Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-12 / 46. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. június 12. Ismét él és virágzik a versenymozgalom Xz üzemek dolgozói által felújított szocialista munka- verseny-mozgalotn keretén belül újra fellángolt a virtus. fcAfci legény, ezt tegrye meg’’, illetve „Ki a legény a gáton" jelszóval. A szorospata.ki bányaüzem dolgozóinak példáját követve e hónap 5-án a rónai bányaüzem küldöttei felkeresték a Kazári Bányaüzem vezetőségét és kérték őket arra, hogy dolgozóikkal megbeszélve lépjenek egymással páro6- Versenyfbe. Büikhegyi János elvtárs a Rónai Bányaüzem vezetője ismertette küldetésének célját. Mint vetélytársat szólította fel a Kazári Bányaüzem dolgozóit a szocialista munkaverseny- mozgalmon belül párosversenyre. Egymásközti versenyüket minden részlehajlás nélkül. bürokrácia mentesen és igazságosan, egymásnak segítséget nyújtva, kívánják folytatni, hogy a két üzem előtt éllő feladatokat, a legjobb eredmények elérésével tudják «végrehajtani. A két üzem páros versenyé- Bek fő célkitűzése A mennyiségi terv túlteljesítése, a kalória növelése, az összüzemi teljesít- I meny fokozása, az önkölt- ! ség csökkentése, és a bal* i eseti arányszám csökkentése legyen. Szavait helyeslés és lelkes hozzászólások követték. Élénk Vita támadt a kalória növelésének kérdésénél, mert a rónai küldöttek azt hajtogatták, hogy nálunk a széntelep felett homokréteg van. ami igen szennyezi a szenet és rontja a íűtőértéket. De a kazáriák nem Engedtek, mert ők pedig azt vallják, hogy náluk pedig a iszéntelep alatt, vagyis a talpon van a homok és a szén lapátolásánál náluk is szennyeződik a szén. A felszólalások mind-mind bizakodásról, lelkesedésről tanúskodtak; Laczkó István Rónai Bányaüzem főmérnöke ismertette, hogy a műszaki vezetés területén hol és miben fognak segíteni fizikai dolgozóinknak. a teljesítmények növelésében és az önköltség csökkentésében’ Komoly megfontolásuk után — mondotta «— elhatároztam, hogy a Kazá- iri Bányaüzem főmérnökét. Marton Mihályt, párosver- senyre szólítom föl, mind a harmadik, mind a ne.gyedik negyedévre a szakmai tervben lefektetettek maradéktalan végrehajtása érdekében. Marion Mihály főmérnök alig várta a Laczkó elvtárs szavainak végét, fölemelkedett és a következőket mondotta: Versenyezzünk. mérjük össze ne az erőnket, hanem munkakészségünket. ' tudásunkat és azon akara- I tunkat. hogy igenis mi mi- ' nél előbb ki akarjuk ja- 1 vita ni azokat a károkat, ’ amit az ellenforradalom okozott a magyar dolgozó ! népnek. Van mit tennünk a gazdaságos termelés megteremtése területén. Vállalom és elfogadom a kihívást, remélem, mi. a Kazári Bányaüzem dolgozói kerülünk ki győztesen ezen nemes vetélkedésből. A bányamesterek, körletvezetők és aknászok szívből jövő fogadalmat tettek a munkahelyi dolgozóik levegő, ürescsille és anyaggal való tökéletes ellátására. Elmondották, hogy érzik annak a felelősségnek súlyát, ami vállukra nehezedik, hogy a két üzem dolgozói egymás között párosversenyt kötöttek. Tisztában vannak azzal, hogy az ő jó vagy rossz munkájuk nagyban befolyásolja a dolgozók eredményeinek alakulását. Kijelentették, hogy a szorgalmuk és tudásuk teljes latbavetésével segítik és támogatják a fizikai dolgozók harcát, a kormányunk programja, a gazdaságos termelés mielőbbi megteremtése érdekében; A fizikai dolgozók fe bizakodásról. az első hely megszervezéséről tanúskodtak. Lelkesedésüket tükrözi például a csapatok közötti pá- rosverseny-kihívás, mint például I Smida Antal KISZ-brigád 1 vezető párosversenyre szó- 1 litotta a Kazári Bányaüzem KISZ-brigádját. Vagy Kánya József, aki párosversenyre szólította Kazinczi László bordás Kossuth-díjas kazári vájárt. Kihívásában annak az óhajának adott kifejezést, hogy ő szeretné megnézni a Kazinczi elvtárs munkahelyét, hogy hogyan dolgoznak, milyenek a körülmények. Kazinczi elvtárs vállalta a kihívást és örömmel vette azt, hogy őt munkahelyén meglátogassák. Ismertette, hogy 100 fős csapatával igen sok nehézséggel kell megküzdenie. A KISZ-brigádvezetők szintén elhatározták, hogy összemérik erejüket a minél több folyóméter kihajtása és minél több szén kitermelése érdekében. A két üzem képviselői megegyeztek abban, hogy kölcsönös baráti kapcsolatokat tartanak fenn egymással és egymásnak segítségére sietnek, az előforduló nehézségek megoldásánál, A rónaiak példáját követték a Tiribesi Bányaüzem dolgozói is, akik régi vetélytár- sukat, a kányásiakat hozták lázba felszólításukkal. A kányáéi üzem fizikai és műszaki dolgozóinak küldöttei örömmel fogadták a kihívást és tudtára adták a tiribesi küldötteknek. hogy jól kössék fel a nadrágot, ha a kiértékelésnél majd nem akarnak szégyenkezni. A Nagybátonyi Bányaüzem dolgozóit szintén izgalom és öröm töltötte el 6-án délelőtt 10 órakor, amikor is a Zagyvái Bányaüzem küldöttsége bejelentette — küldetésünk célja, felújítani kívánjuk az ellenforradalom előtti vetélkedésünket. lerögzíteni párosversenyünket. Hosszú vita. megfontolás és mérlegelés alapján születtek meg azok a pontok, illetve feladatok, amelyeknek jobb teljesítéséért folyik a két üzem között a versengés a jövő félévben. Hasonló élményben volt része a kisterenyei bányászoknak is. mert őket pedig a Ménekesi Bányaüzem dolgozói keresték fel szombaton, őszinte és igazságos versengésre. A két üzem küldöttsége a versenypontok rögzítése után egyhangúlag leszögezte, akármelyikünk kerül ki győztesen a két üzem versenyéből, mindnyájan nyertünk, mert eredményeink fokozásával, az egész magyar dolgozó nép javát szolgáljuk. Mi a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Termelési Osztályának dolgozói úgy érezzük, hogy az a lelkesedés, ami a bányaüzemekben, mind a fizikai. mind a műszaki dolgozók körében tapasztalható biztosíték arra, hogy a szénmedence előtt álló feladataikat sikerrel oldjuk meg és büszkén jelenthetjük pártunk és kormányunknak. hogy az első félévben a nógrádi bányászok úgy a fizikai, mint a műszaki dolgozók egyaránt eleget tettek kötelességüknek. ígérjük, hogy a jövőben fo- kozottabhan segítjük bányaüzemeink műszaki dolgozóit műszaki tanácsadással. az anyagok helyes elosztásával, hogy közösen biztosíthassuk azokat a műszaki föltételeket, amelyek előbbreviszik és lehetővé teszik dolgozóink kezdeményezésének teljes kibontakozását. a szocialista munka, verseny-mozgalom föllendítését. Nógrádi Szénbányászati Tröszt Termelési Osztályának dolgozói. A földművesszövetkezet munkáját tárgyalta Szalmatercsen a tanács Szalma teresen a májusi tanácsülésen a földművesszövetkezet munkájával foglalkoztak a tanácstagok. A beszámoló után sokan elmondották véleményüket, elősegítve ezzel, hogy a szövetkezet megint egy lépéssel közelebb kerüljön sajátos feladatához és ne csupán olyan feladatot töltsön be, mint akármelyik állami bolt. Elhangzott például olyan javaslat, hogy kezdje meg a szövetkezet a zöldség felvásárlását, mert a tsz-nek lesz eladó zöldségféléje. Egyik legfontosabb feladatként szabták meg a tagszervezést Arról is Aláírták a bolgár-magyar közös kormányos pártnyílalkoiatokat A Magyar Népköztársaság kormányának és a Bolgár Népköztársaság kormányának megbízottai között 1957. június 5-én tárgyalások kezdődtek Budapesten. A tárgyalások 1957. június 10-én értek véget, és ennek eredményeként ugyanaznap este 20 óra 45 perckor a parlament Munká- csy-termében közös nyilatkozatot írtak alá. A tárgyalásokon részt vettek a magyar és a bolgár kormányküldöttség tagjai, valamint a két küldöttség szakértői és tanácsadói. A nyilatkozatot magyar részről Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, bolgár részről Anton Jugov, a Bolgár Nép- köztársaság Minisztertanácsának elnöke írták alá. A kormánynyilatkozat aláírásával egyidejűleg írták alá magyar részről Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, bolgár részről Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az MSZMP és a BKP közös nyilatkozatát is. Az aláírásnál jelen voltak magyar részről: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Marosán György állam- $ miniszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Bisz- ku Béla, belügyminiszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Feihér Lajos, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja. Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja és a Központi Bizottság titkára, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Sík Endre, a külügymiXX50000000<XX»00000000CXX)0000000000000000CX50000(»0000000CO00000C)G0000000000C>000C^ A megye kommunistáinak küldöttei Jakab Sándor a megyei Bodnár József a szécsényi járási MSZMP intéző bizottság elnöke i MSZMP intéző bizottság elnöke Mint bányász szülök gyermeke 1945-ben azonnal bekapcsolódott a mun- !kásmozgalomba. a pártban és az ifjúsági szövetségben aktív szerepet vállalt. Az ifjúsági mozgalomban járási és megyei szinten isi dolgozott, majd a pártsajtóhoz, később pedig a pártiskolához került. Innen ment el 2 éves pártfőiskolára, ahonnan a megyei pártbizottság amt.- prop. osztályára került, majd másodtitkár lett. A pártiskolán és a későbbiek folyamán elméleti képzettsége megnövekedett, s közrejátszott abban, hogy az ellenforrado1 - -n idején is mindig a helyes párt irányvonalat követte. Ez pozitívan hatott az intéző bizottságra is, ahol mint elnök végzi munkáját. Jakab Sándor elvtárs a közelmúlt gazdasági és politikai harcaiban magabiztos vezetőnek bizonyult, munkájában felhasználta az idősebb elvtársak tapasztalatait is. Méltán esett rá a pártértekezleten a választás. hogy a megye kommunistáit a többi 13 %lvtárssal képviselje az országos pártértekezleten. 1946-ban lépett be a kommunista pártba. 1950-től függetlenített funkcionáriusa a szécsényi járásnak. 1954- ben elvégezte az 1 éves pártislkolát. Munkájával elősegítette, hogy a szécsényi járásban az elsők között indult meg a pártszervező munka üz ellenforradalom után. A járási intéző bizottság már a kezdet kezdetén felvette a harcot az ellenforradalom ellen és elkülönítette magát a Nagy Imre-féle revizionista elmélet járási képviselőitől. Munkájukban szem előtt tartják a falusi pártszervezet politikai szerepének növelését, különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy a termelőszövetkezeteikben a pártélet megjavul, jón. Ebben nagy része van Bodnár István elvtársnak is. aki az ellenforradalom leverése utóin az intéző bizottság elnöke lett, s aki a munkájában, magatartásában. a közéletben vállalt munkájával kiérdemelte a járás kommunistáinak megbecsülését, azt- hogy az országos pártértekezleten a szécsényi járás kommunistáit ő képviselje. beszéltek, hogy minden vásár- \ niszícr *4*°,.helyettese, Sebes lást vezessenek be a tagok könyvébe és ami állami és szövetkezeti boltokra egyaránt vonatkozik, hogy a kiszolgálás legyen gyors, pontos és udvarias. István külügyminiszterhelyet tes, Szirmai István, a forradalmi munkás-paraszt kormány tájékoztatási hivatalának elnöke, Bolgár részről: Varban Canev, nagykövetségi tanácsos. Vladimir Nedjalkov nagykövetségi első titkár és Jordan Dikanarov kereskedelmi képviselő. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtására határozatot hozott a tanácsülés, XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXj.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX a tarjáni posta előtt elhaladó ember? ruhájára Májusban, amikor még esőzések voltak, bizony sokat bosszankodott, aki a postára igyekezett, mert azok a négy- szögletes kőlapok úgy jártak a lábai alatt, mint a zongorabillentyűk a művész kezétől, csupán annyi különbséggel, hogy a kövek a „zenei hangok” mellett még jól fel is csapták az ember sarat. Pár nappal ezelőtt aztán útépítő emberek jelentek meg a posta előtt', s nemsokára be is fejezik a kövek helyreállítását. Azért mosolyog hát az arra járó ember, Egy kommunista igazgató Műveletlen! Embertelen/ Kucsera! — ilyen és eh- ] hez hasonló jelzőkkel illette a nép hatalma ellen törő ellenforradalom a dolgozóik bizalmából kisebb-nagyobb megbízatást betöltő elvtársainkat. A szándék teljesen nyilvánvaló volt: nem egyes vezetők, nem egyes rossz vezetők, hanem általában a kommunista vezetés és ami ezzel egyet jelent, a néphatalom ellen irányult a támadás. A gyalázatos rágalmazás ellenére a becsületes dolgozókban él a kommunista vezetők [ iránti bizalom. S ok személyes megaláztatás érte élete folyamán, de mindnél elevenebben és fájóbban él emlékezetében az, ami édesanyjával történt. Pedig egész kis gyerek volt még. Édesapja — csakúgy, mint később ő maga — bányász volt. Megrokkant és olyan keveset keresett, ahogy mondani szokták, csak sóra, meg paprikára volt elég. A kis pénz természetesen nem tartott ki a következő fizetésig — pedig nem is volt nagy a család. Mit csináljanak? Kérni, de kitől? A szomszédnak sincs. Úgy remélték, hogy talán az igazgatóságon Bérezi tanácsos úr, megértő, jó ember, ő fog rajtuk segíteni. Az ember, a dolgos bányászember büszkesége nem bírta volna el, hogy verejtékes munkája nem elég, még kunyeráljon i's. Végül az asszony, akinek főzni kell (de nincs miből) neki- fohászkedott. A történtek részleteit a kis Jancsi soha nem tudta meg, csak azt látta, hogy az édes’ nagyon sír. Pedig csak öt pengőt kért... Nagyon, nagyon keserves volt az életük; .; így volt. El lehet ezt felejteni? Múltak az évek, a kis Jancsiból, aki már nyolc éves korában munkával töltötte az iskolai szünetet, a kis palaválogatóból, aki alig érte fel a szállítószalagot, akinek 14 éves korában öregíteni kellett magát, hogy „igazi” munkás lehessen, a kis Jancsiból, János, Ujj János, a Kisterenyei Szénbányák igazgatója lett. Nem „karrier-történet” akar ez lenni — igazolója annak a derék emberi magatartásnak, amit Ujj János, a kommunista igazgató október—november ezerszer nehéz napjaiban tanúsított. Munkája, élete összeforrott a bányával. A bánya dolgozóinak boldogsága, sikertelensége a sajátja is. A nagyon nehéz napokban sem hagyta ott a bányát. Szembeszállt a demagóg sztrájkra-hívókkal; már október 23-án este a ki- és beszállóknak gyűlést tartott, ahol ellenforradalmi támadásról beszélt és az 1919-es fehérterror példájával intette a dolgozókat — és szervezte a kommunistákat. Bátor kiállása bizlafást, bátorítást jelentett a dolgozók számára és ha voltak Tere- nyén is amolyan gállajosck és ezéki-mérnökök, a becsüle’es dolgozók biztosan számíthattak a kommunista igazgató munkáuhűségére, arra, hogy egész életreszólóan lekötelezte magát a munkások, a szegény emberek szolgálatának. A vezetés, a vezető tekintélye nem attól ván, hogy elnézi a fegyelmezetlenséget, ha bátorítja (liberalizmusával) a közösségi vagyon lopkodóit. Ujj János vezetői tekintélye nem ilyen hitvány erkölcsi értékű. A becsületes, munkaszerető emberek becsülik is ezt benne. Természetesen olyanok is akadnak, akiknek nem tetszik ez. Az október—novemberi „szentnek” és „nemzetinek” nevezett mozgalomba a munkások soraiból odasodródott vezérek ilyen erkölcsi fedezetű emberek. Kikezdték ezek az igazgatót is. El akarták távolítani, nyomosabb ok híján azzal magyarázza ezt a ..munkástanács” jegyzőkönyve, hogy az igazgatói kinevezés eddig politikai megbízhatósággal (értsd: a népi demokráciához való hűséggel) volt azonos. És ez elég lett volna a menesztelé'shez. Elég lett volna, ha :.. ha a becsületes, a munkásmozgalomhoz hű bányászok ki nem álltak mellette. De kiálltak. A dolgok felszínén járna véleményünk, ha az elmondottakból azt összegeznénk, hogy a dolgozók egy része kiállt a bizalmukat élvező vezető mellett. Erről is vall a történet, de nemcsak erről van szó. A becsületes, kommunista dolgozók rádöbbentek, hogy ez esetben nein az igazgató személye a fő kérdés, hanem az, hogy bátran kiálltak — bár kevesen, E sokan talán nem is tudnak a történtekről —, szembehelyezkedtek az anarchista ellenforradalmi elemekkel és igazolták: tiszavirág-életű „uralmuk”. Ez az összefogás rejtettebb lényege. Az egyén védelme ekkor egyet jelentett önmagunk és a közösség védelmével, mert úgy van, ahogy József Attilánk mondja: engem bánt, ki a munkásosztályt bántja. Sorsunk, boldogulásunk összeforrott a közösséggel. „lírai” rész után elkerülhetetlen, hogy számokat ne hozzunk annak bizonyítására. hogy a kommunista vezető által irányított vállalat dolgozói hétköznapokon is kiállnak a megmentett proletárhatalcm mellett: a becsületes bányászok egységesen támogatják a kommunistákat és egyre javuló termelési eredményükkel igazolják a népi demokráciához való hűségüket. Ez a magyarázata, hogy májusi tervüket 108,6 százalékra teljesítették: hogy javul a szén kalória értéke, csökken az önköltség, emelkedik az egy főre eső termelés. így áll a helyzet Kisterenyén. A gondban, balban kitartó, abban osztozó hűséges asszony, embere arcáról minden nao leolvashatja: hoevan áll a vállalat munkája. És ez az arc eni’re többször kedvre, deríti a kis családot. Javul a termelés. Nagy öröm ez a munkáját komolyan vevő vezető számára. Ujj János gondos gazdája a reá bízott vállalatnak. Mintha családi vonatkozású esemény lenne, olyan hangon magyarázza: nagyszerű dolog, hogy az újlaki meddőhányót megszüntethetik, ezzel rengeteg sín szabadul fel, annyi, hogy az egész évi szükségletüket fedezi. Meg a sok talpfa és a rengeteg sínszeg! Mennyi pénz! így beszél, mint a sajátjáról N agyon nagy öröm a gazdasági siker és milyen jó érzés vezetőnek a dolgozók bizalmát bírni. Hetekkel ezelőtt felkereste az igazgatót egy asszony és „kiöntötte” szívét. Elpanaszolta, hogy rossz a férje: iszik, kártyázik és nem adja haza a pénzt. Tizenhét évet éltek együtt, de nem bírja tovább. Otthagyja a férjét. A kommunista vezető nem utasította el az asszonyt, hogy ez nem az ő „resszortja”. Meghatotta a bizalom ilyen megnyilvánulása. Nem akarta az asszonyt „leleplezni” a férj előtt — ezért kerülő utakon, de mindent elkövetett (a szomszédokat „aktivizálta”), hogy a családi béke helyreálljon. És az „aktívák” ma már büszkén újságolják; megnyugodott az asszony, a férj megjavult. Harminc évvel ezelőtt, mint nyolc éves gyerkőc, arról álmodott, hogy milyen jó is lenne, ha valahol sok pénzt találna, akkor nem kellene az édesnek a Bérezi tanácsos úrtól kérni, meg neki is lenne matróz ruhája: húsz évvel ezelőtt ismerkedett mes a bányával: tizenegy éve még maga is vágta a szenet — most már önmagának. Ma felelés vezető, maid 1400 emberrel dolgozó vállalat vezetőie. A munkásosztály hű fia, a derék parancsnoka ő. Túrái Lajos
