Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-25 / 41. szám

1957. május 25. NÓGRÁDI Népújság 3 Mit várok a megyei pártértekezlettől? Nehéz dolog nyilatkozni — hivatalosan a munkástanács elnöke vagyok, s kérik, mond­jam el véleményem. Minde­nekelőtt: elsősorban kommu­nista vagyaik, aztán a munkás- tanács elnöke. Ezek előrebo­csátása elengedhetetlen. Ho­gyan működik nálunk a mun­kástanács? Hát, őszintén szól­va, nem működik, de valahogy nem is érezzük hiányát. Az igazgató, a pártszervezet, a szakszervezet vezetője és a munkástanács‘‘ elnöke, időről- időre rendszeresen megbeszél­jük a megoldásra váró legfőbb feladatokat. És meg is birkó­zunk ezekkel. Amikor az ellen- forradalom után sor került a munkástanács megtisztítására, derék, becsületes embereket választottunk meg. Ezek ko­rábban is tevékeny társadalmi munkások voltak, így vállal­ták most is a munkát. Az egyik tanácstag (Frink Ferenc) mű­helybizottsági elnök, a másik (Lenpechner Rezső) a pártveze­tőség tagja; Nem mondhatjuk tehát, hogy a munkástanács tagjai nem dolgoznak; Őszinte vagyok: valahogy már a kezdet kezdetén sem láttam a munkástanács jövő­jét. Lassacskán az a meggyő­ződés erősödött meg bennem, 'CCOöOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOO^ Bonyodalmak egy hűtőszekrény körül Mintegy két éve annak, hogy az Északmagyarorszá- gi Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni üzletigazgató­sága egy hűtőszekrényt vá­sárolt az üzemi konyha ré­szére a dolgozók jobb, egészségesebb ellátása ér­dekében. A hűtőszekrény először jól be is vált, nem volt rá pamsz, úgyszólván nagy szolgálatot tett a dol­gozóknak. igen, csak tett, mert három hónapja már nem használható egy 13x8x 1250-es ékszíj miatt. (Ez az ékszíj kötötte össze a vil­lanymotort a kompresszor­ral.) Ugyanis az ékszíj — amivel a hűtőszekrényt a gyárakból kiadták — már tönkrement. Mivel a válla­lat anyagfelelőse korábban nem gondoskodott ennek pótlásáról, most már bi­zony nehéz a mulasztást pó­tolni. Igaz, amióta a hűtő- szekrény nem használható, minden nap megpróbálták beszerezni az ékszíjat, de csak a levélforgalom, az utazási költség és a napidíj növelte annyira a költsége­ket, hogy akár öt, vagy ta­lán tíz ékszíjat is megvásá­rolhattak volna rajta. Három hónap múlott el tele sok sikertelen kísérlet­tel, s arra gondoltak* ha máshol nem is, de a Mű­szaki Gumiáru Értékesítő Vállalatnál (Budapest, Jó­kai tér) biztosan kapnak. Azonban csalódtak, mert ott azt a választ kapták: — Van. de nem adhatunk. Kössenek velünk szerző­dést, s akkor 30 nap múlva megkapják. (Kössenek szer­ződést egy 25—30 forintos, mondhatnánk értékben alig valami, de a hűtőgép hasz­nálatánál nélkülözhetetlen ékszíjra.) A bürokrácia súlyát érez­ték nehezedni magukra, azért mondották hát: — Megdőlt bennünk az a régi közmondás, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetet­lenség. Inkább így helyette­sítenénk ezt, hogy ez alka­lommal az emberség és a bürokrácia küzdelmében a bürokrácia — a mi ügj'ünk- ben — már eddig is három góllált terhelte me" az em­berség hálóját. (Ha egy ügyet egy hónap alatt nem lehet elintézni, ott már Jco- moly bürokrácia állja az ügyintézés útját. S itt im­már a harmadik hónapja tisztázatlan az ékszíj prob­lémája a bürokrá^’a jóv^1- tából. Úgy érezzük a há­rom hónapot nyugodtan ne­vezhetjük három gólnak is.) Hát igazság ez? Az üzletigazgatóság dol­gozói még nem adták fel a harcot, de annyi bizonyos, hogy nehéz helyzetbe ke­rültek. Itt a meleg idő, nagy szükség lenne hűtő- szekrényre. Aggodalmuk jogos, mert a romlandó anyagok helytelen tárolása, náluk már nagyon sok problémát. okozott. Ma is ettől félnek, s ha most en*7ek útját akar­ják állni — ékszíj miatt —, vegyenek egy új hűtőszek­rényt? Fizessenek ki újabb ezreket, hiszen még egvre már nincs szükségük, csu­pán alkatrész kellene. Miért nem lehet a magyar ipar gyártmányaihoz alkatré­szeket kaoni? Hiszen ez is a doIgo',AV ZSEMBERY BÉLA vSoc»cMoooooooeK»oocK50ooooo^ hogy nem a munkástanács a mi nagy tartalékunk, ha a szakszervezeti munkát meg tudjuk javítani. Ha a termelési értekezleteket valójában a munkásdemokrácia hatékony fórumává akarjuk tenni, ha mindezt elérjük, nem kell ne­künk semmilyen munkásta­nács. Én beszélek így, a munkás- tanács elnöke? Őszinte vélemé­nyem ez. Hogy a szakszervezet jó úton indult el, bizonyítja a nemrég megtartott szakszervezeti ak­tíva is. Nagyon tanulságos volt ez számunkra. A dolgozókban van aktivitás, van bátorság a hibák kijavításához — úgy be­széltek, mint akik valójában magukénak érzik a gyárat. Nagyon jó ezt tudni. Javul az üzemen belüli munkafegyelem, nő a termelés, az önköltségi tényezők is pozitív irányban alakulnak. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az egész­séges fejlődés újabb sikereket hozzon, Mit várok én a közelgő me­gyei pártértékezlettől? Azt hi­szem, nagyon fontos lenne, ha a pártértekezlet végre pontot tenne egy nagyon kényes, hó­napok óta húzódó ügyre. Arra gondolok, hogy igen sok be­csületes, osztályhű elvtársat az ellenforradalom ideje alatt le­váltottak korábbi funkciójából, mindez egy tollvonásba került akkor, és most nem tudunk ér­vényt szerezni aücaratunknak, az arra érdemeseket nem tud­juk visszahelyezni régi helyük­re. Nagyon fontos, hogy ebben az ügyben végre döntsünk is. Véleményem szerint a párt­értekezletnek valami módon konkrétabbá kellene tennie a termelés pártellenőrzésének formuláját. Nagyon lényeges kérdés ez is, mert az ellenőr­zés hogyanjának tisztázása nagy segítséget jelentene szá­munkra. Ezt várom én, a Sal­gótarjáni Üveggyár munkás- tanácsának elnöke, a megyei pártértekezlettől. Holczer Károly , ■ • ---­K ISZ alakul Bt ágratlsápent is A nógrádsápi KISZ-fiatalok május 26-án tartják a szerve­zetük zászlóbontó ünnepségét. A fiatalok lelkesen készülnek e nagy napra. Ünnepségükre meghívták a járás ifjúsági ve­zetőit és a honvédség képvise­lőit. Az alakuló gyűlést majá­lissal zárják be. Kié a salgótarjáni bánj ászzenekar ? Nálunk, Boglyason, a kis bányatelepen az a hagyomá­nyos. hogy a halottaknak járó végső tiszteletadáson a bá­nyászzenekar is elbúcsúzik. Az elmúlt napokban szomorú és nagyon csúnya dolog történt. Meghalt egy 12 éves kisfiú — egy derék, bányász ember kis­fia. A szülök és a temetésen részvevők várták, hogy megjön majd a zenekar is, de csaíód- niok kellett. A zenekar tagjai azért nem jöhettek a kisfiú temetésére, mert délután a Stécé itthon játszott s a ze­nekar tagjai odamentek. Nagyon csúnya, tisztesség­telen dolog volt. Nemcsak a kisfiú szüleit bántotta ez, de mi, baglyasiak valamennyien elítéljük a zenekar tagjait. Re­méljük. hogy a zenekar veze­tői nem engednek meg máskor hasonló dolgokat. Andó (gyurka) Gyula Baglyasalja Az építők munkáját dicséri Regen rossz viskók csúfították a salgótarjáni nyomán új, modern munkáslakások emelkednek. vásárteret, most az építők munkája Speidel tábornok szervezte meg 1934-ben Sándor jugoszláv király és Barthou francia külügyminiszter meggyilkolásét Berlin, (MTI) A Neues Deutschland csü­törtökön dokumentumok alap­ján leleplezte, hogy Speidel egykori hitleri tábornok, a NATO közép-európai száraz­földi csapatainak jelenlegi fő- parancsnoka 1934 ben meg­szervezte a Sándor jugoszláv király és Barthou akkori fran­cia külügyminiszter elleni gyilkos merényletet. A doku­mentumok bizonyítják, hogy Speidel, aki akkor százados volt, különleges megbízatáso­kat kapott a Göring vezette titkos szolgálattól s e megbí­zatások birtokában került Pá­rizsba katonai másodattasé- nak. Ezt a tisztségét 1933 es 1935 között töltötte be. Hitlert abban az időben aggodalom­mal töltötték el egy keleti Lo- carno-szerződés kilátásai, amelynek élharcosa Barthou akkori francia külügyminisz- -ter volt. Hitler Barthou ter­veiben a kollektív európai biz­tonsági rendszer alapjait látta, amely lehetetlenné tette volna imperialista terveinek valóra- váltását 1934 nyarán a göringi kém­szolgálat Vancso Mihajlov ne­vű ügynöke útján megtudta, hqgy Ante Pavelics, a későbbi Usztasa-vezér a macedón „for­radalmi” szervezettel együtt Sándor jugoszláv király meg­gyilkolására készül. Ezt a ma­cedón „forradalmi” szerveze­tet a német kémszolgálat pén­zén tartották fenn. Amikor e tájékoztatás birtokába került, a német kémszolgálat elhatá­rozta, hogy segítséget nyújt a merénylet végrehajtásához, mégpedig a* jugoszláv király franciaországi látogatása al­kalmával. A részletek megbe­szélése céljából Vancso Mi­haj lovol. aki egyúttal a mace­dón „forradalmi“ szervezet ve­zetője volt, Párizsba küldték, hogy ott vegye fel az érintke­zést Speidellel. A kémszolgá­lat egyúttal megbízta Speidelt, olyan időpontra szervezze meg a merényletet, amikor a ju­goszláv király Barthou francia külügyminiszterrel együtt van, hogy egycsapásra mindket­tőt meggyilkolhassák. Ezután Speidel egyik franciaországi ügynöke, bizonyos Hang-Erich Haack megszerezte a francia rendőrségtől a kriály látogatá­sának programját és a mar- seillei rendőrség biztonsági in­tézkedéseinek részleteit. A marseillei gyilkosság Vég­rehajtása után Speidel jelen­tést tett „az akció sikeréről1’ Göringnek és egyúttal segített Vancso Mihajlovnak abban, hogy titokban átlépje a francia határt; E naptól kezdve Speidel gyors karriert csinált és rövidesen tábornok lett. Vancso Mihajlov pedig, akit Speidel segített el­menekülni Franciaországból, szintén magas megbízatást ka­pott Hitlertől: a második vi­lágháború idején a balkáni náci propaganda-szolgálat ve­zetője volt — írja végezetül a Neues Deutschland; ÉPÍTŐK KÖSZÖNTÉSÉ i z építő- és építőanyagipari dolgozók, a Horthy fasiszta, években igen nehéz, bizonytalan körülmények között éltek, dolgoztaik, vagy nem dolgoztak, a munkásosztály és az Építőmuríkás Szövetség legjobbjainak vezetésével vívták a harcot legálisan, vagy illegálisan a fasiszta elnyomás, a vég­telen kizsákmányolás ellen. Harcoltak a munkahelyi rakták rakban az állványok alatt, a tetőnélküli, vagy félig kész épület teSkben részükre biztosított szállásviszonyok ellen, a munka- nélküliség rettenetes ténye és következménye ellen. Ezek az emberek sekat mesélnék a fiataloknak az akkori építőmun­kások sorsáról. Elmondják, hogy 1945-ben a felszabadulás mit hozott nekik, s mit teremtett meg a fiatalabb építőmunkások részére. Egyszóval csak rossz emlék maradt a magyar építő* munkások részére a Horthy-fasiszta korszak nehéz évei. Felszabadulásunk után a szocializmus építésének program­ja szerint óriási építkezések, üzemeik, gyárak építése, a tíz és százezer lakóház létesítése, a magyar építőmunkás lelkét is megváltoztatta. A hatalmas építkezés során a megváltozott körülmények között saját és népe sorsa építése közepette mu­tatták meg a magyar építőmunkások, hogyan kell és lehet egy szocialista országot építeni, amit igazolnak a mindenki előtt magasba nyúló gyárak kéményei és az óriási számba menő lakóházak­j\ jepünk, pártunk, kormányunk megbecsülte és megbecsüli IV az építő és építőanyagipari dolgozókat éppen úgy, mint más iparág dolgozóit. Megyénkben is több száz dolgozó része­sült kormány és egyéb kitüntetésben. Gondoskodik az építő­munkás becsületes megélhetéséről, szállás, étkeztetés és egyéb körülményeinek emberségessé tételéről. Egy külön elis­merés az, hogy a kormány törvénybe iktatva elismerte az építők ünnepét. Az építők napján, május 26-án köszöntjük, megyénk építő és építőanyagipari szervezett és minden dolgozóját. Arra kér­jük ezeket a dolgozókat, hogy az idősebbék vezetésével és példájuk nyomán a fiatalabbak és minden dolgozó továbbra is odaadóan dolgozzon a párt, a kormány építési prógramjár nak végrehajtásáért, népi demokráciánk, a munkáshatalom megvédése és erősítéséért, M ájus 26. az építők ünnepe. Az élet, a természet kibontako­zásának, a nemzetközi munkásmozgalom összefogásának hónapja adjon erőt és hitet valamennyi építő- és építőanyag- ipari dolgozónak a további harchoz és munkához. Elvtársak! Szaktársak! Vegyetek részt a Salgótarjánban megrendezett építők napja kultúr-sport és egyéb szórakozás­ban gazdag ünnepélyen! Építő Fa- és Épitőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének Nógrád megyei Bizottsága AZ ORSZÁGGYŰLÉS UTÁN II. Hogy közügy legyen a gazdaságos termelés „Gazdasági feladatainkat... minden becsületes dolgozó­nak magának is kézbe kell venni... Az összes gazdasági feladatokat úgy kell felfognunk, mint a politikai hatalom megerősítésének fontos kérdéseit és úgy kell kezelnünk, mint az elért gazdasági eredmények megvédésének, a dolgozók általános színvonala megvédésének feladatát.” Laczkó elvtárs, a bánya­üzem fiatal mérnöke már ép­pen indulóban van. Sürgősen meg kell néznie az egyik légak­na megépítésének munkálatait, s azután gyalogszerrel végig­menni a drótkötélpálya men­tén, mert azt jelentették, hogy egyes tartóoszlopoknál megla- zutlak a csavarok. Amikor meghallja jövetelünk célját, még szívesen marad néhány percet, s emlékezetből, nem éppen sorrendben mondja el a készülő műszaki intézkedési terv főbb pontjait. — Rendet akarunk teremteni a csilletakarításban — jelenti ki határozottan, s már sorolja is, hogy hogyan: — Eddig minden műszakban két dolgozónak kellett volna a csiliék takarításával foglalkoz­ni. Ez azonban az esetek több­ségében nem történt meg. mert vagy senki sem ügyelt rájuk, hogy mit csinálnak, vagy más munkára osztották be őket. — Most azt akarják, hogy a palá­val telt csilléket a meddőhá­nyón tisztítanák meg, a szenescsilléket pedig vasárnap mind a külszínre küldenék, s ott négy dolgozó egész hétre elvégezné a takarítást. — Eddig ugyanis hetenként 36 műszakot fordítottunk erre a munkára, mégis igen sok csillébe egy-két mázsa szén, vagy pala marad beleragadva. Ezután nyolc műszakot fordí­tanának rá, 12 műszakot pedig arra, hogy gumiszalagon meg­javítsuk a palaválogatást — számol Laczkó elvtárs. — Még mindig maradna 16 megtakarí­tott műszakunk, amit a terme­lőmunkában hasznosíthatnánk. A takarékosság másik nagy lehetősége a sodronypályán a tartókötelek kicserélésének jobb megszervezése. Havon­ként 2—3-szor kell ilyen mun­kát végezni, s egy .egy alka­lommal 27 dolgozó 16 órás munkáját is igénybe veszi. A jövőben az erdőgazdaságtól kölcsönöznek agy Sztalinyec- traktort, s így a feladatot óva­tos számítások szerint is 8 dol­gozó 16 óra alatt elvégzi. — Próbálkozzunk — moso­lyog a főmérnök —, de még mindig kevesebbet mondtam, mint amit tenni szándékozunk —, s máris sorolja, mennyi fo­rintot takarítottak meg az ed­dig végrehajtott intézkedések­kel. Azzal, hogy márciustól már saját maguk végzik a drótkötélpályái kasok javítá­sát. minimálisra szorítják a ka­rambolok számát. Az utóbbi két hónapban egyszer fordult elő, míg azelőtt hetenként két- háromszor is. Egy-egy karam­bol pedig nem kevesebb, mint 200 csille szén' kiesését jelen­tette. Átmenetileg értetlenség­gel találkozott, de mégis hasz­nos az az elgondolás, hogy a munkahelyeken — ahol arra mód van — az 1,45 forintos száldeszka helyett inkább 90 filléres bordafát használjanak. Az intézkedési terv első kidolgozása után műszaki érte­kezlet elé kerül, majd az ott elhangzott javaslatokkal bő­vítve a pártaktíva fogja meg­vitatni, s végül termelési érte­kezleten a bánya valamennyi dolgozója megismered és ja­vaslatával kiegészítheti. A gaz­dasági-műszaki vezetés így akarja elősegíteni, hogy a gaz­daságos termelés feladatainak megoldásában a bányászok mi­nél nagyobb része tegye meg a magáét. E cél elérésében nem kevés hárul a szakszervezetre. A leg­utóbbi szakszervezeti taggyű­lésen például jelentős helyet kapott a munkaverseny. Több felszólaló arról beszélt, hogy a termelés mennyiségi növelésé­hez a szállítás jobb megszerve­zésére, a szállítók versenyére is szükség van. Kérték, hogy a csapatoknak adják meg az elő­irányzatot, amelynek alapján vállalást tehetnek. — Ezt a körletvezetőknek kellene kidolgozni, sajnos, ed­dig nem történt meg — pa­naszkodik Janák elvtárs. ÜB- elnök. Igaz — teszi hozzá —, nem is könnyű, mert a tröszt­től a tervet mindig módosít- gatják . -.; Foglalkoztunk azzal is. hogyan lehetne a versenyt lehetővé tenni az anyagtaka­rékosságban, azonban az érté­kelés igen nehéz, s itt helyes lenne, ha segítséget kapnának a felsőbb szervektől is.., Nagy gondja a szakszerve­zetnek, hogy a versenyben mi­nél kevesebb legyen a papír, a nyomtatvány, minél több az élő, eleven valóság. Ezért ha­tározták el, hogy a vezetők va­lamennyi csapatot felkeresnek, ott beszélik meg velük, részt akarnak-e venni a versenyben, és ha igen, akkor azt is, hogy mire tesznek vállalást, milyen feladatok megoldására irányul­jon a vállalás. ■— A dolgozók lássák az üzem helyzetét, problémáit, s úgy szülessenek felajánlások, ne pedig az íróasztal mellett a vezetők szabják meg — szöge­zi le Janák elvtárs. S itt mond­ja el, hogy a tröszt máris ver­senyeredményeket kér, holott a verseny célján, értékelésének módján még csak most dolgoz­nak érdemlegesen. Jogos az a megállapítás, hogy az ilyen, az egész üzemre kiterjedő és ál­talános „versenyjelentéseknek” semmi közük az igazi verseny­hez. Határozott törekvés, hogy a politikai munka fellendítésé­vel a munkastílus állandó ja­vításával tegyék a köz ügyévé a gazdasági feladatokat. E té­ren azonban még sok a tenni­való. A pártszervezetnek el kell érnie, hogy közvetlen le­gyen a kapcsolat a dolgozók és a vezetők között, hogy minél többen vegyenek részt a célok megvalósításában. Hiba, hogy a pártaktíva, a szervezés után nem vesz részt a felvilágosító munkában. Kétségtelen azon­ban, ahogy meg volt az erejük a termelés fellendítéséhez, erős pártszervezet megszervezésé­hez, úgy meg lesz ahhoz is. ele­ven, lüktető politikai életet va. lósítsanak meg — hg —

Next

/
Oldalképek
Tartalom