Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-27 / 16. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. február 27. NYILATKOZAT A Magyar Szocialista Munkáspárt pedagó­gus alapsaervezete 1957 februári taggyűlése megvitatta az MSZMP ideiglenes központi bi­zottsága 1956. december 6-i határozatát. A határozattal — amely az októberi forradal­mi eseményekkel és a párt feladataival fog­lalkozik — teljesen egyetért. A taggyűlés megítélése szerint a pedagógusok többsége a szocializmus híve. A taggyűlésen megjelent pedagógusok meggyőződése szerint iskoláink­ban az oktató-nevelő munkának, a marxiz­mus—leninizmus tudományos világnézetének szellemében kell folynia. Alapszervezetünk fontos feladatának tartja, hogy leleplezze az ellenforradalom tevékenységét, felvilágosítsa a félrevezetett nevelőket és tudatosítsa, hogy a szocializmus építése csak a párt vezetésével lehetséges. Mi kommunista nevelők minden erővel támogatjuk a Munkás-Paraszt Forra­dalmi Kormányt, a rendért és a továbbhala­dásért vívott harcában. Mindent meg kell tenni, hogy a párt erősödjék, hogy a párt tagjai elvi szilárdságukkal, jó nevelői mun­kájukkal az oktatási osztálynak, az ifjúsági szervezeteknek nyújtott tényleges segítségé­vel tekintélyt szerezzenek maguknak. Erősí­teni kell a pártot új tagok felvételével is. Fel kell venni a pártba minden olyan népi de­mokráciához hű dolgozó':, parasztot, vagy ér­telmiségit, aki elhatárolja magát az elmúlt Idők szektás politikájától és szemben áll a Nagy Imre féle osztályáruló politikával, küzd a párt célkitűzéseiért. A tagfelvétel kér­désében megfelelő éberségre van szükség. Tisztában vagyunk azzal, hogy életkörülmé­nyeink megjavítására nagy szükség van, azonban azt is tudjuk, hogy kormányunk mindent meg fog tenni érdekünkben, mihelyt teheti. A pedagógus szakszervezet munkájá­ban a Szaktanács 10. teljes ülésének határo­zata szellemében veszünk részt. Oktató-neve­lő munkánk egységének és következetességé­nek biztosítása érdekében elvárjuk, hogy a Művelődési Minisztérium egyértelmű és ha­tározott utasításokat adjon ki. Örömmel üdvözöljük, hogy a Salgótarjáni Űttörőház már megkezdte működését, remél­jük, hogy az iskolákban az igazgatók és a ne­velők segíteni fogják az ifjúsági mozgalom szervezését és megerősítését. A legélesebben visszautasítjuk a vallásos vakbuzgóság által elkövetett lélekmérgezést, az ifjúság egységé­nek megbontását, de nem helyeseljük a túl­zott adminisztratív módszerek alkalmazását sem. Ha a szülők, a pedagógusok összefog­nak, a pórt irányításával új. sikeresebb ered­ményeket fogunk elérni, gyermekeink tudása, demokratikus és szocialista szellemű nevelése terén, előkészíthetjük őket szocialista hazánk építésére. MSZMP Salgótarjáni Pedagógus Alapszervezete A. reakció kudarca GIOVENNI GERMONETTO OLASZ ÍRÓ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom első esztendői óta nem volt nálunk olyan szovjet- és kommunistaellenes kam­pány, amilyet a burzsoá reak­ció egész propagandaappará­EMLÉKEZZÜNK nyomorgo orvosok 1933 „Magyarországon, saj­nos, a diplomás emberek közül legrosszabbul az orvosokat fizetik. Hogy milyen súlyos helyzetben vannak az orvosok, azt bi­zonyítja az is, hogy 1930 májusában 3307 budapesti orvos közül 515-nek egyet­len betege sem volt. Az or­vosok nagyrésze 1-2 szo­bás lakásban lakik, de van­nak olyanok is, akik hó­napos szobában laknak . .. Sajnos, kezd megrendülni az orvosokkal szemben a tradicionális megbecsülés.” (Az Est 1933. július 22. 6. oldal.) HOGY LÁTTÁK OK 1956 A nyugati sajtó számára nem vitás a magyarországi megmozdulásoknak, végső fokon rendszerellenes, vagy azzá való éle. A brüsszeli Le Peuple például november 1-i szá­mában igy ír: „Annak ürügyén, hogy Magyarország és Lengyel- ország sztálintalanizálódik és nem kívánják tovább játszani az engedelmes rsatlós szerepét, bizonyos személyiségek, akik kevés­sé kényesek eszközeikre, már megkísérlik ezeket a nemzeteket a mült sötét­ségébe visszasüllyeszteni és visszatéríteni azoktól az utaktól, amelyek a szocia­lizmushoz vezetnek.” tusa most folytat Olaszország­ban. De a burzsoá propaganda semmiféle cselszövései nem tudták kiirtani az olasz dolgo­zók szívéből a Szovjetunió­ba, a marxizmus—leninizmus nagy, mindenen diadalmas­kodó tanításának győzelmébe vetett hitűiket. Az olasz rádió és sajtó — a vezető körök és sárga szo­ciáldemokraták félhivatalosai­tól, a köztársaságpártiak és liberálisok lapjaitól kezdve egészen a neofasiszták és mo- narchisták lapjaiig — a ma­gyarországi ellenforradalmi fasiszta puccs első napjaitól kezdve a mocskölódás laviná­ját zúdította a Szovjetunió politikájára, a kommunizmus­ra és a kommunistákra. A fa­siszta suhancok a különböző olasz városokban azzal igye­keztek „propagandájukat“ alá­támasztani, hogy támadást intéztek a kommunista párt épületei és iközpontjai ellen. A munkások azonban a leg­több esetben elvették ettől a kedvüket. De még most, a magyar- országi fasiszta államcsíny­kísérlet kudarca után sem nyugszik meg a megvesztege- tett amerikabarát sajtó. Egyet­len tiltakozó és felháborodott szava sem volt, amikor az amerikai agresszorók lerom­bolták és lángbáborították Korea városait és falvait, amikor a francia imperialisták a vietnamiakat és marokkóia­kat gyilkolták, amikor az an­gol—francia—izraeli agresszo­BOVÜL A SZOVJETUNIÓ KÜLKERESKEDELME A Szovjetunió külkereskedel­mi forgalma az elmúlt évben 9 százalékkal emelkedett. Je­lentősen bővül a külkereskede­lem Délkelet-Ázsia és Közel- Kelet államaival. Jelentősen emelkedett az áruforgalom In­diával, de továibb fejlődött a kereskedelmi kapcsolat Bur­mával is. A Szovjetunió keres­kedelmi szerződést kötött Pa­kisztánnal, Indonéziával és Af­ganisztánnal. Szakadatlanul fejlődik a Szovjetunió és Egyiptom közti kereskedelem. A múlt évben a Szovjetunió nagy mennyiségű olajterméket, búzát, mezőgaz­dasági gépet és más felszere­lést adott el Egyiptomnak. Az áruszállítás nem csökken az Egyiptom elleni angol—fran­cia—izraeli agresszió idején sem. Bővül a szovjet külkeres­kedelem Közel-Kelet más or­szágaival, például Szíriával. Kereskedelmi megállapodáso­kat kötöttek Jemennel és Szu­dánnál. Az ázsiai és afrikai kereske­delmi cégek nagy érdeklődés­sel fordulnak a szovjet árucik­kek felé. Libanonba nemrégi­ben „Moszkvics” típusú sze­mélyautókat és ,.GAZ—69” tí­pusú teherautókat szállítottak: Nagy mennyiségű gépkocsit és rádióvevőkészüléket szállítot­tak Szaud-Arábiába és Jemen­be. A pakisztáni kereskedelmi cégek traktorokat, mezőgazda- sági gépeket és különböző ipar­cikkeket vásárolnak a Szov­jetuniótól. Újra felvették a levelezési kapcsolatot külföldi barátaikkal a salgótarjáni munkások Az elmúlt években a békebizott­ságokon keresztül sok külföldi munkatársukkal leveleztek a sal­gótarjáni dolgozók. Az ellenforra­dalom leverése után az első le­velek és üzenetek külföldről ér­keztek. a gyárba a nyersanyag­szállítmányokban és egyéb külde­ményekben, röplapokat találtak a dolgozók, amiben a kapitalista or­szágok munkásai üdvözletüket küldték magyar barátaiknak és szolidaritásukat fejezték ki. A Sal­gótarjáni dolgozók elhatározták, hogy folytatják a levelezést mind a kapitalista, mind a demokratikus országokban élő ismerőseikkel. Leveleiken keresztül segítik őket, hogy tisztán lássanak, lássák a magyar ellenforradalom esemé­nyeit. S beszámolnak az azóta el­ért eredményekről is. Az első le­veleket a szomszédos Csehszlová­kiába küldik a Fehér Könyv kí­séretében és rövidesen sor kerül a francia, az olasz és más kapita­lista országok munkásainak kül­dött levelek feladására is. rak megtámadták Egyiptom szabadság szerető népét. Nem tiltakoztak amiatt sem, hogy a francia monopolisták véres megtorló intézkedéseket tesz­nek az algériai hazafiak ellen, nem tiltakoznak az ellen, amit az angol gyarmatosítók Kenyáiban és Cypruson mű­velnek. Ám keserűen megsiratják a szétzúzott magyar ellen­forradalmárok irigylésre nem méltó sorsát. Az olasz munkásosztály, elsősorban pedig a kommu­nisták kétmilliós hadserege azonban proletár méltósággal, az edzett harcosok keménysé­gével fogadja a reakció esze­veszett üvöltését. Erről tanús­kodnak a legutóbbi idők olyan eseményei, mint a három nagy gazdasági és politikai sztrájk, amelyben több mint kétmillió béres, több százezer vasutas és állami alkalmazott vett részt. Említésre méltóak az üzemi munkásbizottságok nemrég te­folyt választásainak eredmé­nyei is. íme néhány adat: az ország vasutasainak több mint 60 százaléka a kommunisták listájára szavazott. Az Alfa- Romeo és a Pvrelli-gyárban a munkásoknak több mint a fele a 'kommunistákra adta szava­zatát. A trieszti hajógyárban a szavazatok 64 százalékát kapták a kommunisták. Annak érdekében, hogy ezeket az eredményeket valóban érté­kelni tudjuk, számba kell vennünk, hogy a nagy mono­polisták. üzemeikben a külön­leges ügynökök egész csapatát tartják, akik a kommunisták és az osztályharc ellen „agi­tálnak“. Jellemző, mini ahogy a je­lenlegi tagkönyvcsere alkal­mával kitűnik, hogy az Olasz Kommunista Párt sorai állan­dóan növekednek. A bolognai tartományi pártszervezet pél­dául 1956-hoz képest jelentő­sen növelte a taglétszámot. Ez nemcsak a forradalmi harc dicső hagyományaival rendel­kező nagy szervezetekben van így, hanem olyan helyeken is, mint például a szicíliai Tra­pani, ahol a kommunisták száma a tavalyihoz képest 22 százalékkal emelkedett. Így tehát, amint láttuk, az olasz dolgozók nem hagyják magukat megtéveszteni. A leg­kisebb kétség sincs az iránt, hogy a jelenlegi szovjetellenes és kommunistaellenes kam­pányra ugyanaz a kudarc vár, mint az előzőekre. Amikor a napokban az egyik olasz munkást megkérdezték, mi a véleménye a magyar eseményekről, határozottan így válaszolt: — Nagy hiba lett volna a szovjetek részéről, ha nem avatkoznak bele a magyar eseményekbe és hagyják, hogy a fasiszták szét marcangolják a magyar munkásosztályt! Ez az igazi hangja az olasz népnek, amely jól tudja, mit ér a burzsoá szabadság. GONDOLATOK A ZSENMINZSIPAO CIKKÉNEK OLVASÁSA KÖZBEN A marxizmus—leninizmus kincsestára ismét gya­rapodott. A nemzetközi mun­kásmozgalomnak mérhetetlen segítséget nyújtott és nyújt napjainkban is a kínai elvtár. sak cikke. Különösen értékes számunkra, magyarok számá­ra, miután az ellenforradalom következtében nálunk igen sok téves nézet látott napvilágot. A cikk megmutatja, hogy ho­gyan kell a marxi—lenini ta­nításokat alkotó módon fel­használni, hogyan lehet és kell a nemzetközi munkásmozga­lom tapasztalatait értékesíte­ni. Ezt az írást olvasva ön­kéntelenül a magyarországi helyzetre gondolunk. Ennek az írásnak minden sora olyan, amiről nekünk beszélni kell. A kínai elvtársak rámutat­nak többek között arra, hogy amíg a világon két rendszer létezik, amíg van burzsoá és proletár, addig a fő ellentmon­dás a két rendszer, illetve a burzsoázia és a proletariátus között van. Nem új ez a tétel. Már Marx és Engels Kommu­nista Kiáltványába is benne volt. Ennek ellenére ismét szükségessé vált kinyilatkoz­tatni, mivel a nemzetközi munkásmozgalomban, de külö­nösen nálunk Magyarorszá­gon, sokan megfeledkeztek ró­la. Szükség volt rá azért is, mert hazánkban a lezajlott el­lenforradalom hívei úgy tünte­tik fel tevékenységüket, mint ami abból fakadt, hogy Ma­gyarországon a nép és vezetés között nem volt meg az egy­ség. Igaz, voltak ellentétek a nép és a kormány, a párt és a tömegek között, sőt a párton belül is. Ezek az ellentétek azonban olyanok voltak, ame­lyek nem a rendszerből, mint egészből adódtak, hanem ab­ból, hogy ebben a rendszerben hibákat követtek el. A kijaví­tás útja tehát nem a rendszer elleni megsemmisítő támadás, hanem az elkövetett hibák ki­javítása lett volna. Márpedig az ellenforradalmárok fő célja a proletáriátus diktatúrájá­nak megsemmisítése volt. így tehát a magyarországi ellen­forradalomban a két rendszer hívei csaptak össze, még ak­kor is, ha az ellenforradalmá­rok ezt igyekeztek mindenféle szocialista jelszavakkal elpa­lástolni. A kínai elvtársak állásfog­lalása arra is figyelmeztet bennünket, hogy mi bár az egymásmelleit élés hívei va­gyunk, nem feledkezhetünk meg a kellő éberségről, s hogy ha mi békésen akarunk is él­ni, az imperialista fenevad még ettől nem válik bárány- nyá. A kapitalista rend hívéi nem mulasztottak még el ed­dig egyetlen alkalmat sem, ami biztosítja saját rendszerük fennmaradását és pusztítsa azt, ami haladó, ami a kapita­lizmus alkonyára emlékeztet. Ez történt nálunk is az ellen- forradalom esetében. Az im­perialisták látva azt, hogy a magyar nép a meglevő ellen­tétéket minden akadály ellené­re eredményesen küzdi le, hoz­záfogtak a felforgató tevé­kenységhez. Harcba hívták és támogatták úgy a hazai, mint a külföldi reakciót azért, hogy megakadályozzák a békés fej­lődést, a békés újjászületést. Ez volt a fő oka az ellenforra­dalomnak, ez a fő ellentmon­dás. Ezt bizonyítják azok a nyilatkozatok és hírek, ame­lyek napvilágot láttak a kapi­talista sajtókban. Világos te­hát, és soha nem szabad elfe­lejtenünk. hogy a kapitaliz­mus hívei itthon, vagy más­hol gyökeresen szembenállnak Vennék jókarban levő, használt varrógépet. Cím a kiadóban. Elcserélném, Kispest. Zrínyi ut­cai 2 szoba, előszoba, konyha, kamrából álló családi házamat, konyha- és gyümölcsöskerttel - hasonló salgótarjáni házzal. Cím a Kiadóhivatalban. Zongora hangolás, bőrözés, ja­vítás, Budai Kálmán. Zongora­hangoló javító. Zagyvapálfalva, Rákóczi út 26. Értelmiségi, gyerektelen házas­pár, bútorozatlan szobát keres. Cím a kiadóban. a szocializmus híveivel és ez a szembenállás állandóan hatás­sal van fejlődésünkre. Egyszer és mindenkorra meg kell ta­nulnunk, hogy ha ezt a ténye­zőt figyelmen kívül hagyjuk, úgy nem láthatunk tisztán sem a belső, sem a nemzetközi kérdésekben. A Szovjetunió tapasztalatai A kínai elvtársak másik ta­nulságos tétele a szocia­lizmus építéséről szól. Igen ér­tékes számunkra ez az állás- foglalás is, ami a Szovjetunió egyetemes tapasztalatainak felhasználására vonatkozik. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa után a nemzetközi munkásmozga­lomban megindult a követke­zetes harc a kommunista pár­tok munkájának és elméleti tevékenységének . megjavítá­sáért. Sok helyen — nemegy­szer az ellenség tevékenysége folytán — a fürdővízzel együtt a gyereket is ki akarták önte­ni. A dogmatizmus elleni harc ürügyén felléptek a Szovjet­unió ellen, mint a nemzetközi munkásmozgalom vezetője el­len. Tagadták a Szovjetunió forradalmi tapasztalatainak értékét, a Szovjetunió és a né­pi demokráciák szembeállítá­sára törekedtek. Ilyen nézetek nálunk is igen széles körökben elterjedtek. A magyar ellen­forradalmárok és külföldi tá­mogatói felléptek a nemzeti kommunizmus jelszavával, hirdették a magyar sajátossá­gokat, ugyanakkor egy szót sem szóltak a proletárforradal­mak azonos vonásairól. A kí­nai elvtársak igen mély böl­csességgel állapították meg. le­hetnek a szocializmus építésé­nek sajátos vonásai, de az alapvető dolgok azonosak kell hogy legyenek minden ország­ban. Ezeket az alapvető voná­sokat következő öt pontban sorolják fel. 1. Minden országban a marxista pártok kell hogy tö- mörítsék soraikban a proleta­riátus legjobbjait. 2. A marxista párt vezeti a proletariátust a burzsoázia uralmának megdöntésére. 3. A munkásosztály a prole­tariátus diktatúráját a párt vezetésével valósítja meg. 4. A szocializmus építését a párt vezette állam irányításá­val kell megvalósítani. 5. A proletariátus állama, amelyet a párt vezet, állan­dóan készen áll az imperialis­ta beavatkozás megsemmisíté­sére. Ezek az útmutatások szá­munkra is igen hasznosak, kü­lönösen ma az ellenforrada­lom fegyveres leverése után, amikor az ellenség az ideo­lógiai fronton támad. Nézeteik között szerepel a Szovjetunió tapasztalatainak semmibevé­tele. sőt nemegyszer a magyar szocialista építéssel való szem- beállítása. A kínai elvtársak állásfoglalása csapást mért er­re az imperialista mesterke­désre, amellyel szét akarták szakítani a szocialista tábort, le akarták választani a népi demokráciákat a Szovjetunió oldaláról. Nekünk Is le kell szűrni a tanulságot. A prole­tárforradalom első szülötté­nek, a Szovjetunió tapasztala­tainak valamennyi ország szá­mára, így ránk nézve is olyan példának kell lenni, amit min­denkor fel kell használni a mi saját helyzetünknek megfe­lelően. Világosan keli látni, hogy nincs külön nemzeti kommunizmus, mert kommu­nizmus egy van, ez pedig nem­zetközi. Harcolni kell a marxizmus— leninizmus minden eltorzítása ellen A kínai elvtársak éles har­cot indítottak a marxiz­mus mindenféle eltorzulása el­len, jelentkezzen az dogmatiz­mus, vagy a revizionizmus köntösében. Köztudomású, hogy Sztálin halála után, de még inkább az SZKP XX. kongresszusa után megindult a harc a marxizmus—leniniz­mus megcsontosodása ellen. Harc kezdődött az elmélet tisztaságáért. Sokan azonban ezt a harcot úgy értelmezték, hogy revizió alá kell venni a marxizmus—leninizmus min­den tételét. Támadást indítot­tak olyan sarkallatos tanítások ellen, mint a marxista párt vezetőszerepe, a proletariátus diktatúrája stb. Sokan magu­kat szocialistáknak nevezték az elmúlt hónapokban és köz­ben tagadták a proletariátus diktatúrájának szükségessé­gét, helyette a polgári demok­rácián felépülő államot akar­tak. Nálunk Magyarországon már csaknem divattá vált a marxizmus—leninizmus taní­tásainak mindenmérvű bírá­lata. A kínai elvtársak figyel­meztetése nekünk is szól. Nem lehet megengedni, hogy min­denféle hátsó gondolatokkal a marxi tanítások elferdítésé­re törekedjen bárki is. Harcot kell folytatni a szolgai máso­lás, a marxizmus tételeinek dogmatikus alkalmazása el­len, de legalább olyan élesen fel kell lépni azok ellen is, akik a marxizmus egyetemes igazságait próbálják megmásí­tani. Az ellenforradalom fegy­veres leverése után ma a fő csapást ezen a téren kell az ellenségeinkre mérni. A proletár nemzetköziségről N em lehet hallgatni arról a mély elemzésről sem, amit a kínai elvtársak a nem­zetköziség, a proletárösszefo­gással kapcsolatban adtak. A nemzetközi reakció támadásá­nak egyik fő iránya éppen az volt az elmúlt hónapokban, hogy a nemzetközi proletár­szolidaritást megbontsa. A cél világos. Tudják azt a kapita­listák is, hogy a nemzetközi­leg szervezkedő burzsoázia el­len csak a nemzetközileg egyesült proletariátus veheti fel eredményesen a harcot. Ezért törekednek a proletár­szolidaritás közé éket verni. Fő fegyverük a nacionaliz­mus, amelyet nálunk is harc­ba vetettek az elmúlt hónapok során. Magyarságot, hazaíisá- got hirdettek, proletárszolida­ritás nélkül. De itt is kilógott a lóláb. A szocialista országok családjából kiszakított, magát ezektől a proletár államoktól elszigetelt ország csak ideig óráig tudta volna magát füg­getlenül fenntartani, a nem­zetközi méretekben támadó tőkével szemben. Az volt a cél, hogy Magyarországot ily mó­don kiszakítsák a szocialista országok családjából és ezzel egyidőben csapást mérjenek a proletár hatalomra is. Mi a hazafiságot szentnek tartjuk, amit mindenkor ápolni és erő­síteni kell. De mi azt is tud­juk, hogy csak az lehet igazán hazafi, aki nemcsak saját né­pét, hanem más népeket is szered. Igaz, az elmúlt évek­ben ezen a téren is voltak hi­bák, amit az ellenség meglo­vagolt. Sokszor a nemzeti ér­zéseket, a nemzeti hagyomá­nyokat figyelmen kívü] hagy­ták, vagy nem tulajdonítottak neki kellő jelentőséget. Ezen okvetlen változtatni kell. Ne­künk azonban tudatában kell lenni annak is, hogy a mai nemzetközi helyzetben a szo­cializmus építése csakúgy, mint a béke megvédése egy módon lehetséges, ha a prole­tariátus nemzetközileg össze­fog. Erről győződtünk meg a magyarországi ellenforrada­lom, vagy akár az imperialis­ták egyiptomi támadása során. Lehetne még tovább is so­rolni azokat a tanulságokat, amelyeket a kínai elvtársak cikkéből le lehet vonni. Nem véletlen, hogy azok az impe­rialista csoportok, akik teljes fejetlenségre számítottak a nemzetközi munkásmozga­lomban, csalódottan vették tu­domásul a cikk olvasása után, hogy a nemzetközi munkás- mozgalmat nem lehet félreve­zetni. Számunkra is nagy ta­nulság, hogy a marxizmus—le­ninizmus eszméinek tisztasá­gára jobban kell vigyázni, mint a szemünk fényére és ál­landóan készenlétben kell len­nünk az imperialisták támadá­saival szemben. Vonsik Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom