Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)
1957-02-02 / 9. szám
105T. február *. NÓGRÁDI Népújság 1 Kemény fába vágta a fejszéjét... — Szabó István szobrászművész terveiről beszélget lyan volt most is, mint mindig: közve tx / len, barátságos. Gondozott, rövid, dere- sedő szakálla, élénken csillogó, kék szeme, nagyon jellegzetessé teszik arcát. A hideg, csikorgó hóban topogva beszélgettünk, amint a buszt várta. Miről is beszélhettünk eol-na? Hogyan élte át a zavaros időket, nem esett-e kár alkotásaiban, a szobrokban? — Nincs semmi baj — mondotta. Épségben maradt minden. Tudjuk, hogy Pista bácsi — engedje meg, hogy itt is így szólítsam — nagy alkotáson dolgozik. Most tényleg kemény iába vágta a fejszéjét. A bányászat 200 éves történetéről készít domborművet. — Ez hosszú, nagy sorozat lesz — mondotta Pista bácsi — eddig már több mint 20 folyómétert dolgoztam fel ebből a témából. Most is ezen dolgozom. Éppen annál a képnél tartok, amikor még kosárban hordták ki a szenet a bányából. Csak idő kellene több. Sajnos, mostani családi ügyeim nem engednek nyugodtan dolgozni. De 'remélem, rövidesen kiállítást is rendezhetünk majd. Nagyon örülünk, hogy nincs komolyabb baj Pista bácsi háza táján. Jól esik hallani, hogy megyénk nagy művészét nem hagyta el régi alkotókedve és a témától sem távolodott el. Szeretnénk már látni mi is a kiállítást. Reméljük, nem kell nagyon sokáig várni. Pii® : i4»f vi Szabó István fiával és menyével a buszra várakozik, 9»' JELENTÉS HELYETT“ Töredékek Aczél Tamás „ars poeticájából ii Hazánk „nagy” írója évi 100 000 forintos „nyomorából” külföldre szökött, hogy dollárral gyógyittassa „hazafiúi” beteg szívét. Beszéljenek helyette a versek: Akár a gondos mesteremberek c. verséből: „Elmélkedj! — és ne vándorolj ki! A békét meg kell ostromolni, Amerikában, Indiában, Miskolcon és a Hajdúságban.” (Ha ilyen ostromlókra bíznák a béke sorsát!...) 1943. „A szovjet támadás még csak Kievnél tartott, De a kövekbe már vésni kezdtük a sarlót S a szívekbe a csillagot.” (Jól bevésted!) Enyingi járás „és mint költők a lobbanó szerelmet, egy olthatatlan napon át dicsérgetttik a hároméves tervet és téged, pártom. Kommunista Párt!” (A te pártod: Szabad Európa.) Éberség, hűség című verseddel dicsekedj csak külföldön is, vagy attól félsz, hogy „raciznak”? Sem az ima, sem a fegyver —Pártunk megalakulásának 30. évfordulóján— „A transzformátorház falára kentük mésszel a Ceglédi úton: „Éljen a béke — KMP”, s elszeleltünk a friss havon; Ma már értem, nemcsak érzem a titkát, •XXMOCOCX»»0«»COeOOOOOOOOOO«XXXXWX» hogy teérted harcoltam akkor, szabadság, azon a falon.” Te mindig ilyen elszelelős gyerek voltál? — Végre egy igaz szó: falon harcoltál a szabadságért. Különös „tehetség” vagy. Majd így folytatod: „Csak így küzdhettem a veszéllyel; Ments fel, ha akarsz, vagy ítélj el — többet nem mondhatok.” (Elég is ez. „Felmentettél”, így is sokat mondtál.) Mérleg „Ne kertelj, mondd az igazat” (Tamás, te miért hazudtál?) A néppel és a párttal , A néppel és a párttal, mint a vékony pálcát, széttörjük a vasat,’” (A párt igen, de te nem.) „Költő, fogj zászlót, fuss az élre, Békénkért harcolsz — ne kíméld magad.” (Te nem is kímélted magad. Az uszítok élére futottál.) „Az ifjúsági kongresszushoz” A DISZ megalakulásakor „Az Illatos út sarkán, a csendben ezerkilencszáznegyvenegyben. sokáig füleltem, magamban, s mégis annyi társsal, egy csomag röpcédulával...” (Tomi, te ilyen „hős” is voltál? Ez éppen olyan hazug, mint a te költői hitvallásod.) A Bács-Kiskun megyei újságból. Harcbon a jegyekért...- pillanatkép a V / ' városi filmszínházról Szín: A pénztár előtt összezsúfoltan áll mintegy 50 ember, férfi, nő, gyermek stb. A megbomlott sorokban elszánt harc folyik minden milliméter előrehaladásért. I. férfi: — Gyerünk ott elől, ne szuszogjanak, úgy látszik maga közönségszervező a Forgáchon azzal a 14 jeggyel; ; Közben egy élelmes srác látva a pillanatnyi zavart, oldalról előlálló ismerőse felé furakszik — nyilván jegyvásárlással akarja megbízni. Az előbbi hang rácsap. — Nem mész vissza a helyedre!... — mire amaz visszahúzódik, de lesben marad. Megvárja;' amíg egy asszony pénz-problémája miatt ismét zavar keletkezik, megpróbálja magát elölről besuszterolni. I. nő: — Nézzék ezt a szemtelen alakot, mész azonnal vissza. Srác: — Nem megyek! . . ; II. férfi: — Hát nem értesz a szép szóból, nem vagy te magyar? Srác: — Én nem vagyok magyar? ,.. Ki meri. ezt mondani? ..;-r. —j. JC03CCOC<XX>OGOOOOCCOOGOOOOODOCOOOOOC)OCX. A V1T RÁDIÓJA A moszkvaiak jól ismerik a Puskin téren azt a háromemeletes ódon épületet, amelyet most készítenek elő a VI. Világifjúsági Találkozóra. Itt lesz a VIT rádióközpontja. A rádió épületét a láthatatlan hullámok összekapcsolják majd a Szovjetunió valameny- nyi köztársaságával, határterületi és területi központjával, a világ valamennyi országával. A tudósítók egyidejűleg 25 helyről közvetíthetik szalagra vett adásaikat, ezenkívül további 30 rádiókábel áll majd rendelkezésükre. Az épületet úgy rendezik be, hogy a vendégek zavartalanul dolgozhassanak, a megfeszített munka után pedig minden kényelmet megtaláljanak. JÓKAI MÓR: cA euikőtal kájttőrÉlt Mátyás király cinkotán egy derék, istenfélő tisztelendő úr. Ez egyszer az egyház hivatalos irományai között régi iratot talált, amelyen az ő állomáshelyét valaha, még jeruzsálemi András király idejében apátúrsággá léptették elő. Hogy az adománylevél foganatba nem lépett, az hihetőleg onnan származik, hogy nemsokára jöttek a tatárok s azok nagyon felforgatták az ország rendjét. Az előkerült okirat szeget ütött a jámbor plébánosnak a fejében. E szerint őneki apátúrnak kellene lennie, s ameny- nyire meg volt elégedve sorsával, kétszer annyira szerette volna, ha egy fokkal feljebb léphet. Nem is sokat tétovázott tehát, hanem írt egy szépen kifestett betűikkel ékes folyamodólevelet, melléje csatolva a megtalált okiratot és felküldte Budára Mátyás királyhoz. A királyt éppen jókedvében találta a folyamodás. Tréfás óráiban örömest évődött egyszerű emberekkel, fogta tehát a folyamodványt s ezt írta a hátára. „A folyamodó kérelme telje- sütetik, ha e három kérdésre meg tud felelni: Először, hol kel fel a nap? Másodszor, mennyit ér a király? Harmadszor. mit gondol a király?“ Amint a jó pap megtudta a választ, nagy lön az ő homlokának izzadása, mert vajon ki tudna ilyen kérdésekre megfelelni? Háromnapi határidő vou rászabva, azt a jó pap megtoldotta három éjszakával, mert éjjel-nappal e három kérdésen gondolkozott, s mentül többet gondolkozott, annál jobban látta, hogy nem tud rá felelni. Volt azonban neki egy kántora. Arról volt nevezetes, hogy nem szeretett semmiféle böjtöt, a szomjúságot még kevésbé, s az a veszedelmes fajtájú volt a szomjúsága, melyet csak a bor tud eloltani. Ez, mikor észrevette a jó tisztelendő atya nyughatatlan- ságát, megtudakolta nagy bajának ókat, és miután megtudta a király kérdéseit, összeütötte bokáját. — Sebaj! — úgymond. — El- megyek én atyaságod helyett, és megfelelek mind a három kérdésre. A jő pap ráállott, feladta a reverendát a kántorra, s elbocsátotta maga helyett Budára. Mégis ő reszketett jobban, nem a kántor, pedig ez volt az Ő bőrében. Mikor a kántor megérkezett Budára, fölvezettette magát a király elé. A király már várta, mert kiváncsi volt rá, hogy tud megfelelni a jámbor pap az ő kérdéseire. Ott állottak körülötte mind a nagy főurak, 11. rész. Z suzska gyorsan haladt a mérföldlépő csizmákban. Egyet lépett, egy falu szélére ért, kettőt lépett, s már a harmadik határban járt. Az emberek csodálkozva bámultak utána. öreg estére egy nagy városba érkezett Zsuzska, s vele együtt a két testvére is — mert azokat is vitte magával. Egyik az egyik csizmáján állt, a másik a másikon, s a Zsuzska ruhájába kapaszkodtak. Bizony, nagyon elfáradtak a nagy útban. Zsuzska lehúzta lábáról a nagy csizmákat, vállára vette, s két testvérét karonfogta, s így mentek tovább. Addig mentek, míg olyan sötét nem lett, hogy már az orrukig sem láttak. Ekkor szállást kértek egy szegény favágónál. Elmesélték sorsukat a szegény favágónak és feleségének, s elmondták azt is, hogy szolgálatot keresnek. No, ákkor ne is menjetek tovább, mondta a favágó, épp ma hallottam a királyi udvarban — mert oda járok fát vágni, a királyhoz KUTYA ZSUZSKA... —, hogy három lányt keresnek szolgálatra. — Hát a király városában lennénk? — álmélkod- tak a lányok. — Persze, hogy ott, hol is lehetnének máshol? És reggel mehettek is a királyhoz. Megköszönték a lányok a tanácsot, s reggel már be is állítottak a gyönyörű szép palotába. Fel is fogadták mind a hármat. Zsuzsikából szobalány lett, Mariskából főszakácsnő, Juliska meg a palota kertjének virágait gondozta — kertész lett. gy éldegéltek a lányok a palotában, már három esztendeje, mikor Zsuzska érdekes beszédet hallott kiszűrődni a nagy tanácsteremből, amikor a port törölgette a 'komáiról. — Megtámadták az országot a kutyafejű tatárok — mondta bánatos hangon az öreg király —, a határmenti cövekeket már fel is szedték egy nagy darabon. Ugyan, hogy tudnánk megvédeni az országot? — Én úgy gondolom, felséges király-atyám — mondta a legidősebb királyfi (mert a királynak három szép fia volt) —, szerezni kellene egy tengerütő pálcát. Ha ez lenne, megverhetnénk őket. Hátrálunk majd a tengerig, aztán a vízre csapunk a tengerütő pálcával, a tenger szétnyílik, s mi száraz lábbal átmehetünk a túlsó partra. Az ellenség üldözni fog, de mielőtt ők is átkelnének, összeengedjük megint a vizet, s ők megfulladnak mindnyájan. — Jó terv — mondta az öreg király ■—, de tenger- ütő pálca csak egy van a világon, azt meg egy emberevő őrzi, hegyeken, völ- aycken túl, lehetetlenség azt megszerezni. M ikor eddig jutottak a beszélgetésben, Zsuzska bekopogott a királyhoz. — Felséges királyom, éle- tem-halalom kezébe ajáns előre nevettek a pap rovása-1 ra. — No hát, jó htroem, mondd j meg, hol kel fel a nap — | — szólt a király mosolyogva. § A kántor végigtörülte hosz-E szú bajuszát (akkor a papok is i bajuszt és szakállt viseltek) s§ egyenesen felelt: — Felségednek Budán, ne-1 kém meg dakotán. A király és a főurak erre el-1 nevették magukat. — Ennek igaza van. ;j — Lássuk a másik kérdést: § mennyit ér a király? Erre egy kicsit vaharta a fe-1 jét a kántor, de kivágta a fe-1 leletet. — Ha Krisztust eladták har-1 mine ezüstpénzért, akkor hu-j szonlkilencet bizonyára megér § a király is. Ezt a feleletet is kényteleng volt mindenki igen helyesnek | találni. De hát a harmadik? — Mit gondol most a király? § — A király bizony azt gon- s dől ja, hogy a cinkotai pappal | beszél, pedig csak a felséges I királynak alázatos szolgája, a | cinkotai kántor áll a trón | előtt. A királynak megtetszett az | ember. § — Minthogy a kérdésekre te | feleltél meg, légy te az apátúr. g — Nem érdemiem meg én | ezt a nagy tisztességet — sza- p bódott a kántor — hadd ma- g radjon ez a tisztelendő uram-s nak, rám nézve elég dicsőség g volna, ha a cinkotai icce nem s lenne olyan kicsiny. — Legyen hát kétszer akko- g ra, mint eddig volt — mondta | a király. 1^3! (lapig hétszer akkora az | icce dakotán, mint másutt, § csakhogy kétszer is veszik g meg az árát. Visszavárás Kiss Mária Arcáról eltűntek a rózsák, szarkalábakat lopott helyébe a qond, De amit mond, az felhevíti újra: visszajön, üzente a Gyurka. Elnézem törékeny termetét. Én is vele örülök, lesz ki a földön barázdát törjön, hisz a tavaszi munkák a nemzet sebét is gyógyítják. Ujjongva beszél, ám ezalatt dolgos keze nem pihen. Babrál egy ingen, hogy minden frissen, tisztán várja a fiát... úh, az anyaszív mindent bocsát! Elgondolkozom — hányán vannak, i kit visszavár a haza, öreg édesanya, tipegő kisfia... Ok gondolnak-e erre Oly távol az otthontól — messze? ; »ti tt«ti *rt-« ti *it «rr«ii == lom, megszerzem én a ten- § gerütő pálcát. — Mert mi- § kor az emberevőnél járt, s látott ő ott valami tenger- M ütő pálca formát. Ott volt | felakasztva a falra, az em- § berevő ágya mellett. A ki- | ráiy nem akarta elhinni a s dolgot, de Zsuzska addig j kérte, hogy beleegyezett. — Jól van — mondta § végre a király —, de ha I pálca nélkül jössz haza, | karóba húzatlak. Z suzska elköszönt a ki- | rálytól, s ment a test- I véreihez, hogy elbúcsúzzon | tőlük is. Azok keserve- 1 sen sírtak, mikor meghal- 1 lották a hírt, de nem te- I hettek semmit. Tudták, § hogy amit Zsuzska elható- i roz, azt meg is csinálja. 1 Mariska, a szakácsnő, fi- i nőm vajas pogácsát sütött s neki az útra, Juliska egy 1 piros szegfűt tűzött a gomb- i lyukába, Zsuzska pedig fel- | húzta a mérföldlépő csíz- I mákat, vállára vette tarisz- 1 nyáját, s útrakelt, hogy el- 1 lopja az emberevőtől a § tengerütő pálcáját. Ujlaky István (Folytatjuk) 1 Gyermekhumor - gyermekszájjal A gombóc és a politika Legkisebbik leányom, a hatéves Zsuzsi, jó étvággyal kezdett hozzá az ebédhez. Már a gombócnál tartott, amikor a rádióban megkezdődtek a 14 órai hírek. Erzsivel, 13 éves kislányommal szokásunk szerint politizálni kezdtünk. Erzsi csodálkozással fejtegette: — Milyen sok új miniszter van, édesanyám..; Az evésébe belemélyedő Zsuzsi felháborodva közbeszól: — Ez neked sok? Hiszen már csak egy van, hatot megettem! Fő az önállóság Férjem, mint általában a férfiak, nehezen tud meglenni gondoskodó, mindent eléje teremtő asszonykéz nélkül Pár napig nem voltam otthon, hát az én férjecském aliq nyúlt ételhez. Lusta volt ahhoz is, hogy előkeressen valamit. Anyósom már sokai- lotta a dolgot és felháborodottan szólt rá: — Ejnye, fiam. hát nincs benned semmi önállóság? Este aztán a gyerekek vet kőztetésénél, meqgyűlt a baja az én cáromnak a hároméves lurkókkal. A kisfiúk elhárították maguktól édesapjuk kezét és férfiasán kijelentették: — Majd mi lévetkőzünk, fd az önállóság! Kislányom felháborodik Két és fél éves kisleá* nyom délután vígan játszadozott a szobában, a babáját öltöztette, vetkőztettei Így nyugodtan hozzákezd- tem a vacsorafőzéshez. Arra figyelek fel, hogy kisleányom húzogatja a fitos orrocskáját és meglehetős buzgalommal szaglászgat. — Mit főzöl, anyukám kérdi izgatottan. — Egy kis babfőzeléket felelem meglepődve. Sosem szokott érdeklődni ilyesmiről Zsuzsikám. A kislány összecsapja ke* seit. — Hát ez szörnyűi anyu, óvodába is bab, itthon is bab, agyamra megy ez a sok bab. A lelkiismeretes keresető Férjem a mozijegyért állta a sort a minap. Nagysokára hozzájut a várva várt jegyhez. Alig teszi azonban el a pénztárcáját, mellé settenkedik egy kisfiú. — Bácsi, tessék adni már egy forintot — néz rá esdeklő szemmel. — Olcsó jegyet akartam vermi, de már csak 3,30 forintos van és pont egy forintom hiányzik. A férjem készségesen kisegítette a kisfiút és indult hazafelé. Egyszercsak futó lépteket hall és a kisgyerek lihegve suttogja: — Bácsi, ne tessék félni, legközelebb ha találkozunk, megadom. A temetőben Kisfiámmal, Gyuszikávaj M egyik nap a temetőbe mentünk. Gyuszika második osztályba Jár. Jártunkban-kel tünkben olvasgatta, betűzgette a fejfák feliratait. — Né ... ha ... i Kiss Jé., nos, né ... ha ... i Ven .. ■ cél Fe ... renc ... né... ha... Tóth ... Jó ... zsef. A kicsi véqülis fejcsóválva megállapítja: — Édesanyám, érdekes, milyen sok itt a néhai! A kis álomszuszék Marika igen szeretett aludni. Az ébresztés mindig valóságos könyörgéshadjárattal járt. Az egyik reggel is kérlelve költögette édesanyja. — Elkésel az iskolából, kislányom. Kelj már fel!..: Marika ... nem hallod? Ébredj már! A kisleány egyszercsak megszólal: — Édesanvám, édesanyám, tessék már hagyni, olyan szépet álmodok. 16711074
