Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-14 / 64. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 14. J~to(d. q VIT-ről ö ötvennégy kilométert utaztunk a városban, de csak egy kis részét tudtuk megnézni. A tegnapi napon a Kreml-ben voltunk, Sztálin és Lenin dolgozószobájában. Megnéztük a síremléket is s bizony egy fél napig kellett sorba állni, míg oda értünk. Mindenhová csoportosan járunk, mert idegenvezető nélkül elvesznénk a nagy forgalomban. Nem tudom leírni azt, hogy a szovjet emberek meny­nyire szeretik a magyarokat. Valósággal lecibálnak az autó­buszról. Leírják a címünket, jelvényeket, pénzt és levelező­lapokat adnak. Vasárnap volt a megnyitó, ahol 850 autóbusz vitte a dele­gációt, 235 motorkerékpáros a zászlókat. Az úton, ahol elha­ladtunk a Lenin Stadion felé, hihetetlen sok ember tapsolta, éljenezte a magyar delegációt. A felvonulás három kilométer hosszúságban, két és fél óra hosszáig tartott. Gyönyörű nép­viseletekben vonultak fel a különböző országok küldöttei. A dísztribünön ott volt Hruscsov és Bulganyin elvtárs is. Az ünnepi beszédet Vorosilov elvtárs tartotta. A megnyitó után sportbemutató volt, ahol 15.000 sportoló harmonikus és színpompás bemutatójában gyönyörködhetett a közönség. A kezem is belefájdult a sok tapsolásba. Olyan dolgokat mutattak be a szovjet fiatalok, amilyent soha az életben nem fogok látni. Még a nyugati államok fiataljai is megcsodálták tehetségüket. Elmentünk egy nagy áruházba is. Még életemben ilyen szép és korszerű áruházat nem láttam. Rengeteg áru és nagy választék. Csak a kiszolgáló személyzete 15.000 fő, nem be­szélve a többi alkalmazottakról. Rengeteg és emlékezetes élményekben volt részem. Ezt így nem is lehet leírni, ezt látni kell. Kaszás Ambrus A FÁJDALOM LEVELEI Messze a világ különböző tájáról nap mint nap hozza a levelet a posta. Két levél érkezett legutóbb. Egyik Kanadából. Ezt egy ré­gebben vándorútra kelt öreg­korba hajló ember írta. Ka­szás Albert. A papírra vetett betűk, reszketős kézről tanús­kodnak. A másik levél Ameri­kából, valahonnét Ohióból jött. Aláírás K. Jóska, volt Nemti lakos. Ez egy új vándor levele. Évei mindössze 20, de gondo­latai fáradtak, öregek. így ír Kaszás Albert: ... Rettenetes, amit Magyaror­szágon elkövettek. Itt vannak százával a menekültek. Van köztük tisztességes munkás, akit becsaptak, hogy menekül­jenek, mert nevük fel van ír­va és viszik őket kényszermun­kára. Elhitték, ezért jöttek el. Most meg menni akarnak visz- sza. Mindenfelé próbálnak folyamodni, hogy mégegyszer hazamehessenek. Sírva-ríva panaszkodnak, hogy becsapták őket. Csak a csirkefogók, bör­töntöltelékek, ezek ugrálnak, de dolgozni nem akarnak. Egyébként munka sincs .. .Az itt lakó nép egyre gyűlölteb­ben néz rájuk. Már fele mun­kabérért is dolgoznak, mint amit mi kiharcoltunk. Ebből még lesz ereszd el a hajam. A lányok is szülők nélkül. Már mind romlásba estek. Borzasz­tó, hogy hová süllyedtek ...« így kesereg földijei láttán, kit a régi világ űzött el hazájából. És a másik levél? A 20 éves Űj filmszínházak a megyében ,ooooooooooocxxxxx>oooooocxx>oooo 003000000000000000000000000000TO Jóskáé? Az előbbi levél írójá tói többszáz kilométerrel tá­volabbitól írta: »A levelét megkaptam, hi­ába, hogy erős férfiszívem van, de sorai könnyeket kény­szerítettek szemembe. Érzem, igazságot ír, de már részemről késő a bánat. Tudom, harag­szanak rám ostobaságomért. De mit tegyek? Mondják meg. Nem tudom elfelejteni azt a szép vidéket, ahol felneveltek szüleim. Nem tudom elfelejte­ni az ott eltöltött szép napokat. Közeleg Szent Mihály napja, a vendégség napja is. összeszo­rul a szívem, mert tudom nem lehetek otthon. De nem akarok elpusztulni! Él bennem egy elhatározás, Haza megyek. Ha az Isten se­gít hamarosan. Itt rémisztget­nek, hogy bajom lesz. Pedig maga sógorom, tudja nincs bű­nöm. Segítsenek rajtam. Any- nyi itt a becstelen ember, me­nekülni akarok közülük. Én soffőrnek születtem, nem pedig cselédnek, trógernak, ami je­lenleg vagyok. Ha hazamegyek elmondok mindent. Segítsen rajtam kedves só­gorom, hogy hazafogadja­nak!...“ így a két levél. Egyik iga­zolja a másikat. Mert jöhetett más-más embertől, de a gon­dolataik azonosak. Egyébként a 20 éves fiatal érdekében már megtették az első lépéseket. B. Gy. KuUúrf orrad al­munk egyik legna­gyobb vívmánya a mozihálózat óriási fejlődése és ezen belül egy-egy film­re eső látogatottság növekedése. Sokszor emlékeztünk már meg az 1945 óta meg­tett útról a kultúr- forradalomban elért eredményekről szám­szerűleg a mozik fejlődéséről, most közelebbi számokkal szeretnék foglalkoz­ni. Megyénk ossz lakosságának több mint 90 százaléka rendszeres filmellá­tásban részesül, te­hát hetenként más és más filmet néz­het meg lakóhelyein. A megye több mint 100 községében gyúl- nak ki esténként a vetítőizzók fényei, hogy újabb és újabb filmek bemutatásá­val hirdessék meg- ujhodott kultúránk eredményeit. Ahogy a villanyt bekapcsol­ják egy-egy község­be rövid időn be­lül megjelenik a mozi is. Csak az ok­tóberi események óta Luciáivá, Csé- cse, Lltke, Ságúj- falu, Nagybátony bányaváros, Gusz- táv-akna kaptak új filmszínházat, de ezen kívül számos olyan község kapott gépet, ahová eddig a kiskörzeti film­színházak jártak ki vetíteni. Moziparkunk egy­re nagyobb és na­gyobb mértékben fejlődik. Számos üzem, intézmény vá­sárol magának új gépet. Síemcsak a mozik számszerű növekedé­se tanúskodik kul­túrforradalmunk előretöréséről, a dol­gozók életszínvonalá­nak emelkedéséről. Ékesebb bizonyíték, hogy — a dolgozók megbecsült munka után pihennek és szórakoznak — nagy növekedés van egy- egy községben, ahol két-három éve egy filmet 100—150-en néztek meg, ott ma 2—300 ember jár rendszeresen mozi­ba. És ez a fejlődés nemesik az ipari munkáslakta helye­ken, de a paraszti községekben is ta­pasztalható. Ezt nem nézi jó szemmel az ellenség és főleg azt, hogy egyre több a szovjet és népidemokratikus filmek látogatottsá­ga. Amikor 1956. ok­tóber után pár hó­napra lekerültek a mozik vásznairól a szovjet és népide­mokratikus filmek és teret hódítottak a nyugati országok filmjei, azt gondol­tuk, hogy nehéz lesz a régi kerékvágásba visszajönni. Ma már ugyan annyi szovjet filmet vetítenek a filmszínházak, mint az elmúlt esztendők­ben, csupán azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb az egy filmre eső láto­gatottság, mint volt. A szovjet és népi demokratikus fil­meket művészi kivi­telezése az ember­hez oly közelálló volta teszi naggyá és megbecsültté. Ma már vitathatatlan ezeknek a filmek­nek világsikere, olyan nagy alkotá­soké, mint a »Negy­venedik», amely a Cannes-i filmfeszti­válon díjat nyert, vagy a »Magasság«, amely a Karlovy- Variban szerzett el­ismerést a szovjet filmművészetnek. Ezek a fUmek a me­gyénkbe is elkerül­nek és sikert arat­nak. A filmkultúra ilyen mérvű fejlődése csak a szocialista társa­dalomban lehet, ahol olyan költségeket fordítanak a dolgo­zók kulturális fejlő­désére, mint nálunk. Kálovits Géza Különbejáratú üres szobát a város területén bérbe vennénk. ÉMASZ. Üzlet- igazgatóság. Salgótarján. A Salgótarjáni Kis­kereskedelmi Vállalat Keravill szaküzletében nagymennyiségű külföl­di hanglemezek érkez­tek. A Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarjáni 57. sz. boltjában (szovjet emlékművel szemben) ausztrál gyapjú kardi­gánok érkeztek. Bő vá­laszték. Általános iskolások és középiskolások az előírt is­kolaszereket, füzeteket már most megvásárolhatják az ÁLLAMI ÁRÚHÁZ-BAN (Az előre csomagolt füze­teket gondosan nézzék át, mert több csomagban Ajándéktárgyra utalványt találnak.) Csütörtök, augusztus 15. Kossuth-rádió: 8.10: A Kisegyüt­tes játszik. — 8.40: Kórusok. — 9.00: Édes anyanyelvűnk. — 9.05: A Gyermekrádió műsora. — 9.25: A koreai nép zenéje. — 10.10: Zenei műsor. — 10.40: Dalok. — 11.00: Ifjúsági műsor, — 11.20: Magyar nóták. — 12.10: Operareszletek. — 13.00: Kovái Lőrinc írása. — 13.15: Könnyű hangszerszólók. — 14.00: Szegedi balladák, nóták. — 14.40: Kantáta-hangverseny. — 15.20: Az ifjú Goethe, — 16.10: Színes muzsi­ka, — 17.00: A vén diák, — 17.10: Heti hangversenykalauz. — 18.10: Koreai legenda. — 18.40: Tánczene. 19.30: Chopin-művek. — 20.32: A Rádió Világszínháza, — 22.15: Helyszíni közvetítés a zágrábi nemzetközi vizilabdatornáról. — 22.30: Emberek között.,, — 22.40: Tánczene, — 23.00: Zenekari hang­verseny. — 0.10: Verbunkosok. Petőfi-rádió: 14.20: Fúvósindulók. — 14.40: Tánczene. — 15.10: A kül­földi sajtó hasábjairól. — 15.20: Saint-Saens: F-dur zongora ver­verseny. — 15.50: Operarészletek. — 16.20: Csajkovszkijról. — gyer­mekeknek. — 17.10: Az élet nagy kérdései: Mi a lélek? — 17.25: Operett- és filmzene. — 18.15: Vá­laszolunk hallgatóinknak. — 18.25: Beethoven: C-dur vonóstöös. — 19.05: Az Ifjúsági Rádió nyelvtan- folyama. — 19.15: Közkedvelt nép­dalok, — 19.45: Sporthlradó, — 20.00: A Koreai Rádió ajándék­">i:i nZádiá mils úr lemezeiből. — 20.30: Zenei műsor. — 21.05: Madrigálók. — 21.30: Népi zene. — 21.50: Látogatás a Textil­ipari Kutatóintézetben. — 22.00: Operarészletek, — 22.45: Néger ver­sek és dalok. Péntek, augusztus 16. Kossuth-rádió: 8.10: Részletek a Csodatükör daljátékából, — 8.59: Zenekari hangverseny. — 9.40: Francia népdalok. — 10.10: Óvodá­sok műsora. — 10.30: A győri rend­őrzenekar játszik. — 11.00: «Zápor« Regényismertetés. — 11.30: Hang­szerszólók. — 12.10: Déli muzsika. 13.00: A belterjes gazdálkodás út­ján. — 13.15: Népi zene. — 14.00: Úttörő-híradó. — 14.20: Népszerű kettősük. — 14.50: Szent Ulrich po­hara. Rádiójáték^ — 15.40: Zon­goramuzsika. — 16.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.50: Tíz perc az óvodában. — 17.00: Sosztako- vics: Hegedűhangverseny. — 18.10: Az ifjúság fóruma. — 18.30: Ma­gyar tájak. — 19.10: Megemléke­zés Indonéziáról. — 19.45: Sporthír­adó. — 20.40: Szabadság, szerelem. — 21.30: Szimfonikus zene. — 23.07: Magyar nóták. — 23.20: Eartha Kitt énekel. — 0.10: Bax Nonett. Petőfi-rádió: 14.20: Könnyű zene. 15.00: Zenekari hangverseny, — 15.40: Versek. — 16.00: Magyar népdalok: — 16.15: Kórusok. — 16.40: Ifjúsági műsor. — 17.10: Nép­zene. — 17.30 Petőfi prózai írásai. — 18.00: Filmzene. — 19.05: Tánc­zene. — 19.40: Zenei anekdoták. — 19.55: Operett-est. — 21.05: Az első csók. — 21.20: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 21.30: Népi zene. — 21.57: Operarészletek, Szombat, augusztus 17. Kossuth-rádió: 8.10: Zenekari hangverseny. — 9.00: A Gyermek- rádió műsora. — 9.20: Filmzene. — 9.40: Cembalo-szólók. — 10.10: Óvo­dások műsora. — 10.30: Tánczene. — 11.30: Operarész)etek. — 12.10: Magyar nóták. — 13.00: Lányok, asszonyok... — 13.10: Könnyű zene. — 14.00: Mit hallunk jövő héten az Ifjúsági Rádióban? — 14.10: Úttörő-híradó. — 14.30: Az Államalapító. Rádiójáték. — 15.30: Válaszolunk hallgatóinknak. — 15.40: Keringők. — 16.10: Spirituá­lék és népdalok. — 17.15: Ifjúsági őrjárat. — 17.30: Tánczene. — 18.45: A béke és a rend őrei. — 19.00: Oscar Strauss műveiből. — 19.45: Sporthíradó. — 20.25: A miniszter- elnök. Rádiójáték. — 21.15: Sport­híradó. — 22.20: Helyszíni közvetí­tés a zágrábi nemzetközi vizilab­datornáról, — 0.10: Népi zene. Petőfi-rádió: 14.20: Népek zené­je. — 14.50: Zenekari hangverseny. — 15.40: A világirodalom története. — 16.00: Könnyű zene. — 16.30: Eiporterszemmel a világ körül. — 16.40: Tánczene. — 17.30: Rácz Ala­dár cimbalmozik. — 17.45: Emlé­kezés Galsworthyre. — 18.00: Zenei arckép. — 19.05: Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: Színes muzsika. — 20.00: Operarészletek. — 21.05: Hanglemezek. — 21.40: Igaz törvényt alkotunk — szabad házában úr a nép. — 22.00: Ope­rett-est. az Állami Áruház AUGUSZTUS 20-ÁN NYITVA TART Nagyobb felelősséget az újonnan épített házakért (Salgótarjánban is, mint az ország legtöbb váro­^ sában, falujában — szaporodnak az egészsé­ges, modern összkomfortos családi házak, emeletes bérházak. Örül az ember, hogy egyre több dolgozónak jut ma már ilyen kényelmes otthon. Azt gondolja, hogy aki egy ilyen .szép lakásba kerül, az tökéletesen meg van elégedve, nincs többé panaszra oka. Ä valóság azonban nem ez. Panaszkodnak, még hozzá elég sokan és legtöbbször okuk is van rá. A pa­naszra okot adó hibák forrása az, hogy a bérházak hiányosan kerülnek átadásra, és ezeket a hiányossá­gokat még évek múlva se szüntetik meg. Átadáskor néha egész hosszú hiánylistát készítenek, amelyben a kivitelező ipari vállalat kötelezi magát a hibák egy éven belüli kijavítására. Ennek azonban csak egészen kis százalékban tesz eleget. A többi az marad úgy, ahogy volt. A H 35-ös bérház az acélgyárban például két éve készült el. Átadáskor nagyon sok volt a hiba (hiányos volt a parkett, kiestek az ajtók, hiányos a villany­bekötés, stb.). A városi tanács a kivitelezőtől (63-as építőipar tröszt) a lakáshiány miatti szorult helyzeté­ben kénytelen volt átvenni. Egyébként a ‘vállalatnak is érdeke volt a sürgős átadás, mert határidőhöz volt kötve: ha nem adja át, kötbérezik. A hiánylista tehát elkészült, de egyéb semmi. Nem egy, de két éven be­lül se javították ki a hibákat. A lakók most termé­szetesen az Ingatlankezelő Vállalatot zaklatják. Kö­rülbelül ugyanez a helyzet a többi bérházban is. Legutóbb a vásártérről, 64-es bérházból kaptunk levelet. Palencsár József írja* hogy több minden hiányzott, vagy rossz volt a lakásban, amikor beköl­töztek. Például rossz volt a csengő, hiányzott a rolló, nem volt beszerelve az eieskamraoa a villany stb. Négy év óta annyi történt, hogy pár hóüappal ez­előtt az építkezéstől kiküldtek egy szerelőt, aki lesze­relte a csengőt s azóta vissza sem vitte. A z ingatlankezelő vezetősége pedig belenyugszik, hogy olyan hibákért is okét szidják, amelye­kért az építőipari vállalat a felelős. Ugyanis nincs, aki kötelezze az építőket, hogy teljesen kébz lakásokat adjanak át, vagyis fejezzék be rendesen az építést. Az igazság az, hogy ettől a kivitelező húzódik, mert ez rontja a tervteljesítést. A városi tanács sokszáz jogos igénylő érdekében sürgeti az átadást, de azt már nem, hogy a jegyző­könyv szerinti hiányokat javítsák ki. Amikor a lakók beköltöznek, ezekkel a hibákkal már senki sem törő­dik. Egy év múlva a végleges átadás már pulsata for­maság. Egy lakásban sem ellenőrzik a javításokat. Át­ruházzák az egészet az I. K. V.-ra, holott annak se anyagi fedezete, se elég szakembere nincs ehhez. Nem is az lenne a feladata, hogy pótolja azt, amit á kivi­telező elmulasztott, hanem a teljesen kébzen átvett épületek rendbentartása. A vállalatnál két kőműves, két asztalos, két tetőfedő, két ács, egy bádogos, három vízvezetékszerelő és egy villanyszerelő van mindössze. Ennyi szakemberrel keli rend oentartani 15U0 bérle­ményt, holott ezeknek több mint a fele régi, rossz, vizes lakás. Folytonos javításra szorul. Az új bernaaaKban a lakok sem kíméletesek. Vé­gigjártuk majdnem az összes bérházakat a vállalat műszaki vezetőjével és csak egyetlen tényt említek meg az ott tapasztaltak közül: Egyedi5' va 48-as bérház pincéjében ég a villany, ott is csak úgy, hogy a házielügyeonő férjé újra es újra beszereli, ha a lakók tönkreteszik. Másutt pedig... arról jobb nem is beszelni. A legtöbb helyen meg a vezetéket is kiszakították a faiból. Ahol védőrácsot szereitek a lámpaburok fölé, hogy a körtét ne tudják kicsavarni, ott az egészet leszakította valaki. Egyszer rend behozatták mindet és többszáz körtet szereitek újra be. Pár nap múlva alig egy-kettő volt belőlük. Nem egyszer előfordul, hogy baromfit tartanak a fürdőkádban, a burgonya héját a W. C.-kiagylóba öntik stb. Ha azután eldugul a cső és a vállalat nem javít­tatja meg azonnal, ilyen lakók szidják az ingatlan- kezelő vállalatot. \ Nem védőbeszédnek szántuk ezt a cikket az I.K.V. mellett, hiszen van ott hiba, de azt látni kell, hogy ilyen körülmények mellett a lakásokat rendben tar­tani lehetetlen­Az építőipari vállalatot ne csak azért tegyék fele­lőssé, ha időben nem adja át az épületet, hanem azért is, ha egy éven belül nem javítja ki a jegyző­könyvbe vett hiányosságokat. A lakók pedig kíméljék jobbban ezeket a szép házakat. Ha látják, hogy ki rongálja, jelent­sék a rendőrségen, ez a saját érdekük is. Az lenne a helyes, ha az I.K.V.-nak csak olyan hibákat kellene javítani, amelyek teljesen a lakók hibáján kívül kelet­keztek. — Takácsné — « w:K*5-«««y v.v VJ V „ ■ • :

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom