Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-13 / 20. szám
1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép (Tézisek az 1848—49-es magyar polgári forradalom és a nemzeti függetlenségi karc 109. évfordulójára) (Rövidítés) 1848 tavaszán forradalom vihara söpört végig Európáin. Talpraállott a magyar nép is, hogy meg döntse a feudalizmus korhatag rendjét és kivívja az ország függetlenségét a reakciós Habsburg-zsamoksággal szemben. A forradalom szétzúzta a feudális rendet, eltörölte a jobbágyrendszert, paraszti tulajdonná tette az úrbéres telket, megszüntette az úriszéket A forradalom az ország élére önálló magyar kormányt állított. A forradalom nemzeti demokratikus vívmányai utat nyitottak a polgári átalakulásnak hazánkban; megnyílt annak lehetősége, hogy az ország le- küzdje a Habsburg-uralom okozta súlyos örökséget: az évszázados elmaradottságot. A forradalmi átalakulás vezetője akkor a liberális középnemesség volt; ezért a földesúri nagybirtokrendszer érintetlen maradt, az egykori jobbágyok nagy részéből földnélküli koldusparaszt lett. A választójogból a munkások és a szegényparasztok nem kaptak, s a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát sem ismerték el. 1848 nyarán a Habsburg-abszolutizmus, a magyarországi ellenforradalmi erőkre támaszkodva, fegyverrel tört hazánkra. Népünk nem :hódolt meg az elnyomóknak. Kossuth hívó ■szavára napok alatt tízezrek gyűltek seregibe, •hogy megvédjék a forradalmi vívmányokat, s a nemzeti függetlenséget. Hosszú hónapokon át egymaga állta a magyar nép a rettentő ellenforradalmi túlerő rohamát. Ez a küzdelem akkor az emberi haladás élére állította a magyarságot, s 1848—49-et nemzeti történelmünk egyik legragyogóbb fejezetévé avatta. Az 1848-as forradalom és nemzeti függetlenségi harc a nemzetközi reakció túlerejével szemben elbukott.- Megoldatlan feladatként maradt az utókor- ,ra a nemzeti függetlenség kivívása, a feudális nagybirtokrendszer és a monarchists önkényuralom megsemmisítése, demokratikus köztársaság teremtése. Ezek jelentették há- rTom nemzedéken át 1848—49 forradalmi örökségét; II; Ä szabadságharc bukása után csak a dolgozó nép maradt hű 1848—49 zászlajához. Kossuth, Petőfi neve az ő ajakén vált nemzeti legendává. Az uralkodó osztályok eldobták a nemzeti függetlenség lobogóját, s 1867- ben kiegyeztek a Habsburg-monarchiával. A kiegyezés biztosította a magyar uralkodó osztályok uralmát a nemzeti kisebbségek felett, jtnegörizte a nagybirtokrendszert és a nép jogait megnyomorító monarchists uralmat, alárendelte a nemzetet a Habsburg-dinasztiának. A negyvennyolcas forradalmi örökség valóra váltásának történelmi szerepe szükségszerűen az eg^re erősödő, osztállyá szerveződő munkásságra várt. 1848-ban a feudalizmust kellett megdönte- hi. 1848 után kifejlődött a kapitalizmus, majd a száz.'’ . „ufó idején kialakult az Imperializmus..- A társadalmi átalakulás feladata — a félbemaradt polgári demokratikus átalakulás befejezésén túlmenően — már a kapitalizmus megdöntése lett. A kapitalizmus a XX. század elejére hasonlóan korhatag renddé vált, mint amilyen a feudalizmus volt1848- ban: csökönyös akadály a társadalmi fejlődés útjában. Az a forradalom, amely negyven- nyolc forradalmi örökségét végrehajtja, az imperialista renddel találja immár szembe magát, s harci osztagait a munkásság és a parasztság adja. , A munkásosztály érdeke mindenfajta kizsákmányolás maradéktalan megszüntetése; Történelmi hivatása, hogy a nép élén haladva, felszámolja a kapitalista rendet és megteremtse az új társadalmat. Ezt az osztályt a tudományos szocializmus nagy eszméje vezérli, amely megőrzi és továbbfejleszti az emberi gondolkodásnak évezredek során létrehozott örök értékeit. Mint József Attila mondja: „Pápáik, katonáik, polgárok zit&n így lettünk végre mi hű ■meghaliéi a törvényeiknek; minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű“. i Ä munkásosztály olyan párttal az élen, amely a tudományos szocializmus tanításait alkalmazni tudja, 1848 forradalmi hagyományainak igazi örököse, minden dolgozó osztály Vezetője lett a társadalmi harcban. ' Az ipari proletariátus köré tömörült, az úri Magyarország ellen síkraszálló, földosztást követelő szegényparasztság. A munkásság kialakulóban levő szocialista mozgalmához csatlakozott 1867 után az ősz Táncsics Mihály. A munkásság keleten felragyogó vörös csillagától várta a magyar hajnalhasadást Ady Endre. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetésével 1919-ben vívta ki első nagy győzelmét. Az 1919-es Tanácsköztársaság azoknak az uralmát döntötte meg, akik 1848—49-ben, vagy nyomban utána, a forradalom ügyét elárulták. s szembefordultak a magyar néppel. Dolgozó népünk harcához a példát az orosz forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommunisták, akik Lenin_ vezetésével megdöntötték a cári zsarnokságot, a mi Habsburg elnyomóinknak 1849-es szövetségesét. Az 1919-es munkáshatalom hajtotta végre először a gyárak, bányák, bankok kisajátítását és a nagybirtokok kisajátítását is. A Magyar Tanácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján. Ez a rend biztosította először a „kunyhók lakóinak” is az állampolgári jogokat és e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit — ahogyan azt Petőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlaja alá 1849 óta *z első hadsereget, amely az ország függetlenségéért vívott dicső harcot az antant imperialista hódítók ellen. A Tanácsköztársaság leverése után a hazaárulásban fogant horthysta ellenforradalmi rendszerrel szemben ismét a magyar munkásosztály legjobb fiai, a kommunisták emelték magasra a népszabadság és nemzeti függetlenség lobogóját. A magyar kommunisták védték meg Kossuth, Petőfi és Táncsics alakját, demokratikus és függetlenségi eszméit az ellenforradalmi történetírás ferdítéseivel, rágalmaival szemben. A marxista—leninista világnézet alapján ők tárták fel tudományosan a maga teljességében 1848—49 hagyatékát. III. A negyvennyolcas demokratikus nemzeti feladatok teljesítésére a Szovjetunió felszabadító harca adott lehetőséget a magyar népnek. A második világháború idején, a negyven- nyolcas szabadságharcosok példája azt jelentette: harcolni a nemzetközi reakció főereje, a hitleri fasizmus, s annak hazai szövetségesei, Horthyék és a nyilasok ellen, szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, szövetségben a demokratikus nagyhatalmak koalíciójával, mindenekelőtt pedig e demokratikus koalíció vezető erejével, a szocialista Szovjetunióval. Abból a mély szakadékból kellett kiemelni nemzetünket, amelybe a Horthy-rendszer taszította, amikor hazánk a szovjetellenes rabló- háború részese és a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A Szovjetunió felszabadító harca meghozta nekünk a várvavárt függetlenséget. Attól a néptől kaptuk a szabadságot, amely ellen bűnös háborúba vitték hazánkat. A magyar dolgozó nép, élén a kommunisták vezette munkásosztállyal, kezébe vette sorsa intézését, megkezdhette a negyvennyolcas demokratikus nemzeti feladatok teljesítését is. Felosztotta a nagybirtokosok földjét a nincstelen és kevés földdel bíró job- bágyutóddk között. Megteremtette a nép demokratikus államát. Eltávolította az államhatalomból a nagybirtokos és nagytőkés osztály képviselőit. Az irányító helyekre a munkás- osztály és a dolgozó parasztság fiait állította. Szembefordultunk a reakció soviniszta politikájával és rendeztük viszonyunkat, a szomszédos népekkel is. A Szovjetunió nemzetközi tekintésére s önzetlen segítségére tá- maszkodva megvédtük hazánkat az imperialista világ beavatkozási kísérletei ellen. XV. A magyar munkásosztály a kommunisták vezetésével nemcsak végrehajtotta azokat a nemzeti feladatokat, amiket az 1848-as forradalom örökül hagyott, hanem tovább is ment. Valójában 1848 forradalmi szellemének, Petőfi szellemének megtagadása lett volna, ha csupán a múlt században meg nem oldott, vagy félig megoldott feladatokat hajtja végre, s nem megy tovább a történelemszabta úton: harcban a mai fejlődés akadálya, a burzsoázia ellen, a mai kor haladó rendjének, a szocializmusnak felépítéséért. Petőfi és Vasvári, a legmesszebbtekintő márciusi fiatalok; sem akartak félúton megállni a kizsákmányolás, nyomor és szolgaság elleni küzdelemben. A XIX, század költőihez írt versében a költő a legtisztább fogalmazásban mondja ki: ,,Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt joglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk...” Mi más ez, mint a kommunizmus prófétai megálmodása? A magyar kommunisták Petőfi szellemi örökösei voltak, amikor a földesurak elűzetése után harcba vezették a munkásságot, hogy űzze el a tőkéseket is, adja a nép tulajdonába a gyárakat, bankokat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, vegye kezébe az államhatalmat. E nagyszerű harcban a magyar dolgozó nép történelmi feladatot hajtott végre: A szocialista átalakulás során néhány év alatt nagy eredményeket értünk el. Kiemeltük az országot a fasiszta Horthy-rendszer és a háború okozta pusztulásból és nyomorból, lényegében megszüntettük embernek ember által történő kizsákmányolását. Erős ipart teremtettünk, amely nélkül — Kossuth szavaival — „félkarú óriás a nemzet”. Megnyitottuk a falu szocialista fejlődésének útját. Letörtük a volt kizsákmányoló osztályok művelődési egyeduralmát, megnyitottuk a középiskolák és az egyetemek kapuit a munkások és dolgozó parasztok gyermekei előtt; A magyar kommunisták célja volt és marad, hogy a szocialista építés eredményeképpen évről évre nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó asztalára, hogy egyre szélesebben terjedjen a műveltség, hogy a dolgozó nép demokratikus szervei révén egyre inkább, valóban maga igazgassa önmagát, s hogy növekedjék államunk anyagi ereje, öreg- hedjék tekintélye a világban. Bár a szocialista építésben nagy eredményeket értünk el, a Rákosi-féle vezetés súlyos hibái következtében ezeknek a céloknak az elérése törést szenvedett. A bürokratizmus eltorzította a viszonylag békés körülmények között létrejött proletárdiktatúrát. A magyar népi demokrácia, mint diktatúra, nem volt elég hatékony az osztály ellen seggel szemben; demokráciának pedig nem volt elég a dolgozók számára. S ugyanakkor, amikor a forradalmi és haladó nemzeti hagyományok ápolása és továbbfejlesztése terén nagy munkát végeztünk ezt bizonyos mértékben beárnyékolta az, hogy a Rákosi-féle vezetés több vonatkozásban megbántotta a magyar nép nemzeti érzését is, s ezzel ártott a proletár nemzetköziség eszméjének is. Mindez érthető elégedetlenséget váltott ki a nép körében. Ezt az elégedetlenséget szította az a felelőtlen demagógia, amelyet a hibák eltúlzásával és a párt hátbatámadásával a Nagy Imre—Losonczi-féle csoport a nyüt ellenforradalmi erőkkel szövetségben folytatott. V. A népi demokratikus rend ellenségei október 23-tól kezdve fegyveres támadást indítottak a Magyar Népköztársaság rendje ellen. Céljuk, a népi hatalom megdöntése és a kapitalizmus visszaállítása volt. A népi demokrácia ellenségei a dolgozók megtévesztésére általános demokratikus szólamokat hangoztattak, s nem átallották kalózlobogóul még 1848 antifeudális forradalmi jelszavait is felhasználni a proletárdiktatúra ellen. Az ellenforradalmárok egyik megtévesztő jelszava az „új forradalom” hirdetése volt. De miféle forradalom az, amely a vörös zászlók leszaggatásával kezdődött s Mindszenty- nek, herceg Eszterházynak kiszabadításával, forradalmárok legyilkolásával, folytatódott és oda vezetett, hogy a hatalom a polgári restauráció képviselőinek kezébe került. Az ellenforradalom fedezékéül használt fiatalok és passzív szemlélők, akik a vörös zászlók le- szaggatását nézték, nem gondoltak arra, hogy nemcsak a nemzetközi munkásmozgalom jelvényét tapodják a sárba előttük, hanem az 1848-as forradalmi baloldal jelképét és zászlóit is megszentségtelenítik. Nem gondoltak arra, hogy a márciusi ifjak vörös tollat tűztek kalapjukhoz, hogy Petőfi piros zászlók alatt a világszabadságért vágyott elesni a harc mezején. A márciusi ifjak 1848-ban a vörös republikánus Táncsics börtönét nyitották meg, az 1956 októberi ellenforradalmárok pedig tízezer közönséges bűnözőt és háromezer háborús bűnöst, fasisztát és imperialista kémet engedtek szabadon 1848 márciusának hősei a forradalmat nem a Habsburg talpnyaló, labanc Mindszenty hasonszőrű elődjével, hanem éppen azok ellen védelmezték, nem hatalomra. juttatni, hanem éppen a hatalmuktól megfosztani akarták őket! A mai Magyarországon, az 1848-as hősök utódainak felszabadult hazájában, csak az nevezheti forradalmárnak magát, aki a munkásosztály hatalmáért, a proletárdiktatúráért, a szocialista demokráciáért harcol a burzsoázia és a földesurak hatalmának restaurációja ellen, aki a forradalmi munkásosztállyal fog össze és nem az ellenforradalmérokkal, aki a szocialista országokkal lép testvéri szövetségre, és nem az imperialista hatalmak kegyeiért esedezik. Az ellenforradalmárok sokakat megtévesztettek októberben azzal a hamis jelszóval is, hogy ők a szabadságért harcolnak, a dikta- túra ellen A szabadság ét a diktatúra szembeállítása a reakciós burzsoázia jól ismert fogása. Ez a két fogalom egy és ugyanannak a dolognak két oldala. Hiszen éppen azon fordul meg minden, hogy valamely társadalomban kinek a szabadsága érdekében kivel szemben gyakorolnak elnyomó diktatúrát. A polgári államban a kizsákmányolóké a szabadság — az egész rendszer a tőkés kizsákmányolás szabadságán alapul — a munkások és parasztok pedig az elnyomottak. A szocialista társadalomban viszont a lakosság hatalmas többségének, a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak, a néphez hű értelmiségieknek jár a szabadság és a régi uralkodó osztályok restaurációé kísérleteit — éppen a dolgozók szabadsága érdekében — az államnak a diktatúra eszközeivel kell elnyomnia. Milyen esztelenség lett volna az elkövetett hibákat — katasztrófával tetézni: feladni a nagy szocialista vívmányokat, visszaállítani a kizsákmányolás szabadságát! Mert ugyan mi más az a szabadság, amelyet Habsburg Ottó, József főherceg, Horthy, Franco és Dulles olyan melegen üdvözölt? Az előttünk álló feladat éppen az, hogy szilárdabban alapozzuk meg a párt vezetésével a munkásosztály diktatúráját! S ha ez a diktatúra, a népszabadság szélesítésével egyidőben, s éppen annak védelmében, kemény kézzel sújt le az ellen- forradalom erőire, a magyar kommunisták eb. ben is a negyvennyolcas szabadsághősök szellemében járnak el. Petőfi pusztulást kiáltott a belső bitangokra és szoros nyakravalót ajánlott a dicsőséges nagyuraknak. Kossuth vésztörvényszéket állított fel, amikor a belső ellenség a fogát csattogtatta. A szabadság és emberség ügye követelte meg, hogy ne ismerjenek irgalmat az árulókkal szemben. Ellenséges zavartkeltő szándékkal hirdette az ellenforradalom a többpárt-rendszer Jelszavát is, mintha demokratizmus és többpártrendszer a mi viszonyaink között szükségszerűen együtt járnának. Az elmúlt évek során nem a többpárt-rendszer hiánya, nem a burzsoá pártok hiánya, s nem a Magyar Dolgozók Pártjának az államhatalmon belüli vezető szerepe volt a hiba, hanem a demokratizmus megsértése a párt- és államvezetésben. Az ellenforradalom a többpártrendszert a reakciós burzsoá, földesúri és papi pártok, a kapitalizmus visszaállítására akarta felhasználni. A politikai hatalom birtokában aztán ismét megkaparintotta volna földet, gyárat, bányát, bankot. A hangzatos jelszavak az ellenforradalom népellenes szándékainak leplezésére szolgáltak. 1956 októberében már valójában a tét a szocialista Magyarország léte volt. Az események során a szinte naponta újjáalakuló kormányban csakharmar többségbe kerültek a burzsoázia a polgári restauráció képviselői. Tucatszám bukkantak fel a különböző ellenforradalmi pártok. Az utcán a hatalom a Dudások, a fasiszta terroristák kezébe került. A kommunisták, a haladó erők üldözése mind féktelenbbé vált. Mind- szenty József és B. Szabó most már nyíltan is előálltak a polgári restauráció programjával. A Nagy Imre-kormány tevékenysége ugyanakkor nem volt más. mint az ellenforradalom leplezése és támogatása. Különösen súlyos bűne volt ennek a kormánynak az, hogy az ellenforradalom követelésére felmondta a varsói szerződést és kinyilvánította az ország „semlegességét”. A varsói szerződés felmondása nem az államközi érintkezésben előfordult hibák kijavítását segítette elő, hanem nyílt szakítás volt a szocialista táborral. Ebben a helyzetben a semlegesség kinyilvánítása az átállást jelentette a tőkés táborba. A Nagy Imre-kormány ezzel az árulással a magyarországi ellenforradalmárok elől a restauráció útjában álló utolsó akadályt is elhárította. A Nagy Imre- kormány azonban nem fejezhette be az ellenforradalom által eléje állított feladatot, mert szétesett. A párt egészséges erői, a magyar forradalmárok és hazafiak szószólói új kormányt, forradalmi munkás-paraszt kormányt alakítottak és a Szovjetunióhoz fordultak segítségért. A forradalom megvédésére alakult új kormány* a szovjet hadsereg támogatását felhasználva* győzelemre vezette a harcot az ellenforradalom szétzúzásáért, megvédte és újjászervezte a nép; hatalmat, visszaverte a nyugati imperialisták beavatkozási kísérleteit, ismét magasra emelte a szocializmus és nemzeti függetlenség harci zászlaját; VI. A magyar nemzeti függetlenség nemzetközi biztosítéka ma is a világ forradalmi ereje: a Szovjetunió vezette szocialista tábor. A Szovjetuniónak köszönhette a magyar nép, hogy 1848 és 1919 után 1945-ben ismét a haladás útjára léphetett. A Szovjetunió, mint a nemzetközi forradalmi mozgalom élcsapata, már fennállása óta, puszta létével is, a legfontosabb erőtényező a régi és új társadalmi rendszerek, a kapitalizmus és a szocializmus közötti világméretű küzdelemben. A Szovjetunióhoz való baráti viszonyunkban ez az alapvető és nem az elmúlt évek során előfordult átmeneti, hibák, amelyeket közösen kijavítunk. A magyar társadalmi haladás a szocializmus és egyben a nemzeti függetlenség ügye követelte a múlt év novemberében a testvéri szocialista országok segítségét. Forradalmi nemzetek egymásnak nyújtott fegyveres segítsége megfelel negyvennyolcas forradalmi hagyományainknak is. 1848-ban is kaptunk fegyveres külországi segítséget, lengyel, olasz és bécsi önkéntes alakulatok harcoltak Kossuth seregében. A magyar kommunisták 1848 szellemében is cselekedtek tehát, amikor az átmeneti ellenforradalmi túlerő visszaszorítására és a nyugati beavatkozás megakadályozására a szovjet csapatokat hívták segítségül. A Szovjetunió proletár internacionalista kötelességét teljesítette, amikor a magyar népnek katonai segítséget nyújtott szocialista hatalma megvédéséhez. A Szovjetunió segítsége nemzeti függetlenségünk óriási erőt képviselő biztosítéka volt és maradt. Korunkban a független Magyarország csak szocialista Magyarország lehet, testvéri szövetségben a szocialista országokkal. Ma is* akárcsak 1848-ban a nemzeti függetlenség és a világszabadság ügye elválaszthatatlan. 1849- ben elbuktunk, mert a nemzetközi reakció a forradalmi mozgalmakkal szemben túlerőben volt. Ma győzni fogunk, mert a Csendes-óceánig terjedő hatalmas szocialista tábor és az egész haladó emberiség a mi igaz ügyünk, a béke, a szabadság, a szocializmus ügye mögött áll. Ha hűtlenekké válnánk ehhez a táborhoz, ha megtagadnánk az emberi haladás szolgálatát, akkor elárulnánk 48 szent forradalmi hagyományait is és az imperialisták véres terveinek martalékául dobnánk oda a hazát. VII. 1848. március 15-ének emléke arra int bennünket, mai magyarokat, hogy bátran haladjunk tovább a szocialista forradalom útján. Legyünk kérlelhetetlenek a belső bitangokkal, az ellenforradalom sötét erőivel szemben, mint Petőfi volt. Ne engedjük bemocskolni a szabadság zászlaját a labanc hazaárulóktól, akik 1849-ben is, 1944-ben is és 1956-ban is az örvény szélére taszították nemzetünket. Állítsuk talpra és fejlesszük tovább népgazdaságunkat munkásaink, parasztjaink, értelmiségünk becsületes munkájával, hogy mielőbb megteljék a bőségnek közös kosara. Ébresszük fel minden hazánkfiában a közéleti felelősség komoly tudatát, fejlesszük tovább a szocialista demokráciát. Tegyük erőssé a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét, a nemzet haladó erőinek egységét. 1848 zászlaját ma az emeli magasra, akt a szocializmusért harcol. 1848 nyomdokain ma az jár. aki az imperializmus ellen küzd. A zsarnokság világa ott van leáldozóban, a szabadság világa itt nyílik előttünk: a szocializmus. S ha hosszú és nehéz is még az út, a Kánaán, amelyről a márciusi legjobbak, amelyről Petőfi álmodott, a bőség, az egyenlőség és műveltség boldog rendje itt épül fel, harcaink nyomában, kezünk munkájával. 1848 forradalmi zászlaja a miénk és soha nem engedjük át a nép ellenségeinek! Budapest, 1957. március 9. Magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Magyar Szocialista Munkáspárt Hazafias Népfront Szakszervezetek Országos Tanácsa Magyar Nők Országos Tanácsa Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség Magyar Diákok Nemzetközi Szövetsége Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége i Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége Magyar Szabadságharcos Szövetség
