Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-10 / 28. szám
1957. április S. NÓGRÁDI Népújság 1 Juhász Gyula emlékére EGY TANÁCSÜLÉSRŐL Sokáig elhallgatott, mellőzött, félremagyarázott költőről emlékezünk, a mai napon. Április 4-én ünnepelhettük születésének 74. évfordulóját, ma pedig halálának 20. évében emlékezzünk meg róla. Juhász Gyula, Ady Endre és József Attila között a legkimagaslóbb és legérzőbb szívű magyar költő. Szegény családnak, paraszt szülőknek sarja és mint ilyen, sosem feledkezik meg osztályáról. Egész életében szegény emberként élt és ez a szegénység juttatja el a munkásosztály igazának, a munkásmozgalom jelentőségének felismeréséig. Nagyon gazdag, igen sokoldalú költői egyéniség. Megkapni mélabúval, szelíd húrokkal p>enget verset a szerelemről. Emléket állít a szeretett hazai tájaknak, költemények egész sorát írja a Tisza vidékéről. Költeményeiben megjelenik a dolgozó nép, a nap hevében arató paraszt és az egyre öntudatosodó munkás is. ö az első, aki dicséri, méltatja a munkát, az »,éleit anyját”, ..kinek világa most hajnalodik”. Juhász Gyula sohasem lett kommunista költő, de eljutott a munkás otthonig, melynek homlokzatára már ő írt verset: iJH itt belépsz, Jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot, Vérért, verítékért cserébe, Bogy legyenek mind boldogoki Hogy a gyalázott ember képe, Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak, De himnusza a dolgozóknak:” Milyen kár, hogy ezt a jövőt ő nem láthatta meg. Fiatalon, de nagyon megviselten, idegei, egészsége romlásban, amikor 54 éves korában elviszi őt a halál. De az a küzdelem, mely a magányból a társadalomba vezette, a tétlenségből a forradalomba vitte, s az a sóvár keresés, mely végül a munkához és a munkáshoz vezényelte, korunk szemében is haladó, merész harcost avat Juhász Gyulában. Nem tud hallgatagon meglenni a tomboló világháború idején setm. Versek egész sorát szenteli a névtelen, szerencsétlen katonák emlékének. Legkiemelkedőbb ilyen- tárgyú versei közül az Idegen zsoldos éneke és a Szegény katona. Előbbiben sok panaszos kérdést vet fel, az idegen zsoldos szájába adva tiltakozó méltatlankodását: bC»k harcolok, nem mondják meg, minek ... I. • Cikk gyilkolok, de nem tudom, kit Is, • «, Cikk szenvedek, de nem látom, miért II, Cskk meghalok, de nem tudom, hogyan.. A Szegény katona című költemény 1914 őszétől 1919 őszéig meséli el a katona életét. 14 őszén árokban hever, mert a kitörő háború őt is magával ragadja. Tizenöt őszére vérző sebekkel kórházba kerül, a következő évben újra az árokba viszik. Tizenhét őszén fogságba kerül, de a „forradalmi szél” tizennyolcban haza sodorta: ,,... és ö büszke lázban Erezte, most a nép ítél. S ő nem hazátlan.” A boldogság csak rövid ideig tartó, mert tizenkilenc őszére börtönbe dobják „és fölötte zúg ítéletül, hogy ő hazátlan”. A költő egész életében elítéli a háborút és együtt érez a népiekkel a békéért folytatott erőfeszítésekben. Igaz ugyan, hogy a minél előbbi és mindenáron való békét hirdeti, de ezt azért teszi, mert látja; a népek számára tragikus a háború. Költészetében következetesen a béke szószólója, háborúellenes állás- foglalása 1914 ősze óta töretlenül következetes. Lefordítja Romain Rolland 1916-ban megjelent békekiáltványát és magáénak érzi a nagy kortárs gondolatát: „Ha egyedül kell is maradnom, akkor is a Te híved maradok: Béke”. Költészetében igen sok lapot áldoz a kortársak és a dicső elődök emlékére. ír Lord Byronhoz, Arany Jánoshoz, de megemlékezik Dózsáról, Mó- riczról is és „Adyra gondolok” című költeményében a korán elhulló pályatárs emlékének adózik. És mind többet, egyre többet szól az egyszerű emberekhez, dolgozókhoz, mindenkihez. Himnusz az emberekhez című verse mélységes humanizmusról, az emberek iránti igaz szeretetéről tanúskodik. „O ember, én hiszek tebenned, O ember, mint szeretlek én, Te nyomorúságos, hatalmas. Te végzetes, Te forradalmas, Te halálban is diadalmas Utód az Isten örökén.” Egyénisége csupa mélabús, szomorkcdás, csendes bánat. De mégis hit, csengő optimizmus sugározza be a gyönyörű verseket. „Oh emberek, szeretni kell a földet S szeretni kell borút és bánatot. Örülni kell a derűnek és esőnek S dalolni kell, ha minden elhagyott.” Ady Endre bátor, harcos magatartása, verseinek szárnyaló hangja magával ragadja ezt a szomorkás, csendes költőt is, és eljuttatja a forradalomba. Nem volt forradalmár, de hűséges rokonszenvezője maradt mindvégig a dicső 1918—19-es napoknak. Erről gyönyörű vallomás, minden helyett beszélő hitvallás. És mégis című költeménye. „Dalom halkulva szólt és ringatón, De mélyén titkosan Ott zsongott mégis a forradalom. Zászlóm fehér volt, szűz, szelid selyem, De rajta pirosán VUágolt vérem és rejtelmesen.” Így jellemezte a maga for- radalmiságát és ennél szebben, becsületesebben nem lehetne jellemezni ma sem. És így jutott el lassan, de következetesen, költészetének ahhoz a csúcsához, mely a legnagyobb magasság, amire feljuthatott. Üj vallomás című költeményénél hatalmasabb verset nem írt Ady halála után senki, hatalmasabbat csak József Attila adott, Juhász Gyula neveltje, pártfogolja, a proletár- diktatúra első, igazi nagy költője. Az Üj vallomás lírája ma is eleven példa arra, hogy milyen messze juthat el valaki, aki a polgári irodalom útjáról indult el a munkásosztály felé. „Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő... ... Szent az élet és ... szent az ember Ki jövőt épft, mint koráit a tenger, Ki a sötét odúkból fényre vágyva, Majd győzni fog a földön nem sokára. Milyen kár, hogy ezt a győzelmet már nem érhette meg. Űjlaky Mária A németeknek már komoly hírnevet szerzett néhány kimagasló orvosi filmjük. Most ezek sorába új film lépett. A Dr. Danwitz házassága című szép, mély érzésekben gazdag Felszabadulásunk ünnepe előtt három nappal, április első napján városi tanácsülést tartottak Salgótarjánban. A gyönyörű verőfényes időben megrendezett ülésre lassan gyülekeztek az emberek. Né- hányukat otthon is fogta a szép idő és még a többiek tanácskoztak, a város ügyeit intézték — ők odahaza (valószínű) a ház körül, a konyhakertben foglalatoskodtak. Nem volt tehát ez a tanácsülés valami különösmódon megszervezve. Már-már attól tartottunk, hogy nem lesz határozatképes sem. De aztán megjött a „kétharmadik“, sőt még azon felül is kettő... így kezdődött. Az indulás sem volt valami bizalomgerjesztő: Érdemtelenül nagy helyet kapott a velőscsont és a piacai „kérdés“ rendezése. (Azon vitáztak, hogy ki értékesítse a vágóhíd-e, avagy a henteseknek adják ki.) De ahogy előbbre haladtunk, s egyre többen mondták el véleményüket a város, a közösség, az ismerős és ismeretlen városlakók ügyeiről, egyre Inkább bonyolultabb lett a helyzet és mit volt mit tenni, le kellett mondani a „szabályos“ tanácsülési beszámolóról. Jó volt, nagyon jó volt hallgatni a város igazi gazdáinak okos, felelősségtől áthatott felszólalásait. Egyszerű háziasz- szony, tűzhelygyári munkás, a bányatröszt egyik vezető tisztviselője és a közösség minden úgy beszéltek a város ügyeifilm egy orvos magánéletébe nyújt bepillantást. A filmet megyénkben már több helyen játszották, legközelebb Somoskőújfalun mutatják be április 20—22-ig. ről, mintha legszemélyesebh dolgaikról szóltak volna. Elengedhetetlen, hogy ne utaljon az újságíró itt arra a nagyon jó helyzetre, hogy az egész ülés hangulata és szelleme dokumentálta: milyen nagyot nőttünk emberségben demokráciánk szabad tizenkét esztendeje alatt. Minden felszólaló hangjából elsősorban az csendült ki, hogy ez az ország valóban a mi országunk és bármilyen hibákat is követtünk el, azt csak mi tudjuk és fogjuk kijavítani. Mik igazolják a fentebb említett felelősséget és gon- dosságot? A tanács tagjaiból bizottságot szerveztek, hogy felkutassák'a városban található és lakásra felhasználható épületeket. A bizottság tagjai, ahogy mondani szokták, fáradságot nem ismerve végezték munkájukat. Sokszor munkaidejük után, szabadidejüket megrövidítve. Ha nem is lett munkájuknak, fáradozásuknak „forradalmi“ eredménye, de az a két család, amely így jutott lakáshoz, bizonyosan nagyon hálás a tanácstagoknak fáradozásukért. És a bizottság tovább végzi munkáját. A tanácsülés második főkérdése az 1957-es költségvetés megvitatása volt. Bár a rengeteg szám „megszédíti“ az embert, a tanácstagok ebben a munkában is aktív szerepet vállaltak. Itt mutatkozott csak meg igazán, hogy mennyire felelős gazdái a városnak. A felszólalások közös hangja: p>énzt csak a legszükségesebb helyre. A város kétségtelen legkényesebb problémája a lakáskérdés és az ivóvízprobléma megoldása. Részletesen, behatóan foglalkoztak ezzel a résztvevők. A tanács már ez évben jelentős összeget fordít a víz-gond megszüntetésére. — Ebben az évben csak a vásártéren 203 egy és kétszobás lakásokat adnak át rendeltetésüknek. Az elmúlt éwégi ellenforradalmi események éreztették káros hatásukat az adózás területén is. A parasztság 1956 utolsó hónapjában egyáltalán nem, vagy csak alig fizetett adót. A balassagyarmati járás dolgozó parasztjai viszont a legutóbbi napiokban mindent megtettek, hogy bepótolják elmaradásukat. Március 27-re 100 százalékra teljesítették köA város köztisztasági helyzetéről is sokat beszéltek. A mostani tarthatatlan helyzeten a tanács úgy akar változtatni, hogy takarítógépieket vásárol. Már intézkedtek is az ügyben. A felszólalók felháborodottan Ítélték el a tavaly épült állatkórház készítőinek munkáját : olyan felelőtlen hanyagsággal végezték el a rájukbízott munkát, hogy az alig egy éves épület eldeformálódott ablakainak és ajtóinak kijavítására és újrafestésére tízezer forintot kell fodítaniok. A tanácsülés egyben bírálattal illette a végrehajtó bizottságot, hogy a munkát ilyen állapotban átvette az építő vállalattól. Sokat méltatlankodtak azon a felemás helyzeten is, hogy a városi közgazdasági technikum személyileg a megyei tanácstól függ — gazdaságilag viszont a városi tanácsot terheli. A pénznek olyan sok helye lenne és most a technikum tatarozására kell tízezer forintot fordítaniok. Egy harmadik tízezer forintos beruházást sikerült „megmenteniük“. A költségvetésben szerepel, hogy a városi tanács irodáinak padlózatát az idén kijavítják. A tanácsülés elvetette a végrehajtó bizottságnak ezt a javaslatát. Jövőre csinálják ezt meg. Gond és felelősség. Ez volt a tanácsülés vitájának alaphangja. A tanácstagok hangsúlyozták, hogy ahol lehet hatékonyabban vegyék igénybe a különböző munkáknál a társadalmi aktivisták segítségét* így jelentős összegeket lehetne megtakarítani. Nemcsak javaslatainkkal, észrevételeinkkel, de munkánkkal is részt kívánunk venni az előttünk álló feladatok megoldásából — hangsúlyozták. A tanácsülés nagyon fontos tanulsága ez. Röviden ennyi történt az április elsejei tanácsülésen. TÚRÁI LAJOS telezettségüket. A legelmaradottabb községek egyike, ör- halom, március 2-án még csak 5 százalékát adta be első negyedévi adótervének. 27-re viszont rohamosan 107 százalékra nőtt a teljesítménye* Hasonlóképipien el volt maradva Ipolyvece is. Most kötelességüket megértve csak egy nap alatt 28 000 forint adót fizettek be az ipolyveceiek. Az adófizetésnél elmaradt községek pótolják elmaradásukat OOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXIXXXXXXXXXXXXl'aXXXXXXXXXXlOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX» SVEJK JAROSLAV HASEK: 1. Svejk, a derék katona, belép a világháborúba — Hát megölték a Ferdinándot — mondta a takarítónő Svejk úrnak, aki évekkel azelőtt búcsút vett a katonaságtól, miután a katonaorvosi bizottság végérvényesen hülyének nyilvánította; azóta Jcu- tyakereskedelemből élt, azaz ronda !korcsokat vásárolt és hamisított pedigrével eladta őket. Ráadásul még reumát is kapott, s most is éppen a térdét dörzsölgette kámforspiritusz- szal.-— Melyik Ferdinándot, Mailemé? — kérdezte Svejk, tovább masszírozva a térdét. — Két Ferdinándot ismerők. Az egyik a Prusa drogista szolgája, tudja, aki egyszer megivott tévedésből egy üveg hajszeszt, aztán ismerem még a Kokoska Ferdinándot. amelyik a kutyapiszkot szokta összeszedni a házakból. Egyikért se nagy Ikár. — Na, de Svejk úr, a Ferdinand főherceget, a konopis- téit, azt a kövéret, aki olyan vallásos volt. — Jézus Mária —, kioltotta Svejk —, hát ez jó! És hol történt a baj a Ferdinánd őfenségével? — Szarajevóban Svejk úr, lepuffantották egy revolverrel. Mert ott autóztak éppen, ő meg a fenséges asszony. — Na, ja, Müllemé, autó- káztak. Azt egy ilyen úr nyugodtan megengedheti magának. Közben arra nem gondol, hogy az ilyen kocsikázásnak rossz vége is lehet. Pláne Szarajevóban. Hiszen az Boszniában van, Müllemé. Biztos a törökök a ludasók benne. Hiába, kár volt, hogy elvettük tőlük Bosznia-Hercegovinát- Na, ügye, Müllemé. Ezért kellett a Ferdinánd őfenségének megboldogulni. Sókat kínlódott szegény? — A fenséges úr mindjárt kész volt, kérem. Tetszik tudni, a revolver az nem gyerekjáték. A múltkor minálunk, Nvsléban, egy lakó addig játszott a revolverével. amíg agyonlőtte az egész családját, meg a házmestert is, aki felment megnézni, hogy ki lövöldözik ott, a harmadik emeleten. — Vannak revolverek. Mailemé, amik az istennek se akarnak elsülni, ha megbolondul, akkor se. Sok ilyen revolverfajta létezik. De a Ferdinánd őfenségéhez biztos valami jobbat vásároltak, és le merném fogadni magával, Müllemé. hogy az illető, aki a trónörökös őfenségét elintézte, úgy felöltözött hozzá, ahogy kell. Tudja, nagyon nehéz dolog egy fenséges urat agyonlőni. Az nem úgy megy, mint amikor egy közönséges vadorzó lepuffantja az erdészt. Előbb ki kell spekulálni, hogy férkőzik hozzá, mert nem mqjiet oda csak úgy, akármilyen rongyókban. Cilinderben kell menni, hogy a rendőrök még előtte le ne füleljék. — Azt mondják, hogy többen voltak. — Magától értetődik, Müllemé — bólintott Svejk, befejezve a térde masszírozását. — Ha maga meg akarná ölni a trónörököst vagy a császár őfelségét, először biztosan maga is összedugná a fejét valakivel. Több szem, többet lát- Ez is ad egy jó tanácsot, meg az is, és akkor mindent siker koronáz, ahogy a Himnuszunk is mondja. Az a legfontosabb, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor a fenséges úr éppen arra megy. Mint a Luccheni úr csinálta, ha emlékszik rá, aki leszúrta a megboldogult Erzsébet királynőnket azzal a reszelővei. Előbb csak sétált őfelségével. így bízzon meg az ember valakiben; azóta egy császámő se jár többet sétálni. Es ugyanez a sors vár még nagyon sók mindenkire. Meglátja, Müllemé, egyszer még igy jár az a cár is meg a cár- nő, sőt, ne adj' isten, talán a császár őfelsége is, ha már a nagybácsijára egyszer rákerült a sor. Sok ellensége van neki; az öregúmak. Még több, mint a Ferdmándnak Volt. Éppen a múltkor mesélte egy úr a vendéglőben, hogy nemsokára üt az óra, amikor ezek a császárok mind elpatkolnak, egyik a másik után, és nem segíthet rajtuk még az állam- ügyészség se. Aztán nem tudta kifizetni a cechet, és a vendéglős, mit csináljon, rendőrt hívott. Az az úr lekent neki egy pofont és a rendőrnek kettőt. Mindjárt be is dugták a kerekes kosárba, hogy észre- térjen. Hja, Müllemé ilyen idők vannak most. Megint egy nagy veszteség Ausztriának. Amikor katona voltam, egy baka lelőtte a kapitányt. Megtöltötte a puskáját és bement az ezredirodába. Mondták neki, hogy nincs ott semmi keresnivalója. de ő nem neki mindenáron beszélni kell a kapitány úrral. Ki is jött a kapital y és mindjárt rásózott egy jó laktanyafogságot. Erre az fogja a puskáját és durr, egyenesen bele a szivébe. A golyó meg kijött a kapitány úr hátából és még az irodában is kárt tett. Széttört egy üveg tintát, és az iratok mind ösz- szefröcstkölődte k. — És mi lett azzal a katonával? — kérdezte Müllemé egy idő múlva, miközben Svejk tovább öltözködött. — Felakasztotta magát a hózentrágerjára — mondta Svejk, a keménykalapját pucolva. — Es az a hózentráger nem is az övé volt. A prófosz- tól kérte kölcsön, mert, azt mondja, leesik a nadrágja. Majd bolond lett volna várni, amíg föbelövik. Látja Müller- né, ilyen helyzetben senki se tudja, hogy hol áll a feje. A prófoszt le is fokozták ezért, és hat hónapot kapott. De nem ülte le. Kiszökött Svájcba• most valami lelkész ott, vagy micsoda. Mostanság nagyon kevés a becsületes ember, Müllemé. El tudom képzelni, hogy csalódott a Ferdinánd őfensége abban az illetőben, aki Szarajevóban belelőtt. Ö csak azt látta, hogy jön egy úr, gondolta, na, egy rendes ember, milyen szép, hogy megéljenez engem. Az az úr meg egyszerre csak: puff. Mennyit kapott a fenséges úr, egyet vagy többet? — Az újság azt írja, Svejk úr, hogy a Ferdinánd őfensége olyan lett, mint a szita. Minden patront belelőttek, ameny- nyi csak volt. — Az ilyesmi szörnyű gyorsan megy. Müllemé, borzasztó gyorsan. Én egy browningot vennék az ilyesmihez. Ügy néz ki, mint egy kis játékszer, de két perc alatt agyonlőhet vele húsz főherceget, soványát vagy kövéret, mindegy. Habár, köztünk legyen mondva, Müller- né, a kövér főhercegekbe könnyebben beletalál, miyt a soványakba. Emlékszik, amikor a portugálok agyonlőtték a királyukat? Az is olyan kö- vér volt. Persze, egy király miért is lenne sovány? Na* én most elmegyek a „Kehely” vendéglőbe, ha jönne valaki azért a ratlerért, amelyikre előleget adott, mondja meg neki, hogy levittem a vidéki kutyatelepre, mert a napokban körülnyirtam a fülét és nem merem felhozni, amíg be nem gyógyul, mert félek* hogy megfázik■ A kulcsot adja le a házmesternél. A „Kehely“-hez címzett vendéglőben csőik egy magányos vendég üldögélt: Bretschneider úr, az államrendőrség civilruhás detektívje. Palivec, a vendéglős, poharakat mosott, és Brteschneider hiába próbált komoly beszélgetésbe elegyedni vele. Palivec híres volt a trágárságáról, minden második szavával az ember fenekét emlegette. vagy szarosnak titulált valamit. De amellett nagyon művelt férfiú is volt, s ami az utóbbi csúnya szót illeti. mindenkinek a lelkére kötötte, hogy olvassa el Victor Hugónál, mit felelt végül is Napoleon régi gárdája az angolnak a Waterlooi csatában. — Szép nyarunk van az idén — próbálkozott meg Bretschneider a komoly beszélgetéssel. — Szart se ér az egész — felelte Palivec, miközben elrakta a poharakat a kredencbe. (Folytatása következik a következő szombati számunkban) *
