Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-25 / 41. szám

1957. május 25. NÓGRÁDI Népújság A Pjatnyickij Népi Együttes nagy sikerreIvendégszerepelt Salgótarjánban Hogyan látta egy szakember? tvalahányszor, ha a kórusművészetről hal- r lünk beszélgetni. szinte egyöntetűen azonosak a vélemények — a szovjet kórus­művészet egyedülálló az egész világon. — Nos, erről azok is meggyőződhettek, akik 22-én este az Acélárugyár kultúrotthon színházter­mében végiggyönyörködték a városunkban vendégszereplő Pjatnyickij népi együttes re­mekbe szabott gazdag műsorát. Mielőtt azon­ban mérlegre tennénk a műsort, tekintsünk egy pillanatra a múltba, egészen oda, amikor Mitrofán Pjatnyickij megteremtette ezt a nagyszerű együttest. Hasonlóan a többi önte­vékeny művészeti együttesek létrejöveteléhez, ez az együttes is Moszkva valamelyik perifé­riáján jött össze először, Mitrofán Pjatnyickij, a kórusművészet nagyszerű ismerője, a folklo­rista, minden szabad idejét feláldozva irányí­totta a kórust és gyűjtötte hazája népművé­szetének gyöngyszemeit. A kórus első nagy fellépése a Kreml-ben. Lenin előtt történt, mely nagy elismerést váltott ki Lenin és a moszkvai közönség körében. A kórus atyja, Pjatnyickij. 1927-ben meghalt, s ekkor munká­ját Pjotr Kazmir zenetudós és Vladimir Zaha­rov zeneszerző vette át, j fejlesztette egészen a világhírnévig. Ezt a világhírű együttest volt szerencsénk látni, illetve hallani kedden este. Összetétele: ének, zene, tánc. A gazdag orosz népművészet szinte kiaknázatlan anyaga lehe­tőre teszi, hogy (a capella nélküli éneklést) a népi zenekari, valamint a népi táncok anya­gát külön-külön és együttesen művelhetik. Ez teszi olyan színessé műsorukat. A gazdagon áradó népi dallamok, a régi orosz táncok fer­geteges tempója, a zenekar szólisztikus és kí­séretei szereplése megannyi élmény. Bírálni, illetve hibát fellelni bennük szinte lehetetlen. A művészek koncentrált figyelme, a színpadi mozgás nagyon tetszett nékürik. S ha mégis hiányzott valami, az nem volt egyéb, mint a zenekar kevés egyéni szereplése. Éneket, tón- cot ugyan kísért sokat, de szívesen hallgattunk volna több egyéni zenelcari számot. Külön él­ményt jelentett számunkra a sajátos, népi hangszerekből összeállított zenekar és tagjai­nak egyéni teljesítményei. K özönségünk önfeledt Vcét és fél órát töl­tött el ezen az esten. A színekben gazdag, a sok remek egyéni teljesítmény, a nép művészetéből fakadó és a nép érzésvilá­gát tükröző műsor mindvégig lekötötte a hall­gatóság figyelmét. A jövőben több ilyen ajándékot kérünk! Marót! Gyula Hogyan látta egy néző? K edden este 7 órakor az acélárugyári kul­túrotthon zsúfolásig megtelt nézőtere előtt felgördült a függöny, s a színpadon fel­sorakozott Pjatnyickij szovjet áll am j népi együttes, kitörő tapsvihar között megkezdte műsorát. Az énekkar csodálatosan szép flitte- rektől ragyogó és sok-sok színtől káprázatos népviselete, s a magyar fülnek oly kellemesen hangzó különös zamatú hangok bűvöletbe ej­tették a nézőket. A kórus első számul a Himnuszt adta elő. magyar nyelven, majd orosz és magyar nép­dalokkal szórakoztatták a megjelenteket. Egyes magyar népdalt, regős éneket magyar nyelven kissé idegenes kiejtéssel énekeltek, ami nagy tetszést okozott a nézők soraiban. Meglepően kedvesek voltak az együttes szóló­számai, köztük egy különleges szépségű, csinos fiatal leánykáé, aki arról énekelt, hogy büszke, válogatós természete miatt végülis szomorú eset: hoppon maradt. Nagyon megható volt, amikor egy finom arcvonású asszonyka a Lement a nap a maga járásán... kellemes, lassú és a Gally, gally, gally, leszakadt a gally... vérpezsdítő gyorsütemű magyar nó­tákat adta elő. S zemet és szívet gyönyörködtető látváhy volt az együttes valamennyi táncszáma. Igen változatos és humoros részletekkel tarkították ezeket a számokat a szólótáncosok. Sokszor megnevettette a közönséget egyéni ízű, tánc­produkcióival az egyik kistermetű, kopaszodó, kövérkés emberke, ugyanakkor egyes fiatal lánykák, vagy asszonyok szépsége, bája sok elismerő hangot váltott ki főleg a férfi nézők szájából. Nagy feltűnést keltett, s szinte egy­szerre szisszent fel a nézőtér, amikor színpadra lépett 12 leány brokátselyem sárga ruhában: mind más árnyalattal, kezdve a világos cit­romsárga árnyalattól a sötét narancssárga árnyalatig. Fejükön a ruhával egyszínű fátyol­kendővel. A ragyogó ruhák, művészi táncok, a kelle­mes zene csoda szép volt, nagy elismerést vál­tott ki a salgótarjáni közönségből. Vége-hossza nem volt a tapsoknak, visszahívásoknak. S a művészek valamennyi számot megismételték. K öszönet kedves barátaink ... Köszönet a hangulatos és feledhetetlen zene-, ének­és táncszámokért! Juhász Margit EGY KÉPVISELŐNŐNÉL A Budapesti Ipari Vásár kiállításának gazdag anyagából Táj laboratórium a mezőgazdák számára A laboratóriumi Felszerelé­sek Gyára egy komplett me­zőgazdasági tájlaboratóriümot mutat be, amely a vásár látogatói előtt igen tanulságos módon különféle talajtani vizs­gálatokat fog eszközölni, s emellett bizonyos növényeket, terményeket vesz agronómiái vizsgálat alá. Ugyanez a gyár a Taneszközök Gyárával együt­tesen egy üvegtechnikai« üzem működését is szemléltetni fog­ja, s igy a látogatók közvetlen képet nyerhetnek a különféle — üvegből készült — techni­kai cikkek előállításáról. Hatásos segítség az építkezésekhez A vidéki nagyobbarányú rus Gyár új, D 700-as teher- építkezések számára igen je- gépkocsija, amely egy cement- lentős segítséget nyújt az lka- és habarcsszállításra alkalmas tartállyal rendelkezik. Ennek tartalma sűrített levegővel egész 20 méternyi magasságra nyomható fel. Az építési mun­ka ezzel lényegesen meggyor­sulhat és a munkaerőmegtaka­rítás is igen jelentős. A hatal­mas befogadóképességű és leg- messzebbmenően korszerű te­hergépkocsik egész sorozatával vonul ki a vásárra a Csepeli Autógyár és a Budapesti Jár­műgyár, valamint a Járműfej­lesztési Intézet is. Az OrszáRsyülés befejezése után munkatársunk felkereste Bódi Jánosné orszáezyülésl képviselő asszonyt, hosy elbeszélgessen vele egy pár kérdést illetően. Bódiné többek között a következőket mon­dotta: — Nagyon örülök, hagy ed­digi munkám alapján válasz­tóim másodszor is beválasztot­tak az ország képviseletébe. Nagy megnyugvás ez nekem, hogy bíznak az emberek, s ez a bizalom erőt is ad új mun­kám véghezviteléhez. Milyen volt a viszonya az elv- társnőnek az emberekkel az ellen- forradalom előtt és után? — Mondhatnám azt, hogy egyformán jó, mindkét időben. Azelőtt is sokan felkerestek panaszaikkal, kéréseikkel, most is. És én egyformán jól igyekeztem megoldani többé, kevésbé nehéz problémáikat. Melyik kormányfővel beszélge­tett az országgyűlés alatt. *— Egy óra hosszat beszélget­tem Dobi elvtárssal kerületem elintézésre váró problémáiról. Például arról, hogy a Beleped megkapja önállóságát, melyről a Belsped munkásainak még 'márciusban Ígéretet tettem, de a minisztériumban elhanyagol­ták az ügyet. Megemlítettem a hollókői lakosok bekötőút, ag- regátor és kút kérelmét is. Az agregátor 17 ezer forintba ke­rülne. A lakosok maguk ösz- szegyűjtöttek már 10 ezer fo­rintot, erre a célra. Nagyon szeretnék, ha legalább a heti két filmelőadást biztosítanák... Hollókőn csupán két kút van, melyekből délig kifogy a víz. A probléma csupán a villamo­sítás útján oldható meg. Beszélgettem Dögéi elvtárs­sal is a földművesszövetkeze­tekről, azok felvásárló- és ér­tékesítő szerepéről. A szövet­kezeteknek nagyon kell vigyáz- niok a felvásárlásnál, nehogy egyes árukból a keresletnél sokkal magasabb vagy ala­csonyabb mennyiséget sze­rezzenek be. Földművesszö- vetkezeteink ugyanakkor ve­gyék fel a kapcsolatot a kül­földi kereskedelemmel is. Nagy feladat vár ránk. képviselőkre azon a téren, hogy jó .kapcso­latot teremtsünk a szövetkeze- ! tek és egyéni parasztok között, hogy ennek alapján több har­madik típusú szövetkezet jöj­jön létre. Sajnos, nagyon sok még a hiba a szövetkezetek fe­lülről való ellenőrzése terén. Sokan azért ingadoznak még a szövetkezetbe való belépés­től, mert látják azok vezetői­nek szembehunyásait egymás háztáji munkája fölött. Frdeklődtek-e már választól az országgyűlés munkája felől? — Természetesen. Ma már öten voltak nálam, amint megtudták, hogy hazajöttem. Milyen napokon tartja fogadó­óráit? hogy hajnalban Is bekopog­hatnak, ha éppen szükségük van rám. Különben a pénteki napokon keresnek fel a leg­többen,' amikor a piacra jön­nek. Olyankor húsz ember is megfordul nálam, s megtörté­nik az is, hogy más körzetből is eljönnek hozzám; Előfordult-e olyan eset. hogy va­lamely szervek akadályt gördítet­tek munkája elé? — Igen. Előfordult ilyen eset is. Itt van például a la­kásügy. Szécsény száz lakás- igénylőt tart nyilván. A For­gács-kastélyban négy család­nak 60 ezer forintból ideigle­nes otthont nyújthatnánk, de az Oktatásügyi Minisztérium a kastélyt, mint műemléket tart. ja nyilván, s nem engedi, hogy lakásnak adjuk át, holott a kastély semmit se veszítene értékéből a csekély belső át­alakítások által. A helyi ta­nács pedig a kellő összeget már biztosította. Ugyanakkor azok­ra a műemlékekre, amelyeket szeretnénk renováltafcni, az Oktatásügyi Minisztérium nem hajlandó áldozni. Természete­sen addig nem nyugszom, amíg a megoldható problémákra or­voslást nem kapok. Volt-e az elvtársnőnek valamely bántódása az ellenforradalom ide­je alatt? — Majdnem; Ugyanis egy alkalommal egy ellenforradal­mi csoport felrántotta a szoba­ablakom redőnyét és fenyege- tődzött. Akkor bizony meg is ijedtem egy kicsit, de azok az emberek, akik ismerték mun­kámat, akiknek segítettem a felszabadulás után ügyeik elin­tézésében, megfékezték őket, így szerencsésen átvészeltem ezt az időt.­Sokat beszélhetett volna még a képviselőnő munkájáról, hi­szen aki jó szívvel dolgozik embertársaiért, sok a monda­nivalója is arról. De a renge­teg levél, amelyet október után is küldtek hozzá éppen eleget beszél Bódi Jánosnéról és ar­ról, hogy kiérdemelte választói bizalmát. Séta Balassagyarmaton az — Hozzám naponta jöhetnek emberek. Megmondtam, i mikor az ember egy ví­zi déki kisvárosba jut, mindig kíváncsi arra, milyenek a középületei, milyenek a mel­lékutcái. Én különösen az is­kolák után érdeklődöm. És ép­pen ezzel kapcsolatban érde­kes élményben volt részem. A tűzoltóság mellett láttam egy emeletes épületet, mindkét oldalán jó magas kőfal. Az épületen nem volt bejárat. A ház szép és tiszta volt. Előtte fiatal facsemetéit, a házon semmi felírás, azt gondoltam, hogy talán a tűzoltók lakásai vannak bent. Azonban gyer- mekzsimj ütötte meg a füle­met. Mondom, itt sok gyerek lehet. A kíváncsiság nem ha­gyott nyugodni, megkerültem a sarkot és egyszer csak ugyanazt az épületet láttam más oldalról. Az udvaron ját­szottak a gyerekek, ott voltak felnőtt nők. Látható volt. hogy ez alighanem iskola. Egyszer csak egy sípszót hal­lottam, a gyerekek elhallgat­tak, aztán bevonultak. Mikor már láttam a kerítés mögül, hogy üres az udvar, beléptem a kapun. Végig mentem csen­desen. Tiszta, rendes volt. És amikor még tovább mentem, kedves látványban volt ré­szem. Virágzó orgonák, virág­ágyások, valóságos virágoskert, sót liget. j mikor ott nézgelődtem A gyönyörködve a szikla­kerten, egy kislány jött be a 1 kapun. Illedelmesen köszönt és én megszólítottam: — Mondd, kislány, iskola ezt — Igen. — És ki gondozza ezt a ker­tet7 EGY ÖREG MAGVETŐ... ■j^rógrád megye határán túl IV van Túra. Avagy köze­lebbi meghatározás, amelyet valamennyien ismerünk, Hat­van után az első állomás. La­kói vasutasok, földművesek Vegyesen. Az állomástól hosz- tzú, poros út vezet a falu szí­vébe. Baloldalt betonozott jár­da, de beljebb már ez is meg­szűnik. Árnyékot adó fák, ap­rószemű, kisablakos házikók. Itt lakik Priska Dezső, uz 1919-es salgótarjáni direktó­rium elnöke. Priska Dezsőre ma már ke­vesen emlékeznek. Az idő mú­lása nevére fátyolt borított, amit részben az úri Magyar- ország is segített. Rég volt, kevesen élnek már az idős bá­csikból. A történet 1900-ban kezdődik, amikor a még fia­tal Priska Dezső Budapestről Salgótarjánba kerül. Számára az oly szeretett szocialista gyűlés, a politizálás munka után, Salgótarjánban elmarad. Még elképzelni is rossz, hogy négyezer munkás csak mun­kájának él ebben az iparme­dencében. Akik az életet csak úgy ismerik, mint ahogy az iskola falán írva vagyon: „Imádkozzál és dolgozzál!” Nagy fába vágta fejszéjét a fiatal Priska Dezső. Sokan ta­lán el sem indultak volna, de ő nem ilyen volt. Lassan szi­ve melegével ültette el a szo­cializmus tanait, Marx és En­gels munkáját az olyannyira lenézett prolik között. Lassan ment. A fiatal mag nagyon gondos kezelést kívánt. Tíz év­nek kellett eltelnie, míg olyan erős lett a munkásmozgalom, hogy nyilvánosan létrehozták a salgótarjáni vas- és fém­munkások szakszervezetét. Sőt mi több, már május 1-én sem kellett az erdőkbe kimenni az ünnepet megtartani Igaz, ka­kastollasok figyelték őket ár­gus szemekkel, de mégis együtt voltak a munka névte­len katonái. És ezután az elül­tetett mag virágozni kezdett. 1912-ben már zászlót bontottak a bányamunkások is. S hogy ez sikerült, abban nagy szere­pe volt a tömegerőnek. Az évek gyorsan követték egymást. Már a gyár urai is kénytelenek tudomásul venni a proletárok erejét. Minden acsarkodásuk eredménytelen, hiszen 1915-ben létrejön a sal­gótarjáni szociáldemokrata párt. A háború pedig ezaldtt szedi véres áldozatait. Az uralt nyugtalankodtak. Ott van a szolgabíró a pártgyűlésen, ar­ra gondolva, hogy így elejét veszi a lázongásnak, de egy­szer őt is kidobják. A párt sora az évek múlá- - A sával egyre növekedik. Az összeszorított munkásököl 1917-ben bérsztrájkot kezde­ményez. Ennek elfojtására még Tribuser Károly acélgyári hadügyi megbízott is tehetet­len. Kassáról jön számára se­gítség. Harminchat bizalmi ke­rül a hadbíróság elé, ahonnan az út a börtönbe vezet. Ezek. között volt Priska Dezső is. De most már késő a bebörtönzése, hiszen tizenhét év alatt ered­ményes munkát végzett, van már zászlóvivője a proletariá­tus nagy ügyének. Az új év újabb forduló,tot hozott magával. 1918-ban meg­alakul a salgótarjáni nemzeti bizottság. A harminchat letar­tóztatott szabadlábra kerül, sőt Priska Dezső mint küldött vesz részt a nemzeti bizottság­ban. Egyre többen és többen jönnek Oroszországból. Megje­lenik Kun Béla és Landler Je­nő Salgótarjánban. Az ország helyzetét oly élesen jellemez­ték, hogy a bányászok fellá­zadtak az úri rend ellen. Há­rom napig tartott a harc s ak­kor a Hatvanból érkező bün­tetőszázad került ki győztesen. Huszonkét bányász fizetett életével. A pártszervezet na­gyon nehéz helyzetbe került. A lakosság állandó rettegésben állott. Nem volt könnyű nyu­galmat teremteni a pártnak. S ami a legkedvesebb volt a munkásoknak, az is valóra vált 1919 tavaszán. A régi rend, vezetőivel együtt, megbukott. A Tanácsköztársaság országos választást írt elő és így vá­lasztott magának a nép Salgó­tarjánban is 1919. április 7-én vezetőt. Megalakult a direktó­rium. Az első elnök Priska De­zső az acélgyárból, a második elnök Gólián András a bányá­tól. Alig ült össze a direktórium, amikor már a Tanácsköztársa­ság megvédéséről kellett gon­doskodni. Egyhangúlag szüle­tett meg a határozat az V. munkásezred felállításáról, és nem sokkal utána a csehek el­leni háború. Tyagyogó győzelmek szület­ik. tek a vörös zászló alatt, de végül árulás folytán még­sem diadalmaskodott a nép­hatalom. Megkezdte munkáját a fehérterror. A direktórium tagjai fölött ítéletet hirdettek. Nehéz volt a vádat megállapí­tani. öt hónapig várt a tár­gyalásra Priska Dezső, amikor olyan verést kapott, hogy jobb fülére megsüketült és akkor kimondták az ítéletet: „az úri rend ellen való izgatásért 2 évi börtön”. Ezután újabb internálás várt volna Priska Dezsőre, ha ide­jében nem megy Csehszlová­kiába. így menekült meg — egyelőre az üldözés elől. Rö­vid idő múlva vissza is jött, de nem volt az országnak egyetlen üzeme, ahol ne sze­repelt volna neve a feketelis­tán. Nem kapott munkát Sal­gótarjánban. Lett volna munka számára, ha árulóvá válik. Így nem kellett számára a kenyér. A csendőrök, rendőrök napon­ta magukhoz rendelték s 1930- ban kiüldözték Salgótarjánból, egész Nógrád megyéből. Az urak úgy érezték, ezzel meg­szabadultak a kommunista esz­métől, de ezt csak hitték. A magból fa lett és terebélyese­dett. A párt illegálisan is élt tovább. T úra nyújtott menedéket Priska Dezsőnek. Termé­szetesen a jelentkezés a csend- őrségen itt sem maradt el és így ment 1944-ig, amikor a szovjet csapatok megdöntötték az úri hatalmat. Közben Pris­ka Dezsőből, a lelkesen harco­ló ifjúból bácsi lett. Gyér ha- jaszála fehérbe öltözött s lá­bai igen megkoptak. Csak a szeme a régi. Huszonhét év után, 1957-ben, ellátogatott Salgótarjánba, ahonnan szám­űzték. Még szemüvegét is or- rar fölé tette, jól lát-e? Szép új házak, vidám munkások, élénk forgalmú várost látott. S ha erre gondol a kis túrái házikó­ban, kisimulnak homlokán a ráncok. Együtt örül élete pár­jával, a 81 éves Priska Dezső bácsi, hogy a harc, melyet el­indított Salgótarjánban, nem volt hiábavaló. Hortobágyi András — Mi. Tessék nézni, ezt csi­nálják az ötödikesek és első­sök, ezt a hatodikosaik, ezt meg a nyolcadikosaik és a negyedi­kesek. — És hogyhogy nincs sem­mi bajuk ezeknek az ágyások. nak. Hát ti nem szoktatok* a tízpercben játszani? — De igen, de ezekre min­den osztály vigyáz. •— És a tanárdk is segítenek? — Igen, ők tervezték és ők mondják, mi lesz jó. Mindig megbeszéljük, hogy mit kell csinálni. Mi öntözzük is. ,— Hát nem a hivatalsegéd? — Á, annak sok dolga van, öreg is. — És ki az igazgató? — kér­deztem. Egy kicsit tétovázott, aztán azt mondta: — Tessék felmenni, én is őhozzá megyek. Nem mentem fel. De az is­kola valami különös üdítő ha­tást tett rám. Itt komoly mun­ka folyhatik. lvrem tudom, új iskola-e, IV vagy régi. Gondolom, •nem lehet nagy, de gyanítom, hogy jó. A kislány oly közös­ségi érdekről tanúskodott az iskola iránt, hogy érdemes len­ne azt az iskolát jobban meg­ismerni. Sajnos, ment a vonatom, el kellett mennem. Sajnáltam. Z. Kovács Aranka Ülést tartott a megyei mezőgazdasági állandó bizottság Május 17-én ülést tartott a megyei mezőgazdasagi állan­dó bizottság. A bizottság el­nöke többek között kijelentet­te, hogy „a bizottsági tagok nem végeznek ellenőrző mun­kát a megye területén, pedig most lenne arra a legnagyobb szükség", A bizottság munká­jának megjavítása érdekében javaslatot tett a feladatkörök megosztására. Ennek alapján például Molnár Gyula ellen­őrizni fogja a gépállomások nyári munkákra való felkészü­lését. a termelőszövetkezetek és a gépállomások egymáshoz való viszonyát. Csőri István az egyénileg dolgozó parasztok problémáját, kívánságait fog­ja majd összegyűjteni. Kaba András arról számolt be, hogy a községükben nagy eredményeket hozott a mester­séges megtermékenyítés. A gazdák meg vannak elégedve az állomás munkájával. A le­geltetési bizottság is jól mű­ködik. mert bevezették a lege­lők fektetéses trágyázását és dörzsölő fákat is elhelyeztek a legelőn. Tuskán Pál hathatós intézkedést kér a legelőterüle­tek elhatárolására. Több he­lyen, így Vanyarcon is egy le­gelőre hajtják a szarvasmar­hákat, a kecskéket és egyéb más apróbb jószágokat. Ez pe­dig nem engedhető meg. A bizottság tagjai egyönte­tűen állították, hogy megyénk területén ritka állományú a vöröshere. Ennek pótlására a másodvetésű takarmánymag­vak elvetése szükséges,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom