Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)
1957-07-17 / 56. szám
4 NÓGRÁDI Népújság Í957. július 17. Nagybátonyi hétköznapok Amikor az utas Nagybátony felé közeledik, már a távolból megállapíthatja. hogy egy igen fontos ipartelep következik. A drótkötél pályák is minden irányból ide futnak, mintha találkozót adtak volna egymásnak. — Ide vándorol a hatalmas szénosztályozóba a környék bányáinak szene. Érdekes munka folyik a szénosztályozónál. A csillék szabályos időközönként érkeznek és indulnak. A drótkötél pályák meghajlanak a súlyos csillék alatt. Mennyi verejték, s munka van minden egyes csille szénben?! De nemcsak a drótkötél pályák hozzák a szenet, hanem a kisvonat is, amelynek éles füttye már a távolból ide hallik. A kanyarokban szinte sikolt a sín, s a váltókon ütemes kattogással halad át a szerelvény. A kis vasút részére külön pályaudvar van a szénosztályozó mellett. Nehéz lenne eldönteni, hogy városban, vagy falun járunk-e. Ha Salgótarjánhoz akarjuk hasonlítani, akkor az az érzésünk, falun vagyunk. Erre vall, az utcákon bokáig érő por, a rend- szertelen üzlethálózat, általában a helység külső képe. Egy valami mégis szokatlanul elüt a falutól, jobban mondva a falura jellemző sajátosságoktól. Már ez az egy dolog is sejteti, ha még nem is város Nagybátony, de elindult azon az úton, hogy várossá váljék. Az utcákon tömegesen szaladgálnak a teherautók, a bányász autóbusz járatok. — Távolabb Kis- terenye felé új modern munkás- negyed körvonalai bontakoznak ki. — A forró kánikula ellenére állandóan mozognak a daruk, s jönnek az anyagot hordó autók s emelkednek a munkáskéz nyomán az új bányász- város monumentális épületeinek most még pirosló téglafalai. A megyei tanács ülésén is szó volt a nagybátonyi építkezésekről. A vízellátásról beszélt a fölszólaló tanácstag. Nagyon igaza volt az elvtársnak. Az új épületeket úgy kel lene építeni, hogy a vízellátás is biztosítva legyen, mihelyt átadásra kerülnek az új épületek. Délután két óra tájban megélénkül az autóbusz forgalom. A környék minden falujából érkeznek a bányászok bányászlámpákkal a kezükben. Akik Szorospatakra mennek, azokat már várja a kisvonat, akik köze- lebbre, azokat helyszínre viszik az autóbuszok. A kisvonaton együtt utaztam szorospatak felé a bányászokkal. Egyszerű, barátságos emberek. Nem képzelik magukat hősöknek pedig az ő helytállásuk segítette ki az országot abból a kátyúból, amelybe az ellenforradalom taszította, s az ő állandó munkájuk nyomán folyik az élet, dolgozik az ország ipara. Megérkezés után megtöltik lámpáikat vízzel és elindulnak a föld sötét mélyei felé. Ha találkoznak valakivel, hangzik az ismerős köszönés: Jó szerencsét! Én is szeretném utánuk kiáltani, mert úgy érzem, nagyon szeretem őket: jó szerencsét elvtársak! K. J. ÍGY pihennek .yönyörű hegy-völgyes vidéken, hűs tölgyfaerdők árnyékában verték le sátraikat a Litkén üdülő kiszesek és úttörők. A falutól 3—4 kilométerre elgyalogolhat az ember, sehol egy házat, sehol egy lelket nem lát. Csak a madarak énekét, s a távolban zakatoló vonat füttyét hallja, amiből arra következtethet, hogy erre is van élet. És ha jobban figyel a fák alatt jobbra, megpillant egy csillogó sínpárt, ami az imént hallott vonatot hagyta keresztül futni magán Továbbmenve balkézfelől egy tábla jelzi, hogy megérkeztünk az első táborhoz a Munkaügyi Minisztérium 217. sz. „Szondi György” iparitanuló intézet KISZ táborához. Ez már csalhatatlanul az élet. A balassagyarmati kiszesek benn az erdőben, egy kis tisztáson vertek tanyát maguknak. Ahogy megyünk fel az úton, a fák koronája között zászlók lobogását látjuk. Benn a táborban csend honol, mintha senki sem lenne benne ..otthon”. De később kiderül, hogy délutáni pihenőjüket tartják a fiúk. Jól esik az alvás, a délelőtti fürdés, s a finom ebéd (sertéssült, petrezselymes burgonya) után. A napos ébresztőjére frissen bújnak elő sátraikból: útirány az Ipoly. Aki megfürdött, visz- szajön a táborba, kuglizik, levelet ír, vagy pedig segít a vacsorafőzésnél. — Ma korábban vacsorázunk, — mondja a tábor vezetője — hogy átmehessünk a pálfalvi úttörőkhöz. Ök már meglátogattak minket, illik, hogy visszaadjuk kedvességüket. másik táborban — egy kilométerrel távolabb — budapesti úttörőfiúk telepedtek le. Sátraikat, — melyeket a hegy lábánál állították fel — már az országúiról láthatja, aki arra halad. Ötőlük nyílik a legszebb kilátás a környező vidékre. Az ipolymenti fák, közeli és távoli hegyek, csehszlovákiai házak, erdős területek egyaránt gyönyörködtetik a magas bérházakh.oz szokott gyermekszemeket. De azért szívesebben halat fognak a folyóban. A harmadik táborban már lányok is vannak. Ezek a gyerekek Zagyvapálfalváról jöttek a szabadba. A fiúk közülük is a sátrakban alszanak, de a lányok éjjelre behúzódnak a közeli őrházba, mert „félnek még a szöcskéktől is”, — világosít fel egy szöszke, kékszemű kisfiú. Finom gulyás szaga csapja meg az orrunkat. Esznek is jó sokat, mert a fürdés bizony kiéhezteti a gyomrot, ők pedig háromszor is órákon át fürde- nek egy nap. Vacsora után a fiúk elköszönnek a lányoktól és „hazamennek” sátraikba. E lpihennek a táborok. Csak az, éjjeli zenészek: a tücskök és a békák hallatják hangúkat sokáig. Á jó munka elismerése — Nyílt levél az acélárugyári színjátszókhoz — A Salgótarjáni Acélárugyár Petőfi színjátszó csoportja a következő levelet l:apta a pétervásári határőrség személyi állományától: „Az önök kultúr csoportja 1957. július 7-én este a mi laktanyánkban szerepelt. Szeretnénk megköszönni önzetlen munkájukat, másrészt tájékoztatni Önöket arról a hatásról, melyet művészi előadásuk személyi állományunkra gyakorolt. Katonáink a mindennapi fáradságos kiképzés során felkészülnek arra, hogy Népköztársaságunk határainak biztos védelmezői legyenek. A kiképzésből jelentett kikapcsolódást a „Vadvirág“ című zenés vígjáték megtekintése. Ez a kikapcsolódás segíti a mi további munkánkat. Harcosainknak, tiszthelyetteseinknek és tisztjeinknek az a véleménye az előadásról, hogy az művészi és magasszínvonalú volt. Ennél jobbat hivatásos művészektől sem várhattunk volna. Szeretnénk mégegyszer megköszönni azt a kellemes pár órát, amit ez az előadás biztosított számunkra. Kívánunk kultúrcsoportjuk minden egyes tagjának eredményes, jó munkát, sok sikert es sok-sok olyan vastapsot, mint amit nálunk kaptak. A pétervásári határőrség személyi állománya nevében: NAGY ALBERT SZÖCS FERENC fhgy fhgy öiYzáqm dal o Ni in nép éUj PÉCSI ÉLMÉNYEK c-/ (x\-/ cOe/ tx\-/ ‘XS-/ 'xVr/ ÍXSux ‘>^~i !XN~/ A pécsi városi tanács VB és a helyi közlekedési vállalat, valamint a Népművelési Intézet rendezésében 1957. július 6-7-én megrendezte az országos férfikari versenyét, melyen a salgótarjáni bányász énekkar is résztvett Maróti Gyula karnagy vezetésével. Ezen az országos méretű da- iosversenyen húsz énekkar, közel másfélezer fővel vett részt. A színpompás megnyitóünnepség, mely magában foglalta a vendég énekkarok zászlókoszorúzását és egyéb daloshagyományok ünnepélyes szokásait, szombaton este (6-án) zajlott le. A nagyszabású és nem mindennapos .ünnepség sikeréhez hozzájárult Pécs város közönségének élénk érdeklődése, mely abban nyilvánult meg, hogy a két napos ünnepség minden rendezvényén hatalmas tömeg jelent meg. Megyénket a salgótarjáni bányász kultúrotthon énekkara képviselte. Az ország legjobb húsz énekkara között az elsők közé küzdötte fel magát, ezzel is öregbítve a nógrádi bányászok hírnevét. Az énekkari ünnepséget Bartók Béla emlékére rendezték meg. A nemes verseny gyümölcseként igen magas színvonalú énekkari produkciót nyújtott, szinte( minden résztvevő énekkar. Műsoruk összeállítása azt bizonyította, hogy a szocialista-realista kórusművészet útján haladnak, azon az úton, amely egyedül járható a munkásmozgalom énekkarai számára. Pécs város közönsége megértette a szocialista hagyományokkal rendelkező kórusművet és lelkesen ünnepelte azok előadóit, vagyis férfikaraink legjobbjait." A salgótarjáni bányász énekkar mint már annyiszor most is igen nagy sikerrel szerepelt ezen az ünnepélyen. Tehát nem volt hiábavaló az az áldozat, melyet a Nógrádi Szénbányázati Tröszt, valamint a szakszervezet elnöksége hozott annak érdekében, hogy képviseltesse bányászainkat ezen a találkozón. A bányász énekkar az országos bírálóbizottság legteljesebb elismerését vívta ki, mely abban is megnyilvánult, hogy az elsők között dicsérték meg. Büszkék vagyunk dalosainkra, büszkék vagyunk vezetőikre, mert míg a vezetők mindent elkövettek az énekkarért, addig az énekkar tagjai fáradságos és eredményes munkával hálálják meg azt.. Az eredmény ilyen körülmények között mindig csak jó lehet. Még több és sikeres szerepléssel szerezzenek kultúrak- tiváink dicsőséget a nógrádi bányászoknak. Elvtársi szeretettel köszöntjük őket. Széli István <V ÁS ÁPOLJON mindent »Z ALL1MI /fcetyen üRiíHáZBEtr 1957. július 3. Töíénik: Valahol Nógrád megyében . . . Szín: Egy italbolt. A déli harangszó utóhangjai még a levegőben rezegnek, amikor az út porától szürke, a tikkasztó melegtől félájult vendég érkezik. Izzadt homlokát törülgetve botorkál a pult felé. A teremben síri csend. Sehol senki. A pult közelében meg; áll, s egy székre leroskadva várakozik. Majd nemsokára megszólal. Rekedt hangja üresen kong a teremben: — Halló! Egy korsó sört kérek. Feleletet azonban senki sem ad. Fáradt szeme némán keresi a megváltást jelentő csapiárost. Tekintetével végig simogatja a sörcsapot, a szódavizes készülék csapját, ügy látszik, valahogy enyhült szomjúsága, mert most már a pult fölé tekint. Feliratok, rajta nagy betűkkel: „Szocialista kereskedelemmel a békéért.” „A másikon „Csak kútvízzel öblített pohárban szolgálunk ki.” s a legérdekesebb: „Udvariassági versenyben vagyunk.” Ekkor lép be a hátsó ajtón a főnök. Megáll az ajtóban. Pislog, csodálkozva mustrálja a jövevényt. Mit akarhat ez. Csak nem?! Közelebb lép és megszólal: — Mit parancsol? Vendég: Egy korsó sört. Főnök: Mit? Sört? Vendég: Igen, sört. Főnök: Ember, hol él maga. Nyáron sört. Ki hallott már kecskeméti barackom, kisüsti szilvám, s kitűnő hegyaljaim. Vendég: Akkor legalább málnát, vagy jó hideg szódát! . . . Főnök: Szódát? Méghozzá hideget? Ebben a hőségben? Kartársam, ön sajnos teljesen az irrealitás talaján áll: Van azonban egy ajánlatom. Vendég: Mi lesz az? Főnök: Finom hazai kútvízzel tudok szolgálni. Vendég: Azt igya meg maga! Kedves főnök kartárs. A' főnök kartárs kezeit széttárva tér vissza a hűvös belső szobába, miután számára az ügy lezáródott. A vendég pedig ... azt talán hagyjuk is. 1957. július 13. , A hőmérő 19 fokot mutat. Hatalmas jeges eső söpört végig a tájon. Jaj annak, akit útban elkapott a vihar . . . Az italbolt ismét az elhagyottság képét mutatfa. Csak akkor éled fel, amikor a zivatar elmúlik. Innen is, onnan is jönnek az emberek. Ismerősünk is belibben az ajtón. Most sokkal írissebb, valósággal futólépésben közelíti meg a pultot. Csapzott homlokáról és kabátjáról csurog a víz. Már a terem közepén elkiáltja magát: — Főnök kartárs! — Tessék! — Valami jó itókát kérek. — Kérem szépen. Zamatos hegyi málna jegelt szódavízzel . . . — Ne is folytassa, — egy fél deci szilvát adjon — a legerősebből. ilyet. Mit gondol, mennyi a kontingensem? ... — Majd I — Az nincs : : ; folytatja. — De van elsőrendű ‘ M. P. rpaLae M ár a névben is van valami romantika, valami vonzó, valami sokatsejtető. A népi együttesek — legyenek bármily nemzetiségűek, bármilyen tájról valók — műsorukban mindig valami kedves, mindenki által érthető számokat vesznek. Előfordul ugyan, hogy a nógrádi ember nem érti meg a göcseiek minden műsorát, mert ott más a táj, mások a szokások, más az emberek érzésvilága. Azért mégis általában megértjük minden népi együttes műsorát, mert e műsorok a munkaszerető emberiség gazdag, változatos életének világot formáló lelkivilágának tükörképei. Ezért üdvözöljük örömmel azt a kezdeményezést, amelyet a balassagyarmati föld- művesszövetkezet hozott napvilágra. Az országhírű balassagyarmati népi zenekar mintájára a szövetkezet lelkes kultúrmunkásai elhatározták, új, nagyszerű együttessel, a palóc népiegyüttessel lepik meg a város dolgozóit és az ország kultúrális életét. NÉPIEGYÜTTES (Qádié muiüit Csütörtök, július 18. Kossuth-rádió. 8.10: Könnyű muzsika. — 8.40: Kórusok. — 9.00: Édes anyanyelvűnk. — 9.05: A Gyermekrádió műsora- — 9-25: Zeneszerzői arcképek. — 10.10: Éjjeli őrjárat. Elbeszélés. — 10.42; André Segovia gitározik. — 11.00: Svejk. Egy derék katona kalandjai. — 11.26: Népi zene. — 12.10: Operarészletek. — 13.00: Halasy Árpád két szatírája. — 13.15: Népszerű hangverseny. — 14.20: Muzsikáló képtár. — 14.40: Régi olasz kórusmuzsika. — 15.20: Az Ifjúsági Rádió műsorg. — 16.10: Szovjet népek zenéjéből. — 17.00: Nyári befőzés. — nagyban. — 17.10: Wagner-bemuta- tók. — 18.10: Mulatós népdalok. — 18.45: A világ térképe előtt: Vietnam. — 19.00: Tánczene. — 20.27: Társas muzsika. Rádiójáték. — 21.32: A búzamezőkről jelentjük. — 21.40: Népzene. — 22.15: Amor a léghajón. — 22.10: Zenekari hangverseny. — 0.10: Népi zene. Petőfi-rádió: 14.20: Fúvósindulók. — 14.40: Operakettősök. — 15.20: Tánczene. — 16.00: Bach-művek. — 16.20: A Gyermekrádió műsora. — 16.48: Énekkarok műsora. — 17.10: A mexikói nép hőse. Előadás. — 17.25: Operettrészletek. — 18.20: Válaszolunk hallgatóinknak. — 18.30: Mendelssohn: d-moll trio. — 19.05: Az Ifjúsági Rádió nyelvtanfolyama. — 19.15: Régi magyar áriák. — 19.35: Népi zene. — 19.45: Sport- híradó. — 20.00: Könnyű melódiák. — 21.05: Sosztakovlcs: Hat kórusköltemény. — 21.30: Régi nagy slágerek. — 21.50: Reggeltől-estig a Balatonkutatóhajón. — 22.00: Ritkán hallott olasz operarészletek. — 22.45: Versek a kedveshez. Péntek, július 19. Kossuth-rádió: 8.10: Részletek a János vitéz c. daljátékból. — 8.50: Hanglemezek. — 9.10: Zenekari hangverseny. — 10.10: Óvodások műsora. — 10.30: Fúvószene. — 11.00: Port Said. — Kazim el Szamávi verse. — 11.10: Glinka: Sextett. — 11.37: A fogalmazó. Elbeszélés. — 12.10: Népi zene. — 13.00: A belterjes gazdálkodás útján. — 13.15: A szovjet rádió esztrád-zenekara játszik. — 14.00: Uttörőhtradó. — 14.20: Régi magyar operákról. — 15.00: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 15.30: Zongoraszólók. — 16.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 16.50: Tíz perc a bíróságon. — 17.00: Történejek nagy karmesterekről. — 18.10: Az Ifjúsági Rádió műsora. — 18.20: A magyar múlt forradalmi dalaiból. — 18.40: Az ifjúság fóruma. — 19.00: Madárdalkórusok. — 19.30: Jazz-hangszerszőlók. — 19.45: Sporthíradó. — 20.30: Fodor József szerzői estje. — 21.15: Zenekari hangverseny. — 23.10: Könnyű zene. — 0.10: Bach-művek. Petőfi-rádió. 14.20: Könnyű melódiák. — 15.00: Balettzene. — 15.40: Regényismertetés. — 16.00: Magyar jfúvószene. — 16.15: Az 1957. évi dalosünnepek műsorából. — 16.40: Ami csak velem eshet meg. Elbeszélés. — 17.00: Népi muzsika. — 17.30: Aktavár. Regény. — 18.00: Mozaikok a Leningrádi Opera történetéből. — 19.05: Operett- és filmzene. — 19.45: Zenei anekdoták: — 20.00: Tánczerre. — 21.05: Különleges hangszerszólók. — 21.20: Külpolitikai kérdésekre válaszolunk. — 21.30: Közvetítés a Bala- tou-étteremből. — 22.00: Operettest. Szombaton, július 20. Kossuth-rádió: 8,10: Zenekari hangverseny. — 9.00: Mesél a hegedű. — 9.40: Könnyű múzsa. — egyveleg. — 10.56: Svejk. Egy derék katona kalandjai. — 11.20: A Zeneművészeti Főiskola hallgatóinak műsora. — 12.10: Népi zene. — 13.00: Ml van a könyvesboltokban? — 14.20: A Gyermekrádió műsora. — 14.40: A mikrofon előtt: Nagypál László. — 15.25: Kórusaink életéből. — 15.45: A nemzetközi munkás- mozgalom Időszerű kérdései.. — 16.15: Zenés hétvége. — 17.00: Budapesti képek. — 17.15: Híres prímások: 36. Rácz Laci. — 18.10: Szív küldi szívnek szívesen. — 18.45: Riportműsor. — 19.00: Opera- és operetthangverseny. — 20.20: Moszkvai vendéglátók. — csepeli vendégek ismerkedése. — 21.20: Hanglemezei. — 22.15: Sporthír- a|dó. Petőfi-rádió: 14.20: Népek zenéje. — 15.00: Szervánszky Endre: Fu- volatrio. — 15.25: Fotoamatőrük ötperce. — 15.30: Polgár Tibor: A A kerék. — 17.40: Válaszolunk hallgatóinknak. — 17.50: Könnyű zene. — 18.20: Lányok, asszonyok ... — 18.40: Uher Zita énekel. — 19.05: Tánezene. — 19.35: Utazás a nyári égbolton. — 19.55: Az opera mindenkié. — 21.05: Bruckner: VIII. szimfónia. — 22.25: Szombat este .. N. ograd megye székhelye ismeretes Salgótarján, de palócország fővárosa csald Balassagyarmat marad. Ezt az elsőséget nem tudja a rohamosan fejlődő megye székhely sem elvenni tőle. De nincs is rá szükség. A balassagyarmat környéki falvak mintegy tárházai a népi művészetnek a változatos népszokásoknak, a fül számára oly zamatos palóc nyelvjárásnak. A szervezés alatt álló népi együttes vajon megtud-e felelni annak a magasztos hivatásnak, amit várunk tőle? Reméljük, igen. Mi erre a biztosíték? Talán a legfőbb a dolgozók lelkes támogatása. Az együttesben megtalálhatók a földművesszövetkezet dolgozói, tsz-tagok, valamint más népi erők. SZÉP PÉLDA emberségből A GJ 482-cs rendszámú /autóbusz már Karancs- alja és Karancslapujtő között robogott. A két község közötti útszakasz derekán az út jobboldalán egy kék svájcis, erősen olajos ruhás ember tűnt fel, s jobbkezével állj-t intett a robogó autóbusznak. Az utasok közül egyesek bosz- szankodtak. — Miért nem várt a megállónál? — mondogatták. A gépkocsi vezetője, Monostori László azonban megállította kocsiját és így válaszolt a nyugtalan- kodóknak: — Aratás, cséplés ideje van, bizonyára sürgős lehet az útja. Igaza Is volt. A traktoros a karancskeszl gépállomásra igyekezett, mert traktorjának csapágyai kitöredeztek az árpakévék szérűre szállítása közben. A gépkocsivezető jóvoltából két órával megrövidült a szállító munkások kiesése. Monostori gépkocsi- vezető magatartása példás és követendő. Hiszen az aratás-cséplés érte Is van, neki is segítenie kell. Kökényesi Béla •ÍOS<jÍk^C!5oKSCS<3<SGSO^
