Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-27 / 24. szám

Kovács László Kossutli-díjas iforgácsi vájár kislányának [tetszenek a csillogó kitünte­tések, amelyek most Kossutli- f díjjal szaporodtak ■ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! \cÁpak(L /íl fi fi < 0 Ít s- i Í -J* J­II. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM. y\ra 60 fillér 1957. MÁRCIUS 37. A köz ügyeiért Az ellenforradalmi cse­lekmények nyomán orszá­gunk súlyos vesztesé­get szenvedett. Szegényeb­bek lettünk — szerényeb­ben kell élnünk is. De igaz az is. hogy az egyszerűbb szerényebb életmód az élet minden területén nemcsak ebből eredő követelmény. Dolgozók régi, jogos kí­vánsága, hogy számolják fel a sokszor indokolatlan reprezentációs, dekorációs költségeket, az állami ap­parátus felduzzasztott lét­számát a bürokratikus, gúzsbakötött ügyintézés felszámolásával — csök­kentsük. A munkások, dol­gozó parasztok, akik az élet javainak termelői, nem egyszer kimondva, vagy ki­mondatlanul joggal kifogá­solták, hogv hiányzik a szi­gorúság és következetesség az ország pénzének fel- használásában. A forradalmi munkás- paraszt kormány jó ne­gyedéves működése során is, már több intézkedést foganatosított a takarékos­ság a célszerűbb gazdálko­dás érdekében. Az ügyvi­tel egyszerűsítése, az állami autók használatának szabá­lyozása a racionalizálás — egyszóval a költségvetési kiadások „megszorítása“ kétségtelenül messzemenő helyesléssel találkozott. Eb­ből következik, hogy a ta­karékos; meggondolt, gaz­dálkodás nemcsak gazdasá­gi, hanem — és elsősorban — politikai ügy. Politikai ügy ezért mert a dolgozók túlnyomó többségét meg­nyugtatja, ha látják, hogy fentről lefelé nemcsak sza­vakban. hanem a minden­napi tettekben is érvénye­sül a beosztás, az egyszerű­ség, a dolgozók pénzével való legszigorúbb bánás­mód. Politikai ügy a takaré­kosság, a felesleges jutta­tások sokszor jóformán semmiféle eredménnyel nem járó kiadások felszámo­lása azért is — mert mér­ce abban, ki hogyan ál­doz szabad idejében a köz javára. Sok'an emlékeznek még a 45—48 közötti idő­szakra, amikor időt és fá­radságot nem kímélve fa­lujárók százai keresték fel vasái-naponként a dolgozó parasztokat. Esténként a párthelyiségek kultúrott- honok, klubok megteltek vitatkozó, politizáló embe­rekkel. Kultúrmunkások végezték áldozatos- munká­jukat a dolgozók szórakoz­tatása érdekében. Egyszó­val — társadalmi munká­sok ezrei és ezrei adták a maguk munkáját ahhoz, hogy az egész nép gyorsan kiheverje a háború anyagi és erkölcsi kárait. És a tár­sadalmi munkások, önkén­tes építői a hazának több­ségében kommunisták vol­tak. Sajnos azután ez a nagy önkéntes megmozdulás a köz ügyéért elszürkült, las­sacskán- minden tevékeny­ség hivatásossá vált a meggyőződéses társadalmi munkát az anyagi érdeke­kért vagy jobb elhelyezke­dési lehetőségért való tevé­kenység váltotta fel. A po­litikai és gazdasági életben egyre jobban jelentkező hi­bák súlyos károkat okoztak mindenféle mozgalmi élet­nek. És most? Jóleső érzés tudomásul venni, hogy új­ra bontogatja szárnyait. A pártnapokon, különböző gyűléseken, esti, vagy va­sárnapi beszélgetéseken ta­lálkoznak a kommunisták, a vezetők és a dolgozók. Egyszerű tagjai a pártnak, áldoznak szabadidejükből, hogy magyarázzák a törté­neteket. világosságot vigye­nek félrevezetett, megté­vesztett emberek fejébe. Újra szervezik a szakszer­vezeti fogadóórákat, a szakszervezeti összejövete­leket. Tanácstagok, párt- s szakszervezeti aktivisták teszik saját gondjukká má­sok ügyes-bajos dolgait, hogy munkaidő után eljár­janak orvoslása ügyében. Kultúrmunkások munkál­kodnak azon, hogy saját erejükből fenntartsák a kultúrotthont, színvonalas, vonzó kultúréletet teremt­senek. Az elmúlt napokban pe­dig mégjelentek Salgótar­ján utcáin kék munkásru­hákban, keményen szorítva fegyverüket a munkásőrség alakulatai. A népi demok­rácia új, fegyveres testüle­tének tagjai mindennapi munkájuk mellett önkénte­sen vállaltak fáradságot, veszélyt, hogy megvédjék vívmányainkat és méltó választ adjanak mindenféle ellenforradalmi kísérletre. Tisztelet és elismerés azoknak, akik a nemzet tragikus eseményei után ily ónodon is, beálltak a csata­sorba. Az önkéntes társa­dalmi tevékenység- miiidig mutatta és mutatja, hogy a vezetők mennyire tűznek ki olyan feladatokat, ame­lyek a széles néprétegek egyetértésével, aktív támo­gatásával találkozik. Az, hogy nálunk is kezdünk ki­lábalni a bizalmi válságból, a kormány őszinte politi­kája, intézkedései nyomán kedvezően alakul a hely­zet — úgy szűkül a vára­kozók csoportja és növek­szik a szocialista építőmun­ka táborának száma. Mert egyre többen és többen lát­ják. hogy jobbat, igazabbat teremteni — a mi dolgunk, az egész nép ügye. Senki ezt helyettünk el nem vég­zi, meg nem csinálja. Ahhoz viszont, hogy ae élet minden területén- sza­porodjon az önként vállaló társadalmi munkások szá­ma, ahhoz az is kell. hogy megbecsüljük őket. Megbe­csülni olyan értelemben, hogy a köz érdekében fá- radozók panaszait, kéré­seit, észrevételeit teljes lelkiismeretességgel intéz­zék az arra hivatott szer­vek. Megbecsülni a sze­rény. áldozatos munkát végzőket, hogy a vezetők mindenütt támaszkodhassa­nak rájuk. Nem kívánnak ők különösebb elismerést, hiszen a legfőbb tisztelet számukra, ha az ügyét rá­bízó dolgozó egy meleg kéz­szorítással, hálás pillantás­sal mond köszönetét. Esténként, szabad időben újra népesednek a párthe Ív iségek, a klubok, a kul- túrházak. Napi munkájuk után a közért áldozó embe­rek intéznek ügyeket, vi­tatkoznak. tanulnak és ta­nítanak. Gyarapítsuk, fej lesszük a munkásmozga­lomnak, a kommunistáknak ezt a szép és nemes tradí­cióját! A nép ügyének hű­séges szolgálatában gyara­podjon a társadalmi mun kasok száma, a közért lelkesen és fáradhatatlanul dolgozók tábora — jelezve hogy a pezsgő, dolgos élet legyőzi a pusztítást, a rom­lás halálmadarát. TARTALOMBÓL: ki \mmi\ \ REViziQmiiisi ÉS KI HARCöl ELLENE ? ADATOK, SZÁMOK, DE «DOiKOZTATÚK CSODA HLRENCSÉNVBLN KÁIYÁSI RIPORTOK A MAGYAR KORMÁNY- IS PARTKOB.DOTISEG BARÁTI LÁTOGATÁSON VAN A SZOVJETUNIÓBAN A magyar kormány- és párt­küldöttség már több nap óta baráti látogatáson a Szovjet­unióban van. Útjukon a szov­jet dolgozók mindenütt meleg szeretettel fogadják. A kül­döttség 24-én két csoportra oszolva indult Leningrádból Szverdlovszkba, illetve Sztá­lingrádba. A szverdlov&zki csoportot Kádár elvtárs vezeti, aki meg­érkezésekor a következő be­szédet mondta: Kádár János: A uiiigyar-szot jH b<tráá*úg kiállt;! a I«‘í»s iil> osiiliii |) ró Ilkát „Azért unióba, jöttünk a Szovjet- hogy a szovjet kor­mánnyal, a Szovjetunió Kom­munista. Pórijának'Köapo,,ti Bizottságával időszerű állami és pártkérdésekről tárgyaljunk és hogy e tárgyalások ered menyeként elmélyítsük és tar­tóssá tegyük népeink, állama­ink és pártjaink barátságát. A magyar nép e tárgyalá­soktól barátságunk és szö­vetséges; kapcsolataink megerősödését várja. Ugyanezt kívánja világ­szerte a Magyar Népköz- társaság minden igaz ba­rátja. Küldöttségünk hivatalos út­ja során már volt alkalmunk közvetlenül az üzemekben ta­lálkozni Moszkva és Leningrád dolgozóival, a szovjet munká­sokkal és dolgozó értelmisé­giekkel. Mindenütt megfi­gyeltük, hogy az egyszerű szov­kommunisták nevében kijelen­tette, hogy „nemzeti kommu nizmus’1 nincs csak internacio­nalista. nemzetközi kommu­nizmus van. A „nemzeti kommunizmus” jelszava a nemzetközi munkásmozgalom elleni kirohanást jelenti. Ez a jelszó a hitleri nemzeti szocializmus késve szüle­tett ikertestvére, a kom­munistáknak tehát harcol- niok kell ellene. Kommunistáknak mondjuk magunkat — folytatta a továb­biakban Kádár János — és az internacionalizmus álláspont­ján vagyunk. Harcolunk a bur- zsoá nacionalizmus ellen, erő­sítjük nemzetközi kapcsolata­inkat a szocialista tábor min­den országával, az egész világ testvéri kommunista és mun­káspártjaival, mert a pártok a marxizmus—leninizmus legyőz- hetelen zászlaja alatt harcol­nak. Mi azt valljuk — folytatta Kádár János —, hogy a szocia­lista építés sorún minden.' or* szag munkásosztályának ál kell. vennie a szocializmust építő összes országok tapasz­talatait, de óvakodnia kell a tapasztalatok mechanikus má­solásától; a felmerülő összes kérdéseknél figyelembe kell venni országunk sajátosságait is. Ugyanakkor nekünk úgy tűnik, hogy a szocializmusnak vala- 1 miféle külön útjáról szó­ló elméletek feltétlenül zsákutcába vezetnek. 1 A magyar kormányfő vége­zetül kijelentette: „Elhoztuk nektek, az ipari Ural szovjet embereinek, akik mindig szolidárisak vagytok velünk, a szocialista Magyar- ország testvéri üdvözletét; Ä szocialista Magyarország esz­meileg egy a Szovjetunióval és annak harcostársa.” Kádár János beszédét több isiben szakította meg taps. j Ezután M. A. Szuszlov, SZKP Központi Bizottsá; elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának titkára lépett a mikrofonhoz. Lelke«/ ünneplés fogadta; A sztálingrádi csoportot Do­bi elvtárs vezeti, aki megérke­zésükkor ugyancsak beszédet mondott. »A! Befejezték negyedévi tervüket a nógrádi bányászok A salgótarjáni szénmedencé­ben dolgozó 1919-es vöröska­tonák és fiaik, unokáik már­cius 21-én 10 290 tonna szén kitermelésével ünnepelték a Magyar Tanácsköztársaság ki- *■ «»***■ rátái a magyar népnek és ; Ez az eredmény 140 ton­nával nagyobb, mint a va­sárnapi munka nélkül szá­mított szeptemberi átlag­eredmény. őszinte hívei a magyar—szón- j jet barátságnak. A magyar—szovjet barátság I kiállta a legsúlyosabb próbát í és a jövőben még szilárdabb j lesz, mint eddig volt, mert ezt j a barátságot mindegyik oldal­ról kívánják, mind a vezetők, mind pedig a népek. Barátságunk ezért nem­csak kormányaink kíván­ságán, hanem népeink kívánságán is alapszik.“ Kádár János ezután hangsú- j lyozta, milyen nagy jelentő- j sége van a személyes találko- j zásoknak és annak, hogy kap­csolatokat teremtsenek a szov- | jet emberekkel. így erősödik a j népek barátsága. A magyar j kormányfő tüzetesen foglalko­zott az október-novem­beri magyarországi ese­ményekkel. Megállapította, hogy a magyar kommunisták ( leküzdötték soraikban a za- i vart, amelyet a revizionisták okoztak, egyesítették erőiket és a Szovjetunió segítségével : győzelmet arattak az ellenfor­radalmon. A szónok ezután elemezte Magyarország belső helyzetét. Nagy figyelmet fordított a párt belső ügyeire és különösen hangsúlyozta az úgynevezett „nemzeti kommunizmus” el­lenforradalmi lényegét. Az im perialista sajtó buzgón propa­gálja ezt a gondolatot, reáerő­szakolja a magyar kommunis­tákra. Kádár János a magyar Nem kisebb siker az sem, hogy hosszú idő után először ezen a napon a szénmedence mind a 11 bányaüzeme túlszárnyalta előirányzatát. Az ünnepi ter­melés méltó betetézője az első negyedévi terv korábbi teljesí­téséért vívott küzdelemnek. A csütörtöki eredmény után már csak 2181 tonna szén kellett a terv befejezéséhez, amit a bá­nyászok pénteken délelőtt 10 1 zaton félül. óráig ki is szállítottak a bá­nyákból. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt így örömmel jelent­hette, hogy csaknem tíz nappal hamarabb valóra váltotta első negyedévi ter­vét. A bányászok most úgy számít­ják, hogy a hónap végéig mintegy 77 ezer tonna szenet fejtenek a negyedévi előirány­h | nyereséges gyártmányok az Acélárugyárban u ü öntési eljárás a Vasötvözetgyárban A Salgótarjáni Acélárugyár műszaki vezetői eredményesen kihasználják a vállalat­nak adott nagyobb önállóságot. Az idén már a minisztérium beavatkozása nélkül saját ha­táskörükben bonyolították le kereskedelmi tárgyalásaikat, amelyeken elsősorban a gazda­ságosság döntötte el a megrendelések elfoga­dását. Messzemenően figyelembe vették üze­mük berendezéseit, termelési lehetőségét és megvizsgálták azt is, hogy a máshol esetleg ráfizetéssel készített árukat itt tudják-e nye­reségesen gyártani. Ezt az elvet érvényesítet­ték az olaj-, gáz-, víz-, levegő- és gőzvezeté­kek csőperemeinél is. Ezeket másutt igen költ­ségesen oxigén-pisztollyal vágták ki a lemez­ből, itt viszont úgyszólván teljesen hulladék­mentesen sajtolják, ami az utólagos megmun­kálást is feleslegessé teszi. A gyártást már megkezdték és qz év végéig több mint 600 tonna csőperemet szállítanak a csepeli csőgyárnak, illetve a bányászatnak. A második negyedévben szintén nyereséges új gyártmány lesz a traktor ekefej. Ebből öt kü­lönböző típust rendeltek a vállalattól, amelyek között szerepel például a váltva forgatható és a szölőcsatonia-nyitó e'kefej is. Az év második felében megkezdik még a vonszoló láncok ké­szítését amelyből, tízezer méternyit szállítanak majd a bányászatnak. A Vasötvözetgyárban Szalai Já. nos főmérnök és Horváth Dezső főtechnológus tervei szerint pénteken és szombaton új ön­tési eljárást próbáltak ki a 90 százalékos fér- roszilicium csapolásánáf. A nagy elektromos kohóból az eddigi módszerektől eltérően a masszával bélelt teknő helyett fél méter vas­tag öntöttvas-lapra ömlesztették a ferroszili- ciumot. A kitűnő mérnökök már a második csapolás után örömmel állapíthatták meg, hogy az új eljárás a réginek minden hátrá­nyát megszünteti. Az öntöttvas-lapot nem keli előre felmelegíteni amellyel évente ezer má­zsa fát lehet megtakarítani. Az anyag gyors lehűlésével sikerült biztosítani az egyenletes minőséget, amit a lassan kihűlő öntőteknőben nem tudtak elérni. Az új módszer lényegesen gazdaságosabb, mint a régi, nincs szükség a kihűlt ferroszili- cium utólagos tisztítására, amelynél azelőtt az anyag 5—10 százaléka a szemétbe került. Ez­zel évente — a gyár teljes üzemeltetése ese­tén — mintegy másfélmillió forint értékű fer- rosziliciumot mentenek meg és hat dolgozó szabadul meg az egészségtelen ‘isztítási mun­kától. Szalai János és Horváth Dezső a ferro- szilicium többi fajtájánál is kipróbálják az új eljárást és ennek megfelelően teljesen átala­kítják a kohók csapolási technológiáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom