Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-27 / 24. szám
1957. március 27. NÓGRÁDI Népújság 1 MEGYEI TERVOSZTÁLY: Adatok, számok,de elgondolkoztatok Tanácskozást tartottak a szénmedence ifjúsági csapatvezetői — Szocialista vetélkedésre szólítjuk fel az ország összes bányászfiataljait — Az október 23-i és az azt követő ellenforradalmi események megyénk ipari üzemei felett sem múlottak el nyomtalanul. Habár elmondhatjuk: ipari üzemeinknél — kivéve némely bányaüzemet, ahol a hosszú „összkomfortos sztrájk“ tette tönkre a bányát —, komolyabb kár nem volt. Ennek ellenére az ipar területén nagyarányú visszaesés mutatkozik. Ez a visszaesés a vállalatok gazdaságos működését és további létét veszélyezteti; Minden egyes felesleges, az önköltségen felüli forint kiadása közelebb visz az inflációhoz, a dolgozók életszínvonala legnagyobb ellenségéhez. Ezt nem akarhatja és nem is akarja megyénk egyetlen becsületes dolgozója sem. Ha megvizsgáljuk megyénk minisztériumi iparának forintban mért termelési mutatóját, azt látjuk, hogy a minisztériumi ipar 1957. év jaguárjában az 1956. évi januári termelésnek csak 64,6 százalékát termelte. Tehát 35,4 százalékkal kevesebb értékű árut adtunk az országnak, s ezen belül megyénk lakosságának is. Ha tovább vizsgáljuk a minisztériumi ipar statisztikai adatait, még megdöbbentőbb képet kapunk. Míg 1956 januárjában a minisztériumi iparban dolgozó egy munkás által megtermelt érték 3574,— forint volt, addig 1957 januárban ez a szám 2295.— forintra csökkent, amely 35.8 százalékos esést jelent. Az egy munkásra jutó 1956. évi januári átlagbér viszont 1348,— forintról 1957 januárjában 1783.— forintra emelkedett, azaz 32,2 százalékkal lett magasabb. Az, hogy a dolgozók béré emelkedett, nem kifogásolható, mert ebben a dolgozók régi sérelmét orvosolták. De igenis kifogásolható, hogy a termelékenység, tehát az egy fő által előállított termelés csökkenése és a termelési érték abszolút csökkenése mellett, a bérek ily nagy ütemben emelkedtek. Miért kifogásolható ez? Mert ellene kell lenni minden olyan béremelésnek, amely mögött nincs munka, nincs érték, csak rontja a forint értékét. Meg kell érteni mindenkinek, hogy a gazdasági és műszaki vezetés eddigi módszerein változtatni kell, mert nem sokáig tartható fenn az a helyzet, hogy míg 1956 januárjában a minisztériumi iparban 100 forint bérre 263 forint termelés jutott, addig ez a szám 1957 januárjában 129,— forintra esett. Javítanunk kell az idő kihasználásánál mutatkozó hiányosságokat. Míg 1956. januárjában 94,1 százalékos volt a munkaidő kihasználás, addig ez év januárjában 87 százalékkal esett le. ' Nézzük meg a fenti számok alakulását a minisztériumi ipar két legnagyobb összetevőjénél, A Salgótarjáni Acélárugyár termelése 1957 januárjában az ' 1956 januári termelésnek csak 59,9 százaléka. Ugyanakkor az 1 főre eső termelési érték mutatója 7861,— forintról 4874 forintra esett, amely 38 százalékos visszaesést jelent. Azt gondolnánk, hogy a termelés és a termelékenység ily nagymérvű visz- szaesése, a bérek visszaesését is magával hozta. (Kivételt képez a kormány által engedélyezett 10—12 százalékos béremelés). Az Acélárugyárban azonban nem így történt. Az átlagbérek 1219 forintról 1542 forintra ugrottak az 1956- 06 és 1957-es januári adatokat összehasonlítva. A kormány által engedélyezett emelkedéssel együttvéve 1365,— illetve 1370,— forintos átlagbért érhettek volna el. Míg 1956 januárjában az Acélárugyárban 100 forint bérből 645,— forint értékű termelést adtak, addig ez év januárjában 100 forintra már csak 316,— forint termelés jutott. Ugyanakkor a munkaidő kihasználás 1956. január hóban 94 5 százalékos, míg 1957 első hóban csak 76,4 százalékos lett. Feltehetjük a kérdést a vállalat műszaki és gazdasági vezetőinek, hogy a termelést és az akkumulációt jellemző mutatók ilyen alakulása mellett, hogyan tudják biztosítani a dolgozók részére a most mindenkit oly komoly mértékben foglalkoztató nyereségrészesedést? Komoly problémát jelentett és ma is legfontosabb kérdésként kezeljük a legnagyobb energiahordozónk, a szén termelésének biztosítását. A nógrádi bányászok — az országban talán elsők között —, felismerték a nép államával szembeni legfontosabb kötelességüket: az azonnali & a minél nagyobb mennyiségű széntermelést. A kormány nem maradt hálátlan. Bevezették a bányászok által régen kívánt szak- mánybérezést. Ezen felül v'sz- szaállították a bányászokat igen közelről érintő régi juttatást. Ennek hatása megmutatkozott a nógrádi szénmedencében. A nógrádi bányászok átlagkeresete, az 1956. januári 1479,— forintról 1957 januárjában 1992,— forintra emelkedett. Ez jogos és örülnünk lehet, hogy bányászaink megbecsülése most már az anyagiakban is megmutatkozik. De — és ezért ne haragudjanak bányászaink, hanem szívleljék meg —, a széntermelés 1957 első hóban az 1956 első havinak még csak 77 százaléka. Szívleljék meg, hogy a forintban mért egy főre eső termelés az 1956 első havinak csak 68,8 százaléka. Annak sem örülünk, hogy a 100 forint bérre eső termelés az 1956. évi 112,— forintról 1957 januárjában 57,— forintra csökkent. Sürgősen változtatni kell azon, hogy az 1 tonna szén önköltsége, a jelenlegi színvonalról csökkenjen. Ugyanis míg 1 tonna szén kitermelése 1956 januárjában 127,86 forintba került, ez év januárjában ez a szám 212,67 forintra emelkedett. A dolgozókat az is érdekelné, hogy miért emelkedtek például ugyanezen hasonlítá- si alapot figyelembe véve 60,7 százalékkal, az 1 tonna szénre eső tröszti költségek. A bányászoknak, a műszaki és gazdasági vezetőknek azon kell fáradozni, hogy ezen a területen sürgősen és erélyesen rendet teremtsenek. Mi lenne a megoldás? A kormány, a háztartáshoz szükséges szénmennyiség tonnájának árit 166 forintban állapította meg, de mivel Nógrádban a szén tonnáját 212 forintért tudják előállítani, emeljük fel a szén árát? Ami azt jelentené, hogy az 1 tonna 166 forintos szenet 250 forintért adnánk. Ez nem esne jól az embereknek. Pedig a bányászok nem kielégítő munkája miatt, figyelembe véve az üzemek reális önköltségét és az árakat ehhez méreteznék. ezt kéne tenni. Itt nincs más kiút, csak az, hogy az üzemek és bányák működését a helyes műszaki és gazdasági vezetés megteremtésével rentábilissá, gazdaságossá kell tenni. Ehhez segítséget nyújt kormányunk azzal, hogy a közeljövőben az új termelői árrendszer kialakításakor nagymértékben figye’embe fogják venni a helyi speciális adottságokat is. De az alapvető feladat, a műszaki és gazdasági vezetőkre, a bányák, valamint üzemek munkásaira hárul. Egészen más képet fest A tanácsi helyi ipar Ezen a területen az elmúlt év januárjához képest 1957 januárjában 3,2 százalékkal emelkedett a termelés. Ez azt mutatja, hogy a tanácsi vállalatok gazdasági és politikai vezetői megtalálták a feladatok megoldásához vezető legközelebbi utat: a termelés növelését. De hiba van még itt is jócskán. Míg ez egy főre eső termelés értéke csaknem 10 százalékkal csökkent, az átlagbérek 1227 forintra emelkedtek, azaz 30 százalékos növekedést mutatnak. Ez mutatja, hogy a tanácsi vállalatoknál is a termelés növelése mellett sokkal nagyobb gondot és figyelmet kell fordítani a termelés gazdaságosságának kérdésére. Meg kell érteni a tanácsi vezetőknek, hogy nem elég a termelés forintban történő növelése, hanem a további fejlődéshez alapvetően szükséges a rentábilis működés is. Az élelmiszeripar komoly munkát végzett, hogy az elmúlt nehéz időszakokban biztosítsa a dolgozók szükségleteinek kielégítését. Ez megmutatkozik abban is, hogy az iparág 1957. első hóban 1956 januárjához képest 27,6 százalékkal termelt többet. Az egy főre eső termelés 24 524 forint lett, amely 32,1 százalékkal magasabb eredményt jelent. Az átlagbérek 992 forintról 1391 forintra emelkedtek, ugyanezen összehasonlítási i időszakot alapul véve. De egy másik példa a balassagyarmati Be tanár úgy ártó Vállalatnál 1956 januári 13 600 forintos veszteségével szemben 1957 januárjában rosszabb körülmények között a veszteséget 3200 forintra tudta csökkenteni. Ez azt mutatja, hogy a tanácsok irányítása alatt levő vállalatok gazdaságos fejlődése biztosítva van. A termelési érték mutatójánál beállott csökkenés, továbbá az átlagbérek emelkedésével párhuzamosan vizsgáljuk meg a kereskedelmi áruforgalom, a kereskedelem által eladott áruk mennyiségének alakulását. Azt már a fentiekből megállapítottuk, hogy a megyénkben működő üzemek az 1956 januári termelésnek ez év januárjában átlagosan kétharmadát termelték. Ez a termelés november és december hónapokban még kisebb terjedelmű volt, még kevesebb árut termeltek üzemeink és messze elmaradtak az előirányzott tervektől. Ezzel szemben a kereskedelmi forgalom október hónap második felétől ugrásszerűen megnövekedett. Csupán 1956 október és novemberében 44,5 százalékkal nagyobb volt a forgalom, mint az előző év hasonló két hónapjában. A kereslet főként a ruházati cikkek vonalán emelkedett, ahol a normális forgalomnál mintegy 30 millió forinttal árusítottunk többet megyénkben. Forgalom növekedés tapasztalható volt az iparcikkek területén és főleg a nagyobb értékű cikkféleségek eladásánál is. így például 124 százalékkal több motorkerékpárt, 30 százalékkal több rádiót és jelentős mennyiségű mosógépet, porszívót és egyéb háztartási cikkeket vásároltak a dolgozók ezekben a hónapokban. Ezen cikkek eladása még nagyobb ütemű lett volna, ha az eladást meg nem akadályozza a raktári készletek rohamos csökkenése. A csökkent termelés; a megnövekedett vásárlóerő azt eredményezte, hogy raktáraink kiürültek. a hiánycikkek köre állandóan nőtt. Ez a körülmény pedig gátolta a dolgozók szükségleteinek további zavartalan ellátását. Láthattuk, a bérek, a terA néhány nappal ezelőtt megalakult Nógrád megyei Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezőbizottságának kezdeményezésére, vasárnap tanácskozást tartottak Salgótarjánban a nógrádi szénmedence ifjúsági csapatainak vezetői, a bányaüzemek vezetőivel, párttitkáraival és szakszervezeti elnökeivel. A kibővített ifjúsági bányásztanácskozáson megjelent és felszólalt Pothor- nik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója is. Tanyai Ferenc, a szénbányászati tröszt termelési osztályának vezetője tartott beszámolót a bányák ez évi eredményeiről és fogyatékosságairól. Elmondotta, hogy az októberi 53-ból 50 ifjúsági brigád maradt együtt és szilárdabbak, mint valaha. Csaknem valamennyinek a termelése meghaladta a szeptemberit és lendületes munkájuk a forrása, a szénmedence eredményeinek. A példák hosszú sora között megemlítette Kovács László új Kossuth-díjas ifjú vájárt is, akinek csapata elő- vájáson hat tonnás fejteljesítménnyel dolgozik, ami országos viszonylatban is ritkaság. Tanyai Ferenc hangoztatta, hogy a brigádmozgalom kiszélesítésével segítsék a fiatalok a bányákat a hiányosságok megszüntetésében, a napi ezer vagonos termelés és az alacsonyabb önköltség elérésében. Az elmúlt két és fél hónap munkásságának értékeléseként indult tanácskozásnak már az első felszólalások más irányt adtak. Pál István mizseriai ifjú kommunista bánj ász elmondotta, hogy pár nappal ezelőtt összejött az üzem kilenc ifjúsági brigádja. Erről a megi Z z Szerencsés kimenetelű szerencsétlenség Pénteken reggel a párád— kisterenyei vasútvonalon szerencsétlenség történt. A Párád felől Kistere- nye felé haladó személyvonatba beleszaladt a vasút mentén gyakorlatozó harckocsi. A harckocsi a mozdonyt keresztbekapta, s erősen megrongálta. Be- horpasztotta oldalát, a hajtókát teljesen elgörbítette Cs a sinekről messze dobta. A harckocsinak egyébként semmi baja nem történt. Egyébként emberéletben sem történt semmilyen sérülés, még csak könnyebb sebesülés sem történt. Csupán két órás késéssel érkeztek az utazók céljukhoz. •— X — Készítik a VIT-ajándékokat a fiatalok Nógrád megye fiataljai megkezdték a VIT ajándékok készítését, hogy ne rqenjenek üres kézzel a találkozóra a megye küldöttei. A Salgótarjáni Tűzhelygyár ifjúmunkásai például bronz szobrokat öntenek es elkészítik a gyár több termékének a kicsinyített másét. A Salgótarjáni Üveggyárból több művészileg készített csiszolt üvegtárgyat külde- nek majd Moszkvába. Ezeken a tárgyakon a tervezéstől kezdve minden munkát a fiatalok végeznek. Készítenek ajándékot a bányászfiatalok, az acélárugyáriak és a parasztfiatalok is. melés és a kereskedelmi áruforgalom mutatóinak összefüggését. Ebből megállapíthatjuk azt, hogy a vállalatok gazdaságos működése, valamint az árualapok gyors ütemű növelése nélkül egyensúlyos gazdálkodást teremteni nem lehet. Egyetlen egy társadalmi, gazdasági rendszer sem képes stabilitását biztosíbeszélésről a mizseriai fiataloknak azt a kérését hozta, hogy legyen újra szocialista munkaverseny az országban. — Az ellenforradalom — mondotta —, azt a rágalmat szórta a munkaversenyre, hogy az a dolgozók leigázásához vezetett. Vajon leigáztak engem, vagy mást, amikor átadták a szakma legjobbja kitüntetést, zseb- revághattuk a jutalompénzeket? Ki állít ma ilyeneket? Csak azok, akik lusták és dologkerülők. Nekünk, becsületes ifjúmunkásoknak vissza kell vernünk ezeket a támadásokat. Tudnunk kell, hogy szocialista munkaverseny nélkül elképzelhetetlen egy szocialista ország építése. Pál István elmondotta még, hogy át kell venrli a jó tapasztalatokat az elmúlt évek versenymozgalmaiból. A szak- szervezet azonban gondosan dolgozza ki a reális értékelés módját és vegye figyelembe a munkahelyek, bányák különböző adottságait, termelési körülményeitA hozzászólók közül egy Gém akadt, aki ne beszélt volna a versenyről, és többször elhangzott, hogy szeretnék, ha hallatnák hangjukat az ország más bányavidékeinek fiataljai. A felszólalók egymás utón jelentették be, hogy a KISZ zászlaját magasra tartva versenyre hívják a bányákat, csapatokat, a szállítókat és a műhelyi brigádokat A szénmedence gazdasági, párt, szakszervezeti és ifjúsági vezetői pedig megígérték: a legmesszebbmenőkig támogatják a versenyt és azon lesznek, hogy az eredményeket gépesítéssel, műszaki tökéletesítéssel, egyszerűsítéssel és ne fizikai erővel érjék el a bányászok. A tanácskozás résztvevői végül felhívással fordultak az ország bányaüzemeinek fiataljaihoz: „Mi, a nógrádi szénmedence ifjúsági brigádjainak vécétől — abból a lenini tételből kiindulva, hogy a szocializmus építésének a szocialista munkaverseny nélkülözhetetlen feltétel« — elhatároztuk, hogy a széntermelés növelése, az önköltség csökkentése, a minőség javítása érdekében versenyre lépünk egymással. Felhívjuk az ország szénbányáinak ifjúsági brigádjait, munkacsapatait, hogy versenyfelhívásunkhoz csatlakozzanak. Kérjük az illetékes felsőbb szerveket, hogy a lehető legrövidebb időn belül dolgozzák ki a munkaverseny, a „szakma kiváló dolgozója“ és az „Élüzem“ cím elnyerésének reális feltételeit. A versenyben álló brigádok eredményeit rendszeresen értékeljék és nyilvánosságát biztosítsák. Kérjük kormányunkat, biztosítson nekünk anyagi alapot arra, hogy a verseny legjobbjait megjutalmazhassuk. Meg vagyunk győződve arról, hogy felhívásunkhoz az «T- szag más részén dolgozó fiatalok is csatlakoznak, hogy elősegítsük az ellenforradalmárok által okozott kár mielőbbi megtérülését. Tudatában vagyunk annak, hogy igaz úton járunk és velünk együtt halad minden becsületes dolgozó, a népi Magyar- országon éppúgy, mint a szocializmust épitő országokban“. A nógrádi szénmedence ifjúsági csapatvezetői Megnyílt a kölcsönzők boltja Már hírt adtunk arról, hogy a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat különböző közszükségleti cikkekből kölcsönző üzletet állít fel, ahol kölcsöndíj ellenében beszerezhető többek között: porszívógép, padlókefélő, mosógép és más egyéb, a háztartásban nehezen nélkülözhető felszerelések. A kölcsönzőüzlet előnyét mutatja, hogy többek között a padlókefélő gép használati díja egy napra 14 forint, fél napra 7 forint. A háziasszonyok körében a kölcsönző iránt nagy az érdeklődés. Mint értesültünk, a kiskereskedelmi vállalat az érdeklődésnek megfelelően gyorsán intézkedett. Már megérkeztek a kölcsönző üzlet első szállítmányai. Többek között mosógép, porszívó, padlókefélő és a többi. De nem feledkeztek meg a turistákról sem. Megjöttek a sátrak, s egyéb turista felszerelések. A napokban megnyílt az üzlet, lehet választani, ki mit szeret, Havonta 1600 könyvkölcsönző! Élénk forgalmat bonyolít le Balassagyarmaton a Madách Imre Könyvtár. A kölcsönzők száma eléri a havi ezerötszázat. Sőt decemberben 1600 kölcsönző jelentkezett. Különösen a modem magyar regények iránt szembetűnő az olvasók érdeklődése. A legnépszerűbb regények: Fehér Klára: A tenger és Németh László: Égető Eszter című műve. Az érdeklődésre jellemző: az olvasóknak nem ritkán hosszú hetekig kell vámiok, hogy e két könyvet megkaphassák. Megkezdődött a nyerstéglagyártás Nógrádban Megyénk négy téglagyárának dolgozói az októberi események miatt hathetes késéssel kezdték a berendezések nagyjavítását. A munka gyökeres átszervezése nyomán azonban határidő előtt elkészültek és minőségi javítást végeztek. Azzal pedig, hogy növelték a házilag megjavított berendezések számát, 15—20 százalékkal kevesebbe került a felújítás, mint tavaly. A vállalat zagyvapálfalvi téglagyárának dolgozói most azt jelentették, hogy a hétfői próba után kedden megkezdték a nyerstégla gyártását. Egy héten belül indulnak a téglavágó gépek a kisterenyei, az ipoly- tamóci és az egyházasgergel gyárakban is. Az idén így csaknem egy hónappal hamarabb kezdtek hozzá a nyerstégla gyártásához, mint az elmúlt években. A tervek szerint a négy téglagyár 11,5 millió nyers és égetett téglát készít az év végéig. tani hosszú időn keresztül ilyen viszonyok között. A mi rendszerünk jó. Ezt bebizonyította már az elmúlt 12 éves ténykedésével és az elért eredményeivel. Itt csak arról van szó, hogy jelenlegi gazdasági nehézségeinket felismerve, ezeken gyökeresen változtatni kell. Meg kell javítani a műszaki és gazdasági vezetést. Tág teret kell engedni a termelés gazdaságosságára törekvő kezdeményezésnek; Munkás, műszaki és gazdasági vezető vállvetve küzdjön ax üzemek nyereségessé tételéért« A feladat nagy és nehéz. De a nógrádi dolgozók, akik már nehezebb feladatokat is megoldottak, nem fognak meghátrálni.
