Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-16 / 21. szám

1957. március 16. NÓGRÁDI Népújság !\fem ritka a jó hír a for. i V gácsi Kovács család­nál, de a 13-i híradás min­den eddiginél örömtelibb, izgalmasabb volt. Kossuth- díjat kap Laci, a sztahano­vista, a Szocialista Munka Hőse és még sok más ér­demrenddel kitüntetett Ko­vács Laci! — járta be a hír a kis bányatelepet. Kovács László, ez a ki­váló bányász, aki könnyeb­ben megrak 10 csille sze­net, mintsem hogy „nyilat­kozzon” — nagyon csendes, kevésbeszédű ember. Szerdán délután felkeres­tük, hogy megszorítsuk dol­gos kezét. Otthon, családja A forgácsiak Kossulh-díjasa körében találtuk. Fiatalem­ber — 34 éves, és öt gyerék apja. Amint tréfásan mond­ják a telepen: „otthon is sztahanovista”. Rövidujjú ing van rajta — látni erős, izmos karját, felsőtestét. De 6 mégsem „erőből” dolgo­zik — szívből és ésszel Szívtál — nem tud dolog­talanul élni, nem bírja a félmunkát. Olyan ember, hogy nem élhet munka nél­kül ... Ha robbant, ha egy ácsolatot tesz vagy bár­milyen munkát végez is: keresi, kutatja a módját: hogyan lehetne ésszerűen, kis erőkifejtéssel elvégezni. „Ésszel” dolgozik. iába keressük, kutat­juk: nincs benne sem­mi hős-szerű. Szereti csa­ládját, soha nem hiányozna a munkából, a bort sem ve­ti meg... és még tovább sorolhatnánk tulajdonsá­gait, hogy megformálhas­suk emberi képét. Nincs benne semmi különleges. Bányász. Az apja is az volt, sőt nagyapja is. És segítői, nevelői ' azok az egyszerű becsületes bányászoki akik épp a napokban „mentek nyugdíjba”. Szinte zavarba hozta a, nagy kitüntetés. Mint az igazán becsületes, szerény emberek, elhárítja az elis­merést. örülök ... köszö­nöm... tudom, hogy a bá­nyászoknak szól... még jobban kell dolgoznunk... nagyon sok még a feladat... drágán termelünk ... z asszony, hűséges éle­te párja nem szól sem­mit Boldog. Büszke embe­rére. Megszorítjuk mindkettő­jük dolgos kezét. 70 ezer tonna tllll a szeptemberi 1 átlagtermelésen Az országot ért nagy meg­rázkódtatás után a munkás- mozgalmi múltjáról közismert salgótarjáni bányászok és munkások hamar magukra ta­láltak. Már januárban voltak olyan bányaüzemek, amelyek több alkalommal elérték szep­temberi átlageredményüket. Márciusban már megszokott dolog, hogy naponta 5—7 bá­nya túl is teljesíti régi terme­lési színvonalát. A nógrádi szénmedencében így az év eleje óta megkét­szereződött a termelés és a januári átlaghoz képest műszakonként 4 mázsa szénnel emelkedett a vá­járok teljesítménye. Ennek köszönhető, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt hétfőn örömmel jelenthette: az ország bányavidékei közül szombaton elsőnek elérte, sőt meghaladta régi eredményét. A bányászok szeptemberben — a vasárnapi munkát is bele­számítva — naponta átlag 10.481 tonna szemet fejtettek és most szombaton 10.904 ton­nát szállítottak a felszínre. A tröszt főmérnökének elgondo­lása szerint a bányászok a jövő hónapban már rendszere­sen elérik a vasárnapi munka- nélkül számított szeptemberi átlageredményt. A tröszt napi tervét fokoza­tosan 2.500 tonnával emelte az év első három hónapjában, és most már csak 900 tonnával kevesebb a szeptemberi elő­irányzatnál. Az állandóan nö­vekvő feladatok ellenére a bányászok az idén eltelt 59 munkanap közül 52-ön több száz tonna szénnel túlszár­nyalták tervüket. Kedden reg­gelig a szénmedencében több Jelentés a bányákból mint 70 000 tonna szénnel te­tézték meg esedékes negyed­évi tervüket. A szénmedence bányászai ezzel már hét és fél napos előnyhöz jutottak. Sikereiket a Tatabányai Bányagépgyár is segítette. Az elmúlt hetekben 241 új csillét küldött a mátranováki és a zagyvái bányaüzemeknek, ahol a szállítás meggyorsulása nyomán naponta 100—200 ton­na szénnel növelhették a ter­melést. Köztudomású, hogy szénmedencénkben évek óta a külszíni szállítás okozza a legtöbb gondot. Egyetlen olyan értekezletet sem tartottak, amelyen a bányászok ne az első helyen kérnének több üres csillét a termelés növe­léséhez. A Tatabányai Bá­nyagépgyár az idén sokat eny­hít a bányászok gondjain. Az eddig átadott csilléken felül a jövő hónapban újabb szállít­mányok érkeznek és a tervek szerint az év végéig összesen 1,350 új csillét kapnak a nóg­Március 6-án a délelőtti műszak befejezése után jól­sikerült pártnapot tartottak a nagybátonyi szénbányák üze­meinél: Hányáson, Tiribesen és Katalin bányában, A pártnapokat a megyei MSZMP intézőbizottság ki­küldöttei tartották. A három helyen mintegy 7—800 részt­vevő jelent meg. A pártnapo­kon igen nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásokat, s az előadás után számos kér­dést tettek föl az aktuális bél­és külpolitikai helyzettel kap­csolatban. rádi bányászok. Ez 350 darab­bal lesz több, mint a tavaly szállított csillemennyiség. Az alábbiakban arról köz­lünk összehasonh'tást, hány százalékra teljesítették bányá­szaink március első dekádjá- nak tervét és ez hány százalé­ka a szeptemberi termelésnek. ■rs *'S 'ö S3 a «73 tí U > •33 ® s gat lüs 1 Is aj rgj- gS «J 5 n a ®-A VJ3 «l-S •W CG százalék Róna 97,3 80,6 Zagyva 110.6 96,5 Mátranovák 97.6 90,7 Mizserfa 100.8 104,4 Kazár 104,6 93,6 Kiste renye 102,8 94.2 Ménkes 109,1 92 5 Hányás 103,0 99,6 Tiribes 103,6 110.2 Nagybátony 105,0 98,7 Szorospatak 100.7 82,3 Tröszt 103,2 93,6 A lelkeshangú gyűlések az Internacionálé eléneklésével értek véget. —----B • •------— Erdősítés A z ellenforradalom idején több ezer köbméter szerfa ke­rült kivágásra a pásztói járás területén. Az erdészeti üze­mek 225 000 darab csemetét ültetnek ki a hiány pótlására. Ezenkívül Szurdokpüspökiben és Jobbágyiban másfél hektár területet fásítanak. Pásztó ha­tárában 60 000 lombos- és tű­levelű csemetét ültetnek el. Igazságos eredményt Válasz a Népszabadság 1957. március 6-án megjelent „Feb­ruárban 1 434 613 tonna szén“ című cikkre. A lap felsorolást ad az or­szág trösztjeinek eredményei­ről és az eredmények után fel­sorolás következik, amiből megtudhatja az újságolvasó, hogy a Nógrádi Szénbányá­szati Tröszt még a harmadik helyezést sem érte el február hónapban. Szeretnénk erre fényt derí­teni s így elmondjuk a követ­kezőket. A nógrádi tröszt tel­jesíti a legmagasabb tervet az ország többi trösztjeivel szem­ben. Mit mutatnak a számok? 1956. február napi ter­melés átlagosan 1040 va­gon. 1957. február napi termelés átlagosan 990 va­gon. azaz az elmúlt év termelésé­nek 95 százalékát termelte a tröszt. Ezzel szemben az or­szág többi trösztjei a múlt évi tervük 60—65 százalékát telje­sítik csak. Ezek szerint tehát jóval kevesebbet termelnek Nógrádnál. Vagy egy másik sokatmondó szám. Az elmúlt évben a tröszt az országos szénterme­lésnek 13,7 százalékát adta, rpíg most 16,6 százalékát. Vagyis most a tröszt átlag 42 ezer tonna szénnel ad többet népgazdaságunknak, mint azelőtt. És most mégis csoda történt. Az első helyezést azok a trösztök érték el, amelyek szeptemberi tervük 60—65 százalékát teljesítik csak. Ja­vasoljuk a szénbányászati mi­nisztériumnak a jövőben ne csak a jelenlegi termelést ve­gye alapul, egy-egy értékelés­nél, hanem vessen néhány pillantást arra is, hogy hány százalékát teljesítik ma a szeptemberi termelésnek. — tob — Jólsikerült pártnapokat tartottak a nagybátonyi körzetben j PETŐFI SALQON j Jx Salgó-csúcs még nem volt könnyű séta Vasút nélkül, Petőfi lábnyomán, De sassá vált a pusztai poéta, S naponta megpihent egy vár fokán. I tt a középkor még tapintatható volt, Lovag-dúlás, kény, hatalmaskodás. Életrekelt a vad Kompolti-hóbort, A gedővári szépasszony-fogás. Rabló Kompoltiak rabló szerelme: Mint Salgó-csúcsra felleg, a jelenre Árnyat vetett a mondaköltemény. S a „kenyeretlen“ kis falucska, Tarján Tán fölriadt a néma völgyek alján, Hogy Saigon járt a bosszuló remény! NAGY ISTVÁN Ismeretterjesztő filmvetítő- ! seket szervez a jövő héttől a TTIT. A vetítések alkalmával történelmi, természettudomá­nyi stb. kisfilmeket pergetnek j a nagyobb játékfilmek mellett. 1 ★ 600 ezer kokárdát készítettek március 15-re. Az ízléses, szép kokárdák kézifestéssel készül­tek. ★ Irodalmi szakkör alakul a Salgótarjáni Városi Tanács szervezésében. A szakkörre bárki jelentkezhet az iroda­lomszeretők köréből. Bővebb felvilágosítást a tanács nép­művelési csoportján kaphatnak az érdeklődők. ★ Cigánybált rendez szomba­ton, március 16-án este 7 órai kezdettel a Pécskő utcai cigá­nyokból alakult Forradalmi If­júmunkás Szövetség. A nagy­szabású bált a cigányéletből vett eredeti, ősi táncok, dalok fűszerezik. ★ TOTO és LOTTO szelvények kaphatók az IBUSZ irodában is. ★ Kétszáznál több ruha, kis­kosztüm, szoknya, blúz és kis- estélyi készül el havonta a salgótarjáni női divatszalon­ban. A varrónők túlterheltség miatt már csak húsvét utánra vállalnak munkát. ★ Yves Montand négynapos budapesti hangversenyét egy későbbi időpontban a rádió is közvetíti a nagy érdeklődésre való tekintettel. Az előadások­ról a filmgyár rövidfilmet ké­szített. Havonta 200 könyvet kölcsön nöznek a dolgozók az üveg­gyári könyvtárból. A könyvtár hetenként kétszer, kedden és pénteken áll a dolgozók ren­delkezésére. ★ Zene-, foto- és bábszakkör működik a Salgótarjáni Városi Kultúrházban. Érdeklődőknek bővebb felvilágosítással a kui. túrház vezetősége szolgál. ★ Éneklő boxbajnok Svédor­szág egyik nevezetessége. In- gemar Johansson kedves svéd dalait hanglemezre vette a svéd hanglemezgyártó vállalat» A lemezek nemsokára forga­lomba kerülnek. ■k Értekezletet tartott a Balas­sagyarmati Járási Tanács végrehajtó bizottsága. A leg­aktuálisabb mezőgazdasági problémákról — tavaszi vetés­ről. főleg a tavaszi gabonave­tésről és ezek meggyorsításá­ról — tárgyaltak. •k Elveszett nyom címmel iz­galmas csehszlovák filmet mu­tatnak be e hónap második fe­lében. •k A TTIT nyelvtanfolyamait az alábbi időpontokban tartja: francia órák csütörtökönként 6-tól 8-ig, angol órák szerdán­ként 5-től 7-ig és német órák kedden fél hattól fél nyolcig; k Zarah Leander híres svéd filmszínésznő emlékiratait ősz­szel jelenteti meg az egyik svéd kiadó. A könyvet világ­szerte nagy érdeklődés várja» TÜSKÉK Úgy indultam, hogy írok egy jó ripor­tot a nagybátonyi szénbányák munkástaná­csáról. Ami azt illeti, Godó elvtárs, az elnök, meg Juhász elvtárs, az elnökhelyettes beszél­tek munkájuk eredményéről is, hiszen ez a tanács a jobbak közé tartozik. A bánya szé­pen felfelé ívelő termelése, a bérrendezés he­lyes megoldása, az önköltség bizonylag ked­vező alakulása a munkástanács tevékenysé­gének érdemeit is megmutatják. Már túlha­ladták a szeptemberi termelési tervet, s amíg akkor 3526 tonna volt a szénen dolgozók fej­teljesítménye, februárban már 4181 tonna (Tröszti szinten is dícséretreméltó eredmény). Jó huszonhat forinttal magasabb a műsza- klonkénti vájárkereset most, mint szeptember­ben volt. Ügyeltek arra, hogy munka nélkül senki se vegyen fel pénzt, de ha valaki meg­dolgozott érte. akkor hiánytalanul kapja meg. Amikor január közepén a végleges mun­kástanács megkezdte működését, az volt az alapelvük, hogy minél előbb, minél több szén legyen, méghozzá gazdaságosan, úgy, hogy a bányász is, az ország is megtalálja számítá­sát. Ez volt talán a dolog kisebb fejtöréssel járó oldala, hiszen a munkástanács tagjai többségükben tapasztalt. harcedzeti. bányá­szok, szókimondók és egyenesek. Inkább gyűlt és gyűlik a gond, amikor arról került szó, hogy nem hivatott más szervek munkáját be­tölteni. S ennek nyomán valahogy újra, meg újra visszatérő kérdés, probléma, hogy ha néha kezdetlegesen is, itt-ott bukdácsolva, ta­pogatódzva is, de tettek egyet-mást, s mégis dók a tüske bennük. Valahogy nem szereztek és kaptak bizonyulást arról, hogy a munkás- tanács hivatott a vállalat legfontosabb kérdé­seiben dönteni, irányítani annak egész tevé­kenységét. Akik a munkástanácsot vezetik, vagy ép­pen tagjai — emberek. Tapasztaltak, gondol­kodók és főleg érzők. S nyíltan meg is mond­ják: ahol fasiszták, rovottmúltúák, a nép el­lenségei kerültek a munkástanácsba, ott ezek irányába sok emberségre nincs szükség. De most már arról van szó —, s egyre inkább —, hogy a munkástanácsokba a népi demokráciá­hoz, a párthoz hű munkások kerülnek, v. gy- is a tanácsok személyi összetétele, ennél fogva egész jellege gyorsan változik a munkásosz­tály javára. Ha az oda nem való elemek je­lenléte, helyesebben a tanácsoknak az ellen- forradalom idején történt létrejötte első szá­mú tényező volt az irántuk való bizalmatlan­ságban —, akkor ennek most már egyre job­ban el kell tűnnie! Szóval valahol itt kötöttünk ki, elin­dulva a bátonyi munkástanács eredményei után kutatva. Panaszkodnak, hogy az elnök fejéhez vágták: „Ha nem tetszik, mondjon le!” Mádkor az üzemet érintő személyi ügyek elintézésében nem kérték ki a véleményü­ket, vagy azzal éppen ellentétes döntést hoz­tak. Azt is mondták már nekik, hogy sok olyan dologba beleszólnak, ami nem rájuk tartozik. Főleg ilyen személyi kérdésekben adódik vita a tanács és az igazgató között (Meg kell mondani, hogy az ellenforradalmá­rok, a foguk fehérét alaposan kimutató em­berek iránt a tanács vezetői — a párt- és a szakszervezettel együtt —, igen határozott és helyes álláspontot képviselnek). Több mint 100 új dolgozó került az utóbbi hónapokban a vállalathoz, s bizony igazink van, amikor példákkal bizonyítják, hogy abból egyné­hánynak nem a bányában, hanem egészen másutt lenne a helye. S így gyűltek apránként a tüskék, annyira, hogy ma már a munkástanács egyik-másik vezetője kijelenti: nem jövök többet az igaz­gatóságra. Lehet, hogy ez kissé elhamarko­dott ítélet, annyi azonban bizonyos, hogy jobb, meggyőzőbb egyetértésre terme szükség­Mert mit mond az igazgató, Toldi elv­társ: „A törvény előtt én vagyok a felelős a vállalatért” — és ebben neki teljesen igaza van. A munkástanácsról pedig az a vélemé­nye: „ha már megvan, meg vagyok vele elé­gedve”. Ez viszont sántít, s olyan érzést kelt, mintha azt mondanánk, na, egy szervvel me­gint több. Mondják is az ottani elvtársak, hogy amíg nem volt munkástanács, az volt a baj, most amikor jó tanács van, majdnem úgy áll a kérdés, hogy minek, hiszen még hátráltatja, lassítja is a munkát. Már magában az is örvendetes, hogy vi­tatkoznak, érvelnek a munkástanácsról, jogai­ról, jövő feladatairól, örvendetes, mert eb. ben nem egyébről kerül szó, hogy szélesed­jen a munkás-demokrácia, az eddigitől több szava legyen a bányászoknak abban, hogyan, mennyit termeljenek, kik és mennyiért dol­gozzanak a bányában. Nálunk a vezetők elég­gé hozzászoktak, hogy egyedül vagy szőkébb csoporttal megbeszélve döntöttek igen fontos kérdésekben. Tudjuk, hogy ez a gyakorlat sokszor milyen hibákat eredményezett. A munkásmozgalom idősebb harcosai Nagybá- tonyban is jóleső érzéssel emlékeznek vissza a felszabadulás utáni közvetlen időkre, ami­kor a dolgozók és megbízottaik messzeme­nően beleszólhattak és bele is szóltak a bá­nya életébe, sokkal szélesebb ellenőrzést gya­koroltak, Igen, a nagybátonyi munkástanácsban doh gozó elvtársak is valahogy úgy vannak vetet hogy szeretnék teljesebbé, hatékonyabbá tenni a munkás-önigazgatást, jobban eleget tenni annak a bizalomnak, amelyet a dolgozók beléjük helyeztek. Mert itt nem arról van szó, hogy legyen munkástanács, vagy ne. A fő kérdés az, hogy legyen a nagybátonyi bá- nyászoknak is több szavuk, ne csak beszélje- nek, hanem intézkedjenek is, ha jó javas- lattal állanak elő. Egy szó, mint száz — íe- remtsünk az eddiginél szélesebb, eredménye- ■sebb munkás-demokráciát. S bizony, ha a vezetők számára kezdetben nem is tesz könnyű, de meg kell szokni, hogy a jövőben a bányászok is gátlástalanabbal mondják ki gondolataikat, s követelik, hogy azokkal törődjenek is. Az is biztos, hogy a vezetés szélesítése bizonyos esetekben és mér­tékben lassítani fogja a munkát, az intéz­kedéseket. De vajon nem lesz-e eredménye- sebb úgy? Messze vagyunk még attól, amikor már kialakult volna a munkástanácsok szá­mára egy elfogadható gyakorlat. Sok gondba, fejtörésbe fog kerülni, parázs viták alakul­nak majd ki, amíg szélesebb jogkörrel, na­gyobb tapasztalattal intézhetik üzeműik ügyeit. De ha addig is úgy dolgozunk, hogy a munkástanácsok —, már amelyik a mun­kásság valódi érdekeit képviseli —■, érezzék a bizalmat lent és fent egyaránt; az igazgatóik, főmérnökök pedig meglássák annak valódi lé- nyegét, akkor nem kerülnek újabb tüskék a tanács tagjaiba, s fájó gondolatok helyett, az ország jobb jövőjéért végzett tevékenység tölti ki idejüket... Mindenütt, csakúgy, mint Nagybátonyban. Remélem, hogy amennyiben ezt segítem, az én riportom is jó lesz. Balogh Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom