Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-18 / 39. szám

1957. május IS. NÓGRÁDI Népújság 5 Hogyan tovább? A vanyarci Béke Termelő­szövetkezet taglétszáma jócs­kán megcsappant az ellenfor­radalom idején. Tizenkét csa­lád hagyta ott a közöst. Het­ven holdat vittek magukkal. Földigényüket a szétszórt par­cellákból elégítették ki. A ta- gosított terület a szövetkezeté maradt. A szövetkezethez hét csa­lád maradt hű. Nyolcvankét kh szántó, 18 kh rét, 5 kh gyü­mölcsös, s 41 kh erdő képezi közös gazdaságukat. Sok munka szakad a hét család vállára. Eddig még nincs baj. Az őszi és tavaszi gabonájuk szépen fejlődik. Vé­geztek a kapásnövények veté­sével is. A vetés kezdetén úgy döntöttek, mivel kevés a mun­kaerő, több kalászost, s keve­sebb munkaigényes növényt termelnek. így cselekedtek, s még most is az lenne a jó, ha minden tagnak tíz ujja helyett tíz keze lenne. A rétet — mi­vel vizenyős talajú — csak kézi erővel tudják kaszálni. A gépi vontatású kasza lesül­lyedne. A két pár fogathoz s a hat darab szarvasmarha ke­zeléséhez is emberek kellenek. A kapálás is leköti az erőt. Sajnos, a gépállomás — Spá- nik Pál gazdasági felügyelő véleménye szerint — csak a gabonaaratásnál tud segíteni. A Béke szorgalmas tagjai bíznak a gépállomás segítségé­ben. Igen, talán a gépállomás levehetné vállukról a „teher“ egy részét. Jó lenne, ha a gép­állomás vezetősége a helyszí­nen állapítaná meg, milyen gé­pi erővel tudnának könnyíteni a Béke helyzetén. S hogyan tovább? ✓ A helyes vetésforgó — amely a taglétszámhoz is igazodna — könnyítene a helyzeten. Egye­lőre a háromnyomásos vagy a Norfolki négyes vetésforgó ki­alakítása lenne a leggazdasá­gosabb. Spánik Pál vélemé­nye szerint a terület nagy ré­szén pillangós növényeket kel­lene termelni. A kaszálásban, betakarításban segítene a gép­állomás. így több szarvasmar­hát és növendéküszőt lehetne tenyészteni. Érdemes e javaslaton elgon­dolkodni , j. Új úton a gárdonyi Új Élet Szépen fejlődik a nógrádgárdonyi „Uj Élet" Termelőszö­vetkezet. A napokban vá­sároltak tizenkét darab törzskönyve­zett üszőt. Emellett átvették az állat­forgalmi vállalat is­tállóját is. Jelenleg tatarozzák. A rend­behozás után átall­nak a még belterje- sebb gazdálkodás meghonosítására, fejlesztik állatállo­mányukat. Ennek érdekében már elő­re gondoskodtak elegendő takar­mányról. Vagy öt­ven holdon aratnak pillangós takar­mányt az idén. Szó van juhállo­mányuk fejlesztésé­ről is. Ennek érde­kében szeretnék át­venni az állatforgal­mi vállalat 60 hold- nyi legelőjét, hogy állatállományuk­nak elegendő takar­mányt biztosíthas­sanak. Termelőszövetkezetek problémairól tárgyaltak Balassagyarmaton Termelőszövetkezeti elnökök és közséerl mezösazdasági szakem­berek részére értekezletet tartottak a napokban Balassagyarmaton. Az értekezleten a tsz-ek helyzetét vitatták meg. Megállapították, hogy a járás tsz-einek 90 százaléka az ellenforradalom után szilár­dabb. mint valaha. Jelenleg a járásban 376 család, illetve 419 tag tar­tott ki a közös gazdálkodás mellett. Összesen 4497 kát. holdon gazdál­kodnak. Szép áUatállomány van a birtokukban, a szarvasmarhaállo­mány száma ISI darab, ebből 193 db tehén. Sertés 804 darab, juh 2644 darab és 16 113 darab. Ez összesen 64$ számos állatot tesz ki. Hiba van azonban a baromfitenyésztéssel. Ezt az idén a termelőszövetke­zetek igen elhanyagolták. A termelőszövetkezetek tulajdonában jelen­leg 14 356 000 forint érték vagyon van. Az értekezlet rendkívül hasznos eredménnyel zárult. Tizenöten szóltak hozzá a szövetkezetek problémáihoz. A hozzászólók vala­mennyien szorgalmazták a belterjességre való áttérést. k3CSaKS<»cK»C8ct<acScSc3CS^ Levelezésből esküvő Az elmúlt napokban ol-1 Ivastam a Nógrádi Népúj-f óságban a jobbágyi fiú és af [németországi kislány törté-7 liléiét. Kedvet kaptam arra,} Ihogy én is elmeséljem egyl 5hasonlóan kezdődő és há-í §zassággal végződő szerelem| ) történetét. Ezerkilencszázötvennégy {júniusában Balatonlellén, (íüdültem. Ez időben hazánk-, sban járt egy német peda ígógus-küldöttség, és elláto- Igatott a magyar tenger, bpartjára is. Ekkor ismer-, íkedtem meg a szabadtéri 1színpadon egy német főis- tkola tanárával. Címet cse- iréltünk és rendszeresen le-: leveleztünk. Tudomást szer-, zeit erről Diák Éva, a ba­lassagyarmati TÜZÉP-telep ? dolgozója, és megkért, sze­gezzek neki is egy címet, rhadd bővítené-gyakorolná {német nyelvtudását. Termén Sszetszerűleg Schröder bará ttomhoz fordultam, aki fiát ekérte fel a levelezésre. \Hogy-hogy nem, a két fia-j {tál, a csinos Diák Éva és az jugyancsak jóképű Dank-T, |vart között a sűrű levelezés 5 és a kölcsönös fényképcsere Tmélyebb vonzalmat ébresz- ?tett. A fiatal tanár hosszas j>utánjárással beutazási vízu-i lmot szerzett Magyarország­ira. Az állomáson a bájos Imagyar kislány várta, do-1 >bogó szivük fénykép után is jfelismerte a másikat. A ta-] llálkozás nem csalódást, ha-1 hiem a kibontakozó szere­llem elmélyülését hozta, 1 úgy, hogy öt napon belül feljegyzést tartottak, majd [szomorú szívvel búcsúztak légy bizonytalan találkozás lreményében. Erre ez év |’márciusában került sor. A Ikét fiatal március 30-án1 lörök hűséget esküdött egy- [másnak. A nagy eseményre lellátogatott Schröder Dank- ívart édesanyja is. öt is el- r bájolta leendő menye szép­sége, kedvessége, és öröm- Imel egyezett bele a nemzet-^, Iközi házasságba. Húsvét hétfőjén a ferihe-'t Igyi repülőtéren egy köny-l {nyező fiatalasszony búcsúz- ytatta a Német Demokratie )kus Köztársaságba vissza-! Sutazó férjét. Szívét a re-', fmény töltötte el, hogy rö-s fvidesen ő is megkapja a ví-l 5 zumot a leendő boldogság j hoz. Sólyom Ferenc 4a elfelejtett falu H alászitól három kilométer­re a kanyargós folyású Ipoly partján találni Pöstént. Az 1890-es években önálló fa­lu volt. Ma már csak úgy em­legetik, mint pusztát. Akkoriban 36 dolgozó kis- és középparaszt család folyta­tott itt földművelést. E kis falunak híres volt a szarvas­marha-tenyésztése is. A külföl­dön is jól ismert Ipoly menti fajta szarvasmarhát tenyész­tették. A folyó menti legelő­kön kövérre híztak a mar­hák, a sík mezőn, a folyó ön­téstalaján gabona-, burgonya- és kukoricatermesztéssel fog­lalkoztak a gazdák. A két kis primitív szatócs- üzlet kielégítette a közszükség­letet, míg a két kocsma s a hozzájuk tartozó tekepályák a szórakozás központjai voltak. Az önálló jegyzőség (mert ez is volt a falunak) helyben — ahogyan ezt a bürokrácia en­gedte — intézte a falu gondját- baját. A kis falu neve évről évre kopott. Csak ennyi maradt a hírnévből: Pőstén-puszta. S ma? Pőstén, mint puszta közigaz­gatásilag Ludányhalászihoz tartozik. Ma már 500 lelket számlál. Száztíz a családok száma. Határa akkora, mint egy közepes termelőszövetke­zeti gazdaságé: 350 katasztrá- lis hold. M a a két tekepálya csak az idősebb gazdák emléke­zetében él. Elette az idő mind a kettőt. Újat még nem épí­tettek a helyébe. Nincs kul- túrházuk, se villanyuk, pedig nagy szükség lenne mind a kettőre. Egypár családnak van telepes rádiója, viszont telepet nem kapnak hozzá. S vajon mivel töltik szabad ide­jüket a parasztfiatalok és az idősebbek? Az idősebbek a kocsmában iszogatnak, míg a fiatalok vagy udvarlással vagy pedig kártyázással ütik el az időt. Ez bizony kevés a bol­dogsághoz! „Legalább tekepá­lyát építtethetne a földműves­szövetkezet’ — jegyezte meg Bán Lajos 8 holdas gazda, s még hozzáfűzte —, „mert lehe­tőség lenne rá.’’ Mészáros Mihály 8 holdas pedig emígy vélekedik: „Ha orvosra van szükséged, eredj Ludányba, ha bába kell Lu­dányba szaladj. Az apró-cseprő ügyeit csak Ludányban intéz­heti az ember. Még a szarvas- marhát is Ludányba kell haj­tani, ha meg akarjuk terméke- nyittetni.’’ V an ám itt nagyobb sére­lem is. A falunak van nyolcvan szarvasmarhája, vi­szont a legelő csak 16 hold. S e kevés legelőre jár a gu­lya, a ló, a sertés, a liba s mindmegannyi apró állat. E kevés legelőből több holdat használhatatlanná tesznek a mocsaras tavak. A legelőt bő­véteni lehetne, ha a megyei állatkórház a község kezelésé­be adná az Ipoly mentén fek­vő 23 katasztrális hold rétet. Nem tetszik a gazdáknak az sem, hogy a 70 holdnyi kiter­jedésű Ipoly menti rétnek túl magas az aranykorona értéke. Ez megnöveli az adót. Viszont nem terem más itt a réten, csak értéktelen csáté. Az édes­füveket kiölte a víz... Í me ezek a kis, „elfelejtett” falu nagy gondjai. Meg­értéssel, egy kis beruházással, no meg egy kis társadalmi munkával enyhíteni lehetne e gondokon. Pőstén gazdatársa­dalma ezt el is várja: jogo­san, hiszen ennyit igazán meg­érdemelnek. (lantos) Tapasztalatcsere értekezletet tartottak Ecsegen a legeltetési-bizottságok (Tudósítónktól.) A Pásztói Járási Tanács me­zőgazdasági osztálya igen hasznos tapasztalatcsere-érte­kezletet tartott nemrégiben az ecsegi legeltetési bizottsággal. Az értekezleten részt vettek a járás legeltetési bizottságainak elnökei, pénztárosai és az il­letékes gazdasági felügyelők. A részvevők megtekintették az ecsegi legelő beosztását. Megállapították, hogy az apa­állatok elhelyezése, gondozása, takarmányozása, a takarmá­nyok etetésre való előkészíté­se, valamint az apaállatgondo­zók lakása, gondossággal, sok­oldalúan van kezelve. A bu- jáki és a vanyarci legeltetési bizottságok elnökei meg is je­gyezték, ezt érdemes követni, és náluk is meghonosítani. A legelőre viszont azt állapítot­ták meg, hogy a község állat­állományához viszonyítva ki­csi. A területet sajnos nem tudják növelni, így legalább arra törekednek, hogy a lege­lő hozamát emeljék. Ennek ér­dekében istálló- és műtrágyáz* nak, valamint a szakadékokat is jól kihasználják, csicsókát vetnek a sertések részére. Ez­zel azt is elérik, hogy a jelen­legi sertéslegelőből a szarvas- marhák részére tudnak elcsíp­ni. Az ecsegi legeltetési bizott­ság 20 kh szántón gazdálko­dik. Ebből 7 holdat még az ősszel istállótrágyáztak és jól meg is műveltek. Terveik és becsléseik szerint jo termést várnak az idén. Négy kh-on őszi árpát, 2 kh-on tavaszi ár­pát, 3 kh-on zabot. 3 kh-on kukoricát, 2 kh-on lucernát, 4 kh-on vörös herét és 2 kh-on zabot vetettek. A részvevők a látottakról és hallottakról elmondották véle­ményüket. A cserhátszentiváni és a jobbágyi legeltetési bizott­ságok elnökei a legteljesebb elismeréssel nyilatkoztak az ecsegiek munkájáról, és meg­állapították, erre a tapaszta­latcsere-értekezletre igen nagy szükség volt. A rét- és legelőgazdálkodás helyzete a szécsényi járásban A rét- és legelőgazdálkodás belterjesebbé való tétele járá­sunk területén mezőgazdasá­gunk kulcskérdése. Állatállo­mányunk szálastakarmány-el- látásának zömét a természetes rét-területeken termelt széna­féleség biztosítja. E betakarí­tott szénamennyiség a téli idő­szak nagy részében kell, hogy fedezze az állatok takarmány­ellátását. Viszont a jószágállo­mány nyári zöldtakarmány­szükségletét is nagy részben a legelő fűhozama biztosítja; Rét-területünk — termelő­szövetkezeti és egyéni kezelés­ben — 6755 kh-t tesz ki. Ezen területen, ha több év átlagter­mését vesszük alapul, egy számosállatra körülbelül 11 mázsa szénatermés jut; Ez azt bizonyítja, hogy az állatok téli takarmányellátásánál ezen takarmánymennyiség a szük­ségletet csak úgy fedezi, ha a szántóföldi pillangóstakar- mány-készletünk bőséges, vagy pedig a hiányzó mennyiséget tavaszi szalmával, vagy egyéb szántóföldi melléktermékkel pótolni tudjuk. Ezért válik szükségessé rétjeink fokozot­tabb gondozása, terméshoza­mának emelése. Rétjeink, legelőink gondo­zatlanok. Tavasszal és ősszel az Ipoly áradása veszélyezteti a réteket és legelőket. Amíg a folyót nem szabályozzák, szükséges a gátszakadások rendbehozása társadalmi mun­kával. Sokat segítene a réte­ken. legelőkön a vízlevezető- árkok karbantartása, Az állam A szécsényi legeltetési bizott­ság 3—i kilométer hosszúságú ároktisztítási munkát végzett. Példájukat követhetnék a töb­bi legeltetési bizottságok is. segítséget nyújtott a járás egy részét átszelő Ménes patak szabályozásához, ami által a patak két oldalán elterülő ré­tek, legelők víztelenítése nagy részben megoldódott. Teljes megoldást csak azzal nyer­nénk, ha a patakba vezető ár­kokat minden évben rendsze­resen kitisztítanák. Ezen a téren már vannak némi eredményeink. Szécsény község rét- és legelőterületén a múlt évben mintegy 3—4 ki­lométer hosszúságú ároktisz­títási munkát végzett a legel­tetési bizottság. Az elmúlt évekhez viszonyítva a vízleve­zetés tökéletesebb, a csáté és savanyú fűféleségek feltörése gyengébb, s ezek helyét az édes alj- és szálfüvek váltják fel. Ehhez hasonló munkát végeztek Litke. Endrefalva, Varsány községekben is. Di­cséretet érdemel Varsány ter­melőszövetkezeti és egyéni pa­rasztsága, mert az elmúlt év­ben önkéntes felajánlással a község rétterületein 5—6 kilo­méter hosszúságban végeztek árkolási munkát. Nem volna hiábavaló, ha a járás vala­mennyi szövetkezeti és egyéni dolgozó parasztsága követné a varsányiak példáját. Káros jelenség, hogy a rét- és legelőterületeken a legele­mibb tavaszi munkát sem vég­zik el. Különösen fennáll ez Magyargéc, Nógrádmegyer, Ságújfalu, Karancsság közsé­gek rétterületein, ahol lépésről lépésre található egy-egy zsom. bék, vagy vakondtúrás. Szénatermésünk minőségi hozamának komoly hibája, a kései kaszálás. így az amúgy- is kevés rétiszénatermés táp­értéke a felére csökken; El kell érnünk, hogy rétjeinket a ■ vezérfüvek teljes virágzása kezdetén kaszáljuk, hogy jó minőségű, tápanyagokban és vitaminokban gazdag szénater­mést nyerjünk. Járásunk területén a közsé­gek nem sokat tesznek a ré­tek és a legelők fűállományá­nak feljavítása érdekében. Bár ezen a téren is vannak némi eredmények, A varsányi legel­tetési bizottság 10 kh újragye- pesítési munkát végzett a múlt évben. Dicséretre méltó mun­kát végeztek e téren a ben- curfalvi s a mihálygergei le­geltetési bizottságok. Sok he­lyen az értékes fűfélék kive­szőben vannak, s ezt egyes le­geltetési bizottságok tétlenül nézik. Ilyen területeken kel­lene végezni újragyepesítést. Az újragyepesítés sok mun­kával és nagy költséggel jár, így inkább a gyep felületi ke­zelését kellene alkalmazni. Nincs rossz hatással rétjeink­re és legelőinkre, ha az apró­magvak cséplése alkalmával visszamaradt másodosztályú lucerna-, vöröshere-, fehér­here-, szarvaskerep-. baltacím- magvakat kiszórjuk. Igen jó munkát végzett ezen a téren a ludányhalászi Alkotmány Ter­melőszövetkezet mert ez év tavaszán 50 kh rétterületre másodosztályú aprómagot szór­tak ki. Ezzel egyidőben a meg­felelő talajmunkát is elvégez­ték; Nem megfelelő a rétek és a legelők trágyázása sem, Ezt a KypRMPi appfj mm Gondozott legelőn kövérre hiznak a birkák. Ez a véleménye Hornyák Istvánnak, kezet juhászának, a karancsság! Alkotmány Termelőszövet­munkát elhanyagolják a ter­melőszövetkezetek, a legelteté­si bizottságok, s a dolgozó pa­rasztok is. Bár az utóbbi évek­ben tapasztalható volt, hogy egy-egy termelőszövetkezet, vagy legeltetési bizottság péti­sózta rét- és legelőterületét. Ez nem volt kielégitő, mivel a te­rületre nagyon kevés műtrá­gya került kiszórásra. Az len­ne a leghelyesebb ha a mű­trágyázás a szervestrágyázás­nak volna a kiegészítője. A rétek termése igen meghálál­ná az érett istállótrágyázást. A legelőgazdálkodás belterjessé­gének végrehajtása elsősorban a talajerő visszapótlásától függ. E munka végrehajtása elsősorban a legeltetési bi­zottságok feladata, hiszen az ő kezelésükben van a legtöbb rét és legelő, Több községben arról pa­naszkodnak a gazdák, hogy kevés a legelő. Ez igaz. De az már senkinek sem tűnik fel, hogy egy-egy községben, kü­lönösen ahol hegyi legelők vannak, a legelő 30—40 száza­lékát zsombék, bokor, vakond­túrás, vagy gyeptelen vízmosás foglalja el. Ha helyesen ápol­nánk rétjeinket és legelőinket, meg lehetne duplázni a fűho­zamot. Sajnos, jelenleg az a helyzet, hogy a mostani lege­lők a kijáró jószágok fűszük­ségletét a legeltetési idény fe­lére sem biztosítják. Ha a legeltetési bizottságok megvalósítanák a rétek, lege­lők szervestrágyázását folya­matos gyomtalanítását, ha al­kalmaznák a szakaszos legel­tetést, máris megtennénk az első lépéseket a rét- és legelő- gazdálkodás belterjesebbé té­tele érdekében; Nagy Imre járási főagronómus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom