Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-09 / 11. szám

1957. február 9. NÓGRÁDI Népuiiág T Farsangi népszokások Nógrádban Az otóbbi években igen sokat hallottunk néphagyománva- ink ápolásáról. Sokat beszéltünk róla, de vajmi keveset tet- tünk__érte. Mielőtt a farsangi szokásokról)' áltálaSan a szoká­sok jelentaségéről szólnánk, tisztáznunk kell a néphagyo- mány fogalmát. Az emberi társadalmak hosszú története során a gazda­sági és kulturális élet terén kialakult szokások és tapasztala­tok apáról fiúra szálltak, hagyományozódtak. Ez az örökség kötötte az új nemzedéket a régihez, a jelent a múlthoz. Az apáról fiúra szállt tapasztalati tudás, a különböző munkamó­dokat, a mindennapi élet teendőit épp úgy meghatározta, mint az ünnepek, a szórakozások különböző formáit. A hagyo­mányoknak ez az összetartó ereje különösen falusi életben még ma is nagy jelentőségű. Éppen ezért kulturális életünk új arculatának megformálásában a néphagyományokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Bár i kapitalizmus a hagyományok által megszabott formákat erősen kikezdte, sőt itt-ott el is tüntette, jó részük a gyakorlatban, vagy az emlékezetben még él. Mivel ezek a nép között élnek és a megszokás erejével hatnak, népszokásoknak nevezzük őket. I£?ek a népszokások nem elszigetelt jelenségek. Egymástól eltérő-változatait megtaláljuk más népeknél is. Mégis, mindegyiknek megvan a maga nemzeti, sőt táji jel­lege, amely a más népekétől megkülönbözteti, még akkor is. ha bizonyos vonásaikban hasonlónak látszanak. Ezek a kü­lönbségek még egy-egy ország határain belül élő nép között is megmutatkoznak. Ezt látjuk nemcsak a szokásokban, hanem a viseletben, az építkezésben, a nyelvjárásokban stb. Ez mutat­kozik meg a következő példáinkban is. Etesen farsang előtt két héttel a legények vasárnapját, farsang előtt egy héttel pedig a lányok vasárnapját tartották. A lányok vasárnapján 10—12 lány. akik a fonóba jártak dél­ben szépen felöltözve sorrajárták a házakat. Magukkal vitték a fából készített nyársat, amelyre pántlikát, bokrétát kötöt­tek és cégérnek egy jó darab szalonnát. Kosarat is vittek ma­gukkal az ajándékok számára. Az egyik háztól a másikig da­loltak. nevetgéltek, kurjongatták. Mikor bementek a házba, énekeltek: Hej gazdasszony ugorj a padlásra, Hozz le egy szál szalonnát, hagy húzzuk a nyársra. Édes bányász uram, kifutja a ferháb, Ne sajnálja tőlünk ezt a tíz-húsz krajcárt, Legyen sok kacsája, libája, malaca, Jövő esztendőre kilenc hízó diszna. Az ének után a lányoknak pénzt, szalonnát, lisztet adtak. Az ajándékot a lányok megköszönték és mentek tovább. Mi­kor bejárták a házakat, a szalonnát megsütötték; Sütöttek ezenkívül még pogácsát és pampuskát is. Mikor az ételek el­készültek, megérkeztek a legények is a dudással. A jó va­csora után kezdődött a tánc, amely éjfélág tartott. ht i Siflist Bocsárlapujtőn is tartották. Az összegyűjtött élelmiszerekből szintén megvendégelték a legényeket. Ami­kor a legények megérkeztek, kalapjaikat elszedték és a leá­nyok bokrétát tűztek mellé. Ezért a bokrétáért a legényeknek fizetniük kellett. Az így összegyűlt pénzen a lányok bort hoz­tak a kocsmából, A farsangi szalonna- és tojássütés régen sok nógrádi falu­ban szokásban volt, A szokást megtaláljuk a szlovák közsé­gekben is. Vanyarcon farsang hétfőjének reggelén a gyere­kek jártak házról-házra. Tarisznya volt aa oldalukon, kezük­ben a nyárs, Minden háznál énekeltek: Fasange, fasenge, fasagovnid, Tancuju mládenci nad za humnici. Prc nima, za túrna dovceoce fhrajú, Cervenie cizmicke na nozkách májú. A tam hőre, na komoré Sedi kacúr na slanine, Chodte ho dov zőhnat A mne kustik odrezat... A gyerekek Itt szalonnát kaptak, amit heteitek a tarisz­nyába. Azonban a nyársat sem hagyták üresen. Arra mindig a legnagyobb darabot szúrták, mutatónak, hogy minden ház­nál olyat adjanak, írsekvaiikerten az utóbbi esztendőkben mér csak a cigány- gyerekek jártak farsangolni. 20—30 évvel ezelőtt ezt még a legények végezték. Sorra járták az összes lányosházaikat és mindenütt tojást kaptak. Az összegyűjtött tojást aztán meg­sütötték és megették. Amelyik lányra haragudtak a legé­nyek, annak a kapujára a felfűzött tojáshéjakat felakasztot­ták. Ipolyvecén farsangkor választották a legénybírókat. Ezután mentek koledálni. A legények különféle maskarák­nak öltöztek, hogy ne ismerjék meg őket. így mentek tojást szedni. A lányosházakmál két-két tojást, a legényesházaknál szalonnát kaptak. Honion az iskolásgyermekek szőkicskézni jártak. Ünnep­lő ruhát vettek magukra, kezükben csörgősbot volt. A vers­mondás közben a botot a földhöz veregették. A vers után szalonnát, diót. és pénzt kaptak, amit végül egymás között elosztottak. A leányok bokrétát küldtek azoknak a legények­nek, akikre számítottak. Egy-egy legény néha több bokrétát is kapott. A legény a farsangi mulatságra annak a lánynak a bokrétáját tűzte a kalapjához, amelyik tetszett neki. A bok­rétáért a lány a legény anyjától szalagot kapott. Az említetteken kívül van a farsangi szokásoknak egy másik csoportja, amely a tél vagy a farsang jelképes kiűzé­sének a szokásait őrzi. Egy rövid újságcikk keretében nincs lehetőség ezeknek a felsorolására. Röviden csak annyit, hogy a farsangot, vagy a telet egy szalmabáb, néha koporsó jelké­pezi, amit a legények menetben visznek ki a falu végére, kü­lönféle tréfás játékok kíséretében. Az itt felsorolt néhány példa rendkívül tanulságos a szá-j irtunkra. Ezek azt bizonyítják, hogy a nép nemcsak a minden­napi életért folytatott harcának, küzdelmeinek, verejtékes munkájának, hanem a szórakozásainak, kultúrái® életének j módját, formáit is kialakította. Helytelen lenne, ha ezeket a j formákat nem igyekeznénk felhasználni népünk mai kulturá- j lis igényeinek kielégítésére. Ez is egyik módja népi, nemzeti! hagyományaink ápolásának, a nemzeti formájú és szocialista | tartalmú kultúra kialakításának. Dr. Manga János OKTÓBER 31. Tjj szelek fujdogálnak a kJ magyar politika porond­ján. Helyezkedő is úgy érzi: tenni kell valamit. Már kora reggel Ödön ott sürög-forog irodájában, „Rendet“ akar csi­nálni portájén. Az asztalfiók­kal kezdi, de gondosan átnézi a polcokat is. Ne maradjon semmiféle áruló jel: „Népne­velő“’, szemináriumi jegyzet, vagy „Szovjet Kultúrahe kell számolni a rákosizmussal, bizonygatja, majd ügyesen el- helyezgeti a legláthatóbb he. Ivekre az otthonról hozott és átmentett Függetlenség, Vj nemzedék lapokat és a Tolnai Világlapját. Igaz hogy kissé hézagos marad a polc, de így van ez rendjén. Elégedetten dörzsöli kezét, amíg tekintete nem fut fel a falon s nem ta­lálja magát szemben Lenin ké­pével. Rövid úton azt is eltűn­teti. De hová? Hát a polc mö­gé! Vagy a szekrény alá? Hát­ha megtalálják. Mégis az utób­bi mellett döntött. Letérdel, benéz a szekrény alá... de . -.; kopogás hallatszik: — Tessék! — Ne haragudjon elvtárs, hogy... — Elv társ?!. -.. Kikérem ma­gamnak! Én úr vagyok! Ele­get hallgattam ezt 12 évig! S ezzel becsapta az ajtót a meglepett takarítónő előtt. DECEMBER 22. Gondolataiba mélyedve ül. Előtte az aznapi Népszabad­ság. Olvasni kezd. Szinte bele­fúrja magát az újságba, a be­tűk mögé aikar kerülni. Keres- kutat benne. Majd ismét fel­emeli tekintetét. Agyában ci­káznak a gondolatok. Homlo­kán kidagadnak az erek. Mit gondolhat most Ödön? Vegyünk egy olyan röntgen- szerkezetet elő. amely közli ve­lünk barátunk gondolatát. — Nicsálc. A mi kedves barátunk önmagát káderezi, s így beszél önmagához: Te, Ödön, Te mindig demokrata voltál, sőt kommunista. 1951-ben részt- vettél a politikai oktatásban is és kétszer fel is szólaltál. Min­dig megvetted a megyei nép­nevelő füzetet, és a békeköl­csönnél is jegyeztető voltál, sőt a személyzeti osztályveze­tőnek is „segítettél“. Munka­társaid kilengéseiről minden­kor pontos feljegyzést készí­tettél. Ezért nem egyszer mondták rólad: Önre mindig lehet számítani! Előre köszön­tél az összes pártvezetőségi tagoknak. Május 1-én Te vit­ted az esőben a legnagyobb zászlót. Mindenki kidőlt mel­Helyezkedő Ödön három napja (Történt egy salgótarjáni hivatalban) tőled! Hát nincs mitől tarta­nod! Felemeli az újságról a te­kintetét. Homlokáról eltűntek a barázdák. Meggyőzte önma­gát! Nem volt túlságosan ne­héz feladat. Összehajtogat ja az elhe­hogy újságot és összegyűrve lyezi zsebében, de úgy, mindenki lássa: Helyezkedő a Népszabadságot olvassa. De a telefon berregés megzavarta előkészületeit. Türelmetlen mozdulattal, de kenetteljes hangon szólna, de megelőzik öt. — Halló. Helyezkedő úr? — Kikérem magamnak, mi­csoda szemtelenség! Itt Helyez­kedő elvtárs! — és gorombán . lecsapja a telefont, JANUÁR 29. Helyezkedöt létszámfeletti­nek nyilvánították. Megszűnt munkaköre. Mint munkaerő sem állta meg a helyét. De ő ezt így látja: A jó szakembert nem becsülik meg! 18 éven ke­resztül szolgáltam az államot! Megyek oda, ahol megbecsül­nek. (A határig eljutott, de nem volt bátorsága szembenézni a bizonytalansággal. Most a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány szidásával foglalko­zik.’“). M. P. nononoiionoiioiionoiioii« ioii*iioii»!!OiiO!ionon*iioiioii«MOtioii*iioiioiiOHOJi»ii*noiioi!oiio!!Otiniio.iioii*iini!nuO!ioiinti*!í»!toiioiioii*» A kerten jártam és amint az útkereszteződésnél a Buda­pesttől — Salgótarjánig köz­lekedő autóbuszra vártam, ismerősein! közül többen arra jöttek és szóbaelegyedtünk. A beszélgetés során annyira ki­száradt a torkunk, hogy kény­telenek voltunk a földműves­szövetkezeti italboltba be­menni egy kis toroköblítésre. Az ajtóban egy hat-hét főnyi csoporttal találkoztunk. Kezükben pálinkás és boros üvegek voltak. Először úgy látszott, mintha az ajtó lenne szűk, de a tova áradó borszag és viselkedésük az ellenkező­jét bizonyította. . Néztük őket egy ideig és a látottak egy régen hallott anekdotát jut­tattak eszembe. Eszerint Noé a bort úgy csinálta, hogy öt állat és egy szárnyas vérét keverte össze. Az oroszlánét, a tigrisét, a medvéét, a disz­nóét, a farkasét és a galam­bét. Kutatni kezdtem, főleg a magatartásukban, hogy kinek melyik állat véréből jutott több, vagy melyik állat jel­leme ütött ki rajta, Vagy ket­tőnél nem tudtam eldönteni oroszlán, tigris, avagy farkas, többségükben — lehet, hogy csak viccből — a disznó szo­kásait utánozták. Egy ember volt ezek közül, aki a leg­közelebb állott a galamb ter­mészetéhez. Ez arról beszélt — de mondhatjuk azt is, kia­bált —, hogy ő nem szereti ugyan a női nemet, de a nők nélkül mégsem tud élni; Amikor a kis csoport utolsó tagja medvemódjával kicam­mogott az ajtón, ismerőseim­mel együtt bementem a H ogyan csinál Ita Noé a tort ^ kocsmába. Balról a hordókon és a pénztár körül egészen fiatal fiúk kortyolgatva nyel­ték Noé borát. Amikor italuk elfogyott, mintha vezényelték volna, valamennyien zsebük­be nyúltak. — Már nincs pénzem —- mondogatták egymás után; — Kérjünk hitelbe — szólt az egyik a hordó tetejéről. — Nem adnak ezek a 16 éves fruskák .;; Az is pofára megy itt — hangzik a válasz. S amint közelebb lépünk a pulthoz egy érdekes táblára esett a tekintetünk. Ez volt ráírva: „Hitelt csak 100 éven felülieknek adunk“. Ez jó, gondoltam magamban, de vol­tak olyanok is, akiknek ez nem tetszett. Arról beszéltek, hogy még a személyazonossági fényképükön sem néznek ki 100 éveseknek, pedig ez az egyetlen dokumentum amit fel lehetne használni. így hát nincs mit tennünk, elfogyott a pénzünk, hitelt meg nem adnak;;. Amint tovább szemlélem a feliratokat, örömmel láttam a következőket. „Részeg embe­reket nem szolgálunk ki”. Egy másik helyen pedig ott ékes­kedett: „18 éven aluliakat nem szolgálunk ki”. Nagyon he­lyes! Milyen kár, hogy csak a feliratokon ilyen józanul szi­gorúak .. | Kökényes! Béla A Salgótarján! Sport-vendéglőben történt. 1,5 liter bort kértek ha­zára. Ügy látszik az üzletben a fél. vagy literes mércét nem is­merik, mert 2 deciliteres mércével méri a csinos kiszolgáló. De „jobb” is ez, hiszen 1,5 liter bornál a „megtakarítás’’ majdnem 3 deciliter. 8 ^^>^-^r^-^---^^-w^Y-^LWyir^nrvyvinf^OO<yVX.OOOOOOOOOOOOOOOOCOCX^OOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC000000000000000000000000000030000000000000000000000000000000: \J ént, mendegélt Zsuzska 1" szorgalmasan, s alko- nyatra megérkezett a sűrű, rengeteg erdő szélére, az emberevő házához. Most nem kopogtatott be, mint amikor először itt Járt. A ház előtt gyönyörű virágoskert pom­pázott, oda lopakodott, s megbújt a virágok között. Nem is sokat kellett várnia, mikor besötétedett, akkorra otthon volt az emberevö is. Rossz kedve voK, s úgy zsémbelődött boszorkány-fe- leséqére, hogy az azt sem tudta, hogy járjon kedvébe. Zsuzska kihallgatta beszélge­tésüket: — Rossz napom volt ma —’ mondta az emberevö — alig tudtam felfalni vagy kilenc gyereket, meg három öreg­asszonyt, de azoknak meg olyan vén húsuk volt, hogy a fogam Is elvásott bele. — Én meg még mindig a há­rom szép lányunkat sirattam, még főzni sem volt kedvem. Hej, az a kutya Zsuzska ... — De hiszen, majd a fo­gamra kerül még az az át­kozott ... de most már jöhet az a vacsora hé! Zsuzska beleskelődött az ab­lakon, s csak elbámult rajta, hogy az öreg milyen hirtelen felfalt 3 kemence pogácsát... Aztán nemsokára elfújták a mécsest, lefeküdt a két öreg. Kisvártatva kihallatszott a horkolásuk Is. Zsuzska csak erre várt: beosont a szobába s körülnézett. Az emberevő ágya mellett csakugyan ott csüngött felakasztva egy ara­nyozott pálcika — a tengerütő pálca. Óvatosan akasztotta le Zsuzska, s mikor kívül került a házon, bekopogott az ab­lakon: Hé! Emberevő, ébredj fel! Én vagyok itt, kutya Zsuzska! Megetettem 3 szép lányodat, elvittem a mérföld­lépő csizmádat, most meg vi­szem a tengerütő pálcádat! ÉTŰ, a kirelajzumát — ug- ' * rótt fel az emberevö — álom ez, vagy valóság? A ten- gerütő pálca azonban nem volt ott, igy mindjárt látta, hogy nem álmodott. — Mire kiká­szálódott az ágyból, Zsuzska már messze Járt. Nem is futott KUTYA ZSUZSKA... utána — úgysem érte volna utol — csak megfenyegette bütykös ujjával, s utána kiál­tott: — Zsuzska, Zsuzska, Kutya Zsuzska! Meglakolsz még te ezért!!... Zsuzska csak nevette a te­hetetlen óriást, s megszapo- rázta lépteit, hogy mielőbb otthon legyen a becses zsák­mánnyal. Megörült szörnyen az öreg király. Homlokon csókolta Zsuzskát, országa meqmentő- jét. Másnap már meg is üt­köztek a kutyafejű tatárokkal, el is pusztították őket, mind egy szálig. Nagy volt a vigasság az egész országban, hát még a palotában. Hét nap, hét éjjel folyt a dáridó, s mindenki Zsuzskát ünnepelte. De hát mindennek vége van egyszer, s lám a király örö­mének is vége lett. Az úgy történt, hogy nagy lakoma volt a királyi udvarban. Min­denfelől érkeztek a királyi vendégek. A nagy ebéd után sétálni mentek a királyok a palota kertjébe. Az olyan gyö­nyörű volt mióta a Zsuzska testvére — a Juliska gondozta a virágokat, hogy heted-hét országban nem lehetett párját találni. Büszke is volt a* öreg király, s örömmel mondta ba­rátainak: — Ugye, ez a leg­szebb kert a világon) — Hát szó, ami szó, nagyon gyönyörű — mondta a leg­öregebb barátja, de mégsem a legszebb. Akkor lenne csak a legszebb, ha benne ékesked­nék a világ leggyönyörűbb virága, az aranyfejű káposzta. Abból csak egy van a világon, s azt egy emberevő óriás őrzi valahol, hegyeken, völgyeken túl, s megvédi hétorszáq ellen is, mert az a legdrágább kin­cse — ezt még az öregapám nagyapjától hallottam. C' Ibúsult az öreg király. Attól kezdve alig tudták szavát venni. Csak ült a szo­bájában, s szomorkodott reg­geltől estig, Zsuzska sokat töprengett: ugyan mi baja le­het Jó királyának. Bekopo­gott hát hozzá illedelmesen, s igy szólt; — Felséges kirá­lyom, életem-halálom kezébe ajánlom, ugyan miért szomor- kodik kegyelmed? Hiszen meg­vertük már a kutyafejü tatá­rokat, árvíz sincsen, Járvány sincsen, a krumplitermés is szépnek ígérkezik, s maga mégis szomorú? — Ez és ez az én bajom — mondta a király és elpana­szolta bánatát. — Hátha én megszerezném azt az aranyfejű káposztát? — kérdi Zsuzska. Mert azt már ugye mondanom sem kell, hogy mikor az emberevönél Járt, s a kiskertben volt meg­bújva, látott ő ott egy csodá­latos növényt. Nem Is lehetett az más, mint az aranyfejü káposzta. Félt az öreg király, hogy bajba kerül miatta kedvenc szobalánya, de Zsuzska addig kérte. míg beleegyezett. Zsuzska hát ismét tarisznyá- zott — persze már nem ha- mubasült pogácsát, mint ré­gen, hanem egészbe sült kap- pant. Felhúzta a mérföld lépő csizmákat, magához vette a tengerütő pálcát is, aztán el­búcsúzott, s útrakélt. Ismerte már jól a Járást, hát könnyebb dolga volt. Éj­szaka, mikor az emberevő és a boszorkány is aludt már, belopózott a kiskertbe. Ott pompázott középen az arany­fejű káposzta. Levelei szin- aranyból voltak, minden leve­lén száz pici csengő, azok is aranyból, csak a hangjuk volt gyönyörű, csengő ezüst hang. És az egész úgy ragyogott, úgy tündökölt, de úgy... Zsuzska meqilletődötten néz­te. aztán munkához látott. Ho­zott magával kis ásót is, s e| kezdte kiásni tövestől. Már majdnem kiásta, mikor vélet­lenül hozzáért eqy levélké­hez Uram fia! Micsoda esl- lingelés támadt. Csak úgy csengett, bongott az egész környék. r/suzska lekapta a kabát- Ját, s ráterítette, hogy ne zúgjon annyira. Aztán óvato­san az ölébe vette, s az ab­lakhoz került. Kisásójával be­verte az ablakot, hogy csak úgy csörömpölt — az ember­evő is mindjárt felriadt — Zsuzska pedig bekiáltott: — Hé! Emberevő ébredj fel! Meg­etettem három szép lányodat, elloptam a mérföld lépő csiz­mádat, a tengerütő pálcádat, most meg viszem az aranyfe­jű káposztádat! — Aztán fu­tásnak eredt Zsuzska, mint a nyúl. Az emberevö mint egy sárkány, rohant utána. Zsuzs­ka most lassabban haladt, hi­szen a káposztára is vigyázni kellett, s az emberevő már a hátamegett loholt, mikor a tengerparthoz értek, Zsuzska csak ráütött a vízre a tenger­ütő pálcával, s a tenger ketté vált. Egy lépés volt középig, két lépés a túlsó partig, aztán megint a vízre csapott, s a habok összecsapódtak. Az em­berevőt elnyelte a víz, s mi­kor egy hullám felvetette, ve­szett haraqgal fenyegette Zsuzskát. s ezt ordította: — Zsuzska, Zsuzska, Kutya Zsuzska, meglakolsz... — de mire eddig mondta, örökre el­nyelte a víz. Zsuzska most már nyugod­tan ment haza, s hogy milyen örömmel fogadták, azt nem is lehet elmondani. Az öreg ki­rály sírt örömében, aztán be­hívta 3 szép fiát — meg Zsuzskát és a két testvérét, s igy szólt a fiaihoz: ha a vilá­got tűvé teszitek is, akkor sem találhattok különb felesé­get, mint ez a három derék kislány. Ásó, kapa, meg a nagy harang válasszon el egymástól benneteket. A legidősebb királyfi Zsuzs- kához, a középső Mariskához, a legfiatalabb Juliskához lé­pett, s boldogan csókolták meg menyasszonyaikat. A szegény özvegyasszonyt — Zsuzskáék édesanyját — futár hozta a pilótába, öt meg — úgyis özvegy ember volt — feleségül vette az öreg ki­rály. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom