Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-04 / 35. szám

1057. május 4. NÓGRÁDI Népújság S A biztonságosabb széntermelésért A z október 23-a és az azt követő ellenforradalmi események súlyosan érintet­ték a bányaüzemeket is. Külö­nösen vonatkozik ez a megál­lapítás a bányabiztonságra, az egészségi helyzetre és a mun­kavédelemre egyaránt. Ennél természetesen nem szabad el­hallgatnunk azt a szénmeny- nyiség-kiesést, ami súlyos ka­tasztrófát okozott nemzetgaz­daságunknak. Elsőnek azért említettem a biztonságot, az egészségi helyzetet és a műn- kavédemet, mert ez az alapja az állandóan növekvő és za­vartalan termelésinek, élet­színvonalunk emelkedésének. Hogy a bányaüzemek még súlyosabb helyzetbe nem ke­rültek. annak köszönhető, hogy egyes bányaüzemeknél a dolgozók nagy része megértet­te, hogy az ellenforradalom által elrendelt sztrájk milyen súlyos következményekkel járhat, s ezért naponta jelent­keztek bányamunkára, illet­ve bányafenntartásra. Ilyen körülmények között, mint előbb is említettem, 6zó sem tehetett arról, hogy az il- letékes bányahatóság és a szakszervezet a balesetelhárí­tással, az egészség- és mun­kásvédelemmel hatékonyan tudott volna foglalkozni mind­addig, amíg a forradalmi munkás-paraszt kormány és a szocialista munkáspárt felhí­vására és erélyes beavatkozás­ra a rend, fegyelem meg nem szilárdult. Az, hogy ma már a balesetvédelem és a bányabiztonság terén ered­ményeket tudunk elkönyvelni, elsősorban köszönhető az üze­mekben megalakult pártszer­vezeteknek, a szakszervezet­nek és a tröszt új felső veze­tőinek, akik minden támoga­tást megadnak a bányamű- szaki felügyelőségnek (bánya- hatóságnak) munkájuk végzé­séhez. A megváltozott helyzetre jellemző, hogy 1957 első ne, gyedévében halálos baleset nem volt. Ez a száma különö­sen sokat mondó most. amikor az első negyedévben mintegy 2 ezer új dolgozóval növeke­dett a bányászok száma. Ma már egyre jobban bebizonyo­sodik mennyire alaptalan az évtizedek alatt elterjedt hír, hogy a bányamunka halállal jár. Kétségkívül ebben nagy szerepe van a biztonsági sza­bályok megtartásának. A javuló eredmények el­lenére azonban még számos tennivaló van a bányabizton­ság megjavítása érdekében. A szénbányászati trösztnél - az elmúlt negyedévben a havi biztonsági szemléket el­hanyagolták és az üzemekben csak elvétve tartották meg. Ennek egyik oka. hogy a szak- szervezetnél nem volt mun­kavédelmi felügyelő. Most örömmel vettük tudomásul, hogy a trösztbizottság munka­védelmi felügyelőt kapott. Bí­zunk abban, hogy közös mun­kánk eredménye hamarosan meg fog mutatkozni. Támogattuk a trösztnek az [. osztályú sújtóléges bányák­ban a lőmesteri intézmény megszüntetésére irányuló ké­relmét. Tekintettel arra, ha az ilyen bányákban a függetlení­tett lőmesteri intézmény meg­szűnik, nagy létszámú, meg­felelő szakképzettségű dolgo­zó kerülhet a közvetlen ter­melésbe. Ugyanakkor a II. osztályú sújtóléges bányáinál továbbra is részleges hiány van a sújtólégbiztos kivitelű gépekben és szerelvényekben. A kerületi bányaműszaki felügyelőség szükségesnek tartja, hogy Mátranovákon és Nagybátonyban a legsürgő­sebben állítson be a Nógrádi Szénbányászati Tröszt veze­tősége mentőautót, amelynek egyúttal a mizserfai, kazári és a kisterenyei üzemek men­tőszolgálatát is teljesítenék. Nem egy esetben előfordult, hogy mentőautó hiányában a bányaüzemekben megsérült dolgozót csak hosszú idő múl­va tudták megfelelő kórházi ápolásban, illetve elsősegély- nyújtásban részesíteni, ami sú­lyosan befolyásolta a gyógyu­lást. Súlyosbítja még a hely­zetet az is. hogy az üzemek­nél nincsenek üzemorvosok, így már az elsősegélynyújtás is a legtöbb esetben késik. Yr égeredményben további » feladat, hogy a gazdasá­gi vezetők tovább javítsák munkájukat a bányabiztonság fejlesztése érdekében, s a szak- szervezetek bányabiztonsági megbizottaival szoros kapcso­latot teremtve, tegyék kielégí­tőbbé a bányászok munkakö­rülményeit. BAKOS JÓZSEF bányaműszaki felügyelő Az első lépéssek... Megújul a munkaverseny a gazdasági szerszámgyárban A május elsejét megelőző napokban, különösen a múlt héten tartott munkásgyűlés után többen felkeresték Ha­lász elvtársat, a Salgótarjáni Acélárugyár gazdasági szer­számüzeme egyik művezetőjét. Nem egyébről folyt a beszélge­tés, mint a szocialista munka­verseny megindításáról, köte­lezettség-vállalások be jelenté, séről. Elgondolkoztató szántok... Ajánljuk az Acélarulíyár öntödéinek figyelmébe Megyénk ipari üzemének többségében a termelékenység emelésére, az önköltség csök­kentésére, a dolgozók élet­körülményeire kedvező bér­rendszert sikerült kialakítani — az ellenforradalmi dema­gógia minden mesterkedése ellenére. A teljesítményen alapuló bérezés hatása rövid néhány hét alatt máris jelent­kezett a gyárakban, a bányák­ban. Azonban a példák soka­sága ellenére mégis vannak gyárrészlegek, ahol vitáznak, sőt mereven elzárkóznak a teljesítménybér bevezetése elől. Ilyen helytelen álláspont ala­kult ki a Salgótarjáni Acél­árugyár két öntödéjében is. Az Acélárugyárban február 1-tól a teljesítményen alapuló bérezésre tértek át. Az öntö­dékben azonban jelenleg is időbérben dolgoznák. És tíz eredmény? A szemléletesség érdekében elöljáróban érdemes a gyár gazdasági szeráru üzemének néhány adatát közölni. Ebben az üzemrészben a munkások háromnegyed része teljesít­ménybérben dolgozik. Ennek, valamint a törvényes fizetés- emelés nymián a fizikai dol­gozók havi átlagkeresete az 1956 szeptemberi 1179 forint­ról ez év márciusára 1478 fo­rintra emelkedett. Ez a javu­lás igen jelentős. S mit mutat­nak a termelési adatok? Az egy teljesített órára eső ter­melési érték a múlt év har­madik negyedévében 37,76 fo­rint volt, ez év márciusában pedig 40,45 forint. Bár a ter­melés növekedésének üteme még elmaradt a bérszínvonal mögött, de az ákkor még je­lentős anyaghiány már meg­szűnt, s minden jel arra mu­tat, hogy az arányok április­ban és az azt követő hóna­pokban tovább javulnak. És miről tanúskodnak az öntödék adatai? Itt is kezdjük az átlagbérek alakulásával. 1956 Acélöntődé Vasöntöde szeptember 1315 forint 1278 forint 1957 március 1557 forint I486 forint A bérek növekedése tehát jelentős, mindkét öntödében eléri a 16 százalékos emelke­dést. S hogyan alakult az egy teljesített órára eső termelési érték? Acélöntődé Vasöntöde 1956. III negyedév 54,18 forint 67,21 forint a csökkenés 17 1957 március 44,02 forint 57,05 forint így tehát százalék )s! Azonnal felvetődik a kérdés, hogy helyes-e ez így, mennyi­re segítik az öntödék vezetői és dolgozói, hogy gazdasági nehézségeink minél hamarabb megoldódjanak? A válasz csak egyértelműen „nem” lehet! Mindkét öntödében vannak fejlett, a gazdasági kérdések­hez értő elvtársák, akik jól tudják, hogy a termelékeny­ség növekedéséneik meg kell előznie a bérek növekedését. Csak ez biztosíthatja az állam- háztartás egyensúlyát, a dol­gozók életszínvonalának eme­lését. Jól tudják, hogy csak annyit vehetnek el a nemzeti jövedelemből, amennyivel hoz­zájárulnak. Akkor mégis miért a több hónap óta tartó huzavona a teljesítménybér bevezetése kö­rül? Kétségtelen, hogy elfo­gadható indokot nemigen tudnak felsorolni. A baj in­kább az, hogy néhányon hely­telenül ragaszkodnak állás­pontjukhoz, s elégtelen a fel- világosító munka a helyes bér­politika megvalósítása érdeké­ben! Az itt közölt összehasonlító adat lkat igen ajánljuk az ön­tödei dolgozók figyelmébe, hogy gondolkozzanak el rajta: hogyan zárkózhatnának fel minél előbb a többi üzemek mögé! A tengelyeszterga üzem KISZ-brigádjának elhatározá­sa például különösen értékes. Ez az üzem ama szerencsések közé tartozik ugyanis, ahol hó­napról hónapra emelkedik a mennyiségi terv a rendelések szerint, s így a verseny egyik célkitűzése ennek segítése le­het. A múlt év szeptemberéhez viszonyítva például júniusban közel kétszerannyi szekér-ten­gelyt kell majd elkészíteni. A KISZ-brigéd tehát a növekvő feladatok láttán elhatározta, hogy a jelenleg napi 84—85 pár tengely helyett 100 párat fog­nak elkészíteni. Mozgalmuk­hoz már csatlakoztak a brigá­don kívül álló dolgozók is, A brigád a mozgalom sikere érdekében elhatározta, hogy az új dolgozók eddigi 3—4 hó­napos betanítási idejét 1.5—2 hónapra csökkenti. Segítségük­re sietett a főműhelyből Da- nilla elvtárs, aki egy főjaví­tott esztergagépet állított munkába az üzemben. A ten­gelyvéget beszorító újításának tökéletesítésével, illetve vala­mennyi gépen való alkalmazó' savai szintén hozzájárul a jobb munkához. A KISZ-brigád végered­ményben azt akarja, hogy tel­jesen selejt nélkül, létszám­emelés nélkül oldják meg a mennyiségi tervnek áprilistól júniusig történő 20 százalékos növekedésével járó feladato­kat. A kapagyártóktól is elhang­zott már a kívánság, hogy ál­lítsák helyre a szocialista munkaversenyt. Tóth István 6, és csoportja megbeszélésük eredményeképpen a selejt csökkentését szeretnék elérni. S ebben teljesen igazuk van, mert szeptemberhez képest — ha nem is nagymértékben — emelkedett a kapagyártásnál a selejt. Itt azonban már nem olyan könnyű a helyzet. Az egész gyártási folyamaton dol­gozók összefogása szükséges ahhoz, hogy eredményt ér­hessenek el. Tóth elvtárs és csoportja most azt a feladatot tűzte maga elé, hogy erről be­szélgessenek a dolgozókkal. Elhatározásukhoz messzemenő támogatást Ígért az üzem pártszervezete és gazdaság- vezetése is, s így hamarosan jó hírt adhatunk majd a kapa­gyártók versenyéről. Megtörténtek tehát már a GSZ-ben is az első lépések, hogy a megindított munkaver­seny a gazdaságos termelést, a dolgozók jobb életkörülmé­nyeit segítse élő. Mi újság a mezőgazdaságban? Jó meleg az idő. A talajhő­mérséklet is kedvező. így a balassagyarmati járás dolgo­zó parasztjai és termelőszö­vetkezetei hozzáfogtak a do­bánypalánták kiültetéséhez. * Drótféreg kártétele miatt 50 kh őszi árpa vetést kellett ki- szántani a kisterenyei Állami Gazdaságban, A felelősség a gazdaság szakvezetését terhe­li. * A salgótarjáni járásban is megszaporodott a föld adásvé­tel. Egy kh föld vételára 3500 — 5000 forint között mozog. * A nagyoroszi Úttörő Ter­melőszövetkezet már április végén szabadföldbe ültette a káposzta, karfiol és a karalábé palántákat. A szabadföldi sa­láta pár nap múlva piacképes­sé fejlődik. * A nógiádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezet tagsága nagy gondot fordít a gyü­mölcstermesztésre. Most ra­vasszal 5 kh almásgyümól- csöt telepítettek a meglévő 5 hold mellé. * A rétsági járásban megnőtt a föld ára. Van olyan gazda, aki egy hold földet 8000 forin­tért tartogat. A fejőstehene­kért 6—8000 forintot kémek a gazdák. * A diósjtnői Üjbarázda Tsz tavasszal 2 kh szőlőt telepített a meglévő öt hold mellé. * A tnohorai Növényvédő Ál­lomás Pásztó, Itétság és Sal­gótarján körzeteiben — első­sorban az állami gazdaságok­ban és a termelőszövetkeze­tekben — 12 géppel kezdett hozzá a gabonavetések vegy­szeres gyomirtásához. * A balassagyarmati járás­ban a rozsvetések magassága eléri a 30—60 centiméter ma­gasságot. • A pásztói járásban 10 szá­zalékos fagykárt szenvedtek , a termőszőlők. A szakemberek megfigyelései szerint *a tava­szi fagyok beköszöntéséig meg nem metszett szőlők jobban, jóformán kár nélkül tűrték az erős éjszakai lehűléseket. * Az idén jó borsótermés ígér­kezik. Közepes termés esetén is 120 súlyvagon étkezési bor­sóra számíthatunk. Eperből 50 — 60 súlyvagon termésre van kilátás. • A dejtári gazdák kertjeiben már a 5—7 centi magasságot is elérte az előcsiráztatott, s korán földbe ültetett burgonya lombozata. A szorospataki példa A szorospataki bánya­üzem — mint azt lapunk legutóbbi számában ki­vonatosan közöltük — in­tézkedési tervet dolgozott ki, amelyben megszabják a bánya előtt álló legfon­tosabb feladatokat az ön­költség csökkentésére, a teljesítmények növelésé­re vonatkozóan. Az intéz­kedési terv kidolgozásár nál — helyesen — figye­lembe vették műszaki le­hetőségeiket és adottsá­gukat, s így irányt mu­tat a jövőre nézve a ter­melés megszervezését, gazdaságosságát illetően. Bár a tervnek vannak ál­talános kitételei, azonban nagy többségében helye­sen és kézzelfoghatóan szabják meg a tennivaló­kat. Így például nagy súlyt fektetnek az elővá- jások gyorsítására, a gé­pesítésre, a gépek helyes kihasználására. Az intézkedési terv el­készítésénél a szorospa­taki elvtársak abból in­dultak ki. hogy előzőleg alaposan megvizsgálták üzemük helyzetét, a ter­melési mutatókat, kutat­ták azok alakulásának okait. A teljesítmények csökkenését például a termelő műszakok ará­nyának csökkentése, az elővájásból eredő terme­lés arányának a fejtési szén terhére történő elto­lódása okozta. Amíg pél­dául 1956 szeptemberében egy tonna szén költsége 89,40 forint volt. addig ez év márciusában 149,59 forintra emelkedett. En­nek legfőbb okozói, hogy az új darabárak megálla­pításakor a szén ke­ménység! fokát — indo­kolatlanul — 1—2 fokival felemelték, a teljesítmé­nyek a szeptemberinek csak 85 százalékát érik el (az átlagos munkabér 60 százalékkal növekedett), s az egy tonna szénre eső közvetlen költség körül­belül 25 százalékkal emelkedett. Figyelemreméltó, hogy a szén minőségének rom­lása az üzem márciusi veszteségét 352 ezer fo­rinttal növelte. A cél most az, hogy megfelelő, a tervben le­fektetett intézkedések megvalósításával, a ter­melés költsége — bele­számítva a kormány ál­tal engedélyezett béreme­lés — már a második ne­gyedévben elérje a múlt év harmadik negyedének szintjét. A lefektetett fel­adatok végrehajtásáért személyileg felelőssé tet­tek műszaki dolgozókat, akik állandóan ellenőr­zik a végrehajtást. Eddig elérték, ho-v a bánya valamennyi műszaki dol­gozó ia megismerte az in­tézkedési terv által saját munkaterületére meg­szabott tennivalókat. Most az a feladat, hogy a pártaktívákkal, majd munkásgyűlésen ismer­tessék valamennyi dolgo­zóval. A jövőre nézve — igen helyesen — azt vet­ték tervbe, hogy havonta, rendszeresen műszaki ér­tekezleten értékelik az in­tézkedési terv végrehajtó, sát, ugyanakkor a csapat- vezetőkkel is megbeszé­lik a feladatokat. A szorospatakiak bátor kezdeményezésére köve­tendő példa lehet vala­mennyi gyárunkban és bányánkban. A helyi adottságok figyelembevé­telével. támaszkodva a dolgozók véleményére, ja­vaslataira. induljon harc megyénk ipari üzemeiben azért, hogy minél előbb, már a második -'gyedév­ben elérjék a termelés gazdaságosságában a múlt év ha-—’tóik negye­dének intjét. A párt Központi Bizottságának február 28-i határozata az ipari termelési költségek nagymérvű emelkedésé­nek megszüntetéséről szólva megállapítja, ez elengedhetetlen feltétele, hogy „biztos alapot te­remtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvo­nalának és életkörülmé­nyeinek további követke­zetes javítása számára.” A termelés, a termelé­kenység növelésében, az önköltség csökkentésében nagy feladatok hárulnak a pártszervezetekre, a kommunistákra. Ellenőriz, ni és példamutató mun­kával támogatni a gazda­ságvezetést a fegyelem megszilárdításában. a műszaki feltételek bizto­sításában, a szigorú taka rékosságban. a technikai fejlődésben, a helyes bér­politika kialakításában. A kommunisták álljanak az élre, s saját példájukkal, meggyőző szóval ragad­ják magukkal az összes dolgozókat a gazdaságo­sabb termelésért. Az üze­mi pártszervezetek ma­guk is dolgozzák ki saját intézkedési tervüket, amelyben megszabják, hogyan akarják a _ kom­munistákat mozgósítani az üzem előtt álló legfon­tosabb feladatok végre­hajtására. Ebben srabíák m«nr a mozgalmi szervek tennivalóit is. 1918-AS Sok fiatal természetesnek veszi ma, hogy május elsején a világproletariátus nagy ün­nepén szabadon ünnepelhet; Mindez csak a mi társadal­munkban lehetséges. Azonban ezt a napot megünneplik a tőkés országok dolgozói is, sőt hazánkban ünnepelték akkor is, amikor még tőkés kizsák­mányolás volt. Erről beszélge­tünk Olaj Géza bácsival, aki elmondja, milyen volt május elseje 1918-ban, Salgótarján­ban. — Május elsejét csoportosan ünnepeltük. Pécskőre, Sajgóra, Karancsra és a Tatárárokba mentünk Isi, mindannyian, egy céllal: ünnepelni. Persze nem volt ez könnyű, hiszen a csendőrök árgus szemekkel fi­gyelték a csoportosulást; A gyülekező helyre az emberek egyenként szállingóztak. Volt olyan is, hogy az egész csa­lád kijött, ha esetleg a csend­őrök megszimatolnák, ünne­pünknek kirándulás jellege legyen. Az ünnep előtt két héttel összeszedték már a kommunistákat és ezekben a napokban elég volt egy pi­ros színű nyakkendő ahhoz) hogy valaki börtönbe kerül­jön; Ilyen körülmények között jöttünk össze 1918. május el­sején a Tatárárokban. A dol­gozók mellére piros tulipán volt kitűzve, de akinek nem jutott, az zöld levelet tűzött kabátjára, Mikor összegyűlt EMLÉK a tömeg az Acélárugyártól egy szakszervezeti megbízott mon­dott beszédet. Elmondotta, má­jus elseje jelentőségét, majd arról beszélt, miért harco­lunk; a munkaidő csökken­téséért és a béremelésért. Be­szélt az Oroszországban vég­bement változásokról és arról, hogy fejezzék be a háborút; Mindez igen elevenen foglal­koztatott bennünket. Hiszen én is, mint fiatal gyerek a szögcsomagolóban 12 órát dol­goztam naponta, s ha nem lett kész ezalatt a kiszabott meny- nyíség. addig kellett ottmarad­ni. míg el nem készült. Arról nem is szólva, hogy korbács nélkül el sem lehetett képzelni a mestert, amely gyakorta csattant hátunkon. A beszéd után úgynevezett politizálás indult meg. Szinte csüngtünk azokon az elvtársa­kon, akik orosz fogságból jöt­tek haza. Minden új volt, amit hallottunk. Majd előkerültek az eddig titokban olvasott Népszavák és hangosan olvas­gattuk, amint a képen is lát­ható. Később szalonnát sütöttünk, majd megszólalt a harmonika. Sajnos, nem sokáig tartott, hiszen lassan haza kellett in­dulnunk. Lekerült a mellek­ről a piros tulipán és szívünk­ben jóleső érzéssel tettük meg az utat hazáig. Elhallgat Géza bácsi. Sze­mével messze a távolba néz; Maga előtt látja a fiatalságát, a 39 évvel ezelőtti május else­jét.-r lob —

Next

/
Oldalképek
Tartalom