Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-21 / 31. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. április 20. Egy négytagú pártszervezet Bonyodalmak Alapszervezet létesítéséhez legalább három párttag szük­séges, — írja elő pártunk szer­vezeti szabályzata. Talán meg is mosolyogtuk már, amikor ezt olvastuk. Mit tudhat három ember csinálni?! A hatékony, a környezetre valóban pozití­van ható munka ilyen pará­nyi szervezettől el sem várha­tó — aggodalmaskodhatunk tovább. így van-e valójában? Egy igen kis lélekszámú köz­ség bizonyíthatja, hogy már három kommunista munkája és pártszerű magatartása is igen komoly ösztönző erő. Bánk — alig 800 lakosú kis­község Rútságtól három kilo­méterre. Október előtt 24 ta­gú MDP-szervezet volt a köz­ségben. Létszámban nem kis szervezet volt ez, de ha a vég­zett munkát nézzük..: Az utóbbi időben még a taggyűlé­sek megtartása is körülményes volt. A község lakosai nem na­gyon érezhették a pártszerve­zet munkáját; Az ellenforradalom leverése után lassan indult meg az élet a kis községben. A pártszerve­zés is vontatottan haladt. Az ellenforradalom barbár elva- kultsága sok embert a népi de­mokrácia harcosává, kommu­nistává érlelt. Az egyik fiatal pedagógus elmondta, hogy ok­tóber 23-a óta érzi csak iga­zán, hogy hol a helye. Keres­te a volt párttagokkal a kap­csolatot, de csak lassan jutot­tak előre. Eljött március is, még az egyik este Czene Bé- láné fiatal pedagógus lakásán hivatalosan is . kimondták a pártszervezet megalakulását. Hárman voltak. Két pedagógus és a községi útőr. Aztán égy újabb régi tag jelentkezett fel­vételre. Mór négyen vannak. Nem nagy feltűnéssel, de ész­revehető figyelemmel kísérte, végezte a kis szervezet mun­káját. Bár az alapítók igyekez­tek a régi, becsületesen helyt­álló régi tagokat felkeresni, mégis lassan növekszenek lét­számban. Talán túlságosan ön­érzetesek. Azt tartják: a régi tagaknak szóltunk már egy­szer,. majd jönnek ők, majd felkeresnék bennünket ha akarnak. — Nem helyes ez az elzárkózás, változtatniok kell ezen. A falubeli emberek bizalom­mal vannak a kommunisták iránt. Több példával bizonyít­hatjuk ezt. De csak egyet: a községben a rászorultak között vöröskeresztes csomagot osztot­tak ki. Az egyik három gyere­kes anya sérelmesnek tartotta, hogy őket kifelejtették. Pana­szával nem a tanácshoz ment, hanem a pártszervezetet ke­reste fel, „mert a kommunis­ták igazságosak”. Orvosolták is az asszony panaszát. Nagyon drága, a legdrágább a kommunisták számára az egyszerű emberek megnyilvá­nuló bizalma. Megőrizni és cse­lekvővé tenni ezt — nagyon fontos feladat. Egy négytagú szervezetnek természetesen igen korlátozot­tak a lehetőségei. De a bánki kommunisták tudják, hogy nem csupán elvi jelentőségű szervezetük létezése. Jánosi elvtársat, mint a község gond­ját magánviselő gondos gazdát, az foglalkoztatja most nagyon, hogy valamiképpen változtatni kellene a strand mostani hely­zetén. A község szép fekvésű tavához ugyánis már korábban kabinokat építettek. De mind­ez felett nem a helyi tanács, hanem a rétsági körzeti föld­művesszövetkezet rendelke­zik. A szép tó a községben van — Rétság meg három kilomé­terre. Nincs gazdája (legalább is nincs jó gazdája) az egész Róma, (MTI) Az Olasz Kommunista Párt központi bizottsága és közpon­ti ellenőrző bizottsága együt­tes ülésen emlékezett meg Antonio Gramsci halálának 2Ö. évfordulójáról. Az emlékbeszé­det Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára mohdotta. AZ ülésen elhatározták, hogy az évforduló alkalmából újra Antonio Gramsci I vállalkozásnak. Az ellenforra­dalom ideje alatt komoly kárt szenvedett a strand felszerelé­se. Letépték nem egy kabin­nak az ajtaját, kibontották a téglafalat, megtizedelték a te­tők cserepeit. Rossz az ilyet még nézni is. Jánosi elvtárs is azon okoskodik, hogy a strandot a helyi tanács felügye­lete alá helyezzék. A pártszer­vezettel megbeszélik a dolgot és azon lesznek, hogy a tervet meg is valósítsák. Még egy lényeges dologban kíván a fiatal szervezet a falu népe elé állni. — Falugyűlést terveznek. Bizonyosan sikerül ezt az elképzelésüket is meg­valósítani. Egy kis szervezet — csupán négy tagja van és lám él, dol­gozik. T. L. műveit, fokozzák a párt tag­toborzási kampányát, előadá­sokat szerveznek, pályázatokat és ösztöndíjakat írnak ki a párt alapítójának emlékére. Gramsci írásaiból antológiát állítanak össze. azt idegen nyelveken is kiadják. Az ülésen bejelentették, hogy ez év április I6-án a párt tagjainak száma 1 721 009 volt, az 1956. évi taglétszámnak 84,5 százaléka. Munkásgyűlések Az MSZMP járási-bizottsága az alábbi helyeken rendez a közeli napokban munkásgy illésekéi megyei és országos előadókkal Nagybátony 26-án d. u. 15 Révész Géza honv. miniszter Kazár 25-én d. u. 15 Kovács József MSZMP megyei ip. o. vez. Mizserfa 25-én d. u. 15 Tanyai Ferenc Bányatröszt term. oszt. vez. Mátranovák 24-én d. u. y43 Cser Gyula megyei tanács elnöke Saigóbánya 24-én d. u. 1/4* Jakab Sándor MSZMP megyei elnöke Margittáró 23-án d. u. 15 Mádasdi András MSZMP megyei ' oszt. vez. Zp. Üveggyár 25-én d. u. 1/43 Vonsik Gyula MSZMP megyei oszt. vez. h. Zp. Bányagépgyár 23-án d. u. 1/43 Andó Gyula Ménkes 25-én d. u. 15 MSZMP megyei oszt. vez. Torják János Bányászszaksz. Tér. Biz. elnöke-r-w Az Olasz Kommunista Párt megemlékezik alapítója, Antonio Granrsc halálának 20. évfordulójáról kiadjak a szuezi kérdés körül Kairó, (MTI) A DPA jelentése szerint kairói diplomáciai körökben meglepetést keltett az ameri­kai kormánynak az a döntése, hogy egyelőre nem javasolja a Biztonsági Tanács összehívását a Szuezi-csatorna problémájá­nak megvitatása céljából. Ha­re, amerikai nagykövet az új határozat közzététele előtt né­hány órával azt közölte az egyiptomi külügyminiszté­riummal, hogy az Egyesült Államok 48 órán belül kéri a Biztonsági Tanács összehívá­sát. E körökben a csatornaille- ték-lerovás kérdésében való egyiptomi engedmény első je­lét látják abban a tényben, hogy Egyiptom nem ragaszko­dik az úgynevezett „kemény valutákhoz“, hanem hajlandó a keleti államok valutáit is el­fogadni. Az egyiptomi kor­mány állítólag arra is haj­landó, hogy Kairóban nemzet­közi értekezleten „vitassák meg a Szuezi-csatorna üze­meltetésének bizonyos részle­teit”. Egyiptom elvileg azon­ban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül illetékes a csatorna üzemeltetésére és fenntartására. A Német Demokratikus Köztársaság atomfizikusai az atomháború ellen Gustav Hertz Nobel-, Le­nin- és állami díjas professzor, valamint Robert Rompe ál­lami díjas eljuttatta Grote- wohl miniszterelnökhöz a né­met fizikusok lipcsei állásfog­lalását az atomháború és a fegyverkezés kérdésében. A Német Demokratikus Köztár­saság atomfizikusai nyilatkoza­tukban a többi között megálla­pítják: — Nem vitatható, hogy az atom- és hidrogénbomba kí-S sérletek továbbfolytatása hö- veli egy újabb háború kitöré­sének veszélyét, ezenkívül e kísérletek folytatása már ma is veszélyezteti egyes viékek lakosságának egészségét. A ja­pán nép az atomháború első áldozata, különös veszélyek­nek van kitéve földrajzi hely­zete miatt. Teljes joggal nyug. talankodik tehát és kér segít­séget. A Német Demokratikus Köztársaság fizikai társasá­gának tagjai a világ tudósai­hoz (fordulnak: gyakoroljanak nyomást kormányukra e kísér­letek beszüntetése céljából. E tevékenységükben bizonyosak lehetnek minden haladó em­ber támogatásában. Minden becsületes dolgozónak a pártban a helye Dolgozó népünk s benne megyénk dolgozói munkája következtében egyre sikeresebben és magabiztosabban ha­ladunk a szocialista konszolidáció felé. Pártszervezeteink zöme, ezen belül párttagjaink nagy része ebben a munká­ban az élen áll és lelkes harcosa, támogatója ennek. Ahol jól dolgozik a pártszervezet és benne a kommu­nisták, ott meglátszik az eredményeken. így volt ez az­előtt is, így van ez napjainkban is. Ennek legfényesebb bizonyítékát az ellenforradalomból kikerülvén megyénk dolgozói adták, amikor az elsők között alakultak meg a pártszervezetek, aminek nyomán a széntermelés, az ipari termelés is országos szinten az is az élen járt, s erős for­radalmi bázis volt és marad. Nem hiába tiltakoztak ez ellen az ellenforradalmárok, akik a munka megindítása ellen voltak. Ma már megyénk párttagságának a létszáma jóval túlhaladja a 10 000 főt. Mégis fontos területeken kevés a párttag és ennek következtében a párt hatásköréből kies­nek fontos területek. Emelnünk kell tehát a párttagok létszámát, anélkül, hogy kitárnánk kapunkat az oda nem való elemek előtt. Elsősorban a volt MDP-tagokra gondolunk. A legkép­zettebbek, a legharcosabbak elsőként jelentkeztek az MSZMP-be. Akik már mélyebbre szívták a munkásmoz­galom és az azzal járó felelősség levegőjét. Nyilvánvaló, hogy sok volt MDP-tag, kiesett a pártélet nevelőhatásából, proletárösztöne, hovatartozása nem volt elég arra, hogy a demagógia és ellenforradalmi propaganda füzében megállja a helyét. Ehhez járult még az, hogy a párt poli­tikai munkája és a gazdasági előrehaladás a vártnál gyor­sabb volt, s ehhez képest az egyes párttagjaink gondolko­dási ideje kevésnek bizonyult. Ezek az elvtársak ma cs március után szégyelltek alapszervezeteknél jelentkezni, ne­hogy olyan vád érje őket: most jelentkezik már, amikor a munka nehezebb része majdnem el van végezve. Pedig ezeknek az elvtársaknak le kell számolniok ezzel a hely­telen álláspontjukkal. Nagyrészük évekig volt párttag, s most ha május 1-ig sem jelentkeznek alapszervezeteik­nél, akkor május 1-e után csak új tagként vehetők fel. Ugyancsak régi tagsági idejét nyeri vissza az a volt MDP- tag is, akit bár a taggyűlés májusban fogad el, de május 1-ig jelentkezett alapszervezeténél. Nagy figyelmet kell fordítani a falusi alapszervezetek létszámának emelésére is. Nem egy községben olyan vé­lemény alakult ki a pártszervezeteknél, hogy majd jön­nek, ha tagok akarnak lenni, vagy: ha eddig nem jöttek, ezután se jöjjenek. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen maga­tartás nem segíti elő a falusi pártpolitikai munkát, noha a körültekintést, a megfelelő elővigyázatosságot sohasem nélkülözhetjük munkánkban. Vannak nyugtalanító jelenségek, főleg a területi és kisüzemi szervezeteknél is. Egyes aíapszervezetékben, fo- leg Balassagyarmat városnál, az átjelentkezni akaró elv- társakat hosszas faggatásoknak, vizsgálódásnak vetettek alá. Ez nyilvánvalóan más, átjelentkezés előtt állókat is eltántoríthat. Nem jelenti viszont ez azt, hogy karrierista, helyezkedő elemek kerüljenek a pártba. Mert előfordult az is. hogy ellenforradalmi tevékenységben: szobordöntes, ötágú csillag leverésben résztvett egyének is jelentkeztek a pártba. Ez a veszély főleg a hivatali szerveknél áll fenn. Ugyanakkor előfordul olyasmi is, hogy nem kellő elővi- gyázattal vesznek fel párttagnak embereket, főleg akik más területről, más vidékről jöttek ide, vagy innen men­tek máshova. (Előfordult, hogy a Balassagyarmaton ellen- forradalmi tevékenységben részt vett egyént Salgótarján­ban vettek fel tagnak.) Nagy súlyt kell helyezni a termelőszövetkezeti taglét­szám emelésére, s ahol nincs, ott a pártszervezet létre­hozására is. Ezeken a helyeken a pártszervezetek léte­zése. jó munkája megkönnyíti a szervezetek gazdasági fej­lődését is. Emellett nem szabad megfeledkezni az új tagok fel­vételeiről sem. Főleg falun a középparasztság, üzemben a jó termelőmunkát végzőkkel való beszélgetést kell a pártszervezeteknek előtérbe helyezni. Aki a szocializmus építését igényli, becsületes, szor­galmas munkájával, magatartásával hozzájárul a felada­tunk elvégzéséhez: a pártban a helye. A lengyelországi pártsajtó­ban az utóbbi időben több olyan cikk jelent meg, amely az ideológiai munka fontos kérdéseivel foglalkozik. Ezek a cikkek — a politikai hely­zet elemzése mellett — bírál­ják az ideológiai és elméleti problémákban lábrakapott té­ves felfogásokat és nézeteket, felhívják a pártszervezetek fi­gyelmét arra, hogy harcolni kell az ideológia terén megmu­tatkozó antiszocialista irányza­tok ellen s különösen a reví- zionizmus és a likvidátoriz­mus ellen, amelyek az utóbbi időben meglehetősen elterjed­tek; e cikkek hangsúlyozzák a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepe megszilárdítá­sának óriási fontosságát. A sajtó rámutat arra, hogy „jelenleg a legfontosabb kér­dés a .párt vezető , szerepének a megerősítése“, hogy „teljes élességével vetődik fel a párt vezető szerepének kérdése“, mivel — amint ezt a -„Zycie Partiji“ című folyóirat megál­lapítja — „csak az óvhat meg bennünket mindennemű meg­lepetéstől, ha a párt vezető szerepe megerősödik a min­dennapi ügyekben, a politikai, gazdasági, társadalmi és kul­turális élet minden vonatko­irta: A. zásában, a népi hatalom egész rendszerében, a proletárdikta­túra egész rendszerében“. A „Zycie Partiji“ kiemeli: „Ak­kor, amikor a párt vezető sze­repének megerősödéséről van szó, a legfőbb kérdés — a párt ideológiai egysége“. A folyó­irat ezzel kapcsolatban meg­említi az országban észlelhető irányzatok között a „revízio­nizmus rendkívüli veszélyét”. Mint a „Nowe Drogi” című folyóirat írja, a revízionizmus „politikánk alapjait támadja meg, Tefegyverzi a pártszer­vezeteket a politikai ellenfél előtt, eltompítja osztály-éber­ségüket, gyengíti tevékeny­ségüket. A pártsajtó állásfoglalásá­ban felhívja a figyelmet a re­vízionizmus lengyelországi konkrét megnyilvánulásaira. A Kattowiceben megjelenő „Try- buna Rabotnicza“ azt írja, hogy a revízionizmus tagadja, véka alá rejti a harc legfonto­sabb frontját — a proletariá­tus és a burzsoázia a szocializ­mus és a kapitalizmus közötti harcot. A „Zycie Partiji“ kifej­ti, hogy számos cikkben, így például a „Po Prcslu“ című LUKOVEC hetilapban és az irodalmi saj­tóban elpalástolták azokat az ellentéteket, amelyek Lengyel- országban megmutatkoznak a szocializmus erői és a szocia­lizmussal szembenálló erők között, lebecsülték a szocialis­ta államok és az imperial ista államok közötti ellentéteket. A „Zycie Partiji“ fi mű fo­lyóirat hangsúlyozza, hogy Lengyelországban „... a sajtó hasábjain olyan esetekkel is találkozunk, amelyek tagad­ják a marxi—lenini tanítást a proletariátus diktatúrájáról az átmeneti szakaszban, alá akar­ják aknázni a párt vezető sze­repét a szocializmust építő tár­sadalomban“. Egyes párttagok azt az eszmét hirdetik, hogy „az összes politikai erőknek szabadságot kell adni“. Egye­sek lebecsülik a népi Lengyel- országnak az elmúlt években megvalósított eredményeit, el­túlozzák a múlt hibáit, s rá­galmakat terjesztenek a párt­ról. Olyanok is axgdtak akik lebecsülték a Szovjetunióban végbement változások szocia­lista jellegét. „Az utóbbi időben — írja a „Trybuna Rabotnicza" — pár­tunkban a revízionizmus szá­mos kérdésben nyilvánult meg. Tipikus példa erre a magyar- országi események értékelése. Egyes elvtársak úgy vélték, hogy a harc csak egy fronton folyt, mégpedig a Rákosi— Gerő vezetés bürokratizmusa ellen; s ugyanakkor nem vol­tak képesek és nem akarták meglátni az események másik oldalát — az ellenforradalmat és a hatalom megkaparintásá- ra irányuló kísérleteit. Ezek az elvtársak ugyanakkor mint­ha nem is tudtak volna az im­perialista tábor létezéséről.“ Egyes elvtársak behúnyják a szemüket és nem látják or­szágunk reális politikai hely­zetét — írja a továbbiakban a Trybuna Rabotnicza — s így arra a következtetésre jut­nak, hogy meg lehet engedni bármilyen agitációt. fel lehet számolni, s fel kell számolni a cenzúrát, le lehet mondani a párt vezető szerepéről és így tovább. Ezek az elvtársak tu­lajdonképpen engedtek a bur- zsoá és kispolgári ideológia nyomásának, bedőltek a bur­zsoáziának és érveinek... Az ilyen irányzat veszélye abban rejlik, hogy lefegyverzi és harcképtelenné teszi a pártot az ellenséggel szemben, amely felütötte fejét, s amely arra akarja felhasználni hiányossá­gainkat, hogy megdöntse a népi demokratikus rendszert. A sajtó hangsúlyozza hogy bizonyos körökben nem értik meg a proletárdiktatúra az osztályharc kérdését. „Vannak emberek — írja a „Nowe Dro­gi“ —, akik úgy beszélnek a demokráciáról, mintha az osz­tályharc megszűnt volna, mint­ha az osztályellenség politikai, s különösen az erős ideológiai befolyása nem érvényesülne többé nálunk.“ A pártsajtó hangsúlyozza, hogy „az osz­tályharc létező valóság mind a gyakorlati tevékenység te­rén, mind pedig az ideológiá­ban“. hogy „döntő csata fo­lyik a szocializmusért“ s hogy azok az emberek, akik erről megfeledkeznek, tulajdonkép­pen „az osztályálláspontról az osztályfelettiség, vagy az osz­tályon kívüliség pozícióira csúsznak“. Ez revízionizmus és likvidatorizmus s a pártpo­litika ilyenszerű elferdítése hatalmas károkat okozhat — szögezi le a „Nowe Drogi“. A lap megállapítja továbbá, hogy egyes beszédekben és cikkekben a bürokrácia elleni jogos harc „az államhatalmat egészében veszélyeztető táma­dássá változik át, ami csak az ellenségnek használ, mert gyengíti és megbénítja az ap­parátus munkáját“. A Nowe Drogi hangsúlyozza, hogy a szocializmusba való át­menet időszakában a munkás- osztálynak erős államra van szüksége. Ez nemcsak az ellen- ség\elleni harchoz szükséges, hanem a szocializmus építéséi­hez is. A sajtó leleplezi a revízio­nizmus egyéb megnyilvánulá­sait is. A „Nowe Drogi“ bírál­ja például a „Zycie Gospodar- cze“ folyóirat egyes cikkeiben található téves nézetet, mi­szerint a gazdasági élet szo­cialista és kapitalista szektora, a szocialista és kapitalista rendszer között nincsen lénye­ges különbség. Elítéli továbbá L. Kolakovski helytelen és káros nézeteit is. L. Kola­kovski „A marxizmus idősze­rű és időszerűtlen fogalma“ („Nowa Kultúra“) című cik­kében azt állítja, hogy a mar­xizmus fogalma ma már tu­lajdonképpen nem aktuális. A lap megállapítja, hogy L. Ko­lakovski álláspontja „mélysé­gesen téves s bizonyos lelkiál­lapotot és kétségeket tükröz“; A lengyel pártsajtó az utób­bi időben jelentős tért szentel a proletárszolidaritás a szo­cialista tábor egysége kérdései­nek. „Mi kommunisták va­gyunk — vagyis hívei a prole­tariátus nemzetközi szolidari­tásának, a proletár interna­cionalizmus eszméjének“ —ír­ja a „Nowe Drogi“. „Mi a nemzetközi munkásmozgalom­mal szoros kapcsolatban épít­jük a szocializmust. Pártunk soraiban nincs helye azoknak, akik nem veszik figyelembe ezt az elemi igazságot.“ A „Trybuna Ludu“ egyik vezér­cikkében hangsúlyozza, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom