vagy nem volt forradalom, azt már november első napjaiban, de a novemberi sztrájkok idején is érezhette a magyar nép. S ez felelet arra is, hogy jogos volt-e a szovjet beavatkozás. A jelentés sérti az államok szuverenitását és más államok belügyeibe való beavatkozást jelent. Mivel azonban az ENSz-ben kapitalisták vannak túlsúlyban, megszavazták a kérdés újra való megtárgyalását. De bántja az is igazságérzetünket, ha megvizsgáljuk, hogy kik vettek részt a jelentés elkészítésében. Az ötös bizottság elnöke, Andersen úr, a hitleri megszállás idejében Dániában had- és pénzügyminiszter volt. Másik tagja cejloni küldött, akinek a munkáját saját népe is egyoldalúnak tartja, s aki a jelentés miatt kénytelen volt országát is elhagyni. Résztvett a bizottságban Uruguay, Ausztrália és Űj-Zéland küldötte is. Ezek földrajzi fekvésüknél fogva nagyon jól „ismerhetik“ Magyarországot. A jelentés „jó“ oldalához tartozik az is, hogy Magyarország tájára sem jöhettek, mivel a bizottságot nem engedtük be. A jelentés konkrétan csak három nevet említ: Király Bélát, Kéthly Annát és Kővágó Józsefet. A többiek nevét nem írják ki. Szerepel ugyan benne többek között egy 16 éves lány, aki azt mondja: „Azért keltünk fel, mert hazugságra neveltek bennünket“. A bizottságnak ez rendkívüli módon megtetszett és kijelentették, hogy ennél klasszikusabban senki sem határozta meg a magyar felkelést. Kihallgatták a Corvin! parancsnokot is, akinek csak a helyettesét volt szerencsénk njegismerni. Nevezett rablógyilkos volt és nyolcszor volt már büntetve, Ugyancsak foglalkozik a jelentés egy mérnök kihallgatásával is. A név nélküli mérnök egy tervezőirodában dolgozott, elég gyengén. 1956 márciusában azt kérte, engedjék őt el a tervezőirodából. A tervező- iroda vezetői ebbe bele is egyeztek, de erre az illető meggondolta magát és visszalépett. Közvetlenül az ellenforradalmat megelőző időszakban az Uránérc-bánya vezető főmérnöke, majd az ellenforradalom idején igazgatója lett. Egy gyermek, akit szintén kihallgattak, a következőket mondotta: „Mi többen sétáltunk az utcán. Egyszercsak jött egy mentőkocsi, amelyben fehér köpenyben állig felfegyverzett ÁVH-sok voltak. Nekünk nem volt fegyverünk. Ahogy megállt a mentőkocsi, mi elszedtük az ÁVH-soktól a fegyvert. Így lett a felkelőknek fegyverük“. Ehhez nem is kell kommentár. éhány igazságot is kénytelen a jelentés megírni — főleg a szavahihetőség kedvéért, így például hogy mennyi volt az áldozatok száma. Ilyen elszólásuk még, hogy a magyar népnek voltak szocialista vívmányai és az, hogy a magyar nép ragaszkodik a szocializmus ügyéhez. Ahhoz azonban már nem volt önkritikájuk, hogy megírják, a magyar nép nagyon örül annak, hogy nem sikerült a reakciósok terve az úri Magyarország visszaállítására. Hogy nálunk nincsenek tőkések, földesurak, akik a munkásokat és a parasztokat kizsákmányolják. Azt sem mondták el a jelentésben, hogy a mi országunkban a munkásoknak nem kell félni a munkanélküliségtől és hogy a munkások betegségük idejében táppénzt kapnak. A továbbiakban azt bizonygatja a jelentés, hogy nálunk nem volt ellenforradalom. Náluk az a forradalom, amikor a földesurak és a gyártulajdonosok akarják visszavenni a munkások által megtermelt javakat. Az ellenforradalom pedig az, amikor a munkások veszik a saját birtokukba az általuk megtermelt javakat. A jelentés szerint gróf Eszterházy nem akarta visszavenni földjét, Mindszenty is csak az egyházi iskolákat akarta megszerezni Mi azonban úgy gondoljuk, hogy Mindszenty szavait a munkások és a parasztok jól értették. A jelentés tagadja azt is, hogy szervezett ellenforradalom volt. Azt állítja, hogy Gerő beszédén mérgesedtek fel a tüntetők és ezt csak fokozta az, amikor 9 órakor az ÁVH sortüzet nyitott a tüntetőkre. Ha az ÁVH nem állt volna ellent, semmi baj sem lett volna. Majd így sorolja a képtelenségek sorozatát: A magyar nép jelentős része ÁVH-spicli volt. Sőt olyan törvény is Volt Magyarországon, hogy ha valaki egy spiclinek kellemetlenséget okozott, nagyon meg kellett büntetni. Ugyanakkor egy másik kitételében azt állítja, hogy az egész magyar nép szervezetten harcolt az ÁVH ellen. A két megállapítás között nyilvánvaló az ellentét. Ott is ellentétbe kerülnek a jelentés szerkesztői, amikor a spontanitásról beszélnek. Másképpen nem képzelhető el, hogy egyszerre indulnak támadásba a különböző objektumok ellen, egységek. Hogy jóval előre el volt készítve, mutatja az a tény is, hogy a Szabad Európa rádió az 1956 szeptemberében leleplezett csendőreiből álló összeesküvő csoport részére „Mézárti“ jelzéssel üzenetet küldött és ellátta őket utasításokkal. Ez az összeesküvő csoport már évek óta a rádió ostromára készült. Az osztrák kormány nyilatkozata is távol áll a valóságtól, amikor azt állítja, hogy az országon keresztül semmiféle fegyveres csoportokat nem engedett át. Sehogy sem akarjuk elhinni, hogy arról a 3.500 csendőrről ne tudtak volna, amely Ausztriában várta a kedvező alkalmat a beutazásra. Ismeretes az is, hogy az angol katonai attasét kémkedésért és a magyar ellen- forradalmi kapcsolatáért ki kellett az országból utasítani. Ismeretes Maiéter tevékenysége is, aki a Szovjetúnió katonai hadmozdulatainak térképét az angol követségre vitte el. A Szabad Európa rádiója is jeleskedett és ezért a „túlbuzgóságért“ meg is rótták. Egy pár embert el is küldtek onnan szemfényvesztés képpen. Nagy Imrét is igyekszik a jelentés úgy beállítani, mint a törvényes kormány vezetőjét. Ezért azt állítják, hogy az október 23-tól 26-án estig a pártközpontban volt fogvatartva. 26-tól 28-ig a parlamentben az ÁVH-sok foglya volt. Ezt állítják, mert ebben az időben Nagy Imre a párt Központi Bizottságának ülésén volt és nyilatkozataiban ellenforradalomról beszélt, kihirdette a statáriumot és 26-án még tárgyalásról beszélt a szovjet kormánnyal. Ha Nagy Imre 28-án az ÁVH-sok foglya volt, akkor hogyan volt lehetséges, hogy a 26-i rádióbeszédében az ÁVH-sok feloszlatásáról beszélt. Ha ÁVH-sok voltak a háta mögött, hogyan tudta törvényen kívül helyezni az ÁVH-t A fent említettekből is kitűnik, hogy az egész jelentés elkészítése, összeállítása hazugságokon alapszik. A mi bel- ügyeinkbe való beavatkozásnak tekintjük, ha az ENSz napirendre tűzi a magyar kérdést.
