Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 7. Az új pártoktatási év küszöbén A Központi Bizottság Poli­tikai Bizottsága 1957 június 5-én határozatot hozott az 1957/58-as pártoktatási év fel­adatairól. A határozat alapján a pártoktatás fő feladata, hogy harcoljon az ellenforra­dalmi ideológiai és a revizio- nizmus ellen és ugyanakkor fordítson figyelmet a dogma- tizmus, a szektáns nézetek le­küzdésére is. Hogy ezeket a feladatokat eredményesen megtudjuk ol­dani, változtatást kell eszkö­zölni az oktatás megszervezé­sében is. Pártszervezeteink döntő többsége már hozzáfo­gott a pártoktatásról szóló ha­tározat ismertetéséhez, a pro­pagandisták kiválogatásához. A propagandisták kiváloga­tása gondos, körültekintő mun­kát igényel. Fokozottabban érvényre kell juttatni azt a sokat hangoztatott igazságot, hogy a pártoktatás központi alakja a propagandista. A propagandisták jó vagy rossz munkáján áll, vagy bukik egy-egy szeminá­rium sorsa úgy szervezeti, mint tartalmi vonatkozás­ban. Ha a propagandisták megfelelő foglalkozásokat tudnak tartani, akkor a hallgatók szívesen eljár­nak, ha viszont a foglal­kozások mechanikusak, sablonosak, vagy ha bros­surából olvassa a propa­gandista az anyagot, akkor a hallgatók nem járnak el szívesen. A pártoktatásról szóló hatá­rozat ismertetése után az első feladat az, hogy kiválogassuk a propagandistákat, a párt- szervezetek javaslatai alapján. Kik lehetnek a pártoktatás propagandistái? Propagandista munkát csak olyan elvtársak végezhetnek, 1. Akik megfelelő marxis­ta-leninista felkészültség­gel rendelkeznek, ismerik a legfontosabb kül- és bel­politikai kérdéseket és ezekre választ is tudnak adni. Legyen megfelelő propagandamunka tapasz­talatuk, mert nagyon fon­tos az is, hogy hogyan, milyen módszerrel tartják meg előadásaikat. Ezt an­nál is inkább szükséges hangsúlyozni, mert az ok­tatási évben — különösen az alsófokú oktatásnál — a hallgatók elsősorban az előadásokból tanulnak. 2. Megfelelő jártasságuk legyen a gyakorlati párt­munkában. Ez az elv kü­lönösen vonatkozik azokra az elvtársakra, akik az idő­szerű kérdések tanfolya­main fognak propaganda munkát végezni. 3. Legyenek politikailag szilárdak, olyanok, akik az ellenforradalom idején helytálltak. Tehát van er­kölcsi alapjuk ahhoz, hogy propagandamunkát vé­gezzenek. Természetesen ezenkívül fon­tos követelmény még a pro­pagandistákkal szemben, hogy legyenek példamutatók úgy munkában, mint a magán­életben. Bízzuk meg propa­gandamunkával a párt, tömeg szervezeti és gazdasági vezető­ket. s azokat, akik képesek a propagandamunka megnö­vekedett feladataival megbír kózni. 'Mindebből következik, hogy a propagandistákat kiválogatni nem lehet íróasztal mellől, különösen nem lehet egy sze mélynek. Pártszervezeteink nagy többsége a kiválogatást eredményesen végzi. Járásunk területén eddig mintegy 130— 150 fő propagandistát válagottunk ki, s eb bői a JB. 35—40 fővel be­szélgetett el. Azok az elvtár sak, akiket propaganda mun kával kívánunk megbízni döntő többségük szívesen vál lalja ezt a munkát annális in kább, mert a saját telepükön és falujukban fogják munka jukat végezni. Ezt azért kíván­juk így megoldani, mert nem vált be az, amit az elmúlt ok­tatási években alkalmaztak sok helyen, hogy 20—30 kilo­méterről vitték a bányász ok­tatásra a propagandistákat. Nem vált be azért, mert sok­szor nem tudott kiutazni (vagy nem is akart) és így az okta­tás demoralizálásához ez is hozzájárult. Az eredmény mellett a pro­pagandisták kiválasztásában vannak lemaradások és hiá­nyosságok is. Egyes területe­ken például a szolgáltató üzemnél és községekben még kevés propagandistát válogattak ki. Maga a járási pártbizottság sem kezeli súlyának megfele­lően az oktatás előkészítését. pártbizottság munkatársai között még nem sikerült kol­lektív munkává tenni az ok­tatás előkészítését. Vannak munkatársak, akik még egyet­len propagandistával sem be­szélgettek el pedig ez a feladat, hogy a JB tegye kollektív munkává a pártoktatás előké­szítését. A pártszervezetek pedig haladéktalanul tegyenek javaslatot a propagandistákra, beszéljék meg vezetőségi ülé­seken és terjesszék taggyűlés elé a propagandisták neveit. Helyes, ha minden szeminá­riumhoz két propagandistát biztosítanak. A pártoktatás előkészíté­sének másik szerves része a hallgatók kiválogatása. Pártszervezeteink maguk dön­tik el, hogy hány tanfolyamot indítanak, mennyi lesz a be­vont hallgatók létszáma. Csak annyi tanfolyamot indítsanak, ahány jó pro­pagandista áll rendelkezé­sükre. Természetesen, vannak egyes üzemek, amelyek nem tudnak valamennyi területre biztosí­tani propagandistát. Ez ne riassza vissza őket a tanfolya­mok szervezésétől, mert más üzemek tudják biztosítani a propagandistát. így például a kányási üzem pártszervezete nem tud ugyan biztosítani a bányavárosban lakó hallgatók számára saját üzeméből pro­pagandistát, viszont tudnak biztosítani a többi üzemek, például Szorospatak, Tiribes. stb. Helyes, ha ezek az üzemek pártszervezetei felveszik egy­mással a kapcsolatot. A hallgatók kiválogatásánál a Iegmesszebbemenőkig biztosítani kell az önkén­tességet. Természetesen ez alatt nem csupán azt kell érteni, — amit az elmúlt oktatási években al­kalmaztak, — hogy csak any- nviban volt önkéntes a párt­oktatás, hogy milyen tanfolya­mon vegyenek részt a hallga­tók. Nagyon fontqs feladat az is, hogy a hallgatók maguk vá­lasszák meg, hol kívánják a szervezeti szabályzatban meg­határozott kötelezettséget tel­jesíteni. Kétségtelen, a legna­gyobb lehetőséget a szervezett pártoktatás biztosítja a marxista-leninista képzéshez. Azonban a kötelezettség telje­sítésének számos lehetősége van. ilyen például az önálló ta­nulás, egy-egy mű, vagy határozat feldolgozása, áttanulmányozása. Amikor hangsúlyozzuk a pártoktatás önkéntességét, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy a párt­oktatást a véletlenre, a sponta- nításra bízzuk. Fontos feladat az, hogy megmagyarázzuk az ideológiai képzés fontosságát. A hallgatók kiválogatása pártszervezeteink nagy több­ségénél nem kezdődött el. Az idő azonban sürget, várakozás­ra nincs idő. Pártszervezeteink haladéktalanul fogjanak hozzá a hallgatók kiválogatásához. Hogyan végezzék a pártszerve­zeteink ezt a felad alpt? Helyes az, ha a pártszerveze­tek minden párttaggal elbeszél­getnek, nemcsak azokkal, akiket biztosra vesznek, hogy elfognak járni az oktatásra. De beszélgessenek el a becsü­letes pártonkívüliekkel is, olyanokkal, akik érdemesek arra, hogy résztvegyenek a szervezett pártoktatásban. A pártonkívüliek számát és ará­nyát maguk a pártszervezetek határozzák meg. Jó és bevált módszer az, ha a pártszerveze­tek vezetőségei felosszák egy­más között az üzemet, a terü­letet, s bevonják e munka vég­zésébe a már kiválasztott pro­pagandistákat és a pártcsoport bizalmiakat. így máris kiala­kul egy 3—4 főből álló „bi­zottság”. A hallgatókkal nem kell két- szer-háromszor elbeszélgetni, mint korábban ezt tették, — amely természetesen formális volt — hanem egyszer, ez azonban legyen alapos és tényleg beszélgessenek el min­denkivel. A hallgatók kiválo­gatásánál, a tanfolyamok szer­vezésénél figyelembe kell venni a hallgatók kívánságait, politikai előképzettségüket. Minden hallgatót arra az okta­tási formára vonjuk be. amely megfelel előképzettségének, s kielégíti igényét. Pártszervezeteink tartsák fontos feladatnak, hogy alapo­san készítsék elő az új okta­tási évet, mert a jó előkészí­tés alapvető biztosítéka a párt­oktatási év sikerének. Szabó István, Starjáni J. B. ágit. prop. o. v. Káros önnálláság Az országos pártérte­kezlet után, de már jó­val előtte is — járási, megyei, sőt országos szinten — gyakran el­hangzott: dolgozzanak alapszervezeteink ön­állóan, ne várjanak min­dig felsőbb utasításra. Ez nem könnyű feladat. Helyes politikai érzék­kel és a lenini elvek be­tartásával ki lehet ke­rülni a veszélyes záto­nyokat jelentő végleteket. Pártszervezeteink jelen­tős része sikeresen meg is birkózott ezzel a fel­adattal. Mégis egy-két helyen az önállóságot teljesen elvonatkoztatott módon alkalmazzák, megsértve a demokratikus centra­lizmusnak azt a tételét, hogy a felsőbb szervek határozatait az alsóbb szervek kötelesek végre­hajtani. Az országos pártértekezlet megtár­gyalta s jóváhagyta szer­vezeti szabályzatunkat s benne a progresszív tag- díjfizetést. Ennek elle­nére a kazári MSZMP aiapszervezet vezetősége, új „tagdíj fizetési tari­fákat” állapított meg. E szerint a külszíni munkások 5.— forint. Fa. csatlósok, gépkezelők, egyéb 10 Ft Fa. csillés, rokk. vájár, tartalék 15 „ Vájárok 20 „ Lőmesterek 25 „ Aknászok 30 „ lg. állományba tart. progresszív szerint fize­tik a tagdíjat. Úgy gondoljuk, nem tesznek vele jó szolgá­latot a pártnak a kazári elvtársak, ha munká­jukban nem az országos pártértekezlct határoza­tai alapján dolgoznak. Szervezeti szabályza­tunk a párt törvénye. Az alapszervezeti veze­tőségek is gondoskod­janak ezek betartásáról. Dolgozzunk önállóan, — de a párt szabályainak betartásával. M. P. Ne feledjük HIROSIMÁT M ég nagyon sok ember emlékezetében él 1945 augusz­tus 6-a, amikor Hirosimára le­dobták az első amerikai atom­bombát, amely a házakat va­lósággal elsöpörte a föld szí­néről. E robbanásnál 70 ezer ember vesztette életét, 70 ezer pedig megsebesült. A robba­nás hatásától sokan halnak meg még napjainkban is. Azóta 12 év telt el. Ezalatt az idő alatt sok ország lakói megismerték az atombomba robbantásából következő ve­szélyeket, borzalmakat. Ezzel egyidőben nőt azoknak a szá­ma, akik tiltakozva emelték fel szavukat az atomrobban­tások további kísérletei ellen. A népek milliói nemcsak emlékeznek, hanem cseleked­nek is a béke megvédése érde­kében. Világnézetre való te­kintet nélkül egyre többen, vi­lágosan látják — tudósok, bá­nyászok, írók, parasztok — egy atomháború következmé­nyét. Ez a felismerés türöző- dött vissza a júniusban meg­tartott Colombói békevilágta- nácskozáson is, ahol több mint 70 ország küldötte vett részt. Ezek a különböző nyelvű, vi­lágnézetű emberek egy ember­ként emelték fel szavukat, hogy szüntessék be az atom­fegyverek gyártását, az azzal való kísérletezést. Egyet köve­telt a felszólaló spanyol író. az angol atomfizikus, az ame­rikai professzor. Ne érezzék mégegyszer az emberek azt, ami Hirosimában történt. Ne kelljen félni a holnaptól, a jö­vőtől. Tűnjön el a háború réme az emberek gondolatá­ból. Ne kelljen félni az em­berek millióinak attól, hogy nyomorék gyermekek szület­nek. ^ borzalmakat a Japán nép a saját bőrén tanulta meg. Ezért indult el először ebben az országban minden különle­ges felhívás nélkül a tiltakozó aláírásgyűjtés az atomfegy­verek kísérletezéseik ellen. Ma már több mint 40 millió japán követeli aláírásával, hogy a nagyhatalmak egyez­zenek meg és ne legyen atom­háború. E tiltakozásoknak még na­gyobb lökést adtak a neves tudósok, amikor ráébresztették a világot a nukleáris kísérle­tek folytatásából fakadó veszé­lyek tudatára. Ma már kor­mányok és parlamentek, kü­lönböző szervezetek sok or­szágban, az emberiség vala­mennyi rétege az egész föld­kerekségen, követelik a kísér­letek beszüntetését. A közvélemény e hatalmas méretű megnyilvánulása elle­nére a kísérleti robbantások tovább fertőzik a levegőt, a földet, a vizet és veszélyezte­tik az egész emberiség jövőjét. Ezek a kísérletek jelentik a jelenlegi fegyverkezési hajsza csúcspontját és végeredmény­ben csak is a legnagyobb bor­zalomhoz — az atomháború­hoz — vezethetnek. ^érfiak és nők megszám­lálhatatlan milliói egyre nö­vekvő aggodalommal tekinte­nek a jövő elé. Az állampol­gári felelősségüket átérző leg­tekintélyesebb tudósok világ­szerte felhívják az emberiség figyelmét, arra a számtalan csapásra és bajra, amely a je­len és a jövő nemzedékeket fe­nyegeti az atomfegyver kísér­letek folytatása esetén. Az emberiség jól felfogott érdeke követeli e kísérletek beszünte­tését. Mindazok érdeke, akiket foglalkoztat az emberiség sor­sa, összefogásra és közös erő­feszítésre kötelezi őket a cél megvalósításáért. Ez diktálta megyénk béke­szerető lakóinak is, hogy fel­emeljék szavukat a tömeg- pusztító fegyverek kísérletei ellen. Nógrád megyében is til­takozásukat fejezték ki a munkások, parasztok, értel­miségiek és az ifjúság egy­aránt. A táviratok, levelek százait küldték Nógrád megyé­ből is Colombóba, hogy a mi akaratunk is érvényesüljön ezen a tanácskozáson. ^ iltakoztunk azért, mert Nógrád megye dolgozói is em­lékeznek Hirosima borzal­maira. Tiltakozásunk legyen még egységesebb, hogy 12 év után kiharcoljuk e gyilkos fegyve­rek gyártásának megszünte­tését. KASZÁS JÖZSEF Augusztusban újra megjelenik a Pártélet című folyóirat Az MSZMP Központi Bizott­ságának folyóirata, a Pártélet az ellenforradalom óta először augusztus első napjaiban ís­A társadalmi tulajdon védelmére legyen újra társadalmi bíróság Az ellenforradalom előtt na­gyobb ipari üzemekben társa­dalmi bíróságok működtek. Céljuk a társadalmi tulajdon védelmének megszilárdítása, a munkafegyelem lazaságai­nak felszámolása volt. Az el­lenforradalmi események kö­vetkeztében ez megszűnt. Soha olyan nagy méreteket nem öl­tött a gyári lopás, mint azok­ban az időkben. Igen nagy fel­adat hárult a kommunistákra, a becsületes dolgozókra, hogy véget vessenek a népi vagyon herdálásának. Ez jórészt sike­rült is. A II. negyedévben már körülbelül 30 százalékkal csök­kent az üzemi lopás. Ezzel az eredménnyel azonban még ko­rántsem lehetünk megelé­gedve. Azonban hogy itt rend legyen, ahhoz elengedhe­tetlenül szükséges újra életre kelteni a társadalmi bíróságot. Az acélárugyári lopásokat vizsgálgatva láttuk, hogy leg­gyakoribb eset a szerszámféle­ség és szögek kivitele. A gyár vezetősége harcol ezek ellen. Az elkészített fegyelmi jegyző­könyveket a dolgozók előtt fel­olvassák, de helyes lenne, ha a lopott tárgyat ki is állítanák. A fegyelmi jegyzőkönyvek kö­zött kell lapozgatni, az sok mindent megmutat. Fekete József szögletes acé­lokat lopott. Az anyag értéke 30 forint. Borbás Ernő két da­rab ásót akart kivinni a gyár­ból. Van azonban faanyag lo­pás is. Barta János 840 forint értékben egy köb­méter deszkát akart ellop­ni, Benkő Ferenc 5 kg patkószeget 110 forint ér­tékben akart elvinni. Márton Ist­ván és Józsa István 8,5—5 kg szöget lopott. De meg van még az úgynevezett „fusizás” is. Máté János maga gyártott munkaidő alatt fűrészt, amit természetesen haza is akart vinni. Kojnok László és Jakab Sándor egész komoly szervez­kedést készített 10 négyzet- méter bádoglemez kiszállítá­sára. A hideghengerműi tűzlét- rán a tetőre vitték a lemezt, majd onnan ledobták az ut­cára. Egyikük utána ugrott összeszedni, míg a másik a fő­kapun ment ki. A lopott lemezt Kovács Sándor kisiparos bádogos műhelyébe szállították s felét már fel is dolgozták csatornának. Lehetne még sorolni az ese­teket tovább. Egy azonban biz­tos. Sürgősen véget kell vetni a népi vagyon herdálásá­nak. Nem titok ma már egy dolgozó előtt sem, hogy saját magát károsítja meg, amikor különböző anyagot ellop. Azt viszont senki nem hiszi el, hogy egy kapát, vagy baltát ne tudna a dolgozó az engedé­lyezett 400 forintból megvásá­rolni. Helyes, hogy a gyárvezető­ség harcol a társadalmi tulaj­don védelméért. Munkája azonban akkor lesz teljes, ha ismét életre hívják a társa­dalmi bíróságot. Ezt a becsü­letes dolgozók egyöntetűen kérik s mi úgy hisszük, hama­rosan meg is lesz. — tob — mét megjelenik. A folyóirat ezt követően rendszeresen havon­ta jelenik meg. A párt közvé­leménye már sürgette és várja, hiszen régi olvasótábora is­meri, hogy a gyakorlati párt­munkában, elvi és politikai kérdésekben hasznos tanácso­kat adott. E hagyományaihoz hűen, a lap első száma több cikkben foglalkozik az MSZMP Orszá­gos Pártértekezlete alapján a pártmunka időszerű kérdései­vel. Közli Marosán György elv­társ, „az egységesen hozott ha­tározatok egységes végrehaj­tásáért” című cikkét. Bárányos József, a Szervezeti Szabály­zatról, Szirmai Jenő a pártegy­ségért folytatott harc Somogy megyei tapasztalatairól ír. Kal­már György: „Az intrikák és rágalmak ellen” c. cikkét közli a lap. A pártmunka idő­szerű feladatai közül a káder­munkáról, a szakszervezetek­ben dolgozó kommunisták fel­adatairól, a pártfegyelmi mun­káról, a termelés pártellenőr­zéséről, a kommunisták töme­gek közötti munkájáról közöl cikkeket. Ezenkívül több cikk foglalkozik a pártmunka ta­pasztalataival. Elméleti cikk jelenik meg a szocializmus építésének általá­nos és sajátos vonásairól, to­vábbá a burzsoá nacionaliz­musról és az internacionaliz­musról. TTIT járási szervezet alakul a pásztói járásban A napokban alakítják meg a pásztói járásban a TTIT járási szervezetét. A szervezet­nek körülbelül 10—12 tagja lesz. Orvosok, pedagógusok, a képzőművészeti szakkör veze­tője, agronómus, jogász, stb. A népművelési felügyelőség felméri a járás területén, hogy a községekben augusztus 1-től jövő év április 1-ig milyen előadások, milyen témák ér­deklik leginkább a lakosságot és azt is, hogy ezek megtar­tása egy-egy községben mikor lesz a legalkalmasabb. Az előadásokat igyekeznek a legvonzóbb, legközérthetőbb módon összeállítani.. JÖL KÉPZETT HENTES ÉS MÉSZÁROS SZAKMUNKÁSOKAT FELVESZÜNK. Kereseti lehetőség: 1. Szakmunkás 1300 Ft — 1700 Ft-ig. 2. Hetenként 15 Ft ér­tékű természetbeni jut­tatás. 3. Munkaruhát, csiz­mát, térítés nélkül biz­tosít a vállalat, védőöl­tözet címén. JELENTKEZNI LEHET a Salgótarjáni Vágóhíd és Húsfeldolgozó Válla­lat Igazgatóságánál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom