Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-18 / 39. szám

1057. május 18. NÓGRÁDI Népújság Készülnek iskoláink a tanév befejezésére Alig másfél hónap választ már csak el bennünket a tan­év befejezésétől. Az ellenfor­radalom szele bizony erősen felkavarta több iskolánknak a nyugalmát. Decemberben, ja­nuárban azt hittük, hogy csak a tanév jelentékeny meghosz- szabbításával sikerül majd a kiesést pótolni. Azonban a ta­vaszi szünet elhagyásával és a tanítási időnek mintegy két héttel való meghosszabbításá­val általában sikerül a mulasz­tottakat pótolni. A tanítás meg­kezdése után a nevelők és ta­nulók zöme érezte azt a nagy felelősséget, amely a tanév si­keres befejezéséért rájuk há­rul. A tanulók nagy többsége szívesen vállalta az eléggé fe­szített tempójú iskolai munkát, aminek az eredménye nem is maradt el, mert a II. félévi ellenőrző értekezletek javuló eredményről számolnak be. Az elmúlt tanévekkel ellen­tétben a tanév végén sem az általános iskolák VIII. osztá­lyában, sem pedig a középisko­lák I—III. osztályában nem lesznek az úgynevezett vizsga­tárgyakból külön vizsgák. A minisztériumnak ez az intéz­kedése megnyugtatólag hatott a tanulók nagy részére. Most nem tapasztalható az a jelen­ség, hogy csak a vizsgatárgyak felé fordítják figyelmüket a tanulók és a nem vizsgatár­gyak háttérbe szorulnak. Egyes tanulóknál viszont hiányzik az évvégi „hajrá’-ban a vizsgák serkentő hatása, ami a múlt­ban igen kedvezően befolyá­solta a tanulók munkalendüle­tét. Különösen szorgalmas munka folyik a középiskolák­ban az érettségire készülő osz­tályokban. A tananyagot itt már valamennyi iskolában el­végezték és ismétlések formá­jában dolgozzák fel az érett­ségi tételeket. A középiskolai végzős osztályoknak még tíz napjuk, van hátra a tanév be­fejezéséig és május 27-én meg­kezdődnek az érettségi írásbeli vizsgák, majd júniusban a szó­belik. Ezek a vizsgák mutatják majd meg, hogy a középiskolát elhagyó ifjúságunk milyen tár­gyi tudással, milyen erkölcsi felfogással kerül az egyete­mekre, főiskolákra vagy a munka frontjára. Az érettségi vizsgák terén történt bizonyos módosítás. Ugyanis csökkent a vizsgatárgyak száma. Nincs érettségi biológiából és a ta­nuló dönti el, hogy óhajt-e a tanult idegen nyelvből (orosz, német, francia, latin) érettsé­gizni. A jelentkezések az érett­ségi vizsgákra már megtörtén­tek, amelyekből kitűnik, hogy a tanulók jó része élt is ezzel a lehetőséggel és nem kíván idegen nyelvből érettségit ten­ni. Ennek nagyrészt az is az oka, hogy meglehetősen zava­ros volt a helyzet a nyelvtanu­lás terén és nem volt meg a feltétele annak, hogy a tanulók az érettségi követelményeinek megfelelően tudtak volna fog­lalkozni nyelvi tanulmányaik­kal. A kötelező tantervű anyag elvégzése mellett mozgalmas élet folyik iskoláinkban a kü­lönféle iskolai rendezvények terén is. Világosan látják ne- velőink, hogy helytelen lenne ifjúságunk idejét kizárólag megfeszített tempójú tanulás­sal kitölteni. Hiszen nemcsak a felnőtteknek, hanem különö­sen az ifjúságnak van szük­sége az elmúlt nehéz hónapok után az örömre, a vidámságra, az érdekességre, amit a szak­körök, a sport, a szórakozás jelenti Középiskoláinkban megren­deztük a szokásos tanulmányi versenyt. Matematikából mind alsó, mind pedig a felső osztá­lyok számára. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha nem is si­került sok tanulónknak a dön­tőbe bejutnia (felsős 3, alsós 6) lesznek tanulóink, akik orszá­gosan jó helyezést érnek el. Nem hanyagolják el iskoláink esztétikai nevelésre is. Ilyen rendezvény volt a május 4-én Balassagyarmaton tanítóképző és gimnázium által rendezett hangverseny, amely magas színvonalú művészi élvezetet nyújtott nemcsak a tanuló ifjú­ságnak, hanem a város közön­ségének is. Iskoláink tanévvégi munká­ját tekintve, feltétlenül emlí­tést érdemel az az eredmény, amit nevelőink a megújhodott ifjúsági szervezetek megalakí­tása terén elértek. Mind az út­törőszervezet, mind pedig a KISZ zászlóbontása a legtöbb iskolánkban pezsgő ifjúsági szervezeti életet teremtett. Különösen lázas tevékenység folyik a nyári táborok, túrák előkészítése terén. A szép ter­vek mellé az anyagiak elő­teremtésén is fáradoznak KISZ-szervezeteink. Egy-egy rendezvény tiszta jövedelmé­nek táborozás céljaira való fordítással, osztályonként vál­lalt hasznos munkák végzésé­vel igyekeznek biztosítani azt, hogy minél többen vehessenek részt országjárásban vagy egy- egy külföldi túrán. A középiskolák 14 ezer forin­tos táborozási alapja mellé minden iskola KlSZ-szerve- zete igyekszik a helyi társa­dalmi lehetőségeket is kihasz- nálni a cél érdekében. A tanév sikeres befejezése mellett nem tévesztik szem elől iskoláink a jövő tanév perspektíváját sem, igyekez­nek lerakni már annak alap­jait is. Megtörtént a jövő évi általános iskolák leendő I. osz­tályosainak a számbavétele és most folyik a középiskolák be­népesítése is. Megyénk közép­iskoláinak beiskolázása meg­nyugtató képet mutat. Az ál­talános iskolát végzettek fele jelentkezik általában közép­iskolai továbbtanulásra. A leg­nagyobb az érdeklődés most is az ipari technikumok felé, aho­vá csaknem a kétszerese je­lentkezett a felvehető tanulók­nak. Kielégítő azonban a gim­náziumokba jelentkezők száma is, itt azonban minden iskola tud még elfogadni néhány arra érdemes jelentkezőt, A középiskolát végzettek egyetemi jelentkezése sem ha­ladja meg az előző évi mérté­ket. Túlzott azonban a koráb­ban végzettek, eddig termelő munkában levők egyetemi je­lentkezése. Nehéz probléma­ként áll középiskoláink igaz­gatói és nevelői előtt az egye­temekre nem kerülők elhelye­zésének a kérdése. A miniszté­riumban most folynak a tár­gyalások a kérdés megnyug­tató megoldására, de a helyi szerveknek, vállalatoknak is minden lehetőt meg kell tenni, hogy az életbe lépő fiatalok szaktudásukat, munkalendüle­tüket a szocializmus építése terén hasznosíthassák. Mikuska Imre ______tanulmányi felügyelő M iért nincs sós kifli? A Sütőipari Vállalat az idén nagyon szorgalmasan dolgozik, nincsen panasz a mennyiség­re, és szépen javul a minőség. Most a dolgozók egy kérés­sel és kérdéssel fordulnak a sütőipari vállalathoz. Szeret­nék tudni, miért van az, hogy alig van választék a péksüte­ményekben. Sima és vajas kif­li bőven kapható, néha előfor­dul zsemle is, de alig találni mákos süteményeket, és telje­sen eltűnt az üzletekből a gye­rekek és felnőttek kedvence, a ropogós köménymagos sós kif­li. Szeretnénk, ha a sütőipari dolgozók válaszolnának erre a kérdésre, mi az oka, hogy nincs meg a megszokott vá­laszték, és főleg miért lehet sós kiflit kapni? nem Ismét híres fürdőváros lesz Keszthely Keszthely ebben az évben jelentősen fejlődik. A régi Hungária Szálló az idén nyi- lik meg, átépítve, megszépít­ve. Tatarozták a többi ven­déglátóhelyeket is. A balaton- partí híres zsuppfedeles ha- lászcsáfda közvetlenül a víz partján külön érdekessége a vidéknek; A Balaton szenzációja lesz a keszthelyi szigeti szórakozó­hely. A keszthelyi kikötő mel­lett, a strand közvetlen köze­lében levő, ősi fákkal benőtt szigeten éttermet, cukrászdát és napozót építenek, csónak- kikötővel, A terveket a Keres­kedelmi Irodában készítik és előreláthatóan az idén már a munkálatokat is megkezdik. Június 2-án ifjúsági filmnap A Nógrád megyei Moziüze­mi Vállalat, a KISZ és az EPOSZ szervezetekkel kar­öltve, ifjúsági filmnapot tart a moszkvai VIT tiszteletére június 2-án. Ezen a napon az egész megyében a legjobb if­júsági filmek kerülnek bemu­tatásra. Gondosan foglalkozzunk a legifjabb nemzedék szocialista szellemű nevelésével ■y ál jón az ifjúság nevelése hangzik el sok olyan összejö­vetelen, tanácskozáson, ahol az ifjúság élete, tevékenysége szó*ba kerül. Az ilyen érteke­zéseken aztán rendszerint olyan határozatok születnek, melyek meghatározzák, hogy a különböző poszton dolgozó kommunisták, vezető beosztá­sú emberek egyik legfontosabb feladata a rendelkezésre áldó eszközök mértékének megfe­lelően támogatni az ifjúság nevelését. Az utóbbi években sok esetben több-kevesebb sikerrel próbáltuk megjelölni a segítés módját, hogyanját is. E határozatok, rendelkezé­sek nyomán nem kevés kom­munista, becsületes vezető, kötelességét teljesítve próbál­kozott is segítséget adni, első­sorban az ifjúsági szervezetek munkájához. A segítségük azonban egynéhány esettől el­tekintve, időleges, alkalom- szerű volt, nem válhatott rend­szeressé, mivel kívülről szem­lélték a szervezetek tevékeny­ségét és nem ismerték azok belső problémáit. Úgy gondolom, hogy ilyen szemszögből vizsgálva is he­lyes, hogy a Magyar Úttörők Szövetsége az úttörőcsapatok újjáalakítását olyan szervező testületek létrehozásához kö­tötte, mely szilárd támaszt je­lent úgy politikai, erkölcsi, mint gazdasági téren. Mond­hatnánk úgy, a csapat szülei, akik osztoznak gyermekeikkel az örömökben, büszkék nagy­szerű tetteikre, ugyanakkor jól ismerik azok gondjait, ká­ros megnyilvánulásait, mely­nek megszüntetésén közösen fáradoznak. Vagyis akik vál­lalkoznak e feladatra, együtt élhetnek az úttörőkkel, kiala­kul közöttük és a gyermekek között egy , szoros érzelmű kap­csolat, mely több mint a hiva­tali kötelességtudatból fakadó támogatás. Ilyen szervező testületek rö­vid két hónap alatt szép szám­mal alakultak megyénkben és máris olyan jelentős segítséget nyújtanak az úttörőcsapatok­nak, mint a szülők közötti meggyőző munka, a vezetés­ből való részvállalás, csapat­otthon és felszerelés juttatás, kirándulás, nyári táborozás előkészítése. Sok nagyszerű példáját lehetne itt felsorolni a társadalmi segítségnyújtás kibontakozásának. Remélem, ezít majd megteszik helyettem azok a csapatvezetők, úttörők, akik ennek élvezői. Én inkább néhány olyan jelenségről sze­retnék írni, mely véleményem szerint gátolja a támogatás kibontakozását; I gen sokan nem értik e tes­tületek jelentőségét, ép­pen ezért a létrehozását felesi- legesnek, szükségtelennek tart­ják, esetenként elméleteket gyártanak saját igazuk bizo­nyítására, persze a példákat az elmúlt évekből szedik, amikor társadalmi életünkben az ered­mények mellett bizony bőven találunk torzulásokat is. Eze­ken a helyeken aztán, mivel a gyermekek, szülők kérik az úttörőszervezet újjáalakítását, tessék-lássék módra megalakí­tanak egy szervező testületet a nevelőtestület tagjaiból, maly- lyel eleve elzárják mindazokat a támogatókat, akiknek talán egy szikra elég volna és máris lelkes segítőkké válnának. Ennek a másik változata, Kötelességtudás — Legyen szíves megmondani a pontos időt — Bocsánat, nem az én asztalom. régész Jobbágyit tűzbe Hí hozta az Erkiék esete. Az Erki-házaspár hat gye­reket nevelt fel. Mostanra már csak két fiú volt a ház­nál, a 23 éves Karcsi meg a 19 éves Józsi. Az Erki-csalid legfiata- labbjai eddig még nem vá­lasztottak élettársat. Karcsi katonáskodott, Józsi meg túl fiatal, még a 20. életévét sem töltötte be. De aztán lassan­ként, észrevétlenül az ő szí­vükbe is belopódzott a szere* lem. A jóképű Józsi kapus a helyi csapatnál. A pályán , látta és szerette meg a kar­csú Murányi Erzsiké. A ti­zenhat éves fiatal kislány beleszeretett a kapusba. A kölcsönös nézelődésből las­sanként kibontakozott az el­ső szerelem. Karcsi esete már költőibb. A pesti Vidám Vásáron ismerte meg Tari Ilonkát, a pesti kislányt. Ugyanis Pesten volt katona. Találkoztak egy keveset, majd az ősszel a fiú lesze­relt. Nem is gondolta ko­molyan a dolgot. Csak az el­lenforradalom idején döb­Fészekrakds Jobbágyiban _ ___ _______ bent rá, hogy szíve az orszá­a sportmunkát sem. Mind ál- J Bért való aggódásban különö- talános iskolai, mind pedig kő- 1 pn" *" zépiskolai vonalon iskolák kő- ^ zötti versenyeken, területi és 5 országos bajnokságokon vesz 3 részt tanulóifjúságunk. Kultu- 5 rális rendezvényeink, ha nem 3 is olyan nagy számúak, mint 3 az előző években, mutatják, 3 hogy nevelőink gondolnak az * sen egy pesti kislányért sa­jog. Mihelyt megindult a posta, érdeklődött, majd megkérte Ilonka kezét. Erkiék valamennyien tag­jai a helyi tsz-nek. Szép, új családi házat építettek, és tele kamrájuk, pincéjük min­denféle jóval. Az örömanya lázasan készülődött a nagy, kettős eseményre. A tsz-ből egy szép borjút kaptak aján­dékba. Az istállóból gyönyö­rű, fiatal hízó került a lába­sokba, sülthúsok, Ínycsiklan­dó hurkák, kolbászok formá­jában. Az örömanya igen megelégedett. Először is az tölti el örömmel, hogy nem kell szégyenkeznie senki előtt. A kettős lakodalom va­lamennyi részvevője jóllaik- hat. Lesz étel, ital bőviben. Mutatja a megrakott kamra s a forrongó konyha. Itt ké­szül a finom, ünnepi lako­ma. Emellett á boldog anyá­nak telt még két fiatal me­nyének hagyományos me­nyecske-ruhájára is. S öröm­mel tölti el az is, hogy vég­eredményben csak egyik fiá­tól kell megválnia. Bár ez is a faluban marad. A Józsi a menyasszonyos házhoz megy lakni, Karcsi még akkor ki­kötötte, amikor feleségül kérte Ilonkáját, hogy otthon szeretne maradni. így leg­alább nem kong üresen a szép, nagy ház. T\e lassan itt az esküvő U ideje. A piros arcú, sür­gő-forgó szakácsnénik még izgatottabban hajolnak a lá­basok fölé. És négy fiatal szíve még erősebben dobog, hiszen itt most minden értük van. Az ö életük nagy fordu­latának emlékezetessé téte­lére szorgoskodik mindenki. Vagy százötven vendéget hívtak meg. Mindenki tesz valamit a fiatalok hozomá­nyához. Egy kis hasznos ajándékot, meg — szokás sze­rint — szép formás tortát, sokféle süteményt. A százöt­ven vendégnek kicsi lenne a ház. Éppen ezért az előrelá­tó szülők ponyvasátorral na- gyobbították meg a lakást. Ez lesz a tánctér, meg egy­két asztal is beszorul vala­hogy a lakásból kinrekedt vendégek számára. De jön is az első ifjú pár. A szelídarcú pesti kislány és a komolytekintetű boldog vőlegény. Kart karba öltve lépnék a násznép élén. Az ünnepi ruhás násznagy hoz­zákezd a búcsúztatóhoz. Az örömanyák arcán árulkodó könnycseppek gördülnek vé­gig. Erkiné örömében sír, hiszen nagy dolog két fiút egyszerre kiházasítani. Tari néni pedig Ilonkája lánysá- gát siratja. j másik párt nyolc rózsa- .ztL színű ruhás koszorús- lány kíséri. A tizenhat éves bájos menyasszony bizony elég korán kóstol bele az asszonyéletbe. Eletpárja is csak alig három évvel idő­sebb. Arcukon boldog meg­hatottság sugárzik, amikor elsuttogják az új életet jelen­tő igent. A fél falu csatlakozik a nászmenethez. Egészen az udvarra kísérik az ünnepei­teket. ök az úgynevezett hí­vatlanok. Régi jobbágyi szo­kásként a lakodalmas ház asszonya mazsolás sima ka­lácsot oszt szét a hívatlanok között. Aztán a cigányok húzzák a jó talpalá valót, és egy pár fordulóra a hívatla­nok ropják csak a táncot. Amikor megkezdődik a va­csora, a lakodalom számukra véget ér, az ünnepi sátor alatt he- SL lyet foglal a násznép. A pesti rokonság, meg az Er­kiék, Murányiék sógorsága, komasága. Megkezdődik a ki tudja mikor véget érő sok- fogásos vacsora. Jobbnál jobb falatok az asztalon. Pi­rosló gulyásleves, ropogós hurka. Rizseshús, jó ízű bor­júpörkölt, frissen sültek vagy ötven féle sütemény, torták, borok. Úgy látszik, nem fő gondban a feje az Erki-csa- ládnak. Azt hiszem, be kell vallani, hogy a hangulat elég hamar felemelkedett az at­moszférába. A jó bor ugyan­csak megtette a magáét, min­denkit a mennybe szállított. Csak az újdonsült házasok ültek piruló arccal, suttogva egymás mellett. Ok földi mennyországukat tervezget­ték. Bizony elég sokáig kel­lett suttogva tervezgetnek, míg hajnaltájt végre felkere­kedett a násznép és kiki in­dult saját otthonába. Búcsúzóul igaz szívből kí­vánunk mi is nekik sok sze­rencsét, boldogságot... U. M. A amikor a nevelőtestület tágját mellé bevonnak egy-két veze­tőt, akik ugyan becsületes emberek, de szívesebben tévé- kenykednének az ifjúság ne­velése más területén, tehát hi­vatalból, kötelességből lesznek tagok, talán nem is tudják, mindez miiyen tennivalókkal jár, így nyilván nem is várhat­juk tőlük, hogy gyermekein­kért áldozatot hozzanak. Ugyanerről a tőről fakad az a gyakorlat is, amikor társadal­mi munkákkal agyonterhelt vezetőktől kívánjuk, hogy a „jó összetétel” végett adják nevüket e testülethez. Nem célom a változatok val#meny­nyiét felsorolni, hisz egyben megegyeznek; születése pilla­natában halálra ítélik e tár­sadalmi erőkből álló csoporto­sulást. Pedig mennyire érde­mes volna e bölcsőt ringatni, mennyi jövőbe néző kommu­nista szülő, fiatal csatlakozna hozzánk az első hívó szóra! Milyen szívesen hozzájárúlná- nak szervezeti életünk szebbé- tételéhez tanácsaikkal, és ere­jükkel egyaránt. Persze, a gyermeknevelés hivatásos munkásainak, az úttörőszer­vezetek vezetőinek bizalom­mal, meggyőző szavakkal és türelemmel kel'l keresni a jö­vőnkért, gyermekeinkért min­denre kész elvtársainkat. gátló körülmények kö­zött kell említeni a szer­vező testületek tevékenysége tisztázatlanságát is. Több út­törő csapatunknál, helyesen megkeresik azokat az embe­reket, akik szívesen segítenek azonban e segítést csupán anyagi térre korlátozzák, vagyis a csapat életéből egye­dül azt ismerik, milyen meg­mozduláshoz mennyi anyagi eszközre van szükség. Nem kérik véleményüket a gyer­mekek fejlődésére, a csapat munkájára vonatkozóan, nem hallgatják meg elgondolásai­kat a terveket illetően. Alig, vagy egyáltalán nem hívják el őket az egyszerű, meghitt hétköznapi összejövetelekre, kirándulásokra, kizárólag az ünnepi megnyilvánuláson ta­lálkoznak a gyermekekkel) Nem alakul ki olyan légkör, hogy az egyes tagok menje­nek vezetni egy-egy gyermek­közösséget (őrsöt, rajt) és azt nyugodtan rá is bízzák. Úgy­is mondhatnánk, a minden­napos nevelő munkától mes­terségesen távoltaitják őket, így nem élhetnek együtt a gyermekekkel, valójában az adott forma ellenére kívül­ről kénytelenek vizsgálni to­vábbra is az úttörők tevé­kenységét, ami könnyen tá­volodást idézhet elő. Ügy hiszem, gyermekeink ilyen arányú féltése sem in­dokolt. Az az apa, anya, idő­sebb testvér, aki a családon belül, bár nem tudományosan megalapozva, de mégis he­lyesen neveli gyermekét, for­málja testvérét, megfelelő formák között nyugodtan be­leszólhat és résztvehet az út­törőcsapat munkájában. Ez annál is indokoltabb, mert jelenleg vezetőhely , miatt elég sok gyermekünk kívül reked az úttörőszervezeten és korántsem mondhatjuk élj hogy minden csapatunk ren­delkezik reális, de mégis gaz­dag tervekkel. Félreértés el­kerülése véglett megkívánom jegyezni: a nevelő munka oroszlánrésze a társadalmi erők fokozott munkája mel­lett és a becsületes, társadal­mi rendünkhöz hű nevelőkre hárul és a legtöbbet tőlük várunk. N em lennénk igazságosak, ha az éremnek csak az egyik oldalát vizsgálnánk, fel­tétlen meg kell említenünk a másikat és a segítésre hiva­tottak igyekezetét. Azt hi­szem, ha az egyik oldalról elvárjuk a türelmességet, a megértést, akkor a másik ol­dalról joggal várunk még több érdeklődést, jószándé­kot. Szerintem egy kommu­nistának, vezetőnek nem fel­tétlen fontos megvárni, amíg helyileg is felszólítják a fiatalok, az úttörők nevelésé­ben való részvét"’re. hanem önmaguktő! is kér—'öfc kell azt az utat melyen haladva legeredményes-bben tudják támogatni az ifjúsée szocia­lista szellemű nevelését. Nádházi Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom