Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-27 / 24. szám

1957. március 27. n'ÓGRÁDI Népújság 3 Szeptember óta első ülését tartotta a megyei tanács Az októberi ellenforradalmi események óta első- ízben március 22-én tartott ülést a megyei tanács. A tanácsülést nagy érde'klödés előzte meg, mind a tanács­tagság, mind a lakosság széles körében. Mutatja' ezt, hogy a tanácstagság egy-két kivétellel valamennyien megjelentek a tanácsülésen, a választóik által igen sok kérdéssel felszerelve. A tanácsülés a megyei végrehajtó bizottság be­számolóját hallgatta, majd vitatta meg, melygí-Laukó ^György, a VB elnöke terjesztett elő. A beszámoló első részében feltárta az ellenforradalom, valamint a Nagy- és Losonczy- féle csoport támadását a népi hatalom ellen. Mint a beszá­moló mondja, ha el akarjuk dönteni az október 23. és no­vember 4. között végbement események jellegét, azt kell vizsgálni, miféle társadalmi változásokat szolgáltak ezek az események. Ezek megmutat­ják. hogy a lezajlott esemény valóban ellenforradalmi tevé­kenység volt. Hiszen nem ke­vesebbről volt szó, mint meg- dcnteni a nép hatalmát, a néptől idegen. imperialista erőkre támaszkodva visszaál­lítani a régi Horthy-rendet. S ebbe Nagy Imre- és Losonczy- féle csoportnak volt a legna­gyobb tevékenysége. Tagadták a párt vezető szerepét, a pro­letárdiktatúra szükségességét. Támadták a Szovjetuniót. A nyugati imperialisták és a belső ellenforradalmi erők kihasználva a csoport osztály- áruló antimarxista nézeteit, fegyveres felkelést kezdtek Magyarországon. Majd a be­számoló ezután ismertette a Petőfi-kör, az egyes írók és újságírók tevékenységét a? el­lenforradalom kirobbantásá­ban. Elmondta, világossá vált ezeknek el­lenforradalmi osztályáruló tevékenységük, amit bizo­nyít, hogy a nyugati orszá­gok kapitalista vezető kö­rei állandó dicséretet zen­gett róluk. Ez mutatja ho- vátartozásukat. Hiszen ami tetszik a gyárosoknak, a bankároknak, a földbirto­kosoknak, az nem lehet jó a munkásnak, a dolgozó parasztnak. Ezután a november 4-i döntő fordulatról beszélt, a forradal­mi erők megerősödéséről, majd ezek által végzett országot mentő munkáról. Részletesen ismertette, hogy a forradalmi erők milyen erőfeszítéseket fejtettek ki a szocializmus vívmányai megvédése érde­kében. Ebben a harcban — mondotta — felmérhetetlen se­gítséget adott a Szovjetunió, mely nélkül nem tudtuk volna megakadályozni az ország pusztulását. A beszámoló ezután részlete­sen foglalkozott a megyei hely­zettel. Elmondta, hogy Salgó­tarjánban október 27-én indult meg az ellenforradalmi tevé­kenység, amely a csillagok le­verésével, emlékművek lerom­bolásával vette kezdetét. Majd a párt és tanács elleni táma­dással folytatódott. — Tudjuk, az ellenforrada­lomnak szándéka nem a ter­melő munka, az élet normali­zálása volt, hanem a zűrzavar­keltés, a sztrájkszervezés, a népi kormány ellen való uszí­tás a becsületes hazafiak, fő­leg a kommunisták üldözése, a szocialista vívmányok elleni harc, városokban, falvakban a régi kapitalista tulajdonosok visszaállítása. Falvakban a legnagyobb támadás a terme­lőszövetkezetek ellen irányúit, ahol csakis a termelőszövetke­zeti tagok harcos kiállása mentette meg a termelőszövet­kezetet a nagyobb anyagi ká­roktól. Ezt a népellenes harcot a megyében Mlinarik, I.ériárd volt népáruló tanárok, dr. Ga- ramvölgyi volt szolgabíró, Kecskés jobboldali szociálde­mokrata és társai vezették, akik tudatosan az ellenforra­dalom szolgálatéba szegőd'ek, — Mutatja ezt, hogy milyen mérhetetlen kárt okoztak a megyében. Az ipar területén mintegy 14 millió forint, a bányá­szat területén havonta mintegy 22 millió forint kiesés, az acélárugyárban . 25 millió forint, az üveg­gyárban 18 millió forint, de minden területen mérhe­tetlen a kár. November 4-e után ilyen kö­rülmények között vette át a végrehajtó bizottság a megye vezetését. Legfőbb tevékeny­ségének a termelés beindítását tartotta. Emellet a lakosság za­vartalan ellátását, amit rész­ben sikerült is megoldani. Ezután az ipar terén jelen­leg mutatkozó feladatokról be­szélt, rámutatva, hogy az üze­mekben jelenleg munkafegye­lem lazulás van. Mert az 1956 szeptemberéhez viszonyítva mintegy 15—20 százalékkal ke­vesebbet termelünk. Például a bányászatban a 10 százalékos béremelés mellett az egy főre eső termelési érték 15 száza­lékkal csökkent. — Vonatkozik ez a taná­csi vállalatokra ;s, ahol az 1956. évi termelési tervet mindössze 97 százalékra teljesitették. És az éves nyereség 3 millió fo- rinttal kevesebb. Majd ezután ismertette, hogy a végrehajtó bizottság milyen feladatokat tűzött maga elé. ezeknek a hiányosságoknak a megszüntetésére. Ezután a megye adóbefize­tési tervével foglalkozott. El­mondta, hogy az októberi események kö­vetkeztében mintegy 904 ezer forint béralaptúllépés van. Az elmúlt év negye­dik negyedére előirányzott 14 millió forint adóból csak 3 milliót fizettek be. Az elmaradt adó befizetését fontos feladatként tűzte a ta­nács elé. —• Ma nagyon sokan új be­ruházásokat kérnek. De a meg­határozott tervből mindössze csak 39 százalékát tudjuk meg­valósítani. Amikor ilyen ne­hézségbe ütközünk, akkor min­dig jusson eszünkbe az ellen­forradalom, amely nyakunkba zúdította ezt a visszaesést. A beszámoló további részé­ben a mezőgazdaság helyzeté­vel foglalkozott. Ismertette a mezőgazdaságot ért károkat, amely közül csupán a termelő­szövetkezetnél gyújtogatásból, lopásból, vagyon elherdálásból mintegy 150 ezer forint adó­dott. A gépállomásoknál, az ellenforradalom által okozott károk elérik a 260 ezer forin­tot. A beszámoló továbbiakban foglalkozott a parasztság helyt­állásával. Kiemelte, hogy a parasztság nyugodtan, higgad­tan az ellenforradalomnak nem felülve viselkedett. Majd el­mondta, hogy azokat, akik az ellenforradalom szekerét tol­ták, ma felelősségre kell von­ni. Többek között megemlí­tette, hogy a megyei tanácstag­ság sorából Takács Miklós salgótarjáni, Susán Bálint nemti, Kus-nyér János szandai kiközösítik, mivel az ellenfor­radalom csoportjához csatla­kozva nem tanácstagokhoz méltóan viselkedtek. Ezután a beszámoló meg­jelölte a tanács előtt álló fel­adatokat és meghatározta, hogy ebben a tanscstagságra milyen felelősség hárul. A beszámolót széles vita kö­vette. Műszakról lás — Nehéz volt. nagyon. Ti már így csináljátok — magya­rázza műszakváltáskor Kazinczi László Kossuth-díjas vájár bányásztársainak a szurdoki bányaüzemnél. (Foto: Gergely) V V V V WV WWW W V V WVV W V V W V WV W W V V V V Az SZTK és a Pénzügyminisztérium tájékoztatója a nyugdijrendeletről Kaparószalagot és új típusú bányamozdonyt exportálunk Jugoszláv iának A Zagyvapálfalvai Bánya­gépgyártó Vállalat fennállása óta tavaly exportált először: Koreába szállított bányamoz­donyokat. Az elmúlt hetekben folytatott tárgyalások alapján a gyár dolgozói újra kaptak külföldi megrendeléseket. Ju­goszlávia részére máris hozzá­fogtak 3 darab százméteres ka­parószalag készítéséhez. Az el­ső szállítószalagot már a jövő hónap közepén és a többit jú­nius végén szállítják. Sokkal több előkészület szükséges egy újtípusú Diesel-motoros ex- portbányamozdony sorozat- gyártásához. A mintapéldány tavaly már elkészül) és az első sorozatot a jugoszláv bányá­szok kapják. A gyár újfajta bányamozdonya sújtólégbiztos, amelynek érdekes megoldása az, hogy a kétszeres biztonság­gal dolgozó védőberendezés önműködően leállítja a motort, mihelyt a hűtővíz hőfoka meg­közelíti a bányalég robbanás- pontját. A vá’lalat dolgozói most szerszámokat készítenek a sorozatgyártáshoz, amelyre előreláthatóan a harmadik ne­gyedévben kerül sor. A külke­reskedelmi szervek most tár­gyalnak még arról, hogy a vállalat csővázas szállítószala­gokat is exportáljon külföldre. A szeptemberi termelékenységi tervet is túlteljesítették lágy hatomban A nógrádi szénmedencében már megszokott jelenség, hogy naponta több bányaüzem meg­haladja szeptemberi átlagered­ményét. A vájárok mindkét terme­lési mutatót túlteljesítették: a szeptemberre előirt 3526 és a márciusra tervezett 3775 ton­na helyett 41—42 mázsa sze­net fejtenek műszakonként. Ennek megfelelően súlyosodott a fizetési boríték is. Az elővá­jó-, fejtési-, fenntartási- és feltáró brigádok napi átlagke­resete 67,12 forintról 100 forint fölé emelkedett. A bányászok eredményeihez sok segítséget adtak az üzem műszaki veze­tői. A Katalin aknában meg­oldották például az ürescsiiie ellátást, amellyel műszakon­ként hússzal több csilléhez ju­tottak a csapatok. Uj munka­helyeket is készítettek elő és átalakították a frontfejtést, ahol így öt mázsával emelke­dett a fejteljesítmény.. A műszaki vezetők és brigádok közös munkájának sikere most az. hogy csütörtökön este fel­színre küldték a negyedévi terv teljesítéséhez szükséges utolsó csille szenet. A nagybá- tonyiak most elhatározták, hogy a hónap végéig 6200 ton­na szénnel tetézik meg negyed­évi előirányzatukat. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak 1957. március 22-én megjelent 20/ 1957. korm. számú rendelete lehetőséget ad arra, hogy azok a nyugellátásban részesülő dol­gozó nyugdíjasok, akik a 60. életévüket (nők 55. életévüket) betöltötték, vagy azt 1957. áp­rilis 30-ig betöltik és 1956. október 23-án és 1957. már­cius 22-én is munkaviszony­ban állottak, a nyugdíjról va­ló lemondás ellenében, a mun­kaviszonyuk megszűnése után ez új törvény szerinti öregsé­gi nyugdíj megállapítását kér­hessék. Nem vonatkozik a kormány­rendelet azokra, akik kivéte­les ellátásban részesülnek, akik mezőgazdasági járadékot kap­nak és akik a megvont nyug­díjak átmeneti rendezéséről szóló kormányhatározat alap­ján részesülnek nyugellátásban vagy csökkentett nyugdíjat, kapnak. Az új törvény alapján meg­állapításra kerülő öregségi nyugdíj általában a munka­bérátlagnak az 55%-a, va- j gyis ezer forintos munkabér- i átlag esetén 550 forint. Ez a | nyugdíj munkaviszony esetén nem folyósítható. Az új rendelet természete­sen változatlanul hagyja azt a szabályt, hogy az a nyugdí­jas, aki a nyugdíjazása óta újabb 10 évi szolgálati időt szerez, munkaviszonya meg­szűnése esetén (feltéve, hogy az öregségi korhatárt akkor már betölti) a nyugdíjról va­ló lemondás nélkül is kérheti régi nyugdíja helyett az új tör­vény szerinti nyugdíj megál­lapítását. Amennyiben a nyugdíj át­cserélésével kapcsolatban to­vábbi tájékoztatás szükséges, legcélszerűbb a lakóhelyhez legközelebb eső SZTK alköz­pontot, vagy nyugdíjfolyósító szervet alkalmilag személyesen felkeresni. A nyugdíjról legkésőbb 1957. április 30-ig lehet lemondani. A lemondó nyilatkozatnak tartalmaznia kell a nyugdíj­folyósítási törzsszámot, a dol­gozó nyugdíjas összes személyi adatait lakáscímét továbbá a munkáltató igazolását arra vo­natkozólag, hogy 1956. október 23-án és 1957. március 22-én is munkaviszonyban állt; A lemondó nyilatkozatot és a munkáltató igazolását az Országos Nyugdíjintézethez (Budapest V. Guszev utca 10.) aki pedig a MÁV-tól kapja a nyugdíját annak a MÁV nyug­díjhivatalhoz (Budapest VI., Magyar Ifjúság útja 66.) kell küldeni. A nyugdíjfolyósító szervek a nyugdíjról való lemondás el­fogadását levélben igazolják. Ezt az igazolást a nyugdíjasok saját érdekükben gondosan őrizzék meg, mert az új nyug­díj megállapításánál azt fel kell mutatni. (MTI) Tízezer mesterség között lehet választani... Hányféle mesterséget választ­hat az ember? Világviszonylat­ban teljes pontossággal nem adhatunk még választ erre a kérdésre, de — statisztikai ada­tok alapján — megállapíthat­juk. hogy a földön gyakorolt mesterségek száma meghalad­ja a tízezret. AAAAA4AAAAAAAA4A4AAA4AAAA*4A4AAAAAAAAAAAAA4A4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4A44AAAAAAA44AAAAAAAA4AAAAAAAAáAAAA444AAAAAAAAAAAAAA4AAAAAAAAAA4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA KANYASI RIPORTOK Miért drágább 41 inrinílal egy ionná szén? pocsékolás. A z utóbbi időben mind gyakrabban esik szó az önköltség csökkentésről. Ezért kell most kemény harcot foly­tatni egész iparunkban, s így elsősorban a szénbányászat te­rületén. Az elmúlt időben rendezték a bányászok fizetését s ezen keresztül igen megnőtt a vá­sárlóerejük és nem csoda, ha gyakrabban keresik fel az üz­leteket mint azelőtt. Nemegy­szer hallani a boltokban az el­hangzó kérdést „Ejnye de drá­ga“. A kérdés nyitott, bőven lehet rá választ adni. Egyet azonban mindenekelőtt tisz­táznunk kell, árcsökkenés az önköltség csökkentés révén válik lehetővé, a több és ol­csóbb termelés révén. S mi van ma? Erre kerestünk vá­laszt a kányási bányaüzemnél. A kányási bányászok 1 ton­na szenet szeptemberben 308,67 forintért termeltek ki. Ugyanez a tonna szén február­ban már 404,42 forint volt. Honnan ez az áremelkedés? Nézzük meg sorjában. Egy tonna szénhez most 1,27 forinttal több az anyag fel- használás. A kifizetett bér 41,77 forinttal növekedett ton­nánként. A bányafa felhaszná­lás 6,39 forinttal növekedett 1 tonna szénnél, a korszerű biz­tosítási anyag pedig 5,06 fo­rinttal. Hasonló az emelkedés az egyéb anyagoknál, ami 3,48 forint. A kányási bányászok drágábban termelnek az előírt­nál. Ha tekintetbe vesszük a béremelést, még akkor is 44,98 forinttal drágább most 1 ton­na szén mint szeptemberben. A z összüzemi létszám szep­temberben 695 fő volt, míg februárban ez a szám 742- re emelkedett. Megszűnt az üzemnél a munkaerőhiány. Mindennek dacára azonban a produktív dolgozók száma feb­ruárban mégis csak 10 fővel emelkedett. A fejteljesítmény­nél szintén nem jobb a helyzet. Míg szeptemberben, 2,402 ton­na volt, februárban már 0,060 tonnával csökkent. Ezzel szemben az átlagos vájárkereset Kánváson szep­temberben 1682 forint, míg februárban 2308 forint volt. Vagyis a kereset emelkedett s az önköltség pedig nem csök­kent. Miért? — merül fel a kérdés. Hiszen azok a bányá­szok dolgoznak most is ott. akik szeptember-ben. Mi okoz­za akkor mégis ezt az indoko­latlan emelkedést? Igen nagymérvű a faanyag A keleti mezőben levő frontfejtésen 1,80 centi­méteres széntelep van és Ko- ronkai bányamester utasításá­ra mégis 2,20 centiméteres fát küldenek le. így nem csoda, ha egy ácsolatnál 80 centimé­ter bányafa megy veszendőbe. Vágj- egy másik mindennapos eset. Egy köbméterre tehető naponként annak a bányafá­nak a mennj'isége, amit a dol­gozók hazavisznek. Egy köb­méter fa ára 250 forint, amely egy hónapban összesen 7 ezer forint kár a népgazdaságnak. Egy köbméter rablóit fát mun­kálnak meg a külszínen, ami újból a bányába kerül. Ha te­hát ehhez hozzászámolhat­nánk azt az 1 köbméter fát is, amit naponta mint tőkét el­visznek, akkor már 18 tonna szén faszükséglete lenne bizto­sítva, ami napi 500 forint, s 1 tonna szén költsége már 1.50 forinttal csökkenhetne. Tehát láthatjuk, lenne lehetőség Há­nyáson is olcsó szenet termel­ni. És hogy mégsem csökken többekközött azért is van. mért az üzemben a tervosztály vezetőjén kívül senki sem is­meri a forint/tonna alakulását. Nem ismerik a körletvezetők, az aknászok és ezekután ter­mészetesen a szénfalnál dol­gozók sem. Több dolgozóval beszélgettünk, de valamennyi­en egyet mondtak: „Mi erről még nem hallottunk.“ P edig ma az önköltség be­tartása a legfontosabbak egyike, nemcsak Hányáson, hanem valamennyi bánya­üzemnél. S hogy eddig ezzel mért nem törődtek, egyszerű megválaszolni. Nem kaptak rá külön utasítást a tröszttől. De hát szükség vari-e erre? Ügy hisszük nem. Komoly munká­ra van szükség, harcolni a műszakiaknak a vájárokkal karöltve azért, hogy ne legyen 1 tonna szén 41 forinttal drá­gább mint szeptemberben. Fogjon össze a párt-, a szak- szervezet, á munkástanács. S ha ezt megteszik ezzel hozzá­járulnak a több, jobb és ol­csóbb árucikkekhez. Ezt kéri tőletek kányási bányászok egész dolgozó népünk. $óg«r*ág-Komaxág — vezető beosztás Cokan nem tudtak még ak­ikor Hányásról, amikor már Csesztvényi Sámuel elvtárs, az új üzem területén dolgozott. Ahogy az évek múltak, úgy nőtt ki a semmiből a két ak­natorony a kis telep és Cseszt­vényi Sámuel boldogan látta két keze munkájának gyümöl­csét. A külszíni műhely veze­tője volt az első nápoktól. Nem sajnált 32 éves gyakorlatából a fiataloknak juttatni. Az ipa­rosok szerették is. mint apju­kat. 1954 után azonban itt is vál­tozás történt. Szőcs Józsefet, korábbi beosztásából leváltot­ták, mert tevékenyen kapcso­lódott be Bőte László törvény­telen házépítési akciójába. S amikor Bőte felett kimondta a bíróság az ítéletet, Szócsőt is fizikai munkára osztották be. Nem sokáig dolgozott Szőcs, hiszen Seffer Péter igazgató személyében jó támogatóra ta­lált. Sőt mi több, kilátásba he- lj'ezték Szőcs részére a külszí­ni műhely vezetését. Az sem okozott nagy problémát, ho­gyan. Először bújtatott lét­számban dolgozott a műhely­nél, amit bizony eléggé meg­unt. A baj pedig ott volt, hogy Csesztvényi Sámuel elvtársat hogyan váltsák le. Mire a dolgok idáig fejlőd­tek, már 1956-ot írtak. Kapóra jött október 23-a Szőcséknek. Hiszen nem kellettek akkor a kommunisták, Csesztvényi Sá­muel meg az volt. Az ellenfor­radalom hamar véget ért Ká- nj7áson, a kommunisták győ­zelmével. így Szőcs még min­dig bújtatott létszámban csel­lengett, igaz, nem sokáig. Ki­adták az irodából a nagy mű­szakkönyvet, hogy ott vezes­sék. • Csesztvényi Sámuel idős dolgozó, aki szakmájáért él­hal, de az irka-firkáért nem rajongott s nem csoda, ha nem nagy lelkesedéssel jegyezte a műszakokat. Rövid idő múlva Szőcs régi vágya teljesült. Kimondta az igazgatóság, hogy Csesztvényi Sámuel nem tudja ellátni a munkát, le kell váltani. így aztán Szőcs lépett az idős kom­munista helyére. Csesztvényi elvtársat meg 32 szakmában eltöltött év után fizikai mun­kára helyezték. Jelenleg is ott dolgozik. Hogy a sógor, Bőte se le­gyen mostohagyerek, arról is gondoskodott Szőcs. Bőte lett a bányai szerelők vezetője. És egyre gyakrabban szidják a bányászok az iparosokat, ami­óta Bőte szerelőivel járja a bá­nyát. Erről panaszkodnak a Győri, a Tóth gergi csapaton is. így többek között a K-i bá­nyamező frontján derékig ér a víz, mert a szivattyú nem jó már egy hete és lehetne még sorolni tovább. E gy azonban biztos. A só- gorság még 1957-ben is megvan Hányáson. Ezért vál­tották le a kommunista Cseszt­vényi Sámuel elvtársat. Ezért jutott ismét vezető helyre Szőcs József és sógora, Bőte László. Vezetők voltak már ezek az emberek, de eljátszot­ták becsületüket. És most még­is kiszorítják a becsületes kom­munistákat. Vajon meddig? Ezt kérdi valamennyi becsüle­tes bányász Kányáson. Hortobágyi András

Next

/
Oldalképek
Tartalom