Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-09 / 11. szám

í 1957. február 9. NÓGRÁDI Népújság A pillangós virágú növények termeléséről A dejtáriak bíznak a tanácsban Napjainkban nagyon sokat hallunk a belterjes me­zőgazdálkodásról; Nap, mint nap többen gondolkodnak is ezen, de meg is értem, hiszen a fiatal generációnak nem volt alkalma és lehetősége, hogy a gazdálkodás többféle módját megismerje. És különösen nem volt módja, hogy a legjövedel­mezőbb belterjes mezőgazdál­kodást megtanulhassa. Véleményem szerint a bel­terjes gazdálkodási módszer rövid megfogalmazása a kö­vetkező lenne: A belterjesség az az álla­pot, amelyben az üzem, közgazdasági, természeti és üzemi adottságainak megfelelően és azok leg­kedvezőbb kihasználása mellett területegységre vo­natkoztatva együttesen a lehető legnagyobb össz- hozamot és összjövedelmet éri el. Ezzel a legkedvezőbb mérték­ben valósítja meg a gazdál­kodás legfőbb népgazdasági és üzemi célkitűzését. Például 1 kát. hold búza 60 dollár érté­ket termel, ezzel szemben a vöröshagyma 250, a paprika 280, a lucernának csak a mag­ja 120—150 dollárt és igy so­rolhatnám fel a vöröshere és egyéb termelésünket, valamint a belterjes állattenyésztést is. Ezt egyszerű paraszti nyel­ven rövidebben úgy fejezném ki, hogy: kis területen minél többet és jobbat termelni, kis területről minél nagyobb jövedelmet biztosítani. Megyénkben minden ilyen adottsággal nem rendel­kezünk és a dolgozók nem is értenek még minden növény megtermeléséhez, a megtanu­lása pedig időbe kerül. A bel­terjesség fokozásához szüksé­ges első lépéseket a szerves- trágyával való talajjavítást sem tudjuk a legközelebbi jövőben megnyugtatóan biz­tosítani, ezért, amíg oda ju­tunk, hogy elegendő szerves (istálló) trágyánk lesz. a pil­langós nitrogén gyűjtő növé­nyek termelését kell előtérbe helyeznünk. Általában minden pillangós virágú növény termelése ked­vezően hat a belterjes mező- gazdálkodás fokozására. Me­gyénkben azonban különösen a vöröshere díszük jól. Az elmúlt években a rossz gazdasági politika stb. elvették a kedvét a parasztságnak, en­nek a sok hasznot hajtó nö­vény termelésétől és még in­kább a magtermelésétől. Már­pedig ha magot nem termel­tünk, akkor vörösherét vetni sem lehetett. Igaz, az elmúlt évben már az új, magasabb magárak ezen sokat segítettek, de még min­dig kevés volt ahhoz, hogy egy egészséges termelési fo­lyamat kialakuljon. Ezt a jó kezdeményezést fokoznunk kell. Az alapunk megvan, mert az elmúlt évben már nagyobb területen volt magfogás és ennek nagyrésze megyénkben maradt. Ezenkívül a nemesített vetőmag- akció keretén belül 350 mázsa vöröshere vető­magot juttat kormányza­tunk a dolgozó parasztság- rendelkezésére. Ezen lehetőséggel élni kell és ez év tavaszán már meg kell kezdenünk a belterjes gazdálkodás alapjainak le­rakását. Nézzük meg mit nyújtanak, miben hasznosak a pillangós növények? Mint nitrogént-gyűjtő nö- vények, a levegő nitrogénjét lekötik, a növény gyökerein levő gumókba, leszántás után ezen nitrogén mennyiség a ta­lajban marad és a soron kö­vetkező növényt ingyen nitro­génhez juttatják. Kedvező éghajlati viszo­nyaink lehetővé teszik a csí­raképes vetőmagvak termelé­sét, amelyeket az északi or­szágok legszívesebben hazánk­ban szerzik be és ellenértékűi komoly mennyiségű valutát biztosít magának népgazdasá­gunk. Erre mindenkor, de különösen most nagy szüksé­günk is van. Sűrű gyökérzete a leszán­tás után a talajban elkorhad, a humusztartalmát erősen nö­veli, a talaj szerkezetét erő­sen megjavítja. Idejekorán lehet betakaríta­ni, és az utána következő ka­lászosok alá a megfelelő szá­mú és minőségű előkészítő ta­lajmunkákat jól és idejében el lehet végezni a vetéssel együtt. A vetések ilyenfor­mán való földbekerülésével elérjük azt, hogy az ősz folya­mán meg tudpak erősödni, bokrosodni és , az átíelelést könnyen bírják. A pillangósok adják álta­lában a legnagyobb töme­gű takarmányt és legtöbb — az állatok részére igen fontos emészthető fehérje — tápanyagot. A pillangósok termelésénél azt szokták mondani, hogy egy vetés, több aratás. Pl.: a vö­röshere egy vetés után ked­vező időjárás esetén a tarló­herét beleszámítva 3—4 ter­mést is ad. A lucerna, melyet 4—5 évig gazdaságos meg­tartani 8—16 kaszálást is megadhat könnyen. E növé­nyek termelése nélkül gazda­ságos belterjes állattenyész­tést folytatni nem is lehet. Lisztté őrölve kitűnő — a jó korpával egyenlő — nevelő és hizlaló takarmány. Minél nagyobb mennyisé­get használunk fel az ál­lat-nevelésnél, annál több hizlaló abraktakarmányt tudunk megtakarítani a hízó szarvasmarhák és sertések részére. A pillangós virágú növények termelésénél a hozam emelé­sét figyelembe kell venni. Ne csak azért vessük, hogy a rossz talajunkat javítsa, ha­nem jó talajba vetve, azt job­bá tegye és a hozam emel­kedjen egyidejűleg. Miután a belterjes gazdál­kodásnak igen sok és hasonló gyakorlati fogása van, a kö­vetkezőkben azokkal is fogunk foglalkozni. Dejtár község lakossága nagy érdeklődései fogadta a kormány nyilatkozatát. Az utána következő napokban több kérdéssel mentek a ta­nácsra, sok mindenre választ akartak kapni. S hogy a vála­szok minél reálisabbak, job­bak legyenek, a végrehajtó bizottság tagjai kollektiven alaposan megtárgyalták, rész­leteire bontották a kormány nyilatkozatát és szükségét érezve úgy határoztak, hogy összehívják a tanácsülést, ahol alaposan megbeszélték a ten­nivalókat is. A tanácstagok­nak a falu sorsáért érzett fe­lelőssége — a korábbi idők tapasztalataival szemben — már abban is megmutatkozott, hogy a 38 tanácstag közül az értekezletre 30-an jöttek el. A tanácsülésen mindany- nyian elismeréssel beszéltek a kormány nyilatkozatról, he­lyeselték a gépállomások rendszerét, a begyűjtés meg­szüntetését, a mezőgazdaság fejlesztését — az önkéntesség elvének betartásával — a ter­melőszövetkezetek további szervezését és különösen so­kan szóltak az egyénileg dol­gozó parasztok támogatásának fontosságáról. Elhatározták, hogy a köz­ség éghajlatát, talajösszetéte­lét és csapadékmennyiségét figyelembe véve olyan növé­nyeket termelnek és olyanok­ra kötnek termelési szerződést is. amelyek náluk jövedelme­zőek. Éppen ezért a tanács mun­kájában első helyet kapott azoknak a mezőgazdasági nö­vényeknek a termelése, ame- 'yek nemcsak országosan, há­rem világviszonylatban is el­ismertek: így a dejtári bur­gonya és káposzta. Sajnos a burgonya vetőgu- móink rosszak, vírusos beteg­ségben vannak. Emiatt nem nőnek meg rendesen, aprók maradnak és a szokott termés­nek csak 20—25 százalékát adják — mondotta Tóth László a községi tanács elnö­ke. A végrehajtó bizottság erre is megtalálta az orvossá­got. Még hozzá úgy, hogy az idén több vetőgumót cserél­nék az ország jólismert bur­gonyatermelő tájairól, főleg a Nyírségből. A csereigénylőket Dudás József, a földművesszö­vetkezet agroncmusa jegyzi. Eddig már 10 vagon burgo­nya-vetőgumó cserét bejelen­tettek. Az érdeklődés szerint még majdnem ennyi várható. A tanács úgy tervezi, hogy ebben az évben mintegy 400 —450 holdon ültetnek burgo­nyát és holdanként 1 vagon körüli átlagtermést várnáik. Dejtár község szükséglete — vetőburgonyával együtt — mintegy 80—100 vagon, a fö­lösleget pedig rriái "tájakra, 'illetve' külföldre áí&llífjáik'. A faluban jól halad a ká­poszta-szerződések kötése. A dolgozó parasztok eddig már 62 holdon kötelezték magukat 'káposztatermelésre. A dejtári dolgozó parasztok — amint mondják — azért is kötnek szerződést az állammal, mert a termés eladása így mindig biztosítva van. nem kell időt pazarolniok miatta, s attól sem kell tartamok, hogy az áru megromlik. A község gazdálkodói nagy jelentőséget tulajdonítanak, a műtrágyának. Ezért felhívták a tanács figyelmét e fontos — mint, ahogy ők mondják — számukra nélkülözhetetlen áru beszerzésére. A tanács végrehajtó bizottsága ebben az ügyben felvette a kapcsola­tot a műtrágyaértékesítő válla­lattal és 8 vagonnal igényelt. Ebből már 5 vagonnal meg­érkezett és a hátralevő meny- nyiséget is rövidesen leszállít­ják. A kormány nagy gondot ferdít az egyes embereket ért jogtalan sérelmek orvoslásá­ra. Ez a tudat és a községben felmerülő problémák arra késztették a tanács végrehaj­tó bizottságát, hogy különös gonddal tanulmányozzák a beérkezett panaszokat. Ugyan­is Dejtáron a község földrajzi fekvésénél fogva sok a kettős birtokos. Egyes gazdálkodók birtokát az Ipoly kettémet­szette és az egyik fele nem egy esetben 10—15 hold. a Csehszlovák Köztársaság tu­lajdona lett. Ezektől a gazdál­kodóktól a földet már koráb­ban elvették, kártalanítást viszont sem földben, sem pénzben nem kaptak. Mint­egy 12 család, akiket ilyen sé­relem ért, a községi tanács­hoz fordultak segítségért. Az volt a kérésük, hogy kárpótol­ják őket. mivel most ezt a kormány lehetővé teszi. A községi tanács mérlegelte a kérelmek jogosságát és az új rendelkezések értelmében úgy határozott, hogy a község tartalék földterületéből kárta­lanítják az illetékeseket, de csaik egy év múlva — és ez is törvényes — mert a tartalék- területeket jelenleg bérlik. Ezenkívül a közeljövőben in­tézkedéseket tesznek még a helytelen lakáselosztás követ­keztében egyes személyeket, családokat ért sérelem ügyé­ben is. A község lakói a legmesz- szebbmenőkig egyet értenek a tanács munkájával, intézkedé­sével, igazságosnak tartják és támogat,iák tevékenységét^ Ez a segítség a bátor vélemény- nyilvánításban és a javasla­tok rtiind számszerű, mind tartalmi javulásában mutat­kozik meg elsősorban. Ez az út jó, s hogy minél tovább jussanak a dejtáriak ezen az úton Gréce János földmű­vesnek a tanácsülésen mon­dott szavait kell mindig szem előtt tartaniok, követ- niök. —A község felvirágzásához a tanács jó munkája szüksé­ges. A tanács munkája pedig csak akkor lesz jó, ha a község lakói és a tanácstagok segítik a végrehajtó bizottság munká­ját. Ha nem hánynak szemet az események előtt, hanem mindenre idejében reagálnak. K. B. Gömöri Henrik megyei főagronómus---------------------------------------­A nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezetben módosítják az alapszabályt s felülvizsgálják a munkanormákat A nagyoroszi Úttörő Termelőszövetkezet tagjai szükségét látják a működési alapszabály módosításának. Ezért elhatároz­ták, hogy a termelési terv elkészítése előtt elkészítik az új alapszabályt, mely a szocialista elvek alapján áll. Az eddigi munkáról, Burai Sándor, a szövetleezet új elnöke nyilatkozik. — Minden második este 25—30 tag részvételével végezzük ezt a munkát. Például az alapszabály 'kimondja, hogy a ter­melőszövetkezeti tagok vállalják, hogy a gazdaságunkat a gép­állomással szoros együttműködésben magas színvonalúvá és jö­vedelmezővé teszik. Mi ezt a részt úgy módosítottuk, hogy a gépállomással csak szükség szerint működünk együtt. Ugyanis az a tervünk, hogy még ez évben traktort, cséplőgépet, kazolo- zót s különböző talajművelő gépet vásárolunk saját erőnkből. A gépek vásárlására költött pénz — a tagok véleménye sze­rint — már a következő évben megtérül. Persze ezek után is fogunk végeztetni munkát a gépállomással. Elhatároztuk azt is, hogy a szövetkezetbe lépő tagok össz- földterületüikkel lépjenek a szövetkezetbe. Ne hagyják kinn a háztáji gazdálkodásra szánt földterületet. Persze nálunk el­hangzottak olyan javaslatok is, hogy csak 300 munkaegység után adjunk egy kh háztáji területet. De ha valaki 300 munka­egységnél többet teljesített, s mivel nagy családja van. ha kér. kaphat az egy holdhoz még egy fél hold földet. Elhatároztuk azt is, hogy a vetésforgót ezentúl nem a járási mezőgazdasági osztály fogja meghatározni, hanem a tagság. Úgy gondolom, hogy ez helyes is. Az alapszabály kimondja, hogy a belépő tagok hozzák ma- gokkal a szükséges vetőmagot is. Mi vem ragaszkodunk ehhez a szabályhoz csak abban az esetben. Ita a termelőszövetkezet­nek szüksége van a vetőmagra. Ez esetben az illető tag azon­nal megkapja a vetőmag ellenértékét, vagy pedig az új ter­mésből adunk nekik kártérítést. Eddig úgy volt, hogy a be­lépő tag köteles volt magával hozni a szövetkezetbe a nagyobb gazdasági épületeket is. Mi azt tartjuk, hogy erre nincsen sem­mi szükség. Persze ha e nagy gazdasági épületre a szövetke­zetnek szüksége van, akkor az igénybevételért bért fizetünk. Az alapszabály azt is törvényként mondja ki. hogy a tag a háztáji gazdaságában csak egy tehenet tarthat. Nekünk az a véleményünk, hogy tartson csak két tehenet, két borjút, s tartson korlátlan mennyiségben különböző hasznos háziálla­tot. Viszont az a kikötésünk, hogy a tagok igás állatot nem tarthatnak. A szövetkezetbe hozott állatok s gazdasági fel­szerelések árát, illetve értékét, ha van elegendő pénzünk, he­lyesnek tartjuk azonnal kifizetni, s ha nincs elég pénzünk, ak­kor két éven belül feltétlenül meg kell térítenünk a behozott állatok, gazdasági felszerelések értékét. — Eddig jutottunk el az alapszabályzat módosítása tekin­tetében. De ezt a munkát folytatjuk tovább. Szeretnénk, ha a többi szövetkezetek tapasztalatait is megismerhetnénk. Per­sze itt még meg kell mondanom, hogy felülvizsgáljuk és mó­dosítjuk a munkanormákat is. Ezt a tagság kéri, s mi a tag­ság kérését — amennyire lehet — teljesíteni is fogjuk. EGYEDÜL. (Pásztó, január 5.) Itt Ül előttem a2 asztal mellett és jegyzetfüzetében lapozgat. Telt arca tűzben ég, homlokán verejték gyöngyözik..■. Tu­dom, szívesebben társalogna velem a Szabadság irodájában, amely öt éven át a második otthona volt, mint itt a hűvös szoba kis kerekasztala mellett. Nem zavarom őt. hagyom, hadd gondolkozzék. Van min gondolkoznia. Bár derék fele­sége szívesebben venné, ha kinn a konyhában segédkezne a mészárosnak, mert hiszen disznótor van ebben a házban, s nem is akármilyen disznótor. Nem malacot vágtak itt, ha­nem hízósertést. Olyan két má­zsán felülit... így aztán van dolga bőven a ház népének. Kelemen elvtársnak is jutna belőle, de amikor ő a szövet­kezetről gondolkodik.., — Na, most megpróbálom újra egyedül — szól felém for­dulva, s látom tekintetéből, na­gyon nehezére esik ilyesmiről beszélnie. Szavában ott cseng a dac. — Furcsa így egyedül, Az ember hozzászokott a kö­zöshöz. Mit csináljak? Kiké­szült a szivem, ah ... sok mér­get kellett ott lenyelni — mondja s legyint kezével. Te­kintete az ablakon túlra sze- geződik, egyenesen Tepke jelé. — Megmutattam nekik, huny kell gazdálkodni — jelenti ki kisvártatva, de úgy érzem, mintha valamit titkolna. Pe­dig mindig őszinte ember volt. Rámnéz, s mintha kitalálná gondolatomat, megszólal. — No, nem kell rosszra gon­dolni, nem rúgtak ki a sza- badságbeliek. Miért rúglak vol­na ki? Azért, mert millióssá tettem a szövetleezetet? — s idegesen hozzákezd lapozgatni füzetében. — Na. Ezek a szá­mok Kelemen mellett szólnak. Érted? — mutat ujjával egy számoszlopra. — Szereztem egy szeszfőzdét, de még mi­lyen szeszfőzdét. Egy-kettőre volt pénz, évente több mint százezer... Aztán ott van a szőllősi daráló. Évi 35 mázsa szemesterményt jövedelmez. A tepkei ba'kter pedig 50 ezret. Szereztem nekik egy árpahán- toiót. Képzeld 14 nap alatt 14 mázsa árpát hoz a házhoz. Én létesítettem a kovácsműhelyt is. Évi 10 ezer forint jövedel­met hoz a házhoz, azonkívül, hogy a szövetkezet részére is dolgozik. Kicseréltettem a gü- mőkóros teheneket. Fölfejlesz­tettem az állatállományt oly­annyira, hogy egy kh földre három számos állat jutott. elhallgat, g yjra lapozgatni kezd füzetében. Majd tovább sorolja az adatokat. — Nézd csak. 55-ben 17 má­zsán felüli termésátlagaink voltak. Melyik szövetkezet di­csekedhet ilyen termésered­ményekkel? Cukorrépából meg országos elsők voltunk. Holdanként 303 mázsa termést takarítottunk be.Hej, de sokat is kellett azért dolgozni — sóhajt fel, s a borosüveg után néz. Tölt nekem is, meg magának is. Koccint, s felhör­pinti a pohár tartalmát. — Magaménak vallom ezeket az eredményeket — jelenti ki ha­tározottan s kíváncsian várja véleményemet. — Magadénak válthatod, de azért még sem csak neked le­het köszönni ezeket az ered­ményeket. Benne van ebben a közösség erőfeszítése, szorgal­mas munkája. — No jó, jó, de azért, ha nincs ez a bolond Kelemen, akkor nincsenek ilyen ered­mények sem ... De azért nem vethetnek semmit a szemem­re. Becsülettel mentem hozzá­juk, s becsülettel is köszöntem le tőlük ... Csak az az egy vigasztal, hogy megmutattam nekik, hogyan kell gazdálkod­ni. S meg fogom mutatni egyé­nileg is mit tudok. Van 2000 kvadrát szőlőm. Egy kh földet adott az öcsém... Elég lesz, meg fogok élni belőle. Bár meg leéli mondanom, hogy jobb volt a szövetkezet, dehát mit csináljak: Le kellett mon­danom ... Le kellett mondania... De a miértre választ adni nem volna ereje. Nemcsak az a baj itt. hogy kikészült a szíve, de nem ám. Volt hiba a modorá­ban, az emberekhez való vi­szonyában, de erről nem be­szél ... Szeretett parancsolgat­ni, meg egy kicsit makacs is volt. Amit egyszer a fejébe vett, abból bizony nem enge­dett. S volt, aki megharagu­dott rá, s volt, aki azt mond­ta, nem háta mögött, hanem a szemébe: „Na, jön a naplo- po'‘, vagy „na, jön az intéző“. Hátamögött pedig azt suttog­ták: „Mi csak Kelemenre ke­resünkPersze egyes tagok­nak szálka volt a szemében, különösen azoknak, akik pozí­cióra törekedtek. Irigyelték hogy mindig csavarog, persze nem a szó szoros értelmében kell ezt értelmezni, mert hi­szen Kelemen nem szerette tétlenül eltölteni a napot, min­dig látott-futott, hogy sikerrel intézhesse a szövetkezet gond- ját-baját. S ez a „csavargás“ talán több jövedelmet hozott a szövetkezetnek, mint hat-hét tag napi munkája. Aztán meg kell mondani azt is, hogy a felesége is „szekírozta“ néha- néha, sosem volt otthon a csa­lád körében s ez bizony nem tetszett az asszonynak. Talán ez volt a legnagyobb ok. mely a lemondásra késztette Kele­men Istvánt. S miközben vázolom előtte eze. két a tényeket, ő a csizmája orrát nézi, s csak annyit mond: „van ebbe is egy kis igazság". — Sajnálom a tsz-t, sajná­lom az ötévi fáradságos mun­kát — mondja csüggedten, de azért hozzá teszi — megmuta­tom én egyénileg is, hogy mit tudok. S az az ember, aki öt éven át egy szövetkezet felvirágoz­tatásáért dolgozott, s gyakor­latban győződött meg a nagy­üzemi gazdálkodás előnyéről az egyéni gazdálkodással szem­ben, most egyénileg próbál új életet kezdeni. Kelemen Ist­ván jó gazdaember, s jó üz­letember is. Lehet, hogy fog boldogulni egyedül is, s lehet, hogy arra is jut ideje, hogy a szövetkezet új elnökének, ifj. Lukács Árpádnak is segítsé­get fog nyújtani. Nyújtott már eddig is segítséget, s meg­mondta Lukácsnak, bármilyen problémája lesz, forduljon csak hozzá bizalommal. S Lukácsban fölvetődik a kérdés: vajon lehet-e egy olyan emberhez tanácséri for­dulni, aki a legnagyobb meg­próbáltatások idején cserben­hagyta a szövetkezetét, le­mondott az elnöki tisztségről. S ha Kelemen annyit prédi­kált a nagyüzemi gazdálkodás előnyéről, mért nem maradt meg a szövetkezetben, mint egyszerű tag. miért kell egyé­nileg gazdálkodnia?! S erre mit mond Kelemen? — Kikészült a szívem, nyu­galomra van szükségem. Igen, így mondja, a dac be­szél belőle. Bár meggyőződése: kulturált, jómódú életet csak a szövetkezés nyújt a paraszt­ságnak, mégis egyénileg pró­bál új életet kezdeni Csak azért, hogy megmutassa: egye­dül is tud boldogulni. Őneki ne keressen senki kenyeret. Meg tudja ő azt magának ke­resni. — Egyénileg fogok gazdál­kodni, de a szivem mindig a szövetkezeti gazdálkodáshoz húz... Ezt ülOllflt mikor elbúcsúz­tam tőle, s gondolom, ha bele­un az egyéni gazdálkodásba, vissza fog térni a közösségbe — amelyből kiszakadt..-. (—kt—)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom