Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-22 / 49. szám
1957. június 22. NÓGRÁDI Népujsdg A népgazdaság 1957. évi terve, s gazdasági életünk néhány problémája Néhány héttel ezelőtt tár. gyalta az országgyűlés az 1957. évi tervet. A terv reális és teljesíthető. Ez. csendül ki valamennyi hozzászólásból, ezt tükrözte az a parlamenti vita, amely az 1957. évi . terv végrehajtása körüli problémákról folyt A terv szakít a korábbi évek túlzott maximalista törekvéseivel, s helyesen méri fel gazdasági lehetőségeinket. Számot vet a megoldásra váró feladatokkal, a rendelkezésre álló erőforrásokkal és anyagi lehetőségekkel. A terv kiindulópontja az a szilárd szándék, hogy az élet- színvonalnak az elért szinten való tartását minden körülmények között biztosítani kell. A terv annak ellenére, hogy nem tűz ki túlzott feladatokat, megvalósításához minden dolgozónak és vezetőnek gondos munkája szükséges. A megvalósítás az anyagi erőforrásokon túlmenőleg még több egyéb feltételtől is függ. Biztosítani kell mindenekelőtt á szilárd központi állam- irányítást. Nem szabad elfelejteni. hogy a revizionisták támadásának fő iránya gazdasági életünkben a központi, állami irányítás volt. Fő politikai tartalma ezeknek a központi rányítást támadó revizionista elképzelésnek az, hogy a proletárdiktatúra gazdasági irányító tevékenységét akarják meggyengíteni. A másik feltétel az 1957. évi terv teljesítésénél a terv következetes betartása. Ovakod- niok kell az egyes üzemeknek, hogy a helytelen mennyiségi szemlélettől vezérelve túlteljesítés címén szükségtelen, felesleges dolgokat gyártsanak, s ezzel az annyira nélkülözhetetlen anyagot vonják el más területről. Csak azt gyártsuk, amire a népgazdaságnak az adott gazdasági viszonyok között feltétlenül szüksége van, továbbá csak annyit, ameny- nyit a terv előír, ugyanakkor a lehetőségekhez képest jó minőségű terméket gyártsunk. Az 1957. évi töirv-swMdnt az >ari és. mezőgazdasági, terme - ist olyan szintre kell hozni, ogy minél nagyobb mértéken lehessen biztosítani a teles munkaerő foglalkoztatottságát, ugyanakkor elsősorban a lakosság élelmiszer és iparcikk ellátását, a jelenleginek megfelelően biztosítani lehessen. A terv ennek érdekében olyan termelést írt elő, amely az ipari és a mezőgazdasági termelés struktúrájában is jelentkezik. Az ipari termelés az 1956. év'íhez képest 2,4 százalékkal emelkedik. Ez az előirányzat az 1955. évi termeléssel szemben 6,6 százalékos csökkenést jelent. A tervezett 2,4 százalékos termelésnövekedésen belül a könnyű- és élelmiszeriipar termelés jobban — 9 százalékkal emelkedik, ugyanakkor a nehézipar termelése 4 százalékkal csökken 1956. évhez képest. A mezőgazdaság termelése 1956-hoz viszonyítva 3,2 százalékkal növekszik. Ez az előirányzat mérsékelt, s előreláthatólag a termelői kedv további fokozásával túl lesz teljesítve. A szerkezeti változásokra való törekvés elsősorban abban jut kifejezésre, hogy mezőgazdaságunkat a belterjesség felé ösztönzi. A terv szerint a kenyérgabona vetésterülete 480 ezer holddal csökken, a takarmányféleségek — köztük a kukorica — vetésterülete 800 ezer kh-dal növekszik. Az így kialakított terv talán mérsékeltnek tűnik. Az kétségtelen, hogy a terv előirányzataiban nem érvényesül a korábbi évek feszítettsége. Ismételten hangsúlyozni kell azonban, hogy a terv megalkotásánál az volt a legfőbb törekvés. hogy reálisan megvalósítható célokat tűzzünk ki. Sokakban mégis felmerülhet az a kérdés: például mi indokolja az előirányzott alacsony beruházási szintet, az alacsonynak tűnő termelésnövekedési előirányzatokat. Ahhoz, hogy a terv számainak és arányainak indokoltságát megértsük, tanulmányoznunk kell az elmúlt időszak gazdasági problémáit, s jelenlegi gazdasági nehézségeinket. így lehet csak mégérteni, hogy mik voltak azok az objektív okok, amelyek az 1957. évi tervet meghatározták. 1956 előtt jórészt természeti adottságaink elhanyagolásával fejlesztett ipar egyre több és több nyersanyagbehozatalra szorult, s ez az egyéb fizetési kötelezettségeink mellett oda vezetett, hogy az export állandó erőltetése ellenére devizaszükségletünket fedezni nem tudtuk. Mind gyakrabban ki- sebb-nagyobb, de minden esetben rövidlejáratú külföldi kölcsönök felvételére szorultunk. Külföldi adósságaink egyre inkább növekedtek. Különösen súlyos volt a helyzet 1954 elején. A baráti államoktól felvett kölcsönök törlesztése ugyanis ekkor vette kezdetét. A nemzetközi pénzpiacokon igen nehéz helyzetben voltunk. Belföldön ugyanakkor a mezőgazdasági exportot erőltettük, ami a felvásárlási és szabadpiaci árak emelkedéséhez vezetett. Különösen a parasztság kezében halmozódott fel sok pénz, melynek visszahívására nem rendelkeztünk megfelelő összetételű árualappal. A belföldön forgalomban levő pénz mennyisége évről évre nőtt; Egy síkon vizsgálva a helyzetet, gazdasági nehézségeink állandó fokozódását legvilágosabban az 1953—55-ös években jelentkező és egyre növekvő külföldi eladósodásunk, másrészt a belföldi bankjegyforgalom állandó emelkedése jellemezte. 1956-ban a mezőgazdasági export korábbi szintjének fenntartása mellett — amit a kedvező 1955. évi terméseredmények tettek lehetővé — nyersanyagbehozatalunkat már jelentősen csökkentettük, s így elég kedvező külkereskedelmi egyenleget hoztunk létre. Devizahelyzetünk javult, amit 1956 első háromnegyed évének 600 millió Dft-os külkereskedelmi aktívuma is mutat. 1956. évi gazdasági kilátásaink már arra engednek következtetni, hogy gazdasági nehézségeinken — az életszínvonal fenntartása mellett — kezdünk úrrá lenni. Ettől függetlenül gazdasági életünkben még számos ellentmondás és feszültség állott fenn még 1956-ban is, melyek végeredményben felfelé ívelő ipari fejlődésünket és — ha igen lassan is —, de feltétlen, fejlődő és szocialista irányban tendáló mezőgazdaságunkat fékezték. Valahogy úgy látszott, hogy az állandóan növekvő termelésünk nem realizálódik az anyagi javak tömegében. és újra megújuló erőfeszítéseink nem járnak az elérhető eredménnyel. Világossá vált, hogy úgy az ipari, mint a mezőgazdasági termeié® szerkezetében néhány év alatt mélyreható változásokat kell végrehajtani. Ezen a területen is elkezdtük a munkát még 1956-ban. Ismeretes, hogy ebben az időben már több gazdasági és szakbizottság dolgozott gazdasági életünk struktúrális problémáinak megoldásán. Az ellenforradalom még inkább elmélyítette nehézségeinket — következményeképpen —• ugrásszerűen súlyosbodott gazdasági helyzetünk. Áz oko- zott kár 20 milliárd forintra tehető. A termelés nagymértékben visszaesett, a termelékenység csökkent, ugyanakkor a munkások átlagkeresete emelkedett. Hogyan tükröződnek ezek Nógrád megye iparában, erre szemléltetőül közlünk néhány adatot a megye néhány minisztériumi iparvállalatának adatát. (Folytatjuk) Merész elhatározás A gdanski műegyetem diákja rozta, hogy kon európai útra indul, metország, landia és Frannegy eifaatákajakörNéHolciaorszag vizem mintegy 3000 kilométert fognak hajókázni. Viszkok néni szive a mikor két hónappal ez- zí előtt híre ment, hogy pesti gyerekeket hoznak három hónapi üdülésre Tarjánba, Viszkok Istvánné baglyasi lakos is jelentkezett, hogy magához vesz egy kislányt. A gyerekek megérkeztek. A néni ugyan ott volt idejében, de a kislányokat „szétkapkodták” előle. Hiába kérte, hogy neki leánykát adjanak. Olyan 9 éves Miért nem kapható törhetetlen műszálkelme? Külföldön már többnyire úgynevezett gyűrhetetlen appreturával készítik a köny- nyű, nyári műszálanyagokat, flökonokat. A magyar gyárak is rendelkeznek a szükséges berendezésekkel és így gyártják a kelmék egy részét, de csak azt a mennyiséget, amelyet exportra rendeltek. Itthon miért nem kapható a gyűrődésmentes kelme? Erre a kérdésre kért választ az MTI munkatársa a Pamutipari Igazgatóság főmérnökétől, dr. Ekés Mihálytól: — A KISTEX, a Goldberger- és a Kolorit-gyár él tudná végezni az összes műszál méteráru gyűrhetetlenítését, de a kereskedelem ezt nem igényli. Azért nem rendelik, mert az ilyen áru a gyárnak valamivel költségesebb, a kereskedelemnek is többe kerül és még nem döntöttek az ármegállapításról. Tavaly ugyanis az volt a pamutipar vezetőinek álláspontja, hogy a régi áron kerüljön forgalomba a gyűrhetetlen kelme is. Ebbe azonban nem egyezett bele a kereskedelem, mert ráfizetett volna. Most viszont az ipar vezetői belátják, hogy indokolt a jobb áruért többet felszámolni. Körülbelül 10 százalékkal lenne magasabb az ár. Ezt a különbséget meg is fizetnék a vásárlók, ha olyan szövetet kapnának, amely mindig frissen vasaltnak látszik és könnyen kirúgja a gyűrődést. A Könnyűipari Minisztérium a napokban újra kézbevette ezt az ügyet és szorgalmazza, hogy a kereskedelemmel egyetértésben rövid időn belül forgalomba hozhassák üzleteinkben a gyűrhetetlen kelmét — mondotta dr. Ekés Mihály főmérnök, formát, aki együtt járna iskolába az övével, Sárikával. A Népfront nem tudott mit tenni. Már mind a hét leánynak (ennyi érkezett) fogták a kezét a többi asz- szonyok. Egyiktől sem lehetett elvenni őket. A kicsik el is mentek és az asz- szony csak várt, várt és nézett két kis szemüveges fiútestvérre, akik vidáman ugrándoztak a tanács helyiségében. Olyan elevenek és kedvesek voltak azok a fiúcskák, hogy Viszkok néni egyszercsak gondolt egyet és beíratta magának mindkettőt: Kiss Miklóst és Kiss Istvánkát. a míg a gyerekek adatait Sí jegyezgették, elment a többi gyermek, csupán egy öt év körüli fiúcska ült egy széken és szipogott. Csillag Gabikának hívták a gyereket, s oly hozzáillő volt ez a név, mert két gyönyörű nagy fekete szeme éppen úgy, mint a csillagok, ragyogtak. Viszkok néni odament hozzá és megkérdezte: — Miért sírsz kisfiam? Gabika megmondta. — Azért, mert én nem leszek senkié, én haza megyek ... Az asszony körülnézett, nem volt már ott senki. Aztán nem sokáig gondolkodott, odament az asztalhoz és beíratta magának a harmadik kisfiút is. így egy kisleány helyett három fiúval lepte meg otthon a családot ... Viszkok néni jól lehet. • • • egész életén át küszködött a gyerekekkel. Édesanyja házánál tizenketten voltak. O maga nyolcat hozott a világra. Ebből kettőt, két szép felnőtt gyermeket, a második világháború idején siratott el, egyet pedig még csecsemőként tett a sírba, öt gyermeke él: ki férjhez ment, ki megnősült, egy nagyobb fia és egy 9 éves kisleánya van vele már csak. Megesett a szíve ezeken a gyermekeken és azóta is ott vannak nála. Az idős asz- szony hajnalban kel, elmegy a földekre kapálni, nyolc óra felé haza siet, hogy a fiúkat megmosdassa, megetesse és újra elmegy. Azután Sárika elvezeti „kis öccseit” az óvodába. Délután meg értük megy, hogy hazavigye őket. A három kicsi úgy megszerette Sárikát, hogy ha meglátják közeledni az „ovi” felé, elébe rohannak és csókolgatják. Viszkok nénit mindhárman nagymaminak hívják, s azt állítják, hogy ezután csak látogatóba járnak haza Pestre, mert itt maradnak örökre Baglyasalján, annyira szeretik a mamié- kát. a z asszony meg is érzi demli, hogy szeressék. Egy idős asszonynak, aki egész életében gyerekekkel bajlódott, már pihennie kellene, de ő még most is kicsinyekkel fáradozik, mert szíve nem nyugodhat addig, amíg bajba jutott embereken nem segíthet... Juhász Margit 'BaeBaaBaaBBBaBaaaaBBBVaflaBBBaBBa*sa£iBaaaaaBBaasMBBBBBai tt»MaaBaaaaaaaaaaaaaaBaaaaBaraaaaaBBBaaaBa*4’aaaaaaaBaaaaaaBaaaB*asaaaaaBaaaaaBaaaa» 1 íz tagú bányászküldöttség volt a Szovjetunióban. A küldöttség tapasztalatairól szól Havrán István elvtárs feljegyzése. Lapunk hasábjain ezt folyamatosan közöljük. 1957. április 30-tól május 14-ig a Szovjetunió Ukrán Szocialista Köztársasága bányász szakszervezete elnökségének és a sztaiinoi bányász szakszervezeti elnökség meghívására a Szovjetunióba Salgótarjánból tíztagú bányász delegáció indult el. A delegáció tagjai: Havrán István delegációvezető, Torják János a trösztbizottság elnöke, Kovács József a Nógrád megyei MSZMP intéző bizottsága ipari osztályának vezető je. Tanyai Ferenc, a tröszt termelési osztályának vezetője, Sándor Gáspár a kisterenyei bányaüzem főmérnöke, Petik Sándor, a tröszt titkárságának vezetője, Sándor Béla a mi- zserfai üzem bánya vezetője, Kovács László Kossuth-díjas vájár, Kaposvári Jenő a nagy- bátonyi üzem vájára és Somoskői Lajos Árpád, a rónai bányaüzem vájára. 1957. február hónapban a Szovjetunió összszövetségi szakszervezetétől Szolovjev elvtárs meglátogatta küldöttséggel együtt Salgótarjánt, így a nógrádi szénbányászokat is. A látottak alapján ígéretet tett, ha a munka tovább eredményesen halad, módot fog találni, hogy egy bányász delegáció a Szovjetunióba kiutazhasson. 1957. március 22-i keltezéssel az Ukrán Szocialista Köztársaság Bányász Szakszervezetének elnöksége és a Sztálinéi bányász szakszervezet elnöksége meghívott egy 10 KÉT HÉT A SZOVJETUNIÓBAN — Havrán István feljegyzése — tagú küldöttséget a Nógrádi Szénbányászati Tröszttől vendégként. Ennek a meghívásnak eleget téve utazott ki 1957. április 30-án a Nógrádi Szénbányászati Tröszt tíztagú bányász küldöttsége. 1957. április 30-án 10.30 órakor a delegáció repülőgéppel utazott a Szovjetunóba. Lem- bergben és Kijevben történt leszállás után a vukovói repülőtérre délután fél 6 órakor érkezett meg. ahol az össz- szövetségi bányász szakszervezet titkára és a szakszervezet vezetőségének négy tagja fogadta a delegációt. Várt bennünket az össz-szövetségi bányász szakszervezet külföldi kapcsolatok osztályának munkatársa, Maszkó elvtárs is, aki egész szovjetunióbeli tartózkodásunk alatt kísérőként volt beosztva hozzánk. A repülőtérről személyautókkal érkeztünk Moszkvá- bav közben megtekintettük a Lenin-hegyen épült Lomonoszov Egyetemet, gyönyörű kivilágítással, ünnepi díszben volt. A Moszkva Szállóban szállásoltak el, mely szálló ebben az időben a május 1-re érkezett különféle országok delegációinak volt túlnyomórészt fenntartva. Mindenki kényelmes elhelyezést kapott, a legkényelmesebb berendezéssel, fürdőszobával együtt. Megérkezésünk után másfél órával a Moszkva-szálló éttermében vacsorán vettünk részt, a bennünket a repülőtéren váró elvtársakkal együtt, ahol megbeszéltük a következő napok programját. Május I-re a Vörös téri nagy ünnepségre díszmeghívót kaptunk a tribünre és onnan néztük végig a szovjet nép felvonulását. A katonai parádé 10 órakor kezdődött és 1 óra hosszáig tartott, mely felvonuláson a Vörös Hadsereg fegyvernemének különféle alakulatai voltak képviselve. A felvonulás a fegyelem, erő, biztonság érzetét sugározta. Egészen közelről voltak láthatóka mauzóleum dísztribünjén a szovjet párt és kormány vezetői. A polgári felvonulás 5 óra hosszáig tartott, elől mintegy 10 ezer sportoló nyitotta meg az ünnepi felvonulást, mely után a polgári lakosság jókedvűen, virággal, transzparensekkel vonult fel. A delegáció minden tagjára mély hatást gyakorolt úgy a katonai parádé, mint a polgári felvonulás nagysága és díszessége, egybehangzó vélemény volt, hogy feledhetetlen számunkra a Vörös-téren látott május 1-i nagy ünnepség; A felvonulás alatt meglátogatott bennünket a tribünön Szolovjev elvtárs, Szegejev elvtárs, a VCSZPSZ-től. Délután 4 órakor a Moszkva Étteremben a külföldiek számára adott ebéden vettünk részt, majd az ebéd ideje alatt a szovjet elvtársak kérésére meglátogattuk az angol, majd a norvég küldöttséget. Mindkét delegációnál röviden ismertettük a magyarországi ellenforradalmi eseményeket, az azok után kapcsolatos kibontakozást és megmondottuk, hogy Magyarországon a munkáshatalom még erősebb lesz, mint volt. Viszontlátogatást tettek nálunk a norvégek, majd a kínai küldöttség. Ezután jókedv. jó hangulat kerekedett, különféle delegációk a mikrofon előtt felléptek nemzeti sajátos kultúrájukkal. Este 8 órakor résztvettünk a külföldiek számára rendezett operaelőadáson a Nagy Színházban, ahová elkísértek bennünket az összszövetségi bányász szakszervezet titkára Maszkó elvtárs és azok feleségei is. Ezután vacsora volt a Moszkva Szállóban, majd a szovjet elvtársak látogatást tettek feleségeikkel együtt a delegáció vezetőjének szobájában, ahol vendégül láttuk őket az általunk vitt magyar italokkal és hideg felvágottakkal. Május 2-án a külföldi delegációkkal együttesen látogatást tettünk a Lenin—Sztálin- mauzóleumban, ahová közös koszorút helyeztünk el, utána sétát tettünk a városban. Ebéd után a jaájus 2-1 megnyitó ünnepségen vettünk részt a Lenin Sport Stadionban, mely 1957-ben készült, 105 ezer fő befogadóképességű, a megafonok, eredmény- jelző táblák és a reflektorok magyar gyártmányúak. Itt találkoztam első ízben az össz- szövetségi bányász szakszervezet elnökével, Blihim elvtárssal és feleségével. A stadionban sportolók ünnepi felvonulásával és a stadion zászlajának felvonásával kezdődött meg az ünnepség, majd utána különféle sportbemutatók voltak. A Moszkvai Dinamó és Spartakus mérkőzésével záródott az ünnepség. Este 7 órakor a VCSZPSZ fogadásán vettünk részt, a kupolacsarnokban az összes külföldi delegációval együtt, ahol találkoztunk a magyar kommunista veteránok küldöttségével, amelyet a Szovjet Kommunista Párt hívott meg. E fogadáson Blihim elvtárs feleségével és Maszkó elvtárs végig velünk volt. Este fél 11 órakor lett a fogadásnak vége. ezután mindenki a szobájában lepihent. Május 3-án 12 órakor ebéd volt, majd 1 órakor autókkal mentünk a vukovói repülőtérre, ahonnan háromnegyed 3 órakor induló repülőgéppel Sztálinéban szálltunk le. A repülőtéren várta a delegációt az Ukrán Köztársaság Bányász Szakszervezetétől Zsiiharjev elnök elvtárs. a titkár és még három szakszervezeti vezető. A repülőtér éttermében bőséges uzsonna elfogyasztása után autókkal Zsiharjev elvtár- sékkal együtt Vorosilovgrádtoa utaztunk, ahová este 11 órakor érkeztünk. Itt a párt- és szakszervezeti vezetők fogadtak bennünket. Érkezésünk után szállodai szobánkba mentünk, majd után rövid idő múlva a vacsorát jókedvűen, bányászmódra költöttük el és megkínáltuk a szovjet elvtársakat is magyar italokkal és hideg felvágottakkal. A vacsora hosszú ideig tartott, és ezután mindenki a szállásra ment lepihenni. (Folytatása következik.)
