Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-26 / 7. szám

8 NÓGRÁDI Népújság 1957. január 26. Felhívás a parasztfiataIokhoz\ Parasztlegények! Paraszt- lányok! Falusi pedagógusok! Agrár értelmiségiek! A Nógrád megyei EPOSZ ideiglenes szervező bizottsága felhív benneteket, s közli ve­letek, hogy megyéink területén is megkezdődött az EPOSZ- ezervezetek életrehívása, s eb­ben a munkában számítunk rátok. 1948—49-ben a parasztifjú­ság széles tömegei ismerték, szerették az EPOSZ-t. Azon­ban az éveken át tartó helyte­len ifjúsági politika felszá­molta a parasztifjúság ked­velt szervezetét. Az EPOSZ-t követő szervezet, a DISZ nem volt képes kielégíteni a pa­rasztifjúság vágyait, a sport és kulturális igényeket. Az ok­tóberi események azonban is­mét lehetőséget adtak arra, hogy létrehozzuk a paraszt- ifjúság kedvelt szervezetét, az Egységes Parasztifjúság Or­szágos Szövetségét. Sorainkba hívunk pártállás­ra, vagyoni helyzetre, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül minden falusi legényt és leányt, minden falusi pe­dagógust, minden fiatalt, akik készek küzdeni a szabad, füg­getlen, szocialista Magyaror­szágért, a falu és város fel- emelkedéséért. Mit akar az EPOSZ? Szabad, független hazában virágzó mezőgazdaság, boldog, megelégedett parasztság — ezért dolgozik az EPOSZ; Valljuk: népi demokráciánk fejlődésének útja továbbra is csak a szocializmus építése le­het. A magyar nép, benne a felnövekvő parasztifjúság bol­dogulása, felemelkedése ér­dekében szocializmust aka­runk, mely hazánk adottságai­nak, nemzeti sajátosságainak a legjobban megfelel; Azt akarjuk, hogy a munká­sak és parasztok testvéri ösz- szefogása jobb napokat és éve­ket hozzon sokat szenvedett népünkre. Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége azt akar­ja, hogy a magyar falu, a pa­rasztifjúság számára biztos megélhetést, kulturális életet, boldog jövőt nyújtson; Ez lesz a biztosítéka annak, hogy a parasztifjúság ne kényszerül­jön elhagyni a földeket; Hívei vagyunk a sikeresen gazdálkodó szövetkezeteknek, de mindenkor síkra szállunk azért, hogy a termelőszövetke­zeti gazdálkodós a legteljesebb önkéntesség alapján fejlődjék: senkit ne kényszerítsenek a termelőszövetkezetekbe. Az EPOSZ osztozik a parasztság­nak a beszolgáltatás megszün­tetésén érzett örömében, mely biztosítja a parasztságunk ter­melési kedvét. Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége azon mun­kálkodik, hogy ifjúságunk meg. őrizze a magyar történelem szabadságharcos hagyományait. Büszkén emlékszünk a magyar nép hősi tetteire, nagyjaink országépítő munkájára. Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth emléke örökké él szívünkben. Azt akarjuk, hogy minden parasztfiatal ismerje és megszeresse Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond, József At­tila, s a nemzetünk nagyjai­nak életét, munkásságát. Szö­vetségünk a nemzeti zászló szeretetére neveli a paraszt' ifjúságot; Mindenkor azon lesz, hogy méltóképpen ünne­peljük meg a nemzeti ünne­peket. Az EPOSZ feladatának tekinti, hogy védelmezze a pa­rasztifjúság politikai, gazda­sági érdekeit minden törvény- sértő bürokrata személy, in­tézmény, vagy rendelkezéssel szemben. Nem dönthetnek ró­lunk nélkülünk. El akarjuk érni, hogy az egész parasztifjúság jobb munkakörülmények között dolgozhassák, s valamennyi parasztfiatal számára legyen lehetőség a tanulásra, műve­lődésre, sportolásra, szórako­zásra. Művelt parasztifjúságot aka­runk! A falusi kultúrházak legye­nek az ifjúság otthonai! Azt akarjuk, hogy a falu kulturális tevékenysége az EPOSZ-ban összpontosuljon. Biztosítani kell, hogy a falu fiataljai előtt lehetőség nyíl­jék a sportolásra. A falu sport­élete az EPOSZ sportköreiben folyjék. Segítünk létrehozni a mező- gazdasági szaktanfolyamok or­szágos hálózatát: a téli mező- gazdasági szakiskolákat, az arany- és ezüstkalászos tan­folyamokat. Feladatunknak te­kintjük a fiatal agrár értelmi­ség hathatós segítését érde­keinek védelmét. Szocialista szektorokban dol­gozó fiatalok gazdasági és szo­ciális érdekképviseletét szö­vetségünk mindenkor szív­ügyének tekinti. Magunkévá tesszük a mező- gazdaság dolgozóinak azt a. régi és jogos követelését, hogyí minden képesítést igénylői munkakör betöltését kössék | megfelelő iskolai végzettség-1 hez, kellő szakértelemhez. | Azt akarjuk, hogy a leány' koszorúk tevékenységének eredményeként a parasztié- nyok vidám, művelt, a gazda­sághoz értő, a családi tűzhely melegét megteremteni tudó társai legyenek férjeiknek: Legyenek a leánykoszorúk vezetői a köztiszteletben álló tanítónők vagy édesanyák, mely biztosítja a fiatal lányok szórakozását. Ének, tánc, szín' játszás, szabó-, varró- és főző­tanfolyamok megszervezésével biztosítsák a téli foglalkozta­tást a lányoknak és fiatal asz- szonyoknak; Az egységes parasztifjúság célul tűzi ki, hogy a falu fia­talságát a tényeknek megfele­lő, igaz, a parasztifjúság gond­jaira, bajaira választ adó rendszeresen megjelenő sajtó­val is támogassa. Ezért ismét megjelenik a parasztifjúság kedvelt lapja, a Magvető. Fiatal barátaink! A közsé­getekben, a tanyákon indítsá­tok el a szervező munkát, hoz­zátok létre az előkészítő bi­zottságokat, majd szervezzétek meg az alapszervezeteket. Vegyétek fel a kapcsolatot a járási EPOSZ szervező bizott­ságokkal és hívjátok segítsé­gül őket; Mi bízunk a megyénk pa­rasztifjúságában és tudjuk azt, hogy fáradságot nem ismerve igyekeznek ismét megterem­teni a parasztifjúság nagy, egységes szervezetét, az EPOSZ-t. Egységben a hazáért! Nógrád megyei ideiglenes szervező bizottság Salgótarján EDZESEN déle leqjottjaí köpött a vidék legjo Az SBIC-röl van szó t957. január második fe­lébe léptünk. Az utcán járó emberek fázósan gombolják össze kabátjukat, s mélyeb­ben húzzák szemükre sap­kájukat a csipös hideg szél elől. Amerre a szem ellát, mindent vastsq hóréteg bo­rít a ródli- és sí-sport ked­velőinek örömére. A délelőtt folyamán tud­tam meg, hogy szerdán tart­ja első edzését a vidék leg­jobb labdarúgó csapata, az SBTC. Elhatároztam, hogy érő is részese leszek ennek a labdarúgó szempontból ün­nepélyes eseménynek. Már a kora délutáni órák­ban kisétáltam a pályára, ahol serényen dolgozott a hóeke. Benn az öltözőben barátságos meleg fogadott. Ott ültek már az elsők kö­zött érkezett labdarúgók: Csáki. Chladni, Oláh és Jed- licsi-n. Vidáman folyt a be­szélgetés- De nemsokára megérkeztek a többiek is: Szojíta, Vasas, Dávid. Taliga. Jancsik, Nagymajdon, s a csapat jeles edzője, Szűcs György is. A fiúkon meglátszott a néhány hetes pihenő, mert Dávid, Chladni és még né- hányan alapos súlytöbbletet szedtek magukra. De erre mutatott a fiúk labdaéhsége is. Szojka, Oláh, Csáki, Chladni, Bablena és a töb­biek alighogy elkészültek, a „mestert” kicselezve néhány labdát szereztek a szertár­ból, s máris záporoztak a lövések Géza kapujára. Ezt azonban hamar észrevette az edző és véget vetett az egye­lőre még tilos játéknak. Ezután megkezdődött a komoly munka, a kiadós ed­zés. Néhány kör a pályán, majd folytatás a mintegy 8 km hosszú somosi ország­úton. Itt alaposan megdol­goztatta a mester a fiúkat. Kivétel csak a két későn jö­vő: Bodon (álmos) és Sán­dor (csarcsu) volt. kik hiva­tali elfoglaltságuk miatt kés­tek. De ők sem menekültek meg, mert Whalkamp Lajos másodedző őket is alaposan kézbe vette. Mindent összegezve, jó, kiadós, 2 órás alapos moz­gást végeztek az év első ed­zésén az SBTC labdarúgói, valamennyien jól meg is izzadtak, csak én és a club elnöke; Kálmán Lajos nem. Meg is jegyezték a fiúk, hogy nekünk lesz mit behoz­nunk velük szemben. S mind­járt a mester figyelmébe ajánlottak bennünket. Én gyorsan megígértem a vidám fiúknak, hogy majd a mérkőzéseik tudósításában fogom pótolni az itt elmu­lasztottakat. Szűcs edző tréfásan meg­jegyezte: — Majd ellenőrizni fogom, mert nálam nem le­het mulasztani senkinek. Ebben meg is egyeztünk, s így vidáman, a jól végzett munka tudatában hagytuk el az 1957-es sportév első lab­darúgó edzésének színhelyét. Búcsúzóul bányász köszön­téssel kívántam a kiváló salgótarjáni labdarúgóknak és jeles edzőjüknek ezévi sikeres szereplésükhöz ... „Jószerencsét!’’ — GÓR — (Gregor József rajzai) APROHIRDETESEK KÖSS BIZTOSÍTÁST! Az önkéntes tűzbiztosítás védi e> dolgozók vagyonát olyképp, hogy tűzkár esetén az Állami Biz­tosító a biztosítottnak keletkezett kárát megtéríti. A kötelező biz­tosítás megszüntetésével ne ma­radjon megyénkben egyetlen dol­gozó sem biztosítási fedezet nél­kül. mert kár esetén saját erejé­ből vagyontárgyaiban keletkezett kárt képtelen helyreállítani. Az önkéntes tűzbiztosítás kiterjed va­gyontárgyaiban. tűz, villámcsapás, robbanás és vihar következtében keletkezett károkra, kedvező díj­tétel mellett. Felvilágosítást ad­nak bármilyen biztosítási ügyben az Állami Biztosító járási fiókjai. Állami Biztosító Nógrád megyei igazgatósága Szőrszálait rövidhullámú gé­pen örökre nyomtalanul eltávolít­ja. továbbbá pattanásos, szeplős. foltos bőre megszépülhet krém­jeimtől. Sándorffi József kozmeti­kus, Budapest, Jókai tér 3. Csecsemőotthon fiatal, szakkép­zett gondozónőt keres. Olyanok je­lentkezzenek. akik a pályát élet­hivatásnak és nem csak kenyér­keresetnek tekintik. Bentlakás biz­tosítva, az intézet leányszállásán. Budapest. Lóczy-úti csecsemőkór­ház. A Patyolat Vállalat felhívja a lakosság szíves figyelmét, hogy tisztításra behozott ruhákat mód­jában áll már CÖvid időn belül elkészíteni. Ezért aft-a kéri á vál­lalat a megrendelőit, h<?gy tisztí­tandó ruháit lehetőleg moqf hozza be. mert a tavasz beálltával a munka össze fog tornyosulni. A Vegyesipari Vállalat vezető­sége értesíti a lakosságot, hogy asztalos munkák javítását vál­lalja, valamint drótkerítések fo­nását. kapuk készítését és egyéb vasipari munkákat. Kéri a lakos­ság szives megrendeléseit. — Megyénkben belterjes gazdálkodást akarunk. Az ilyen gazdálkodással, ha egy­két év alatt nem is, de négy­öt év múlva nagyobb lesz a jö­vedelem. Természetesen min­denütt figyelembe vesszük a helyi adottságokat. Nem lehet például a pásztói, vagy a ba­lassagyarmati járásban olyan módon gazdálkodni, mint a salgótarjáni járásban. Nem ta­nácsos a városoktól, a vasúttól távol olyan belterjes gazdálko­dást folytatni, mint a városok­hoz, az állomásokhoz közélfek- vő területeken. Másképpen kell gazdálkodni a legelők, vagy a. pillangós növények ré­szére megfelelő talajjal bíró gazdaságoknál, mint az ilye­nekkel nem rendelkezőknél. Gömöri Henrik megyei fő- agronómus mondja ezeket. Kö­zéptermetű, kövér ember. Ösz- hajú, kissé szögletes arcú és barnásbőre van. Nyugodtan, megfontoltan beszél, soha nem emeli föl a hangját és nem is mélyíti. Nem látszik többnek, sem kevesebbnek koránál. Öt­venkilenc éves. Szeretettel be­szél szakmájáról. Nagy tapasz­talattal, nagy tudással tájékoz­tat mindenről. — Megyénk melyik részén mit érdemes termelni? — kér­dezem. Sorolni kezdi. — A pásztói járásban jó talaj van a cukor­répának. A salgótarjáni és szé csényi járásban főleg apró­magvakat kell majd termelni. Ezekben a járásokban ugyajnis nehezebb megművelni a talajt, mint az előző helyen. Ezért olyan növényeket kell ter­meszteni, amelyek kevesebb munkát igényelnek. Ezenkívül az aprómagvas növények a ta­lajt is javítják. A balassagyar­mati járás nagyon megfelel a földieper termesztésének. A Beszélgetés egy régi mezőgazdasági szakemberrel vasúttól távoli helyeken bel­terjes állattenyésztést kell lé­tesítem. Bizony szükség van az igazi, hozzáértő szakemberekre, Kü­lönösen most. Föl kell emel­kedni az országnak. Ez pedig csak az értelmiséggel együtt lehetséges. Sokszor halljuk mostanában, hogy értelmisé­günk nem találja a helyét tár­sadalmunkban, Ez sajnos, bi­zonyos mértékig igaz. Az ér­telmiség munkájára szükség van. Vajon megtalálják-e szá­mításikat? Tudnak-e szívvel- lélekkel dolgozni? Ezekre a kérdésekre Gö­möri Henrik így válaszol: — Negyvenöt után megtalál­tam a számításomat. Különö­sen annak örültem, hogy volt mód átadni a tudásom. Főleg a tsz-ekkel foglalkoztam sb- kat. Szóban, újságcikkékben segítettem a szervezésüket. Persze, sok rossz is volt a ti­zenkét év alatt. Hiába helyte­lenítettem valamit, csinálnom kellett, mert azt írták elő. Nem volt helyes például a 38— 40 százalékos kalászos termelés sem. így nem lehetett csinálni hasznos vetésforgót. — Mit szeretne másképpen látni a jövőben a parasztságot illetően? — Az árpolitikát. Olyan ár­politikát kéne készíteni, ami a parasztokat méginkább érde­keltté teszi a termelésben. Ha a parasztok megtalálják számí­tásukat a munkájuknál, akkor kedvvel fognak dolgozni és ak­kor még elhúzni sem lehet őket a földtől. Pedig monda­nom sem kell, a belterjes gaz­dálkodáshoz elsősorban erre van szükség. A tsz-eSknél, álla­mi gazdaságoknál és sok he­lyen az egyénieknél is, főleg a négyes vetésforgót kívánjuk majd elterjeszteni, míg má­sutt az öt-hat évenkénti vetés­forgó válik majd be. Ki akar­juk szélesíteni a növényvédel­mi munkát. Megyénkben is akarunk nemesített vetőmagot termelni. Eddig is termeltünk ugyan, de nagyon keveset. Fej­leszteni fogjuk az öntözéses kertészetet. Célul tűztük ki, minél több szakcsoport létesí­tését. A balassagyarmati járás­ban keserű csillagfüvet is fo­gunk termeszteni, A belterjes gazdálkodás­hoz az állataik megvannak. Ez tehát nem gátol az indulás­ban. Jövő terveinkhez tartozik még a tisztább állatfajták ki- tenyésztése. Így akar dolgozni megyénk főagronómusa. De bízik-e a si­kerekben? Van-e hozzá alap­ja? — Mit vár a Kádár-kor­mánytól? — kérdezem. Erre így válaszol: — Nem vagyunk valami ró­zsás ’ elyz tben. De én bízom abban, hogy kormányunk olyan programot dolgoz ki pa­rasztságunk számára, amely jobb életet biztosít nekik az eddigieknél. Kádár amit tu­dott, eddig is megadott. Éppen azért abban is bízom, hogy amit majd a programban meg­ígér, teljesíti is. Elgondolkozik, majd így folytatja: — Én bízom a belterjes gaz­dálkodás sikerében, hiszen me­gyénkben az elmúlt időkben is voltak ilyen irányú kezdemé­nyezések. Tangazdaságaink ed­dig is így dolgoztak. Milyen eredménnyel? Állami gazdasa­gaink, tsz-eink, dolgozó pa­rasztjaink szinte lesték gaz­dálkodási módszereinket és ha nem is teljesen, de egyrészét elsajátították és alkalmazták is. Erre nálunk számtalan pél­da van. Mé ég sok mindenről be­szélgetünk. Az életéről kérdez­getem. Mesélni kezd... Las­san kibontakozik egy küzdel­mes, szenvedésekkel teli törté­net: az élete. Munkásszáza­dok ... gettó.;; Auschwitz... Fényképeket vesz elő. Kopot­tak, régiek. Az egyikről barna- hajú, nyolc év körüli gyerek nevet felém, a másik egy asz- szonyt és az előbbi fiút ábrá­zolja. — A feleségem és a gyerme­kem — mondja. — Csak ez ■ maradt meg belőlük. Ausch- witz-be vitték őket. Az öcsé­met, a feleségét, a sógoromat, mindenkit. Huszonhetet a köz­vetlen rokonokból. Négyen ma­radtunk meg... A végén a jövő szakembe­reiről beszélgetünk. — Jegyezzék meg jól a fia­talok — mondja. — Gyakor­lat nélkül nem lesznek jó szak­emberek. Nem szabad olyas­minek lenni, mint ami eddir volt, hogy ha valaki' nem volt jó agronómus. akkor elhelyez­ték másiivé főagronómusnak. Ha itt sem vált be, csináltak belőle egy harmadik helyen igazgatót. Az ilyen emberektől aztán nemigen várhattunk nagy eredményeket. Minden fokon végig kell menni. Csak így válhatunk igazi szakem­berré .,. Nézem ezt az őszhajú, nyugodt embert. Milyen sze­retettel beszél munkájáról Milyen nagy tervei vannah Nézem, és hiszek neki P. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom