Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-10 / 54. szám

1957. JÚLIUS 10. NÓGRÁDI Népújság 5 Hl ÍNYIG LENNE 200 db kályha elkészülne Teljesítménybérben dolgoznának Nem kellene tétlenül ülni Alacsony, zömök, barna em­ber Varga István. A tűzheLy- ,-gyárban dolgozik 1949-től, mint kályha samottozó. Pásztóról jár naponta munkába. Otthon hét éves fia és két eves lánya várja naponta aput. Ennyit tudtam meg Varga elvtársról, miközben szaporán 'tünteti el a samottéglát a kályha belsejébe. Majd né­hány pillanatra megáll és be­szél. A gazda szemével muto­gat, s érezni szavaiból a fele­lősséget a gyár munkája, sa­ját munkája iránt. í_ Tervünk ugyanaz maradt, mint volt. A kályhagyártást újra megkezdtük, de az anyag- ellátás nem javult. Lemez és szürkeöntvény hiánnyal küz­dünk, mondhatnám mindig. Azelőtt is kevés volt az anyag, míg a tűzhelyeket csináltuk. Bár öntvényünk már majd lesz, ha a kulcsöntést kitele­pítjük. Már építjük is társa­dalmi munkában az új kulcs­öntödét. A lemezellátás javu­lása azonban nem ilyen egy­szerű. Néhány napja kaptunk ugyan egy nagy autóval, de el is fogyott mindjárt. Ha lenne anyag, nem kelle­ne sokszor 1—2 órát várni. Akkor naponta 200—210 darab kályhát tudnánk kisamottozni. Akkor több lenne a keresetem is. Igaz sokan jöttek ide dol­gozni az ellenforradalom után, mert jól lehetett keresni. Per­sze ez nem volt jó, mert több bért fizettek ki, mint amennyi engedélyezve volt. Ha így folytatódott volna, bizony na­gyon drágák lettek volna kály­háink. Nem volt könnyű ezt megmagyarázni a társainknak. Most 1 700 forintot keresek. Ez nem nagyon sok, de mégis elég. Ma már egyre több azok száma, akik megértik, hogy nyereségesen kell dolgozniuk. A mennyiségi termelés mel­lett a minőség is nagyon fon­tos. Itt azonban nincs minden rendben. Sok kézen megy ke­resztül a kályha és ez sok se- lejtet eredményez. Nem ritka a napi 2—3 selejt. Elég egy kis zománchiba (s a közelben mutat is vagy hármat) és már újból el kell készíteni a kály- haköppenyt. Ebben a zomán­cozok is hibásak, akik selejtes munkát adnak ki. Nem szoktam ellógni a na­pot. Ha már eljövök, dolgoz­ni, keresni akarok. Igaz, most 2—3 nap csak órabért kapok. Nem volt anyag, nem tudtunk teljesítményben dolgozni. Ma javításokat végzek selejtes kályhán fél nyolctól tíz óráig és még csak kilenc darabot szereltünk össze. Pedig ha ren­desen dolgozhatnánk, már 70 darab új kályhát samottozhat- tunk volna ki. S ami a leg­rosszabb, a javításért csak idő­bért kapok. Persze megértem, hogy muszáj kijavítani a selej­tes kályhát, mert nem adhat­juk el a 10—15 százalékos se- lejtárut sem. Az elmondottakhoz nem kell külön kommentár, örvendetes jelenség, hogy gyárainkban nemcsak a műszaki vezetők ismerik az üzemi problémákat, hanem minden egyes dolgozó tisztában van vele. A bizalom eredménye meg is hozza a gyümölcsét. Hiszen csak úgy tudnak a selejtcsökkentéséért és a minőség megjavításáért harcolni a Varga Istvánok, ha ismerik azt. — tob — Mi újság az Acélárugyárban? (Tudósítónktól.) A Salgótarjáni Acélárugyár Vállalat az ellenforradalom óta igen sokat fejlődött a terme­lés területén. Amíg a harma­dik negyedévben a napi átla­gos termelés 334.9 tonna volt, addig napjainkban átlagosan elérjük a napi 332 tonnás ter­melést. A vállalat az első ne­gyedéves tervét mennyiségileg 111.5 százalékra, értékben 114 százalékra teljesítette. A má­sodik negyedéves tervé't június 24-én befejezte. A HIDEGHENGERMŰ gyárrészlegnél május 1 tiszte­U3ITOK KÖZÖn Az fontos újítómozgalom . egyik tényezője népgazdasá­gunk gazdasági megszilárdulá­sának. Hiszen az újítások amellett a termelékenységet növelik, az önköltséget csök­kentik, a munkát is könnyeb­bé, biztonságosabbá, gazdasá­gosabbá teszik. Vajon hogyan ^dolgoznak az Acélárugyár újí­tói? E kérdésre keressük a választ. Mint minden területen itt is nagy károkat okozott az ellen- forradalom. Hosszú hónapok teltek, amíg a kedélyek meg­nyugodtak és az emberek al­kotni kezdtek. A bizonytalan­ság eredményezte, hogy janu­árban mindössze két újítási­javaslat érkezett csak az újí­tási csoporthoz. Az idő múlá­sával, ahogyan nőtt a bizalom a munkás-paraszt kormány iránt, úgy növekedtek az újí­tások. Ezt mutatják a számok. Februárban 15, márciusban 12, áprilisban 19, májusban 38, míg júniusban 21 újítási ja­vaslat történt. Az elmúlt hónapban csökke­nést mutat az újítások száma, melynek oka az anyaghiány­ban lelhető fel. Ennek ellenére is eredménynek mondható az I. félév 107 újítási javaslata. Ez 1.391 587 forint megtakarí­tást eredményezett. A dolgozók részére pedig újítási díjként 72 997 forintot fizettek ki. Amint a számok is igazolják, jól jártak az újítók is és az üzem is. A második félév kbmoly öt­letekkel várja a gyár újító gárdáját. A technológiai osztály az új gyártási eljárások beve- t zetésével ad tervfeladato- ? kát, amivel úgy a terme­lést. mint a technológiát meg akarják javítani. Bizony .itt van tennivaló bő­yen. S most nézzük az újító gárdát. Székely Mihály most nyújtot­ta be javaslatát az egyes hu­zalfajták keresztmetszet csök­kentéséről. Ha javaslata valóra válik úgy az önköltség nagy­mérvű csökkenése folytán kö­rülbelül 600 000 forint megta­karítás válik lehetővé. Mint hallottuk, minden remény megvan, hogy valósággá lesz a még papíron lévő javaslat. Behan József többszörös újí­tó a szögverő üzemben dolgo­zik. Újításai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy egy gép napi teljesítménye 350 kg- ról 600 kg-ra emelkedett. Ma azonban már igen nehéz az újítás a szögverőben, hiszen a régi elavult gépek modern gé­pekkel lettek felcserélve. Balogh István a patkósarok készítésénél dolgozik. Most „nagy fába vágta fejszéjét”. Egy teljes munkafolyama­tot akar megszüntetni az­által, hogy az anyag hely­rehúzásán újítást eszkö­zöl. így egy ember munká­ja felszabadul. De ezen­kívül még számtalan el­gondolást kíván valóra váltani. Akad az újítások között nem­egyszer olyan is, ami ugyan ínem jelent termelés növelést, de jelent könnyebb és bizton­ságosabb munkát. A szögverői újító brigád: Pampurik Béla, Angyal Barna, Jancsik János és Teplán György érdeme az, hogy már másodszor szerezték meg a vezető helyet a munka- védelem során. Azóta csökkent igen nagymértékben a baleset. Természetesen ez termelés nö­velést is eredményez, hiszen a kieső létszám csökkent. Nehezen indult meg az újí­tómozgalom, de ma már jó nyomon halad. Ezt bizonyítja az első félév alatt újításból eredő 1,391 587 forint is. Ez azonban csak kezdet. Az igazi pagy munka csak most kezdő­dik a második félévben. — Hortobágyi — leiére egy nemes munkaver­seny mozgalom indult be (1 karikás mozgalom), azóta ez igen föllendült és szép eredmé­nyeket hozott. Mintegy 150 fő vesz részt a versenyben, amely az üzemnek mintegy 60 száza­lékát teszi ki. Igen sok dol­gozó van már, ki naponta nem egy karikával, hanem 2—3 ka­rikával termel többet. Ilyen például Borsovitcz Sándor hen­gerész és Dancsák Ferenc hen­gerész, ki 34 karika helyett 37 karikát hengerel naponként Az 1 karikás mozgalom igen szép eredményeket hozott, me­lyet bizonyítanak az alábbi eredmények. Amíg április hó­ban naponta 42,6 tonnát ter­meltek, addig májusban ez 44,4 tonnára és júniusban 45 tonnára emelkedett. Termé­szetesen a termelés emelkedé­sével javult az 1 fő 1 napra termelési érték is, míg április hóban ez 628.— forint volt, addig május hóban 646.— fo­rintra és június hóban 650.— forintra emelkedett. Az 1 ka­rikás mozgalmat a hideghen­germű gyárrészleg műszaki dolgozói is segítik, A GAZDASÁGI SZERÁRUGYÁR részleg. Jelenleg a leggazda­ságosabban termelő üzem. Az egy fő napra eső termelési ér­ték a harmadik negyedévi 268 forintos átlaghoz viszonyítva 300.70 forintra emelkedett, ugyanakkor május hó folya­mán egymillióhetvennégyezer forint nyereséggel zárta a hó­napot. HUZALMÜ gyárrészleg. A rúdvas üzem­ben műszaki fejlesztés vonalán a meglévő adottságok figye­lembevételével szükségesnek látszik a korszerű húzó sebes­ségekre való áttérés. A húzó padok, hegyezők, eg.yengetők, polírozók, stb. elavultságán csak szórványosan lehetett módosítani. A termelékeny­ségre kiható húzósebesség no­rmt termelésük volt. Az ellen- forradalom, amely megbéní­totta munkájukat, több mint 0©00©©©G©©©©©©©©00©0000000^ velőssel azonban a korszerűsí­tésben is javulás mutatkozott. A régi elavult gyártási techno­lógia mellett a kisméreti se­besség növelése azon időben (1952) sok ellenvetéssel állt szemben, de ennek ellenére két gépen (15 to 30 to láncos húzópad) a sikerrel be lett ve­zetve a kettős húzás azonkívül több más géppel együtt a húzósebesség is meg lett nö­velve. A korszerű rúdhúzó technológiától óriási mérték­ben távol vagyunk húzósebes­ség, felületi finomság, gazda­ságosság szempontjából. Ezek az indokok tették szükségessé, hogy a rúdvas üzemben kor­szerűsítsék a gépeket és olyan gépeket szerezzünk be, melyek a mai követelményeknek meg­felelnek. ACÉL- ÉS VASÖNTÖDE Az Acélöntődében a kemen­ce nagyjavítás előtt áll. Már az 1500. adagnál tart, még 80 adagot akarnak kihozni a nagyjavítás előtt. Az Acélöntő­dében javul a munkafegyelem. Nincs igazolatlan hiányzó és későn jövő. Itt is áttértek az órabérről a darabbérre. Ugyan­ez a helyzet a vasöntödében is, ahol kidolgozás alatt áll a da­rabbér bevezetése. Rend lesz a Tatarozó Vállalatnál — Válasz hét újságcikkre — Az elmúlt félévben vállala­tunkról és az itt működő mun­kástanácsról két újságcikk je­lent meg, melyek vázolták vál­lalatunknál az akkori helyze­tet. Az elmúlt időszak munká­ira visszatekintve szükséges­nek tartjuk, hogy a vállala­tunkról írt cikket, az abban feltárt hibákat elemezzük és elmondjuk, hogy .ezek a hibák mennyire szűntek meg. Vállalatunk az I. negyedéves tervét 121.7 százalékra teljesí­tette. Önköltségi tervünk vesz­teségre volt tervezve, ennek ellenére 299 000 forint nyere­séget értünk el. Négy építés- vezetőségünknél eredményes­ség szempontjából legjobb volt a salgótarjáni építésvezetőség. Ez ugyanis 159,3 százalékra teljesítette tervét, az egy főre eső termelékenysége 153,8 szá­zalék volt. Üzemi eredménye 167 000 forint. Hasonlóan tel­jesített még két építésvezető­ségünk a szécsényi és a pász­tói. Előbbi 146,7 százalékos tel­jesítéssel, 118,2 százalékos ter­melékenységgel, utóbbi 119,9 százalékos teljesítéssel, 119,7 százalékos termelékenységgel. Legnagyobb építésvezetősé­günk a balassagyarmati, ahol az ellenforradalmi időszak alatt nagymérvű volt a tevé­kenykedés. Most ugyanazon feltételek mellett mint a fenti három építésvezetőségünk a tervét csak 95.9 százalékban teljesítette. Létszáma 103 szá­zalék volt, az egy főre eső ter­melékenysége mégis csak 97,6 említett Simon István ügyében az elmúlt hónapokban folyt le a tárgyalás, ahol is fegyelmi elbocsájtását tárgyalta a bíró­ság. A bíróság a vállalat ha­tározatát helybenhagyta. Ezen a tárgyaláson teljes mértékben bizonyságot nyert, hogy Simon ellen felhozott vádak igazak. Mentő tanúi voltak többekkö- zött Kadlecsik Márton volt építésvezető, aki ellen vállala­tunk már előzőleg többrend­beli feljelentést tett. Ugyan­csak bejelentette tanúnak TÓth Ferenc üzemvezetőt is Simon István, akinek tanúskodását azonban a bíróság nem fogad­ta el, mivel beállítottságánál fogva erősen húzott a Simon- féle ügyek felé. Simon István és társaival kapcsolatban bebizonyosodott, hogy a róla szóló írások meg­feleltek a valóságnak, sőt sok­kal több cselekményt követtek el, amelyeket a cikk még nem tárgyalt. Például a nevezett Simon István bontásból kike­rült anyagokat vett át a ve­gyesipari vállalattól vállala­tunk nevében és azt a dolgo­zóknak dupla áron akarta to­vább adni. Az ellenforradalmi időszak a vállalatunknál sem vonult el rombolás nélkül, a munkaerkölcsben, munkafe­gyelemben erős lazaság volt. Ezek felszámolása és a mi­előbbi rend helyreállítására becsületes dolgozóink minden erőfeszítésüket megteszik. Dol­gozóink minél előbb fel akarják számolni az ellenforradalom százalék volt. Ezek a termelési j rombolásait, ezért január 1-től számok bizonyítják, hogy a balassagyarmati építésvezető­ségünknél igen komoly prob­lémák voltak, amelyek kiindí­tó alapjai az előző két cikkben tárgyalt szellemnek tulajdonít­hatók. Az ellenforradalmi idő­szaknak hibáiból még mindig maradtak akadályok az épí­tésvezetőségnél, azonban ez fokozatosan, folyamatosan szá- ■molódik fel. A második negyedév folya­mán eltávolítottuk azokat a személyeket, akik résztvettek az ellenforradalmi akcióban, azonban ennek ellenére sem tudtunk még megfelelő mun­kafegyelmet és termelést biz­tosítani. Az előző cikkekben kezdve vállalták, sőt követel­ték a teljesítménybérezést. Az első negyedév pontos adatai szerint 94.7 százalékos volt a teljesítménybérezés. A balassagyarmati építésve­zetőség ügye még nem záró­dott le. Nem záródott le azért, mivel a hibák felszámolása nem mehet máról holnapra. Azonban az ott dolgozó becsü­letes dolgozók biztosítékok ar­ra nézve, hogy a második fél­évben már semmiféle hatás nem jelentkezik munkájukban az ellenforradalmi akciók foly­tán történt rombolásból. Szabó Lajos, főmérnök Váli Ferenc, igazgató Ahol a termelékenység 30 százalékkal növekedett Látogatás a Szécsényi Ruházati KTSZ-ben A szécsényi ruházati KTSZ. dolgozói az elmúlt évben csak­nem két és félmillió forint termelési értéket termeltek. Ez a szám kiemelkedő volt a KTSZ életében, hiszen fenállá- suk óta alig másfél millió fo­30 ezer forinttal károsította meg a dolgozókat. Az év ele­jétől kezdve azonban még jobb eredmények születtek, mint az elmúlt évben. A dolgozók szívós munkájának eredmé­nyeképpen az első negyedév­ben 700 ezer forint, a második negyedévben pedig 730 ezer forint volt a termelési érték, ®©©©0©©©0©Q0©£ íz hónapon keresztül ve­tették a tudás magját. Aztán learatták a termést. S most? Amíg kemény akarattal fe­gyelmezték önmagukat és má­sokat, s szivük melegét oszto­gatták mindenkinek — közben kifáradtak. A fáklya fénye, mellyel mutatták az utat, füs­tölög. . . Tarisznyájukból is csak osztogattak. . . Itt a nyári szünidő! Meg kell töltenie a tudástarisznyát, megtölteni olajjal a kis bá­nyászlámpát, mert a reájuk váró munka gyönyörű, de ne­héz is. A nyári szünidő tehát „rej­tett élet“. Nem pihen egy per­cig sem a pedagógus, csak felveszi a „garabonciás diák“ köpenyé^ s elindul. Sokkal szebb, sokkal gazdagabb a haza, semhogy bele lehetne sűríteni egy tankönyvbe. Sok­sok földrajzi, növénytani és történelmi ismeretek jutnak így birtokába, melyeket aztán gazdagon osztogat az ifjúság­nak. De mielőtt elindulna, hete­kig visszavonul az elárvult iskola falai közé és dolgozik. Pedagógusok szünideje Ez a »rejtett« munkája olyan, mint a jó háziasszonyé. Nincs látszatja, de ha nem csinálni meg, akkor van a »baj«. Statisztika, könyvtár- leltár, tankönyvek halmazai­nak átrendezése, selejt, nap­lók felülvizsgálása, lezárása, stb. De már csend van körü­lötte, Pihennek a gyerekek! f elenet a beiratás napján. (Az udvarban Oláh Ró­zsiba jön. Hajában szalag, ke­zében bizonyítvány. Mellette édesanyja beszélget a tanító nénivel.) — A tanító nénire is ráfér már egy kis pihenés — mond­ja meggyőződéssel Oláhné. De mit fog ebben a kis faluban csinálni, mikor városból ke­rült ide? A tanítónő — magas, bar­na pedagógus —. elmosolyo­dik. — Ne gondolja, hogy unat­kozni fogunk. A nyár csak a gyerekeknek jelent két hóna­pos szünetet. Nekünk vál­tozatos elfoglaltságunk lesz. Rózsika felfigyel. — Tessék elmesélni tanító néni — kér­leli. — Jó, hazáig elmesélem — egyezik bele a tanítónéni. — Előszőnie kell írnom, mi­lyen munkát végzett az ősz• tályom egész évben. Mi volt a jó és mi a rossz. Te is sze­repelsz majd benne, mert ki­tűnő a bizonyítványod. Mi­kor a beiratás befejeződött, megszámláljuk, mennyien is lesztek jövőre, hogyan is he­lyezzük el az osztályokat. ' — Hát már nem a „halacs- kás“ teremben leszünk? — kotnyeleskedik Rózsika. — Bizony nem, oda a ki­csik jönnek. Még alapos mun­ka előtt állunk. Egy hét is be­letelik, mire a könytárat rend­behozzuk és a leltár elkészül. — Jé, ez sok munka lehet, de a tanító néninek legalább nem kell tanulni! (Anyja meg- rovóan néz a kislányra.) A tanító néni erre is meg­felel: — Tévedsz Rozikám! Aki jól akar tanítani, annak ma­gának is állandóan tanulni kell. Júliusban indul a to­vábbképző tanfolyam, oda ké­szülök. — Hát akkor nem lesz ki­rándulásunk? — Búsul Rozi. — De lesz. Az úttörő fog­lalkozások sem szűnnek meg a nyáron, mindig lesz itt egy nevelő. Sőt, mire visszajövök, a pilishegyi napot is megcsi­náljuk. Megint Rozi szól. — Jóskának meg be kell járni, mert megbukott. — Persze — bólint a taní­tónő. A javítóra bukott tanu­lókkal nyáron rendszeresen foglalkozunk, hogy ősszel le tudjanak vizsgázni. A gyen­gébbeket is korrepetáljuk. Augusztus 25-én pedig meg­kezdődik már a jövő tanév előkészítő munkája. El kell intézni a meszelést is. Oláhné elgondolkozik. — Nem is gondoltam, hogy mén ennyi dolga van. Mi ta­gadás, azt hittem semmit sem csinálnak júniustól szeptem­berig. — Persze azért 2-3 hét sza­badidő mindnyájunknak fog jutni, — kell -is, mert a taní­tás nagy idegmunka. Akkor látogatjuk meg a két kitün­tetett tanulót, akiket az ál­lam. 2-2 hétre teljesen ingyen üdültet. Sok-sok jóakarattal lödnek az új tanévre. készü­mely a múlt év azonos idősza­kához viszonyítva csaknem 30 százalékkal növekedett. A termelékenység és a ter­melési érték növekedését ked­vezően befolyásolja az a kö­rülmény, hogy a műhelyeket teljes egészében gépesítették. A szabóságban a láb hajtású gépeket 12 darab villamos meghajtású gépekkel cserélték fel. A cipészeiben a talpszél csiszolását gépesítették és ez­zel évi 250 darab reszelőt ta­karítanak meg. Ugyancsak nagy gondot fordítanak a tex­tilkonfekció szabásminták be­tartására is. A megadott anyagnormáktól egy pillanatra sem térnek el, melynek ered­ményeképpen évi 15—18 ezer forint a megtakarítás. Az anyag gazdaságos fölhasználá­sával a cipészeiben csaknem 140 kg belső keményárut taka­rítottak meg az első félévben. A munkalendületet nagymér­tékben elősegítette a KTSZ dolgozók 8—15 százalékos’bér­emelése. A rendelet szerint a szövetkezet vezetősége most maga döntheti el, hogy milyen mértékben, miből mennyit ter­mel. Ez a szövetkezeti önálló­ság. valamint a termelékeny­ségben elért eredmények átla­gosan 200 forinttal emelték a dolgozók keresetét. A KTSZ dolgozói még ered­ményesebbé szeretnék tenni üzemüket. Ha a felsőbb szer­vek hozzájárulnak, gumivul­kanizáló üzemet akarnak lé­tesíteni, mert a járás területén bőségesen akadnak gumi láb­beli, autógumi javítanivaló. Ugyancsak a szövetkezet gaz­daságosságát segítené elő, ha üzlethelyiséget kapnának, meivben saját termel vényeiket értékesíthetnék. Ehhez azonban szükséges volna a központ, a megyei szervezetnek a segítsé­ge is. — szabó —

Next

/
Oldalképek
Tartalom