Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-03 / 61. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 3. JAVÍTSUK MEG az elméleti munkánkat Gondolatok a pártoktatási év előtt — A nemzetközi helyzet és a belső osztályharc következtében meghatározott körülmények között egyre inkább előtérbe kerül az elméleti, az ideológiai harc. A munkásosztály politikai hatalmának megszilárdítása, a tömegek megnyerése a proletárdiktatúra ügye számára elképzelhetetlen a marxizmus- leninizmus elmélete nélkül. Ha valaha szükség volt a marxizmus-leninizmus alkotó elsajátításának alkalmazására és továbbfejlesztésére, akkor ez ma tízszeres szükségletet jelent. A bukott magyar kizsákmányoló osztályok és szónokaik több évtizedes gyakorlati tapasztalatra tettek szert, a néptömegek tudatának elkö- dösítése terén. A horthy-féle fasizmus a tudományos szocializmus legkisebb csíráit is a legvadabb rendőri önkénnyel igyekezett eltiporni. A felszabadulás előtt a néptömegek- inek, a munkásosztály zömének nem sikerült megismerkednie a marxi-lenini tanításokkal. A felszabadulás utam időszakokban az újjáépítés, a proletárdiktatúra megteremtése vette igénybe a munkásosztály erőit. A munkásosztály inkább gyakorlati, mint elméleti tapasztalatra tett szert. Az 1948—49-es években, különösen a két munkáspárt egyesülési kongresszusa után rendkívülien megnövekedett az elmélet iránti érdeklődés a párt soraiban is és a néptömegek között is.. A személyi kultusz és a dogmatizmus térhódításával egyidőben egyre inkább szűkült az alkotó leni- nizmus területe. A párt vezető szervei elhanyagolták a marxizmus-leninizmus magyarországi problémáinak kidolgozását és ennek következtében a propagandamunka területén űr támadt az elmélet és a gyakorlat között. Olyan helyzet következett be, amikor az elmélet elmaradt a gyakorlattól. A munkásmozgalom történetében nem az első eset, hogy egyes pártokon belül az elmélet, a szektások és a dogmatizmusok tevékenysége következtében elmaradt a gyakorlattól és az élettől. Nem árt jól megjegyezni, hogy a szektások, a dogmatizmusok egyik fő hibája az elmélet általános lebecsülése, különösen pedig az elmélet és a gyakorlat között lévő kapcsolat lebecsülése. Furcsán hangzik, de az igazság az, hogy az elméleti munka lebecsülése magában rejti a néptömegek tevékenységének, történelemformáló szerepének lebecsülését is. Hogyan? A néptömegek történelemformáló szerepe a szocializmus építésének időszakában különös jelentőségűvé válik. A történelem során először csak « proletárdiktatúra időszakában válik lehetővé, hogy a néptömegek érdeke, különösen a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság éredeke az aktív cselekedetek következtében — minden előbbi korlátozás nélkül történelemformáló erővé válnak. Márpedig a marxizmus-leninizmus, a munkásosztály és egyben a legszélesebb néptömegek érdekeinek elméleti kifejezője. Világos, hogy a mi korunkban az elmélet, a marxi-lenini tanítás hatalmas hajtóerővé, anyagi erővé változik, mihelyst a tömegekbe hatol. Érthető tehát az, hogy az elméletet az élettől és a mindennapi tevékenységtől elszakító dogmatizmus korlátozza a szocializmust építő néptömegek tevékenységét. Az elmélet elhanyagolása vakká teszi a tömegeket és egyben kiszolgáltatja azokat az ellenforradalmi és revizionista eszméknek is. Magyar- országon a régi vezetés által elkövetett súlyos hibák és ezek kijavításával szemben hosszú ideig az aktív cselekedetek következtében — minden korlátozás nélkül megmutatkozó tehetelenség lehetőséget teremtett a burzsoázia számára, a népi demokratikus rendszer aláaknázásához. A burzsoázia terveinek való- raváltásában, a Nagy Imre-féle csoportnak jutott a főszerep. Nem árt jól megjegyezni, hogy ez a csoport híveink nagyrészét a pártonbelül lévő, eszmeileg megzavarodott, a marxizmussal és a szocializmussal szembekerülő értelmiségi és kispolgári elemekből toborozta. Soha sem szabad elfelejteni, hogy a revizionizmus és a dogmatizmus nem mint egymást kizáró fekélyek léteznek a párt testében, ellenkezőleg: egymást feltételezik. Tehát, aki kommunista akar lenni, annak a revizionizmus ellen nem a dogmatizmus, a szűklátókörűség, a bizalmatlanság, hanem a leninizmus talajáról kell táplálkozni. A mi pártunkat, a revizionizmus rákfenéje, kívülről pedig a dogmatizmus igyekezett elszigetelni a néptömegektől. Ilyen tényezők segítették elő, hogy az ellenforradalom hacsak pár napig is, de vad, dühödt orgiát ülhessen. Az októberi események után ismét tanultunk. Tanult a párt és a munkásosztály is. Hiába a legjobb tanító, mint Lenin szokta mondani, a történelemé a gyakorlat. Bebizonyosodott sokminden. Legelőször is az, hogy a revizionizmus ma is, — mint a munkásosztály történelmében sokszor — a fasiszta ellenforradalom előkészítője. Bebizonyosodott továbbá az, hogy a revizionista tiszta demokrácia elmélete, a munkások, a parasztok és a néphez hű értelmiségiek vad lemészárlása következtében mutatkozik meg a gyakorlatban. A »tiszta demokrácia« magyarországi tapasztalata bebizonyította, hogy ez a gyakorlatban a fasiszta és egyéb huligán elemek terrorját jelenti, a burzsoázia diktatúrájának visszaállítása érdekében. Bebizonyosodott, hogy a „tiszta kultúra” revizionista elmélete a gyakorlatban Marx, Engels, Lenin Gorkij és Tolsztoj műveinek égetését jelenti. Bebizonyosodott továbbá, hogy a revizionista koegzisztencia (együttélés elve) az ellenforradalom által megvalósítva a szocialista tábortól való elszakadásban, az imperialista táborhoz való csatlakozásban jut kifejezésre. Pártunknak sokat kell tennie azért, hogy leküzd je az olyan revizionista elképzeléseket, amelyek néhány országban elterjedtek, amelyek tagadják a proletár internacionalista szolidaritás szükségszerűségét. Ne felejtsük el, hogy azok, akik a nemzeti kommunizmus neve alatt először a „világ proletárjai egyesüljetek” büszke harci jelszó időszerűtlenségét hirdették, előkészítői voltak a későbbi csillagrombolásnak és ők kezdeményezték a vörös zászlók elégetését is. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével az elmúlt hónapok során, történelmi sikereket értünk el a politikai, a gazdasági élet területén. Az elkövetkezendő pártoktatási év nagy harci feladatát a nemrégen lezajlott országos pártr konferencia határozta meg. Ez a feladat abban áll, hogy le kell küzdeni a még meghúzódott ellenforradalmi revizionista és a megcsontosodott dogmatikus nézeteket. A párt belső egységének, a párt és a néptömegek elszakíthatatlan kapcsolatának, a történelem .tapasztalatai alapján egyik legfontosabb feltétele az eszmei egység. Tehát ma a so- ronlévő feladatok egyike a következő láncszem a párt eszmei, elméleti propagandamunkájának minőségi megjavítása. Ez most a párttagok egyik legfőbb, leghálásabb feladata. Hrabecz József Hz augusztusi taggyűlések elé ÉLT ÉS ÉL A PÁRT! Szennyezték, s letépték csillagunkat, íf: Mégis fényesen csillog és ragyog! Széttépték, meggyalázták zászlónkat, — a szívekben mégis büszkén lobog! Felgyújtották és lábbal tiporták A pártokmányt, — de a párt mégis élt, Zokszó nélkül üldözték, s irtották A kommunistát — de a párt élt — és él! Azok, akik nagyhangon hirdették, Hogy meghalt! s megszűnt létezni a párt. Nézzék! — ho<r ezer gyökéren nyugszik, Kitéphetetlenül! — Él és győz a párt! SZEPESI MIHÁLY 'JcLtQÁlÁbm, ('Mik (TlŐltöluL fj'rték személyes sérelmek? — döntse el az olvasó. Saját fűszerüzlete volt — . . . majd segédmunkás lett az Acélárugyában, később szakmát tanult és lakatos lett. Pedig akkor már jól túl volt a harmincon . . . A zsidó kereskedők buzgalmával szerette az „üzletet“, a vetőket és nagyon jólesett neki, ha főnök úrnak szólították. Eleinte szinte tragédiának tűnt előtte, hogy mindez a múlté, de csakhamar rájött, hogy a munkások szivükbe fogadták. Jólérezte magát közöttük. És mégis, mégis a gyászos október után Wilheim Sándor is elhagyta az országot. Nem diszidált, szabályos útlevéllel ment és nem is nyugatnak, hanem délnek — Izraelbe. Április 6-án hagyta el Salgótarjánt, az acélgyárat, a rúd- vasüzemet, a szebb jövő reményében és 7-én már útrakelt. Alig telt el néhány hét és levél érkezett egykori üzemfőnökének Longauer úrnak (így szólítja): Nagyon szeretnék hazamenni. Ehhez kérem a segítségét. Ha a Belügyminisztérium, vagy más szerv érdeklődik felőlem önnél, mivel hazatérésem ügyében Önre is hivatkoztam, habár sokszor nem egyezett a véleményünk, nagyon kérem segítsen. Saját bőrömön érzem, hogy mennyire aljas, hazug a nyugati propaganda. Itt minden, csak az ő védelmükre van. Rólam, felőlem mondjon el mindent (ami előnyös) és külön nagyon kérem, hogy a gyárba való visszavételemet tegye lehetővé és ha kell, kérem, szóljon az illetékeseknél visszavételem érdekében . . .“ ffarátainak címzett levelé** ben hosszan, részletesen ír sanyargatott sorsáról és arról, hogy mennyire csalódott. „Ebben az országban amerikai tőkések érdekeit védő céllal épül minden, ennek érdekében az egész világról idebo- londítják hazug propagandájukkal a zsidóságot. Rengeteg a csalódott és becsapott ember. Magam is saját bőrömön érzem, , amit odahaza soha nem akartunk elhinni, hogy mennyire kizsákmányolják a tőkés gyártulajdonosok a szerencsétlenül járt embereket, akik kénytelenek nekik eladni magukat. Nincs itt úgyszólván semmiféle szociális gondoskodás a dolgozókról. Egyik napról a másikra kitehetik a munkahelyéről, amit meg is tesznek azért, hogy ne kelljen véglegesíteni, mert négy-öt hónap után csak végkielégítéssel lehet elküldeni. És ami a legrosszabb csak 40 éves korig vesznek fel gyárba dolgozni és ha üzemi baleset ér, az a te bajod, vagyis nem jár semmi. Az % hely, ahol én vagyok, az ország déli részén fekszik, közel Éjhéthoz, amiről már bizonyára olvastatok, a sivatag szélén fekszik. /f hőség igen nagy. Nap- pal 36-40 fok, este meg igen lehűl a levegő. Amerre csak ellát a szem pusztaság és por, alig látni fát, legfeljebb ott, ahol mezőgazdasággal foglalkoznak, Itt narancs, citrom és banánfákat látni, ezenkívül termelnek itt mindent, de semminek sincs olyan jó íze, mint a házainak. Van 'itt paprika, dinnye, szőlő stb. de minden erőltetve terem, öntözéssel és ezért furcsa, dohos íze van mindennek, egyszóval rossz. A lakosság között megtalálni itt a világ összes állámából jött szerencsétleneket. Van itt tuniszi, iraki, japán, kínai, orosz, lejigyel, egyiptomi, arab és beduin. Arra az ' elhatározásra jutottam, hogy csak haza megyek. Beadtam hazatérési kérelmemet az itteni magyar követségre. Higy- jétek el, hogy itt tanultam meg igazán értékelni a szocializmust. Ez alatt az aránylag rövid idő alatt sokat tapaszaltam és most értem csak meg igazán, hogy a világ dolgozóinak nagy százaléka miért kommunista . . . Ha hazatérek elmondom majd tapasztalataimat, az úgynevezett szabad földről és nyugati demokráciáról. JTkrága barátaim! Amikor követségünkre beadtam a hazatérési kérelmemet, a személyazonosság igazolására meg kellett neveznem két-há- rom olyan ismerőst, akik jól ismernek. Szűcs Mihályt, Mi- secska Sándort és Longauer Józsefet neveztem meg, amit remélem jól tettem, mert azt hiszem, volt alkalmatok megismerni nyolc év alatt, (a nagy számról nem kell beszélni ez megváltozott). Nagyon kérlek benneteket, hogy ha személyemre vonatkozóan fognak érdeklődni nálatok, úgy csak a jót mondjátok el (mindenképpen haza kell mennem) a rosszat csak úgy nekem szembe. A hazatérési költséget úgy teremtem elő, hogy otthonról fognak segíteni és a testvérem kintről. Mert én lemondtam egyszer és mindenkorra arról, hogy másüvé menjek, mint haza.“ A haza visszafogadja megtévedt fiát. Motorkerékpár jókarban lévő 100-as Mátra eladó a Magyar Hirdető helyi kirendeltségén. (Salgótarján, Dimitrov út 15.) —o— 278 négyszögöl telek termőgyümölcsössel, betonkúttal, melyben elsőrendű viz van, eladó Zagyva- p^lfalva alsó falu kavicsosalji részben. Érdeklődni lehet Minár- csik László, Etes Amália. A közeli napokban, hetekben megyeszer te megtartják az országos pártértekezlet anyagát ismertető taggyűléseket. Az elmúlt két-három hónap tapasztalata azt mutatja, hogy igen sok helyen az éveleji pezsgő pártéletet lanyhulás váltotta fel. A taggyűlések látogatottsága csökkent, visszaesést mutat a párttagok aktivitása is. Mindent el kell követni, hogy a pártértekezlet anyagát feldolgozó taggyűlések a korábbi, eleven pártélethez való visszatérés állomásai legyenek. Ennek minden „objektív“ feltétele megvan. Az értekezlet anyaga az egész ország életében rendkívül jelentős eseményekkel foglalkozik és oly sokoldalúan, oly sok új gondolattal, megállapítással segíti a pártszervezeteket, hogy a taggyűlések minden kommunista számára személyét is, munkáját is közvetlenül érintő esemény legyen. Az „objektív“ feltételek tehát adva vannak, — az alapszervezeteken a sor. Mi szükséges a taggyűlések sikeréhez? Mindenekelőtt a tagság teljes részvételét kell biztosítani. (Sajnálatos módon a megyei tanácson már megtartott taggyűlés nem valami biztató képet mutat. A résztvevők száma alig valamivel volt több a 70 százalékos megjelenésnél). A tagság megjelenése mellett nagyon-lényeges, hogy a párttagok már előre tudják, hogy miről lesz szó a taggyűlésen. A gyűlés időpontjának meghatározása is nagyon fontos. Különösen falusi szervezeteink ügyeljenek erre, ahol a kenyércsata utolsó szakaszára értek a munkák. Nehogy addig tanácskozzanak a munkák meggyorsításáról, — hogy gátolják azt. Ha valamikor szükség volt a kollektív vezetésre — most aztán igazán szükség van. Mire gondolunk? Mindenképpen el kell érni, hogy a párt vezetőség megtárgyalja: melyek azok a főbb kérdések, a revizionizmus, a szektaria- nizmus, a párttagság összetételének kérdései mellett, amelyek helyileg a „legizgalmasabbak“ és hogy a kérdés megoldásában hogyan, mi módon nyújt segítséget az országos értekezlet anyaga. A beszámoló elkészítése is csak közös munka eredménye lehet. Üj módon dolgozni! Hányszor, de hányszor elmondjuk, de a kérdés hogyanjára, már nehezebben válaszolunk. Hogyan? önállóan. Nincs ebben semmi új — mondhatnák kritikusaink. Nézzünk egy példát: Azután, hogy a Szovjet- únió Kommunista Pártja nyilvánosságra hozta Molotov elv- társék ügyét, alkalmunk volt beszélgetni a karancskeszi gépállomás pártvezetőivel. Az ottani elvtársak elmondták, hogy jó lenne tájékoztatni a párttagságot, mert látják, hogy nehezen értik a határozat lényegét — de még nem kaptak utasítást a járási bizottságtól. Helytelenül jártak el a gépállomási elvtársak, önállóan kellett volna cselekedniök — a járási bizottság nem tudhatja, hogv bizonyos dolgokra egyes helyeken hogyan reagálnak és így természetesen nem is adhat — a helyi tények ismerete nélkül tanácsot, segítséget. Az önállóságot talán csak egyetlen követeléssel kell kiegészíteni: dolgozzunk önállóan — de felelősséggel! Nézzünk ezzel kapcsolatban is egy példát. Néhány nappal ezelőtt kihúzatták a vadkerti gépállomás epvik cséplőgépét Örhalom községbe. Nagyon várták már. Nagy szérűje van a községnek és csak egy gépet kaptak. Hol kezdjék hát a csénlést? Melyik végen? A gazdák ragaszkodtak, hogy „az enyémnél“ először. Még akkor is, ha a szérű túlsó fele távol van a transzformátortól. Mit tegyenek? Kisorsolták, hogy hol kezdik. A transzformátortól a legtávolabbi csoport „nyert“. Igen ám, de a „vesztesek“ sem nyugodtak meg, és villany- cséplésről lévén szó — a transzformátor messze van, hosszú kábelre van szükség. De honnan szerezzenek? Vita és harc és fenyegetőzés, — közben négy napig állt a gép! (Ezalatt 4 vagon gabonát csépelhettek volna el!) És a helyi párt- és tanácsszervek? — nem kaptak utasítást a felsőbb szervektől. A fenti példák is igazolják, hogy a pártszervezetek, csak akkor végezhetnek eredményes munkát, ha önállóan, felelősségük teljes tudatában végzik tevékenységüket. Vannak dolgok, amelyeket annyiszor hangoztatunk, hogy végülis túlságosan banálisnak tűnnek. Sokat beszéltünk (sajnos igen sokszor csak beszélünk) a pártegységről is, de olyan kérdés ez, amire későbbi munkánk során is vissza kell térni. A párt vezetése és egysége fejlődésünk alapvető feltétele. Itt a legfontosabb az egység kérdése. Nem tűrhetjük, hogy az ellenforradalomban szerepet vállaló kétkula- csosok pártunk tagjai lehessenek. Mégegyszer a Fráterügyről. Amikor szóvátettük a FÜSZÉRT Vállalat pártvezetőinél az illető ténykedését, a titkár elvtársnő azzal hesseget- te el magától pártszerűtlenül a felelősséget, hogy „nem mi vettük fel“. Ideje lesz már véglegesen lezárni az ügyet. Nemcsak az ilyen nyilvánvalóan destruktív elemek sértik a párt elvi alapokon nyugvó egységét és ártanak az erkölcsi tekintélvének. Az érsekvadkerti gépállomáson dolgozik Vidó György vontatós. Munkáját hanyagul végzi, párttitkokat mond el olyanoknak, akikre az nem tartozik, amellett igen sokszor a párt nevével fenyeoetődzik. A legsúlyosabb pártbüntetést érdemel az ilyen tag, mert magatartásával árt a párt ügyének. A fentiekkel szemléltetővé szerettük volna tenni, hogy milyen módon foglalkozzanak pártszervezeteink konkrétan, a helyi tényekre vonatkoztatva az országos nártértekezlet elvi tanulságait felhasználva, hogy megjavítsák az alapszervezetek munkáját. T. L. 3*— KARIKATŰRA KIÁLLÍTÁS AZ ELLENFORRADALOMRÓL Érdekes karikatúra kiállítás nyílt a salgótarjáni Tűzhelygyári Kultúrotthon nagytermében. A hatalmas termet betöltő karikatúra sorozat az ellen- forradalom eseményeit és az általa okozott káros kihatásokat ismerteti meg a nézővel. A rendkívül szemléltető, tanulságos kiállítás feleleveníti október-november véres napjainak eseményeit, érzékletesen bemutatja az országos méreteket öltő ^ülősztrájk káros következrhényeit. Csak a tűzhelygyári félrevezetett munkások által okozott kár 25 millió forint, ami 250 új lakást, vagy családiházat jelentett volna a dolgozóknak, A kultúrotthon és a gyár vezetőségén kívül külön dicséret és elismerés illeti meg Baj esik Józsefet, a szervezési csoport egyik dolgozóját. Baj- csik József elvtársunk készítette ugyanis a kiállítás egész anyagát. Ötletekkel, gondolatokkal a vezetőség és az üzem dolgozói segítettek neki. A hasznos munka eredménye nem is maradt el, naponta igen sok tűzhelygyári dolgozó és a város egyéb pontjairól érkező érdeklődő tekinti meg a tanulságos kiállítást.
