Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-15 / 38. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. május 15. r __ Orsaugggű lés ..... = Az országgyűlés befejez• le munkáját. Ha valaha ? esemény volt egy-e^y or- í szággyűlés! időszak, akkor | elmondhatjuk, ma esemény I volt, ünnep volt. Az egész | országgyűlést ünnepi han• gúlát hatotta át. Vajon cso- t dálni való ez? Nem, mert | a nép a szörnyű ellenfor• radalml pusztítás után kül• dötteln keresztül bizalmat I szavazott a kormánynak. | Elismerését fejezte ki azok- | nak, akik a nehéz időkben I vállalva minden nehézségi get, a nép, az ország élére í álltak és megmentették i hazánkat a pusztulástól, a 1 gyarmati sorstól, a tőké- | sektől, földbirtokosoktól. i Bizalom szavazása volt I ez csupán? § Nem, annál még több. 1 Párttagok és pártonkívü- ? liek, az ország különböző I területéről való képviselő• két egyaránt az hatotta át, = hogy a nemzet erejét fel- i sorakoztassák a jövendő i építő munkára. | Ezért volt ez több. Hl• szén az egész nemzet meg- ? mozdulása ez. • Az országgyűlés fejlődé• sünk egy szakaszát zárta í fee. Az elmúlt hat hónap | nehéz próbára tevő idejét, | az ellenforradalom okozta | sebek begyógyítását, vív- ; Hiányainknak győzelmes ? védelmét, a néphatalom i megszilárdítását, a mun. t kás-paraszt forradalmi kor- \ mány eddig megtett útját. S Az országgyűlés nagysze‘ rű bizonyítéka volt annak, • hogy hazánkban a politikai i légkör kitisztult, népünk | magára talált s választ • adott: a szocializmust akar- 1 ja építeni. Soha nem ío- | gunk az októberi napokról • megfeledkezni és mint az ; országgyűlés ezt egyhangú- í lag kimondta, soha nem » feledjük, az országot dúló ? pusztítást, és hogy ezt a i pusztítást a megújhodott | párt, a munkásosztály élé- ; re állva akadályozta meg. | Nem feledjük azokat a ve• zetőket, akik bátrak vol- | tak szembenézni a gyilko- ; sokkal és azoknak az igaz 1 barátainknak, akik a ba,j- ' ban is igaz barátok mar ad- í tak, megfogták kezünket és ; segítettek. S ezek elsősor- | ban a Szovjetunió és a ba- 1 ráti országok voltak. 1 Persze a nyugati „sza. bad világ” urai, most üvöl- ; tenek. Tücsköt bogarat ösz- | szehordanak rá. i De hiába minden. Né| púnk, munkásosztályunk I tudja: az imperialisták el• lenségeink és kész. De tud• ja azt is, hogy a szocializ- | must építő országok fiai * barátaink. Hiszen a nehéz * napokban ők segítettek, • vállalva anyagi áldozató- * kát is, hogy népünk talpra | álljon. A parlament, a nép kül- * döttei emellett hitet is tét- ! tek. Bizalmat szavaztak a • kormány által folytatott ! külpolitikának. Bizalom, ! bizalom, amely a további \ lépteink alapja. Mert az or- 1 szággyűlés a holnapba is ! tekintett! A kormánybe- ; számoló kijelölte, hogyan \ lehet tovább menni. Előre, . népünk javát szolgálva. % Hogyan lehet megszilárdí- j tani, növelni népünk poli- « tikai, gazdasági és kultu- • rális eredményeit. Ennek f alapján született meg ezen . az országgyűlésen egész ? népünk programja. Lehet előre haladni? Le- f hét. A parlament a nép { nevében méltóan tárgyalta i égető kérdéseinket. Gazda- ; ságit, politikait egyaránt. ‘ Ha egyetértés van, győze- i lem van. Az országgyűlés 1 megmutatta a kormány, a | nép egyetértésben doigo- ; zik. Hazánk életében most ’ új fejezet kezdődik. Lever- i tűk az ellenforradalmat, a • párt- és államvezetés fél- ? éves munkája biztosíték, ! hogy az új fejezet szilár- s dan a marxizmus—leniniz- i mus alapján állva valóban í győzelmes lesz. "Megyünk a magunk út- . ján, tántoríthatatlanul. El- • lenségeink pedig csak { acsarkodjanak. A mi törté- i nelmünk lapjaira a nép \ boldogulása van írva. És ez a mostani ország- ; gyűlés nagy érdeme. Ma már világosan áll \ előttünk, népünk nagy { többsége előtt október, és • ez soha többé nem fog S megismétlődni. Bebizonyosodott: a ma- • gyár nép nem akar újra ’ kapitalizmust, nem adja \ vissza a gyárat, a földet, a \ kemény harcban kivívott * politikai, kulturális vívmá- ; nyalt. § Az országgyűlés szava- j zott a kormány beszámoló- ’ ja mellett. Támogatást, bi- ; zalmat és egységet. Ezért ' volt ez az országgyűlés | más, mint bármikor az, elő- f ző, azért volt. mert a nem- ; zetl összefogást tükrözte. » • Az ünnep után dolgos . hétköznapok következnek. ? A hétköznapi tettek ideje. ) Most a képviselők legye- i nek a nép között, mondják • el ők is: az országgyűlés ! jó munkát végzett. (Folytatás az első oldalról.) tosságú szovjet—magyar barátságot. — Egyetértés van a tekintetben is — folytatta Kádár elvtárs —, hogy bár mi nem a katonai blokkpolitika hívei va. gyünk, de a szocializmus és a béke erői jogos önvédelmi szervezetének tekintjük a varsói szerződést. Hívei vagyunk a varsói szerződésnek, következésképpen hívei vagyunk annak is, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodjanak ddig, amíg imperialista agresszív törekvésekkel és az imperialisták erőinek törekvésével állunk szemben. Egyetértés van a külpolitika olyan vonását illetően is, hogy mi a békés egymás mellett élés hívei vagyunk. Ez a mi részünkről ugyancsak nem frázis. Számunkra az a megfelelő, ha normális államközi viszonyt teremtünk vagy tartunk fenn bármilyen társadalmi berendezkedésű állammal. Népünk nyugalma és élete szempontjából, további fejlődésünk szempontjából nagyon fontos és jó dolog, hogy ezekben az alapvető főkérdésekben teljes egység van az or- szág legfőbb törvényhozó szervében. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez a teljes egység nemcsak az itt jelenlevő 298 képviselő véleményét, szándékát és akaratát fejezi ki, hanem a magyar nép óriási többsége is egyetért ezekben az alapvető kérdésekben. (Helyeslés.) Ebből az egyetértésből — ami ezekben a fő kérdésekben megnyilvánult, logikusan és értelemszerűen következik, hogy az országgyűlés abszolút többsége élesen elítéli a Nagy Imre kormány politikáját, amely mindezekben a fő kérdésekben — végső következtetésben — elárulta a munkás- osztály hatalmát, a szocializmust, elárulta a népet és a nemzet függetlenségének ügyét. — A fő kérdésekben megnyilvánult egyetértésből értelemszerűen következik — s ezt a képviselők kifejtették felszólalásaikban — annak felismerése és helyeslése is, hogy az akkori adott helyzetben elkerülhetetlen és törvényszerű volt, egy olyan új vezetőszervet teremtenünk, amelyik síkraszáll a nép ügyéért és megvédi a nép alapvető érdekeit. Tehát, ha jól értettem a vitát, és azt hiszem, azt nehéz félreérteni, az országgyűlés helyesli a forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozását és azt a fő vonalat, amelyet eddig követett. (Ügy van! Hosz- szantartó taps.) És rögtön megmondom azt is, hogy az országgyűlés megadta nekünk azt az erkölcsi és politikai támogatást. ami a munka további sikeres viteléhez a kormány számára elengedhetetlenül szükséges. És ezt köszönöm a tisztelt országgyűlésnek. A vita visszatükrözte, hogy a fő kérdésekben egyetértés van, de bizonyos kérdésekben más nézetek is vannak. Szerintem hasznos és helyes dolog, hogy ez visszatükröződött a vitában. Megmondom őszintén, ha az ilyen vonás általá- ban máris egészséges velejárója jelenlegi belpolitikai fejlődésünknek, akikor ez a későbbiekben még inkább így lesz. Van a mi mostani összejövetelünkben valami ünnepélyes és helyes, hogy ez így van, mert most egy történelmi forduló mérlegét vonta meg az országgyűlés. De a munka hétköznapjaiban is szükség lesz majd arra, hogy az egyes kérdésekben levő nézeteltérések még jobban kifejezésre jussanak. Érintve az egyes hozzászólásokat, többek között a következőket mondotta: A vezetés október előtt megoszlott — Ha a vezetést tekintem — s itt a párt- és az ország- vezetést egy vezetésnek kell vennem — akkor meg kell mondanom a következőket: az akkori vezetés alapjában két részre osztható. Az egyik rész az, amely júliusban eltökélte, hogy a hibákat ki fogjuk javítani, s meg vagyok róla győződve, hogy — ha nem is belső viták, nézet- eltérések, nehézségek, egyenetlenségeik nélkül —, de ha a júliusi vonalat vihettük volna, altkor egy esztendőn belül nagy kár, nagy áldozatok nélkül kiküszöbölhettük volna a hibákat. (Általános helyeslés, taps.) Ez fontos kérdés. A vezetés egyik felét ez a törekvés és eltökéltség vezette. Meg kell őszintén mondanom. hogy a vezetésnek ez a része azokban a nehéz napokban súlyos zavarban volt. Legalábbis én a magam nevében megmondhatom, hogy az események sodrában nem volt egyszerű dolog megérteni, hogy mi történt. És a következő lépés, hogy mit kell tenni, még nehezebb volt. Tehát nehéz volt megismerni, hogy mi történik és nehéz volt meglátni, hogy mit kell tenni. Ezért bizonytalanság volt a vezetés jobbik és tisztességes részéről. Ugyanakkor bent volt a vezetésben a másik rész is, s itt a Nagy Imre-csoportról kell beszélnem, amelyet mi akkor nem Ismertünk teljes mértékben. Mi is volt ezzel a vezetéssel? A vezetésnek ez a része nem volt olyan helyzetben, mint a másik fele, amely nem tudta pontosan, mi történik. Nagy Imréék tudták, mert részben ők csinálták. (Ügy van!) Tehát nem volt nehéz tudniok, hogy mi történik. Következésképpen azt is tudták, hogy mit akarnak (úgy van) és megvolt rá a módjuk, hogy mindenféle nyomással kényszerítsék a vezetés másik felét, hogy a bizonytalan helyzetben egy darabig velük együtt menjen. így értük meg azt a helyzetet, amely a vezetés szégyene és nem a nép szégyene, hogy tudniillik az ezernyi ezer embernek, akik az ország minden pontján utasítást, útmutatást, irányítást vártak az ország központjából, akik fegyvert követeltek, akik jobban látták, hogy mit kell tenni, mint mi, akik a vezetésben voltunk — nem tudtunk becsületesen irányítást adni, amit ilyen helyzetben egy vezetésnek meg kell tennie és így értük meg azután a fejleményeknek olyan menetét, amikor beláttuk, hogy többé ezen az úton menni nem lehet. És abban is biztos voltam — pedig akkor nem így festett a helyzet —, hogy a magyar nép óriási tömegei meg fogják érteni, hogy szakítanunk kellett és az egyenes harc útjára kellett lépni. (Közbeszólások: Így van. Nagy taps.) Én azt hiszem a vezetés tekintélye nem abból áll, hogy ezeket elhallgatja, hanem abból, hogy ezeket becsületesen megmondja. Az ellenforradalom, amelynek arculata ebben a vitában is kellőképpen kidomborodott — mindenki tudja — imperialista, soviniszta, revansvágy- tól átfűtött ellenforradalom volt. Mindenki ismeri Magyar- ország sajátos történelmi hely" zetét. Magyarországnak öt állam a szomszédja. Nincs az öt között egyetlen egy sem, amelyhez ne tartozna olyan terület, amely a történelem során valamikor, rövidebb, vagy hosszabb ideig, réges-régen, vagy nem nagyon régen Ma- gyarországhoz tartozott. Ez történelmi adottság volt. Mi helyes úton járunk, amikor a nacionalista re- vansizmust elutasítjuk és ebben a kérdésben visszatérünk a kossuthi eszméhez. hogy minden törekvésünkkel — mégpedig a szocialista gon- dolat jegyében — a békés testvéri egymás mellett élés és a közös harc formáját valósítjuk meg a Düna-medence népeivel. Helyesen járunk el, mert ez a magyar nép érdeke. Kibontakoztak a Hazafias Népfront körvonalai A Hazafias Népfronttal kapcsolatban a következőket mondotta: — Azt hiszem, miközben mi arról sóhajtozunk, hogy a tömegek várják, legyen valami a Hazafias Népfrontból, addig a tömegek egy kicsit már megelőztek bennünket, mert valójában ami november 4 óta szemünk előtt végbemegy, a közélet, a politikai élet aktivizálódása, ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak, és 9 Hazafias Népfront körvonalai, magva, aminek az élet a tartalma, szerintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Kiemelte, hogy ma a népfront fő tartalma az, hogy a nem kommunista és a kommunista dolgozók a fő kérdésekben a népköztársaság védelmében, a szocialista építésben, az ellenforradalom elítélésében egyetértenek. — Igaza van Z. Nagynak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés, nemcsak £ kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni pártkérdésekbe, de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi kommunisták mindig tudtuk, hogy maga a pár* sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkásosztály tudományos világnézetének vezérfonalával, a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az ér telme. Ezután Kádár elvtárs fgy folytatta: Mindenütt megtiszteltetés vezetőnek lenni — Szeretnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetőkés a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja fi- gyeimen kívül a tömegek gondolkodását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nekik. Éneikül azt sem tudjuk, mit kívánnak a tömegek. Beszéltem egy német szakszervezeti képviselő, vei, aki azt mondotta, hogy a mi szakszervezeti embereink többet legyenek a tömegek között, mint ahogy jelenleg teszik. —- Nem lehet elbújni a tömegek kérdései elől. Mindig vannak kérdések, amelyek foglalkoztatják a tömeget, amelyekre választ vár és valakitől választ kell kapnia. Ha mi nem válaszolunk, akkor az ellenség válaszol, az ő érdekeinek megfelelően. Ezért ott kell lenni a tömegek között. Nem kell megijedni a tömegektől, a kérdéseiktől sem! Ha álláspontunk igazságos, azt mindig nyugodtan megmondhatjuk a tömegeknek. — Ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy véleményem szerint a vezetésnek nem az a feladata, hotgy a tömegek óhaját és akaratát valósítsa meg. Akármilyen furcsán hangzik, ezt kimondom. Véleményem szerint a vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit valósítsa meg. Miért teszem ezt a különbséget? A közelmúltban találkoztunk olyan jelenséggel, hogy elég fontos kérdésben bizonyos dolgozó kategóriák saját érdekeik ellen léptek fel. Mi a vezetés feladata ilyen helyzetben? Mechanikusan megvalósítani a nem helyes elképzeléseket? Nem ez a vezetés feladata! A vezetés feladata, hogy a tömegek érdekeit képviselje. Meg kell ismerni és mindig figyelembe kell venni a tömegek véleményét és óhaját is. Ez rendszerint egybeesik a haladással, de ha nem, a tömegeket ebben az irányban kell nevelni. Ez is a vezetés feladata. A fiatalokat a realitásra, az életre neveljük Az az emberi haladás útja, hogy a feltörekvő dolgozó osztályok az uralkodó osztály gyermekeinek jórahajló részét megnyerték eszméiknek. Ez a normális. Az a nem normális, aminek a közelmúltban tanúi voltunk, hogy a munkások gyermekei közül a legingado- zóbbakat az ellenforradalom és a fasizmus a saját maga oldalára tudta állítani. Miféle eszmékkel? Itt felnőtt emberek ülnek, ismerik azokat az eszméket. Hát normális ez? Lehet azt tűrni, megengedni, hogy az emberölés, a népnyúzás, a nemzeti függetlenség elrablásának az eszméje, zászlaja alá tudjon vonni akárcsak öt magyar munkás- vagy parasztgyermeket is. Nem normális. Hogy ez ne ismétlődjék meg, nekünk le kell vonnunk a megfelelő tanulságot. Csak úgy lesz jogunk a fiataloknak megmondani, hogy ők is vonják le a maguk számára a tanulságot. Azt mondottuk, nem büntetjük meg még azt sem, aki október zűrzavaros napjaiban még fegyvert is ragadott, ha letette, amikor le kellett tenni. Ezt cselekedtük is. Ide sorolom a nem vétkeseket is; Nem büntetjük meg a hőbör- gőket és nem büntetjük * megzavarodott embereket. Ez helyes, nagy türelemre, emberiességre van szükség. Még külön meg kel] emlí. teni, hogy ml, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen íar- coljunk. Ezt a türelmességet és emberiességet, sajnos, ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösökkel szemben. S megmondom őszintén, ha belegondolunk, itt a dolog úgy áll, nem igaz, hogy az a százhet. venezer vagy hány, aki első bolondulásában kivándorolt Innen, ellensége a magyar népnek. Ez nem igaz, mint ahogy vissza is tért belőlük nem kevés. De hogy ez áldozat a nemzet részéről, az feltétlenül igaz. A gazdasági intézkedéseket az élet szülte azt is mondani,! Most olyan intézkedésre kényszerültünk, ami nem kellemes: bizonyos cikkek árait kénytelenek voltak a hatósági szervek felemelni. Most a dolog a következőképpen áll: eljutottunk egy bizonyos helyzetbe. Most mérleget kellett csinálni. Ebből az jött ki, hogy választanunk kellett. Vegyük- e vissza a béreket? Nem helyes bérből élő emberek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jövedelem és az árualap között egyensúlyt teremteni! Meg kell hogy az áremelés nekünk nem gazdaságpolitikai irányunk, de most rendet kellett csinálni, s itt ugyanolyan rendszabályról van szú a gazdasági életben, mint amilyet a politikai életben voltunk kénytelenek bevezetni. S a gazdasági élet is rendbe fog jönni! Nekünk az a kötelességünk, hogy a nemzetgazdaság szilárdságát és egyensúlyát biztosítsuk és ezen keresztül védjük meg az élet- színvonalat. » Minden nap többen támogatják a kormányt Még most is vannak na- gyón derék, jóindulatú barátaink és támogatóink, akik úgy félig rézsűt állnak felénk. Helyeslik, amit csinálunk, de még várnak egy kicsit, amig még jobban tisztára mossuk a szennyest és majd meg fognak jelenni a harc porondján, amikor az örök béke napja beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre az emberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve, hogy segíteni fognák, ha lelkiismeretűik és a nép iránti hűségük megmaradt. Nem sürgetjük őket, mert örömmel tapasztaljuk, hogy mióta a kormány fennáll, harcol és dolgozik, mindennap többen és többen támogatják aktívan. (Taps.) Ennél nagyobb jutalom számunkra a munkáért nincsen és mi azt szeretnénk, hogy ennek a bizalomnak becsülettel meg tudjunk feleink — Megköszönöm tehát a kifejezésre jutott bizalmat. Kérem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában; (Hosszantartó taps.) Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének beszá. mólóját jóváhagyólag és elismerőleg egyhangúlag tudomásul vette. (Taps.) Meghosszabbították az országgyűlés megbízatását, új állami címert fogadtak el Kádér elvtárs beszéde után az országgyűlés áttért a második napirendi pont megtárgyalására. Az > országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot Pongrácz Kálmán, a jogi bizottság elnöke terjesztette be. — Tisztelt országgyűlés! A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 11. §-a szerint az országgyűlés megbízatása ez év május 17-én lejár. A törvényjavaslat az országgyűlés mandátumának 2 évvel való meghosszabbítását tartalmazza — mondotta Pongrácz Kálmán, majd megindokolta e törvényjavaslat beterjesztését. A törvényjavaslathoz elsőnek Achátz Imre képviselő szólt hozzá. Majd Nagy Kálmán helyeselte a törvény tér- vezet elfogadását, s a felszólalások után az országgyűlés a törvénytervezetet elfogadta. Ezután Molnár Erik a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot terjesztette be. amely szerint a Minisztertanács a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnevezést használhatja A második módosítás a minisztériumok felsorolását tai talmazta. majd az ország cí merőre vonatkozó módosítási erjesztett be. Nánási László képviselő gadta. utána Reszegi Fereno szólalt fel. « ezt követően a* országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság alkotmányának módosításáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadta. Az országgyűlés ezután új tagokat választott az ország- gyűlés bizottságaiban megüresedett helyekre, majd Rónai Sándor elvtárs bejelentette, hogy az üzemekből, termelő- szövetkezetekből. különböző társadalmi szervezetektől számos távirat érkezett az országgyűléshez. amelyek kifejezik a dolgozók egyetértését a forraralmi munkás-paraszt kormány orogram,javai. Rónai az I Sándor elvtárs ezután az oralkotmány-módosítást elfő- I szággyűlés ülésszakát bezárta;
