Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-09 / 19. szám

NÓGRÁDI Népújság Ids'!, március ft. Válasz Kata János tanár kartársnak! HOZZÁSZÓLÁS A NEVELŐK FELELŐSSÉGÉHEZ A Nógrádi Népújság feb- . ruár 23-án megjelent cikke az első szárnycsapás életpályáján. Az újságíró szár­nyalásának lendületét, erejét mindig a tárgyilagosság adja meg, biztonsága, a magasság gerendái: az Igazság kell hogy legyen. Fiatal kartársam kezét cik­kének papn-ravetésében a jó­szándék vezette. Nem vonom kétségbe, hogy segíteni akar olyan problémák megoldásá­ban, ami sokaknak az élet más és más munkaterületein sem sikerülhet máról holnap­ra. A lelkekben megrendült bizalom helyreállítása nem könnyű dolog pártunk, vala­mint kormányunk vezetőinek sem. Az októberi események nemcsak a hatalmas tömeg­szervezeteket, együttműködő testületeket tették próbára, helytelen megnyilat- és nem tudatosította, tanulók kozását, hogy a munka: becsület és di­csőség dolga és kötelesség dolgozó népünk és magunkkal szemben. Igyekezzék sürgősen pótolni mulasztását! Felsőbb hatóságaink elisme­rik, hogy községünk legnyu- godtabban vészelte át a meg­próbáltatások idegtépő nap­jait. A napi politikai esemé­nyek spontán értékelését va­lóban nem engedtem meg az iskolában, hiszen például az októberi események értékelése nevelőnként más és más lett volna, sőt egymásnak ellent­mondó. Megfelelő idő távla­tában mérhetők le tárgyilago­san a történések, de az nem lehet más, csak a hivatalos álláspont szerinti. Hatóságaink előtt ismert, hogy a haladó hagyományok hanem az örök életszövetséget ; ápolása Romhányban a ne­kötött házastársakat, a család tagjait, testvéreket és jó bará­tokat is. így rázta meg az események hullámverése a mi tantestületünket is és állította •próbatétel elé nevelőinket. Ezen meditálni felesleges! Cikkéből kicsendül az aggo­dalom a háttérbeszorult neve­lés következményeinek láttán, S a lelkiismerethez apellál, hogy az ne vádolhasson soha senkit se. Ezt a felelősséget érzi minden pedagógus hat­ványozottan és ezért hang­súlyoztam ki minden alkalom­mal a nevelés elsődlegességét. A félévi tanulmányi értekez­leten ez a kérdés vezérfonal­ként húzódott végig a beszá­molómban és az iskola igaz­gatójának a szájából vette cik­kének aggodalmaskodó taná­csait. Az iskolavezetés leg­nagyobb problémája ez ma nemcsak Romhányban, hanem az minden nevelőtestületben is! Hogyan lehetne a kizök­kent munkarendet újra hely­reállítani, felszámolni a fegye­lemben eluralkodott lazaságot és biztosítani az eredményes munkához annyira nélkülöz­hetetlen zavartalan nyugal­mat? Felveti ezeket a kérdé­seket és ez így helyes is. De ezeket a kérdéseket nyitva kellett volna hagyni, hogy a közművelődési ügyekben gya­korlott pedagógusok miként látják a problémát és a vita­indító cikke így sok-sok érde­kes és értékes tervet hozott volna a lap hasábjain a kartársak élettapasztalataiból, meglátásaiból. E zek helyett, két heti ta­nári működése alapján, lezárta a kérdéseket és el­hamarkodott megállapításokat tett, amelyek lesújtóak, meg­döbbentőek. Komoly pedagó­gusok vélekednek így a cikk­ről nemcsak én. az „ostor- hegyes”. Községünk népe széliében hosszában tárgyalta a megállapításokat, ami sok félreértésre adott okot, és nem szolgálta a jó ügyet: a megnyugvást, - bizalom erő­södését. Az igazság feltárása most már kötelez engem arra. hogy hű képet adjak iskolám helyzetéről. Büszkén mondha­tom, hogy a II. Rákóczi Fe­rencről elnevezett iskolánkból a tanulókat nem vonultattuk fel tüntető, hangos, lampionos demonstrációra, mint a szom­szédos kisebb községekben, és nem égettek el egyetlen alkot- mánytan, történelem és orosz tankönyvet, egyetlen címert sem és egyetlen vörös zászlót sem! A cikkből tudtam meg, hogy iskolám egyik osztályá­ban a tanulók — inkább tré­fából — azt mondták, hogv nem tanulják meg Kata kar­társ által feladott leckét, és „sztrájkolnak“. Hiba volt, hogy ezt nekem nem is jelentette! Az pedig pedagógiai abszur­dum, amit a cikkéből idézek’ „ .;. megkérdeztem, mi az a sztrájk, és miért akarnak sztrájkolni, egy sem tudta megmagyarázni, s így napi­rendre tértem a dolgok fö­lött.;." Hát kérdem: lehet-e napirendre térni ebben a kér­désiben s megnyilatkozás fe­lett? Nem! és százszor nem! A cikkíró, aki egyben tanárjelölt is, súlyos hib=t követett el. mert nem magyarázta meg a velőmunkánk fundamentuma volt. Erre kötelezett minket a nagy szabadsághős, 11. Rákóczi Ferenc, aki itt vívta szabad­ságharcának utolsó végzetes csatáját. Az önfeláldozó haza- szeretet példaképei, a hős ku­rucok, akik a legdrágábbat, — az életüket — áldozták sza­badságszerető népünkért, édes hazánkért. Porladó testük, ki­omlott vérük teszik gazdaggá gabonatermő földjeinket. Te­hát a hazaszeretet a nevelés­ben a helytörténetünk adta a ragyogó példaképet, s nem kell Kata kartársamnak feles­legesen aggódnia, mert a haza­szeretetre nevelés nemes, tisz­ta magvait vetettük eddig is gyermekeink fogékony leiké­be, de nagy tisztelettel néznek fel a szocializmusunk építőire is! A cikkíró ezeket a kétheti működése alatt lemérni nem tudta, meg nem láthatta, ezért a megállapításai egyéni­ek és nélkülözik a tárgyilagos­ságot. A nevelőtestületben a vélt ellentéteknek és sérelmek­nek hangadója hivatlan pró­kátorként ítélt, s nem nézett a lényegre, az ügyek mélyére. Ha valaha nehéz volt a veze­tés, úgy az ma fokozottan sú­lyos feladat. A nevelőtestüle­tek minden időben a vegyes összetételükkel voltak akadá­lyai az egységnek. Az apák és a fiúk örök harca áll itt is a 20 évesek és a 45 éven felüliek között. Érthető a Brútuszok el­különülő csoportosulása. Má­sutt. is tapasztalható az elkasz- tosodása. Rétegek: óvónők, gyakorlóévesek, tanítójelöltek, tanítók, gyakorlóéves ált. isko­lai tanárjelöltek, ált. iskolai tanárok, középiskolai tanárje- löltek, középiskolai tanárok, szakérettségisek stb. rétegeződ­nek és a képzettségek közötti különbségek miatt sem tudnak egy akaratban összeforrni. Szétválaszthatja ezeken kívül a {f nevelőtestületek tagjait a szár- f mazásuk, a családi állapotuk £ (hajadon, férjes, nőtlen, nős,É családos, elvált, özvegy stb.), a £ világnézetek különbözősége vagyoni helyzet stb egy tanártestületben az 25 kü-fc lön világ! A klikkesedés elleni? harc mindenütt szélmalom-? harc. Itt is az! Művészet ősz-► szehangolni az együttest a be- ► csületes munkára. Ez azonban ► mindig sikerült és ez a lénye- ► ges. Kétheti itt-tartózkodása ► után a vélt szakadék okát, aj hibák eredőjét az iskolaveza- J tésben látni — az élettapasz- J tálát hiányát jelenti, és nagy ? felelőtlenséget a megállapító- ? sokban. t lőtestületek vajúdó problémá­it, ami nemcsak elszigetelt je­lenség. Tökéletesen tisztában vannak azzal is, hogy az isko­lák nevelőtestületeiben minde­nütt, és így Romhányban is, meg kell szilárdítani a munka­fegyelmet, helyre kell állítani a munkarendet, még akkor is, ha az a fiatal generációnak pillanatnyilag nem is tetszik és az iskolavezetésről való idő­leges elszakadást mutatná! A fiatalok szakadnak el a tömegektől, az élettől, ami más, mint a kollégiumok és az eszpresszók világa. Nem akar­ják vállalni a nehézségeket, és túlzott igényekkel lépnek fel. amit vérző nemzetünk még nem adhat meg. Pártunk, népi demokráciánk dédelgetettjeit babusgatva tanulmányi segé­lyekkel, ösztöndíjakkal, tan­könyvsegéllyel láttuk el, in­gyen üdültettük őket és lehe­tőséget adtunk nekik a sok­oldalú önművelésre, a szóra­kozásra, sportolásra. Nem kell nekik az állásért a fálországot ósszejárni, kanosszázni, kilin­cselni, készen kapják azt us. Mégis túlzott követelésekkel lépnek fel és a munkahelye­ken a szórakozási lehetőségek után érdeklődnek elsősorban, de ha lehet, megtalálják a mun­ka aióli kibúvókat. Kinevetik az idős kartársakat, akik ko­molyan felkészülnek ma is óráikra, pontosak, lelkiismere­tesek. Nem ismerik eléggé a hivatásszeretetet s mivel az oktatás komoly munka, a ne­velés pedig az iskola falain kívül is kitevődik, ezért a munkát robotnak érzik. Nem általánosítok! Tisztelet a kivé­telnek, amely bőven van, de megállapításaimat, szomorú ta­pasztalataimat évek őrlődő-íé- pődő harcai igazolják, mert a járás legnagyobb iskolájában, mint átjáróházban, váltakoz­nak a gyakorlóévesek, s azok széles skáláját ismerhettem meg. Ezért mennek az iskolá­ba „csak kötelességből“, s nem úgy, mint második otthonuk­ba! K‘ érem Kata János kar­társamat, legyen való­ban az összekötő híd erős pil­lére. Tárgyilagosabb, körülte­kintőbb bírálatával segítse helyreállítani a pedagógusok tekintélyét. Kötelezi erre az újságírói etikája. Cikkének je­lentős részével nem értek egyet, mert nem szolgálta sem a megújhodott magyar sajtó, sem az oktatásügy érdekeit. Kovásznál Gyula tanár. körzeti igazgató, Romhány Jól behúzták a csőbe... Fred Higingbothamnak, egy amerikai repülős katonának, aki az okinavaí repülőtéren a földi kezelőszemélyzetnél tel­jesít szolgálatot, olyan él­ményben volt része, amit még dédapa korában is megemle­get. Lökhajtásos gép érkezett a repülőtérre és sürgősen el kel­lett látni üzemanyaggal. Hi­gingbothamnak az volt a f elada­ta, hogy egy földelő kábelt kapcsoljon a gép orrához, az esetleges szikraképződésék megakadályozására. Az előírá­sok pontosan megállapítják, milyen távolságra Szabad a működő lökhajtásos gép első és hátsó levegőbeszívó nyílá­sait megközelíteni. De éppen ebédidő volt és Fred sietett. A befutó gép vezetője —, az elő­írásoknak megfelelően —, a motor végleges kikapcsolása előtt, még köteles a motort 60 százalékos teljesítménnyel já­ratni. A hajtómű még járt, amikor Higingbotham a földe­lő kábellel a lökhajtásos gép orrához közeledett. Annyit érzeti, hogy levegő- ujjak megmarkolják hajlott hátát, amint a kábelt a föl­dön egyengette és letépi3$ sap­káját. önkénytelenül felegye­nesedett és sapkája után nyúlt. A távolabb állók csak any- nyit láttak, hogy Fred ki­nyújtott kézzel, lábbal víz­szintesen repül a gép tátott orrnyilasa felé és eltűnik benne. A szívó turbina szárnyai előtt egy fémúcúp van a ten­gelyre szerelve, a levegő el­osztására. Fred szerencséjére az óránként 500 kilométeres vihar erejével működő lég­áramlás úgy nyomta neki en­nek a kúpnak, hogy — mi­után közben a gép kikapcso­lása folytán a. szívás ereje is csökkent —, tíz centiméternyi­re a turbina éles lapjaitól, tér­dével, mellével és karjával meg tudott támaszkodni. Se­gítségére volt a többszörösen rátekeredett kábel is. Pár pillanat múlva már ki is húzták a gépből. Néhány kisebb horzsolástól — és az ijedtségtől — eltekintve, sem­mi baja sem történt s másnap már folytatta munkáját. Leg­följebb már nem volt olyan sürgős az ebéd és azóta meg­várja, míg a gép motorja tel­jesen megáll. Semmi kedve mégegyszer megjárni — a szó szoros értelmében — a halál torkát. AZ ELÁRULT SZERELEM A film a múlt század végén Lettországban játszódik, A szomorú szerelmi történet egy szegény béreslányról, a szép Madaráról szól, aki a vagyont választja szegény szerelmesé helyett. Hamarosan özvegy lesz. szerelmese azonban már addigra megtalálja élete párját. A filmet áprilisban a népi demokratikus filmek hetén a salgótarjáni városi filmszínház mutatja be. ÉRDEKESSÉGEK- FURCSASÁGOK Az ébresztő matrac Sajtó jelentések szerint újabb „szadista találmányt“ jelentet­tek be Amerikában: az éb­resztő matracot. Ez a derékalj annyiban különbözik a ké­nyelmes pihenést nyújtó többi matractól, hogy rendkívül erős hangú ébresztőszerkezetet tar­talmaz, amely a kitűzött idő­ben éktelen zajt csap. Külön érdekessége az újfajta ébresz­tőnek, hogy nem lehet elzárni és a zajtcsináló masina mind­addig működik, amíg az em­ber el nem hagyja nyoszolyá- ját. A rendreutasító szemétkosár New York-ban az utcai sze­métkosárhoz különleges ké­szüléket kapcsolnak, amelynek az a rendeltetése, hogy előse­gítse a New York-i utcák tisz­tán tartását. Ha a járókelők banán-, vagy narancshéjat, il­letve egyéb hulladékot egy­szerűen a járdára dobnák, megszólal a szemétkosárban elrejtett hangszóró: „Kérem, ne tegyék ezt! Minden hulla­déknak a szemétkosárban a helye, a szemétkosár pedig itt van!" Köztudomású, hogy New York utcáit igen nehéz tisztán tartami, mert a járóke­lők nem törődnek a tisztaság­gal. A rendőrség különleges osztagai járják az utcákat és cgy-egy szemétkosár közelé­ben megállnák, s a kocsiból közlik a figyelmeztető felhí­vást, amit a szemétkosarak hangszórói továbbítanák. a? 25 nevelő ► ÖSSZEDŐLT LEGENDA Az áruló Maiéter tevékenysége November közepén még égő gerendák füstje szállt az épület felett, amelyről legendás történetek keltek szárnyra, hogy hírét az országban szétvigyék. Ma már nem f üstölög a Kilián-laktanya tüze; az Üllői úti össze­dőlt falak egy hamis legenda romjait őrzik a törme­lék alatt. A „Kilián védőinek1’ kultuszát, a csodálatossá tóldott és hazudott mesét nem utolsósorban Dudás és társainak himnuszai dagasztották hatalmassá. A Kilién-ldktanyáról költött mondák sorát tele tüdő­vel terjesztette a.z ellenforradalmi sajtó, elterjesztették a nyugati rádiók. Most kezünkbe kell fognunk a való­ság kalapácsát; s az igazságot megírva, össze kell tör­nünk a Kilián mesterségesen táplált legendáját. H angulatok hatására, tárgyilagos a ► mérlegelés ? 1956. október 23-ának nél^!’ 1ismeret'enbestéjén a tüntetések, zavargá- nspiidcioia sújtott le az isko-£sok hullámai már a Kilián­lUeze .ore a kezdő kartácsain. £ laktanya, falait mosták. (íme: Legyen ez figyelmeztető min-?néhány óra alatt laktanyaost- denkire, aki tollat vesz a ke- ► rom lett az „ártatlan” tünte- zébe, hogy jószándékkal is le-J tésből.) Az épületet két zászló- het rombolni, megbolygatni?aljnyi legénység lakta: kisegí- egy tantestület munkáját és»1“ műszaki katonák, akik rész- nyugtalanná tenni egy békés ? ben a fegyveres szolgálatra ál­fáin életót! ?kalmatlanok, részben a mun­£ kaszolgálatra behivottak közül A joszándékú tévedés se ►kerültek ki. Fegyverük is csak ment a felelősségtől. Az igaz- £ annyi volt, amennyi kellett a Ságot tükrözze a bírálat, és az ? laktanyaőrség ellátásához. Éj- a bizonyos öt százalék se ad- ? szaka jelentés érkezett a Hon­ion okot a félreértésre. Illeté-1 védelmi Minisztériumba arról, . kés hatóságaink lemérték a mi ? hogy feHcelő” csoportok ér­, . . . ► keztek a laktanya elfoglal asa­iskolánkban folyo munka erte-^ra g a tüzharc 'már favában | két, oKÍató-nevelő munkánk ►áll. A minisztérium fő ügyele- i eredményeit. Ismerik a neve-Jtes tisztje Maiéter Pál ezredes volt, véletlen folytán (???) ép­pen ő, a műszaki kisegítő csa­patok parancsnoka, így a Ki­lián-laktanya parancsnoka is. Nem lehetett hát vitás, hogy a honvédelmi miniszter Malétert küldi ki a Kiliánt fenyegető fegyveres felkelők szétoszlatá- sára. Maiéter Pál a parancsvé­tel után harckocsiba ült, s el­hajtatott a laktanya elé. Mi­előtt azonban odaérkeznénk vele együtt, nézzük meg köze­lebbről: ki is volt valójában ez a rövid idő alatt híressé vált ezredes? Hogy kételkedésre ok ne le­gyen, a legilletékesebbhez for­dulunk. Maiéter kezeírásával teleírt lapok fekszenek előt­tünk: egy évekkel ezelőtt ki­töltött kérdőív lapjai. Tehát az ő segítségével, sajátkezű fel­jegyzései révén ismerheti meg az olvasó. A felvidéki származású Maié­ter Pál 1917 szeptemberében született Eperjesen. Apja jog- akadémiai tanár, egy kassai bériház és egy gömör) nyaraló­épület tulajdonosa. Apósa kas­sai szállodaigazgató és szállo­darészvényes. Maga Maiéter Pál négy félévet járt a prágai Orvostudományi Egyetemen, s tanulmányait megszakítva, 1939-ben vonult be katonai szol­gálatra. 1940-től 1942-ig a Lu- dovika Katonatiszti Akadémia hallgatója volt. 1944-ben ka­pott hadnagyi rangot. A frontra került, s 1944. má­jus 2-án esett hadifogságba Iz- vieslavnál, a kolomeai arcvo­nalon. A hadifogolytáborban partizániskolába jelentkezik, amelyet júliusban Kievben végez el. A németek ellen első ízben 1944 szeptemberben ve­tették harcba. Erdélyben, mint ejtőernyős főhadnagyot. 1945- ben a Magyar Kommunista Pártba lépett be. Amikor 1948-ban Tildy Zoltán lett a köztársaság elnöke. Maiéter, aki akkor már alezredes volt, Tildy testőrségébe került, 1952- ben nyert vezérkari beosztást, később a műszaki kisegítő csa­patok parancsnokságával bíz­ták meg. Ebben a minőségében A marokkói nők a többnejűség ellen A marokkói Független Párt folyóirata közli a marokkói nők felhívását a háremek c: általában a többnejűség meg­szüntetésére, valamint a nők egyenjogúságának biztosító sára. Az egyenjogúságot ille­tően ugyanis marokkói törvé­nyek szerbit a leányok csak felét örökölhetik annak, ami apjuk vagyonából a fiúkat il­leti. « Kéményseprő tabletták Ha beválik a legújabb né­met találmány, lealkonyul a kéményseprők csillaga. Wies­baden® jelentések szerin. ugyanis német vegyészek olyan vegyianyagot talállak fel, amely lehetővé teszi, hogy a tüzelőanyag korom-mente­sen teljesen elégjen, A tablet­ta-formában gyártott anyag­ból elegendő két-három he­tenként egy vagy két adagot a kályhába vagy a tűzhelybe dobni, és o. kéményben nem keletkezik korom. * Rövidesen megjelenik Amerikában a levéiszortírozó gép Arthur E. Summerfield, amerikai postaügyi miniszter kijelentette, hogy jövőre az amerikai postahivatalokban olyan gépeket helyeznek üzembe, amelyek automatiku­san szortírozzák majd a leve­leket. indult a Kilián-laktanya visz- szafoglalására. De tériünk vissza a laktanyához. Mert Maiéter harckocsija már ott áll az ut­cán, utasításait átvenni futár jön ki időnként a házból. Ma­iéter egyelőre a tank belsejé­ben ül, az irányítást személye­sen még nem veszi át. Tájéko­zódik és jelent. Tájékozódik, hiszen a felkelők és katonák, védők és támadók között ki tehetne egyszeriben különbsé­get? A harcoló felek közt el­mosódik a határ, barát és el­lenség szinte vaktában lövöl­döz össze-vissza. Ropognak a puskák, fütyülnek a golyók. Mert addigra már gépkocsik karavánja hordja a fegyvert, civileknek és katonáknak. És Maiéter jelent. Jelenti, hogy rendet csinál, hogy megfékezi a harcolókat. Verekednek a VII., IX. kerület hirtelenében toborzott fegyveresei, már itt vannak a Corvin köz későbbi terrorlegényei, a fasiszta Pong- rácz-fivérek és társaik. Maié­ter meglátja ezt. Hiszen no­vember 2-án adott nyilatkoza­tában így beszél: „Azt a pa­rancsot kaptam, hogy induljak el öt harckocsival a VIII. és IX. kerületi szabadságharco­sok ellen ... (november 2-án már ez volt a Corvin közi fa­siszta banditák „hivatalos" neve)... és szabadítsam fel a Kilián-laktanyát”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom