Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-02 / 17. szám

1937. március 2. NÓGRÁDI Népújság Farsang Dejtáron 1 A gyarmati országíttél § szik a falu. Az egész egyetlen hosszú, i széles és irgalmatlanul sáros utca. Este­li ledik, lassan gyűlnek a fiatalok ide a É tanácsházára. Jönnek, nevetve, énekel- M v©; Elmúlt farsang Itt hagyott, A lányokra bút hagyott, §e Hozzál Isten másikat, Vigasztald a lányokat, 1 A dal azoknak szól, akik ezen a far- § sangon még lányok maradtak. De jó, H hogy lesz még farsang jövőre is és akik Ü most még lányok maradtak, férjhez 1 mennek. I Az októberi események nem zökken- gj tették ki a falut a fégi, a megszokott H életéből. Csak az első napokban volt = érthetetlen, mi történik, de ez nem tar- 1 tott soká. Amikor megszólalt a bíboros = hercegprímás és elhangzott a beszéd, g már tudták is merről fúj a szél. „A ma- = gántulajdon alapján állók“ — ez a falu­si beliek jórészének újra a keserű cseléd- Ü sorsot jelentette volna. — A dejtári ha­ji tár jó része prímási birtok volt valaha, g Magába foglalta e néhány szó a múlt s mindem keserűségét, g Elmúlt a veszély. És most vidáman i énekéinek, a fiatalok! Először a fúvós­ig zenekar együttese fúj el egy sor nótát. meny munkához szokott kezek a köny- nyed billentyűkön, de csak engedel­meskedik a klarinét, a helikon, a számykürt és a többi. Utánuk olyan nem fiatal, de nem is öreg bácsi érkezik, hóna alatt citerával. Leteszi az asztalra és bütykös ujjúval pengetni kezdi, öregecske hangszer, öregek a húrjai, de a lányok már kari­kába álltak és dalba kezdenek. így együtt az öreg hangszer és a fiatal han­gok megszépítik egymást. „Szeretőm egy dejtári menyecske" Még alig fordultak a lányok, csak most menne úgy igazán, de már a cigá­nyok nyomakodnak befelé az ajtónál, ők is szívesen, muzsikálnak. Igazi bál is lesz ma este. nem is árt egy kis közös próbálgatás. Szól egymásután a vér- búnk. a csárdás, meg a friss, az ismerős dallamok között megszólal olyan is, amit csak itt. az Ipoly két partján muzsikál­nak. Múlt és jelen összefonódva, együtt él, cseng a dalokban. A dalok régiek, akik éneklik, fiatalok. Szélrchúzódnak, nagy nevetve legények, eljátsszák a régi farsangi legényavatást. Játszanak verselve, dalolva és harsány nevetéssel vállrakapják az újdonsült le­gényt. Repítik, dobálják felfele, hogy kalapja a mestergerendát veri. Helyé­ül Nehezen, néhol akadozva járnak a ke- iiiiiitiuHiiii!iniiiiiiHiniiiiiiiiHHHiniHiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii!iii!iiiii!ninniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiniiiiiiiiiii!iiiiiiiii!i!iiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiii!iiiiiiir KULISSZATITKOK SSSSS sebben vemé. ha volna itt mestergeren-s da. De a falu tanácsának házában va-§| gyünk és ez a ház fiatal ahhoz, hogyg mestergerendája legyen. No. de valami-s kor úgy volt, dobálták a legényt felfele, 1 csak úgy kopogott a padlás, ha legény m vagy bízvást kemény a fejed. Kicsattanó vidám fiatal nevetés, tánc.l ének, élet és még valami, a jövő! = Igen. ez kell, nekünk, mindenkinek, ag fiataloknak. Az egész országnak, ennek! a falunak. És amíg a körülcsodált mag-g netofon bamaszalagja körbeforog, arra|§ gondolunk, mi kell ennek a falunak as jövőre, a boldogabbra? Kell nyugalom, biztonság, az ő föld-i Jüket ne vehesse el soha senki. Kell| ezeknek a fiataloknak kultúrház, már § régen tervezgetik, már jócskán hordtak = hozzá homokot, követ. Á kezek is vár-i nak arra. mikor rakhatják piros téglá-J ból fehér kő alapra ezt az új otthont, g És még bizonyára sok mindent tervez || és szerez majd a falu. És a dejtári tsz§ szorgalmas dinnyései az idén már a| maguk autóján viszik a finom piros- g bélű dinnyéket a pesti utcákra. A jog gyümölcs nem romlik már kint a földe-1| ken. Eljut oda ahová a szorgalmas kér- % tészek keze szánta őket és jön helye*.-! tűk az évvégi gazdag osztozás. g Hogy adni mit fog majd mun£ía| nyomán másoknak is, mindenkinek. azg egész országnak, még szebb, biztosabb, § boldogabb jövőt! Kócsag i A haza védelmében Rövid közlemény az El­nöki Tanácsnak a nemzet­őrségek szervezéséről ho­zott rendelete, de rendkí­vül széles visszhangra ta­lált a gyárak, üzemek munkásai között, de a fal­vakban is. Mit is jelent a munkás­őrségek felállítása? Azt jelenti, hogy soha, soha többé nem ismétlődhet meg az októberi tragédia. Fegyvert kapnak a mun­kások! A becsületes, a né­pi demokráciához hű mun­kások elkeseredetten lát­ták október végén, no­vember elején, hogy a had­sereg tudatos szétzüllesz- tésével teljesen tehetetlen a népi demokrácia a fegy­veres ellenforradalmárok­kal szemben. Most, hogy a munkások, a termelőszö­vetkezetek és gépállomá­sok dolgozói fegyvert kap­nak, rendkívül megnő a forradalmi erők súlya ha­zánkban. Jól látják a mun­kások a munkásőrség je­lentőségét, s ezért jelent­keznek nagy számban az E sténként benépesül az acélárugyári kultúrotthon. A nagyterem rendszerint a mozi­látogató közönségé, a kis mel­léktermékben színházpróbák, tervezgető szaktanácsülések, beszélgetések folynak. A be­szélgetéseket örömmel tölti el az annyira és oly régóta óhaj­tott önállóság íze, zamata. A mai estét Somoskői Ist­vánnal és Vertik Józseffel töltjük a kultúrotthon egyik szobájában. Mindketten régi, „hét%rróbás” apostolai a vá­rosi színjátszásnak. Azt sze­retnénk most, ha mesélnének a színjátszó csoport terveiről, életéről. — Pillanatnyilag arról be­szélhetnénk, hogy az önálló­ság a gyár részéről történt támogatás megvonásával is jár — kezdi a beszélgetést Somoskői István. — De mi nem szeretnénk, ha ez a nívó rovására menne. Szeretnénk tartani a fokozottabb gondok mellett is a már tőlünk meg­szokott színvonalat... — Bennünket ismernek me- gyeszerte, sőt már a főváros igényes közönsége előtt is be­mutatkoztunk — reszt át u szót Vertik József. — Szeret­nénk erre a kölcsönzött bi­zalomra méltók lenni továbbra is. A telet a „Szabin nők”-kel kezdtük meg. Fergeteges volt a siker, mindvégig telt ház előtt játszottunk. Most a „Tacskó” és az „Olympia” salgótarjáni bemutatójára ké­szülünk. A próbák folynak, ma is itt lesz ebben a terem­ben. Tavasszal és nyáron vi­dékre is megyünk. Őszintén szólva a vidéki utak rendsze­rint ráfizetésesek. De mi mégis elmegyünk. — Mikorra tervezik komo­lyabb darabok, mondjuk, egy klasszikus magyar dráma be­mutatását? A Bánk bánnal ősszel szeretnénk jelentkezni. Egyéb­ként próbálkoztunk vígoperák­kal is, valljuk be, félig-meddig sikertelenül. Nincsenek em­bereink az operához, de egyéb­ként is elvünk: csak addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Pillanatnyilag az a célunk — a Szabin nőkkel is az volt —, hogy felrázzuk a közönséget, visszaadjuk az embereknek régi énjüket, ne­vettessünk, feledtessük a gon­dokat, amíg valamennyire is be nem gyógyulnak az októ­ber ejtette sebek. A közönség zenés, vidám darabokat kíván most tőlünk. — Milyen problémák van­nak az új tavaszi évadban? — Először is a nőkkel min­dig baj van. Csak csekély szá­mú a női gárda, legtöbbjük addig hű a színjátszáshoz, amíg férjhez nem megy. Aztán a férj kívánja meg a hűséget, és nem engedi vissza a szín­padra nem egy nagy tehetsé­günket. Ezt persze a közön­ség sínyli meg elsősorban. — Mennyire teszik érde­keltté a szereplőket, van-e premizálás, esetleg részesedés a bevételből? — Az a helyzet, hogy a szereplőket elsősorban önzet­lenség, a kultúra iránti áldo­zatos szeretet köti a színpad­hoz. Rendszeres premizálásra, sajnos, nem futja a bevételek­ből. A jelmezek, díszletek és egyéb költségek a bevétel nagy részét felemésztik. Az idén, valószínű március 15-én sor kerül a szokásos évi díj­kiosztásra. Egy-egy év legjobb színészi teljesítményét Petőfi- és Munka-díjjal jutalmazzuk. A társulat egészét különböző tanulmányutak és hasznos ki­rándulások révén jutalmaz­zuk. Tervbe vettünk egy bu­dapesti és egy csehszlovákiai utat. — Búcsúzóul még annyit szeretnénk kérdezni, milyen kultúrházból Inkább arról szeretnénk be­szélni, hogy ha minden terv sikerül, megszűnik az acél­gyári színjátszók elszigetelt­sége. Ugyanis a nagy távol­ság sok dolgozót riasztott el egy-egy színdarab, bemutató megtekintésétől. A közeljövő­ben az a tervünk, hogy a vá­rosi kultúrotthonban létesíte­nénk egy kamaraszínház­szerűséget. Itt bemutatnánk egy-egy jól sikerült darabun­kat, esetleg — ha a feltételek lehetővé teszik — két csopor­tot alakítanánk, és az egyik rendszeresen itt tartana elő­adásokat. Elképzelésünk, hogy a központi fekvésű kultúrott­honban még nagyobb közön­séget sikerülne meghódíta­nunk a kultúra számára. , Z O terv elsősorban a meglepetést tartogatnak a kö- salgótarjáni és környező köz­zönségnek? — Távolabbi műsorpolitikai terveinkről egyelőre nem nyi­latkozunk. Ezt a közönség igényétől tesszük függővé. Márciusban a Tacskót, majd az Olympiát mutatjuk be ségek közönségét érdekli. A felettes szerveken múlik, hogy mikor valósulhat meg ez a szép terv, mikor örülhetnek a salgótarjániak egy állandó színtársulatnak. Ujlaky Mária NYÍLT LEVÉL A KAZAN FIATALOKHOZ! Kedves bányászfiatalok! 4 közelmúltban Kazáron jártam, ahol Kovács Elemér /x és Molnár Tibor fiatalokkal beszélgettem. Az sem titok, hogy miről. Elmondtam, hogy most alakul az üzemek­ben az ifjúsági szövetség és szeretném, ha Kazáron is zászlót bonthatnának a fiatalok. Mondanom sem kell, mily örömmel fogadtak. El is mondták rögvest, hogy nagyon jó lesz, csak a fiatalok helyiségével van a probléma, mert ott van most a filmvetítés. Kértek, segítsem őket, hogy helyiségük legyen. Ezt meg is tettem a Nógrádi Népújság hasábján. Alig jelent meg a kazári fiatalokról írásom, amikor fel­keresett a kazári MSZMP ideiglenes intéző bizottságának el­nöke. Elmondotta; azt beszélik Kazáron, hogy nem lesz töb­bet mozi, mert az ifjúság nem akarja. Ha nehezen is, de tisz­táztuk ezt a kérdést. Végül is azzal búcsúztunk, hogy február 21-én kimegyek Kazárra és a fiatalokkal, a kommunistákkal, a szakszervezet elnökével beszéljük meg a fiatalok ügyét, hogy hogyan lehetne életerős bányászifjúsági szervezetet létrehozni. Négy órára tűztük ki a találkozót, de fél öt is elmúlt még sem jött senki, így eljöttem Kazárról, de azóta sem tör­tént semmi változás. Vasárnap nagyaktíva volt, de ezen sem képviseltették magukat a kazári fiatalok. <z történt röviden és most felmerül a kérdés. Mi van Kazáron? A kazári kommunisták helytálltak a leg­nehezebb időben is az ellenforradalom alatt. Talán a fiúk, a lányok ennyire távol estek szüleiktől. Nem hiszem. Szeretné­nek a kazári fiatalok is szórakozni, szabadidejüket kellemesen eltölteni. Az elmúlt években ez nem vált valóra, ami nem csoda. De legfőbb ideje lenne ma a kazári fiatalokat szövet­ségünk soraiba tömöríteni. Ehhez csupán egy kell: Segítse­nek a kommunisták megtalálni a fiataloknak a helyes utat. Bízom abban, hogy hamarosan megvalósul. Ifjúmunkás üdvözlettel: Hortobágyi András Ez Egy teknő tüzes parazsat? — álmélfcodott a kis kanász. De azért szót fogadott. Viszi a rengeteg tüzes parazsat, hát a lovacska egy falásra bekap­ta. Lett belőle olyan tál­tos, hogy párja nincs az egész világon. Vidáman körülugrál­ta kis gazdáját, s így szólt. — Én most megyek egy ki­csit szaladgálni, mert hetven éve, hogy fel sem keltem a já­szoltól. Neked meg csak any- nyit mondok, ha letelik az esztendőd, kérj magadnak fi­zetségül egy kis szennyes in­get. Azt, amelyik ott van a hetedik kamrában, az utolsó szegen. * \ így is lett. Harmad napon — mert a mesében három nap egy esztendő — elkérte fizeté­sül a szennyes inget. Kínált neki a sárkány selyem-gyol­csot, de ő addig kért, míg megkapta a kis szennyes inget, a hetedik kamrából, az utolsó szegről. A sárkánynak tetszett az ügyes kis kanász, felfogad­ta a következő esztendőre Is. A kiskanász örömmel maradt. Legeltette az aranyszőrű le vakat, a szabadulás tervét szövögették a kis királylány­nyal, s barátkozott a csúf kis gebével. Minden nap tüzes pa­rázzsal etette, s az elvarázsolt lovaosika nem volt hálátlan. Mikor a második estendő is lejárt, így szólt a kis kanász­hoz. — Van a tizenharmadik kamrában egy ócska, rozsdás kis kard. Ha kérdi a sárkány, mit kívánsz fizetségül, azt kérd. Mert tudd meg, hogy az a rozsdás kis kard. cscdakard, s a kis szennyes ingben is va­A A» AZ ÉGIG ERŐ FA- BEFEJEZŐ RÉSZ ­rázserő van. H^ magadra ve­szed az inget, ezerszer leszel erősebb. Ha szólsz a kis kard­nak, magától vagdalkozik, mint az istennyila. A harma­dik év végén pedig — mert még egy esztendőt szolgálnod kell — engem kérsz majd fi­zetségül. A többit meglátod. 6zőrű lovakat, s tégy az ajtó­ra két lakatot. — A kis kanász ezt is megtette, s mikor készen volt, lehajította a kulcsokat a földre. Aztán magára vette a szennyes inget, s oldalára kö­tötte a kiskardot. Ekkorra a kis királylány is útrakészen állt. Felültek a lóra. Elől a A kis kanász úgy tett, ahogy kislány, mögötte a kis kanász. a lovacska mondta. Nehezen adta oda a kardot a sárkány, de végül is csak odaadta. Hanem mikor a lo­vacskát kérte a kiskanász, a harmadik év végén, akkor már dühösen förmedt rá a sár- leány: Ki okosít téged, te fic­kó? Válassz egyet inkább az araryszőrű lovaim közül, ne azt a csúf gebét! ­— Felséges sárkány apám, nem való ilyen szegény gye­reknek aranyszőrű lp, jobb nekem az a kis gebe. — Addig könyörgött, míg a sárkány be­leegyezett. M ásnap, mikor a sárkány elment otthonról, a kis kanász megetette lovacskáját tüzes parázzsal. Megrázkódott a lovacska, s táltos lett belő­le. így szólt a kis kanászhoz: — Kedves gazdám, ütött a szabadulás órája. Készülődj Menj le a századik pincébe. Ott találsz egy ezer akós hor­dót, abban tartja a sárkány az erejét, öntsd azt ki a pin­ce földjére, s itasd fel liszttel. A kis kamasz sietve engedel­meskedett. — Most zárd be az arany­Ekkor így szólt a *áltosló: — Hogy vigyelek édes gazdám. Mint a szélvész, mint a villám vagy mint a sebes gondolat? — Mint a szélvész! — mond­ta a kis kanász. Megkapaszkodtak jól, s a kisió elindult, M ár nagy utat tettek meg, egyszercsak szól a lovacs­ka: — Nézz hátra gazdám! Nem látsz közeledni egy fe­kete felhőt? Hátra néz a kis kanész, hát látja, hogy csakugyan száguld utánuk a sárkány, egy fekete felhő képében. — Jobb lesz megállni — mondta a lovacska — s meg­verekszel vele. — Mire meg­álltak, a sárkány már ott volt. No lett is verekedés, olyan, amilyent még ember nem lá­tott. Csattog*ak a kardok, szór­ták a szikrát, de nem bírtak egymással. — Bírókra fickó! — bömbölte a sárkány. — Bírók­ra mentek. Hol egyik hol má­sik kerekedett felül. A kis na- nász vitézül verekedett, de lassan csak kifáradt. Már azt hitte, mindjárt vége van, mi­kor a sárkány megcsúszott, s elesett. A kis kanász ráugrott, S levágta a sárkánynak mind a hét fejét. Fekete vére folyt a sárkánynak, s a hét feje úgy ugrált, mint egy-egy gumilab­da. Ezzel már nem sokat törőd­tek a mi hőseink. Felültek a táltos-lóra, s megkapaszkodtak jól, még a szemüket is be­hunyták. Ügy száguldott a ló, mint a sebes gondolat, s kis­vártatva meg is érkeztek. Az öreg király éppen ott ült az udvaron és sírt- Bizony, nem akart, hinni a szemének, de mikor a kedves kislánya cuppanós csókot nyomott könnyes arcára, már tudta, hogy nem álmodik. Sírt to­vább az öreg, de most már az örömtől. A kis kanászt is keb­lére ölelte a király, s így szólt: — Legyetek egymásé gyerme­keim, ásó-kapa válasszon el egymástól. — Az elvarázsolt kis lovacska boldogan dörgö- lődzött oda kis úrnőjéhez, s kapott is tőle egy csókot, a homlokára. Mi történt erre, halljatok csodát: megrázkódoú a lovacska, s lett belőle egy királyfi. Mikor meg a kis ko­szos malacot is homlokon csó­kolta a királyleány, abból meg — mert az is elvarázsolt kis malac volt — királylány lett. Ezek pedig, ketten jegyesek voltak, s egy gonosz boszor­kány varázsolta el őket száz évvel ezelőtt. N agy volt hát az örült az egész ország, öröm. a fiatalok pedig készülődtek a kettős esküvőre. Csaptak :s olyan lakodalmat, hogy még a sánta koldus vak macskája is töltött kappant vacsorázott, s tejfelt ivott rá. Üjlaky István idős elvtársak, akik már 19-ben fegyverrel védték a proletár hazát, és ezért az ifjak, akik jövendőjü­ket féltik. Már Marx hangoztatta, a fegyverek „kritikájá­nak” jelentőségét. De van az intelemnek egy másik fele is. És pedig az, hogy a fegyverek kritikája nem csodaszer, nem pótolhatja a kritika fegyverét. Tudjuk jól, hogy a mun­kásőrség megszervezése nem oldja meg a munkás­ság problémáit. De ez a tény a forradalmi munkás­paraszt kormánynak azt az eltökélt szándékát igazolja, hogy radikálisan szakit a múlt hibáival és nem el­vileg vallja, hogy hazánk­ban a munkásosztály a né­pi demokrácia vezető ere­je, hanem gyakorlati intéz­kedéseivel igazolja ezt. A kormány — bár az or­szág nagyon nehéz anyagi körülmények között van — komoly erőfeszítéseket tesz a lakosság, különösen a munkásság életkörülmé­nyeinek megjavításáért. Komoly nehézségek vannak még ezen a téren, de le­het-e szebb bizonyítéka a munkásság bizalmának a kormány iránt és viszont a kormánynak a mu- ísság iránt az, hogy fegyvert kap­nak a munkások! Fegy­vert, hogy megvédhessek a proletariátus diktatúráját. A munkásőrség — uj in­tézmény, a munkásdemok­rácia intézménye. Ez is iga­zolja, hogy demokráciánk, a munkások és a dolgozó parasztok demokráciája, — nem jelszavakban, ha­nem a valóságban. Ezért köszöntjük az El­nöki Tanács rendeletét; ezért mondják a munká­sok: ez a kormány a mi kormányunk, bízunk benne! is Úttörő-vendégség Még folynak a viták, • a javaslatok az úttörő- l szervezet kialakításával t kapcsolatosan. Salgótar- | jánban azonban már * több is történt ennél. Február 24-én az út- | törőház fiataljai vidám i összejövetelt tartottak, I a hol vendégül a bag- j lyasaljai pajtásokat hív- j tők meg. Igen szép mű- | sorral szórakoztatták a i pajtásokat a Sztahanov • és Rákóczi úti iskolák t tanulói. Ezután teadélután volt. | A baglyasaljai vendégek | saját maguk által készí- t tett könyvjelzővel aján- 1 dékozták meg a fiúkat s ! lányokat. Még folyt az j ajándékozás, amikor fel- ; csendült a zene s a paj- * tások kart karba öltve i ropták a táncot. ; Igen hasznos kezde- :: ményezés volt az össze- E jövetel. Reméljük, ha- '• marosan újabbak fog- : ják követni, hiszen nem : kis része van az ilyen E délutánoknak úttörőink j egészséges fejlődésének j kialakításában. Apróságok Maconkán is megalakult a Forradalmi Ifjúmunkás Szö­vetség. Az alakuló gyűlésen 'a fiatalok színvonalas kultúr­műsorral lépteik fel. A tanul­ságos darabok egyike például a nyelv szépségéről, tisztasá­gának fontosságáról szólt. Karádi Katalin a főszerep­lője az újra bemutatott Forró mezőknek. A filmet, amelyet Móricz Zsigmond regényéből írtak, sokáig nem játszották hazánkban. Jövendőnk címmel új képé folyóirat indul. A havomti kétszer megjelenő folyóirat j mezőgazdaság és a parasztság problémáival foglalkozik majT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom