Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)
1957-07-20 / 57. szám
1957. július 20. NÓGRÁDI Népujsój 5 Dolgainkról Idézzük ismét Lenint: »Senki sem vihet pusztulásba bennünket, kivéve saját hibáinkat« — mondja egyhelyütt. A párt ügye, egészséges fejlődése nemcsak a munkásosztály, 'de a társadalom össz.-progresz- szív ereje szempontjából döntő jelentőségű. Az, hogy a párt, hogyan tudja a szocializmus építésére mozgósítani a munkásosztályt és a dolgozó parasztság mellett a társadalom különböző rétegeit, ez döntően a párt felső és alsó vezetésének erejétől, egységétől, erkölcsi szilárdságától függ. Ezért társadalmi ügy a párt ügye. em a hibakeresés vezérel, de néhány jelenséggel, amelyek gátolják pártszervezeteink eredményes munkáját, gyengítik a pártvezetés tekintélyét — foglalkoznunk kell néhány ilyen kérdéssel. A Salgótarjáni Erőműben jelentős azoknak a volt MDP tagoknak a száma, akik május 1-ig nem kérték átigazolásukat. Az utóbbi hetekben megindult ezek rohama. Az utolsó taggyűlésen öt ilyen jelentkezőt vettek fel. Félreértés ne essék, nem az ellen vagyunk, hogy új tagokat vegyenek fel, azt helytelenítjük, hogy a vezetőség a pártdemokráciát úgy értelmezi, hogy nem jellemzi a taggyűlésen a jelentkezőket, nem indokolja, nem támogatja, de nem is ellenzi felvételüket, — döntsön a taggyűlés, így hárítják el maguk felől a felelőséget. Mind az ötüket elfogadta a taggyűlés. Kik ezek az új tagok? Nem tettek semmit ellenünk az ellenforradalom idején, igaz, az MDP korában nem jártak el a taggyűlésekre, a pártoktatás- ben sem vettek részt. — helytelen lenne őket mégis ezért »eldobni« magunktól — így vélekednek a pártszervezetben. Most 13 ilyen tag felvételével »foglalkozik« a vezetőség, ezek ügyét fogja a taggyűlés elé terjeszteni. Mi talán azt javasoljuk, hogy ne foglalkozzanak, »dobják el maguktól-« ezeket a volt MDP tagokat? Semmiképpen. A tagfelvétel nem statisztika, nem tervteljesítés kérdése. A felvételt az dönti el, hogy erősö- dik-e az új taggal a szervezet, vagy sem. A vezetőség tagjai megegyeznek abban, hogy nem erősödnének velük. Ezek- után természetes: maradjanak meg pártonkívüli szimptizán- soknak, de a pártszervezet foglalkozzék velük, bízza meg őket kisebb-nagyobb feladatokkal, hogy érezzék: a párt nem vonta meg bizalmát tőlük. y’ámogatni kell a népi demokráciához hű tagok felvételét, de a fenti követelményből nem engedhetünk. Nemcsak ilyen liberalizmussal, helyenként szektás elzárkózással is találkozunk. A Tűzhelygyárban februári I) végén le akarták zárni a párt kapuját a belépni akaró dolgozók előtt. A Városi Pártbizottság közbelépésére - ezt a zárlatot megszüntették, azóta igen sok becsületes, osztályhű, a párt ügyéért áldozatokra kész elvtárssal erősödött a pártszervezet. Most látja csak igazán a pártvezetőség, hogy milyen nagy támogató erőtől fosztotta volna meg önmagát az elhamarkodott tagzárlattal. Más jelenségekkel is találkozunk. Rendkívül nagy kárt okozott a pártvezetés tekintélyének, szította a szovjetelle- nességet Fráter Lóránt, aki az ellenforradalom idején a megyei sajtónál dolgozott, ö írta a hírhedt kacsa-cikket. November 4-e után visszament régi munkahelyére, az Acélárugyárba. Decemberben kérte felvételét az új pártba. Felvették. Nem sokkal később, valószínű »érdemei« elismeréséül a Megyei Füszért V-hoz került. Itt jobban ismerték ellenforradalmi tevékenységét és egyesek sürgetni kezdték ügye kivizsgálását. A párttagság egyrésze nem helyesli ennek szorgalmazását, mert, — ahogy mondják — mégicsak már decemberben felvették. Mások talán általános tagrevizióra várnak. Tény az, hogy még mindig párttag. jVem mehetünk el szó nélkül ilyen ielenségek mellett. Ha meggondoljuk teljesen nyilvánvaló, hogy nem gyengeség jele, ha ilyen természetű kérdésekkel is foglalkozunk. Azt jelenti, hogy pártunk lenini típusú, komoly párt. Minden erejével küzd sorai egységéért, erkölcsi szilárdságáért — személyre való tekintet nélkül. A példák felelősségünkről is beszélnek. Hangsúlyozzuk: nem az a feladatunk, hogy okoskodásba kezdjünk a fő ellenségről, hanem az, hogy küzdjünk az elvtelen liberalizmus ellen, szálljunk szembe a vezetés tekintélyét aláásó, szektás elzárkózással, ne váriunk minden helyi probléma megoldásánál felsőbb utasításra, ne várjunk általános tagrevizióra, zárjuk ki a párttagság soraiból az oda befurakodott kártevő, bomlasztó elemeket. A lenini figyelmeztető a komoly pártról, a kritika- és önkritika egységéről nem elméleti okoskodás. Mindennapi munkánk önelemző segítője kell, hogy legyen. Túrái Lajos Tobb mint háromszázezer forint a gyermekvárosért n olitikai munkával fog-*■ lalkozó elvtársainknál talán leggyakrabban használt jelző, amely a jó, helyes, igaz utat, munkát jelzi, a lenini megjelölés. Lenin, a nemzetközi munkásosztály zseniális vezetője volt. Roppant tudás és tapasztalat birtokosa. Elméleti és gyakorlati munkája szocialista építőmunkánk nélkülözhetetlen segítője: óvakodjunk attól, hogy dogmává merevítsük tanítását, nehogy megfosszuk önmagunkat e nélkülözhetetlen támogatástól. Tanulmányozzuk Lenin munkáit, szelleme hasson át bennünket, az legyen az irányítónk nagy harcunkban. Lenin szüntelenül figyelmeztette a szocialista-mozgalom harcosait a kritika és önkritika egységére, jelentőségére. Egyik maradó nagy alkotásában a »Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége« című művében egyenesen a komoly párt legfőbb ismérvének, a pártnak a saját hibáihoz való viszonyát tartja. Azt, hogy van-e bátorsága szembenézni az elkövetett, olykor rendkívül súlyos hibákkal, van-e ereje és képessége kijavítani azokat. A politika: gyakorlat kérdése. A szubjektív jószándék bár rokonszenves emberi vonás, de politikában mégis a cselekedetek objektív hatása, következménye a lényeges. Teljesen nyilvánvaló, hogy Molotov, Malenkov, Kaganovics és Sepi- lov nem ellensége a szocialista rendnek, de azzal, hogy nem volt erejük és bátorságuk az új helyzet, új viszonyok kritikája alá vonni hosszú évek során kialakult és az élettől elmaradt elméleti tételeiket, azzal, hogy a szovjet külpolitika elmerevedett, azzal, hogy nem számoltak a dolgozó emberek egyre növekvő szükségletei kielégítésével stb. — mindezzel szubjektív meggyőződésük ellenére ártottak a szocializmusnak, ártottak a Szovjetunió ügyének, nemzetközi tekintélyének. asonló a Rákosi-ügy. »Tizenhat évig« fegyházban ■ült, egész életét a szocializmus ügyére tette fel, ő lenne a szocializmus ellensége?' Mondják kétkedve itt is, ott is elvtársa- ínk. Természetesen Rákosi nem volt ellenforradalmár, mint ahogy a »nemzeti kommunista« Nagy Imre azzá fajult. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy Rákosi pártvezetése alatt halmozódtak fel azok a nagy hibák, amelyek objektíve és ezerszeres tiltakozása ellenére is az ellen- forradalom szövetségesévé tették őt. Egyes elvtársaink a »Molo- tov-ügy« után, döbbenetükből úgy eszméltek, hogy meg kell erősíteni a mi pártunk vezetését is úgy, ahogy Érsekvad- kerten mondta az egyik pártvezetőségi tag: szívesen látnám Kádár elvtárs mellett — Rákosit. A politikában nem lehet eléggé hangsúlyozni a cselekedetek objektív jelentőségét. Rákosi, bár éveken át jelentős tényezője volt a magyar, s a nemzetközi szocialista mozgalomnak, de már a felszabadulástól szektás hibák kísérték. Tényleges pozitív tettei ellenére különösen akkortól, hogy ■pártunk uralkodó, kormányzó párt lett, a vezetése alatt elkövetett hibákkal nagyon nagymértékben kompromittálta a szocialista mozgalmat, sajnálatos módon, éppen korábbi -nemzetközi tekintélye révén — nemzetközi méretekben. 4 z MSZMP országos értekezletének határozata hangsúlyozta: »A pártnak jelenleg elméleti és politikai munkában a harcot elsősorban a revizionista nézetek és az ellenforradalmár ellenséggel való mindenfajta megalkuvás ellen kell vívnia«. Anélkül, hogy a fenti megállapítást »korrigálnánk« nem szabad szem elől téveszteni a dogma tizmus, a szekta- rianizmus veszedelmét. Nagy akadályozója ez az egészséges fejlődésnek. Szép eredményt hozott már eddig is megyénkben a Gyermekváros javára folyó gyűjtés. Több mint 300 ezer formt gyűlt már eddig össze, bár a falvakból még csak kis részleteredmények érkeztek be a Hazafias Népfront megyei irodájába. Különösen kedves a gyerekek nagy igyekezete, akiknek olyan közel áll a szivükhöz árva gyermektársaik sorsa, hogy szívesen lemondott mindegyikük valamiről, csakhogy ő is hozzájárulhasson e nemes cél megvalósításához. A megye iskoláiban több mint 26 ezer forintot gyűjtöttek össze a gyerekek. A felnőtt dolgozók is nagy megértéssel fogadták a felhívást. A Tűzhelygyárban például 43 ezer forintot gyűjtöttek össze, az Acélgyárban pedig 89 ezret. A mátranováki bányászoktól 25 ezer forint, a mizserfaiaktól 17, a kistere- nveiektől 16 ezer forint gyűlt össze. A szövoszhoz tartozó járási körzeti falusi földművesszövetkezetek alkalmazottai 20 ezer forintot adtak össze, hogy segítsék az árva és elhagyott gyermekek életét még szebbé tenni. Az acélgyári kultúrcsoport is teljesítette már az ígéretét és egy előadás tiszta bevételét 1000 forintot befizetett a gyermekváros javára. A zagy- vapálfalvi Hazafias Népfront is rendezett egy bált, amelynek tiszta bevételét e szép cél megvalósítására ajánlotta fel. BÁNYÁK! VÁLLALATOK! TSZ-EK! Az Orosházi Földm. szöv. nagyobb mennyiségű füstölt, sózott szalonnát és házi zsírt megrendelésre szállít Igényeiket levélbe, vagy telefonon adják le az Orosházi Földművesszövetkezetnek. Telefon: 158 KiÉ AZ ÉRDEM? HARC a BURGONYABOGÁR' ELLEN A burgonyabogár elleni küzdelemben a Gyöngyösi Növényvédő Állomás dolgozói is segítették dolgozó parasztjainkat, termelőszövetkezeteinket. A képen Tóth M. István gyöngyösi dolgozó motoros permetezővel irtja a veszedelmes bogarakat. 160 000 Ft egy nap alatt Üj boltot avatott a Kiskereskedelmi Vállalat Salgótarjánban, július 15-én. A bolt gazdag árúkészlettel indult. Már az első három nap 160 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Az első nap elfogyott az öt darab mosógép, nagy a keletje a motorkerékpároknak és a rádióknak is. Van vagy 15 féle rádió, mintegy 20 fajta csillár, porszívók, tűzhelyek, vasalók, rezsók nagy választékban, sokféle minőségben kaphatók. Az ellenforradalom után hazánkban és főleg megyénkben várakozáson felüli volt a normális élethez való visszatérés. A gazdasági és a politikai konszolidációban megyénkben csakúgy, mint az ország többi részénél valamennyi becsületes ember közreműködött, ugyan nem egyforma mértékben és nem egyforma lelkesedéssel. A hazájukat, népüket szerető dolgozók az etéren kitűnt elvtársakat, munkásokat, dolgozó parasztokat, alkalmazottakat, értelmiségieket az őket megillető tisztelettel veszik körül, megbecsülik a tevékenységükért. A népköztársaság elnöki tanácsa is méltányolja és elismeri munkájukat, főleg azo- két, akik a fegyveres testületekben szolgálták a néphatalom ügyét, amit bizonyít az is, hogy a néphatalomhoz hű, a nehéz időben is helytálló elvtársak közül a társadalmi, politikai élet területére fontos beosztásokba kerültek. Mégis az utóbbi hetekben egyes elvtársaknál — túlzott, az önmaguk szerepét felnagyító értékelések és ezzel kapcsolatos vélemények látnak napvilágot — amely nem egy esetben vélt mellőzésből, vagy egyéb hiúsági okokból adódtak. Ugyanakkor olyan irányzatot is tapasztalunk, hogy ahogy távolodunk októbertől, ugyanolyan mértékben növekszik azoknak a száma, — akik októberben, novemberben „megmondták, „kiállottak”, sőt „harcoltak” is. Mindezt a népi demokrácia védelmezéséért tették. Nem lennénk hűek a valósághoz. a történelemhez, ha ezeket kritika nélkül elfogadnánk. Hiszen mindannyian ismerjük, hogy abbán az idő- hen kik voltak a norondon. Kié hát mégis az érdem? Bár erről még korai beszélni, alig haladtuk nyolc hónappal túl az ellenforradalom kirobbanását. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a szovjet hadsereg katonai segítsége és jelenléte volt a legfontosabb feltétele az ellenforradalmi támadás megszüntetésének, a gazdasági és politikai élet megindításának. Ehhez járul a népi demokráciák gazdasági, politikai segítsége, a kapitalista országok kommunista pártjainak erkölcsi támogatása. Mindezek mellett óriási jelentősége van a magyar forradalmi erők, forradalmi harcokban megedzett munkás- osztályunknak, a karhatalmi rendőri szerveknek. Nem hagyhatunk ki olyan fontos tényezőt sem, mint a tömegek szocializmus iránti ragaszkodása, amely az elmúlt 12 év hatalmas vívmányaiból, a megváltozott emberibb életből táplálkozott s vált embereket átformáló erővé. Helyes-e az, s előreviszi-e a munkát, ha érdemeinket ismételgetjük, s nem vesszük figyelembe jelenlegi legfontosabb tennivalónkat: a politikai meggyőző munkát, a párt és a kormány határozatainak végrehajtására való mozgósítást. Úgy gondoljuk, ma akkor teljesítik a korábban más területeken dolgozó elvtársak párt és hazairánti kötelességüket legjobban. ha a pártfegyelem lazítása helyett beállnak a néphatalom erősítését előmozdító gazdasági és politikai munka harcosai közé, s mindennapos apró munkájukkal egy-egy téglát tesznek a szocializmus épü33 SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT — LÁTOGATÁS A GÉPKOCSIK BIRODALMÁBAN — Az ellenforradalom alatt meglehetősen sokat lehetett hallani a 33. sz. Autóközlekedési Vállalatról. Azóta jó pár hónap eltelt. A hangadók, élükön a véresszájú Kecskéssel eltűntek a vállalattól. Az elbocsátott kommunisták, visz- szakerültek munkahelyeikre, lassan megindult a munka. Nem volt*könnyű. A 310 kocsiból mindössze csak 60 volt üzemképes. A bányák, a gyárak dolgozóit munkába kellett szállítani. Nehéz volt, ezt mondja minden becsületes dolgozó, de sikerült! Egy hónap után már 200 gépkocsi volt üzemképes állapotban. Egy másik rossz divat ellen is fel kellett venni a harcot. Megszüntetni a gépkocsik otthon való tartását. A jó munka meghozta gyümölcsét. Az I. és II. negyedéves tervet teljesítette a vállalat. A vállalatnak három telepe van. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Nagybátonyban. Valamennyi kirendeltségen megegyeznek a problémák. A minőségi munka igen nagy veszélyben van. A kocsivezetők bére rendezve lett, de még a szerelő munkásoké nem. Ez gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a legjobb munkások hagyják el a vállalatot, ami nem csoda, 6,50 forint órabérük helyett a bányaüzemeknél vagy egyéb más területen ugyanolyan munkáért 8-9 forintos órabért kapnak. A vállalat látva ezt többször fordult már kéréssel az AKIG- hoz, de orvosolás még mind a mai napig nem történt. A nagybátonyiak régi panasza a telephely. Különösen most a nagy esőzések idején térdig érő sárban kell dolgozniuk. Pedig már a beruházásra szánt összeg is meg van, csak az egri útfenntartó vállalaton múlik, mikor kezdi meg a munkát. Jó lehet, másfél hónap óta a munka megkezdését mindig „holnapra“ ígéri. A telephely másik problémája a vezetés. Most került oda Juhász Bálint elvtárs, de munkája még nem elég tervszerű. Hiányzik a felelős vezető a délutáni műszakból, így nem csoda, ha délutánonként a javítás helyett kassza hegesztéstől kezdve minden folyik. Az anyagellátás sincs teljesen, rendben, de itt sürgős javulás várható. A balassagyarmati kirendeltség egyike a legjobbaknak. Hónapok óta egyetlen egésznapos kocsijavítás nem volt. Április és május hónapban túlfogyasztott gépkocsi nem volt... Van munka bőven a 75 gépkocsival. Az ittasság teljesen megszűnt, s ezzel egyidejűleg a balesetek, kocsitörések is megszűntek. Megalakult az ifjúsági brigád, akik párosversenyre léptek a nagybátonyiakkal. Jellemző a vállalatra, hogy a nagybátonyiak a balassagyarmatiakat és így fordítva tartják az „édes gyereknek“ az anyagellátás területén. Mindennek ellenére szorgos munka folyik, bár még van mit tenni. Sürgősen feli kell számolni a pontatlan indulásokat. A társadalmi tulajdon védelmét meg kell szilárdítani. Az ellenőrzéseket ki kell szélesíteni, minden egyes területre. — tob — EZ IGAZÁN EMBERSÉGES CSELEKEDET m Kiss Péter a vá- T rosi tanácson dol- gozik. A görög I származású nőtlen í fiatalember vasár- i naponként rend- | szeres vendége a ' Népbüffének. Múlt i vasárnap is beál- l lított a rendes idő- | ben. Egy adag [ marhapörköltre l és egy szelet ke- S nyérre váltott i blokkot, ötven fo- l rintossal fizetett. '} A pénztárosnő ki- s számolta az apró- | pénzt, de mire a “ négy tízest is elö- > szedte, a szórako- , zott fiatalember í nem volt ott. Igen, ? Kis Péter akkor , már a második > pénztár előtt állt ? sorba, hogy a mar- \ hapörkölthöz egy S korsó sörre is ; blokkot váltson. I Aztán elfogyasz- J tóttá az ízletes k- pörköltet, megitta T rá a sört és haza ballagott. Otthon jutott csak eszébe, hogy valami nincs rendben. Izgatottan számolta meg pénzét: 40 forintja hiányzott. Semmi kétség, csak ott hagyhatta: S mig ezen töpreng, fülébe cseng a pénztárosnő hangja:... hat, nyolc, tíz... — Igen, ezt ő zsebre tette, s mig a pénztárosnő a fiókja fölé hajolt, ő már elsietett. Szapora léptekkel indult vissza, hátha .. . Sietése csak akkor vált bizonytalanná, tétova léptekké, mikor megjelent képzeletében az a kis felirat, amit minden pénztárhoz kifüggesztenek: »Utólagos reklamációt nem fogadunk el«. Vissza menjen az igazgatóhoz, s előadja esetét? Az igazgatóhoz fordult volna, ha egy másik gondolat azt nem súgja neki: vannak ám becsületes emberek is! Péter pár percmúlva már ott állt a pénztár előtt, s tört magyarsággal, zavartan kezdte magyarázni: »vettem én itt egy pörkölt és fizettem érte egy ötvenes. De . « A pénztárosnő mindjárt megismeri. Benyúl a fiókba és mosolyogva nyújtja az otthagyott negyven forintot: aztán máskor jobban vigyázzon. Péter boldogan telte el a pénzt, s megkönnyebbülten mondott köszönetét.
