Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-28 / 68. szám

1957. augusztus 28. NÓGRÁDI Népújság 5 t Zászlót adott a párt a jól dolgozó magYarnándori KISZ szervezetnek A magyarnándori KlSZ-szer- vezet a balassagyarmati járás egyik legjobb, legerősebb szer­vezete . A fiatalok rendkívül lelke­sen és igen hamar átérezték azt a felelősséget, ami reájuk hárul. Augusztus 20-án név­adó és zászlóavatási ünnepsé­get tartottak. Erre az alkalom­ra, már hónapok óta készül- ----------------­tek és táncmulatságokból egyéb rendezvényekből tekintélyes összeget gyűjtöttek össze az ünnepség költségeinek fedezé­sére. Mintegy 100 vendége volt a KISZ-nek és mindenki na­gyon jól érezte magát.' A zászlót a helyi pártszerve­zet adta át azzal, hogy a KISZ legyen mindvégig méltó arra, hogy a pártszervezet utánpót­lásává váljék.-------------­A berceli KISZ fiatalok a kultúrház gazdáivá váltak A volt kastélyban nagyobb átalakítási munkálatokra volt szükség, hogy a falunak alkal­mas szórakozó helye legyen. A fiatalok természetszerűen elsőként jelentkeztek a mun­kára. Néhányon összeverődtek és r9vid idő alatt 40 mázsa me- szet oltottak be. Előkészítették « munkálatokhoz szükséges anyagokat is. így például na­gyon sok vizet hordtak fel, mintegy 50 méternyi magas­ságra az építkezéshez. A kiszesek most zászlóavató és névadó ünnepségre készül­nek. Ügy tervezik, hogy csak a húst veszik a közös kasszá­ból, minden egyebet maguk hordanak össze sóját készlet­ből. Délelőtti filmvetítés — a dolgozók kívánságára az Acélárugyárban A dolgozókról való gondos- nak be, elsősorban azok közül kodás, érdekeik figyelembe- a filmek közül, amelyeket Az illetékesek figyelmébe! Nem ritka, hogy olvasóink panaszaikkal orvoslást keresve szerkesztőségünket felkeresik. A napokban pásztóról hozott levelet a posta. írója Varga Jó­zsef és felesége, Idős ember vagyok, 82 éves, feleségem 70 éves. Éle­tünk egész részét már leéltük munkában, nyomorúságban. A még hátralévő pár évet szeret­nénk nyugodtan, békében le­élni. de csak szeretnénk. Tíz éve lakunk a Szent Ist­ván út 21. számú házban ... A házat három évvel ezelőtt megvette Koczka István. Azó­ta nincs nyugtunk. A tulajdo­nos minden módon kiakar túr­ni bennünket. Minden alkalmat megragad. Ha kiülünk a ház elé, dobálnak, bottal ütnek, köpködnek, trágár szavakkal szidalmaznak. A legkisebb gyermekük négy, a pagyobb tíz éves. A szülők nemhogy rend­re utasítanák, hanem biztatják ellenünk ... Valóságos pokol az életünk. Koczkáné több esetben leöntött bennünket szennyes vízzel.« Személyesen látogattunk el Varga Józsefékhez. Vargáék aj­taja, ablaka bezárva, elfüggö­nyözve. Siralmas öregkor. Még a friss levegőt sem élvezhetik, mert Koczkáéknál laknak. A két őszhajú öreg fekszik, be- ----------------­t egek. Nem csoda ebben a do­hos levegőjű szobában. Ömlik belőlük az évek óta felgyülemlett panasz. Szidják, fenyegetik őket. Nem egyszer fejükhöz vágják, miért nem mennek máshová lakni. Az öregkor magában is nehéz, sok keserűséggel telve. Sorol­ják a panaszt, hogy lányuk vasárnap meglátogatta őket, s elment, mert szennyvízzel ön­tötték le. Mikor búcsúzunk és meg­mondjuk, hogy Koczkáékhoz bemegyünk, nagyon kérnek, ne mondjuk, hogy ők panaszkod­nak. — Megfenyegettek ben­nünket — mondja Varga bácsi. Félnek, nagyon félnek Kocz- káéktól. De ki is ez a Koczka, aki nem gondol arra, hogy egyszer ő is megöregszik. Gyanús szemekkel mér végig Koczka anyósa. Csak ő van ott­hon egyedül, s a két gyerek. A szülők távol vannak. El­mondjuk miről van szó. Ezt a választ kapjuk: — Ha nem mennek el, jaj nekik! Ilyen válasz után hihető a két öreg panasza. Helyes lenne, ha az illetéke­sek sürgősen megvizsgálnák az ügyet és rendet teremtenének! ---------------­v étele egyre inkább tükröző­dik az acélárugyári vezetők munkáján. A kultúrotthon vezetősége, a szakszervezettel karöltve na­gyon szép, követésre méltó tettet határozott el a délutá­né* és éjszakai műszakban dolgozók szórakoztatására. Kedd és pénteki napokon dél­előtt 10 órai kezdettel is tar­tanak filmelőadást. Ezeken az egyébként csak az esti órák­ban vetítenek, így alkalmuk lesz nekik is a művelődésre, szórakozásra. A szeptembertől tervezett programhoz gratulálunk. Re­méljük, a dolgozók élziek is ezzel a lehetőséggel. A délelőtti időpont alkalmas lesz arra is, hogy egy-egy tanulságosabb, a fiatalok problémáival fog­Salgótarjánban ked­ves megható kis ün­nepség zajlott le va­sárnap délután. A megyeszékhelyen először került sor arra, hogy vállukra vetve a ballagó ta­risznyát ünnepélyes külsőségek között búcsúzzanak az óvo­dába kerülők a böl­csődétől. Nyolc pöttömnyi Óvodások mébe a várakozó szülők és maradó kispajtások tapsa közepette. Elbűvölő esetlenséggel lejtet­tek táncot a kicsik, sírással fűszerezett énekszóval köszön­tek el a megszokott falaktól, szeretett játszótársaiktól, ön­kedves búcsúbeszé­de alatt önfeledten kutattak vállukra akasztott ballagó­tarisznyáikban, hogy vajon mi van benne. Feledhetetlen él­mény volt a kis csöppek totyogó, dúdoló ballagása a bölcsőde megszokott falai, játszóudvara körül. Mégegyszer utoljára egy jóízűt előadásokon szórakoztató, tar­lalkozó filmet az iskolások is ballagó vonult be a feláldozó gondozó­uzsonnáztak a ked­talmasabb filmet is mutatná­megtekinthessenek. bölcsőde nagytér- néniktől. A vezetőnő vés környezetben. TYYYYYYYYYYYYYYYYYYrYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYfYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYT (tizenkét nap a (Színi jein n ióba a IIUllIII]|inillll>lllllllllllllllllllll>lllll!lllllllll!llllllllllllll!lll!lllllll!lll!lllllllll!lll!l!llllllllll||||l!|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||!!||||||||||||||[ ■Z" ét ezer kilométer az út Moszkváig. Mit láttam addig? — kérdezik. Nem könnyű a válasz: a Szovjetunióban tengernyi él­mény szakad az emberre. A jövendővel találkozik itt az utazó — világrésznyi terület­tel ismerkedik. A mérhetetlen térségek a fejlődés korlátlan lehetőségeit nyitják meg, de egyben — úgy gondolom — bizonyos értelemben a rop­pant távolságok lassítói is a lehetőségek valóraváltásának. Gondoljuk csak meg: majd egy órát robog a gyorsvonat egy-egy város, vagy kisebb település között. És közben gabona és gabonaföldek. Egy tagban, talán ezer hektár is. Búza. árpa. rozs. Jóval ritkábban cukorrépa és1 még ritkábban kukorica. Sehol nem láttam még csak hold- nyi parlagföldet sem. Milyenek a földek? Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy Blind rekordtermést ígér. Gondosan művelt földeket, de gyomos, gazos táblákat is láttam. Ahogy a vpnat abla­kából kiolvasható, igen sok helyen a szárazság vámsze­dését sínylették meg a veté­sek. Jókor érkeztünk: éppen arattak. A hatalmas táblák­ban emeletnyi magas gépek dolgoztak. Kombájnok vol­tak többségben, ritkábban kévekötők’ vágták a gabonát. Kézi aratást sehol nem lát­tam. (Csak zárójelben jegy­zem meg, hogy a hatalmas kolhoz- és szovhozföldek mel­lett a települések körül fel­tűnően gondosan művelt par­cellák is láthatók: a kolhoz­parasztok háztáji földjei ezek. És még egy: nem egy helyen láttam a nagy gabonaföldek határában gondozott, körül­kerített — feszületet is.) Kinttartózkodásom legfőbb érdeklődési tárgya —* termé­szetesen — bármilyen sokat mondjanak is a gabonaföldek — az ember volt. Ismerked­jünk hát. Odautaztunkkor talán 200 kilométerre lehettünk Moszk­vától (két napja utaztunk már), amikor felszállt ko­csinkra egy szovjet vasutas. Inkább alacsony, mint közép­magas. Jó erős, másnapos szakálla volt. Pável Blonov- nak hívták. Mozdonyvezető vagy fűtő lehetett. Vele be­szélgettünk. A fizetésről nem faggattuk; kéretlenül elmond­ta, hogy két gyereke van, asszonya nem dolgozik, ott­hon a gyerekek nevelésével foglalkozik. Moszkva-környéki kisvárosban lakik. Csende­sen, jól élnek. Végtelen biza­kodással beszélt. Nem nagy szavakkal, de valahogy szét- ömlött széles arcán az elége­dettség. Moszkvától 80—100 kilo­méterre elkezdődik a televí­ziós antennák erdeje. Egy- egy nagyobb bérházon 15—20 is van. sőt kis, nem éppen szép faházakon is látni. Üti- társam büszkeséggel muto­gatja és közben csak beszél, beszél. A történelmet idézte, azt, hogy mennyit szenvedett és mennyire életerős népe. Arról, hogy 700 éve a tatár dúlta fel az országot, 1812- ben Napóleon égette fel, 1941-ben a németek álltak Moszkva alatt. Harminc kilo­méterre voltak a várostól. j^Jem lehet a Szovjetúnió- ban látottakat reálisan értékelni, a fasiszta barba­rizmus okozta pusztítások is­merete nélkül. „Mindent szét­romboltak, feldúltak, amit nem lehetett, azt meg fel­gyújtották. Nagyon nehéz volt a háború utáni életünk“ — így beszélt útitársam. , A Szovjetúnió eredményei oly nagyok, imponálóak, hogy egyáltalán nincs szüksége, hogy mi (vagy bárki más) leegyszerűsítse, meghamisítsa, könnyű győzelmi sorozattá tegye küzdelmes, nehéz har­cukat. Kell-e annál nagyobb teljesítmény, hogy alig tíz év alatt eltakarították a vi­lágtörténelem legpusztítóbb háborújának, az embert is megalázó emlékeit?! Tizenkét- napos kinttartózkodásomat igyekeztem úgy felhasználni, hogy minél többet lássak és értsek meg a szovjet élet­ből. (Tizenkét nap rendkívül rövid idő egy olyan hatalmas ország életében, amely 230- szor(!) nagyobb, mint a mi hazánk.) Ezalatt az idő alatt sehol nem találkoztam a há­ború közvetlen nyomaival. Azaz mégis, egyetlen helyen: Kievben. Kievben, ahol a milliós város lakói közül 200 ezer a hartok során halt meg, 160 ezret elhurcoltak a né­metek, 6 ezer épület, 940 gyár és üzem vált romhalmazzá, felégették a város híres Tá­rász Szavcsenkó nevét viselő egyetemét. A városnak 1 millió 200 ezer lakosa van ma. Szebb, mint volt. Nincsenek ugyan felhőkarcolói, metróját is csak most tervezik, de Kiev mégis gyönyörű város. Talán még Moszkvánál is szebb. Kiev a parkok városa. Egy lakóra 16 négyzetméter park jut. Tereit monumentális szob­rok díszítik, világhíres, sok­százéves templomai vannak. A soktornyú Andrejev szé­kesegyház az orosz barokk építőművészetnek talán leg­szebb alkotása. Itt, ebben a gyönyörű városban találkoz­tam megdöbbentő közelség­ben a háború emlékeivel. A város egyik ékessége a szé­lesen hömpölygő Dnyeper. Hídjait a fasiszták mind fel­robbantották — szebbet épí­tettek helyükre (sőt eggyel többet, mint amennyi koráb­ban volt). A Paton mérnök nevét viselő Dnyeper-híd 1740 méter hosszú és 26 méter széles (a pesti Duna-hidak általában 400 méteresek). Itt, közvetlenül az új híd mellett, a sekély partmenti vízből há­rom-négy méter magasan ki­emelkedik az egykori pillér rom-csonkja. A kieviek szán­dékosan hagyták meg e vá­doló figyelmeztetőt. Frázis nélküli felírás van rajta: Védd rtieg szülővárosod! Eny- nyi az egész. Nagy emlékez­tető, nagy figyelmeztető ez. A háború emlékei ha nem is romokban, de másban is kísértenek. Igen sok alacsony, zsupfedeles és bádoglemezes kis házikót is láttam. Mind 10—13 évesek. Közvetlenül a háború után épültek. Űj, zsupfedeles épületet sehol nem láttam (hazafelé jövet itthon sajnos nem egyet lát­tam). Rengeteg az erdőség a Szov- jetúnióban — fában talán a leggazdagabb a világon. Négy órát tartott gyorsvonattal az út a brjanszki erdőn keresz­tül. A fa igen gyakori építő­anyag. Takaros, többszobás faházakat csinálnak belőle, szép, népi díszítéssel. A Szovjetúnióba utazót megragadja, hogy bizonyos kerítésszerű fakészítményeket lát a vasút mentén, csomók­ba rakva. Hógátak ezek, amikkel megakadályozzák, hogy a hó forgalmi akadályt okozzon a vasúton. Emellett a földművelést is segítik ez­zel. A szél nem fújhatja el a havat — tavasszal egyenle­tesen olvad, öntözi a földet. Még egy szembetűnő sajá­tossága van a szovjet falvak­nak — már amit az ember a vonat ablakából láthat. A fal­vak határában víztárolókat létesítettek. Vizét öntözésre alkalmazzák, hal és víziszár­nyasok tenyésztésére is alkal­masak. A Szovjetúnió a békés munka lázában ég. Az építkezés falun és városban egyaránt nagy nemzeti ügy. A városok képéhez elválaszt­hatatlanul hozzátartoznak az építő toronydaruk. Emellett nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy az időjárás szélsőségei ne okozzanak károkat a me­zőgazdaságban. (Folytatjuk) Túrái Lajos Ketten a homokban ^le­játszhatok ve í led? Jaj!...hog láll a kezedben a ^a kis lapát?... É: ^biztosan szebb ka j lácsot tudok esi ^nálni. Mindenk tj sazt állítja rólam i ­Jhogy született sza- " | kácsnő vagyok. ' “#1: Add vissza a tepsit te csúnya! Hiába bőgsz a köny- myeiddel sem tudsz rám hatni. Mégis csak férfi vagy a talpadon, hiszen az üzem­képes tűzhely az mégis csak fontos feltétele a gusztu­sos kalácsnak. Ne menj még el... kérlek süs­sünk még valamit. Talán egy kicsit felindult voltam... Dehát nem kell mindent komolyan venni. No, nesze, itt egy puszi, de erről egy szót sem senkinek! A rétsági járásban már 290 kisiparos A rétsági járásban egyre kedvezőbben alakul a járás ipari és közszükségleti cikke­kei való ellátása. Csak ebben az évben 75 iparengedélyt adtak kisiparo­soknak, hogy ezzel is megköny- nyüljön a dolgozók ellátása. Ezzel a járásban 290 kisiparos dolgozhat. Zöme azon fárado­működik zilc, hogy a lakosság7 szükség­leteit minél eredményesebben kielégítse. Sajnos, egy pár kis­iparos méltatlan lett ahhoz a nagy kedvezményhez, amely­hez kormányunk éppen ez év­ben juttatta őket. A járás há­rom kőtermelő kisiparosa olyan körülmények között dol­gozott. hogy az ütközött az előírt szabályokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom