Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-19 / 66. szám

1957. augusztus 19. NÓGRÁDI Népújság 3 fflz önköltségcsökkentésről — Lesz-e nyereségvisszatérítés az acélárugyárban? — A felszabadulást követő ti­zenkét év alatt voltak ugyan törekvések az önköltség csök­kentésére, azonban azok sok esetben erőszakosak voltak, rendszerint összefüggésben álltak egy-egy versenymoz­galmi kampánnyal. A fel-fel- újuló önköltség csökkentési felhívások sok esetben nem tudták mozgósítani a dolgo­zók összességét a gazdaságo­sabb termelésre, az anyag­gal, energiával, szerszámmal való takarékosságra. Maguk az üzemek vezetői sem te­kintették ezt állandó és első­rendű feladatnak. A tervben előírt mennyiségi „tonnáért“ folyó harcban gyakran nem vették figyelembe, hogy a hóvégi hajrával, vagy egy- egy rendkívüli intézkedéssel milyen jelentős mértékben drágult meg a termelés. Pedig az ország gazdasági felemelkedésének legdöntőbb feltétele a termelési költségek olyan mértékű csökkenése, hogy a gyártmányok önköltsé­gének alakulásával meg­felelő nyereség biztosít­ható legyen. Az 1956 októberi ellenforra­dalmi időszakot követően a termelés felfejlődésében és az önköltség alakulásának eredményeiben rendeletileg minden dolgozót érdekeltté tesznek az évvégi nyereség­visszatérítésen keresztül. A Népszabadság 1957 augusztus 13-i számában megjelent „Lesz-e nyereségrészesedés a kohó- és gépiparban?“ című cikk megállapítja, hogy sok üzemben még mindig nem tájékoztatták megfelelően a dolgozókat a fentiek lénye­géről. Az üzemek dolgozói nem ismerik az üzemi fel­adatokat, de ami még ennél is súlyosabb, nem ismerik, hogy az üze­mük vagy osztályuk mivel segíthetné elő legjobban a szükséges nyereségtöbb­let elérését. Kétségtelen pedig, hogy a vállalati önköltség tényleges alakulásának legkézzelfogha­tóbb fokmérője az évvégi nyereségvisszatérítés lesz. Ha­bár a Salgótarjáni Acéláru­gyárban sem eléggé tájéko­zottak e téren az üzemek dolgozói, mégis sok olyan hasznos intézkedés valósult meg már ezideig is, amelyek igazolják, hogy az Acélárugyár jó úton halad az önköltség csök­kentés területén és az év­végi nyereségvisszatürí tésre biztató kilátások vannak. Az 1956 októberi esemé­nyek után az 1957 I. negyed­évi termelési felfejlődésnek lehetőségeit figyelembe véve, a vállalat veszteséget terve­zett. Az első negyedéves eredményekben azonban a tervezett veszteséget teljes mértékben nem sikerült be­hozni. Az elért önköltség­csökkentési eredményekkel mégis 2.5 millió forinttal psökkent a veszteség a terve­zettel szemben. Az egy fő egy napra eső termelékeny­ség 264 forint volt, az 1956 III. negyedévi 321 forinttal szemben. A II. negyedéves eredmé­nyek már 3,2 millió forint nyereséget biztosítottak a vállalat és a népgazdaság részére. Az egy fő egy napra eső ter­melési érték 345 forintra, jú­lius hóban pedig 347 forintra emelkedett. Az acélárugyár udvarán lévő többezer tonna henge­relt anyag jelentős értéket képvisel. Az ezzel való taka­rékos gazdálkodás a legdön­tőbb tényezője az önköltség- csökkentésnek. Ezért a válla­lat minden dolgozójában tu­datossá kell válni az anyag­gal való legmesszebbmenő ta­karékosságnak. A havonként kimutatott selejt 0.5 száza­lék körül mozog, mégis egy hónapban 80—100.000 forint veszteséget jelent a vállalat­nak. További feladat az önkölt­ségcsökkentés összes ténye­zőinek teljesítése és túltelje­sítése, melynek eredménye lesz az évvégi nyereségrésze­sedés. Tóth Pál termelési osztályvezető Budapestre indított külön- vonatot az IBUSZ augusztus 19-én. A hét eleji kirándulásra többszáz dolgozó jelentkezett. Óriásgombát talált a TEFU egyik alkalmazottja. A gyö­nyörű példány 2.70 kg. A tánczenekarok versenyé­re vidéki együttesek is bene­veztek. A versenyre augusz­tus 20-án este 8 órakor ke­rül sor a KIOSzK helyiségé­ben. Klubdélutánt rendezett a Salgótarjáni Városi Tanács augusztus 18-án. A barátsá­gos összejövetelen a VIT-en járt tanácselnök tartott él­ménybeszámolót. Javítják, újjáalakítják a baglyasaljai országutat. így elérik, hogy a helyi járattal lebonyolított nagy forgalom zökkenőmentesebb lesz. Keddi és pénteki napokon tartanak az SzTK-ban terhes anyák részére tanácsadást. A hasznos összejövetelen min­dig sok anya jelölt vesz részt. Már megkezdték a szaloncu­kor gyártását a Győri Keksz- és Ostyagyárban. A múltévi- hez képest 50 százalékkal többet termelnek. Az első szál­lítmányt Mikulás előtt hozzák forgalomba. Ma nyitották meg ünnepé­lyesen a kétnapos, nagysza­bású balassagyarmati palóc vásárt. Mi újság a Szurdokpüspöki Békében? A termelőszövekezet tagjai több mint egy hete befejez­ték a gabonacséplést. Ter­mésátlaguk felülmúlja a köz­ségét, pedig az egyénileg dol­gozó parasztok is sokat tettek a terméshozam növeléséért. Búzából 12.58, tavaszi árpá­ból 16.35, őszi árpából 18.56, rozsból 10.23, mig zabból 9.10 mázsa volt az átlagtermésük. Ez a terméseredmény a nap­nál is fényesebben mutatja a nagyüzemi növénytermelés fölényét a kisüzemi növény- termeléssel szemben. Hiszen a falu első gazdája, Hugyecz Ferenc dolgozó paraszt sem ért el ilyen szép termésered­ményt. Búzából 9.10, mig ár­pából 8 mázsa lett az átlag­termése. Pedig Hugyecz Fe­renc a jó gazda hírében áll. A termelőszövetkezetben munkaegységenként 2.5 kilo­gramm búzát osztottak a ta­goknak előlegként. Az új bú­zát megőrölték és igy az új kenyérből táplálkoznak már a szövetkezeti parasztok. Jó termés mutatkozik ka­pásnövényekből is. Az elő­zetes becslések szerint kuko­ricából nagyobb termés mu­tatkozik, mint a múlt évben volt, a cukorrépa holdja pe­dig 180—190 mázsa termést ígér. Az se lenne baj, ha 250 mázsát ígérne, hiszen az ál­lam is jól járna, meg a ta­gok is. A szövetkezet .egy mázsa répa után egy kilo­gramm cukorral és 4 forint készpénzzel kap többet, mint a múlt évben. Ha a répa és a kukorica több esőt kap, több lesz a termés is. Do­hányból is jó termés mutat­kozik. Két hold van belőle. A növények két méter maga­sak és olyanra fejlődött egy- egy levél, mint egy „kötény“. 8—9 mázsa átlagtermésre számítanak. A kertészet is jól fizet. Há­rom holdon termelnek pap­rikát és paradicsomot, hét holdon pedig dinnyét. Eddig 26 ezer forintot jövedelmezett a kertészet. Ha a jég nem veri végig a dinnyeültetvé­nyeket, csak sárga dinnyéből 30 ezer forintot jövedelmez­tek volna. Sajnos, a jég nagy kárt okozott; 50 százalékos kárt! Dehát a téeszbeliek biz­tosították a termést és igy a veszteség egy részét: 23.550 forintot megtéríti az Állami Biztositó. A Béke Termelőszövetke­zet évről évre példamutató nagyüzemi gazdálkodást foly­tat. Már kivívták az elisme­rést és a megbecsülést. A Béke eredményei, különösen a tagság egyre javuló életkö­rülménye egyre közelebb hoz­za a kívülállókat a szövetke­zés gondolatához. (n—s Á gépállomások félévi munkájáról öt hónap telt el azóta, hogy a gépállomások is rátér­tek az önálló elszámolás útjára. Sok problémával, nehéz­séggel kellett és kell még ma is megküzdeniök a gépállo­más! vezetőknek. Ennek ellenére a gépállomások első fél­évi gazdálkodása eredményes volt. Gépállomásaink az első félévben 5 420 600 forint hitelt vehettek volna igénybe, ezzel szemben csak 3 millió 936 ezer forint volt a hiteligényük. Az egy normálholdra eső teljesítmény érték 15 forinttal kedvezőbben alakult a tervezettnél. Ma már valamennyi gépállomás ipari tevékenységet is folytat: a gépi munkákon kívül motorok javításával és egyéb eszközök előállításával is foglalkoznak. Ez is elég jelentős bevételhez juttatja a gépállomásokat és egyúttal biztosítja a traktorvezetők foglalkoztatását, kü­lönösen azokban az időszakokban, amikor ..szünet” van a gépek alkalmazásában. Az érsekvadkerti gépállomás 62 ezer, a karancskeszi gépállomás 71 ezer, a kisterenyei gépállomás 87 ezer’ a szécsényi gépállomás 45 ezer. míg a pásztói gépállomás 161 ezer forint jövede­lemre tett szert egyéb műszaki szolgáltatásokból. Ma már gépállomás 87 ezer, a szécsényi gépállomás 45 patkolással. motor javítással és más mezőgazdasági mun­kaeszközök javításával. így a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok nagy segítséget kapnak a gépállomásoktól. Egyre javul a gépállomások és a termelőszövetkeze­tek közötti viszony is. Ezt hűen bizonyítják a termelési adatok. Ez év tavaszán a korábban megkötött gépi szer­ződéseken felül 2 ezer normálholddal több munkát végez­tek a termelőszövetkezetek részére. A gépállomások gép­jei 3200 holdnyi területről vágták le a gabonát. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek egyre jobban felismerik a gépállomások jelentőségét. A társadalmi tulajdon védelme terén még bőven van tennivaló. Egyes felelőtlen traktoristák 250 üzemanyagos hordót hagytak széjjel a mezőkön. Feltétlenül szükséges, hogv a hordók visszaszerzése ügyében komoly intézkedés történjen, mert ez év nyarán már a hordóhiány erősen gátolta a gépek tervszerű üzemeltetését. Amíg a gépállomások a költségvetésből gazdálkodtak, bevételeik teljesen függetlenek voltak a kiadásoktól, nem volt ösztönző erő. hiszen a kiadások fedezetét akkor is megkapták, ha bevételi terveiket egyáltalán nem telje­sítették. Az új gazdálkodási rendszerben a bevétel kér­dése a legfontosabb tényezővé vált s ez' elősegítette a számviteli munkák naprakészségét is és a számlázások, valamint az inkasszálások folyamatosságát. Ösztönzi a gépállomásokat a takarékosság terén a nyereségrészese­dés lehetősége is. Év végén ugyanis a megtakarított ösz- szeg 40 százalékát kapják meg a dolgozók. ‘Már az eddigi gazdálkodásból is megállapítható, hogy lesz lehetőség nyereségrészesedés kifizetésére Különösen jól alakult e téren a kisterenyei gépállomás gazdálkodása. 353 ezer forint hitelt kell még visszafizetniök. melyre mintegy 170 ezer forint még be nem folyt bevétel a fede­zet. másrészt pedig az augusztusi hónap a bevétel szem­pontjából a legdöntőbb. Az e hónapi bevételből teljesen kitud iák fizetni a felvett hiteleket és szeptember 1-től már nyereségesen tudnak gazdálkodni. Minden gépállomásnál megvannak a lehetőségek ahhoz, hogy nyereségesen gazdálkodhassanak. A legna­gyobb lehetőség a terv teljesítésében rejlik. Ez a legfon­tosabb forrása a bevételek növelésének. S. E. / Cs ILLOGÓ SZEMŰ, boldog, mosolygó bá­nyász gyerekek. Ez a kép tárult elénk augusztus 8-án Salgótarjánban, Kisterenyén, Nagybátonyban és még egynéhány bányász­lakta községben, ahonnan három hatalmas autóbusszal indultak újabb kéthetes üdülésre Keszthelyre a nógrádi bányászok gyerekei. Mily boldogság volt nézni ezeket az örömtől ragyogó gyermekarcokat, s mily megható volt nézni a bányász asszonyok féltő, aggódó búcsúcsókjait. Az 50 személyes Ikarusban csakhamar összebarátkoztak a különböző bányatelepek kispajtásai. Előkerültek a cso­magokból az édesanyák által gondos szere­tettel becsomagolt útravalók. Az egymástól látott jó étvágy nyomására gyorsan fogyott el a szalonna, a kolbász, a sertéskaraj, rán­tott csirke és a finomabbnál finomabb ételek. Azok a pajtások, akik már látták a Ba­latont, az ottani élményeket mesélték azok­nak, akik majd csak ezután láthatják meg a sok-sok színben pompázó magyar tengert. Aszódon állt meg először a három autó­busz, ahol a gyerekek málnaszörppel üdítet­ték fel magukat az egyre fokozódó melegben. Ekkor már mindegyik Budapestről beszélt. Számolták a kilométereket, már csak 38 ,már csak 37 kilométer és így tovább. Közben elbeszélgettem a gyerekekkel utazó két orvossal. Nevetve jegyeztem meg, hogy az első helyen, ahol megálltunk, a gye­rekek gyorsan siettek önállóan vásárolni, az otthon kapott zsebpénzükből. A két orvos egyike megjegyezte, hogy sajnos, nemcsak cukrot és csokoládét vásároltak a közeli cse- megevzletben, de egy-két fiatal néhány da­rab cigarettáért a legközelebbi trafikot is felkereste. Azonban úgy gondolom, ez sem olyan nagy bűn, különösen ha visszagondolunk, hogy mi is voltunk valamennyien fiatalok. Budapest felé közeledve, a gyerekek nagy részének már nem volt türelme ülni, Tulajdon különösen, mikor a gépkocsivezető a szé­les betonúton nagyobb sebességre kapcsolt. A fiúk aztán „szurkoltak“, hogy min­den járműt meg tudjunk előzni. Ez, hála a kiváló ikarusainknak és a gépkocsivezetőnek, legtöbbször sikerült is a gyerekek legna­gyobb örömére. Közben ismét ennivaló került a kézbe, hatalmas adag mákos és diós bejglik, külön­böző fajta sütemények, s míg a szemek az úttestre és környékére szegeződtek, a szá­jak sem maradtak mozdulatlanok és egy­kettőre megteltek a fiatal gyomrok. Hamarosan beértünk Budapestre. A gye­rekek egyrésze hangos újjongással, másrésze csodálkozó ámulattal gyönyörködött szép fő­városunkban. Bámulattal nézték a hatalmas építkezéseket, a gyönyörű munkáslakások nagy tömegét és Népstadionunk monumentá­lis alkotását. Ai KELETI pályaudvarnál, ahol megáll­tak az autóbuszok, bányászgyere­keink nagy örömet szereztek a legközelebbi fagylaltárusnak azzal, hogy igen sok fagy­laltját „elpusztították“. S talán egy csöpp sem maradt volna, ha rá nem jönnek a gye­rekek, hogy a fagylaltos néni csalni kezd. Ugyanis 2 forintért is csak 1 forintos adagot adott. Erre a felvásárló területet egy távo­labbi, de becsületesebb fagylaltárushoz he­lyezték át. Indultunk tovább. Gyermekeink megcso­dálták Budapest gyönyörű szobrait, műemlé­keit, utcáit, tereit újjáépült házait és ismét boldog kiáltás tört ki, amikor meglátták a Dunát és keresztül mentünk a hídon. Kissé kétkedve fogadták a gépkocsive­zető azon kijelentését, hogy ha esik az eső, a hidat betolják a szemközti alagútba. Mint tengerükön illemtudó gyerekek, az idősebbnek nem is mertek ellentmondani. Ahogy tovább haladtunk, mindig keve­sebb és kevesebb szó esett Budapestről, a fő beszédtéma ismét utunk célja, a Balaton lett. Nagy volt ismét az öröm, a Velencei tó láttára, sokan már arra gondoltak, elértük a Balatont. Nem voltak azonban elkeseredve akkor sem, amikor felvilágosították őket té­vedésükről. Egy kis társaság köré csoportosultak ez­után a fiúk. A nádújfalusiak a kisterenyei úttörőkkel kerültek komoly vitába, hogy melyik község rendelkezik jobb labdarúgó- csapattal? A vitát egyelőre nem tudták eldönteni, majd legközelebb a pályán. Ezután ha nehezen is, de megindult a nótázás s mindaddig folyt, míg a Balatont el nem értük. Ám amikor megpillantották a hatalmas tó első részének szép színű, fodro­zódó vizét, bizony abbamaradt a nóta és mindenki az ablakhoz tolakodott, hogv meg­lássa az oly régen várt képet, a Balaton csil­logó vizét. Ez azonban csak néhány pillana­tig tartott, a Jiúk a Balaton megpillantása után még nagyobb kedvet kaptak a nótá- zásra. Közben leszállt a nap a Balatont környező hegyek mögé. A gyerekek is mindig fáradtabban, halkabban énekelnek. Látszik rajtuk, hogy mindannyian azt vár­ják, hogy minél előbb elérjük utazásunk végcélját, Keszthelyt, a nógrádi bányász gyerekek üdülőjét. 9ZERENCSESEN érkeztünk meg Keszt­helyre, ahol kedvesen fogadtak ben­nünket az üdülő dolgozói. A gyerekek buzgón láttak hozzá a va­csorához, amely príma gulyáslevesből állt. Utána aludni tértek, s arra gondoltak, hogy hamarosan el is alszanak, de nem így tör­tént. Bizony még egy óra múlva is hallat­szott egy-két szobából a halk beszélgetés, a mesemondás és néha-néha a hangos kacagás. Az éjszakát nyugodtan pihenték végig a fiúk. S mivel tudták, hogy hamarosan uta­zom vissza, felkértek néhány üzenetre is. Szomolányi Tibi Salgótarjánba küldi üd­vözletét édesanyjának. Bodor József Mátra- szeléről jött Keszthelyre. Elmondta, hogy ő már máskor is járt ebben az üdülőben és éppen ezért jött szívesen, de a csoport leg­kisebb tagja, aki remélhetőleg néhány év múlva utoléri édesapját, Brechó Gyuszika is arról beszél, hogy nagyon jól érzi magát a keszthelyi üdülőben és sok csókot küld szü­leinek. Brechó Gyuszinál nem sokkal magasabb Tóth Cs. Ferike, akinek édesapja a szurdoki bányánál dolgozik. Ö is igen jól érzi magát. Tarján András Nagybátonyba küldi forró csókjait szüleinek és testvéreinek. Édes Ferenc baglyasi fiú már kimagas­lik a többiek közül. Ö az utazásról beszél, amely feledhetetlen lesz számára. Mátrai József szorospatakról jött a Balaton mellé. Nagyon szerethet futbalozni, mert a labdát máris nagy szeretettel öleli magához. Alig várta, hogy vége legyen a reggelinek és el­kezdődhessék a játék. Mátrai Jóska még azt sem bánja, hogy nem lehet odahaza a nővére esküvőjén, de ezúton is sok boldogságot kíván a fiatalok­nak. Se vége, se hossza nem lenne az üze­neteknek és annak, hogy milyen jól érzik magukat bányász gyerekeink a Balaton part­ján. Minden szülő nyugodt lehet. Gyer­mekeik napbarnítottan, egészségesen, meghízva térnek vissza egy feledhetetlen él­ménnyel a szülői otthonba. — Takács András — /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom