Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-14 / 29. szám

1957. április 13.

NÓGRÁDI Népújság

7

Jóból is megárt a sok — hát még a rosszból

Legújabb statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban nem kevesebb, mint ötezer olyan „sajtóügynökség’1 működik, amelyeknek jó része elsősorban a zsarolásra alkalmas családi és közéleti botrányok kibányászásával foglalkozik. Ezek a zsaroló hírügynökségek, az úgynevezett „revorverlapok” évente többszáz millió dollárt zsebelnek be azáltal, hogy tetemes summáért elállnak egyes értesüléseik közlésétől;

Szereti a meglepetéseket

Egy nagy párizsi áruház igazgatósága a napokban 500 frankos utalványt kapott. Az ösz- szeg küldője arra kérte az áruházat, küldjenek neki születésnapjára valamilyen ajándékot a fenti összegből. Kérését így indokolta: „Imádom a meglepetéseket.”

Házasodj korán — ha fiút akarsz!

Jerome Lejeune és Raymond Turpin professzorok a Francia Tudományos Akadémián tartott előadásukban megállapították, hogy fiatal házastársaknál nagyobb a valószínűség a fiú-utódokra, mint az idősebbeknél.

A lkát tudós igen részletes kutatómunkát végzett az Egyesült Államokban 1946—5+ közötti időben bejegyzett 28 milValószínűleg nem engedélyezik Chaplin legújabb filmjének bemutatását Amerikában

A New-York Post értesülése szerint Charlie Chaplin legújabb, Európában készült filmjének, az „Egy király New Yorkban“ című filmnek bemutatását valószínűleg nem

fogják engedélyezni az Egyesült Államokban.

A film arról szól. hogy egy detronizált király Amerikába került és különböző keserű tapasztalatok után visszamenekült Európába.

KI KAIAPDIVAT LONDONBAN

„Kismet” arabkék szalmából készült nyári kalap paradicsom- madár dísszel, mely különféle árnyalatú bronzszín toliakból áll.

Hipnotikus érzéstelenítés

Olasz orvosi körökben újablió születés adatainak felfutsz- ^an nagy figyelmet keltenek

nálásávál. A statisztikából kiderül, hogy a fiúgyermekek születési száma arányosan csökken a szülők korának emelkedésével.

írói csúcsteljesítmény

Ugo Moretti olasz író nem mindennapi versenyből került ki győztesen. Egy 306 ezer leütéses, tehát körülbelül 200 oldalas detektívregényt 6 nap 23 óra és 35 perc alatt írt meg. A verseny határideje 7 nap volt. Megnehezítette a versenyt, hogy a regény egyes szereplői és körülményei előre meg voltak adva, így például: egy futó meztelen nő, egy kicserélt hulla, titkos földalatti búvóhely, 7 különböző gyilkossági mód, egy macska, ellopott kulcs-csomó stb.

Moretti félmillió lírát nyert a versenyen — de nem valószínű. hogy elnyerte az irodalom múzsájának tetszését.

azok a kísérletek, amelyek során a sebészeti beavatkozásoknál altatás vagy érzéstelenítés helyett a hipnózist alkalmazzák.

Felbruár vége felé a páviai fogászati klinikán Palazzi professzor három igen fájdalmas fogműtétet hajtott végre úgy, hogy hipnózissal érzéstelenítette a pácienseket. Palazzi professzor a kitűnő eredményű műtétek után érintkezésbe lépett a páviai egyetem sebészeti klinikájával és ott Francesco Paolo Tinozzi professzor, a sebészeti klinika igazgatója most egy hasműtétet végzett hipnotikus érzéstelenítés mellett;

Mintegy ötven orvos gyűlt össze, hogy végignézzen egyg 23 éves fiatal nőn elvégzendő vakbélműtétet. A beteget Mario Bellini hipnotizálta, majd Tinozzi professzor megadta a jelet a műtét megkezdésére.

A műtét szabályszerűen folyt le. A beteg nyugodtan nyitott szemmel feküdt és semmi jelét sem mutatta, hogy bármit is érezne. Közben beszélgetett az asszisztáló orvosokkal és kijelentette, hogy igen jól érzi magát. Csak egyszer érezte. úgy, mintha valami súly nehezednék a hasára.

Az operáció után a beteget hipnotikusan elaltatták, hogy megkíméljék az operáció utáni első fájdalmas óráktól. Ebből az álomból felébredve, szintén jól volt és kijelentette. a legcsekélyebb fájdalmat sem érzi;

A hipnózissal végzett operáció annál is nagyotbb érdeklődést keltett olasz orvosi körökben, mert szerintük ezzel lehetőség nyílik olyan súlyos műtétek elvégzésére is, amelyeknél a beteg állapota miatt altatni vagy érzésteleníteni nem lehetne.

Hollywoodi pletykák

Orson Welles, a híres színész Hollywoodba érkezett, hogy oitt alapozza meg új karrierjét. Azt tapasztalta azonban, hogy sokkal jobban ismerik Angliában, mint Amerikában. Főszereplésével készült el New Yorkban a „Lear király“ című film, ez azonban nem aratott nagy sikert.

Előre csomagolt hús

Az Egyesült Államokban eladásra kerülő hús egyre nagyobb részét hozzák előrecsomagolt formában forgalomba. Jelenleg az eladott hús 65 százaléka jut ilyen formában a fogyasztókhoz. A hús előrecsomagolásának fő oka az, hogy elkerüljék a vásárlás alkalmával történő adagolást és így meggyorsítsák a kiszolgálást.

Négyes ikrek Olaszországban

Egy 33 éves pisai tanítónő a napokban négyes ikreknek adott életet. Az ikrek közül három fiú és egy leány. Az anya és gyermekei egészségesek. Pisa most ferdetornya mellett a négyeisdkrefcről is nevezetessé vált.

Egy római rablóbanda fél év alatt ezer gépkocsit lopott

A római rendőrségnek sikerült ártalmatlanná tennie egy veszedelmes tolvajbandát, ámely hat hónap alatt közel ezer gépkocsit lopott. A banda három rovottmultú egyénből állt.

Németországban olcsóbb az oroszlán, mint Afrikában

Dakarban egy film felvételeit forgatják és ehhez szükség volt egy oroszlánra is. A felvételhez szükséges oroszlánt végül is Németországból hozatták meg, mert kiderült, hogy ez a szállítási költséggel együtt is még mindig olcsóbb, mint egy, a helyszínen vásárolt „afrikai oroszlán". Most még azt kellene megtudni, hol vásárolnak a németek?

Észak-Szerbiában ' ‘ "

családi sírboltra bukkantak

Az észak-szerbiai Obrenovác

város közelében egy kút ásása közben római időkből való családi sírboltra bukkantak. Szakértők megállapítása szerint a sírbolt a IV. században épült. A boltíves sírboltban három felnőtt és több gyermek csontvázát találták meg. Ezenkívül ezüst-ékszerekre, agyagkorsókra, egy hosszúkás üvegedényre és egyéb használati tárgyakra bukkantak.

N

ígrád megyébe is ellátogatott a Budapesti Magyar Játékszín Jászai Mari Művészegyüttese, hogy „A vén bakancsos és fia a huszár“ című háromfelvonásos zenés, énekes, víg népszínművel szórakoztassa a hegyek völgyeiben élő palócnépet.

A művészegyüttes nehéz feladatra vállakozott. Olyan fal- vakbam. kell játszaniök, ahol nincs kultúrház és ahová még a Faluszinház sem köszöntött be. S mégis — számolva a nehéz körülményekkel — nagy lelkesedéssel oldják meg feladataikat. Pedig nem egyszer olyan hosszú és kényelmetlen utazásban van részük, hogy ez jobban kifárasztja őket, mint az előadás. Ennek ellenére magasszínvonalú előadást s kellemes szórakozást nyújtanak a népnek.

A kiváló művészgárdái minden kis faluban nagy szeretettel fogadják, előadásaikat pedig fergeteges tapssal jutalmazzák. Előadásaikon érvényestül az a mondás: ameny- nyit ad a művész a népnek, ugyanannyit ad a nép a művésznek. A nép tapssal, nagy tapssal jutalmazza a művészeik játékát, ami erőt és lelkesedést ad a további sikeres szereplésükhöz.

C ereden, ebben a kis hegyifaluban 1926-ban ismerkedtek meg először e népszínművel. A helyi kultúr- gárda vállalkozott a darab előadására. Azóta is elevenen él a nép emlékezetében. Az 52 éves Bucsok László erőművi munkás így emlékszik vissza: „A Frici szerepét játszottam. Olyan nagy sikerünk volt, mint most a művészegyüttesnek. A népszínmű játszása közben szerettem meg első életpáromat, aki Lidi szerepét alakította. Nagyon tetszik a művészegyüttes játéka, s ezért nagyon sajnálom, hogy a fiam nem nézhette meg az előadást“,

Cered után Rónabányán, Zagyvapálfalván, Taron, Pász- tón folytatódott a művész- együttes sikeres előadássoro* zata. Minden községben zsúfolt ház köszöntötte őket, Endrefalván kedves jelenetnek lehettek szemtanúi a művészegyüttes tagjai. E kis faluban nincs művelődési ház. Így a tanácselnök segítségével az általános iskola nagytermében rögtönöztek egy színpadot, csak azért, hogy művelődhessen, szórakozhasson a nép. Oly sokan voltak az előadáson, hogy még egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Az előadás végén — a nép nevében —» a tanácselnök köszönte meg a művészek nagyszerű játékát. Kérte őket, hogy a jövőben is látogassanak el falujukba, s szórakoztassák, neveljék a népet.

Az előadássorozat azt bizonyítja: a palóc nép szomjazik a kultúrára. Több zenés, énekes víg népszínművet szeretne látni. S mégis a megyei népművelési osztály negatív magatartást tanúsít a művész- együttessel szemben. Nem örülünk annak sem, hogy a salgótarjáni művelődési ház vezetősége nem nyújtott segítséget a művészegyüttes előadásaihoz, Ezáltal sok városi dolgozót fosztott meg a kellemes szórakozástól, j-i negatív jelenségek elle- t-i nére a művészegyüttesnek napról napra nagyobb sikere van, s ennek csak örülni lehet! Elismerő szóval kell köszönte ni Tóvári Bélát, Szalay Juditot, Kiss Lászlót, Diósi Ferencet, Vásárhelyi Andrást, Sárai Zoltánt, Bán Erzsit és Kádár Gabit művészi játékukért.

(1)

O^Xyyyyyyyyvvvvvyyy^nnnannoogXXxaotXXXXXXXTOgXXXXXXXXXXjOOOOOOOOOOOOCXXXaoCjOOCXXXXXXXXXjOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXjOOOOOOOOOOOOOCXXXXXX»

Érdekességek - inrcsasátfok

» L>fiBHHHMMBiil!!lll!l!!ll!<l!ll!lllli!ll!llllllllllllll!lllllll!lllllllllllll!llllll!ll!!llllli iiüllllllllllilllllllill

A palóc nép szórakoztatói

r

mw

(2. folytatás)

*

— Most aztán jól megkaptuk Szarajevóban — mondta Bret- schneider némi halvány reménnyel.

■— Miféle „Szarajevó”-ban? t— kérdezte Palivec. — Abban a nuslei kocsmában? Na igen, Nusle, ott mindennap verekedés van.

Dehogyis, a boszniai Szarajevóban, Palivec úr. Ott lőtték agyon a Ferdinand őfenségét. Mit szól hozzá ?

— Én az ilyesmibe nem avatkozok bele; aki nekem ezzel jön, csókolja meg a seggemet — felelte Palivec úr kimérten, és pipára gyújtott. — Aki manapság ilyesmibe keveredik, nagyon könnyen kitörheti a nyakát. Én Ikereske- dőember vagyok, ha bejön valaki és rendel egy pohár sört, megjtek, csapolok neki. De hogv Szarajevó meg politika meg az istenben boldogult főherceg az énnálam nincs, mert abból nem jöhet ki semmi. csak a Pankrác.

Bretschneider elhallgatott és

csalódottan körüljáratta pillantását az üres vendéglőben.

— Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon — szólalt meg egy idő múlva — éppen ott, ahol most a tükör lóg.

— Az. jól tetszik emlékezni — felelte Palivec úr — ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell az nekem?

— Csúnya egy dolog lehetett az ott Szarajevóban, Palivec úr.

De Palivec úr még e ravaszul egyenes kérdésre is rendkívül óvatosan válaszolt: — Ilyenkor pokoli meleg szokott lenni Bosznia-Hercegovinában. Amikor ott szolgáltam, jeges borogatást kellett rakni a főhadnagyunk fejére.

— Melyik ezredben szolgált, Palivec úr?

— Ilyen kicsiségekre nem emlékszek, engem az ilyen marhaságok sohase érdekeltek, nem is voltam rá kiváncsi soha — felélte Palivec úr mert aki nagyon kilvánosi. az hamar megöregszik.

Bretschneider detektív úr végleg elhallgatott, s gondterhelt ábrázata csak akkor derük fel, amikor Svejk belépett a vendéglőbe és egy sört rendelt a következő megjegyzés kíséretében: — De sötétet. mert máma gyászban áll az egész Becs is.

Bretschneider szemében felcsillant a remény, de csak ennyit mondott:

— Tíz fekete zászló leng Konopisten.

— Tizenkettőnek kéne ott lenni — mondta Sveftk, miután felhajtotta a sörét.

— Mért gondolja, hogy tizenkettőnek? — kérdezte Bretschneider.

— Azért, hogy ki legyen a tucat, az kerek szám, és tucatjával mindent olcsóbban adnak — felelte Svejk.

Egy ideig csend volt, amit Svejk tört meg egy sóhajjal:

— Hát most már odafönt van a mennyországban, isten

nyugosztalja szegény fejét. Azt sem érhette meg, hogy császár legyen belőle. Amikor katona voltam, egy tábornok leesett a lováról, és nyugodt lélekkel agyonütötte magát. Vissza akarták segíteni a lóra. felüUették, hát űMJcor látják, hogy egészen megvan halva. Pedig úgy volt, hogy nemsokára avanzsál és megkapja a tábornagyi rangot. Ez egy katonai parádén történt. Az ilyen parádékból soha nem sül ki semmi jó. Szarajevóban is volt valami parádé. Emlékszem, egy parádén egyszer nekem is hiányzott a zubbonyomról húsz gomb, be is dugtak tizennégy napra az egyesbe, és két napig úgy feküdtem ott gúzsba kötve, mint egy Lázár. De hát katonáéknál fegyelemnek kell lenni, különben soha nem mennénk semmire se. Volt egy főhadnagyunk, Makcvec. az mindig azt mondta nekünk: „Halljátok, agyalágyultak. fegyelemnek kell lenni, mert ha nem, a fára mászkálnátok, mint a 'majmok. de majd a katonaság embert farag belőletek, hülye banda.“ • Hát nem volt igaza? Képzeljen el egy parkot, mondjuk a Károly térit. és minden fa tetején egy fegyelmezetlen katona csücsül. Nekem, ha ez az eszembe jutott, mindig égnék állt a ha- jamszála.

— Szarajevóban — kezdte megint Bretschneider — a szerbek voltak a ludasok.

— Ebben téved =» felelte Svejk — a törökök voltak, Bosznia-Hercegovina miatt. — És Svejk kifejtette nézeteit Ausztria balkáni külpolitikájáról. 1912-ben a törökök húzták a rövidebbet a szerbekkel, bolgárokkal és a görögökkel szemben. Azt akarták, hogy Ausztria segítsen rajtuk, de mert nem segített, agyonlőtték a trónörököst.

— Szereti a törököket? *— fordult Svejk Palivec úrhoz. — Szereti a pogány kutyákat? Ugye, hogy nem szereti?

— Egyik vendég olyan, mint a másik — mondta Palivec — felőlem lehet török is. Nekünk, kereskedő embereknek, semmi hasznunk sincsen a politikából. Fizesd meg a sörödet, akkor itt ülhetsz és pofázhatsz, ami jólesik. Ez az elvem. Aki a Ferdinándot elintézne, lehetett szerb, vagy török, katolikus vagy mohamedán, anarchista vagy if- júcseh, az nekem édes mindegy.

— Jő. jó. Palivec úr — szólt Sközbe Bretschneider, aki már csaknem lemondott róla, hogy a két ember közül legalább az egyiket sikerül elcsípnie — de azt csak elismeri, hogy Ausztriát nagy veszteség érte?

A vendéglős helyett Svejk válaszolt: — Hogy veszteség, azt nem lehet letagadni. Borzasztó veszteség. A Ferdinánd helyébe mégsem rakhatnak oda egy akármilyen hülyét.

Csak az a kár, hogy nem volt egy kicsit kövérebb.

— Hogy érti ezt? — élénkült fel Bretschneider.

— Hogy hogy értem? — vá* laszolta készségesen Svejk. —* Nagyon egyszerű. Ha kövérebb lett volna, mérgest vehet rá, hogy már korábban megüti a guta, amikor Konopisteben a vénasszonyokat kergette, akik rozsét meg gombát szedtek a vadászterületén, és nem érte volna az a nagy szégyen, hogy így hal meg. Gondolja csak meg. a császár nagybácsija, és agyonlövik. Hiszen ez kész botrány, tele van minden újság. Minálunk Budejovicében évekkel ezelőtt egy kis piaci veszekedés alkalmával leszúrtak egyszer egy marhakupecet, bizonyos Bretislav Ludvík nevezetűt. Volt neki egy fia, Bohuslav, de attól 'már senki sem vett több disznót, mert alkárhová ment, mindenütt azt mondták: „Ez annak a fia, akit leszúrtak, ez is finom alak lehet.” Mit tehetett szegény, a krumlovi hídról beugrott a Moldvába, úgy kellett kihalászni, élesztgették, pumpálták belőle a vizet, mégis kiadta a lelkét az orvos karjai között, aki meginjekciózta.

— Hát magának furcsa hasonlatai vannak — jegyezte meg Bretschneider sokaimon- dóan — előbb a Ferdivándról beszél, aztán egy marhakupec- ről.

(Folytatjuk)

01677382