Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-31 / 69. szám

1957 augusztus 31. NÓGRÁDI Népújság 5 Látogatás Benczúrfalván, a nógrádi művészek alkotó házában romos, megrongáló­dott benczurfalvai kastélyban mozgalmas élet folyik. Benczúr Gyula mél­tó hagyatékaként az idén művésztelep létesült augusz­tus 5-ével. Orvos, tanár, festőművész és még sok más foglalkozású, de tehetséges festő, grafikus kereste fel a művésztelepet, hogy né­hány napot ott töltve gya­rapítsa és gazdagítsa tudá­sát. Még előzőekben el kell mondanom, hogy a megyé­ben ez a művészeti csoport volt .az első, amely művészi vonalon megkezdte munká­ját és nyilatkozatot adott ki, melyek szerint elismeri és támogatja a Kádár kor­mányt. Itt találjuk Czinke Fe­renc festőművészt, a Nóg- rád megyei Képzőművésze­ti Szövetség elnökét, s megkérjük őt beszéljen to­vábbi terveikről és általá­ban a telep életéről. — Célunk az, hogy a művésztelepet még szebbé, még kellemesebbé fejlesz- szük. Már az ősszel kiállí­tást tervezünk, melynek keretében beindítanánk a művészbarátok körét. En­nek a feladata dg volna, hogy a művészet szerető­ket egytáborba tömörítse, Több üzemi képzőművész­kor beindítására is sor ke­rül. Salgótarjánban egy úgynevezett képzőművésze­ti szabad iskolát szeretnénk beindítani. Természetes ezek még távolabbi célok, mert a fő feladatunk az, hogy a Benczúr-kastélyt, mely eléggé meg van ron­gálódva rendbehozzuk. Igaz, ennek beruházására meg is kapjuk a kellő tá­mogatást. ár több esetben itt járt Cser Gyula elv­társ, a Megyei Tanács el­nöke és közölte velük, hogy a Műemlékek Országos bi­zottsága 200 ezer forintot, a Nógrád Megyei Tanács pedig 30Q ezer forint érté­kű munkát biztosít külön­böző üzemek segítsége ré­vén. Igazán hálásak vagyunk a község lakosságának azért a szeretetért, amivel elhalmoznak bennünket. Bármikor szívesen állnak modellt, vagy például, ha, az utcán egy szekeret aka­runk festeni, szívesen meg­állnak, hogy vázlatokat készíthessünk. A napokban egy idősebb néni bejött a műterembe és megkéri, hogy megnézhesse a képe­ket, mert amint mondta, valamikor ő_ is állt modellt Benczúr Gyulának. f J gylátszik ez hagyo­mány, hogy itt ilyen szeretettel fogadják a mű­vészetet. Igen. Ezt, amit itt Czinke elvtárs elmondott mind na­gyon örvendetes dolog és reméljük ezek a szép ter­vek valóssággá is válnak. ? De nézzünk csak be a mű- i terembe. \ Több szép képet találunk, | amely bizonyára már az | őszi tárlaton is szerepelni ? fog. 1 Nézzük mindjárt az elsőt. [ Iványi Ödön: Dohányfűzők f című képe, reális munka- \ ábrázolást mutat. Nemcsak ‘ témakeresésben, hanem stí- \ tusában is előre mutat. Né- \ meth Sándor: A festő pi- | henője című képe igen szép ; szinhatású, harmonikus i kép. Radics István: Csend- j élete nagy igényességet és • a festő szocialista, realista = nézetéről tanúskodik. Igen . érdekes témájú kép Czinke ; Ferenc: Agronómus lányok j című kompozíciója. Szín- • hangulata és mondanivaló- ? ja már az új, realista kép- ; zőművészetet tükrözi. • M ég sorolhatnánk egy \ pár képet, de így pár % szóban nem akarok róluk f külön kritikát írni, inkább • talán bízzuk az őszi tárlat ? megtekintőire. \ Reméljük az elismerés ! nem marad el munkájuk j iránt. i KISS BÉLA l Többet kéne törődni Nagybátonnyal Két üzérkedő került az igazságszolgáltatás elé A nagybátonyiakat igen bosszantotta, hogy már hosz- szabb idő <jta a vendéglőjük kerthelyisége hasznavehetet­len. Nem volt benne asztal, szék. Felháborodásuk annál is inkább érthető, mert a Nagybátonyi Szolgáltató Vál­lalat minden felszólítás és el­lenszolgáltatás nélkül rend­behozta az egyébként elha­nyagolt kerthelyiséget. Javít­gatták, a világítást rendbe­hozták, piros troszkával fel­szórták. Természetesen asz­talt, széket már nem tudtak adni. Ez már a megyei Ven­déglátóipari Vállalat feladata 'kell, hogy legyen. Itt azonban a nyáron nem vették figyelem­Kis fesztivál Az öreg Szilváskő-hegy «reléjében fekszik ódon házaival Kónabánya-telep. Ezen a kis te­lepen lelkes ifjúságot találunk. Dolgoznak, sportolnak és kultúr- munkát végeznek. Hónapok óta lelkes munka fog­lalkoztatja a fiatalokat. A meg­alakult KISZ-szervezet ugyanis elhatározta, hogy ifjúsági parkot létesít. Az elhatározást tett kö­vette s a munkából hazatérő fiatalok szerszámokkal siettek a va­be a kérelmet. Igaz, nekik is van indokuk. Nincs pénzük asztalra, székre. A másik in­dok pedig, hogy Nagybátony- ban törik a székeket, az asz­talt. A bátonyiaknak ezen el kell gondolkozni. A VII. Bányásznap alkal­mából részben megoldódik a probléma. A Vendéglátóipari Vállalat igazgatósága Balas­sagyarmatról hozat székeket, mintegy 50 darabot. Egyelőre ennyit. És berendezik a kert­helyiséget. Remélhető, még lehet majd ott szórakozni. Mindenesetre a Vendéglátó­nak többet kellene törődni az ilyen forgalmas hellyel. tek a közönségnek. Amikor felcsendült a fiatalok ajkán a barátság himnusza, színes rakéták szálltak a magasba, s per­cekig vörös, lila, sárga fényárban úszott az erdő. Megszólalt a tánc­zene. A fiatalok dalától zengett a vén Szilváskő, s mintha az öreg Hold is mosolyogva figyelte volna a hajnalig tartó táncot. Eljárás indult Turicki La­jos volt gondnok ellen, aki a kezelésére bízott anyagokat ellopta. Egyrészét lakására szállította, a többit barátai­nak, ismerőseinek ajándé­kozta. A bűn részesei még id. Turicki János, Szűcs Ferenc- né, Percze István és Benkó Ignác. A vizsgálat során eddig 12.000 forint értékű lopott tárgy került elő. * Lőrinc György, kisterenyei vasutas szabadjegyét üzérke­désre használta fel. Leutazott az Alföldre, ott felvásárolt 29 mázsa kukoricát és 22 darab sertést. Ezeket hazaszállította és megkezdte vele az üzérke­dést. Az üzlet jól is ment, mert a 29 mázsa kukorica elfogyott, sőt a 22 darab sertésből 12 da­rabot sikerült magas felárral „elpasszolnia”. Ezekből össze­sen 6546 forint jogtalan ha­szonra tett szert. A még megmaradt 10 darab sertés eladására azonban már nem kerülhetett sor, mert a rendőrség letartóztatta és üzérkedés büntette miatt átad­ta az ügyészségnek.--------------­-------------------------­A BÁNYÁSZNAPRA Közel 740 vagon tervenfelüli szénnel köszöntik bányá­szaink a Bányásznapot. A szép eredmény elérésében nagy része volt a csapatok, az üzemek versenyének. A kányási bányászok esedékes havi tervüket már 28-án, míg Nagybátony és Tiribes 29-én jelentette a terv befeje­zését. Míg a rónai és mizserfai bányászok 30-án fejezték be havi tervüket. De ezenkívül e hő. végére szombaton vala­mennyi bányaüzem teljesíti tervét. A tervenfelüli szénnel köszöntik bányászaink nagy ünnepüket. Rónabányán hűs lepi KISZ-tagok dalokkal, népitán­cokkal és jelenetekkel kedvesked­Az emberiség védelmében ! Valahol a Szovjetunióban in­terkontinentális irányítható rakéta emelkedett a levegőbe. Eddig a világon először itt olyan magasságba, amelyet még sehol nem értek el. Atom- és hidrogén bombák robban­tak. A sikeres kísérlet felráz­ta az egész világot és vegyes érzéseket váltott ki az embe­rekben. Némely helyen öröm­mel és megnyugvással vették a hírt, másutt pedig megret­tentek tőle. A szocialista tábor országai, de maga a Szovjetunió is, nem a feltétlen lelkesedés hangján emlékezik meg e tényről, pe­dig óriási a jelentősége, a tu­domány fejlesztése, a szocia­lista tábor védelmiképességé­nek megerősítése szempontjá­ból. Óriási a jelentősége, amit a hír hallatán kifejeznek a nyu­gati körök is és elsősorban az imperialista csoportok. Kor­mányköreikben külön minisz­tertanácsot hívtak össze, lap­jaik enyhénszólva kétségbees­ve mondják, hogy most már nincs más a háborútól való elriasztásra, mint teljes tuda­tában lenni annak, ami egy háború esetén történne. Valóban, a nyugatiak ele­venjére tapintottak. Most már gondolkodjanak, mi történne, ha tényleg kirobbantanák a háborút. Itt zajlik le szemünk előtt, valamennyien jól ismerjük, hi­szen nem egyszer emeltük fel szavunkat: kezdjék meg a le­szerelést, szüntessék meg a hidrogén- és atomfegyver rob­bantását. Meg tették? Nem. Robbantástól hangos a Csen­des Óceán világa- Semmibe vették azt a józan javaslatot, amelyet a Szovjetunió már évek óta odaterjeszt eléjük, a békéért. Félrelökték, mert egyeduralomra törtek, azt re­mélve, hogy a szocialista tábor országait ezzel letéríthetik út- jukról. íme, itt nincs monopóliumuk. A Szovjetunió rendelkezik olyan fegyverekkel, amilyen­nel az imperialista országok nem rendelkeznek. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetében évek hosszú során hányszor el­hangzott már a javaslat: le­szerelni, megszüntetni az atom- és hidrogénfegyvereket, szol­gálják ezek az eszközök az emberiség békés fejlődését. A megértés helyett mindenféle akadályokat támasztottak, sőt fokozták a robbantásokat, s közben kardcsörtetve fenyege­tőztek. Hát többé nem fenyegetőz­hetnek. A Szovjetunió ezekben a fegyverekben túlhaladta a kardesörtetőket. Nem ő akarta, így rákényszerítették, mert a szovjet haza védelme egyet je­lent a béke védelmével, az építőmunkára vágyó nagy szo­cialista tábor biztonságával. Ez pedig az egész világ dolgozó népének érdekével egyezik meg. A Szovjetunió továbbra is bé­kejobbot nyújt. De, ha ezt a békejobbot ütéssel fogadják, méltóképpen tud válaszolni.-------------­KÉSZÜLŐ Előkészítő munkát folytat Makk Károly rendező, aki a közeljövőben Vulkán címmel megkezdi új filmjének forga­tását. A film Tatay Sándor regényéből készül s egy nyo­morék nő szerelmi tragédiájá­ról szól. Megkezdték a »Játék a sze­relemmel« című új, mai tárgyú film forgatását. Az alkotócso­port az első felvételeket Aquin­cumban és az Operaház előtt készítette el, majd a Bükkbe utaznak és onnan Leányfalura, ahol a forgatást folytatják. A film főszereplői: Mensáros László és Németh Margit, ren­dezője Apáthy Imre. Filmet készítenek a gyermek- paralízisről. A rövidfilm a jár­vány megelőzésével kapcsola­tos teendőket, a betegek gyó­gyítását és az utókezelésben alkalmazott módszereken mu­tatja be. A Budapesti Filmstúdió munkatársai Noviszádba utaz­tak, ahol felvételeket készítet­tek a KK. mérkőzés döntőjé­ről. Kollányi Ágoston a jugo­szláv filmalkotók kérésére a pulai fesztiválon bemutatásra kerülő »Bölcsők« című filmen kívül az »Akvárium« című al­kotását is magával vitte és le­vetíti. den meghódítására. Villányi János1 KlSZ-titkár vezetésével Gyurkovie« László, oláh Ferenc, Kovács Fe-A p elmérhetetlen Oroszország i-cnc, Kovács István, Susán József,^ ■ kiterjedése, nagyok az ő sőhm Frigyes és a leánycsoport jóp fúltál energiái, határtalanok néhány tagja szinte kivétel nél-c képességei, megborzong a lei­kül minden délután késő estig ottökem a gyönyörűségtől, mikor dolgozott. y megsejdítem nagy hivatását” A munka eredményét augusztus^ írta 1839-ben Bjelinszkij, a 25-én csodálta mintegy ezer fia-^, nagy európai hatású irodal- tal, akik a környező falvakból ésV már, kifejezve hazája szebb bányatelepekről ifjúsági találko-& jövőjébe vetett hitét T) izénkét nap a <%zonje in n iéh a n zára jöttek össze. Már a reggelű érákban ’ minden irányból autőbu-' szók kapaszkodtak a hosszú szer­pentinen Róna felé. Fiúk és leányok vidám kacajától visszhangzott az erdő, szólt a zene, 3 a sportolók pedig röplabda vil­lámtornával szórakoztatták a je­Beteljesedett a Bjelinszkij- * álmodta orosz jövendő: a mo- i dern Oroszország, a nagy j Szovjetunió erős, hatalmas or- ' szág lett. Ez az, amiről legfő­képpen meggyőződik a szovjet ’ földön szemlélődő utazó. Moszkva a 8 milliós világ­lenlévöket. A röplabda mérkőzé-Öváros méltó módon demonst- seken öt csapat vett részt, s az ötürálja ezt az erőt. Már 8—10 csapat közül a küzdelemből afi kilométerre a fővárostól lát- .ceredi fiatalok kerültek ki győz-» szanak az egykori Veréb-he­tesen a rónai és a salgói Kiszy gyen épült 30 emeletes Lomo- ■alőtt. A női mérkőzésen a ro-€1noszov egyetem karcsú, vörös- naiak 41:l0-re győztek a salgőiak ^csillagos tornyai. Az egyetem ellen. Xnagyságáról úgy alkothatunk Délután pedig a labdarúgópályángreális képet, ha mi parlamen- szőrakoztak a sportkedvelők, AzAmentünkkel hasonlítjuk össze, úttörők mérkőzésén a cerediek fö-STalán négyszer akkora, mint lény esen 8:0 arányban győztek aöa mi szemünkben óriásnak rónaiak ellen. A határőrségek kö-QtÜnő országház. Folyosóinak zötti mérkőzést a rónai őrs nyerteMhossza 120 kilométer! Falai 3:1 arányban az utasiak ellen. Be-gközött 64 nemzet fiataljai ta- fejezésül pedig a Rónai Bányász—ftnulnak. Homokterenye jóiramú mérkőzé-S Moszkva a roppant arányok sén szurkolhatott a nagyszámústvárosa. A Vörös téri Gum- közönség. Eredmény: 3:1 Róna Ráruház forgalmát 5500 kisz.l- javára. í gáló bonyolítja le — raktárait Természetesen közben a parkban jr naponta 250 teherautó táplál- is a vidámság uralkodott. Este pe-« ja. A Gorkij-park 207 hektó­dig meghallgatták a fiatalok és az« ron fekszik, a Mezőgazdasági idősek Hegedűs László megyei'/ Kiállítás területe nagyobb, Kisz-éttkár viT-rői szóló beszámo-gmint Salgótarján városé — és lóját. Ezt követte a kultúrműsor,§mindez a város központjában. metfe-rx az uttorok, a falusi es te-ó fl/fog^ya külső képe — bár­mennyire is furcsán hangzik — egységes benyomást kelt. Hogyan lehetséges ez? Sehol nem tapasztaltam még, hogy valahol is annyira megbecsül­nék a múlt értékeit, mint a Szovjetunióban, Moszkvát tör­ténete folyamán gyakran érte támadás. Védekezni kellett ez ellen. Védőfalakat emeltek a város körül E tornyos védő­falak még ma is megtalálhatók — a város kiemelkedő pont­jai ezek. (Ilyen védőszerepe volt a híres Kreml-nek is.) Nos, ezeknek a bástyatornyoknak az építőelemeit (természetesen a modern és hatalmas épületek­nek megfelelő arányokban és formákban) láthatjuk viszont a felhőkarcolók tornyaiban, így a város különböző pont­jain. a Moszkva folyó mind­két partján elhelyezkedő tor- n”os épületek egységes harmó­niába fogják a hatalmas vá- vámst. zek a modern paloták a korábbi évek építésétől eltérően minden fölösleges cicoma nélküli épületek. Szép­ség és praktikum, ez a fő jel­lemzőjük. Szállodánk a Hotel Ukrajna. Moszka legfiatalabb magas épülete: 34 emeletes — ez év májusában készült el. 1200 szobája van! Minden szo­bához elő- és fürdőszoba. „Tar­tozékok” még: íróasztal, tele­fon és rádió. A szállónak ter­mészetesen televíziója is van. Budapest kivételével bármi­lyen nagy magyar városból ér­kezett volna is az utazó, fel­tétlen vidékinek érzi magát a roppant kiterjedésű városban. Vidékinek, aki még soha nem látott ilyen hosszú és széles utakat (szélességüket még nö­veli az a ténv. hogy a város legnagyobb részében nincs vil­lamos közlekedés) és a forga­lom. Beleszédül az ember. Ha a belváros bármely útkereszte- zésénél csak két percre is meg­áll a forgalom, nyomban ha­tos. nyolcas oszlopban 200 autó sorakozik eavmás mellett. Az autók a legmodernebb Zisz, Zim. Moszkvics. Popeda és más-más márkájú szovjet au­tók^ iztosan sok a baleset — mondhatná az olvasó. Egyhetes moszkvai kinnlétem alatt esetlen garambolt sem láttam. Pedig a közlekedés jó- vol gyorsabb, mint a pesti. A közlekedésről szólva fel­tétlen írni kell a moszkvaiak büszkeségéről, a földalatti márvány városról, a Metróról. Valahogy szegénynek és mon­dom vidékinek érezzük ma­gunkat, ha Moszkva lenyűgö­ző nagyvonalúságával, gaz­dagságával hasonlítjuk össze a mi magyar dolgainkat. (Kü­lönösen ha a mi félbemaradt földalattinkra gondolunk.) Egy-egy földalatti pályaudvar márványcsarnokában öt— nyolcezer ember is elfér. A Metrónak a város forgalmá­ban betöltött szerepéről fo­galmat alkothatunk, ha tud­juk, hogy naponta 22 millió utast szállít! Idehaza sokan kérdezték, mi a legmaradandóbb élmé­nyem? A legnagj'obb (bár­mily alacsony is legyen) a felhőkarcoló, a Metró és a ha­talmas város építője a — szov­jet ember. Valahogy egészen különös viszony fűzi itt össze az embereket. Soha nem lá­tott emberek, ha valami után érdeklődnek egymástól, úgy beszélnek (és nem lehet ezt udvariasságnak nevezni), mintha régi ismerősök, jó barátok lennének. Ha a vi­déki ember nem tájékozódik jól a városban, karonfogják és elkísérik — úgy, ahogy nagyon sokszor megtették ezt velünk, külföldiekkel. A szé­les, 8—10 méteres gyalogjáró­kon rengeteg ember közleke­dik. Szembetűnő, hogy a ja«-—«Sk az rókelők kényelmesen, nyu- cipőben, godtan sétálnak, nem tüle­kednek, mint ahogy" Pesten látni. Kis dolog, de mégis jellem­zőnek éreztem Moszkvában. Talán tíz piroscsíkos nadrágú tábornokot is láttam a város­ban gyalog sétálni — és kü­lönös módon senki sem for­dult utánuk. Érdekes volt megfigyelni, hogy néhány nagyszakállú öreg ember megjelenése nagyobb esemény volt. Még egy „természetes“ dolog — az egy év alatt épült Luzsnyiki sportváros (Moszk­va egyik legrégibb és legel­maradottabb helyén létesítet­ték) százezres stadionjában nincs állóhely — sőt a leg­távolabbi ülőhelyek fedettek. Kis dolgok, de talán még sem jelentéktelenek. És a nők, a moszkvai nők! Szőkék és kék szeműek, egészségesen tiszták (nem le­het másképpen jellemezni) és diszkréten kozmetikázottak. Meglepő kevesen festik szá­jukat (persze csak viszonyla­gosan), de elvétve látni olyan nőt, aki nem manikűrözi kör­mét. Az öltözködésük: ruhá­juk talán egy árnyalattal zártabb, testük fedettebb és talán nem annyira sokszínű, nem annyira választékos, mint a pesti. Igen sok az egybe­szabott ruha (természetes mó­don az itteni jóval hűvösebb és igen szeszélyes időjárás befolyással van az öltözkö­dés alakulására). Sokan jár- úgynevezett balett­igen elegánsak és kedveltek a tűsarkú cipők is. Elegáns, csinos és főleg rend­kívül közvetlen és kedvesen tartózkodó a moszkvai nő. ól élnek a moszkvai em­berek. Ez a jólét az, ami derűssé, bizakodóvá teszi életüket, bensőségessé egy­máshoz fűződő kapcsolatai­ké- (Folytatjuk.) Túrái Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom